Harry Szemszöge
- Jó reggelt, Uram! – Steven hangja úgy süvít át a helyiségen, hogy azonnali a fejembe hasít fájdalmasan.
- Steven, ha meg akarod tartani a munkádat, kitakarodsz.
Morgolódom. Ám ő az a fajta ember, aki szarik magasról arra, hogy mit is vágok a fejéhez. Főleg ilyen állapotban, mint most. Kitartó, amit szeretek, és annak ellenére, hogy a családomnak, nekem dolgozik időtlen idők óta, szinte barátinak is nevezhető a viszonyunk. Így könnyedén vágok hozzá ilyeneket, mert pont szarik rá magasról.
- Baszd meg! – kiáltok fel, ahogy lerántja a takarót rólam, és a nyakamra egy nagyobb mennyiségű jeges vizet önt. Eddig ezt néhány alkalommal sütötte el, és akkor mind azért, mert fontos jelenésem volt. Ez még jobban ront a hangulatomon. – Mondja meg az anyámnak, hogy semmilyen szaros bájolgás nem érdekel. És ha még egyszer ilyet merészel, hamar fogja a vödör másik oldalán találni magát!
A hasamra fordulok, de a szemeimet még mindig nem tudom kinyitni. Nevezhetjük, hogy egy kisebb bulis éjszakán vagyok túl. Annyira nem volt veszélyes, mint néha, amikor megcsúsznak a dolgok, és csak az élvezetben úszkálok.
- Őfelsége látni szeretné a reggelinél, Uram.
- Mondd meg az anyámnak, hogy nem vagyok éhes, köszönöm, hogy gondolt rám.
- Sajnálom, de a meghívása visszautasíthatatlan. Azt mondta, hogy tíz perce van megjelenni.
Kinyitom a szemeimet, és olyan éles fájdalom hasít belém, hogy azonnal összerezzenek. Bassza meg. Talán még is többet ittam, mint azt kellett volna. Oldalra fordulok, Steven már a gardróbban mélyed el, annak is azon a részén, amelyek alkalmasak az anyámmal való találkozásra. Nem mintha, engem érdekelne. Nem egyszer már látott kétes dolgokat rajtam, és kifejezetten utálja a katonai, igazi szájba taposó bakancsom, vagy éppen a conversem. Pedig mondtam már nekik, hogy ők is stabilabban vezethetnék az országot. Mondanom sem kell, anyámnak nincs humora.
- Azt hiszem ez megfelel – emel fel egy öltönyszettet.
Felkönyökölök és valószínű elég komoly fintor ül ki az arcomra, mert Steven majdnem, de csak majdnem elröhögi magát.
- Komolyan? Ez egyáltalán, hogy lehet a szekrényemben? Borzalmas!
- Ez egy Dolce and Gabanna, felség.
- Lehet valami főistenség gyártmánya is akár, attól még pocsék – mászok le az ágyról. Végignézek magamon, és a fürdőbe megyek. Beállok a zuhany alá, hogy gyorsan rendbe kapjam magam, nem csak külsőleg, de észben is. A zuhany felfrissít, és még szívesen időznék itt, főleg, ha egy csinos lány lenne itt, és éppen a farkamat szopná. Na az meglehetősen jó ébresztő lenne.
Megtörülközve Steven elé megyek, elveszem a tiszta alsót, belebújok, ám a tekintetem még mindig azon a förtelmes szetten időzik. Alapból nem ápolok jó kapcsolatot az öltönyökkel, nagyon különleges alkalom, ha én magamra is öltök egyet, és valamiért nem áll össze a kép, hogy miért is kellene ma ezt viselnem. Főleg egy reggelihez.
- Csak, hogy tudd, álmomban éppen egy formás lányt keféltem, és ezt te megzavartad.
- Elnézését kérem uram, de véleményem szerint az éjjel folyamán, már sikeresen kielégült.
Rá sandítok egy vigyorral az arcomon, ám ő most sem rezdül.
- Legalább kettőnk közül valaki emlékszik – a vállára teszem a kezem, amint sikerül magamra vennem mindent, ám a nyakkendőbe nem megyek bele. – Akkor lássuk, mit akar az anyám.
✨
- Jó reggelt – lépek anyámhoz, aki már az asztalfőn ül. Arcára csókot nyomok, mielőtt elfoglalnám jobbján a helyemet. – Kitett magáért Conor – utalok a szakácsra, aki a kedvenceimet sorakoztatta fel előttem.
- Örülök, hogy csatlakoztál hozzám – jegyezi meg. – Máskor kicsit jobban megerőltethetnéd magad – néz rajtam végig.
Nem voltam hajlandó felvenni azt az undorító fazonú nadrágot, így a fekete szokásos farmerem, a fehér inggel, és ezzel a csicsás zakóval, megspékelve a fekete conversemmel, amiben már kilométernyi út van.
A tányéromra teszek pár finom falatot, és narancslébe kortyolok, hogy végre valami normális folyadékhoz jusson a testem.
- Ideje lenne felkeresned a család fodrászát.
- Freddiet? – röhögök fel. – Jó vicc.
- Nem a vikingek korában élünk már, Harry.
- Gondolom nem a hajam miatt kaptam ezt a korai meghívást – mondom neki, kényelmesen a kipárnázott szék támlájának dőlve. – Minek köszönhetem?
Leteszi az evőeszközöket, megtöröli az anyagszalvétába a száját, és felém fordul.
- Nos, tudod, hogy apád már jó ideje gyengélkedik – furcsállóan nézek rá. Apám, a király valóban betegeskedik, de eddig is elvégezte a dolgát. Tegnap még beszéltem is vele, és teljesen rendben volt, természetesen magához képest. – Sokat beszélgettünk az utóbbi időbe, de most jött el annak az ideje, hogy átvedd a helyét.
- Tessék?
Tudtam, hogy én vagyok a következő a soron, természetesen, ha le nem mondok. Ez nem áll szándékomban, de ez a hír most számomra is egy villámcsapásként ér fel. Próbálom anyám tekintetéből kivenni, hogy most szórakozik-e velem, de sajnos teljesen józan gondolatok hagyják el a száját, ami semmi jót nem jelent.
- Jelenleg még ő uralkodik, de szeretnénk, ha az egészségére való tekintettel te lennél, aki megjelenni nyilvánosan újévtől kezdve.
- Azaz holnaptól – fordítom le leginkább magamnak, mintsem neki. – Hol a buktató?
- Nos, tudnod kell, hogy amíg lehet, apád segít, irányít, legfőképp tanít. Viszont, ha eltávozik közülünk, át kell venned a helyét, hacsak le nem mondasz. Ám, ha élni szeretnél a királyi jogaiddal, egy feleséget kell találnod, aki megfelel mindennek elvárásnak, és apád távozása előtt meg is kell ejteni a frigyet.
Felröhögök. Annyira hangosan, hogy még a komornyik is megrezzen az ajtó mellet, és majdnem rám néz. Szinte a könnyeim is kicsordulnak, és úgy érzem, hogy az év poénját anyám bezsebelte, de elég keményen.
- Oké, ez jó vicc volt.
- Harry, ezt teljesen komolyan mondom. Nem kellene most elviccelned a dolgot. Ez a hazád sorsa is, ami a kezedben van, nem csak a családról van szó. Mind a kettő nagyon fontos. Mindenféle bulit megelőzőnek kell lennie ezeknek a dolgoknak.
- Rendben, ezt meg is értem, viszont a házasság dolog nem egészen világos. Miért is jár egyben ez a kettő?
- Minden férfi mögött áll egy nő. Bár apád irányit, de mindig támogatóan álltam, állok mögötte. Neked is szükséged van egy nőre, és örökösökre.
A narancslé csak úgy spriccel ki a számból, ahogy majdnem félre is nyelek. Anyám mellett terem azonnal a komornyik, és szalvétát nyújt felé, hogy amennyire tudja, feltörölje a gyümölcslét.
- Ne haragudj – nyújtom a saját, tiszta szalvétámat, de nemlegesen rázza meg a fejét.
Szigorúan, még is anyai szemekkel néz rám.
- Kapd össze magad, lépj túl a bulizáson, a féktelen éjjeleket, hozz elénk egy lányt, aki alkalmas a hercegnő szerepére – áll fel. – Másodikán apád látni akar, és minden tisztázásra kerül.
Magamra hagy, én pedig pár falatot még megeszek a reggelimből, miközben a szavait is igyekszem megemészteni.
✨
- Megőrültek a szüleim – mondom Stevennek, aki a szobámban van megint. – Házasság? Változzam meg? Imád az ország!
- Uram, kapja össze magát, és ne picsogjon itt nekem, mint egy kislány. Amúgy is a nők valóban oda, s vissza vannak önért.
Felcsillannak a szemeim.
- Ne is forduljon meg a fejében – jegyezi meg keményen.
- Semmire sem gondoltam – emelem fel védekezően a kezeimet, miközben a zsúrkocsihoz megyek, hogy egy kis whiskyt töltsek egy puccos, kristálypohárba.
- Ismerem uram – lép mellém Steve. Felé nyújtok egy másik poharat, melyet elfogad és koccint velem. – Ne akarja, hogy az apját infarktus vigye el holmi fruska miatt.
- A szerelme fontos egy házasságban. Nincs szükségem elrendezett szarra.
- Uram, ez a kötelessége, ide született. Biztos vagyok benne, hogy csodás hercegnőt fog találni. Ha gondolja, szívesen összegyűjtöm a szabad hercegnőt névsorát, akik megfelnének az... ízlésének.
- Végül is, tudod, hogy milyenek azok, akikkel ... elszórakozom. Legyen, adok egy esélyt, de előre szólok, hogy nagyon oda kell tenned magad. Nem veszek ám el feleségül akárkit.
- Legalább ebben tart egy szintet, már is nagyra nőtt a szemeimben, felség.
- Ó, cseszd meg.
- Steven, tudhatnád, hogy a farkára szinte a guruló krumplit is ráhúzná, kitudja miket hordoz már – rázkódik össze Amalia, ahogy belép a szobába. – Még szerencse, hogy a testvéred vagyok így megúszom ezt az egészet – mutogat az ujjával, én pedig kedvesen beintek neki.
- Mi ez a popsimutogatás, kishúgom?
Megperdül a flitteres ruhájában, aminek a fénye szinte megvakít. Ő is a kis minibáromhoz lép és tölt magának egy emberies adag italt.
- Hallottam, hogy a farkadra csomót kell kötni – vigyorog, és lehuppan a kanapéra. – Maga szerint, Steve, meddig fogja bírni, hogy ne kúrjon meg minden jöttmentet?
- Anyáék tudják, hogy ennyire mocskosszájú lányuk van?
- Véleményem szerint kisasszony, maximum két napig.
- Hé, mi ez az alul becslés? – hördülök rájuk. – A jövendőbeli király vagyok.
- Persze, ahhoz úgy is kellene viselkedned – horkan fel Ama. – Inkább igyál, addig sem hagyja el semmi hülyeség a szádat.
- Inkább arról fecsegj, hogy merre jár már a szívszerelmed?
- Andrew? Elvileg itt kellene lennie.
- Csak nem a nevemet hallom? – lép a helyiségbe az említett személy, egy füvescigivel a kezében. – Mr.Király - pukedlizik itt nekem, mint valami kis punci, mielőtt hozzám lépne. Megölel és hátba vereget, majd a húgomhoz lép, akinek a szájába úgy merül el, mintha azon keresztül kapna levegőt.
- Ne élvezzetek a drága kanapémra.
- Szerintem ennél a csóknál többet látott ez már - jegyzi meg
- Steven!
- Uram? – terem mellettem az újratöltött poharammal. – Ha szabad egy megjegyzést tennem, ne szedjen össze semmi nemibetegséget, ami alááshatja a jövendőbeli házasságát.
- Köszönöm, de most már senki ne aggódjon a farkam miatt – mormogom.
- Ha ajánlhatok valakit – mondja Andrew akkora lendülettel, hogy tudom, már most el van vetve a dolog. – Mit szólt a csodaszép Abigélhez?
Ama akkorát nevet, hogy szinte az egész palotát felverné, ha a többiek aludnának már. Szív még egy slukkot, majd a barátjának nyújtja a cigarettát. Felpattan, és fogalmam sincs, hogy aprócska táskája melyik szegletéből, de maroknyi konfettiket vesz elő. Felmászik az ágyam tetejére, őrült módjára szóri kezdi azt a sok fénylő szart.
Majd inkább el is fordulok, mielőtt kihajítom innen a már túlpörgő Amát. Steven szemei közé nézek.
- Remélem, hogy te most teljesen másra gondolsz, mint én.
- Uram, Andrew úr a norvég királyi család hercegnőjére céloz.
- Köszönöm Steven, reménykedtem benne, hogy esetleg másra. De most egész éjjel azért kell majd innom, hogy kiverjem a fejemből.
- Csak megalapoztuk az alaphangulatot.
- Ideje lenne indulni – pattan fel Ama, és a szoknyája jobban meglibben a kelleténél. – Amúgy is nem hallottátok, hogy Skóciából itt lesz Arnoldo lánya? A városban van, és találkozni akarok vele!
- Tudnom kellene, hogy ki ő? – sandítok rá, míg felhajtom az egész italomat.
Ama és Andrew összenéznek, míg Steven csak sejtelmesen elfordul. Ez számomra kétértelmű is lehet, de biztos vagyok benne, hogy a borzasztó része jön be a dolognak.
- Oké, induljunk, mielőtt újévet ütnek nélkülünk.
Végig igyekszünk a palota végtelennek tűnő hosszú folyosóin, egészen a főkapuig, ahol egy autó vár ránk. Annyiban eléggé tartjuk a szabályokat, hogy saját autóval közlekedünk, természetesen sofőrrel. Volt, amikor egy taxival, de volt arra is precedens, hogy gyalog jöttem haza részegen. Mondanom sem kell, hogy másnap minden címlapon én szerepeltem. Jó buli volt, bár a szüleim nem igazán értékelték a dolgot, hát még a nagyanyám.
Mielőtt az autóba ülnénk, Ama előránt egy ízletes pezsgőt, amiből már jó pár üveggel elfogyasztottunk a fiatalkorunk során. Armand de Brignac különlegesen finom, még én is felhajtok belőle pár pohárral egy este során, annak ellenére, hogy inkább az erősebb italokat preferálom.
Szinte kirobban a pezsgő, ahogyan Ama nyitja ki. Mindig ilyenkor bátyja módjára féltem, annak a tudatában, hogy mikor lövi ki a saját szemét. Nem éppen az ő kezébe való, de imádja, én pedig hagyom neki. Folyik minden felé az alkohol. A lépcsőn elterülő vörösszőnyeget hamar átáztatja az alkohol, és tudjuk, hogy a takarítók, amint elmegyünk tisztitani kezdik.
- Azért máskor finomabban – jegyezi meg Andrew, aki elveszi a testvéremtől az üveget és meghúzza.
- Induljunk, táncolni akarok!
Ama visszaragadja magához az üveget és bemászik a hátsó ülésre, majd mi is követjük.
- Gyerünk Edward, lépj a gázra! – mászik előre a két ülés közé a húgom, és a sofőrnek már is osztja a dolgokat.
- Igen is hölgyem.
Andrew visszarántja Amat a helyére, aki már osztja is az újabb utasítást.
- Zenét szeretnénk Eddie! – Ama sosem bízza a véletlenre, így van egy lista mindig az autóban, amit ilyenkor lejátszat. – Hangosabban, nem altatót játszik Eddie! Új év van.
- Ugye tudod, hogy ki a menyasszonyod? – sandítok régi barátomra, akit már kis tökös korom óta ismerek.
- Egy nő legyen tündér társaságban, és szajha az ágyban.
- Ezt szem előtt kell tartanod, amikor feleséget keresel – búgja Ama, és újabb nagy kortyot hajt fel. – Talán majd kellene tanítanom – mereng el. – Mind a kettő azt hiszem, hogy tökéletesen menni fog.
- Te csak ne taníts semmit a jövendőbelimnek – röhögök fel, és végre én is megkaparintom az üveget.
✨
A klub bejáratánál áll a sor. Nem titok, hogy mi ide járunk egy isteneset, ha akarunk bulizni. A hátsó bejáthoz hajt végül Eddie, és ott mászunk ki az autóból, már pezsgős mámorba, bár ez leginkább a húgomra vonatkozik, aki annak ellenére, hogy nagy partiarc, nem sok piát tud magába dönteni.
- Viselkedj – csókolom arcon, én magam elé engedem.
- Ahogy mindig, bátyus – kacsint rám, és már a klub falai között is van.
- Isten óvja a királyt – sziszegi Andrew röhögve és ő is bevetődik a buliba.
Olyan zene árasztja el a helyiséget, ami nem az én világomnak felel meg igazán, de reményeim szerint hamar elérek majd arra a pontra, hogy teljesen mindegy lesz, mire rázzák a seggüket az emberek.
- Hé, azt hittem soha nem értek ide – pacsizok le Rickyvel, aki a pult mögött keveri a zenéket.
- Ilyen pocsék zenét játszol, jó hogy nem jöttem előbb.
- Mi a helyzet? – Andrew is feljön hozzánk az erkélyre, ahonnan az egész helyet be lehet látni.
- Rég láttalak erre. Ama?
Andrew a táncparkett felé biccent és azonnal meglátom, ahogyan a húgom a terem közepén, kör alakú elhelyezkedő pultra mászik fel egy másik lányhoz, akivel olyan lelkesen üdvözlik egymást, mintha ezer éve ismerősök lennének. Figyelem a párosukat, és azonnal az fordul meg a fejemben, hogy a húgomat mennyire is lerángatná onnan anyám. Annak ellenére, hogy engem gondolnak feketebáránynak, Ama sokkal jobban oda teszi magát minden egyes alkalommal.
- Ki az? – nézek haveromra, és a whiskybe iszok, hogy a szám kiszáradását eltöröljem. Nagyot nyelek látva a derékig érő fekete, formás feneket megmutató rövidnadrágban vonagló lány látványára. A farkamhoz nyúlok, mert mint egy felajzott tinédzser, úgy érzem magam, hogy már a látvány is elég, hogy eldurranjak, mint egy idióta.
- Ne szórakozz, hogy nem tudod – vigyorog kajánul Andrew.
- Harry, hol éltél eddig? – hasonló arccal néz, majd a haveromra pillant. – Keverjek be egy kis seggrázós zenét?
- Mondanám, hogy Ama seggét elégszer látom, de ilyen ajánlatot nem utasítok vissza.
- A hercegnőről beszélsz, te állat – lökőm oldalba, de a tekintetem le nem veszem a mellette táncoló lánykor, aki olykor a húgomhoz simul. – Ki ez?
- Skócia hercegnéje – veti oda félvárról Drew, én pedig döbbentem mérem végig ismételten, az alig takaró ruházatban vonagló lányt, aki meglehetősen jó buliarc a húgommal együtt. – Ne csöpögtesd a nyálad.
- Bassza meg, azt nem közöltétek, hogy ennyire.... – keresem a szavakat, de nem igazán találom a megfelelőt.
- Azt hiszem, hogy megtaláltad az asszonyod.
Ricky döbbenten néz rám, majd leveszi a fülesét és közelebb lép.
- Asszonyt kell találnod? – szívja a fogát. – Ő az, akit kétlem, hogy a királynő elfogadna.
- Szerencse, hogy nem is neki kell teljesítenie – felhajtom az egész italomat és a korláthoz lépek, hogy jobban megfigyeljem a jelöltem.
Úgy rázza a csípőjét, hogy egyre jobban érzem, a farmerem anyaga egyre szűkösebbnek bizonyul. Bár nem hallom, hiszen képtelenség, de látom, hogy a zene szövegét nagyon tudja, Amavál együtt. Annyira együtt mozognak, mintha minden éjjel ezt csinálnák. Megfordul a közönségesség gondolata, de egyben a szexiségé is. Nem engedik, hogy egyetlen férfi se megérintse őket, s fel is tűnik, hogy két elég nagy darab biztonsági áll a pult előtt, akik árgus szemekkel figyelik a tömeget.
Legalább neki volt ennyi esze, hogy biztonságiakkal jöjjön.
Mi is próbálkoztunk ez elején, de annyira megölte a hangulatot, hogy folyamat lerázás, kamasz kiszökések után anyánk feladta. Vagy legalábbis a közvetlen közelünkben történő testőri védelmet.
- Bassza meg – kiáltok fel, és Andrewval a nyomomban már rohanunk le a lépcsőn, át a tömegen. A húgom szinte bezuhant egy üveg pezsgővel a kezében a táncolók közé. – Ez komolyan azt hiszi, hogy ez vicces? – morgok Drewnak, aki szintén nem díjazza a barátnője döntését.
Stage diving eléggé veszélyes, és még is az én őrült húgom, annyira sok pezsgőt öntött már magába, hogy fel sem mérve, hagyja, hogy a tömeg elragadja. A hely őrei is ott teremnek, és megragadják őt, majd a lábaira állítják vissza.
- Ennyire ne éld át a bulit – mondom neki figyelmeztetően.
- Nyugi bátyus – húzza meg egyáltalán nem nőiesen az Armand de Briganc sokadik üvegét. – Találkoztál már Ailsaval?
Már a neve is teljesen magára vonja a figyelmét, hát még a külseje. Lejön a pultról, az ő kezében egy pohár van mindössze, és sokkal józanabb, mint Ama.
- Felség – vigyorog rám tűzvörös ajkakkal. – Ailsa vagyok, Skócia hercegnője.
Pukedlizik, de annyira nevetnek a húgommal, hogy nem tudom hova tenni a dolgot. Bár tényleg vicces és egyszerre szexi, ahogyan a melltartószerű felsőjében, és faltatka nadrágba előadja magát.
- Csak Harry.
Közelebb lép, és látom a szemem sarkából, hogy Drew és a húgom eltávolodnak tőlünk. Végigmér, majd ismét a szemeimbe néz. Jó egy fejjel föléje magasodom, így fel kell néznie rám. Hirtelen lábujjhegyre áll, a szemkontaktust meg nem szakítva, ajkai majdnem az enyéimet érintik.
- Felség – jelenik meg az egyik szekrényméretű alak.
- Minden rendben – mondom rá sem nézve a kopaszra, és megfogom Ailsa kezét, ám nem hagyja magát. Értetlenül nézek rá, de ő tartja magát. Nem hódol be és ez meglehetősen tetszik. Túlzottan is. A farkam mocorogni kezd, de igyekszem most az egyszer figyelmen kívül hagyni, amennyire tudom, ám ezt ő meglehetősen megnehezíti a számomra.
A csípője járni kezd, a zene azonnal átjárja a testét és úgy kezd el mozogni, hogy azt képzelem bárcsak a farkamon táncolna így. Úgy mozog, hogy sokakat megszégyenít, és a porba tipor. Engem is beleértve. Érzem, hogy a golyóim elhagyják a tökömet, és a padlón gurulva ő keményen rájuk is tapos. Aucs.
- Nehogy szomjan halj itt nekem! – jelenik meg Ama a szokásos üveg pezsgővel. A cég meglehetősen jól járt a nővéremmel, mert már egy vagyont elivott a készletből. – Bátyus – vigyorog rám, ahogy Ailsanak agya az üveget. – Merre van Drew?
- Utánad ment – karolom át a derekánál fogva óvatosan.
- Unalmas vagy ma – sziszegi, és hozzánk húzza Ailsat.
A lány úgy csapódik belém, hogy a farkamnak ér a csípője, mire felnyögök. Elvigyorodik, közelebb hajol, a szája megérinti a fülem bőrét, és a hideg kiráz mocskos módon.
- Csak nem tisztelgünk, felség?
- Bébi – lép el mellőlem a húgom, hogy a közeledő Andrew karjaiba omoljon. Egy gonddal kevesebb.
Megfogom Ailsa kezét újra és ezúttan nem tűrve ellenvetést húzom magam után a hátsó kijárathoz vezető úton végig megyünk, egészen az odakinn parkoló autóhoz. Eddie azonnal kitárja az ajtót, mi pedig beszállunk.
- Mi ennyire vicces? – vonom kérdőre, de ő csak tovább, szélesebben vigyorog. Megragadom az állát és teljesen magam felé fordítom az arcát. – Hercegnő, ez az én hazám.
Közelebb csúszik, azt a kevés távolságot is megszakítja kettőnk között. Tenyere a combomra csúszik, ujjai megszorítanak finom, majd tovább halad és a farkam készségesen simul meleg tenyerébe.
- Ez pedig az én játékom – suttogja. – Nekem is tisztelegnem kellene? – mereng.
- Ne szórakozz – szűröm fogaim között a szavakat.
Pajkos mosollyal az arcán szorít a már így is megtépázott golyóimon, majd elenged.
- Úgy hallottam, hogy feleséget kell találnod – somolyog, és már is rettentően kíváncsivá tett. Azt nem is kérdezem meg, hogy honnan jutott az információhoz, hiszen a lepcsesszájú húgommal elég bensőséges viszonyba vannak.
- Esetleg érdekel az ajánlat? – nem komolyan teszem fel a kérdést, annak ellenére, hogy már most tökéletesen érzem a kettőnk közötti szikrát, és tudom, hogy kibaszottul kiegészítve egymást tökéletesek lennénk. Még ha nem is az ország vezetésére, de minden másban igen.
- Apám férjhez akar adni, egy undorító öreg fazonhoz, aki megfelelő lenne a halála után a trón megöröklésére, és persze én csodás királyné lennék mellette. Véleménye szerint.
- Királyné lehetnél a saját országodba.
- És egy vén farok várná el, hogy szüljek neki – röhögök fel. – Nem őrültem meg, hogy viagra miatt álljon fel egy farok csak rám. Amúgy is jobban kedvelem Londont.
Meglep és lenyűgöz egyszerre a nyíltsága. Azonnal gondolatokat indít el bennem, és nem mondom, hogy annyira finomakat. Bár nézőpont kérdése. Azért azok a vörös ajkak igazán megigézik az embert, és elérik, hogy azt akarja, hogy a farka körül táncoljanak csábítóan.
- Azt hiszem, hogy ez vehetem egy perverz bóknak.
Közelebb hajol, keze a combomon. Mélyen szívom be a levegőt, az izmaim megfeszülnek. Keze feljebb kezd el menni, a belső combomat tapogatja. Nem mondanám, hogy annyira zavarba lehet engem hozni, és még neki is ezen dolgoznia kell, de meglehetősen meglep, hogy ennyire tettre kész. Másfelől igazán imponál a közeledése, annak ellenére, hogy mind a kettőnknek meg van a saját indoka.
Nem engedem a tekintetét, míg a tenyere a farkamra simul, úgy, mint a satu. Megragadom a csuklóját, de ő tovább játszadozik. Meglehetősen tudja, hogy mit is csinál. Arca az enyémhez simul, vörös ajkai megérintik az enyémet. Megragadom a tarkóját, ujjaim szinte a koponyájába mélyednek, nyelvem úgy ragadja magára az ő nyelve figyelmét, hogy alig kap levegőt. Teljesen letarolom, és magamhoz szögelem.
- Ne játszadozz velem – mormogom az ajkai közé, mire meg is érkezünk a palota hátsó bejáratához. Kiszállok az autóból és magam után húzóm. Kitárják előttünk. A palota bejáratának monumentális ajtaját, és a szőnyeggel borított folyosón végig igyekezve, a lépcsőkön felfelé egészen a szobámig vezetem. Pár őr, szobalány is az utunkba kerül, akik hajlonganak, vagy vigyázban állnak. Szerencsére anyámmal nem futunk össze, így megkönnyebbülten zárom be a kétszárnyú ajtaját a hálómnak. Azonnal körbepillant, bár gondolom, hogy az ő palotájuk is hasonló. A zsúrkocsihoz lép, egy kristálypoharat fog a kezébe és megtölti Bourbonnal. Visszaindul az irányomba, én pedig minden lépését árgus, éhes szemekkel követem.
- Szóval ez a jövendő király hálókörzete – kortyol az italból, az arca meg sem rándul. – Mennyien jártak itt?
- Arra vagy kíváncsi, hogy hány lányt dugtam meg?
- Nem, arra, hogy mennyi érdemelte ki, hogy itt legyen.
Teljesen elém áll, felnéz rám, én pedig kiveszem a poharat a kezéből és felhajtom a maradék italt.
- Bár lehet, hogy nem fogod elhinni, de a palotába azért nem hozhatok be akárkit, és ezt be is tartom.
- Szóval tényleg tartod magad ahhoz, hogy ez a házasság létrejöjjön – mutogat kettőnk között olyan széles mosollyal az arcán, hogy az én szám fájdul meg.
Elkapom a derekát, és magamhoz rántom.
- Mind a ketten jól járnánk.
- Kecsegtető. Legalább a vonzalmat sem kell megjátszanunk, és nem esik nehezemre majd utódokat szülni neked – motyogja a számra, mire leejtem a poharat, az pedig szilánkosra törik.
Felemelem, combjai azonnal a derekam köré fonódnak, fenekébe markolok, számat szorosan az övéire tapasztom. Belenyög a csókunkba. Az ágyra dobom, ahonnan az arany és ezüst fényű konfettik csak úgy szállni kezdenek körülöttünk. Megszabadítom a csizmáitól, én is leveszem az ingem, és minden felesleges ruhát. Nagyot nyel, a nyelve végigszánt a száján, és arra várok, hogy az a nyelv a farkam hegye körül mocorogjon így.
- Rendben, hogy a királynéd leszek, de azért hozzám érhetsz – ül fel, letoltja az alsónadrágomat és a félkemény farkam büszkén bukkan elő. – Előre benyújtom a követelésem, miszerint nem fogadok el külön hálószóbát, királyom.
Ujjai mozogni kezdenek a farkamon, majd a tarkóját megragadva vadul a szájába nyomom magam, mire ő készségesen fogad, ad. Felnéz rám, a szemei az enyéimbe mélyednek, a szája pedig teljesen kiszipolyoz. Kiveszem a farkamat a szájából, felállítom az ágyra lerántom a nadrágját és döbbentem nézem, hogy a fehérnemű sehol sincs.
- Ennyire szemtelen, akaratos királynét sikerült volna kapnom?
- Panaszkodsz?
- Eszem ágában sincs.
Szája az enyémre tapad, nyelvünk táncot lejt, kezem pedig úgy markolja a fenekét, mintha az életem múlna rajta. Vándorló kezem hamar az ölére talál, simogatni kezem, aztán elszakad tőlem, és hirtelen átveszi az irányítást. Lerántja rólam az alsómat, és a már merevedő farkamra fonja az ujjait. Úgy bukik le a combjaim közé, hogy már is megfordul a fejemben, hogy milyen csodás uralkodói évek várnak rám az oldalán. Nyelve táncot jár, szája szinte kiszipolyoz. Ujjaim a hajába fonódnak, de nem veszem át az irányítást, ami eléggé nehéz. Megsimogatom az arcát, mire a tekintetünk találkozik. Ajkai fénylenek, felszisszenek, és felrántom magamhoz. Szája az enyémre tapad, csípője az enyémet kezdi el ostromolni. Számban hal el nyögése, míg lenyúl kettőnk közé és magába csúsztatja a farkamat. Száját eltátja, fejét hátra billenti és finom csípőmozdulatokkal kezd mozogni. Tekintetünk összekapcsolódik, nyelve végigszánt az alsó ajkamon, és fogaival megkarcolja.
- Trónra találtál? – vigyorgok, míg magam alá fordítom a testét, s számat a bársonyos bőrére nyomom.
Kapkodja a levegőt, hasonlóan hozzám, bőre fénylik a hold megvilágításában, és pár fényes konfetti is dísziti. Felhúzza a lábait a csípőm köré, felfelé billenti a csípőjét. Türelmetlen. Én pedig kegyes vagyok, és mozogni kezdek őrületes tempót diktálva. Olykor egy csók elcsattan, a nyelveink egybe érnek, a lélegzetünk eggyé válik, ahogy mi is. Annak ellenére, hogy még sokat kell a másikról megtanulnunk, megismernünk, már tudom, hogy jó úton haladunk.
✨
Ismételten, ma már sokadjára a zsúrkocsihoz lépek, töltök egy pohárral a Bourbonból. Visszafordulva az ágyam irányába, miközben a belső telefont a fülemhez emelem és felkérek egy üveggel Armand de Brigancból, s elmosolyodom a látványnak köszönhetően. Ailsa elterülve a selyem anyaga között, mellei csodásan, hetykén merednek felém, és eszembe jut, ahogy a nyelvem körözött rajtuk még percekkel ezelőtt. Belekortyolok az italba, míg tekintetemmel nem engedem el a lányt, a jövendőbelimet.
Alig telik el kis idő, amikor is kopognak. Az ajtó túloldalán Steven áll, kezében a jeges vödörrel és benne a pezsgővel, ami már nyitva is van. Két pohár lóg a szárával lefelé az ujjai között. Elveszem a pezsgőt, a szárára csúsztatom a gyémántot. Steven rám néz, de nem szól. Elveszem tőle az italt, a poharakat és berúgom az ajtót magam mögött, míg visszamegyek az ágyra Ailsa mellé. Feljebb ül, az alsótestét eltakarja a szatén anyaggal, de a mellei még mindig szabadon. Lehajolok és megcsókolom mind a két keblét, nyelvemmel meg is nyalintom őket, majd a száját veszem célba, de csak kis időre.
- Semmi térdelés? – somolyog a gyémánt irányába.
- Szeretnél? Egy jó szopást megvárok, szívesen.
Égnek emeli a tekintetét, én pedig leveszem a gyémántot, és az ujjára húzom. Töltök mind a kettőnknek a pezsgőből és koccintunk. Megpecsételjük egy csókkal is, mire feltárul a szobám ajtaja. Azonnal Ailsa elé kapom a takarót, és anyámra szemei közé nézek, aki elborzadva néz vissza rám, majd becsukja az ajtót.
- Azt hiszem, hogy jól bemutatkozta.
- Ne is foglalkozz vele, mindig mormog – csókolom meg, és magam alá fordítom, hogy az évem kitűnően kezdődjön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.