break her bed not her heart

Freya

Melegem van, a fejem kissé hasogat, de a testemben tomboló égő érzések még jobban sanyargatják a testemet. Jólesik, még is fájdalmas emlékei az éjszakának, amelyek még kissé homályosan körvonalazódnak a lassan ébredő gondolataimban. Arcomat belenyomom a párna puha anyagába, a kezemmel kutakodni kezdek, hogy magamra húzzam a takaró melegét, enyhén reszkető testemre. A csípőmre egy kéz nehezedik, míg az arcom egy mellkasnak az illatában veszik el. Már vissza akarok zuhanni az álmaimba, mert úgy érzem, hogy elhagyni sem tudnám az ágyat, amikor megfordulok, hogy megszerezzem a takarót, és rádöbbenek, hogy mind a két oldalamon egy-egy csodálatos, alvó férfi húzódik. Védelmezően ölelnek mind a ketten, úgy fognak közre testükkel, mintha semmi baj sem érhetne. Az emlékképek rohamosan törnek fel bennem, míg egy kéz visszahúz a párnára hirtelen. 

Még kora reggel van a gyér fény még is kegyetlenül tör be a szoba falai közé, mely nem segít a kissé hasogató fejemen. A friss levegő beáramlik a kitárt erkélyajtón át, amely megcirógatja a bőrömet. Kiráz a hideg, még jobban a takaró meleg anyagába akarom temetni magam.

Nikolai borostás állát a nyakam hajlatába nyomja, ajka megérinti a bőröm, mire felmordul. A másik oldalamról ölelő kéz is szorosabban fog, majd a vállamra érkezik egy meleg csók.

Jólesően megborzongok, testem feléled.

Selyem ruhám finoman követi a testem vonalát, míg a hajam a csupasz hátam bőrét simítja, miközben besétálok a bárba, ahol a férjemmel találkozom. A nyaralás során is Nikolai nehezen engedi el a bizniszt, és olyan keményen dolgozik, hogy olykor magamra hagy, ám mindig kárpótol érte. A Wall Streeten nem könnyű az élet, tudom, míg az én írói pályafutásom sokkal könnyebbnek bizonyul, a stressz engem sem kerül el. A férjem olykor a kezébe veszi a könyveimet, melyet eleinte annyira nem értékeltem, mert a borús elmém, titkos vágyaim is benne lapulnak, melyeket inkább elrejtek előle. Az utóbbi időben nem volt erre ideje, a tudomásom szerint.

A pulthoz megyek, felülök egy bárszékre, keresztbe teszem a lábaimat, és az italokat kezdem el felmérni. A férjem még nincs itt, amire számítottam, mert kicsit korábban érkeztem.

- Hölgyem? - lép elém a pultos. 

Próbálom felvenni vele a szemkontaktust, ám nehéz, ahogyan a duzzadó izmai a fehér inget szinte már szétfeszítik, a nyaka köré egy csokornyakkendő van gondosan kötve. Magas, egy igazi szikla. Haja rosszabb, fekete, és szinte olyan tökéletes kontyba van kötve, amelyet én még nagyon akaratosan sem tudok alkotni. Igazán ínycsiklandó. nyálcsorgató. Nagyot nyelek, enyhén megzárom a fejemet.

- Mire hívhatom meg?

Elmerengek, tovább mérem fel az italokat, tekintetem olykor elkalandozik a pultoson, aki úgy méreget, hogy ha a tekintetével megtehetné, felfalna.

- Bébi - összerezzenek a férjem hangjára, ahogy a fülemet megcirógatja. - Gyönyörű vagy.

Elmosolyodom. 

Azonnal elszakítom a tekintetem a férfiról, és a férjemre, a számomra tökéletesen sármos férfire nézek.

- Köszönöm. 

Találkozik a tekintetünk, mellém ül a bárszékre.  Keze az a csupasz combomra csúszik, finoman megszorítja, miközben végigszalad az ő tekintete is az italokon.

- Két macallant kérünk.

Felnézek a pultosra, aki már meg is fordul és leemeli a drága italt a polcról. 

- Késtél - jegyezem meg, ahogy a lábamon pihenő kezére teszem az enyémet.

- Tudom, ne haragudj. Kárpótolnom kell, igaz?

Közelebb húzódik hozzám, a férfi eközben elénk csúsztatja a két poharat. Hálás mosolyt kap tőlem, míg a férjem csak egy biccentést enged meg magának. A számhoz emelem, és nagyot kortyolok belőle. Soha nem voltam a whiskys lány, de a férjem mellett olykor megkívánom, és szívesen fogyasztom. 

- És mi a terved, mivel fogsz kárpótolni? 

Féloldalas mosolyra húzza a száját, és a gödröcskéi megjelennek, amelyek olyan fiatallá teszik. Visszahozzák az évekkel ezelőtti időket, amikor is belészerettem menthetetlenül. Ennek már tíz éve, de a szerelmem még mindig erősen él bennem iránta, s valószínű, hogy soha nem is fog szűnni. Egymás életének a szerves része vagyunk. 

Közelebb hajol, ajka a fülemet éri, én pedig türelmetlen leszek, hogy mit is eszelt ki nekem. Megfogom a combját, ujjaim a húsába marnak. Ajkai a bőrömhöz érnek. Simogatnak. Én pedig csak többre vágyom.

- Ha azt mondom, hogy tizenkettedik fejezet?

Először nem is értem, hogy miről beszél, majd felvillan a legújabb könyvem említett fejezete. A nyakamon a pír felszökik. Nem hittem, hogy zavarba tud még ennyi év után is hozni, de teljesen pironkodva nézek rá. Nem sejtettem, hogy elolvasta az utolsó könyveim egyikét is, mert amikor szabad ideje volt, mindig velem töltötte, a könyvet pedig véletlenül se láttam a kezei között. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi írásaim sokkal merészebbre sikeredtek, így nem is biztos, hogy szerettem volna, ha elolvassa.

- Elolvastad?

Szemeibe nézek, míg ő sötét tekintettel mered rám. 

Felfal.

Elevenen felfal, ahogyan mindig is teszi, amikor csak rám néz. 

- Minden betűt. 

- Tudod, ez csak egy regény.

- Melyben a csodás, ám veszélyes gondolataidat osztod meg az olvasóiddal - közelebb hajol hozzám. - A vágyaidat. Én pedig azért élek, hogy mindent megadjak neked, szerelmem.

- Mindent?

- Annál is többet. Persze határokat kell szabni. Nézz rá - a pincérre nézek értetlenül, hasonlóan tesz Nikolai is. - Bejön?

A férjemre nézek döbbenten.

- Tessék?

- Szerelmem, nem áll jól, hogy a prűd nőt játszod. Rendben, hogy úrihölgy vagy társaságban és a hálónkban kurva, de most itt a lehetőség. 

Megdöbbenek.

- Bazd meg.

- Azt tervezem. Nézz rá. 

Parancsol, mire a férfi már sokkal közelebb van, egy pohár italt felém emel, majd felhajtja. Farkasszemet nézünk, de én elszakítom a tekintetem és a férjemre nézek hitetlenkedve. 

- Komolyan azt akarod, hogy egy másik férfi dugjon meg?

Felmordul. Eltünteti az italát.

- Ugye tudod, hogy miket leírok, nem minden egyezik meg a valósággal? - feszengeni kezdek. 

- Szerelmem, első és utolsó lehetőséged, hogy egyszerre két férfit is kapj. És ne mondd, hogy nem a fogadra való lenne - biccent a férfi irányába. - Utána életed végéig az én farkammal kell beérned.

- Eddig is csodálatos életem volt. 

Közelebb hajol, szája finoman érinti meg az enyémet. 

Magam sem tudom, hogy mennyi macallan elfogyasztását követően sétálunk be a lakosztályunk ajtaján. vagy éppen botladozunk be, mert engem úgy kapnak el a férfi mardosó kezek. 

Szájak, kezek, érintések, csókok, sóhajok. 

Olyan vágyak, amelyek veszélyesek.

Olyan érzelmek szabadulnak fel bennem, melyek egyszerre rémisztenek meg és tarolnak le. Mindenhol kezeket érzek magamon, szájakat a felhevült bőrömön, a ruhám hamar a földre kerül. Nem tudom, hogy hol kezdődik a férjem, s hol az idegen. Azt viszont tudom, hogy olyan túlfűtött vagyok, hogy a szívem a torkomban dobban, az illatok az orromba kúsznak. A fülledt szex illata, pedig még az elején tartunk.

Hátam a férjem mellkasával olvad egybe, a tekintem azonban Nathanielben veszik el, ahogyan túlságosan is közel kerül hozzám. Szája az enyém felett jár, lehelete megcsap, ám a férjem az államnál fogva maga felé fordítja az arcomat. Mélyen a szemeimbe néz, megborzongok, és még közelebb próbálok húzódni hozzá.

- Csak az enyéim a csókjaid - mormogja, a foga a húsomba mélyed, a vér kissé ki is serken, mire felszisszenek. 

- Kissé birtokló a férjed - halkan jegyezi meg Nate, miközben a szája lassan, minden szónál érinti a bőrömet.

Nikolai szájába nyögök, ahogy Nate szája a mellemre téved, míg a másikon a keze jár. Olyan kínzó gyötrésre kezd, amellyel eléri, hogy elszakadja a férjemtől, hogy felnyögjek.

- Bassza meg - mormogja a számba Nik. - Gyönyörű vagy.

Belenyal mélyen a számba, de elszakadok tőlük. Mind a ketten éhesen néznek végig rajtam. Nate ujját végighúzza a száján, nyelvét kicsit kidugja. Kinyújtom a kezeimet a férfiak felé, Nate a jobbom, míg Nik a bal kezem ragadja meg. A háló felé vezetem őket, magam után húzom a két éhes férfit. A csípőm ring, a ruhám lassan megadja magát és a földön köt ki. Átlépem az anyagot, a cipőim is lerúgom, s megállok a hatalmas ágy előtt.

Sötétség, zihálások, éles levegővételek. Érintések, olyan nedves csókok, melyek becézik a testem minden milliméterét. Meztelen vagyok, a szemeim be vannak kötve, a testem pedig már többre vár. A puncimon matató száj, falánkan csap le rám újra, s újra. A szívem a torkomban dobban, annyira őrjítenek meg ezek ketten, hogy fogalmam sincs mibe kapaszkodjak. Annyi kéz, nyelv, csók, és farok van körülöttem, hogy talán jobb is, hogy sötétségbe zártak és csak az érintésekre kell koncentrálnom. 

Térdelek az ágyon, mögöttem érzékeim szerint Nikolai, még előttem Nate. Kezem a hajzuhatagba, míg az arc a lábaim között. 

- Basszus, nem bírom.

- Még csak most kezdtük - Nik morogja a fülembe, míg a keze a fenekemen kalandozik.

 Merev farka a farpofáim közé csúszik. Egyszerre nyomnám a csípőm hátra, és előre is. Szinte még többért könyörgöm. Nikolai szabad keze a mellemre csúszik, játszadozni kezd a bimbóval, finoman meghúzza, még több élvezetet adva a testemnek, majd váratlanul minden érintés elszakad tőlem, az orgazmusom nem jön, én pedig nyüszíteni kezdek. Eltűnik a hátam mögül a férjem meleg teste, mely biztonságban tartott. 

- Mássz feljebb kicsit, de maradj térden - Nikolai utasít, miközben fogja a kezemet, én pedig teszem, ahogyan kérte. 

Érzem, hogy az ölem találkozik egy latexbe bújtatott farokkal, és készségesen csúszok lejjebb, míg teljesen bele nem ülök. Hátrahanyatlik a fejem. Megkönnyebbült, csodás érzés, ám egyszerre a gondolata annak, hogy nem a férjem pénisze van bennem, megrémít. Igyekszem teljesen átadni magam a pillanatnak, de érzem, hogy befeszülök.

- Engedd el magad - sziszegi a fogai között Nate.

A kezemet Nik még mindig fogja, és a saját csípőjére helyezi. Másik kezével előre billenti a fejemet.

- Nyisd ki a szádat, gyönyörűm - húzza végig a farkát az ajkaimon. 

Nyelvem enyhén kidugom, megízlelem a végén az előváladékot, miközben lassan mozgok Nate-en. A combomat markolássza, a férjem pedig a számba csúszik. Elvonódik a figyelem és olyan élvezeti hullám megy végig rajtam, és borítja el a testemet, hogy igyekszem megélni a pillanatot.

- Bassza meg, ez az - szisszen fel. - Csodás vagy. Élvezed? Igaz, hogy élvezed. 

Hátra csúsztatom a kezemet és a formás hátsójába markolok. Még jobban magamba húzva. Annyira gyorsan történik minden, annyira mocskosul sok az élvezet. Fel se fogom mi történik velem. Nikolai pár erős, masszív lökés után kicsúszik a számból, és érzem, hogy eltűnik előlem, míg Nate lassan ösztönöz mozgásra. 

- Milyen egy idegen faszt érezni magadban? - harap a nyakamba Nikolai, majd a nyelvet húzza végig a sértett területen. - Köpj.

Érzem a kezét az államnál, én pedig eleget teszek a kérésének. Keze eltűnik, a seggemnél bukkant fel, mire játszadozni kezd velem. Hajamat egyik vállamra sepri, fogai a vállamat kezdi el gyötörni. Ujja pedig a hátsó bejáratom körül jár, míg olyakor előre csúszik, és megérint ott, ahol Nathaniel hatol belém újra, s újra.

- Isteni vagy.

Jegyezi meg Nate, ahogy felül, szája a mellemre tapad, ujjai a csípőmbe mélyednek, míg Nikolai lassan elkezd behatolni. Előre billenek, megtámaszkodom Nate-en, aki megtart. Megáll minden. Megfagy az idő, az égető érzés pedig átveszi az uralmat a testem alatt. 

- Mély levegő - suttogják szinte egyszerre, de a testem remeg. 

- Szétcincáltok.

- Kibírod - csókol a nyakamba Nik. - Ügyes vagy. Vegyél egy mély levegőt. 

Megteszem, igyekszem ellazítani magam. 

- Csak maradj egy helyben - utasít. 

Átkarolja a csípőmet, biztosan tartva a reszkető testemet. 

Lüktetek mindenhol. Úgy érzem, hogy teljesen tele vagyok és szétszakítanak. Úgy érzem, hogy ez túl sok, hogy amire vágytam mélyen magamban túlnőtt rajtam. Hátrahanyatlik a fejem Nikolai vállára, ő mélyen magába szívja az illatom, bár a tömény szex szagon kívül nincs sok más itt. Úgy leng körül bennünket, mintha muszáj volna neki. 

Eltelik egy kis idő, de valójában magam sem fogom fel, hogy mennyi. Én egy helyben biztosan tartva, ők elkezdenek mozogni. Nate szája a mellemen, míg a másikon a keze. A férjem olyan erősen tart, és finoman húzódik vissza, majd hatol belém újra, mintha attól félne, hogy összetör. Valószínű, hogy így is lenne, mert úgy érzem, hogy a határaimon vagyok.

- Elbírod - suttogja. - Csodálatos vagy. Erre vágytál, én megadom neked.

- Basszus! - kiáltok fel.  - Tele vagyok - nyöszörgöm, és Nate vállába kapaszkodom továbbra is. - Nem bírom. 

- Csodálatos a puncid, ahogy éhesen kap a farkam után - Nate talán most mondta a leghosszabb mondatot, mióta találkoztunk. 

Összerezdülök, a bensőm is hasonlóan tesz, ő pedig felmordul alattam, és mélyebben mar a csípőmbe.

- Te csak maradj egy helyben - cirógat meg a férjem lehelete, amit egy kicsit megmozdulok és felszisszenek. Gyengéd puszit ad az arcomra. Átkarol a hasamnál, a bőrömet finoman simogatva, ezzel biztosan egyhelyben tartva.

Ők végeznek minden munkát, olyan finoman mozognak bennem, előcsalva belőlem a jó érzéseket. Szétfeszítenek, úgy érezem, hogy sok, de egyszerre akarok többet is belőle. Ujjaim Nate vállába mélyednek, míg a másik kezemmel felnyúlok, a férjem nyakát ragadom meg, míg szája a nyakamra tapad. Végignyal a bőrön, a foga finoman megkarcol. 

- Itt vagyok - nyugtat meg.

- Érezlek - mosolygok, de azonnal belém is reked a vidámság a mozdulatot követően, hogy kicsit mélyebbre megy. 

Megnyalja a számat és heves csókba ránt, miközben tovább ostromolnak. Elvesznek, adnak. Szétcincálnak.

Wanna feel your skin. You a beast. You know that I like that. Come here baby, all I wanna see you in is just skin.

 Yara

Viharos az éjszaka, a hóvihar tombol odakinn, ám a jelenlévőket semmi sem érdekli, csak a torkukon legördülő alkohol, a hangos zene, és az izzadt, egymáshoz simuló testek. Magamhoz veszek egy italt, miután a kabátomat ledobom az egyik szobába, melyet erre jelöltek ki. A sör keserű, nem éppen a kedvenc italom, de megteszi annak, hogy valami legyen a kezemben és olykor belekortyoljak. 

- Végre, azt hittem otthon fogsz megszottyadni - Jack jelenik meg mellettem enyhén spicces állapotban. - Ha tovább kell néznem Milo seggét, oda megyek és...

- Már régen ezt kellett volna tenned.

Az említett személyt keresem a tekintetemmel, és nem is tart olyan sokáig megtalálni, mert a nők úgy rajongják körbe, mintha muszáj volna nekik.

- Még mindig a puncit szereti - veti oda és beleiszik az italába.

- Hidd annál többször kacsintgat feléd, hogy kirázólagos legyen. 

- Ne baszakodj az agyammal - nyög fel.

- Hé, kislány - Grace csapódik nekem. - Végre, nem csak nekem kell hallgatnom a hisztijét. Na mindegy is. Axel kibaszottul kiborított.

- A bátyád mindenkit kiborít, amikor kinyitja a száját, akkora egy paraszt - sziszegi Jack. 

Keresem Axelt, de nagyon nehéz megtalálni, annak ellenére, hogy tudom valahol a táncolók tömegének szélén találhatom csak meg. 

- Egészen addig nem volt az, amíg nem pattintott le, hogy nem érdekli a farkad - emeli égnek a tekintetét Grace. - Violet teljesen rá van tapadva és nem bírom. Nem akarom, hogy a bátyjám megfarkalja.

- Ezt senki nem használja már Grace.

- Jack, kuss már, krízis van.

Megtalálom a két barátom civakodása kereszttüzében az említett személyt, aki egy kanapén ül a sleppjével és a lánnyal, aki olyan erősen igyekszik kiszedni a nadrágból azt a farkat.

- Ugye tudod, hogy az az ő döntése? Öt évvel idősebb nálad, azt csinál amit akar. Egyértelműen nem tőled fog engedélyt kérni. - mondom, de a szemeimet nem veszem le Axelről, aki elkapja a tekintetem és fogva tartja, miközben a keze Violet seggét markolja. 

- Kibaszottul bosszantóak vagytok!

- Szerintem az én problémám előrébb való - karolja át a vállamat Jack. 

- Szerintem pedig keress valaki, aki leszop és nyugodj le.

- Udvariatlan vagy - szisszen fel. 

- Zsong a fejem tőletek - iszok a sörbe, ami remélem, hogy tompítja ezt a kettőt mellettem. - Kiugrom a mosdóba. 

Ezzel otthagyom a kettő zsörtölődő barátomat és az épület hátuljába indulok. El megyek a kanapé mellett, és végig egymást szemeibe nézünk. Axel elengedi a segget, amit eddig fogott, és ekkor veszem el a pillantásomat róla. Leteszem az italomat egy asztalra, és beállok a sorba. Meglepő módon kígyózik a sor. A falnak döntöm a fejemet, és lehunyom a szemhéjam. Szétmegy a fejem, nem volt kedvem jönni, nem is értem miért győztem meg magam, hogy itt kell lennem.

Megragadja valaki a kezemet és húzni kezd, mire kipattannak a szemeim és Axel tarkójával találom szemben magam. Szorosan fog, ujjaink egybefonódnak, én pedig igyekszem tartani vele a lépést, ami nagyon is nehéz. 

- Mit művelsz? - szorítom meg a kezét, de semmi reakció. 

Egy fényképfülkéhez vezet, ahova beránt, és ránk húzza a függönyt. Leültet, a lábaimat széttolja, közéjük férkőzik és onnan néz fel rám.

- Oda kellett volna jönnöd, és üdvözölni.

- Üdvözölni? - vigyorodom el. - Axel, elment az eszed? A húgod, ha ezt megtudja megöl. 

- Őszintén leszarom, hogy Grace mit gondol - mordul fel, és feltolja a szoknyámat.

Megragadom a kezeit, ahogyan a húsomba marnak az ujjai. Farkasszemet nézünk egymással, és a sötétség teljesen ellepi az agyát. Félre tolja a bugyimat teljesen leszarva, hogy mit is akarok és olyan mélyen csókol meg, hogy beleremegek. Hátra dőlök, a kezem már a tarkóján pihen, a nyelve pedig bennem.

Hatalmas villanás, egymást követik egymást, de a szemeimet nem tudom kinyitni csak a mély nyalásoknak, fogak karcolásának tudom átadni magam.

Felijedek.  

A sötétség csendesen, hasogató fejfájással társulva ölel körbe. A szívem hevesen dobban és nem segít rajta, amikor hangos csattanás szűrődik be odakintről. Bár az ablak csukva van, de tökéletesen behallatszanak az erősebb hangok. 

Összerezzenek. Oldalra pillantok, Grace mélyen alszik mellettem. Teljesen el van terülve, a smink el van kenődve az arcán, amelynek tudom, hogy nem fog örülni, amikor magához tér. Ágyneműjének anyaga kemény bizonyítékot ad neki az előző éjszakáról, ha éppen nem lenne neki majd elég a rosszulléte. Erős alkohol szagot áraszt magából, amelyet valószínűleg rajtam is lehet érezni. 

Próbálom megszerezni az emlékeimet, hogy miként is jutottam ide, de valószínű a heves orgazmusok közepette elveszett valahol az ép eszem. Axel olyan hevesen falt fel, hogy szétrobbantotta az egész lényemet. Az éjszaka folyamán folyamat a nyomban volt, még azután is, hogy becserkészett. Lábaim remegtek utána, míg a fényképeket, melyeket készített a farzsebembe csúsztatta, míg egyet magának tett el.

Kimászom a vastag takaró alól, a talpam a szőrős szőnyegéhez ér, mely elnyeli a lépéseim halk zaját. Az ablakhoz lépek, a hátsó udvar sötétségét bámulom, míg a tekintetem meg nem akad a pajtából enyhe kiszűrődő fényre. Egy mozgó árnyat veszek észre az épület tövében, mire jobban összpontosítok, és Axel pillantom meg, amint egy állatot cipel az épületbe. Egy farmer és egy bakancs mindössze, amit visel, míg az állatot a hóban húzza. Véres nyom követi minden léptét, mire megborzongok. Tudom, hogy éjszaka nehezen alszik, és olykor az erdő mélyére merészkedik, de így látni őt teljesen más élmény, mint csak a szóbeszédnek hinni. Berúgja az ajtót és eltűnik a fa épület falai között.

Hátra pillantok a barátnőmre, aki halkan szuszog, majd döntést hozok és az ajtó felé igyekszem, miközben felkapom a ruháimat. Elhagyom a szobát, magam mögött halkan csukom be az ajtót, és leosonok a lépcsőn. Belebújok a csizmámba, majd a kabátomat is leakasztom. A hátsó ajtóhoz megyek, amelyet könnyedén húzok el, és a hideg elől a kezemet a kabátom zsebébe süllyesztem. Ki is húzom a jobbomat, és emlékek árasztják el az agyamat, ahogyan a fotókra pillantok, amin én látszom, miközben Axel nyelve gyötört a fotófülkében. Neki éppen csak a feje teteje látszik, ahogyan az ujjaim a feje bőrébe mélyednek, vagy éppen a haját tépem, de az én arcom mindent elmond.

A hó ropogására leszek figyelmes, de mielőtt felkiálthatnék, egy tenyér tapad a számra. Erős mellkashoz simul a hátam, a talpam elszakad a talajtól és erős kézzel tart meg. Axel. Tudom, hogy ő az, bár ennek ellenére is a szívem a torkomban dobban, és. farészt hozta rám. A fénybe megyünk, mögöttünk a pajta ajtaja bevágódik. Érzem, hogy valami az arcomra ragad, ahogy elenged, a kezemből kiveszi a képet és az asztalra teszi, melyen a tetem hever. Vére a földre folyik, a gyomrom pedig felfordul. 

- Majdnem megállt a szívem!

- Éppen ellenkezőleg, nem igaz? - dönti oldalra a fejét és úgy méreget eszelősen.

- Mit művelsz? - pillantok körbe, minden vörös.

A vér fémes szaga úgy árasztja el a helyiséget, hogy bensőmben teljesen megborzongok tőle. Mintha, egy gyilkosság élő helyszínére érkeztem meg volna, amely valójában igaz is. De megrettent, elborzaszt és csak a torkomban lüktető szívemre tudok koncentrálni, ahogy a gyér fényben a helyiséget körbeszemlélek.

Axel féloldalas mosolyra húzza a száját, félmeztelen. Egy farmer és nehéz bakancs van rajta még mindig. Egy eszelős, egy kibaszott eszelős. Közelebb lép, letolja rólam a kabátot, amely a földre esik. Arca az enyémhez hajol, és amikor a nyelvét végig húzza a számon, akkor jövök rá, hogy a kezéről rám került vért nyalja le. 

Megborzongok.

Egész testemben remegek, a lábaim gyökeret eresztettek és nem tudok az érintése alól kibújni.

Talán nem is akarok.

Még többre vágyom.

- Beteg vagy.

- Lehetséges. A te beteged.

Hevesen a szám után kap és olyan mélyen csókol meg, hogy a lábujjaim begörbülnek. A kezem marja a fedetlen felkarját, majd a nyakát míg a tarkóján, a nedves hajába nem tűnnek el. Nyelve felfal, fogai marcangolnak. A levegőt teljesen kiszívja a tüdőmből és a a testéhez szorít. 

- Érezni akarom a bőröd - morogja a számba a szavakat, míg a kabátomat szinte szaggatja rólam. 

Segítek neki, és a földre hull a ruha, míg lassan minden más ruhámtól megszabadít. A hűvös megcsapja a testem, a mellbimbóim, melyek amúgy is már könyörögtek több figyelemért, melyet Axel meg is ad. Nyelvével megpöcköli, majd a fogaival kezdi el gyötörni. Megragadja a csípőmet és a fa asztalra ültet, a megkínzott állat mellé. Nyöszörgök, és elhúzódom a vértől, de olyan erősen tart, hogy nincs esélyem.

- Axel.

- Őzike?

- Tiszta nedves vagyok.

Lenyúl a lábaim közé, és a bugyim alá csúsztatja a kezét és megmarkolja a puncimat. Felmordul.

- Vér, véres.

Felemelem a kezemet, és arca elé tartom. Mocskos mosoly játszik ajkain, a nyelve pedig végigszáguld a kezem felületén, hezitálás nélkül a szám után kap és keményen csókol meg. Felfordul a gyomrom, de olyan gyorsan tűnik el az érzés, ahogy jött. Olyan hévvel csókol, hogy csak sodródni tudok az árral. Hallom a sliccének hangját, a kezem kinyúl, feszes hasán végigszaladnak az ujjaim, délre haladva, míg. kezem a farmer fém cipzárjának nyomódik. Alsónadrágot nem visel. 

Elszakadok a falánk szájától, mire megmordul. Lenéz kettőnk közé, ahogy a farka köré fonódnak az ujjaim, kiszabadatva a farmerje szorításából. Homlokát az enyémének dönti. 

Felszisszen.

Az előváladékot elkenem rajta, majd az ujjamat a számhoz emelem. Kidugja a nyelvét az ajkai között, tekintete el van borulva. Megragad. Megperdít a tengelyem körül. Újra meglátom az elejtett állatot, és egy öklendezés is felmorajlik bennem. Axel ujjai a nyakára fonódnak, míg merev farka a fenekemnek feszül. 

- Csak rám figyelj - ezzel benyomul a puncimba. - Csak érezz. Ő egy elejtett vad - heves csípőmozdulat. - Olyan, mint te nekem. Az én kis őzikém, aki kitárulkozik nekem.

Felteszem az egyik lábam az asztalra magam mellé, hogy még mélyebbre tudjon hatol. Homlokom a fára esik, kapkodom a levegőt, míg ő keményen kezd el dugni. 

- Ez az kicsikém - csókol a lapockáim közé. - Csodásan fogadsz magadba. Csillog a bőröd. - ujja valamit rajzolni kezd, majd a nyelvét érzem ugyan azon a vonal. - Imádom a tested.

Felránt, megfordít, a szája az enyémen csattan, de elszakadok tőle, térde rogyok és a számba veszem, míg az agyamat teljesen el nem borítja a köd, ahogy az ízeink kavalkádja a nyelvemen érződik. Az állam alá nyúl, kicsúszik a számból, és felkap az ölébe.

- Finomak vagyunk, igaz, kicsikém?

Nyelvem a szájába dugom, hogy ő is kaphasson egy kis kóstolót. Leül egy ütött-kopott kanapéra, amelyet már régen megviselt az idő, a környezet és a bánásmód. 

- Lovagolj meg, kicsikém.

only you can call me trashy in my black Prada dress

 Linnea

Remegnek a lábaim, ahogyan a lépcső felé indulok, Utálom az egészet, egyáltalán nincs kedvem ehhez az estéhez, és Beau ezt pontosan tudja. Még is újra, s újra rákényszeríti erre az egész szarságra. Bájolgás követi a másikat, az erőltetett mosolyok, és a mellette, a teréhez simuló vonaglásaim. Egy kirakatbábu vagyok a számára, akit úgy mutogat, ahogy csak a kedve tartja. Egyáltalán nem elegáns módon, cipőimet a kezembe tartva megyek le a lépcsőn, amely végén Beau áll, telefonál. Amint rám emeli azt a barna tekintetét, már is gyomrom összeugrik. Ráncok jelennek meg a homlokán, arca komor, ez nem változik, csupán a harag árnyéka vonul át rajta. Amint meglátja a kezemben a cipőimet, a pucér lábamra téved a tekintete, amely a fekete szatén ruha felsliccelésének köszönhetően jobban megmutatkozik. Újra végigvezeti rajtam a tekintetét, a szatén Prada ruha felizzik a pillantása alatt, annak ellenére, hogy olyan megvetés tükröződik a szemeiben, hogy hangosan kiáltanék fel.

Bassza meg.

Megszakítja a hívást, anélkül, hogy búcsút mondana. Soha sem volt szívbajos, de eddig még egyszer sem szakított meg hívást miattam. Éppen inkább ellenkezőleg. Húzza az időt, csak velem ne kelljen szót váltania.

Folytonos elégtelensége teljesen kicsinál, és ordítanék. Kikelnék magamból, hogy engedjen el, hogy fordítson nekem hátat, és az utjaink soha többé ne keresztezzék egymást.

Ismeretlen találkozik a tekintetünk, miközben a kezemhez nyúl, kiveszi a cipőket a kezemből, s letérdel előttem. Meglepődöm, ahogy meztelen lábamat felemeli.

- Erre semmi szükség.

Néma, válaszra se méltat, közben fel adja a lábamra az egyik, majd a másik cipőmet. A frissen pedikűrözött lábujjaimat megmozgatom, ahogy a helyükre kerülnek, és a pánt fölöttük átöleli a lábfejemet. Végigsimít a szabad bőrfelületen, éppen csak egy kicsit, és el is kapja a kezét. Felegyenesedik, megigazítja a zakóját és elindul a monumentális kúriája bejárata felé. Mély levegőt veszek, követem. Arra esélyem sincs, hogy hozzám érjen és kivezessen az autóhoz. Az ajtóban érem utol, ahogy tartja nekem az ajtót, s maga elé enged. Az autó már vár ránk, Frank mellette áll, és kitárja az ajtaját. Beszállok, a bőrbe simulok, közben keresztbe teszem a lábaimat, a sliccelésnek köszönhetően feltárul a combom. Nem szándékosan mutogatom, bár érdekesen mérem fel, hogy Beau tekintete rajtam kalandozik. Nagyot nyel, és hallom, hogy mélyen magába szívja a levegőt. Előveszi a telefonját, ami mindig a kezében van, amikor. a közelében vagyok.

- Nem kell gyűlölnünk egymást - vetem oda neki, mire felemeli a tekintetét, és végre az enyéimbe néz. 

- Erős kifejezés - morogja az orra alatt és vissza is vezeti a figyelmét a telefonjára. - Gyűlölsz?

- Gyűlölnöm kellene.

Elfordulok tőle, és az éjszakai fényeket figyelem, ahogyan elsuhan mellettünk a perzselő város. A korombeli lányok vidáman flörtölnek férfiakkal, míg én velük ellentétben ehhez a tuskóhoz vagyok kötve. A nehéz gyűrűt, amely az ujjamon pihen már túl hosszú ideje, megforgatom. Beau kezére nézek, melyen a karikagyűrű pihen. Megfogom a kezét, mire rám kapja a fejét. Megforgatom az ujján pihenő ékszert, mire elkapja a kezét, mintha az érintésem fájdalmat okozna neki.

- Már hozzád se érhetek?

- Dolgozom.

- Mindig dolgozol. Mindig rohansz. Mindig edzel. Egyéb kifogásod nem akad még?

Úgy néz rám, mint a véreskésre. Ha nem a felesége lennék valószínű, hogy már megfojtott volna egy éjszaka során, de valójában ez az eshetőség sincs kizárva soha. 

Beau

Hosszú az este, és az ilyen események nem éppen tartoznak a kedvenceim közé. A családi bájolgás émelyítő, főleg, hogy a feleségem annyira jól kijön az anyámmal. Olykor felénk pillantanak és tudom, hogy úgy se mondana neki semmit a négy fal közötti kapcsolatunkról, még is úgy érzem, hogy rólam beszélnek. 

- Valószínű arról beszélnek, hogy mikor ejted teherbe - nyújt egy italt át Hux.

- Elégedjen meg anyám, hogy végre bekötötték a fejed, és ne az én spermáim munkájával foglalkozzon.

Hux felnevet, mire felhívja a figyelmét az öcsénknek, aki csatlakozik hozzánk. 

- Miből hagytok ki?

- Nem a te kis szűz füleidnek való ez a beszélgetés - Leo erre Hux vállába bokszol. - Ne legyél pöcs.

- Lina amúgy aggodalmát fejezte ki. Nem mesélt, amolyan sógornői lojalitás vagy mi a fasz, de aggódik értetek.

A testvéreimre nézek, akik aggódva néznek rám. Nem beszéltem nekik soha, és nem most fogom ezt elkezdeni.

- Hullámvölgyben vagyunk.

- Azt beszélik, hogy külön szobában alszotok - Leo rántja meg a vállát, úgy közli ezt, mintha arról beszélne, hogy a nap ma is felkelt.

- Kik beszélik? - mordulok fel. 

Na nem azért, mert nem igaz. Hanem még is ki a faszom jutatta ki ezt az információt, főleg, hogy ezt Leotól hallom vissza. Feszengeni kezdek. Utálom az életem ezen részét megbeszélni bárkivel is, még ha a saját véreimről is van szó, akikkel felnőttem. 

- Loretta mesélte.

- A húgunk? - Hux röhög fel. - Még is honnan tudná?

- Loretta mindig fecseg - vetem oda félvállról, nem mintha nem dühítene a dolog. - Különben is, honnan tudná, hogy a feleségemmel miként is alszom?

- Elvileg Linnea mondta neki - Hux és én is Leora nézünk, aki felemeli védekezően a kezét. - Ne a hírvivőt lőjétek le, bassza meg.

- Senkinek nincsen kibaszott magánélete, hogy az enyémmel foglalkozik? - hajtom fel az italom, és az arra járó pincértől még egyet elemelek. A feleségemre nézek, aki mosolyog, és valóban jól éri magát anyám és a húgom társaságában. Egy pezsgőt szorongat, olykor belekortyol, de nem viszi túlzásba. Velem ellentétben, aki már a többedik italát húzza le. Észnél kell maradnom.

- Milyen hullámvölgyről beszélünk különben? - Hux vonja magára a figyelmem. 

- Volt egy nézeteltérésünk.

- És már is külön alszotok? Biztos nem engedném el magam mellől Heidit.

- Nem mondtam, hogy külön alszunk.

- De nem is cáfoltad - Leo mutat rá.

- Hagyjatok már lógva.

- Én csak azt mondom, ha ilyen nő lenne mellettem, biztos, hogy a farkam minden este benne lenne, és ki...

- Szerintem vegyél vissza a lendületből öcskös, mielőtt képen töröllek - vetem neki oda. 

- Ez csak elmélet - vereget vállon. - Nem csapom le a feleséged a kezedről és tiszteletlen sem leszek.

- Azzal már elkéstél - ért egyet velem Hux. - Mindenesetre itt vagyunk, ha kell valami.

- Kösz.

Ott hagyom őket. Már későre jár, és ha ezek a pletykák terjengenek, melyeknek meglehetősen van igazságalapja, jobb ha elhúzunk innen. Nem akarom, hogy rajtunk csámcsogjanak. Megtettük a tiszteletünket, itt voltunk órákat, ideje távoznunk.

Anyámhoz lépek, arcon csókolom. 

- Anya, remélem, hogy nem kergetted az őrületbe a feleségem.

- Feleséged? - szisszen fel Loretta, mire szúrós szemmel nézek rá.

- Igen kishúgom, a feleségem - lépek a nő mellé, akinek fogadalmat tettem hónapokkal ezelőtt. - Ideje hazavinnem a feleségem.

- Még olyan fiatal az idő Beau - Anyám ragadja meg a kezemet. - Amúgy is arról beszéltünk, hogy ideje lenne mézeshetekre mennetek. Folyamatosan csak a munka körül jár az eszed. Ez a szép nő nem sokáig fogja elviselni a komor, unalmas képedet.

Oh, anyám, ha tudnád.

- Sok a munka, jelenleg nem engedhetem meg magamnak.

- Az unokákról ne is beszéljünk - nevet fel anyám. - Lassan már dédanya szerep illene rám.

- Fiatal vagy még - bókolok, tényleg csodásan néz ki anyánk. - És szeretném a feleségemet egy ideig magam élvezni.

A húgom felnevet, majd hátat fordít és ott hagy bennünket. Kibaszottul elpattanok.

- Valóban mennünk kell - fogja meg a kezemet Linnea. - De örülök, hogy ennyit beszélgettünk, és a jövőhéttel kapcsolatban pedig hívlak.

- Mindenképpen kincsem - lép közelebb anyám, hogy megölelje a nőmet. - Te pedig vigyázz rá, értékes kislány - ezzel hozzám hajol, csókot hint arcomra.

- Induljunk.

A kivilágított előkertbe megyünk, ahol vár már az autónk. Csendben tesszük meg az utat, ujjaink egybefonódnak, és olyan erősen fogom a kezét, hogy szinte már félő, összeroppantom a csontjait. A düh tombol bennem. Kitárom az ajtót Linnea előtt, aki beül az autóba, és kissé ingerültebben csukom be utána az ajtót.

A picsába.

Miért kell mindennek elbaszódnia?

Éjszaka van, a ház sötétségbe van borulva, ahogyan az elmém is. Hazafelé csendes volt az út, mert tudtam, ha megszólalok, ott kő kövön nem maradt volna. Érezte a feszültséget Linnea is mert most semmivel sem próbálkozott. Kifelé bámulta az utat, és amint a házhoz értünk felrántotta az ajtót, és a magas szandáljában úgy szaladt át a kavicsos úton, mintha meg akartam volna ölni. Rendben, lehet, hogy nem sugalltam magamból bármiféle békét is, de talán idáig nem fajult a helyzet.

Hangokat hallok az emelet felől. Leteszem a poharamat és elindulok felfelé. Már órák teltek el mióta itthon vagyunk, de még mindig az ingben és öltönynadrágban vagyok. Az ingem bár ki van gombolva, és mezítláb vagyok, de többre nem telt tőlem.

A folyosóról nyíló ajtó a hatalmas teraszra tárva nyitva van. A hideg szellő megcsap és ahogy közelebb megyek, megpillantom a feleségemet, aki mindössze egy fekete falatnyi csipkét visel. A korlátnak támaszkodik, és bár semmit már nem látok egy formás seggen kívül, megköszörülöm a torkomat.

- Hűvös van az ilyen öltözékhez.

Megfordul. Kegyetlenül lassan kerül szembe velem. Nagyot nyelek, aki lassan közeledni kezd felém.

- Mit érdekel téged? - elcsuklik a hangja. 

Elmegy mellettem egyenesen a szobánkba, amiben hagytam már egy ideje. Túl sok ideje. 

Megragadom a kezét.

Találkozik a tekintetünk, majd tovább indul és követem a hálónkba, melybe egy ideje nem tettem be a lábamat. Csend ölel körbe bennünket, és szinte a heves lélegzetvételem veri a visszhangot a falakról, ahogy figyelem miként mászik fel a szatén ágyneműre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy közömbös a számomra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem mennék utána tüstén, hogy eltemessem mélyen benne a farkam.

- Hozzád ért?

Megdermed, a szemeimbe néz.

- Tudod jól, hogy sose engedtem - határozottan állítja, sokadjára. De annyira az elmémbe égett a kép, hogy a karjában látom, hogy nem tudom kiverni onnan. - Az első pillanattól a tiéd voltam, és leszek.

Bólintok.

- Tárd szét a lábaid.

Cselekszik és úgy tárja szét előttem a lábait, mintha soha nem haragudtam volna rá. Készséges. Lenyúl a lába közé és simogatni kezdi magát. Figyelem minden mozzanatát, ahogy a falatnyi anyag alá csúszik a keze, ahogyan a mellét markolja meg. Nyöszörgései hangja betölti a teret.

- Nedves vagy?

- Neked - nyöszörög. - Miattad.

Tudja miként játszon az elmémmel, és ezt kibaszottal kicsinál. Hagyom, nem adok parancsot, csupán minden mozzanatát követem figyelmesen. Mint egy éhező tinédzser. Meg kell reguláznom magam, hogy ne ragadjam meg, és nyomjam a farkam a szájába, mert a mocsok sajog. Vágyakozik rá.

Hátat fordítok és elindulok kifelé, de éppen az ajtónál járok, amikor most ő ragadja meg a kezemet. Szembe fordulok vele. Kipirult arca néz velem szembe. Hónapok óta nem értem hozzá, míg előtte nem bírtam ki, hogy ne nyúljak hozzá. Éget az érintése.

Megragadom a kezét, de ahelyett, hogy eltaszítanám a nyelvemre csúsztatom a két ujját. Illata az orromba kúszik, az íze pedig elterjed a nyelvemen és ha eddig nem is gerjedtem volna be, most már nem tudom visszafogni magam.

Kiveszi az ujjait a számból és a szája kerül a keze helyére. Keményen csókol meg, úgy ahogyan a kapcsolatunk elején is faltuk egymást. A nyelve megtalálja az enyémet, és olyan kiéhezetten kapunk a másik után, hogy olykor a fogaink is összekoccannak. Hagyom, hogy ő irányítson, mert félek ha megragadom, és belétemetkezem túlságosan is korán lesz vége.

Közénk nyúl, kioldja a sliccem és az ágyra lök. Felmászik, nem szórakozik, nem húzza az időt. Becsúszik a keze a nadrágomba, és előveszi a farkamat, amely annyira készen áll rá. Heves, kiéhezett, és valószínű retteg, hogy itt hagyom. Eszem ágában sincs. Végigsimítom a combját, amely a csípőm körül van, egészen fel a derekán, míg meg nem ragadom a mellét. 

- Gyönyörűm.

Találkozik a tekintetünk, miközben a bugyijával küzd, de én egy egyszerű mozdulattal szakítom szét az anyagot.

- Hiányoztál - suttogja, de már a farkamat magába is vezeti. 

Egyszerre hagyja el a szánkat a megkönnyebbült nyögés. Elkezdi mozgatni a csípőjét, én pedig a plafonra vezetem a tekintetem, ahol a tükörben látom a csodás testét, ahogyan rajtam lovagol. Mellei fel, s le ugrálnak, vörös körmei a mellkasomba vájnak. A legjobb döntésem volt ez a tükör, mert olyan más perspektívából mutatja az aktusainkat, melyek pluszt adnak hozzá. Nem győzöm és imádom figyelni, miként is dugom meg, vagy éppen ő kényeztet engem. Az őrületbe kerget, és tudom, hogy még kibaszottul sok mindent kell átbeszélnünk, de jelenleg a szétdurranó farkamnak és a rajtam vonagló testnek szentelem minden figyelmem.

- Nézd meg mennyire gyönyörű vagy.

Felnéz a plafonra, és ott kapcsolódunk újra egybe, ahogyan az öle falánkan fogad magába ujra, s ujra.

- Gyönyörű és az enyém.

- Tiéd.

always saying something shitty after saying something nice

Edaline

Az ujjamon pihenő gyémánton megcsillan az éjszakai fény, ahogy azt autó ablakán át rávetődik. Már pár hónapja az esküvőnek, mely oly távolinak tűnik, még is mintha tegnap történt volna. Félelem tombolt bennem azon a napon, az éjszakáról nem is beszélve, mikor egy tíz évvel idősebb férfival kerültem bezárva a négy fal közé. Könnyek, hangos szavak, finom szorítások, majd feladás ami követte az őrjítő kirohanásaim. Egy ágyban, neki háttal, remegő testtel, könnyekkel itatott párnán aludtam el. Megfogadtam, hogy ellenszegülök, és szerelem nélkül nem adom magam. Most még is tombol bennem a düh, hogy a férjem már alig jár haza éjszaka, hogy nem is próbál becserkészni. Feladta. Máshol keresi a kielégülését. Tudom, hiába nem mondja, de nem is rejti el. Amikor éjjel hazajön, a fürdőbe vonul, de az ingein női parfümök szaga terjeng, olykor még egy-egy rúzsfolt is elkenődik rajta. Nem zavartatja magát, és ez a megaláztatás már fáj. Egy kis megértést, egy kis türelmet kértem, hogy a helyembe képzelje magát.

Ám ő férfi, a válasza pedig annyi minden alkalommal, mikor mérgembe dühös szavakat vágtam hozzá, hogy ez csak szex.

Remeg a kezem, megfogom a másikkal, hogy leállítsam vagy kicsit is enyhítsem. Nem sok sikerrel járok. Éjszaka van, a város még is tele, a fiatalok úgy hemzsegnek az utcán, mintha muszáj lenne. Én soha nem tartoztam az ilyen fiatal társaságok közé, amikor pedig megérettem erre, már férjhez is adtak. Alessio évekkel ezelőtt jegyzett el, az övé voltam már akkor, hiába kiskorú, és otthon hagyott apám felügyelete alatt, aki arany kalitkában tartott egészen míg frigy meg nem kötetet. Az övé voltam, és meg se fordulhatott a fejemben, hogy élvezzem az életet, mint azt mások. Ő pedig ameddig pénisz van a lábai között bármit megtehet, amit csak akar. Ahogyan a világunkban mindig is volt, s lesz.

- Ne hívogassa a férjem.

Nézek a visszapillantón át Carlosra. Nem vagyok hülye, de engedélyre sincs szükségem. Főleg, hogy őt magát megyek józan észhez téríteni.

- Hölgyem... - kezdi de leintem.

- Maga az én sofőröm, nem kell neki számot adnia. 

- Éjszaka van és ő a főnök.

- Igen, valóban jó meglátás. Talán otthon kellene lennem, várnom a férjem, amíg haza nem jön parfümgőzösön valamelyik ribanc szagával. Tőle kapja a fizetését, de elvárom a hűséget.

Nagyot nyel, leteszi a telefont kisebb hezitálás után és az utat kezdi el figyelni megint, ahogy megkapja a zöld jelzést. Meleg van, látszik, ahogy a lányok alig fedett testén meg-meg csillan a fény, ahogyan nedves a bőrük. A nyári forróság ideért, és a betonrengeteg nem éppen a megfelelő hely arra, hogy ezt az ember kibírja. Az éjszakai klubok szinte egybe nyílnak, nehéz megmondani hol kezdődik az egyik, s hol ér véget. A fények teljesen egybeolvadnak, a zenét bár nem hallom az autó hangszigetelésének köszönhetően, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen egyveleg hallható. 

Befordulunk egy utcába, ahol már a nívósabb helyek vannak, köztük Alessio fivérének a klubja is. Egyszer voltam itt, de az elmémbe égett a sok nő látványa, ahogyan vonaglottak. Izzadni kezd a tenyerem, a szívem a torkomban dobban, miközben Carlos megáll az impozáns épület előtt. A táskámat az autóban hagyom, nem tervezek sokat időzni itt. Kitárul az ajtó, a forróság megcsap. Kiszállok, és azonnal melegem lesz, így az épület irányába indulok. 

- Hölgyem, nem szólt, hogy ma este ide látogat - Benett lép elém. 

- Be kell jelentkeznem? - megyek el mellette, mire megragadja a kezemet. Azonnal vissza is nézek rá, mélyen a szemei közé. - Szeretnél megválni a kezedtől?

Azonnal elenged, mintha csak megégette volna a bőröm. Elmegyek mellette, valószínű, hogyha nem ostobák már figyelmeztették a férjemet. Tudom, hogy követnek az emberei, az embereim. Van egy férfi aki megragadja a csuklómat, ahogy áthaladok az emberek vonagló tömegén, de másodperceken belül el is tűnik az érintése. Vállam felett hátranézve látom, hogy Carlos már illedelemre neveli. Az emlékeimet követve jutok a hátsó folyosóra, ahol meg sem próbálnak már megállítani. Megremeg a lábam, tudom, hogy a magabiztosságom már nem is annyira magabiztos. Hogy rettegek attól, amit az ajtó mögött találhatok. Ezer, s annál is több forgatókönyv játszódik le a fejemben. 

A folyosó végére érek, belököm az ajtót, mely mögött sejtem, hogy a férjem van. Sötétség, hangulatos fények, és halk zene tölti be a teret. Szinte már romantikusnak mondható a látvánnyal ellentétbe, ami elém tárul.

Kihúzom magam, és várom, hogy a férjem a lányok ölelésében észrevegyen. Őrjítő féltékenység kezd el marni belülről, a mély fájdalommal keveredve. Mint egy király, úgy terül el a bársonykanapén, az inge ki van gombolva, a kezében whisky pihen, lányok kezei pedig a mellkasát érintik. Azon a mellkason, felsőtesten mely annyira tökéletesen van kidolgozva, hogy apró fájdalmas nyögés szakad fel belőlem.

- Uram! - Benett hangja szólal meg mellőlem, és haragosan néznék rá, ha nem éppen a férjem minden mozzanatát követném figyelemmel. Fogalmam sincs, hogy meddig viseltem el volna a látványt, de biztosan kíváncsian figyeltem volna az előttem zajló jelenetet.

- Benett, mi a faszt akarsz? - mormog, de felénk se hederít. 

Hallom a hangján, hogy pár poháron már túlvan. Nehéz napja volt, nem kétség, de emiatt messze nem fogom megsajnálni. Főleg nem megérteni és elfogadni a jelenlegi helyzetet. Elég ebből a játszmából, amit játszunk, és valóban férj és feleségként kell viselkednünk.

- A felesége van itt.

- Üzenem neki, hogy dolgozom.

- Azt látom, hogy keményen dolgozol - szólalok meg ezúttal, mellyel sikerül elérnem, hogy felnézzen. Találkozik a tekintetünk. Megkeményedik, kihúzza magát, még tekintélyesebb lesz, bár éppen hányni tudnék tőle. 

- Ki ez a ribanc? - fröcsögi az egyik lány a jobbjáról. 

Alessio kihúzza a kezét az öleléséből, lehajtja az italát és feláll. 

- Takarodjatok ki! - ordítja el magát erélyesen, és amelyik ribancnak nevezett, megragadja a felkarjánál fogva. - Benett, tudod a dolog - pendíti oda a lányt, ahogy egy hatalmas pofont lekever neki.

Közelebb lép hozzám, bár ivott, tudom, hogy teljesen képben van, és az alkohol illata ahogy közeledik, úgy ér el hozzám. Fölém magasodik, hiába a magas sarkakkal rendelkező szandálom. 

- Mit keresel itt? - mormogja, mélyen a szemeimbe néz. 

Állom a tekintetét, talán mert többen vagyunk, talán mert már nem félek tőle. Félelem elpárolgott belőlem, s szomorúság, mély fájdalom vette át a helyét.

- Te mit keresel itt? Otthon kellene lenned mellettem - mosolygom rá. - Nem pedig ezekkel - nézek el a válla mellett, és biccentek a ribancok felé. - Remélem valami fertőt is összeszedtél.

- Mindenki hagyja el a szobát - adja ki az utasítást, nem megszakítva a szemkontaktust. 

Csendben maradunk, lassan mindneki kivánszorog, magunkra hagyva bennünket, mikor az utolsó hang az ajtón kattanó zár hangja.

Alessio

Szemtől szemben állok az átkozottul gyönyörű feleségemmel. A finom illata az orromba kúszik még ezen a szexet túlfűtött termen is. Lenézek rá, állja a tekintetem, és fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Megcsókolnám, de meg is rángatnám, hogy mi a faszt képzel. Ennyi hónap után mit akar tőlem? Miért jött ide? Mire megy ki a játszma?

- Várok, türelmes vagyok.

- Na ez az, amit nem éppen mondanék rád - lép el mellettem.

Bassza meg, gyönyörű. A finom selyem ruha kiemeli tökéletes alakját, a csodás melleket, azt a formás segget. Úgy lépked el mellettem, mint egy királynő. És igen, ő az is. Az én királynőm, mégha meg is keseríti az életem, hogy nem engedi érvényesíteni a házasságunkat.

Leül a kanapéra, amin én terültem el a ribancok köreiben. Onnan néz fel rám, és olyan gondolatok jelennek meg bennem, melyeknek már régen meg kellett volna történnie. Keresztbe fonja a lábait, ezzel jobban feltárva előttem a combja finom húsát.

- Mit akarsz Edaline?

- A férjemet.

- Hogyan lehetnék a férjed, amikor nem engedsz magadhoz közel hónapok óta? - zsebre vágom a kezeimet, mielőtt megragadnám. 

- Mit gondolsz? Szerinted, ha kurvákat dugsz engedni fogom, hogy utána velem is ezt tedd?

- Tisztában voltál a házasság előtti életemmel. Viszont azzal is tisztában kell lenned, nem vagyok ostoba gyerek. Egyhez sem értem óvszer nélkül. Tehát ez a legócskább kifogás.

- Legócskább? - nevet fel. - Ez kell neked? - feláll, körbemutat, közben megkerül engem és taszít rajtam egyet. - Táncot akarsz? Szétrakott lábakat? 

Megfordulok. Leülök a kanapéra, és valami nagyon mocskosban reménykedem.

- Téged akarlak.

- Akkor nem nálam kellett volna teperned ahelyett, hogy éjjelente osonsz be a hálóba a nőktől bűzlő ruháidban? Kibaszott tiszteletlen vagy!

- Tisztelet? Erre vágysz? Megadtam. Kibaszottul tiszteletben tartottam, hogy nem akarsz lefeküdni velem. Máshol keresem a kielégülést és már ez sem tetszik.

- Egy házasság két emberen múlik.

- Bébi, pontosan tudod, hogy ki vagyok, mégha csak a felszínt is kapargatod. De legyen, lássd kivel van dolgod.

A rúd felé intek, mire értetlenül néz rám.

- Azt akarod, hogy táncoljak? 

Töltök egy újabb italt, a térdeimen megtámaszkodom és várok. A zene szól, tehát csak neki kell erőt vennie magán és bizonyítani. Figyelemmel kisérem minden rezdülését, ahogyan megfogja a rudat. Egy percig nem gondoltam, hogy belemegy. Előbb hittem, hogy hátat fordít és soha többé nem szól hozzám, mint megmutassa a nőiességét.

- Erre izgulsz? A feleséged megalázására?

- Megalázás? - felállok és megszüntetem a kettőnk között levő távolságot. - Gyönyörű vagy, a legszebb. Tökéletes, még is félsz közel engedni magadhoz. Tudod mióta vártam erre? 

- Hogy itt tekeregjek neked?

- Hogy észhez térj, és engedd, hogy a szex csodás oldalát megmutathassam.

Ajkai elválnak, mellkasa fel, s le jár. Kapkodja a levegőt, a testem az ő testének simul, a farkam nem a józan ész alapján működik, így már is kemény.

- Ne érj hozzám a ribancaid után - sziszegi az arcomba. 

- Tiszteletlen vagyok - biccentek. Lehúzom az italomat, kézen ragadom, és elkezdem kihúzni a szobából, ki a klubból. - Carlos, vigyél haza bennünket.

Az autóban tartom a tisztes távolságot. Valóban nem szabad hozzáérnem mocskos kézzel, bármennyire is ragadnám meg és húznám az ölembe, hogy a nyelvem felfalja. Tiszteletet érdemel, és megkapja tőlem az esélyt. Az utolsó esélyt, mellyel finoman kell bánnia. Akarom ezt a házasságot, de belefáradtam.

- Feküdj az ágyra - adom ki neki parancsba, míg a fürdőbe vonulok. Olyan gyorsan zuhanyozom le, mint még eddig talán soha. Talán több időt is kellene szánnom rá, hogy megnyugodjak, de bassza meg, elég volt. A tükörben látom a fáradt, még is izgatott arcképemet. Ha tudom, hogy ez kell ehhez, előbb engedtem volna, hogy utánam jöjjön. Egy törülközőt csavarok a csípőm köré és elégedetten konstatálom, hogy az ágy közepén fekszik. - Végre szót fogadsz nekem?

Összerezzen. Megfogom a bokájánál, az ágy szélére húzom, majd elengedem. Kapkodja a levegőt, minden mozzanatom árgus szemekkel figyeli.

- Ezzel nem lesz minden elrendezve - jelenti ki halkan.

- Megtesszük a kezdő lépést, a többit holnapra hagyjuk. Nem kell sietni - simítom meg a bokáját. - Dolgozunk magunkon, én pedig ígérem, hogy csak te leszel.

Felül, a törülközőn keresztül megragadja a farkamat és a fülemhez hajol. 

- A farkad bánja, ha hazugságon kaplak.

Halántékon csókolom az én csodálatos feleségemet, és visszadöntöm az ágyra.

- Mutasd meg nekem, hogy szoktad kényeztetni magad, amikor nem vagyok itthon.

- Alessio.

- Nem vagyok hülye, nő vagy, még ha soha nem is járt benned fasz - összerezzen a szóhasználatom miatt. - Kicsim, mutasd meg mennyire is szeretnél engem. Milyen, amikor elképzeled, hogy benned vagyok, vagy az én nyelvem falja fel a puncid.

Felnyúlok a ruhája alatt, a csipke szakad és a földön köt ki, ahol a helye van. Hátrább lépek és a fotelt oda igazítom pontosan az ággyal szemben, hogy jól rálássak. 

- Tárd szét a lábad, mindent látni akarok.

Szót fogad, szélesre tárja a lábait, és az ujja kalandozni fel a csiklója irányába, amely már annyira csillog, hogy szívem szerint a lábai közé térdelnék., hogy az arcom eltűnjön a combjai találkozásában. Azonban türtőztetem magam. Ideje, hogy megmutassa mennyire akar, mennyire kíván, és ahogyan a mozdulatai kissé ügyetlenül követik egyiket a másik után, rájövök, hogy bassza meg. Jobban kellett volna tolakodnom, tepernem és elérnem, hogy nekem adja magát. Olyan gyönyörű, ahogy a melleinek halma majdnem kibukik a csipkéből, ahogy az ujjai játszadoznak a dombocskán, majd mélyen magába csúsztatja őket. Mocorogni kezdek, mint valami kamasz.

- Alessio - gördül le az ajkain a nevem és a maradék önuralmamnak is annyi. 

- Mit szeretnél?

- Az ujjaidat, a nyelvedet, mindent.

Betérdelek a lábai közé, közben feljebb igazítom az ágyon. Megfogom a kezét, nedves ujjait a számhoz emelem és nyelvemre fektetem, majd a számat köréjük zárom és minden mennyei ízt kiélvezek. A farkam eddig is kemény volt, és nem hittem, de mintha még keményebbé válna. Lehajolok hozzá, úgy csókolom meg, mint még eddig soha. Nyelvem utat tör, adva a saját ízéből. 

- Érzed mennyire ínycsiklandó vagy?

A tarkómon játszanak az ujjai, kapkodja a levegőt, melle feladja a küzdelmet, én pedig segítek neki és a kibuggyanó halmot csókokkal kezdem borítani, nyelvemmel nedves foltokat hagyni. Falom, mint egy éhező, aki eddig vízen élt mindössze és nem képes pótolni az elmaradt vacsorát. Közben lenyúlok, ujjam úgy tör előre a nedvességében, mintha mindig is oda tartozott volna. Háta ívben feszül meg, a mellét így még jobban a számba nyomja én pedig mindent elveszek önző módon.

next thing that I know I'm in a hotel with you

 Lana

A nap simogatja az egész testemet, ahogyan a napozóágyon teljesen elterülök. Megigazítom a bikinim, a szemüveget feltolom a fejem tetejére, hogy még véletlenül se maradjon meg a nyoma a bőrömön. 

- Tudod, hogy nem tesz jót ez a sok sugárzás a bőrnek.

Lily telepedik le mellém az árnyékor ágyra, fején hatalmas kalappal, mely teljesen takarja az arcát a gonosz napsugarak elől. 

- Vállalom a kockázatot.

- Majd mikor ráncos leszel.. és ez legyen a legnagyobb bajod.

- A legcsodásabb idős néni lesz - jelenik meg Nic. - Csodálatos nagymama.

Égnek emelem a tekintetem.

Átnyújt egy poharat, melyért hálás vagyok. Meg is húzom, és az alkohol végigmarja a torkomat, de a nővéremmel való beszélgetést csak így lehet elviselni. 

Nicolas leül mögém, kiveszi a naptejet és egy adagot a kezére nyom. Kérdően nézek rá a napszemüvegem mögül, mire közelében hajol.

- Elvileg a pasid vagyok, aki aggódik le ne égj - mormogja, s a nyakamba csókol. 

Belesimulok a tenyerébe, ahogyan a krémet a bőrömbe dolgozza. A nyakamat kissé masszírozza, ezzel elérve, hogy a feszültség távozzon, de a poharamban lapuló alkohol is meglehetősen segít ezen. Nővérem a fejük felett magyaráz valamit, miközben valami visszataszító színű italt iszik, ami elvileg ennyire egészséges. 

- Nem tudod levenni róla a kezedet, mi?

- Nem dughatom meg éjjel, ha fájdalmai lesznek.

Hátranézek a vállam fellett Nicre. Nyilván, mivel mindenki úgy tudja, hogy egy pár vagyunk, egyértelműek a dolgok, de azért így a nővérem orra alá dörgölés nem volt napirenden.

- Undorító vagy! - Lily szörnyülködik.

- Talán, ha nem lennél ennyire merev, tudnád milyen a jó szex.

- Undorító vagy! - ismétli.

- Miért undorító? - Matthew jelenik meg, Lily randi partnere. Örök randi partnere. 

Leül Lily melletti székre, a napra. Csodálom, hogy nem kap egyből a fejére, de csak a sörébe kortyol bele, míg bennünket méreget. Nic keze a testemen jár, majd mikor végez a vállamon hagy egy puszit. Annyira szeret mások előtt tapogatni, hogy már rémisztően kényelmessé válik a számomra is. Valójában annak is kellene lennie.

- Csak túlságosan szűz a füle az ilyesmihez - Nicolas a mellkasára von, a lábai között. - Talán meg kellene járatnod kicsit. Lazíthatna.

- Itt vagyok én is pöcsfej!

Felröhög mögöttem Nic, megremegek, ahogy a mellkasa mozog. Felnézek rá.

- Fejezd be, ez egy nyaralás. Az ő dolguk.

- Szerencsére - gyors puszit nyom a szám szélére és kiveszi a poharat a kezemből, majd iszik egy kortyot. - Még jó, hogy nekünk nincs ilyen problémánk.

Mintha bármikor is ennyire közel kerültünk volna valóban egymáshoz. Fájdalmasan érzem magamban. Összezárom a lábaimat a gondolatra, hogy mennyi esélyünk is lett volna már arra, hogy egymásnak essünk, még sem tettük. Átöleli a testemet, a mellemre simul a tenyere, mire megborzongok jólesően. 

- Miért érzed, hogy fontos kinyilvánítanod, hogy a tiéd?

Lily annyira ártatlan. Hiába egy családból valók vagyunk, akkor is ég és föld a kettősünk. Ha tudná, hogy mit művelek, és ez a szar nem is valós Nicolassal, meg lenne rökönyödve és akár beszédet is tartana nekem arról, hogy ez miért is nem helyes. 

- Hogy minden pöcsnek egyértelmű legyen, hogy kihez is tartozik.

Csókol a nyakamba, és keze finoman megszorítja a mellem. Sose gondoltam volna, hogy ez lesz az első alkalom, hogy így ér hozzám. Másik előtt teszi ezt, de csak meg nagyobb vágyat ébreszt bennem.

- Trágár szavak és illetlen tapogatás nélkül is ezt nyilvánvalóvá lehet tenni.

- Én ilyen vagyok - fonja ujjait a kezemre és a szájához emeli a poharat, hogy alkoholhoz jusson. Tudom, hogy szüksége van rá, ha a nővéremmel kerül szócsatába. - Lana pedig imádja, Igaz, Babszi?

Aprót bólintok és az ölelésébe simulok, mielőtt eltávolodom.

- Bemegyek a medencébe. Felforrtam.

- Veled tartok - a fenekemen simít végig, s érintése nyomán megborzongom.

A lépcső felé megyek, míg ő lazán fejest ugrik. Mire besétálok a medencébe, és a vízben lévő nyugágyak irányába indulok, felbukik a víz alól, majd elindul úszva az irányomba. Megfogja a bokáimat és széjjelebb teszi a lábaimat, míg felfekszik közéjük.

- Ezt senki sem hiszi el, hogy nem tudsz nélkülem meglenni - túrok bele a vizes hajába, amely kissé hosszabb a megszokottnál. 

- Friss szerelmes pár vagyunk, természetes, hogy nem bírom levenni rólad a mancsaim.

Homlokát az enyémének dönti, és a lélegzetem is elakad, ahogy az ágyéka az ölemnek feszül egy pillanatra. Csend telepszik közénk, egymás tekintetében veszünk el. Szívem a torkomban dobban, és elmerengek, hogyan is jutottunk idáig. Ha nem egy színjáték lenne az egész, valóban azt hinném, hogy kíván, akar engem, hogy egy vágyakkal fűtött szerelmespár vagyunk. Hogy azt akarja, hogy a birtokában legyek, és a keze mindenhol ott legyen a testemen.

Mélyen magamba szívom a levegőt, és szerencsére elnyomja a klór mennyisége az ő természetes illatát. Elmosolyodik, majd visszahúzódik és a hasamon pihenteti meg a fejét.

- Nyomot hagysz rajtam.

- Minden vágyam.

Meleg van, és a tűz amely nem messze ropog az asztalunktól, még jobban eléri, hogy legyezzem magam. Csoda látvány, de őrült ötlet a negyven fokban. A szatén ruhám a testemre simul, a hajamat kontyba fogtam a tarkómon, de így is érzem, hogy minden centimet fűti, és közel vagyok az öngyulladáshoz. 

Számhoz emelem a pohár vizet, amely jeges, de még is mintha forró lenne. A családom körülöttem hangos, jobbomon ül Nic, aki a combomon pihenteti a kezét, néha kissé megszorítja, míg másik kezében egy hideg sör pihen. 

- Szóval, mikor is kéred meg végre a lányom kezét?

Apám szavai rángatnak vissza a valóságba a felforrni készülő gondolataimból. 

Megmerevedek. 

- Apa! - hördülök fel. - Alig pár hónapja vagyunk együtt.

- És egész életetekben ismertétek egymást - néz ismét a pohara fenekére. - Nem lehet csak úgy megbecsteleníteni a lányom.

- Megbecsteleníteni? - nevet fel Nic.

Szerencsére túlságosan is jó a kapcsolatuk, és bár én rólam beszélnek, Nic továbbra is laza marad. Amilyen mindig is sikerül neki lenni. Soha, vagy éppen nagyon nehezen lehet őt zavarba hozni velem ellentétben. 

- Könyörgöm, nem lehetne ezt a témát átugrani?

- A kezeteket nem tudjátok egymásról levenni - Lily sóhajt fel a szolid kis alkoholmentes koktélja mellől. 

Imádom, de néha annyira bosszantó. Számhoz emelem a hideg vizet, melyben már olvadnak a jégkockák.

- Szerelem és vágy - hajol közelebb hozzá Nicolas. - Tudod, neked sem ártana. Lehet, hogy ellazulnál és élveznéd az életet.

- Oké, fejezzük ezt be. Én rendben vagyok, mi rendben vagyunk - teszem Nic vállára a kezemet. 

- Legnagyobb rendben.

Megszorítja kissé a combomat, majd megragadja a kezemet és a csuklómat megcsókolja. Nyirkos a testem és nem éppen örülök most ennek a gesztusnak. Kellemetlennek érzem, de úgy tűnik őt egy percig sem zavarja.

- Én felmegyek, nem érzem magam jól - állok fel. - Maradj csak - nézek Nicre, aki kérdően méreget, és szelíd mosolyt villantok.

Nicolas

Nézem, ahogy enyhén ringó csípővel távolodik az asztaltól, míg a családja zsong körülöttem továbbra is. Tudom, hogy frusztrálja a helyzet, és azért kötöttünk ki egymás mellett, hogy egyikünket se baszogassanak, de talán még több csesztetést kapunk, mint eddig.

- Tisztáznom kell, hogy teljesen komolyan vele a szándékaim, de nem vallom, hogy egy csillogó gyémánt az ujján sokat változtatna a helyzetünkön. Ebben teljesen egyetértünk Lanával. szeretjük egymást, fiatalok vagyunk és levezzük az életet.

- Értem fiam, de az idő rohan a fejetek felett.

- Szerencsére felnőttek vagyunk, és el tudjuk dönteni ezt ketten - iszok a sörömbe. 

- Haldoklom - beáll a csend, ahogy Lana anyja, Delories közénk vág a kijelentésével. - Szeretném látni a gyerekeimet férjhez menni. Boldogságban, hogyan alapítanak családot. Tudom, hogy számomra a család a legfontosabb.

Ez ám a fordulat, melyre egyáltalán nem számítottam. 

Bassza meg.

- Minden tiszteletem, és tudom, hogy nem a sajnálatomra van szükséged. Ám tudom, hogy emiatt Lana sem szeretne hozzám jönni. És erről ő tud? 

- Még nem, csak Lily.

Ránézek a lányra, aki lapít az asztal végén. Az arca semmit sem árul el, inkább semleges, mint szomorú. Fura egybeesés, és amennyire szentimentálisan érzelmes már a lány, ez az ami kétségbe vonja ezt a kijelentést. Persze nem lenne szép tőlem megkérdőjelezni ezt az egészet.

- Szeretném, ha ezt Lana is megtudná és tőletek. Részletekkel. Most pedig, ha nem bánjátok, csatlakozom hozzá, mert úgy tűnik én vagyok egyedül őszinte vele.

Halkan megyek be a szobába, amelyben sötétség uralkodik, bár nem koromsötét, melyet én részesítek előnyben. Ez sokszor probléma közöttünk, mert én a korom sötét szobát szeretem, és úgy aludni át az éjszakát, míg ő a Hold fényét beengedve. Fél, bár teljesen nem vallotta be, de tudom. Ám most a gyér fénynek köszönhetően látom, ahogy elterül az ágyon, összegyűrve a takarót maga körül, s fekete szatén trikóban és finom csipke bugyiban fekszik. 

Bassza meg.

Arra számítottam, hogy tudunk váltani pár szót, de hallom a halk szuszogását, és nem mellesleg a látvány is teljesen elvonja a figyelmemet. Jól esik a hűvös szoba a testemnek, de még is felhevülök a látványtól, ahogy testének vonala tisztán kirajzolódik. Lerúgom magamról a cipőmet, és a fürdőbe vonulok, hogy a zuhany lemossa a feszültséget és az izzadtságot a testemről. Talán teljesen az eszmém is megtisztul, bár nem látok rá sok esélyt.

Felmordulok, ahogy meglátom a falatnyi csipketangát a földön, a ruhája mellett. Sokszor elhagyja a cuccait, de a bugyija az, amit eddig még nem sikerült. Lehetséges, hogy megfeledkezett arról, hogy egy szobán osztozunk, vagy csak egyszerűen nem érdekelte a dolog. 

Kibaszott élet.

Erőt veszek magamon, átlépek a ruhakupacon, megszabadulok a sajátjaimtól, és az övéi mellé dobom, majd a hideg zuhany alá állok. Ma már sokadjára zuhanyozom le, de most úgy érzem, hogy semmit sem segít. A gerincemen végigfolyik a hideg víz. Le kellene nyugodnom, de nem éppen sikerül. Egyre jobban pörögnek a gondolataim a fejemben, a homlokomat a csempének döntöm és pár mély levegőt veszek. 

Gyorsan megmosakszom, majd egy törülközőt kötök a derekamra és fogat mosok. Mindenképpen megtenném, de most különösebben többször sikálom át a fogaimat, mint szokás szerint, és szájvízzel is kétszer öblögetem át, mert tudom, hogy Lana nem igazán szereti a sör szagát. 

Leoltom a villanyt, és ismét félsötétség lepi el a szobát. Megközelítem az ágyat, a sötétítés most elmarad, mert a látványnak szentelem minden figyelmem. A fenekének domborulatának látványa ködöt von az agyamra, ahogy feltérdelek az ágyra. Testem alatt besüpped, fél másodpercig gondolkozom míg felmászok, tenyeremet a lábára testem, mire megrezzen, és finoman mocorogni kezd.

- Sh - csitítom. - Csak én vagyok.

Veszekszem magamban a gondolataimmal, hogy miért is nem jó ötlet ez, majd éppen az ellenkezője. Motyog valamit, de nem értem. Lehajolok, számat a bőrére nyomom, felfelé csókolom a testén magamat, míg a seggére rá nem markolok, és nedves csókokkal hintem. Ahogyan feljebb húzom a lábamat, a törülköző megadja magát, és pucérrá válok. 

- Mit csinálsz? 

Erőtlen a hangja, de a csipkébe bújtatott fenekét felém tolja még jobban. Eddig is közöttünk feszült a vágy, de most már ténylegesen húrokon táncolunk. Fogaimmal megkarcolom a bőrét, majd nyelvemmel enyhítem kissé a sajgást.

- Nyomot hagyok rajtad.

Fogamat a húsba mélyesztem, kezemet a hasára simítom, majd lejjebb az öléhez. Hason fekszik, egyik lábát felhúzza, így tökéletesen hozzáférek. Nedves, és készséges. A csipke a kezemhez simul, de az ölét olyan készségesen nyomja felém, hogy még többet akarok.

Bassza meg.

Reménykedtem, hogy nemet mond, és hogy kirúg az ágyból, a szobából. Talán még az egész életéből is, de annyira belesimul az érintésembe, és olyan vágyat érzünk egymást iránt, hogy ez megrészegít.

- Nic - fogja meg a csuklómat, mire felnézek rá, és akkor látom, hogy ködös tekintettel néz rám a válla felett elnyílt ajkakkal. 

- Itt vagyok. 

Megnyugtatom, finoman cirógatom. Felemelkedem hozzá, puncijáról nem levéve a kezemet, és a szájára hajolok. Még soha nem csattant el csók közöttünk, de most olyan hévvel nyomulok a szájába, hogy magamat is megrémisztem. Visszacsókol, már is éberebb, és a számba nyög, ahogy az ujjamat elmélyítem benne. 

- Mit csinálunk? 

Farkam a seggének feszül, amikor eltávolodik tőlem és a a szavakat suttogja a számba a Hold lágy fénye alatt. A tangájának köszönhetően a farkam a csupasz bőrének nyomul, én pedig másodpercről másodpercre vesztem el az eszemet.

- Amit már régen kellett volna - fordítom meg, a hátára fektetem. - Mondhatsz nemet.

Széttárja a lábát, én pedig közéjük helyezkedem, egyértelműen odaadóan hódol be a pillanatnak. Száján végigsiklik az ujjam, amely az előbb benne volt, és a szájába nyomom, majd el is veszem tőle, és a nyelvem nyomul előre. Annyira vágyom arra, hogy megkóstoljam, hogy rengeteg mindent csináljak vele, hogy millió módon juttassam el az orgazmusig. Szerencsémre előttünk még az este, és remélem, hogy a jövő is.

you got yourself in a dangerous zone cause we both have the fear, fear of being alone

Aleyna

Fogalmam sincs, hogy miért is vagyok itt, mert a mai nap az, amikor egyáltalán semmi kedvem nem volt jönni. Még is itt ülök, és várok. Ez már nem sok jót jelent a számomra, de jegyezzük meg, hogy a férfiaknak is közbejöhet valami. Már húsz perc is eltelt a megbeszélt időpont óta, én megittam egy pohár pezsgőt, már a következőt rendelem, és ismételten a telefonomra nézek. A nyolcast követi a kilences, és a várakozások perce csak egyre jobban nő. Türelmetlen vagyok, nincs jó előérzetem, és a megérzéseimre mindig is hallgatnom kell, ez rengetegszer bebizonyosodott már, csak annyira naív vagyok, hogy meg szeretném adni az esélyt mindenkinek. 

Én ostoba.

Nem is értem, hogy miért kezdtem bele ebbe az egész hülyeségbe. Miért adtam igazat Dorisnak azzal kapcsolatban, hogy nekem ilyen izgalmakra van szükségem az életben, és mennyire grátisz lenne, ha találnék egy férfit, aki elkap, megragad, s megtart.

- Hozhatok még valamit esetleg?

A helyes pincérfiú úgy lebzsel körülöttem, mintha vele lenne a randevúm. Valószínű, hogy jobban is járnék vele.

- Még egy pohárral szeretnék.

Elveszi a poharamat, és távozik. Meg sem kérdezi, hogy mit, pontosan tudja. Újra rábökök a telefonom kijelzőjére és perc újabb a következőbe lép be. 

- Aleyna?

Felpillantok egy férfire, aki messze nem úgy néz ki, mint ahogyan a fotókon szerepelt az applikációban. Felállok, mert jólnevelt vagyok, és kutatok a gondoltaimban, hogy egyáltalán ismerem-e őt, találkoztunk-e már, vagy valóban egy nagyon csúnya átverés áldozata vagyok. 

- Ne haragudj, ismerjük egymást?

- Bocsáss meg, illetlen vagyok. Lehet, hogy nem hasonlítok teljesen a képre. Régi. Alex vagyok.

- Oh, örvendek. Aleyna. 

Leülünk, egymással szemben, és jobban szemügyre veszem a vézna, zsíros hajú srácot, aki jó pár évvel fiatalabb nálam. Nyálát csorgatja, látom, hogy nézi végig a testemet a koktélruhámba. Szerencsére a testem nagyobb részét az asztal takarja, de a melleimen annyira megakad a tekintete, hogy már feszengeni kezdek az első pár perc után.

- A pezsgő - jelenik meg a pincér. Ránéz a srácra, majd vissza rám, s újra az idegenre. - Szabad hoznom valamit magának?

- Egy sört kérek.

- Hát persze.

Ezzel ismételten kettesben maradunk, és a telefonomra nézek, hátha éppen valamelyik barátnőm nem-e kerül vészhelyzetbe, hogy felhívjon. Bármit megadnék most ezért. 

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm - fogom meg a poharamat, mert annyira kell az alkohol, mint a levegő. - Tudod, nem akarok rosszindulatú lenni, de fairnek tartod, hogy egy másik férfi fotóját használod online?

Mocorogni kezd. Zavarba jön és a szemüvegét megigazgatja. 

- Mindenkinek jár az esély.

- Valójában csoda, ha sikert érsz el így, mert a csalódás már a partneredbe van, amikor szemtől-szemben találkoztok.

- Tehát nem vagyok az eseted.

- Nem erről beszélek.

- Akkor látsz arra esélyt, hogy az este végén hazakísérjelek?

- Nem tudom, még nagyon az elején vagyunk. 

Nem szeretnék ennél jobban a lelkébe tiporni, próbálom finomabban megfogalmazni a dolgokat. Ám a türelmem fogy arányosan a pezsgőmmel. Mocorogni kezd, a söre megérkezik és úgy húz rá, mintha az élete múlna rajta.

Csodálatos.

Remélem a föld alá issza magát, és még levakarni sem fogom tudni magamról.

Felsóhajtok.

Verejtékezni kezd. Meleg van tény, de messze nem annyira, hogy kiverje a víz. Megcserélem a lábamat, ahogyan keresztbe van. Feljebb csúszik a ruhám, ő pedig árgus szemekkel figyeli a felvillantott bőrfelületet. Lejjebb ráncigálom amennyire tudom az anyagot, és visszarejtem teljesen az asztal alá a lábaimat. 

- Vársz valakinek a hívására? - kérdezi, de nem felelek. - Tudod sose gondoltam volna, hogy ennyire gyönyörű nővel tölthetek el egy estét.

Már zavarba kezdek jönni a sok bóktól, és újra a poharam irányába nyúlok, s az utolsó cseppeket is felhajtom. 

- Hát, összejött - ennyi jön ki a számon.

Nem érzem azt a bizsegést, amely az üzenetekben történő beszélgetések alkalmával velem volt. Most mindössze ránézek, és csak rosszul leszek, ahogyan a csirke szárnyakat, melyet rendelt, cuppogva fogyasztja el. Csak úgy csillog a zsír rajta, míg leöblíti a sörrel. Már csak egy jókora böfögés hiányzik és rosszul leszek.

- Te biztos nem vagy éhes? Vacsorát ígértem. 

- Nem köszönöm - mosolygok rá, igyekezve minél kedvesebben, ám a gyomrom fordul fel, ha csak ránézek. - Ki kell szaladnom a mosdóba.

- Persze - fröcsögi teli szájjal, én pedig felállok. 

Tényleg felmorajlik a gyomrom, miközben már távolodom az asztaltól. Visszanézek, úgy falja a csirkét, mintha ez élete múlna rajta. Cuppog, száján pedig megcsillan a zsír a fényben. Lehetne ez gusztusos is, de nem, ez nem az.

Befordulok a folyosón, a mosdók irányába, felmérve a sok ajtót be is lököm a nőit, és felsóhajtva csukom be magam mögött. Bemegyek egy mosdóba, és valójában nem volt semmi oka, hogy kijöjjek, azt leszámítva, hogy meg akartam szabadulni a randi partneremtől. Pár perc után klipek a magányból, a mosdó előtt állapodom meg, s a hideg víz alá dugom a csuklómat. Fogalmam sincs, hogy lehet ennyire elcseszett az életem, hogy görcsösen randizgatok, reménykedve, hogy megtalálom az igazit. Erre ilyen balfékeket kapok ki.

- Nehéz este?

Egy fiatal lány néz rám a szomszédos mosdó mellől a tükrön át.

Felsóhajtok.

- Lehetne nehezebb is - próbálom megfogni a jobb oldalát a helyzetnek.

Megtörlöm a kezemet és a rúzsomat veszem elő, amely még több magabiztosságot ad számomra. Tökéletesen szalad végig ajkam vonalán, és vörös árnyalat már is átveszi az uralmat.

- Csodálatos, nekem is megvan ez a rúzs.

- Csók biztos - mosolyodom el. - Na nem mintha, ez ma fenyegetne.

- Soha ne mondd, hogy soha.

Ezzel hátat fordít és magamra hagy. Fújok még egy kevés parfümöt, utolsó pillantást vetek magamra, majd megállapítom, hogy teljesen feleslegesen töröm magam, mert én már a legelején elástam ezt az estét jó mélyre.

Visszatérek az étterem folyosójára, ahova beszűrődik a zongora kellemes dallama. Bár nehezen teszem meg a lépéseket, de vissza felé indulok el az asztalomhoz, azon merengve mi lenne is a legjobb kifogásom, hogy végre leléphessek.

- Elnézést!

Kiáltok fel lemondóan, és leguggolok, hogy a retikülöm tartalmát összeszedjem. Össze zárom a lábaimat, mely a rövid ruha nem igazán akar takarni ebben a helyzetben, de igyekszem mindenre is figyelni, míg az orrom elől a cipő nem mozdul el, s a rúzsom előtte pihen. Felé nyúlok, elveszem a rúzst, és felnézek.

Anton

A mosdók felé megyek. Egy ideje eltűnt, és a kíváncsiságom nem bír magával. Láttam a partnerével azt asztalánál, és mennyire kellemetlen volt a fazon. Kibaszottul ostoba, ha azt gondolja, hogy ő fogja hazavinni. Azonban arra én sem számítok, hogy pillanatok leforgása alatt nekem ütközik. Egyből felismerem, amint magamhoz térek a mellkasomba való csapódását követően. Fel sem néz, csak leguggol előttem és a cuccait szedegeti össze. Meglepő, hogy egy ekkora táskába mennyi mindent tud beletuszkolni. Nem mozdulok, csak a lábaimnál térdepelő lányt figyelem, míg kinyúl felém, és a lábamnál pihenő rúzsért nyúl, amikor is végre fenéz rám. Én meg bassza meg, eszemet vesztem még jobban. 

Találkozik a tekintetünk, ahogyan ott térdepel a lábaim előtt, vörös ajkai elválnak egymástól. Szinte megfagy az idő, úgy bámul, mintha valami földönkívüli lennék, s valóban annak is érzem magam. Már is megfordul a fejemben, hogy nem engedem vissza ahhoz a baromhoz. Félmosolyra húzódik a szám, mocskos gondolatik lepik el az agyam, de észnél maradok, és illedelmes férfiként viselkedem. Kinyújtom a kezem, pedig valójában a farkamat a szájába tuszkolnám. Ám a józan ész győz, és tenyerem kínálom neki, melyre pillant, s végül belehelyezi a kezét és feláll.

- Köszönöm és elnézést.

Keze az enyémben, hangját keresi és hiába áll fel, így is fel kell néznie rám. Megköszörüli a torkát, elhúzza a kezét, érintésének hiánya pedig kínzás. 

- Nem történt semmi - sajnos.

Félre állok, ellép mellettem, de még a válla felett is visszanéz. Félrebiccentem a fejemet, a seggére kalandozik a tekintetem míg távolodik tőlem. Régen éreztem ekkora vágyat egy nő iránt, de pár héttel ezelőtt ahogy megpillantottam, tudtam, hogy kell. Ennek ellenére nem gondoltam, hogy itt lesz. Sokszor megfordult itt, de a ma este véletlen vagyok itt, de a legjobb véletlen az életemben.

- Főni! - Sarah vonja magára a figyelmem. - Nem tudtam, hogy ma bejössz.

- Én sem - megyek be az irodába, hogy a valós dolgommal foglalkozzam. Magamra csukom az ajtót, de Sarah belöki, és maga után csukja be. - Mi van?

- Velem ezt a stílust nem - nevet fel. - Mi a bajod?

- Dolgom van Sarah. Neked esetleg nem akad?

- Mufurc vagy. Amúgy Derek baszott bejön, gondoltam szólok. 

Felnézek rá, miután a kameraképről sikerül elszakítanom a figyelmemet. 

- Az unokaöcsém csak a bajt okozza - mordulok fel. - Meg tudjátok oldani?

- A kezemben tartom a dolgokat - hajol előre, szinte az asztalomra fekszik. - Kit nézünk?

- Nincs dolgod?

Mintha semmit nem is mondtam, egy másodperccel később úgy néz rám, mintha még egy fejem nőtt volna.

- Tehát az a barnát, fekete koktélruhában azzal a pancserrel? 

Felnyögök.

- Ismerem a farkad Főni.

- Kétlem, hogy ez a mondatot szívesen hallotta volna Lisa.

- Nem kell mindent hallania - felül az asztalra, hogy lássa a kamera képét. - Minden héten van egy randija itt. Kétségbeesetten keresi az igazit, de ez a barom undorító. Sör szagot áraszt magából, nem a lányhoz illik. Gondolom valami társkeresőn baszta át a fejét, és hitette el vele, hogy ő egy főnyeremény. Pedig szerencsétlen, nem egy szinten vannak. Aleyna gyönyörű.

- Aleyna?

- Mindig én szolgálom ki őket. Mondanám, hogy ráhajtottam, de lehetséges, hogy a farkakra jobban bukik, mint a puncira. Sajnálatomra.

- Örömmel hallom - dörmögöm.

- Hajrá Főni! A te farkad talán méltó lenne neki.

- Úgy hallottam, hogy ma emberhiányban vagytok.

- Seggfej.

Ezzel elcsúszik az asztalomról és magamra hagy az iroda falai között. Szemeim a kamerára tapadnak, elfeledve a valódi okát annak, hogy miért is jöttem be. A fazon közelebb hajol Aleynahoz. Zsíros ujjait lenyalogatja, majd a sörért nyúl. Már csak a mély böfögés hiányzik, a csodálatos fintor mellé, ami a lány arcán ül. 

Nézem még pár percig, a whisky hívogató, de a fejemnek tisztának kell maradnia. Így is elég ködös már, és tudom, hogy az alkohol nélkül is az lesz. A pasas kinyújtja a mancsát, de a lány elhúzza a sajátját és felmosolyog. Sarah jelenik meg és egy pohár whiskyt tesz le a vendégünk elé. Megfordul, felnéz a kamerába és kacsint a ribanc. Tudom, hogy a legjobbat tette elé. Úgy hajtja fel az égető italt, mintha nem lenne holnap, s arca fintorba is torzul.

Elmosolyodom. 

Megunom a mozizást, amikor is a fajankó újabb korsó sört húz maga elé. Felállok, nem is foglalkozom a valódi dolgommal, ami miatt bejöttem, csak elhagyom az irodát és magabiztosan indulok a vendégtérbe. Sarah lép el mellettem, elkapom a felkarját.

- Aleyna a vendégem volt, de a pöcsfej fizesse ki a magáét.

- Oké Főni. Ismerőssé tettem a szája ízét.

Megrázom a fejem, és otthagyom.

Magabiztosan megyek az asztalhoz, mire a pöcsfej, zsíros fröcsögéssel tolja elém a poharát, hogy egy újabb sört kérjen. 

- A pincérnő azért van - nem áll nehezemre kiszolgálni a vendégeket, de őt nem. - Bébi, ne haragudj, hogy késtem.

Fogom meg a kezét, amely az asztalon pihen, ő pedig finom értetlenséggel lenéz kezünkre, majd a szemeimbe. 

- Mi folyik itt?

A faszi értetlenkedik, de remélem, hogy az áldozatom nem szólja el magát. Úgy még végig, mintha percekkel ezelőtt a folyosón nem falt volna fel a szemével. Jó jelnek veszem, hogy nem húzza ki a kezét az enyéméből.

- A barátnőm játszadozik velem, mert elkésem - mondom. - De ennek itt vége bébi, menjünk. Ne tartsuk fel az urat a falásban. Én is fel szeretnék falni valakit.

Elpirul, majd megfogja a táskáját. Feláll, én pedig kezét elengedem és a derekára teszem. Aprónak tűnik mellettem, és bár nincs a karjaim között rendesen, így is elveszik. Csodálatos érzés, ahogy a teste kissé az enyéméhez simul, és hagyja had vigyem bele a játékba.

- De hát randink van.

- Elnézést kérek Aleyna nevében is. A méregdrága ízléses italát kifizettem, ne aggódj miatta.

Érzem magamon a tekintetét, ahogy. neve elhagyja a számat, ám nem fordítok neki jelentősebb figyelmet. Ezzel az ajtó irányába kezdem el vezetni. Érzem magunkon a balfék tekintetét, de magabiztosan vezetem a lányt. 

- Jobbra menjünk - vezetem az autóm felé.

- Honnan veszed, hogy nem csak megragadtam a lehetőséget, hogy kimeneküljek? 

- Reménykedem.

Továbbra is rajtom tartom a kezemet, amely annyira jól esik. Meleg van kinn, de az esti szellő elér bennünket, és érzem, hogy közelebb húzódik, én pedig mocskos módon készséges vagyok.

- Azt már tudom, hogy valahonnan tudod a nevem - jegyezi meg, ahogyan kinyitom az utasoldali ajtót. - Neked?

- Anton.

- Nos, Anton. Semmi szükség nincs erre a lovagiasságra, tudok fogni egy taxit. És ragaszkodom, hogy kifizessem a számlám.

- Hidd el, megtehetem, hogy elengedjem azt a pár pohár italt. Kérlek, szállj be.

- És, ha egy sorozatgyilkos vagy?

- Akkor peched van - közelebb hajolok, le egészen közel hozzá. - Bár mocskos gondolataim vannak, nem élvezném, ha nem vennél levegőt.

- Megnyugodtam - cinikusan jegyezi meg, de végre beszáll az autóba. Nyilván, ha tisztán nemet mondott volna, hagytam volna. Ezt nem kötöm az orrára, de az est további részére is áll a nemleges válasz elfogadása. Bármennyire is őrjítően hatna rám.

Szavak nélkül repült el az idő, amíg a lakásom előtt le nem parkolok. Néha megjegyzést tesz, de csak a telefonját nyomogatja. Remélem annyi esze van, hogy valamelyik barátnőjét riasztja.

- Remélem okos döntést hoztál, és elárultad valakinek, hogy kivel vagy és hol.

Kiszáll az autóból, és mellém lép.

- Pontosan ezt tettem. Legalább a börtönben rohadj meg, ha ártasz nekem - mosolyog rám, ahogy a liftbe lépünk, és a tükörbe találkozik a tekintetünk. Szembeperdül velem. Hiába a magas sarkú, fel kell néznie rám, és ezt kibaszottul imádom. Eszembe jut, amikor az étteremben a lábaim előtt térdepelt, és fájdalmasan rándul meg a farkam. 

- Még is eljöttél velem.

- Melyik bolond lány nem jönne el veled?

A lift jelzi, hogy megérkeztünk, és ki is lépünk a lakásomban. Beljebb lép, én pedig a fenekének ringását figyelem, ahogyan a villanyok felkapcsolódnak minden lépését követően. 

- Impozáns. Lenyűgöztél. 

Az ablakhoz lép, ahonnan tökéletes rálátása nyílik a városra, mely alattunk terül el. Ezen a dombon csupán az én házam van, és magányos, még is gyönyörű. 

- Nem sokat kellett érte tennem.

Zsebre dugott kézzel figyelem, amin lerúgja a cipőit, a táskáját a kanapéra dobja, és úgy jár körbe. Megperdül, a bárpulthoz lép, mögé megy, és nem tart neki sokáig, hogy megtalálja azt a whiskyt, amit az éttermemben is fogyasztott. Felnéz rám, de csak mosolyog, majd tölt egy pohárba, jég nélkül. Felteszi a lábát a bárszék lábtartójára, és a bárpult tetejére helyezi a formás seggét. Szájához emeli az italt, és nagy kortyot iszik. 

Felszisszen.

Közelebb lépek, a lábai elé, egyik kezemmel megtámaszkodom a pulton, most pont szemmagasságban van velem. 

- Kérsz?

- Bájos, hogy a saját italommal megkínálsz.

- Van ízlésed.

- Van - mormolom, és még közelebb hajolva nyelvem végszánt a vörös száján. Felnyög, és ahogy elhúzódom mozdul utánam, de nem ér el. - Hm, isteni. Talán mindig így kellene fogyasztanom, vagy talán - a füléhez hajolok. - A legjobb tálalás az lenne, ha a vörös rúzsod nyomot hagyna a farkam tövén, míg én iszogatom a kedvenc italomat.

Beleborzong. 

Oldalra fordul, találkozik a tekintetünk.

Nyelve végigszalad a saját ajkain.

Én is ezt akarom tenni, kibaszottul erre vágyom.

- Olcsó kurvának tűnők, ha azt mondom, hogy vedd el amit akarsz?

Felnyúlok, megcirógatom azt arcát.

- Csak egy csodálatos nőnek, aki tudja mit akar.

A vállamra, majd a tarkómig viszi a kezét, és a lábait széjjelebb teszi. Felvillan a falatnyi csipke, én pedig megragadom a csupasz bőrt, és magamhoz vonom. Nem készültem fel, hogy ennyire készséges lesz, csak reménykedtem. Most még is feltárulkozik nekem, a saját lakásomban, a birodalmamban. Közelebb hajolnék, hogy keményen szájon csókoljam, de nem akarom elrontani a rúzsát, így a nyakára hajolok, fogammal megkarcolom a bőrt finoman, nem tartós nyomot hagyva rajta. Nyelvem végigszalad torkának a vonalán, majd megragad ismét, és lecsúszik a testemen. A földre ér, felnéz rám kék szemeivel, és megfogja a kezemet, másikba pedig a poharat ragadja meg. Csend ölel körbe bennünket, bár tinédzser fiúnak magamat, ahelyett hogy férfi vagyok. Követem Aleynát, aki a kanapéhoz irányít.

- Vetkőzz.

Adja ki az utasítást, én pedig csak állok, megragadom a poharat és iszok egy kortyot. Elkezdi kigombolni az ingemet, amely pillanatok alatt kezd el lógni rajtam, felfedve a testemet. Közelebb hajol, mellkasomat elkezdi puha csókokkal hinteni, finom nedvesség is megjelenik rajta, ahogy nyelve is fel-fel bukkan ajkai között. Keze megkeresi az övemet, a fém hamar megadja magát neki, a sliccem következik, és a félig kemény farkam megrándul, ahol megérinti egy másodperc erejéig. Lerúgom a cipőm, és szépen lassan mindent, míg az alsónadrágon és a lógó ingen kívül más nem marad rajtam. Leülök a kanapéra, amelyen nem sokat szoktam ejtőzni, de most örülök, hogy megvettem. 

- Remélem kényelmesen ülsz - kezemmel a szájához öleli a poharat, egy kortyot iszik, majd rámarkol a farkamra, én pedig felszisszenek.

Bassza meg!

Elmosolyodik, majd fogai a hasam aljába mélyednek, míg kezével kellő erősséggel simogat. Ehhez nekem is ital kell, mert már most az őrületbe kerget. Beakasztja az ujját a gumi alá, majd megemelem magam, hogy a kényelmetlenné vált pamut is lekerüljön rólam. Farkam kiszabadul, és ujjait úgy fonja köré, mintha mindig is hozzám tartoztak volna. 

- Ez volt a kívánságod? 

Lepillantok rá, ahogy lehajol, nyelve végigszalad a péniszemen, és mire feleszmélek az őrjítéséből, már a szájába is vesz. Felszisszenek. Sokadjára már, neki hála. Összefogom a haját, hogy lássam, amikor teljesen elnyeli a farkamat. Felnéz, és bassza meg, nem kell sok, hogy a szájába élvezzek, már csak a látványnak köszönhetően. Ahogyan a vörös rúzsa a testnedveinkkel keveredik, és a farkamon nyomot hagy, még keményebbé tesz. Felnőtt férfi vagyok, de lehetséges, hogy tiniként fogok viselkedni. Ezt kibaszottul nem akarom.

Belekortyolok a whisky-be. Keze a golyóimhoz ér és már nem kell sok, hogy vége legyen a játszadozásnak. Teljesen a torkát érintem, és nem is mertem remélni, hogy ez ma valóban megtörténik, de úgy adom át magam az érintésének, és a kemény szívogatásának, mintha nem lenne holnap.

Felrántom magamhoz, megcsókolom. Nyelvem olyan keményen furakodik át a szájába, melyben a saját ízem és a whisky is keveredik. Türelmetlen vagyok, és követelőző. Ujjaim a csípőjébe mélyednek, és a farkam a puncijában akarja ugyan ezt.

- Remélem kielégítettem az álmaidat - leszáll rólam. - Merre találom a fürdőt?

Lenézek a farkamra és a vörös nyoma a nyálával együtt rajtam csillog. Ismét kemény vagyok, ő pedig itt akar hagyni.

- Jobbra a második ajtó.