Lana
A nap simogatja az egész testemet, ahogyan a napozóágyon teljesen elterülök. Megigazítom a bikinim, a szemüveget feltolom a fejem tetejére, hogy még véletlenül se maradjon meg a nyoma a bőrömön.
- Tudod, hogy nem tesz jót ez a sok sugárzás a bőrnek.
Lily telepedik le mellém az árnyékor ágyra, fején hatalmas kalappal, mely teljesen takarja az arcát a gonosz napsugarak elől.
- Vállalom a kockázatot.
- Majd mikor ráncos leszel.. és ez legyen a legnagyobb bajod.
- A legcsodásabb idős néni lesz - jelenik meg Nic. - Csodálatos nagymama.
Égnek emelem a tekintetem.
Átnyújt egy poharat, melyért hálás vagyok. Meg is húzom, és az alkohol végigmarja a torkomat, de a nővéremmel való beszélgetést csak így lehet elviselni.
Nicolas leül mögém, kiveszi a naptejet és egy adagot a kezére nyom. Kérdően nézek rá a napszemüvegem mögül, mire közelében hajol.
- Elvileg a pasid vagyok, aki aggódik le ne égj - mormogja, s a nyakamba csókol.
Belesimulok a tenyerébe, ahogyan a krémet a bőrömbe dolgozza. A nyakamat kissé masszírozza, ezzel elérve, hogy a feszültség távozzon, de a poharamban lapuló alkohol is meglehetősen segít ezen. Nővérem a fejük felett magyaráz valamit, miközben valami visszataszító színű italt iszik, ami elvileg ennyire egészséges.
- Nem tudod levenni róla a kezedet, mi?
- Nem dughatom meg éjjel, ha fájdalmai lesznek.
Hátranézek a vállam fellett Nicre. Nyilván, mivel mindenki úgy tudja, hogy egy pár vagyunk, egyértelműek a dolgok, de azért így a nővérem orra alá dörgölés nem volt napirenden.
- Undorító vagy! - Lily szörnyülködik.
- Talán, ha nem lennél ennyire merev, tudnád milyen a jó szex.
- Undorító vagy! - ismétli.
- Miért undorító? - Matthew jelenik meg, Lily randi partnere. Örök randi partnere.
Leül Lily melletti székre, a napra. Csodálom, hogy nem kap egyből a fejére, de csak a sörébe kortyol bele, míg bennünket méreget. Nic keze a testemen jár, majd mikor végez a vállamon hagy egy puszit. Annyira szeret mások előtt tapogatni, hogy már rémisztően kényelmessé válik a számomra is. Valójában annak is kellene lennie.
- Csak túlságosan szűz a füle az ilyesmihez - Nicolas a mellkasára von, a lábai között. - Talán meg kellene járatnod kicsit. Lazíthatna.
- Itt vagyok én is pöcsfej!
Felröhög mögöttem Nic, megremegek, ahogy a mellkasa mozog. Felnézek rá.
- Fejezd be, ez egy nyaralás. Az ő dolguk.
- Szerencsére - gyors puszit nyom a szám szélére és kiveszi a poharat a kezemből, majd iszik egy kortyot. - Még jó, hogy nekünk nincs ilyen problémánk.
Mintha bármikor is ennyire közel kerültünk volna valóban egymáshoz. Fájdalmasan érzem magamban. Összezárom a lábaimat a gondolatra, hogy mennyi esélyünk is lett volna már arra, hogy egymásnak essünk, még sem tettük. Átöleli a testemet, a mellemre simul a tenyere, mire megborzongok jólesően.
- Miért érzed, hogy fontos kinyilvánítanod, hogy a tiéd?
Lily annyira ártatlan. Hiába egy családból valók vagyunk, akkor is ég és föld a kettősünk. Ha tudná, hogy mit művelek, és ez a szar nem is valós Nicolassal, meg lenne rökönyödve és akár beszédet is tartana nekem arról, hogy ez miért is nem helyes.
- Hogy minden pöcsnek egyértelmű legyen, hogy kihez is tartozik.
Csókol a nyakamba, és keze finoman megszorítja a mellem. Sose gondoltam volna, hogy ez lesz az első alkalom, hogy így ér hozzám. Másik előtt teszi ezt, de csak meg nagyobb vágyat ébreszt bennem.
- Trágár szavak és illetlen tapogatás nélkül is ezt nyilvánvalóvá lehet tenni.
- Én ilyen vagyok - fonja ujjait a kezemre és a szájához emeli a poharat, hogy alkoholhoz jusson. Tudom, hogy szüksége van rá, ha a nővéremmel kerül szócsatába. - Lana pedig imádja, Igaz, Babszi?
Aprót bólintok és az ölelésébe simulok, mielőtt eltávolodom.
- Bemegyek a medencébe. Felforrtam.
- Veled tartok - a fenekemen simít végig, s érintése nyomán megborzongom.
A lépcső felé megyek, míg ő lazán fejest ugrik. Mire besétálok a medencébe, és a vízben lévő nyugágyak irányába indulok, felbukik a víz alól, majd elindul úszva az irányomba. Megfogja a bokáimat és széjjelebb teszi a lábaimat, míg felfekszik közéjük.
- Ezt senki sem hiszi el, hogy nem tudsz nélkülem meglenni - túrok bele a vizes hajába, amely kissé hosszabb a megszokottnál.
- Friss szerelmes pár vagyunk, természetes, hogy nem bírom levenni rólad a mancsaim.
Homlokát az enyémének dönti, és a lélegzetem is elakad, ahogy az ágyéka az ölemnek feszül egy pillanatra. Csend telepszik közénk, egymás tekintetében veszünk el. Szívem a torkomban dobban, és elmerengek, hogyan is jutottunk idáig. Ha nem egy színjáték lenne az egész, valóban azt hinném, hogy kíván, akar engem, hogy egy vágyakkal fűtött szerelmespár vagyunk. Hogy azt akarja, hogy a birtokában legyek, és a keze mindenhol ott legyen a testemen.
Mélyen magamba szívom a levegőt, és szerencsére elnyomja a klór mennyisége az ő természetes illatát. Elmosolyodik, majd visszahúzódik és a hasamon pihenteti meg a fejét.
- Nyomot hagysz rajtam.
- Minden vágyam.
Meleg van, és a tűz amely nem messze ropog az asztalunktól, még jobban eléri, hogy legyezzem magam. Csoda látvány, de őrült ötlet a negyven fokban. A szatén ruhám a testemre simul, a hajamat kontyba fogtam a tarkómon, de így is érzem, hogy minden centimet fűti, és közel vagyok az öngyulladáshoz.
Számhoz emelem a pohár vizet, amely jeges, de még is mintha forró lenne. A családom körülöttem hangos, jobbomon ül Nic, aki a combomon pihenteti a kezét, néha kissé megszorítja, míg másik kezében egy hideg sör pihen.
- Szóval, mikor is kéred meg végre a lányom kezét?
Apám szavai rángatnak vissza a valóságba a felforrni készülő gondolataimból.
Megmerevedek.
- Apa! - hördülök fel. - Alig pár hónapja vagyunk együtt.
- És egész életetekben ismertétek egymást - néz ismét a pohara fenekére. - Nem lehet csak úgy megbecsteleníteni a lányom.
- Megbecsteleníteni? - nevet fel Nic.
Szerencsére túlságosan is jó a kapcsolatuk, és bár én rólam beszélnek, Nic továbbra is laza marad. Amilyen mindig is sikerül neki lenni. Soha, vagy éppen nagyon nehezen lehet őt zavarba hozni velem ellentétben.
- Könyörgöm, nem lehetne ezt a témát átugrani?
- A kezeteket nem tudjátok egymásról levenni - Lily sóhajt fel a szolid kis alkoholmentes koktélja mellől.
Imádom, de néha annyira bosszantó. Számhoz emelem a hideg vizet, melyben már olvadnak a jégkockák.
- Szerelem és vágy - hajol közelebb hozzá Nicolas. - Tudod, neked sem ártana. Lehet, hogy ellazulnál és élveznéd az életet.
- Oké, fejezzük ezt be. Én rendben vagyok, mi rendben vagyunk - teszem Nic vállára a kezemet.
- Legnagyobb rendben.
Megszorítja kissé a combomat, majd megragadja a kezemet és a csuklómat megcsókolja. Nyirkos a testem és nem éppen örülök most ennek a gesztusnak. Kellemetlennek érzem, de úgy tűnik őt egy percig sem zavarja.
- Én felmegyek, nem érzem magam jól - állok fel. - Maradj csak - nézek Nicre, aki kérdően méreget, és szelíd mosolyt villantok.
Nicolas
Nézem, ahogy enyhén ringó csípővel távolodik az asztaltól, míg a családja zsong körülöttem továbbra is. Tudom, hogy frusztrálja a helyzet, és azért kötöttünk ki egymás mellett, hogy egyikünket se baszogassanak, de talán még több csesztetést kapunk, mint eddig.
- Tisztáznom kell, hogy teljesen komolyan vele a szándékaim, de nem vallom, hogy egy csillogó gyémánt az ujján sokat változtatna a helyzetünkön. Ebben teljesen egyetértünk Lanával. szeretjük egymást, fiatalok vagyunk és levezzük az életet.
- Értem fiam, de az idő rohan a fejetek felett.
- Szerencsére felnőttek vagyunk, és el tudjuk dönteni ezt ketten - iszok a sörömbe.
- Haldoklom - beáll a csend, ahogy Lana anyja, Delories közénk vág a kijelentésével. - Szeretném látni a gyerekeimet férjhez menni. Boldogságban, hogyan alapítanak családot. Tudom, hogy számomra a család a legfontosabb.
Ez ám a fordulat, melyre egyáltalán nem számítottam.
Bassza meg.
- Minden tiszteletem, és tudom, hogy nem a sajnálatomra van szükséged. Ám tudom, hogy emiatt Lana sem szeretne hozzám jönni. És erről ő tud?
- Még nem, csak Lily.
Ránézek a lányra, aki lapít az asztal végén. Az arca semmit sem árul el, inkább semleges, mint szomorú. Fura egybeesés, és amennyire szentimentálisan érzelmes már a lány, ez az ami kétségbe vonja ezt a kijelentést. Persze nem lenne szép tőlem megkérdőjelezni ezt az egészet.
- Szeretném, ha ezt Lana is megtudná és tőletek. Részletekkel. Most pedig, ha nem bánjátok, csatlakozom hozzá, mert úgy tűnik én vagyok egyedül őszinte vele.
Halkan megyek be a szobába, amelyben sötétség uralkodik, bár nem koromsötét, melyet én részesítek előnyben. Ez sokszor probléma közöttünk, mert én a korom sötét szobát szeretem, és úgy aludni át az éjszakát, míg ő a Hold fényét beengedve. Fél, bár teljesen nem vallotta be, de tudom. Ám most a gyér fénynek köszönhetően látom, ahogy elterül az ágyon, összegyűrve a takarót maga körül, s fekete szatén trikóban és finom csipke bugyiban fekszik.
Bassza meg.
Arra számítottam, hogy tudunk váltani pár szót, de hallom a halk szuszogását, és nem mellesleg a látvány is teljesen elvonja a figyelmemet. Jól esik a hűvös szoba a testemnek, de még is felhevülök a látványtól, ahogy testének vonala tisztán kirajzolódik. Lerúgom magamról a cipőmet, és a fürdőbe vonulok, hogy a zuhany lemossa a feszültséget és az izzadtságot a testemről. Talán teljesen az eszmém is megtisztul, bár nem látok rá sok esélyt.
Felmordulok, ahogy meglátom a falatnyi csipketangát a földön, a ruhája mellett. Sokszor elhagyja a cuccait, de a bugyija az, amit eddig még nem sikerült. Lehetséges, hogy megfeledkezett arról, hogy egy szobán osztozunk, vagy csak egyszerűen nem érdekelte a dolog.
Kibaszott élet.
Erőt veszek magamon, átlépek a ruhakupacon, megszabadulok a sajátjaimtól, és az övéi mellé dobom, majd a hideg zuhany alá állok. Ma már sokadjára zuhanyozom le, de most úgy érzem, hogy semmit sem segít. A gerincemen végigfolyik a hideg víz. Le kellene nyugodnom, de nem éppen sikerül. Egyre jobban pörögnek a gondolataim a fejemben, a homlokomat a csempének döntöm és pár mély levegőt veszek.
Gyorsan megmosakszom, majd egy törülközőt kötök a derekamra és fogat mosok. Mindenképpen megtenném, de most különösebben többször sikálom át a fogaimat, mint szokás szerint, és szájvízzel is kétszer öblögetem át, mert tudom, hogy Lana nem igazán szereti a sör szagát.
Leoltom a villanyt, és ismét félsötétség lepi el a szobát. Megközelítem az ágyat, a sötétítés most elmarad, mert a látványnak szentelem minden figyelmem. A fenekének domborulatának látványa ködöt von az agyamra, ahogy feltérdelek az ágyra. Testem alatt besüpped, fél másodpercig gondolkozom míg felmászok, tenyeremet a lábára testem, mire megrezzen, és finoman mocorogni kezd.
- Sh - csitítom. - Csak én vagyok.
Veszekszem magamban a gondolataimmal, hogy miért is nem jó ötlet ez, majd éppen az ellenkezője. Motyog valamit, de nem értem. Lehajolok, számat a bőrére nyomom, felfelé csókolom a testén magamat, míg a seggére rá nem markolok, és nedves csókokkal hintem. Ahogyan feljebb húzom a lábamat, a törülköző megadja magát, és pucérrá válok.
- Mit csinálsz?
Erőtlen a hangja, de a csipkébe bújtatott fenekét felém tolja még jobban. Eddig is közöttünk feszült a vágy, de most már ténylegesen húrokon táncolunk. Fogaimmal megkarcolom a bőrét, majd nyelvemmel enyhítem kissé a sajgást.
- Nyomot hagyok rajtad.
Fogamat a húsba mélyesztem, kezemet a hasára simítom, majd lejjebb az öléhez. Hason fekszik, egyik lábát felhúzza, így tökéletesen hozzáférek. Nedves, és készséges. A csipke a kezemhez simul, de az ölét olyan készségesen nyomja felém, hogy még többet akarok.
Bassza meg.
Reménykedtem, hogy nemet mond, és hogy kirúg az ágyból, a szobából. Talán még az egész életéből is, de annyira belesimul az érintésembe, és olyan vágyat érzünk egymást iránt, hogy ez megrészegít.
- Nic - fogja meg a csuklómat, mire felnézek rá, és akkor látom, hogy ködös tekintettel néz rám a válla felett elnyílt ajkakkal.
- Itt vagyok.
Megnyugtatom, finoman cirógatom. Felemelkedem hozzá, puncijáról nem levéve a kezemet, és a szájára hajolok. Még soha nem csattant el csók közöttünk, de most olyan hévvel nyomulok a szájába, hogy magamat is megrémisztem. Visszacsókol, már is éberebb, és a számba nyög, ahogy az ujjamat elmélyítem benne.
- Mit csinálunk?
Farkam a seggének feszül, amikor eltávolodik tőlem és a a szavakat suttogja a számba a Hold lágy fénye alatt. A tangájának köszönhetően a farkam a csupasz bőrének nyomul, én pedig másodpercről másodpercre vesztem el az eszemet.
- Amit már régen kellett volna - fordítom meg, a hátára fektetem. - Mondhatsz nemet.
Széttárja a lábát, én pedig közéjük helyezkedem, egyértelműen odaadóan hódol be a pillanatnak. Száján végigsiklik az ujjam, amely az előbb benne volt, és a szájába nyomom, majd el is veszem tőle, és a nyelvem nyomul előre. Annyira vágyom arra, hogy megkóstoljam, hogy rengeteg mindent csináljak vele, hogy millió módon juttassam el az orgazmusig. Szerencsémre előttünk még az este, és remélem, hogy a jövő is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.