A blogon erotikus - néha erőszakos - tartalommal bővített novellák olvashatóak! Mindenki ennek tudatában és saját felelősséggel olvassa! Köszönettel, Alexa.

2020. február 20., csütörtök

Chaos and the Calm

- Bibiáná, ideje lenne, ha visszafognád magad – förmedek a kishúgomra, aki pár méterre előttem rázza meg a seggét. Fogalmam sem volt, hogy a szüleink ribancot neveltek belőle. Legalábbis olykor elfelejti, hogy milyen családból is számazik. 
Szinte már én szégyenlem el magamat a szoknyája méretét látva, amelyet szoknyának csak mindössze csúfolni lehetne. Falatnyi, semmit érő anyag. A ribancokról szoktam az ehhez hasonlóka leszaggatni az éjszakák folyamán, amikor kissé a feszültséget le kell vezetnem. Biztos vagyok benne, hogy apánk a sírjában forog ennek láttán. 
Hogy a picsába nőtt meg ilyen hamar?
- Ne legyél kibaszott ünneprontó – húzza meg a pezsgőspoharát, kicsit sem nőiesen. Úgy nyeli az alkoholt, hogy ennek a képességét nem igazán tudom díjazni. Ha apánk ezt valóban látná, nem állna jót magáért. – Harry, élvezd az estét!
- Amint az ágyadban fekszel, egyedül, élvezni fogom.
Billen oda hozzám, és majdnem orra is esik azokon a sarkakon, amelyek életveszélyesnek tűnnek. Megfordul egy-két ötlet a fejemben, hogy miként is tudnék pár embert eltenni lábalól vele, de hamar visszaránt a jelenben Bibi, aki a biccenésnek köszönhetően a mellkasomra önti a maradék pezsgőt.
Carlos megfogja a derekát a húgomnak, míg az asztalról egy szalvétát elveszek, és igyekszem felitatni a már most is alkoholszagot árasztó löttyöt magamról. Bassza meg!Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Apánk akkorát lekeverne neki, hogy hazafelé venné az irányt. Hogy a francban lett egy kislányból ilyen gyorsan, egy felnőtt, s nem mellesleg, gyönyörű nő?
- Ugyan már, H. Ne tegyél úgy, mintha egy vénember lennél. Olyan savanyú vagy! – ringatja meg előttem a csípőjét, mire ellépek előle, és kigombolom az ingem, hogy ne tapadjon teljesen a mellkasomhoz. Hajamba túrok, és Carlostól elveszem a whisky színezte poharat, melyet fel is hajtok. Húgom nem adja fel, és olyan riszálásba kezd, énekelve, szinte már ordítva az angol nyelvezetű, mocskolódó szöveget, hogy inkább elfordítom a fejem.
A barátai, akik elkísérték ma, éppen hasonlóan élvezik az estét. Fogalmam sincs, hogy miért nem a családon belül választ társaságot, és miért idegen embereket ragad magával. Folyamatosan rajta kell tartanom a szemeimet, és ennek nem kicsit sem örülök. Lenne jobb dolgom is, minthogy a bébiszittert játszam egy 25 éves lánynál, aki nem tudja a cickóit a topjában tartani. 
- Hogy tudnám irányítani a várost, a szigetet, ha a kishúgomat sem tudom a helyén tartani?
- Az apja bízott önben, Mr.Styles. Önnek is hinnie kellene a saját képességeiben.
Megtölti a poharamat és előre lépek a korláthoz, s a táncoló tömeget kezdem pásztázni. Bibi nem éppen fogja vissza magát, de igyekszem elterelni a figyelmem, mielőtt a kezeim közé kapom a kecses nyakát, és kissé megrázom, hogy az esze a helyére kerüljön. 
- És ne feledjük, hogy bármikor, bárkinek fegyvert tarthat a koponyájához – mutat rá a valóságra Carlos, de én csak megrázom a fejem. Tudom, hogy nem a húgomra érti, hanem az összes többire, de így sem ragaszkodom a fegyverrántáshoz, ha nem muszáj.
- Bárcsak úgy lenne, de a butácska még akkor is ellenem szegülne. 
Felhajtom a borostyánitalt és a táncolókat pásztázom. Feltűnik, ahogyan pár alak, akik nem hozzám tartoznak, mocskos módon kábítószert terítenek szét. Komolyan ennyire ostobák, vagy csak a halált kívánták meg unalmukban?Egyértelműen turisták, és ostoba módon nem tájékozódtak eléggé, hogy kinek is a területére keveredtek. Egyáltalán nem rejtik el, hogy miket is árulnak. A diszkréciót nem igen ismerik. Körbe-körbe néznek, de kurvára nem elővigyázatosak. Még szerencse, hogy nem az én kezeim alatt vannak. Még...
Carlos is erősen figyeli őket, és azt veszem észre, hogy a húgom a tömegben oda táncol hozzájuk, és könnyedén egy spanglit elemel tőlük. Carlos keze a fegyverére siklik, de én megállítom, mielőtt az ostoba húgom kerülne a célkereszt rossz végére. Nem tiszta a kép a mocskos füst miatt, amely az egész helyet köd alá borítja.
- Mi a faszt csinál? – ordítok fel, s a kristálypohár a földre esik. Szilánkosra törik, melyek roppannak a lépteim alatt. – Kinyírom ezt a lányt! Nem állok jót magamért! Hogy a picsába került egyáltalán le? 
Magamból kikelek, mint egy őrült és a lépcső felé veszem az irányt. A füst elönti az egész termet, amely kissé tompítja a látásviszonyokat, de így is igyekszem nem szem elől veszteni Bibiánát. Felemelem a kezem, és Carlos már el is lép mellőlem a kisgyerekek irányába, míg én a húgommal kezdek foglalkozni, aki kibaszottul nem tudja, hogyan is illő viselkedni. 
A tömeg szétoszlik, ahogyan előre török szinte. Nem igazán foglalkoznak az emberek velem, azt leszámítva, hogy az utamból kitérnek, s jobban is teszik. Mindenki tisztában van vele, hogyha nem látnak és hallanak, akkor sokkal jobb eséllyel indulnak. 
- Mi a faszt képzelsz? – ordítom el magam Bibi mellett, ahogy megfogom a csípőjét és kirántom a kezéből az ismeretlen anyagot. Csizmámmal a drága márványpadlóba nyomom, míg a vérem forr a dühtől, amely bennem tombol az ostobaságának köszönhetően.
Ki tudja, hogy mi szart tekertek még neki fel. Nem támogatom, hogy füvezzen. Attól, mert terjesztem a kábítószert minden módon, attól még nem vagyok hülye, hogy éljek is vele. Bibi néha egy-egy füvescigit elszív, de akkor is én adom neki, a legjobb minőségűt. 
- H! Táncolj velem – vigyorog. 
A szívem, ha lenne, elolvadna a kishúgom mosolyától, de most finoman az arcára csapok, hogy észhez térjen. Felhördül, és a mellkasomat kezdi el ütlegelni teljes erejéből. Komolyan?oldalra terelem, egyenesen Matteo karjaiba, aki sietve viszi a kijárat felé, míg én előre tartok Carlos és Alessandro irányába, akik fegyvert fognak a két suttyóra derék tájon. 
- Ki küldött benneteket? 
Nézek egyikről a másikra, de csak undorító vigyor virít az arcukon, mire behúzok az egyiknek. Vér kezdi elszínezi a bőrét, amely izzadságtól ragad. Raffaele egy selyemkendőt nyújt át, amibe a vérrel szennyezett kezemet meg is tisztítom, míg a válaszra várok. Egyik se szólal meg, mindössze az egyik a lábam elé köp. Matteo az álkapcsát veszi célba, és a zene sem tudja eltompítani annak reccsenését. 
- Angolul se beszéltek? – próbálkozok meg az olasz helyett az angollal, hátha több sikerre jutok. Bár kétségem sincs afelől, hogy minden szavamat értik. A fiúkra nézek, akik tudják a dolgukat és már viszik is őket kifelé, a hátsó ajtón át. 
Megfordulok és a másik irányba vezető ajtóhoz igyekszem, míg a parti meg sem áll. Szeretem, hogy az emberek tiszteletben tartják, hogy nem rájuk tartoznak dolgok. Vagy éppen az életüket féltik. Nekem teljesen mindegy.
Kilépek a meleg időbe, és egyenesen a lesötétített autóhoz igyekszem. Beszállok, Carlos becsapja az ajtót, és már indulunk is a villánkba. 
- Elmondanád, hogy mi a faszt képzelsz magadról? – förmedek Bibiánára. 
- Ahelyett, hogy ennyire befásult vagy, élvezd már az életet!
- Cseszd meg! Nem egy amerikai tinédzserlány vagy! – kapom rá a figyelmem. Az utcai lámpák meg-meg világítják, de így is látom a dühös tekintetét. – Nem veszed észre, hogy bármikor a fejedet vehetik? Te pedig elfogadsz minden fasztól füvet. Elment az eszed!
- Te vagy az egyetlen, aki felháborodik ezen, és közben abból tartod fenn a puccos villáidat és dugod a kurváidat .. 
Kezem az arcán csattan. A kishúgom és szeretem. Viszont nem beszélhet így velem. Főleg nem az embereim előtt. Mit gondolnának, ha egy nő, a saját húgom nem tisztel, ők miért tiszteljenek? Nem akarom ezt eljátszani, és Bibinek is tisztában kell lennie ezzel.
- Uram – Matteo fordul hátra. Bibin megakad a tekintete, de gyorsan rám is néz. – Razzia van a bárban. 
- Szórakozol velem? – látom rajta, hogy nem vicces kedvéből mondja, így a telefonom után nyúlok. – Charlotte? Mi a fasz folyik ott? 
- Ahogy elmentetek, megjelentek a zsaruk. Az a két kölyök, akik osztogatták a kokaint, hozzájuk tartoztak. 
- Bassza meg!
- Jönnek fel, az irodába – ezzel bontja a vonalat.
- A picsába! Ki mer razziázni a városban? Valaki kurva poénosnak hiszi magát. Vagy fasz méregetés zajlik?
- Főnök – Matteo ismételten félbeszakít. – Nő. 
Úgy nézek rá, mintha az anyámat vette volna a szájára. És ez semmi jót nem jelent. Carlos a gázra lép jobban, Bibi pedig mellettem megmarkolja az ülést. Kezemet a kezére csúsztatom, és finoman megszorítom, míg vissza, a klub irányába vesszük az irányt. A telefonomat a zsebembe csúsztatom, és a sikátorba ahogyan beérünk, már fel is rántom az ajtót. Bibi hangját hallom, de a motor felbőg, s el is viszik. Féltem, de azt sem szeretem, ha látja, hogy mennyire kegyetlen vagyok. Szeretem távoltartani a sok szartól, amennyire csak tőlem telik.
Matteo rágyújt, és a zakója zsebébe vágja a másik kezét. Együtt igyekszünk a hátsó bejárat irányába, de megtorpan, s elém áll, ahogyan a rendőrök buzgón, fegyverekkel felszerelve veszik körbe az épületet. 
- Ő az – bök a nő irányába, miközben mélyet szippant a cigarettából.
Végig mérem a katonai egyenruhát viselő nőt, kemény bakancsokkal a lábain, amelyek fájdalmasnak taposhatnának a golyóimra, ha rosszul cselekszem. Csinos pofija van, meg kell hagyni. A ruha nem adja vissza teljesen a külsejét, de így is meg tudom állapítani, hogy a fogamra való lenne, ha nem éppen a pofámat a rács mögé akarná dugni. Fogalma sincs, hogy kivel is kezdett, egyem a szívét. 
Határozott, a férfiaknak nevezek alanyok csak úgy isszák a szavait. Valószínű, hogy már mind elvesztette legalább egy golyóját, ahogyan bólogatnak, s a parancsokat hajtják végre. Még is ennek ellenére elismerem a nő tekintélyét, ahogy a formás seggét is. 
Hátrébb lépek, és a sötétségbe húzódom vissza Matteoval a nyomomban. Elindulok az utca másik irányába, hogy a hátsó ajtót közelítsük meg. 
- Főnök, mi a terve? 
Nem válaszolva lépek be az épületbe a felső szinten, egy üvegfal mögött elrejtve. A detektívüvegnek köszönhetően semmit sem látnak, amit én igen. A teremet a mocsok lepi el, kokain mindenfelé, és térdelő emberek, akiket a nőáltal kiherélt férfiak fognak vissza, s igyekeznek valamilyen információt kicsikarni belőlük. Marhák
 - Élvei a műsort signor Styles?
Elvigyorodom, de továbbra is kifelé bámulok. Egy pillanatra megdorgálom magam, amiért ennyire ostobán elhittem, hogy ez a nő nagyra képzeli magát. Valóban van esze, amelyet hangosan sohasem ismernék el. 
Megfordulok és a szemeibe nézek, amelyek. elvesznek a sötétségben. Fegyvert szegez rám, de egy percig sem rebbenek meg ennek felismeréseként. Nekidőlök a már mögöttem levő üvegnek, és alaposabban végig mérem az igen formás domborulatokkal rendelkező nyomozót. 
- Valóban, dicséretre méltó a produkció. 
- Miért jött vissza? Eltüntetni a nyomokat? 
- El kellene tüntetnem bármit is? – kérdezek vissza és a zsúrkocsi felé lépek, amelyen a kristálypoharak és a whiskyk sorakoznak. – Kér egy italt? 
- Magának sincs semmit ünnepelnie. Ne mozduljon!
Elvigyorodom és tovább megyek. Kezembe veszek egy poharat és megtöltöm. 
- Fogja használni a fegyverét? Tudja nem szeretem, ha fenyegetnek. Kissé ... – kortyolok az italba és a kocsinak dőlök, lábaimat magam előtt keresztezem és még egyszer végig mérem a finom kis arcát, amelyen a kezem könnyedén csattanna, ha közelebb merészkedne. – Rossz érzést kelt bennem. Főleg, ha egy nő tartja, akinek nem lenne a kezébe való. 
- És mondja signor Styles, a maga kezébe illene-e? Úgy gondolja, hogy a nők nincsenek egy szinten a magadfajtákkal? Tudja, erre tettem fel az életem. Hogy a magafajtákat a rács mögé dugjam.
Megdöntöm a fejem és méregetni kezdem. Ha nem az egyenruha mögé bújna, talán már rég megdöntöttem volna. Igazán a fogamra való lenne, és szinte látom magam előtt, hogyan az ujjaim a nyaka köré fonódnak és nyomot hagynak a hőfehér bőrén. Még is melyik embernek van hófehér bőre Szicília területén? Szinte már felfoghatatlan, még is szexinek találom, és már is ég a tenyerem, hogy nyomot hagyjon rajta.
- Szerintem nem akarja, hogy erre a kérdésre válaszoljak. És igazán hízelgő. Még is, mondja csak meg. Ha találtak valamit miért is állok még itt? 
- Az egész bárja kokainban úszik – mutat rá a valóságra. 
- Attól mert itt van az épületben, nem jelenti, hogy az enyém is. Be kell bizonyítania, segnorina. Én tiszta vagyok. Üzletember, nem valami drogdíler. Ne sértegessen kérem. 
- Mindenki bűnös, amíg be nem bizonyítja az ártatlanságát. 
Felnevetek és felhajtom a maradék italt. 
- Én fordítva ismerem, de legyen így. Tegye le a fegyvert, hacsak nem akar lelőni. Bár meg kell hagyni, hogy eléggé szexi látvány, ahogyan tartja a kezei között. Erős marka van.
- Humorizálással nem megy semmire. 
- Nem is annak szántam – lépek közelebb. – Tudja, én, de szerintem a többi férfitársamról is beszélhetek, imádjuk az erős markú nőket. Aranyat érnek. 
- Lépjen az üveghez, a kezeit tegye a feje fölé!
Pislogást sem vét. A fegyverét biztosan tartja és látom a tekintetében az eltökéltséget. Elejtem a poharat, amely szilánkosra pattan szét. Még én is értem a nadrágomon keresztül, ahogyan az apró darabok repdesnek. Nem lehet kizökkenteni. Annyira eltökélten néz, hogy már kezdem elhinni, hogyha muszáj volna, akkor meghúzná a tetves ravaszt. Kibaszottul bejön nekem. 
- Tudja nem sok férfi mer fegyvert tartani rám. A nőkről nem is beszélek. Egy ribanc próbálkozott vele. 
- Megölte? Bevall egy gyilkosságot, signor Styles? 
Felnevetek és az ablakhoz lépek, ahogyan kérte. 
- Egy gyenge, védtelen nőt? Soha. 
Hátat nem fordítok ugyan neki. Nem vagyok ostoba, amellyel ő maga is tisztában van. Megragadunk egymás tekintetében és egyikünk sem enged. Előveszi a bilincset, de még így sem csüggedek. Viszont nem tagadom, hogy tetszik, amit művel. Látom az ő pillantásában is, hogy nem közömbös az irányomban, annak ellenére, hogy üldöz, s életcélja, hogy a rács mögé dugja a pofámat. A mocskosul jóképű pofámat. 
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire mocskosan szeret játszani.
- Forduljon az üveg felé, és tegye a kezét a feje fölé. 
Megfontolom a parancsát, de végül cselekszem és teszem, amit követel. Odakinn még mindig a drog terül el, és zsaruk hemzsegnek. Hallom, ahogy közelebb lép, és érzem a forróságot a hátamon. Fegyvere csöve a hátamba mar, míg a keze végig simít, és elmosolyodom, ahogyan érzékelem, hogy kissé pipiskednie kell, hogy elérjen rendesen. A kezemet lefelé húzza, a hátam mögé, azzal a szándékkal, hogy bilincset csattint rá. 
- Ne merészeljen bilincsbe verni – szűröm a fogaim között a szavakat eléggé kellemetlen feszültséggel fűszerezve.
Meglepődő hang szökik fel belőle, míg megragadom a fegyvert szorító kezét, megfordulok másodpercek töredéke alatt a tengelyem körül, és már is én uralom a helyzetet. Pillantásunk most sokkal közelebbről, sokkal mélyebben forr össze. A fegyvert kiütöm a kezéből, és szinte nyekken egyet a kecses teste, amint az üveghez szorítom. Zihál. Hangosan zihál, és a lélegzete meleg párát hagy az üvegen. Tekintete az enyémbe mélyed, és szavakat nem találva, csak nagyot nyel. A közelsége kettős érzéseket vált ki belőlem. 
- Említettem már, hogy nem kedvelem a nőket, akik játszadoznak? 
- Ezt még megbánja – sziszegi, mire az arcába hajolok. 
- Hallottam már fenyegetődző gondolatokat, amelyeket áldozatok mondtak az utolsó perceikben – suttogom a fülébe, és érzem, hogy a hideg rázza ki. – Remélem mondanom sem kell, hogy üres szavak voltak. 
- Rohadj meg! 
- Na de nyomozó! – harapom meg a fülcimpáját. – Tegeződünk és káromkodunk egyszerre? Hm.. Mondtam, hogy ne is próbálkozzon a megbilincseléssel. Nem igazán szeretem, ha a nő van a domináns oldalon. Tény, hogy kemény erekciót okoz.. – billentem a fenekének a csípőmet. – De nem igazán díjazom, ha nem uralom a helyzetet. Ez kimaradt volna az aktámból? Rosszul végezte el a házifeladatát. 
- Ezt megkeserüli! Keresni fognak. 
- Alábecsül engem, segnorina. Vagy mindössze reménykedik. Aranyos.
A szoros kontyból kiengedem a haját és az enyhe hullámokban omlik le a vállára. illata megcsapja az orromat, és közelebb hajolva mélyen magamba is szívom az édes illatot. Megrángatja a béklyóját, amelyek a kezeim a csuklója körül. 
- Engedjen el – sziszegi és hátra veti magát, de én szilárdan állok, és ki se billent az egyensúlyomból. – Meg akar ölni?
- Hm.. fogalmam sincs. Mi lenne, ha először folytatnánk a kis játékot, amelyet elkezdett. Csak ezúttal én lennék a domináns, maga meg a csodás nő, aki az akaratomnak behódol. - Bilincset a csuklói köré teszem, és visszhangozva csattan a fém hangja. – Nincs rajta semmilyen drágakő, de remélem, hogy megteszi. Maga választotta. – Simítok végig a fém felett a hófehér bőrén.
Előre nyúlok és az ingjeinek gombját erőteljesen rántom meg, azok pedig meg is adják magukat nekem. A gombok pattannak szanaszét. Testét nekem feszíti, én pedig örömmel fogadnám, ha úgy játszanánk.
Lenyúlok és megragadva a csípőjét az üvegnek nyomom. Rámordulok, ő pedig kapkodja a levegőt. hátra-hátra pillant, de az állát ujjaim közé csípve, arcát visszafordítom az üveg irányába. 
- Tartasd csak szemmel a seregedet.
Nyúlok le, megkeresve a pamut, fehér trikójának anyagát. Felgyűrőm, megragadom a mellét, amelyet egy laza kis csipke borít. Szívesen szemügyre venném, de majd ennek is eljön az ideje. Nyöszörög. Zene a füleimnek a csodás hangja és a látványa, ahogyan a szemhájai lecsukódnak, s a vágy a hatalma alá keríti. Igazán élvezném, és többet is adnék neki, ha ez erről szólna. 
- Nyisd ki a szemed – harapok a nyakába, és a nyelvemet húzom végig a piros folton. – Te okoztad a felfordulást. Te okoztad, hogy a kezeim alatt vagy. Bár, ahogy látom, nagyon élvezed. Talán megkegyelmezek neked. 
Nagyot nyel. Szinte már hallom visszaverődni a dübörgő szívét, ám félreteszem a szívem diktálta kegyelmet. Amely eléggé vicces, hiszen sokak szerint nincs is szívem. 
Kezem lefelé indul, a felsőtestét a hűs üvegnek döntöm és hagyom, hogy a melle teljesen nekinyomódjon. Szétgombolom a nadrágját és a bugyija nedves anyaga egyből be is fogadja a vándorló ujjaim. 
- Nagyon készséges vagy, és mocskosul tocsogsz. Hízelgő.
- Rohadj meg – néz a szemeimbe, amennyire engedem neki, és érzékelem, hogy most a tekintetével golyót repített a szemeim közé. 
- Talán később. Előbb megdugom a szűk kis puncidat.
Félelmet a vággyal keveredve látok meg a tekintetében. 
Lerántom róla a nadrágját, és a bugyinak csúfolt falatnyi csipkét széttépem. 
- Nem kellett volna ennyire szexi fehérneműt venned miattam, de értékelem – hagyok egy puszit a halántékán és a fenekére csapok, csakhogy a mocskos vágyam valósággá váljon. Megugrik, de nem ad ki semmilyen hangot én pedig elégedettséggel duzzadt mellkassal nézem az enyhén piros foltot a hátsóján. Megmarkolom és már is magam felé nyúlok. A sliccem hangjára megfeszül, és ennél jobban már csak a fogaim által szakadó óvszercsomagolás helyez nyomást rá. Felgörgetem a már duzzadt farkamra és nem gondolkozva vágódom belé. Felnyög. A feje fölött az összebilincselt kezei, a fémmel együtt az üvegnek csapódnak, ahogyan belé nyomulok újra, s újra. Ujjaim a bőrébe mélyednek, míg a másik kezem a hajába mar. Fogaim végig szántanak a nyaka ívén, bele is marnak. Hátra bicsaklik a feje és többért könyörög. 
- Érzem az izgalmad illatát. Bassza meg. 
Nyög, a szavakat nem találja, és ez csak tovább korbácsolja, a már amúgy is magasságokat elérő egomat. Kezei a tarkómra csúsznak, a fém belemar az én bőrömbe is, de nem állok le az ostromlásával. Nyelvem végig szánt az ajkaimon, és megfordul egy pillanat erejéig, hogy mennyire is más helyzet lenne, ha nem így találkoztuk volna. Majd az is eszembe jut, hogy apám főbe lőne, ha még élne, s a tudomására jutna, hogy egy nyomozót rakok meg, miközben a sittre akar küldeni. 
- Tudod mit tettem a nővel, aki fegyvert fogott rám? – mormolom a szavakat a hajába. – Összeroppantottam a nyakát. 
Felelem és a hajába csókolok, míg ő megremeg az érintésem alatt és a szavak hallatán, amelyek kérdésesek, hogy elértek-e hozzá.
Kirázom a gondolatok a fejemből, és arra összpontosítok, hogy kondomot teletöltöm. Megmarkolom a mellét, a nyakába harapok, és csak élvezek. Nem szántam romantikus, lassú menetre, de azt hiszem, hogy gyorsabbra sikerült, mintsem terveztem. Felnyúlok a kezéhez és visszahelyezem az üvegre. Kihúzódok belőle, a nadrágját a helyére igazítom, mint valami úriember. 
Hátát az üvegnek dönti és engem figyel ziháló mellkassal. Csillog az izzadságtól, ahogyan én is. Testünk ragacsos. Idáig érzem a még mindig tomboló izgalmának édes illatát. 
- Még annyira se tartod a nőket, hogy orgazmust adj nekik? 
Felpillantok, ahogyan visszacsomagolom a farkamat a gatyámban. 
- Nem vagyok adakozó kedvemben és ki sem érdemelted. 
Végig szántok az ujjaimmal a hajamon, hátat fordítok neki, és kisétálok a helyiségből úgy hagyva őt ott a szégyenben, és a bilincsben, hogy tudom. Fogom még látni őt a közeljövőben.