I can't get enough...

A nyári idő már kissé kiborítóan árasztotta el a megyét. A városban olyan forróság tombol, hogy szinte érzem, ahogyan a vérem már forr az ereimben. Napszemüvegemen keresztül szemlélem az előttem álló épületet. Csend van. A város határtól alig pár perc autóútra vagyok jelenleg. Az épületet szinte csak a pusztaság öleli körbe, s az a pár elveszett, magányos fa, amely kisebb árnyékokat vetít a poros földre. Semmi nem utal arra, hogy ez a hely éjszakánként a fiatalok szórakoztatására szolgál. Semmi árulkodó jel. Még egy üres sörösüveg sem gurul végig a földön elhagyatottan. Egy fából készült épület, a tetején színes, neon fényekkel megvilágított névtábla áll, s mindössze ez sejteti, hogy mi is van itt.

Lekapcsolom a rádiót, az ablakomat felengedem, és elhagyom az autómat, melynek köszönhetően minimális szellő éri a testem. Megkönnyebbülten fel is sóhajtok. Táskámat kikapom az ülésről, majd laza mozdulattal csapom be az ajtót, s zárom is be. Lépteimet követve a poros földön, a homokot a csizmámmal felverem, ahogyan az épület bejáratát kezdem el megközelíteni. Jelenleg senki nincs itt, ami nem ér meglepetésképpen, hiszen egy éjszakai bárról van szó. Egy motor parkol nem messze az én autómtól, ami valószínű, hogy Harryé, a tulajé lehet. Egy közös baráton keresztül jutottam el ide. Grace kedves volt, bemutatott minket egymásnak, amikor tudta, hogy a legnagyobb szükségem van egy munkára, ami mellesleg jól is fizet. Az egyetem mellett nehéz megoldani a bejárást szigorú beosztás mellett, így ezért is csaptam le Harry ajánlatára, hogy szívesen lát a bárjában. 

Fogalmam sincs, hogy mit lenne illendő tenni egy bezárt éjszakai bár előtt, így kopogok az ajtón, de semmi sem történik jó pár percig. Még egyszer, kissé hangosabban kopogok, majd várok, s végül a két szárnyú ajtó egyik felén lenyomom a kilincset, amely minden gond nélkül meg is adva magát kinyílik. 

Homályos fény borítja a helyiséget és meglepő csend. Beljebb lépek, a csizmám sarka koppan a fa padlózaton, míg az ajtó kissé nyikorogva csukódik be mögöttem. A kintről beáramló fény és a meleg is megszűnik pillanatokon belül. Napszemüvegemet a fejem tetejére csúsztatom.

— Hahó! — hangom elveszik a térben.

Beljebb lépek. Telefonomon megnézem az időt, hogy biztosan jókor jöttem e, bár minek lenne nyitva a bár, ha nincs itt senki? Tény, hogy a város teljesen biztonságos, az iskolai gyerekek csínytevésein kívül nincs bűnözés. 

Felsóhajtok, de beljebb lépek. Előbb-utóbb csak előkerül valaki elven. A bárhoz sétálok, táskámat a pultra teszem, és helyet foglalok az egyik széken. 

— Kissé korán érkeztél — egy mély hang szinte a szívinfarktust hozza rám. A hang irányába fordítom a fejemet, s a sötétből előlép Harry. Szemeim akaratlanul is végigpásztázzák a testét. Elmosolyodom.

— Azt mondtad, hogy legyek itt nyitás előtt. Elfelejtetted közölni, hogy mit is jelent a nyitás. Gondoltam, ha naplemente előtt itt vagyok, az tökéletes. Végülis melyik bár nyit ki sötétedés előtt?

Féloldalas mosolyra húzza a száját, ahogyan közeledni kezd. Csizmájának minimális sarka hangot ad, az enyéméhez hasonlóan.

— Miért tudod mindenre a választ?

Sóhajt fel és egy poharat csúsztat elém a pulton.

Már nagyjából egy hete vagyok a klubnak a részese. A csapat egészen jó fej, persze nem mondom, hogy mindenkivel a legjobb a kapcsolatom. Van, aki nem szívleli, hogy Harry barátjának által kerültem be ide. Az már nem is foglalkoztatja őket, hogy nem balkezes vagyok, hanem igen is értek a dologhoz. Nem mellesleg a pult mögött állva, széles mosollyal az arcomon a vendégekkel is nagyon jól kijövök. 

— Hé, új lány — kiált nekem Kiki, aki ha finoman fejezem ki magam. Utál. Valamiért tényleg nagyon irritálom. Próbálkozom, de nem igazán fogom törni magam olyan dolog miatt, ami felesleges. Mert az ő kedvességét megnyerni, az. Felé fordítom a fejem, mire semmit sem mond, csupán a fejével az iroda felé biccent. El is tűnik. 

Visszafordítom a figyelmemet az italra, amit éppen készítetek egy vendégnek, aki minden szombat estét itt tölt. Amint kész, egy mosollyal nyújtom át neki, a pénzt elrakom, s ahogyan a visszajárót nyújtom felé, már ott sincs. Körbepillantok, de már csak a távolodó hátát látom meg az emberek között. 

Beteszem az üvegbe, amely a pult hátsó felén van, és már megyek is a másik vendéghez. 

— Hé, emberek — Harry mély hangja töri át magát a zenén. — Szerintetek nem kellene valamit mutatnia az új lánynak? 

Döbbenten nézek rá. Hiszen az enyém az állás. Ugye nem akarja, hogy vetkőzzek? Ahogyan a gondolatok megfogannak bennem, már is pár lelkes férfi bekiabálja a pulton vetkőzést, mint lehetőséget. Azonnal rázom nemlegesen a fejemet és mélyen vésem a tekintetemet Harryébe. Lehetetlen, hogy bármelyik ruhadarabomtól is megszabaduljak. 

— Igen, valóban nem rossz ötlet — tesz úgy Harry, mintha fontolgatná az ajánlatot. A részeg, de még a nem részeg vendégek is árgus szemekkel figyelnek, és méregetnek, mintha Harry éppen áruba bocsátott volna, mint egy ribancot. — Viszont túl merész. Tudjátok, hogy nem kezeljük a lányokat kurváknak — jelenti ki könnyedén és a pult előtt megáll. — Esetleg más javaslat?

— Body shot — kiált fel egy korombeli srác. Egy baráti társasággal van, és már nem szomjas. A sörösüveg szája fülül méreget engem. Nem mondom, hogy nem helyes, de ez nem az udvarlás szép módja. Azt hiszem. 

Felkiált éljenezve a többi férfi is, s gyanítom, hogy arra hajtanak, hogy ők legyenek a szerencsések. Én pedig a tekintetemmel felmérem őket, és bármennyire is csupán egy másodperc, még sem mindegy, hogy kinek a szája lesz milliméterekre az enyémétől.

— Rendben, rendben — emeli fel megadóan a kezét Harry. — Akkor legyen az a fránya tequila. Ki lesz a szerencsés? — fordul felém. 

A tenyereim izzadni kezdenek, ahogyan a körülöttem lévő embereket pásztázom. Először Danre nézek, aki széles vigyorral és kíváncsi tekintettel figyel, és hallgat. Elős gondolatom ő, aki jó fej, és tudom, hogy utána nem dámáznánk túl a dolgot. Viszont bevillan, hogy semmi kapcsolat munkatársakkal. 

Magam elé nézek és már is a sort nézem, a kisebb tömeget, amely összecsődült a hír hallatára. Ingyen tequila és még egy lány teste? Persze, hogy az ajánlat minden férfinak kecsegtető. És persze egyik se akarja kihagyni, s talán mindegyik reménykedik, hogy ő lesz az általam választott. Csak, hogy a vendég mindig is tabu. Munka közben a minimális, finom flörtölés, nem gond, de az annál több, tilos. 

És végül megakad a szemem az egyetlen férfin, aki biztosra veszem, hogy tudta, ő lesz az áldozata ennek a műsornak. A mosolya olyan széles, hogy csodálom, nem ér körbe a fején. Félredöntöm a fejemet, s felsóhajtok.

— Harry.

Ahogy a neve elhagyja a számat, több fütty szó, és sóhaj is felhangzik, amely a zenével elvegyül. Átugrik a pulton, mindenfelé probléma nélkül. Int a többieknek, hogy a poharakat, üvegeket takarítsák le, míg ő a tequilás üveget ragadja meg, egy szelet zöld citrommal és sószóróval együtt.

Lepakol a pult aljába húzódó részre, majd a kezét nyújtja. Nem értem, hogy mit szeretne, mivel a pult tetejére pillant, és én ostoba már is realizálom a helyzetet. Felmászom a segítségével, és elfekszem a pulton. Már is érzem, ahogyan egy-egy bátrabb vendég megérinti a lábamat vagy éppen a kezemet. Elmosolyodom, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy cseppet sem feszélyez a helyzet. 

Harry kérdés nélkül, bátran a felsőm szegélyéhez nyúl, s felhúzza, hogy a hasam teljesen szabadon táruljon fel mindenki előtt. Érzem magam alatt a pult ragacsosságát, az alkohol szagát közelről, s a fa kissé érdes felületét is. Nem a leghigiénikusabb, de hamar emlékeztetem magam, hogy jelenleg ez a dolog mellékes. 

Visszaránt a valóságba egy nedves nyelv érzése a hasamon. Ez meglep. Kiráz a hideg, a szemhéjaimat lehunyom, s az érzésre koncentrálok, amelyet Harry nyelvének simítása okoz. Fülemben dübörög a vérem, a szám kiszárad és már is őrültnek titulálom magam, hogy ennyi elég és az eszemet vesztem. Amint Harry elhagyja a bőrömet, a szemeimet felnyitom, és már is megtelik minden zajjal. Az emberek hangosak, a háttérben valami őrült zene szól, amiben az énekes sorai ragadnak meg egy pillanatra… 

‘pour some sugar on me.. ooh, in the name of love.. pour some suger on me.. c’mon fire me up … pour ur sugar on me.. I can’t get enough…’

Harryvel találkozik a pillanatok, ahogyan megszerzi a figyelmemet azzal, hogy a számhoz érinti a citromot, melyet az ujjaival minimálisan össze préselt. A savanykás lé végigfolyik a számon, s a nyelvemmel minden cseppjét megízlelem. Elnyitom kissé az ajkaimat, így a szelet gyümölcsöt meg tudom tartani, amíg Harry utolsó simításképpen az általa benyálazott területre sót szór. Kizárom a körülöttem lévő embereket és arra koncentrálok, hogy Harry felmászik mellém. Rózsaszín ajkain végigszánt a nyelvével. Fehér egyszerű felsőjén átütnek a felsőtestére varrt minták, és az izai is enyhén kirajzolódnak. Fincsi látvány, nem tudom, s nem is akarom tagadni. Szívem a torkomban dobban, ahogyan lehajol, a nyelvét mindenféle frusztráció nélkül húzza végig a hasamon, s szedi össze a só szemeket a bőröm felszínéről. Mélyen magamba szívom a levegőt, és erősen kell koncentrálnom, hogy ne nyúljak le, s túrjak a fürtjei közé. Utolsóként egy gyengéd puszit hagy maga után, s feltérdel. Lehúzza az italt, s mér hajol is le hozzám. Tekintetünk teljesen egybeolvad, ahogyan a szája az enyém felé közeledik. Ajkaink össze érnek, ahogyan kiissza a citrom levét, s nekem is jut belőle. Nagyot nyelek. Szinte hosszú perceknek tűnő pillanatig tart az egész. A közönségünk persze élvezi, s erre akkor eszmélek fel, amikor a citrom kikerül a számból, s Harry felsegít. Lehúzza a felsőmet, amiért hálás vagyok. Érzem, hogy az arcomat kisebb pír borítja, és hogy a torkom vízre szomjazik. Lemászom a pultról, ő is követ. Fogok egy palack vizet a hűtőből és nagyot kortyolok belőle. Szinte megváltás, ahogyan a hideg ital végigszánt a bensőmben. Leteszem a pult hátsó részére, majd megfordulva, Harryre egy pillantást vetve folytatódik az este, mintha mi sem történt volna. 

A mosolyom lemoshatatlan, a szívem a torkomban dobban, a karjaim elengedik Harry derekát és csak kitárva őket élvezem, ahogyan szeljük át az utakat a motorjával. A nap melege éri a bőrömet, ahogyan a szél is, amely próbálja lehűteni a már boldogságtól lángoló testemet. Nevetek. Boldog vagyok. Ezt tagadni se tudnám, s nem is akarom. 

— Kapaszkodj — kiált hátra Harry, de az ő száján is mosoly bujkál, melyet nem mutat meg sokáig, hiszen az előttünk elterülő végtelen utat kémleli.

Karjaim könnyedén fonódnak a dereka köré, és ha lehetséges még közelebb húzódom hozzá. Lábaim az övéihez simulnak, fejemet a hátára hajtom, s csak élvezem a száguldást.

Ijedten ülök fel az ágyam tetején. A testem izzadt, melegem van, a mellkasom olyan szaporán emelkedik, hogy megijedek. A tekintetem össze-vissza jár a szobában. Érzem, hogy ragacsos az egész testem felszíne. Kapkodom a pillantásomat és próbálok visszatérni a rémálomból, amelybe benne voltam. Hiszen annak kellett lennie. 

Hirtelen megmozdulok, s kisebb fájdalom nyilall a térdembe, aminek köszönhetően felszisszenek. A takaró anyagát lerántom magamról, és a fájdalmas pontra pillantok. Egyhosszú, eléggé pirosas sebhely húzódik végig a lábamon. Ujjamat végighúzom a hegen, ami még nagyon friss. Megborzongok. Fejem lüktetni kezd. Ismételten felpillantok és körbetekintek. A szoba sötét, annak ellenére is, hogy a függöny mellett pár akaratosabb napsugár beférkőzik, és lehetlenyi fényt biztosít. Megpillantok egy gyógyszert és narancs levet az éjjeliszekrényen, egy szál hófehér tulipán kíséretében. 

Fejemet az ajtó irányába fordítom, amely halkan nyikorog a kilincs súllya alatt. A homálynak köszönhetően nem sokat látok, csupán az alak közeledését. Feljebb csúszok, takarót visszarántom reflexszerűen a lábamra és ostoba módon várok. Az ágy matraca besüllyed mellettem és az arc is minimális fénnyel már is elém tárul. 

— Jó reggelt — mély, halk hang. Harry hangja, amelyet ha akarnék se tudnék elfelejteni. — Hogy érzed magad?

— Kissé zavaros minden — ismerem be. — Felijedtem. A motoron ültünk… 

— Ahogyan sokszor — ragadja meg a szavakat, mielőtt befejezném a mondatot. — mióta felébredtél a kómából. De ma reggel voltunk vizsgálaton és az orvos mondta, hogy jók az eredményeid. Idő kérdése és minden olyan lesz mint régen. Ígérem.

Mosolya ragályos. Az én szám is halovány mosolyra húzódik. 

— Hoztam egy kis ennivalót. Ha esetleg megéheztél a délutáni szunyókálásban — jelenti ki és a tányérra bök, amelyen pár szelet házi készítésű pite pihen. — Anya mondta, hogy mindenképpen meg kell kóstolnod. A kedvenced volt. 

— Igen, emlékszem. Anne mindig is istenien készítette — nyúlok bátran egyért. Szinte falánkan harapok bele és pár morzsaszem minden elővigyázatosság ellenére is az ágynemű tetején landol. Harry csak tovább nevet, és fel szedegeti, majd a saját térfelén lévő éjjeliszekrényre helyezi őket. — Isteniek — jelentem ki, ahogyan befejezem az evést, majd a narancslevem után nyúlok és kortyolok, melyet a gyógyszer követ, amely a fájdalmamra van. 

— Arra gondoltam, hogy itthon maradok ma éjjel veled — simít ki egy kósza hajszálat az arcomból. — Bevásároltam. Készíthetnénk valami vacsorát együtt, majd megnézhetnénk egy filmet.

— Mint az első randinkon — mosolyodok el szélesen, kissé pirult arccal a felismerésnek köszönhetően. 

— Pontosan, akár az első randinkon — helyesel. — Annyi különbséggel, hogy nem kell azon gondolkoznom, hogy mikor is csókolhatlak meg először. 

Ezt be is bizonyítva, száját az enyémére nyomja, és gyengéd csókkal szakít ki a valóságból.

Mivel a gyógyszeremnek köszönhetően, s szükségét sem érezzük, így az alkohol elmarad a mai este. Egy narancslevet bont fel Harry, s ízlésesen egy pezsgőspohárba tölti. Nevetek, de elveszem tőle a kristályt, és koccintok vele. 

— Hogy már több, mint egy éve elviselsz — jelenti ki viccesen. Legalábbis ő úgy gondolja, hogy az.

— Még jó, hogy majdnem a felét egy kórházi ágyban töltöttem.

— Na jó, ezek a poénok nem a ma viccesek — jegyzi meg, és iszik egy kortyot, majd a az ételre pillanat, amelyet ízlésesen kitálal mind a kettőnk számára. A kedvencemet készítettük el, ami eleinte kétségekkel töltött el, hogy valóban sikerülni fog-e. Annetől Harry tanácsot kért, így a kisebb segítségnek köszönhetően elkészült, s meg kell hagyni, hogy ínycsiklandóan néz ki. Az illatok csak úgy terjengenek a lakásban. — Azt hiszem jó csapatot alkotunk.

— Te csináltad szinte az egészet, nem engedtél nekem semmit, csak itt kellett ülnöm — világosítom fel. — De valóban jól néz ki, és már farkaséhes vagyok. Ide vele!

Kitálal mind a kettőnknek, s leül mellém. Nem igazán gondoltuk túl a ma estét. Én egy teljesen kényelmes, itthoni szettben vagyok, ahogyan Harry is. Emlékszem, hogy amikor az első randinkra készültem, feszült voltam, és órákat töltöttem a szekrény előtt, hogy megtaláljam a megfelelő ruhát. Ami azért is volt felesleges, mert hamar kiderült számunkra, hogy az együtt főzés és ügyetlenkedés meghozza az eredményét. Végül a szósz a ruhámon kötött ki, én pedig a fürdőszobában, és Harry nálam sokkal nagyobb ruháiba kellett átöltöznöm.

— Merre jársz?

Simítja meg a kezemet. 

— Csak eszembe jutott az első közös vacsoránk.

— Hát nem különbözött sokkal, a maitól. Akkor is hamar a karjaimban kötöttél ki — kacsint rám.

— Ne hazudj — háborodok fel. — Mire engedtem, hogy megcsókolj egyáltalán hónapokat vártál! — méltatlankodom. — De lehet, hogy még így is túl hamar adtam be a derekamat. 

Feláll. Nyújtja a kezét és én is felállok. Felpillantok rá, a tekintete, a zöld szemei égetnek, de én mosolygok. 

— Úgy gondolod, hogy anélkül tudtál volna élni még hosszabb ideig? 

Mormolja közel, túlságosan is közel a számhoz. 

Ajkai finoman kóstolgatni kezdik az enyémét, mire a lélegzetem eláll. Megfeszülök. Ujjaim begörbülnek, s a felsőjének anyagát kezdem el markolni. Gyengéd puszikat ad, egyik keze a tarkómon, míg a másik a derekamnál fogva húz magához közelebb. Testünk teljesen egybesimul, úgy érzem, hogy nincsen két ember, csak egy, és csupa érzelem. Nyelve finoman, incselkedően megérinti az enyémét. Mélyen magamba szívom a levegőt, és megkóstolom. Úgy érzem, mintha forrna a vérem, pedig még a csókja az, amely ezt váltja ki belőlem csupán. 

— Nem akarok sietni — mormolja az ajkaim közé. — Állíts le.

A hajába túrok, a tekintetünk találkozik és egy kisebb sóhaj hagyja el a számat, ahogyan a testemet jobban az övé ellen nyomom. 

Nagyot nyelek. Tenyerem izzad. Úgy érzem magam, mint egy szűz kislány.

— Mi van, ha nem emlékszem? — nyöszörgöm a karjai között. Tehetetlennek érzem magam. 

— Mire kicsim? — hangja megnyugtató. Nyakamba csókol, a szemhéjaim lecsukódnak a gyengéd érzésnek köszönhetően.

— Erre — suttogom. — Ha nem tudom, hogy mit kell csinálnom — elhal a hangom, ahogyan a nyelvét végighúzza a torkomon. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy meg akar állni. De érzem, s tudom, ha kijelentem, hogy vége, azonnal abba hagyja. De nincs bennem erő. Belehajolok, eléje megyek minden érintésének. — Hogyha nem jó, amit teszek .. 

Bőrömön érzem a mosolyát a kijelentésemnek köszönhetően. 

— Ne aggódj, szívesen mutatok meg mindent újra, s újra, s újra… — csókol bele a nyakamba. — Emlékeztetni foglak mindenre. Kezdésnek, a szám megteszi .. — hangja halk, megnyugtató. — Arra való, hogy a testedet megcsókolja itt — lehel egy finom csókot a nyakamon. — És itt .. — feljebb halad. — Azt hiszem, hogy ez a terület sem maradhat ki — az állam vonalát hinti be végig, amíg a szám sarkába el nem ér. — És a nyelv a második szint — a szám elnyílik. Igyekszem levegőhöz jutni, de azt hiszem, hogy ez lehetetlennek bizonyul. — A kóstolás. Megízlelése a finom testednek — nyalint bele a számba, s a nyelvünk találkozik. Megremegtet a karjaiban, ahogyan a tenyerét a fenekemre simítja, s megmarkolja szemérmetlenül. — A kezek.. érintenek, markolnak, és kutatnak — kisebb nyalintások közepette mondja. 

Felkap, a karjaiban biztosan tart, mint egy menyasszonyt. Szája elenged, s figyel hova lép, hova visz. Nem a feje után megy, és a lábamat is úgy igyekszik tartani, hogy a legkisebb fájdalom se nyilalljon bele. 

Beérve a hálóba, végig fektet az ágyon, még ő fölém mászik, lábaimat szejjelebb csúsztatja, de ezt a mozdulatot is úgy teszi meg, mintha bármelyik pillanatban összeroppanhatnék az érintése alatt.

— A kezek .. simításokat tesznek.. érintenek. 

Megszabadít könnyedén a nadrágomtól, s lassú, forró, nyálas csókokkal kezdi ellepni a combom belső részét. Megremegek az érintése nyomán, s libabőr fut végig rajtam, míg az ő kezei mindenhol ott vannak, ahogyan az ajkai is, melyek nyálas csókokat ejtenek. Kezeim utat találnak a fürtjei közé, ezzel még jobban a testemhez nyomom, ha az még lehetséges.

Felsóhajtok, ahogyan az ölemre fúj, majd a nyelvét mélyen belém is mártja. Combjaimat átöleli, s felpillant rám. Ajkán végigfut a nyelve és rám kacsint, míg az én arcom forró, ahogyan az egész testem is. Mellkasom gyors tempóban emelkedik és süllyed, és szinte az eszemet vesztem, ahogyan a nyelve ismét, s ismét megérinti azt a pontot, amely oly kedves hozzám. 

Elkezd felfelé haladni, meleg lehelete simogatja a bőrömet, és a felsőm anyagát tolja fel maga előtt. Megemelem magam kissé, hogy segítsek neki, és a pamutnak, amely készségesen tesz eleget az akaratának. A mellem domborulatánál nagyobb, hosszabb, nyálasabb csókokat hagy. Kezem végigsimít a hátán, ujjaim, körmeim belemélyednek a bőrébe, míg a tarkójához nem érek, s húzom még közelebb magamhoz. Fogával finoman meghúzza a bimbót, majd a nyelvével tesz pár nyalintást, s áttér a másikra.

— Imádom a tested .. — mormolja a bőrömbe. Megmarkolja a mellemet. — Tökéletesek a melleid .. — suttogja, és végigszánt a nyelvével a bimbómon. 

Tekintetünk találkozik, s felkúszik, majd a száját keményen az enyém ellen nyomja.

— Harry.. — suttogom a sötétségbe a nevét.

— Itt vagyok — motyogja és letolja a bokszer alsót a lábain. Finoman megfogja a kezemet és végigsimít a tenyeremen. Nagyot nyelek, miközben felhúz, így már egymással szemben ülünk. — Tehát a következő szint .. — vigyorog, és ez a vigyor engem is mosolyra késztet. — A kezed tökéletesen illik a farkamra .. — jelenti ki végig a szemembe nézve, amíg ujjaimat az övéivel együtt fonom a hím tagjára. Együtt kezdi el mozgatni a kezünket a már így is forró, kemény péniszén. Lepillantok, s a számon a nyelvem olyan könnyedén siklik végig a látványnak köszönhetően, hogy még én is meglepődöm. Közelebb hajol, de a mozdulatok nem halnak el. — Következőleg meg is kóstolhatsz — nyom egy kis puszit a számra és ismételten végigfektet az ágyon. Kezemet elveszi a farkáról és a fejem felett egybefonja az ujjainkat. — Ez pedig … — simít végig a farkával a hüvelyem bemeneténél, s egy könnyed mozdulattal el is merül bennem, mire mind a ketten felnyögünk. — Pontosan ide való .. — suttogja. — Azt hiszem vissza hoztam az emlékeid.

A szavak nem találják a kiutat, így csak bólintok, lehunyom a szememet és átadom magam Harry minden édes mozdulatának, amely az eszemet veszi el. A lélegzetem szapora, a tekintetem ködös, és csak a halk zihálásunkat veri vissza a csendes lakás.

Véres orgia

A kaszinó bejáratán is áthaladni már tiszta procedúra még nekem is. Az őrök olyan szemekkel méregetnek, mintha a főnöküket tőlem kellene félteniük. Bár tény, hogy nem járnak annyira messze az igazságtól. Egy szelíd mosoly, kedves szó és már is benn vagyok az épület sötét, hideg és a zenétől hangosan zengő falai között. 

A vörös és feketében úszó folyosón megyek végig, amíg a terembe nem érek, ahol is a nagy tétben játszók már az asztalt támasztják, míg egyik kezükben a borostyán színű itallal megtöltött kristálypoharat tartanak. A jégkockák tánca, ahogyan a pohár szélének koccan, elveszik a nagy hangzavarban. A zene itt már halkabbra van véve, hogy a titkosnak tűnő, részeg párbeszédek mindenféle diszkrécióval történjenek. Annak ellenére, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy a falak között elhangzott dolgok annyira bizalmasok, hogy vért is von maga után, ha kikerülnek innen. De lehetséges a halál is. Éppen kinek mihez van kedve és mennyire is súlyos dolgok az elhangzottak. Mindenki tisztában van vele, hogy jobb ha oda se figyel. A katonák fapofával állnak az ajtókban, szinte észre se véve, hogy az orruk előtt zajlanak a leghatalmasabb bizniszek, melyek a várost vagy éppen az országot is befolyásolhatják. A meztelenül, vagy éppen csak valamicskét is takaró anyagokban táncoló lányok pedig csábos tekintettel igyekeznek minden nagy tétesnek a kedvében járni. Mondhatni, hogy a dolguk leitatni bennünket, s elérni, hogy minél többet veszítsenek. Hiszen a kaszinó szabály: mindig a bank nyer. 

— Hey, babygirl — hallatszik a mély hang, amelyet már bársonyosan körülölel a minimális whiskey. Dan féloldalas mosollyal az arcán magához von, amint mellém ér, és nem törekedve a diszkrécióra, a derekamnál fogva von magához. Szája a számon. Nyelve a nyelvemen. Az alkohol meglehetősen erős íze átterjed a szám minden apró zugába, az ujjai a ruhámon keresztül a húsomba marnak, a farka, amely soha nem tér nyugovóra, a combomnak feszül.

— Dan, bámulnak.

— Bámuljanak is, azért van a szemük. Legalább tisztában van már mindenki azzal, hogy ez a dögös segg az én tulajdonom. 

Markolja meg az említett területet, mire a levegő a mellkasomba szorul, s egy keserű mosolynak álcázva nehezen szabadulok meg tőle. Próbálok ellépni mellőle, bár lehetetlen küldetésnek bizonyul.

Egy torokköszörülés hasít a levegőbe, mire Dan arra kapja a fejét vérben forgó szemekkel. Soha senkinek nem bocsájtja meg, ha éppen a játékától elszakítani próbálják. 

— Styles.

A kezei már is lesiklanak a testemről. Fellélegzem, és pillanatok alatt teszem magam helyre, majd fogom fel, hogy még is milyen név hagyta el a száját. A cigaretta füst ködössé teszi a helyiséget, így nehezen látom meg a szoba végében ülő férfit. Az ujjai között egy szivar füstölög, az ajkai kissé elnyílnak, a szemei parázslanak. Még innen is látom, hogy a tekintete haragos. Vért kíván, ahogyan itt a férfiak minden második gondolata, a szex után természetesen. A farkuk az első helyen áll, s keményen vetélkedik a családdal. 

Dan megragadja a kezemet és magával húz az asztal felé. Már nem bámulnak. A jelenléte itt szokványos, még is csak a tulajdonos jobb keze, amire annyira büszke. Pimasz mosolyra húzódik a szám annak tudatára, hogy ez annyira könnyen változhat. És bárcsak változna.

A lábaim szinte maguktól visznek előre, ahogy Dan szinte már vonszol maga után. Olyan erősen szorít, mintha bárki megragadhatna és a másik irányba rángathatna másodpercek leforgása alatt. Röhejes, de természetesen szó nélkül hagyva követem, hiszen a cél dicséretes. 

Mintha annyira udvarias lenne és nem éppen egy faragatlan pöcs, kihúzza a széket, és megvárja amíg leülök. Közé és Harry közé kerülök. A lábaimat keresztezem, kényelmesen, még is feszélyezve érzem magam a két férfi tekintete között. Dan le sem meri venni a szemét Harryről, aki éppen a rózsaszín ajkai közé veszi a cigarettát és mélyet szív belőle. Az ő tekintete viszont az én arcomat vizsgálja. Hiába van a smink, látszanak a foltok, amelyeket Dan részeg, és agresszív kezei okoztak. 

Tekintetem találkozik az övével, nagyot nyelek, míg az ő állkapcsa feszes, a tekintete pedig olyan agresszívvá válik, hogy félő, a fegyverét a mellkasára erősített táskából másodpercek töredéke alatt kapja elő és szegezi Dan halántékához. 

— Elintézted? 

A hangja kemény, és ez az a pillanat amikor elszakítja a tekintetét rólam, és a másik oldalamon terpeszkedő srácra néz. Az ostoba mellettem is a kurvák riszáló seggét bámulja, de ez is csak annyira nyugtat meg, hogy valószínű, éjszaka nem mellettem fog kikötni. 

— Igen főnök, minden sínen van. A szállítmány… 

Harry a kezét emeli, ezzel elérve, hogy befogja a száját, és ne előttem fecsegjen ki dolgokat. Soha nem volt kimondva, és nem is volt íratlan szabály semmi ezzel kapcsolatban. Egyszerűen sokkal jobban érzem magam, ha nem tudok semmiről. Itt vagyok, a családhoz tartozom, ennyi éppen elég ahhoz, hogyha az ellenség akarja, akkor megkínozzon, abban bízva, hogy bármit kikotyogok. Ostobák.

Előre nyúlok, hogy a tiszta pohárba vizet töltsek az egyik bontatlan üvegből. Dan elvárja, hogy közönség előtt úgy kezelhessen, mintha a lábtörlője lennék, és még azt is meg kelljen kérdeznem tőle, hogy levegőt vehetek-e. 

— Tudod, hogy a nőknek is vannak jogaik, ugye?

Harry hangja úgy hasít a levegőbe, hogy Dan megfagy, az ujjai elgyengülnek a felkaromon. 

— Minek fájdulna meg a feje, ha én dönthetek helyette? — hördül fel elégedetlenül Dan. Nem igazán díjazza, ha más bármibe is beleszól, főleg nem a velem kapcsolatos dolgaihoz. 

Felhorkanok és elveszem a vizes palackot és a poharat is. Harry jelenléte bátorrá tesz. Legalábbis bátrabbá, mint ami vagyok Dan-el kettesben. Sok mindennek nevezhető a férfi, de könyörületesnek nem. Harry előtt még is úgy képes meghajolni, mintha nem fájna neki egy percig sem, hogy ő csupán egy mocskot takarító katona a családban. Se több, se kevesebb.

— Vissza kellene venned, mert a végén még magad találod szembe a saját parancsoddal. Nem egy kurvát tartasz a kezeid között. Ne is bánj úgy vele.

— Ezt figyelmeztetésnek vegyem?

— Tudod a nézeteimet a családon belüli erőszakról.

Ezzel a maradék italát felhajtja, a már leégett csikket elnyomja, s feláll. Az öltönyét megigazítja, majd lehajol. A kezemért nyúl, ajka a csuklómat érinti meg, amíg a szemei az enyéimet ejtik rabul. Eztán visszavonul, s el is tűnik a testőrséggel az ajtó mögött. 

A kezemmel könnyedén tüntetem el a párát a tükörről. Egy törülköző öleli a testem körbe. A forró zuhany teljesen újjáélesztette a testem, s a lelkemet is. Sminkem már maszkként nem véd. Bőröm tiszta, a foltok torzítják, melyek bármennyire is erőlködnek, nem halványulnak, s mocskosul a képembe ordítják mindig, hogy mennyit is érek valaki számára. Letörlöm az arcomról azt az egy könnycseppet, amit megengedtem magamnak. Ennyi jut a sajnálkozásból, és még ez is kellően soknak tűnik olykor. Leoltom a villanyt, és elhagyom a fürdőt, hogy végre az ágyam melegébe menekülve elfeledjem egy kis időre a fájdalmat, s ezt a mocskos világot, amely körbeveszi az egész életemet.

Szobámat korom sötétség borítja. Kintről halovány fény szűrődik be, ami éppen csak a függöny makacsságán töri át magát. A testem összerezzen, s már kezem a párnám alatt rejlő fegyvert ragadja meg. Ismételten hangos, erőteljes kopogás töri meg az éjszaka csendjét. Ujjaim szorosan fonyják körbe a markolatot, ahogy a talpam a cárpitot érinti meg. Szívem a torkomban dobban meg újra, s újra, míg a kopogás nem marad abba, olykor pedig már a kilincs rángásának hangja is csatlakozik hozzá. 

Az előszobába érek, nem oltok villanyt, annak ellenére, hogy a filmek vásznain az embereket mindig ostobának tartom, hogy a sötétben lopakodnak. Már mind a két kezem a fegyverre simul, ahogy szembe kerülök az ajtóval, amelynek a zára ügyesen megadja magát. Lábaim remegni kezdenek és átkozom magam, amiért ebbe az őrült családba születtem, ahol az élet semmit sem ér. 

Egy vérben uszó kéz csúszik végig a falamon, míg a fémes szaga az orromba kúszik és kellemetlenül a tüdőmbe jut. A kézhez már csak pillanatok töredéke alatt csatlakozik a test többi része, és az arc. Kifújom a levegőt erősen és az ajtó felé lépek, gyorsabban, határozotabban.

— Harry — hagyja el a számat a személy neve. 

— Bassza meg — szisszen fel, ahogy beesik az ajtón, majd be is vágja maga után. A fegyverem csövével néz farkasszemet, de egy pillanatra sem remegnek meg a szemhéjai. — Megölsz vagy segítesz?

— Basszus, mi történt?

Teszem az asztalra a fegyvert és feloltom a lámpát. 

Felröhög, de az oldalához kap, míg a szája egy fájdalmas mocskos mosolyra húzódik. Segítek neki leülni a kanapéra, és innentől már semmilyen fájlalni való kifejezés sem hagyja el a száját. 

— A kibaszott lázadók és a görény Dan viccesnek gondoltál, hogy rám törjenek az éjszaka közepén. — Felnéz, a tekintetünk találkozik. — Tudtál arról, hogy mit terveznek?

— Természetesen nem — szinte sértődötten jelentem ki. Nem is értem, hogy fordulhat meg a fejében, hogy elhallgattam volna előle az információt ezzel kapcsolatban. — Kételkedsz bennem?

Feljebb ül és az arcára már is fájdalmas fintor kerül. Kérdés nélkül nyúlok a vérrel áztatott ing irányába. Nem tiltakozik, hagyja, hogy a gombokat kioldjam, s megnézzem a szúrt sebet, mely a hasán húzódik.

— Ezt össze kell varrni — jelentem ki. — Ne hívjam fel a család orvosát? 

— Nem, neked kell megcsinálnod — mormolja. — Az embereim a férgeket irtják ki, ez csak egy karcolás, rendben lesz.

— Harry… ez kicsit túlmutat a képességeimen.

— Meg tudod csinálni. Hozz egy elsősegély dobozt.

Tekintetében veszek el egy pillanatra, de teljesen nyugodtnak tűnik. A kezét az arcomhoz simítja, mire belehajolok az érintésébe mindenféle kétely nélkül. Alsó ajkamon végigsimít az ujjával, mire nagyot nyelek, s a vérének kissé fémes ízét érzem meg. Elhúzódom, és a fürdő irányába indulok, hogy megszerezzem a táskát és egy üveg alkoholt is a konyhából. 

— Még mindig telefonálhatok — mondom neki halkan, ahogyan a kanapé mellé térdelek.

Felpattintja az üveg tetejét és kissé meg is húzza annak tartalmát, majd a sebére locsolja. Felszisszen. 

— Csak csináld. 

Pillanatok leforgása alatt a dobozban talált fertőtlenítőkendővel is áttöröltem az érintett területet, majd a tűt előkészítettem. A kesztyűbe bújtatott kezeim remegtek, a szívem majdnem kiszakadt a mellkasomból. Gondolataim ezer lehetőséggel mérgeztek meg, de mindig ott kötöttem ki, hogy amint úgy vélem, nem érdekelve semmi, telefont ragadok és segítséget hívok. 

A tűt a bőréhez helyezem és minden normális gondolatomat kizárva már át is hatol a tű a bőrén. Nem merek felpillantani Harry arcára, éppen elég a hangját hallani, ahogyan szentségel.

— Még mindig nem szoktam ehhez hozzá.

— Hozzá lehet egyáltalán? — a hangom el-el akad, de folytatom a mozdulatokat, hogy mielőbb a végére érhessek. S mind a ketten túl legyünk végre ezen a pokolnak nevezhető helyzeten.

Órákkal később, de még a sötétség ölelésében a hálóban, az ágyon ülve meredek előre, míg Harry mellettem fekszik. A fegyverem az éjjeliszekrényre került Harryvel együtt. A kezeim remegnek, még mindig előttem van a látványa, az érzése, s a szaga is a pillanatnak. A gyomrom és az agyam most kezdi el felfogni, hogy min is vagyok, vagyunk túl. Harrynek mondhatni, hogy mindennapi dolog, míg nekem az első eset volt. Dan esetében sose kellett ilyet tennem. Azt hiszem, hogy soha nem is bízta volna rám magát. 

— Cica — mély hangja magához térít, míg érintésének köszönhetően a testem melegséggel töltődik fel. 

— Vége? Megölted?

— Vége. 

Érzem, ahogyan feljebb ül, s próbál magával húzni engem is, annak ellenére, hogy fájdalmai vannak. Az alkohol miatt fájdalomcsillapító szóba sem jöhetett most. 

Arcomat a kezeibe fogja. A hold fényének ragyogásában szemtől szembe látjuk egymást. A másik fájdalmát. Annak ellenére, hogy férfi, makacs és kegyetlen férfi, ő is érző ember, bármennyire is igyekszik palástolni ezt, és úgy tenni mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Könnyek gördülnek végig az arcomon. A megkönnyebbülés könnyei. A tudata annak, hogy Dan már nem emelhet kezet rám, mindennél nagyobb fellélegzést enged a számomra. 

Közelebb hajolok, számat az övéhez érintem, de mindössze egy lágy csókot engedek meg az állapotára tekintettem. Ám ő teljesen magához von, szája teljesen átveszi az uralmat az enyém felett. Nyelve a nyelvemhez ér, keze mindenhol ott van. Úgy érzem, hogy nem tudok betelni vele. Nem az első alkalom, hogy a karjai között tart, még is először érzem teljesen felszabadultnak magam, még ha ez teljesen elcseszetten is hangzik. 

— Annyira elbaszott az egész — mormolja a számba, míg keze lecsúszik az ölemhez. — Még is annyira édes. Bassza meg, de még mennyire, hogy az! Mindig is hozzám tartoztál. 

A bugyim selyem anyaga alá úgy siklik be a keze, mintha hazaérne. Mosolyát a számon érzem, s tudom, hogy teljesen önelégült. Váratlanul átfordít, így már alatta fekszem.

— Talán nem kellene ennyire hirtelen mozdulatokat tenned — utalok a sebére. — Kétlem, hogy jót tesz a varratoknak.

— Ha azt akartam volna, hogy aggódjanak értem, akkor az anyámhoz megyek, hogy siránkozzon — veti oda könnyedén. 

— Áucs.

Harry 

Apró, nedves csókokkal haladok lefelé végig a testén. Annyira remeg alattam, a mellkasa szaporán emelkedik, s tudom, ha elegendő fény lenne, még az arca pirossága is nekem adna igazat. Ujjai a hajamban kalandoznak, amelyet mindig is szeretett szex közben. Nedves csíkot hagyok a nyelvemmel a fehérnemű korcánál, mire a lélegzetvételét tisztán meghallom. Mosolyra húzódik a szám, a farkam megrándul. Orromat végighúzom a nedves selyem anyagon és az illata csak még jobban eléri, hogy türelmetlenül közelítsem meg. Olyan kegyetlenséggel és vággyal iktatom ki kettőnk közöl az apró anyagot, ahogyan azt a mocskos barátjával is megtettem minden szemrebbenés nélkül. 

Nyelvemet végighúzom a nedves redőn, aztán teljesen mélyebb nyalintással folytatom és addig abba se hagyom, amíg a nevem el nem hagyja a száját. Ráfújok, mire megremeg a karjaim között. Lába az oldalamhoz ér figyelmetlenségünkben, de nem adok hangot ennek. Kissé fintorba borul az arcom, ahogyan a fájdalom belém nyilall, de hallgatok. Nem érdekel semmi, csak az a nedvesen csillogó lány, aki mindenét átadva nekem fekszik alattam, s bízik meg bennem. 

A csípőcsontjánál apró elszíneződésre leszek figyelmes, ahogyan az arcát a teste többi részét is elcsúfítják annak az ocsmány patkánynak a keze nyomai. Undorodom, még is azzal nyugtatom magam, hogy idő kérdése és már nem lesznek ott. S az én gyengéd, nyomaim lesznek csak a szívében, amelyek nem fognak fájni neki semennyire. 

Mocorogni kezd, valószínű realizálta, hogy a szám minden apró sérülésén gyengéd, nyálas csókot hagy.

— A részeid, de el fognak múlni. Gyönyörű vagy, és tettem róla, hogy többet semmi ilyennek ne kelljen kitenned magad, édesem.

A hangom halkan tölti meg a négy falat. Az alkohol kissé elkábított, ahogyan őt is, de tudom, hogy mit beszélek, s tudom azt is, hogy issza a szavaimat. 

Átölelem a combjait, az arcom pedig eltűnik a két csodás comb között. Nyelvem vidáman veti bele magát abba, hogy minden bánatot elfelejtessen vele, s új reményeket adjon neki. Új reményeket, amelyek arra késztetik, hogy ne utálja az életét, a családot, ahova született. A fajtánkat.

Felpillantok rá. Arcát a sötétség öleli körül, ahogyan oldalra vetve, egyik kezével a párnába, míg másikkal a hajamba kapaszkodva élvezi az örömteli csapásaimat a nedves ölén. Utolsó csókot lehelek rá, és feltérdelek. A farkam azonnal ágaskodni kezd, ahogyan a bokszer lekerül rólam. 

A pillantásunk ismételten találkozik, ahogyan fölhelyezkedem. Leheletünk egybeolvad, az ujjai a farkamra fonódnak. Kínozni kezdi magát és engem is azzal, ahogyan magához érint, s a nedvességén végighúzva, kissé megmártja benne a farkam hegyét. 

— Ne cseszekedj — mormogom a szájára a szavakat. — Csúsztasd magadba. 

Mint egy parancs, úgy teljesíti is. Széjjelebb tárja a combjait, a csípőmet mozdítom, ő pedig teszi, amit tennie kell. Nem szórakozik, ami mind a kettőnk számára kellemes megkönnyebbülést jelent. Kiveszi kettőnk közül a kezét, amint teljesen belé temetkezem, s körém fonja az egyiket, míg a másikkal az enyémét keresi, én pedig egybefonom az ujjainkat, s újra, és újra elmerülök a  hívogató forróságában. A csípőm hevesen mozog, a tekintetem elhomályosul, és a nyakába temetem az arcomat. Az ujjai az enyémeket szorítják, míg a másikak, a hátamban hagynak emlékeztetőt az estéről. Arról az estéről, amely mind a kettőnk számára egy fordulatot hozott. A nyakába csókolok, megnyalom a bőrét és felemelkedek, hogy a szemeibe nézhessek. Ő is felpillant rám, már mind a két kezével ölel, ahogyan a lábai is a csípőm köré tekerednek. Hangosan zihál, hátra veti a fejét, és megremeg. Száját az enyémével tapasztom be, miközben érzem, hogy az izmai, hogyan is feszülnek meg a még benne sikló férfiasságom körül. Nem kell sok, az érzés, hogy ő teljesen elveszett az érzelmek viharában, engem is áttaszít a határon. Elengedem a száját, és teljesen szétesek felette vele együtt, tudván, hogy még sok minden áll előttünk, de kitartóan ott vagyunk egymásnak.