A blogon erotikus - néha erőszakos - tartalommal bővített novellák olvashatóak! Mindenki ennek tudatában és saját felelősséggel olvassa! Köszönettel, Alexa.

2020. szeptember 26., szombat

Lord, save me. My drug is my baby. I'll be usin' for the rest of my life.



 A szívem minden másodpercben keményem a torkomban dobban, miközben a fésülködőasztalnál csinosítom magamat. Az izgalmam annyira magasra hág, hogy én magam sem hiszem el, hogy ez valós. Kusza, rakoncátlan tincsemet a kontyomba visszatuszkolom nőiesen, amennyire tőlem telik, ajkaimon a vörös rúzsommal végigszántok, s összesimulnak könnyedén az ajkak, megszínezve azokat. Tökéletesen illik a rajtamlevő fehérneműhöz, mely csipkecsodának is nevezhető. Szempillámon áthúzom a spirált, a parfümömnek köszönhetően gyengéd, illatos ködfelhő ölel körbe, és már csak a ruhám hiányzik. Felállok, a tükörben pedig Harryvel találkozik a tekintetünk. A fehérneműn és a nyaktörő magassarkún kívül nincs rajtam más, még is egyenesen, pillantásának élvezetében állok, figyelek. Közelebb lép a szemkontaktust nem megszakítva, egészen mögém. Bizsergek a szemeinek fogságában. Melegség járja át a testemet. Közelebb ér, keze a fenekem vonalát járja be, bele is mar a húsba, mire levegő után kapok. Ajkaim elnyílnak és csak arra tudok gondolni, hogy teljesen átvegye az uralmat a testem felett, ami érte ég minden másodpercben. Ajkait a vállam bőréhez érinti, melynek nyomán libabőr fut végig a testemen. Közelebb lépek, fenekem az ágyékához simul, keze a csípőmet öleli körbe. Beleremegek az ölelésébe és még többért könyörögnék, ha a szavak képesek lennének elhagyni a tökéletesen kifestett számat. Nyelve előbukkan, mire arcához nyúlok, s eltávolodom tőle minimálisan, miközben megfordulok a karjai között. Szemtől szemben állunk, ám a cipőm ellenére is messze fölém tornyosul. Immáron a popsimat simogatja, szemei a melleimre tévednek, amiket a csipke igyekszik kordában tartani.

- Gyönyörű vagy.

Mély baritonja mosolyt csal az arcomra, és szívem szerint itthon maradnék vele és csak hallgatnám a mocskos dolgokat a kellemesen csengő hangján, hogy kényeztessenek. 

- Köszönöm, de ha szétcincálod a művem, messze nem így fogok kinézni.

- Maga vagy a mű, a sok festék nélkül is.

Bókolásban soha nem mondott csődöt. Ennyi év elteltével is elhagyják a száját csodásnak tekintethő szavak, melyek simogatják a hiúságomat, és néha nedvességet is okoznak váratlan helyzetekben a bugyimban. Ő már remekül fest az ing és nadrág kombinációban. Eleinte nem gondoltam, hogy velem tart majd, de most még is sikerült hazakeverednie az irodából és ezt tudja, hogy később keményen díjazni is fogom. 

- Hagyj, készülnöm kell.

Ellépek mellette és a vállfán már előre kikészített fekete ruhámat le is akasztom. Harry az asztalnak dől, a kezein megtámaszkodik és nem enged el, a tekintetével fogva tart teljesen. Lehúzom a zipzárt a ruha költemény hátán, és belebújok. A mögöttem álló férfire nézek, aki szinte felfal a tekintetével. A smink alatt érzem, hogy enyhén ég az arcom. Megriszálom finoman a fenekemet, mire az arcomat kezdi vizslatni. 

- Segítenél?

- Megtiszteltetés.

Ujja a gerincem mentén simít végig, míg eléri a zipzárt. Finoman felhúzza, az anyag megfeszül rajtam, ő pedig hagyja a kezét kalandozni a testem körvonalán. Combjaimon állapodik meg ezúttal. 

- Nem sokáig bírják a kezeid nélkülem – jegyzem meg széles, önelégült mosollyal az arcomon. 

- Élvezik a tested kényeztetését. Nem tehetek róla, ne okolj. 

- Eszemben sincs, de mennünk kell – dőlök neki, az ölelésébe simulok. – Ne feledd, hogy az én napom van ma.

- Nem felejtettem el – lehajol és csókot ad a számra. Imádom a csókálló rúzsokat, és áldom annak a nevét, aki ezt az egészet kitalálta. 

Ujjainkat egybe fonja, a borítéktáskámat felkapom és hagyom, hogy vezessen le a földszintre, ki a hatalmas házunk ajtaján. Magas sarkaim hangos kopogásának visszhangja hallatszik mögöttünk. Udvariasan maga elé enged, bár nem kérdés, hogy mindig megragadja annak alkalmát, hogy a fenekemen legeltesse a szemeit. Ám nem szólhatok egy szót sem. Úriember, kivéve amikor nem. Kitárja az autó ajtaját, én pedig becsúszom a bőrülésbe. Csatlakozik hozzám, a motor felbőg és gázt ad. 

 

Sokan várnak rám? Enyhe túlzás. Ezt még a mai napig nem tudtam megszokni. A könyvem bemutatóján vagyunk. Izgulok? Gyenge kifejezés az érzelmeimre, melyek bennem tombolnak. Harry az oldalamon igyekszik támogatni, amiért nagyon is hálás vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy ebből a hobbimból egyszer az életem lesz. A dolog, ami minden nap boldogsággal tölt el. A hobbim, ami. Amunkám, a szenvedélyem. 

- Sziasztok! 

Mosolyom annyira széles, hogy félő, az arcizmaim holnapra nem fognak működni. Mellkasom boldogsággal telik meg, a tekintetem nem tudja befogadni ezt a látványt, ami elém tárul. A könyvem már egy hatalmas toronyban áll, illetve a számomra előkészített asztalon is csodás csendéletet alkot. Amikor tinédzserkoromban neki álltam gépelni, a gondolataimat megosztani az interneten olvasó emberekkel, meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer idáig eljuthatok. Most még is itt állok, boldogsággal, büszkeséggel túlcsorduló szeretettel. Hálás vagyok az olvasóimnak, akik az elejétől mellettem álltak, s vannak kik a mai napig kis is tartanak, és részt vesznek minden megjelenésemen. 

- Vége, hogy ide értetek! – Mona lép hozzánk, a menedzserem. – Már eladtuk példányok nagy részét, de te vagy a fő attrakció. Imádnak!

- Nem egy bazári majom – Harry jegyezi meg csípősen. Nem tűri meg, ha a kiadó vagy bárki mindössze tárgyként tekint rám. – Mindenki meg tudja várni a sorát. Főleg, ha annyira imádják.

- Vegyél vissza az arcodból, bátyuskám – néz fel Harryre Mona. – Ez az én terepem, és ilyenkor az én asszonyom. Nincs egy üzletember, akinek a tökeit meg tudnád ma szorongatni?

Harry felmordul, mire a mellkasára simítom a kezemet.

Testvérek és azt hiszem ez a legrosszabb és legjobb dolog is abban, hogy egy csapatot alkotunk. Harry sok mindent megenged magának, ahogyan Mona is, én pedig sokszor kettőjük közé ragadom. Mona remekül végzi a dolgát, jobban nem igen kívánhatnék. Mindig tudja, hogy mit szeretnék, mi a legjobb nekem. Olykor viszont olyan szóváltásokba kerülnek, hogy a fejemet sem tudom kapkodni kettőjük között. Harry mindig a legeslegjobb bánásmódot, üzleti szerződést akarja nekem, amiért borzasztóan hálás vagyok, viszont fogalma sincs, hogy mi az a lehetetlen. Ez a szó hiányzik a szókincséből.

- Oké, rendben, lépj hátrébb egyet, és nyugi – engedem el a kezét, bíztató mosolyt küldök neki és az asztal mögé megyek, míg ő oldalt foglal helyet.

Még nem ülök le. Az olvasóimat köszöntöm, elmondok pár szót a könyvről. Jól érzem magam, annak ellenére, hogy eleinte lámpalázzal álltam ki az emberek elé. Lehetséges, hogy túlreagálom, de véleményem szerint természetes dolog, ha az ember izgul főleg, ennyi szempár kereszttűzében. Fogadom a kérdéseket, amelyek záporoznak. Nem sok mindent tudnak a regénnyel kapcsolatban konkrétan feltenni a tipikus sablonkérdéseket leszámítva, mivel most foghatják a kezükben a példányukat. Ennek ellenére én szívesen válaszolok mindenre, amire csak tudok, vagy éppen publikus. Ezt követően a dedikálás kerül sorra. Igyekszem a legszebb kézírásomat elővenni. Annak ellenére, hogy író vagyok, messze nem nevezhető az írásom szépnek, még inkább csúnya firkának. Ez valószínű annak is köszönhető, hogy kézzel írott kéziratokat nem igazán kell a mai világba benyújtani. 

Felolvasás számomra olyan, mint a borító kiválasztása. Elmaradhatatlan. Imádom látni az emberek reakcióját. Nem sokat szoktam, mindössze egy szösszenetet, hogy ízelítőt kapjanak az általam írott sorokból, és még jobban felkeltsem az érdeklődésüket. Belelapozok, megkeresem a kiválasztott részletet, amit már otthon eldöntöttem, hogy melyik lesz az. Nem mondom, hogy eleinte nem pirultam el nyakamtól a fejem búbjáig teljesen, de mára már teljesen belerázódtam a dologba és szívesen teszek eleget. Olykor Harryre is felpillantok. Ezt mellőzhetném, mert csak a zavarát látom. Tudatában van annak, hogy az erotika meglehetősen fontos szerepet kap a történeteimben, és eleinte emiatt sem tekintett bele, mert tudta, hogy ő nagy ihletőm az írás folyamán. Ficánkolni kezd a széken, hajába túr, és látom, hogy ezt nem fogom megúszni egykönnyen.

 

„Elisabeth hallgatja a mély baritont, amely neki fejti ki, hogy mit is tenne vele. Beleborzong Damian száját elhagyó szavakba. Gerince mentén a hideg végigszalad. Nagyot nyel, és sejtelme sincs, hogy a szavak csak a sötétséget rejtik el jobban előle. Ha sejtené, hogy a szavak finom megfogalmazások a férfi gondolatainak, már rég menekülne messze tőle. Az estély fülledtebb, mint az várható volt, Elisabeth gondolataiba menekül, melyek harcolnak a szívével. Az esze már rég nyúlcipőt ragadott volna, s a ragadozótól messzire vinné.

- Szeretném, ha velem töltenéd az éjszakát. Másra sem vágyom, csak a heves csókokra, ölelésekre, hogy az abroncsos ruha alól kicsomagoljam a kecses testedet.

Damian suttogása a füle mellett eléri, hogy a pilláit lehunyja és a tánc közben az ölelésébe simuljon. Fülét simogatja a meleg lehelet. Elfelejti, hogy hol vannak, hogy a királyi család eseményén részt vesz, de mennyire nem illik ide. Hogy a férfi a vágyát akarja mindössze kielégíteni vele. Ő pedig már majdnem megformálja a szavakat. IGEN! Kiáltaná és a férfi karjaiba vetné magát, hogy azt tegyen vele, amit csak szeretne. A legmerészebb álmainak is képes lenne átadnia magát. Ennek ellenére még is tiltakozásba kezd finoman.

- Kétlem, hogy reggel a királynő értékelné, ha összefutna velem az impozáns folyosón.

Damian a nő szemeibe néz. Lepillant rá, szinte a tekintetével ragadja meg, s a nő úgy érzi, hogy az ajkait muszáj lenne a szájára tapasztania, hogy megízlelje a legédesebb csókot, amiről álmodozik már az első találkozásuk óta. A férfi véget vet a táncuknak, mire a nő megszeppen, ám nem sokáig tart ez a pillanat. Damian megragadja kecses, kesztyűbe bújtatott ujjait és mindenre fittyet hányva kivezeti a bálteremből, ahol az estélyiruhák forgatagában reményeik szerint senkinek fel sem tűnik. A nő szíve a torkában dobban minden lépésnél egyre jobban. Damian egy függöny vastag anyagát megragadva, majd a falon megnyomva egy pontot, titkos átjáró tárul fel előttük. Elisabeth lenyűgözve érzi magát, és belép elsőnek a falak közé. Mögöttük becsukódik az ajtó, a férfi pedig úgy esik a lány ajkainak, mintha az életet is ki akarná csókolni a puha, húsos szájból. A nő kapaszkodik, levegő után kap, melle a férfi mellkasának nyomódik, a szívül pedig már együtt ver heves ütemet. Lisbeth levegőután kap, eltolja a férfi izmos testét magától, felnéz a szemekbe, melyek égnek. Olyan tűz lobog bennük, hogy már is ő maga is perzselődi kezd a vágyak lángjain...”

 

A képek is megkapják a szerepüket. Mosolyom az arcomra ragad, de mentségemre szóljon, hogy tényleg szívből jön. Öleléseket, kedves szavakat, de még apró ajándékokat is kapok. Megköszönni sem tudom ezt a rengeteg szeretet, amit tőlük kapok. Szívem tele szeretettel. Amikor végzem, Harry hozzám lép, segít nekem az ajándékokkal, én pedig búcsút intek. Még az utolsó embereknek egy utolsó utáni ölelés, aztán követem Harryt a kijárat felé. Észreveszem, hogy megragad egy könyvet, és bár nem célszerű egy könyvesboltban ezt megtenni, de Monára pillantva, ő is konstatálta és elintézi a dolgot. Mivel a saját példányom még nincs a kezeim között, valóban én sem bánom, bár nem értem Harry buzgóságát. Kétlem, hogy unalmas vasárnapján felcsapja és az általam írt szerelmi történetbe mélyed el.

Az autóban ülve hátra kerülnek a csomagok, a könyvemmel együtt, míg Harryvel mi is elfoglaljuk a helyünket. Indítja az autót és kihajt a parkolóból, eléggé heves gázzal.

- Talán nem olvasni szeretnél?

Nézek rá, míg a cipőimet lerúgom, s kényelembe helyezem. Kezemet a combjára csúsztatom, s az utat figyelem, ahogyan felveszi a tempót a forgalommal.

- Te fogsz olvasni – motyogja az orra alatt. – Nem is értem, hogy miért nem kaptuk eddig elő egyik írásodat sem.

- Csak nem tetszett? – mosolyodom el. – Nem gondoltalak volna egy romantikus regények kedvelőinek. De, ha ennyire élvezted...

Hátra nyúlok a példányért és fellapozom. Ott folytatom, ahogy abba hagytam.

 

„A szexuális feszültség kettőjük között annyira tapintható volt, hogy már ő maguk is megremegtek ennek következtében. Damian ismételten megragadta a lány kezét, tovább vezette a járaton át, a téglázott, szűk falak között az éj közepén, míg a királyi pár mit sem sejtve fiúk pajzán gondolatairól, a bálteremben élvezték az estélyt. A lány a gondolatra elpirult, hogy tilosba jár. Ám egyszerre izgatta is ennek gondolata, ahogyan Damian határozottsága is. Elisabeth szedte a lábát, amennyire a kényelmetlen, bokatörő cipője engedte. Mire észbe kapott már ki is jutottak a rejtett folyosóról egy hálórészlegre. A monumentális helyiség magával ragadta, bár esze ágába se volt körülnézni abban a pillanatban. Damian előtt termett, a csókja olyan hévvel ragadott ki belőle mindent, hogy feleszmélni sem tudott belőle. A férfi keze járt, az arcát simított, a karcsú nyakát, a nyelve a szájában járta immáron a táncot a bálterem helyett...”

 

Harryre pillantok, aki szigorúan az utat nézi, így folytatom a felolvasást. Élvezem, bár őszintén, utálom a saját soraimat visszaolvasni. Mindig megdöbbenek, hogy ezt valóban papírra vetettem-e, amikor tudom, hogyha elkap a hév a szavak elhagyják az ujjaimat, a gondolataim sokkal előrébb járnak, és alig várom, hogy a jelenet végére érjek, miközben én magam is teljesen átszellemülök. Kicsit ugrom a sorok között, annak reményében, hogy valami reakciót kicsalok Harryből.

 

„Elisabeth végignéz a férfi testén. Szégyenlős mosolyt enged, pedig rég nincs helye a szégyenlősködésnek. A lány figyeli a kirajzolódó izmokat a férfi hasán, a vastag, izmos combokat, és a méretes farkat a lábai között, mely bevetésre kész. Azonnal pajzán gondolatok fogalmazódnak meg benne. A lábai elé vetni magát szíve szerint, szájába engedné a péniszét és addig kényeztetné, míg az eszét vesztené, a haját markolná, és még többért esedezne. Ám lábai a földbe gyökereznek, Damian pedig közelebb lép, kezében egy nemes, finoman kidolgozott kés. Elisabeth nagyot nyel, megremeg. Szemeivel követi a férfi lépteit, ahogy a háta mögé kerül, majd hallja, s érzi, hogy a ruhája enged, a földre esik, és lassacskán ő is teljesen feltárulkozik. Mezítelenül állnak, a vágy fűzi őket, a csókok hevesek, mélyek, nyálasak...”

 

- Elég volt – sóhajt Harry mellőlem, mire rápillantok. Jobban a gázra lép, megelőzi az előttünk levőt, a sávokat úgy váltja, hogy az index el is marad. 

- Ne mondd, hogy ettől már is áll, édes – hajolok közelebb. – Talán szeretnéd, ha én is a vörös ajkaim közé venném a farkad?

Nyelvem végigszalad a füle mentén, fogaimmal a fülcimpájába marok, míg a kezem a combján felfelé kúszik bátran. Hirtelen megragadja a kíváncsi kezemet és a saját lábamra teszi. Hm, ezt is játszhatjuk. Leteszem a könyvet a műszerfalra, és a ruhám alá nyúlok bátran, míg a bugyim korcát meg nem találom, s lehúzom. Harry ölébe ejtem a falatnyi csipkét, és bátran, szemérmetlenül széjjel teszem a lábaimat. 

- Mit csinálsz? – pillant rám Harry, de én nem szólok semmit. Megfogja a bugyimat és a zsebébe gyűri. – Bébi, vezetek.

- Ne aggódj, hozzád se érek.

Felnyög, ahogyan a kezem eltűnik a ruhám alatt. Feljebb húzom az anyagon, bár nem éppen akar engedelmeskedni nekem. Hallani, hogy finoman roppan, majd szakad a fekete anyag.

- Hupsz – kapom a kezeim közé vissza a könyvet. 

 

„Elisabeth az ágyon felkszik, lábai olyan belátást engedve Damiannak, hogy fülig pírul, annak ellenére, hogy ezt már rég el kellett volna engednie. Mélyen szívja magába a levegőt, a plafonra mered, még a férfi nyelve a punciján szántanak végig...”

 

Ujjammal végigsimítok magamon, kiszáradt torkomon igyekszem segíteni, de nem sok esélyem van. Megremegek. Szemem sarkából Harryre pillantok, aki már most a kormányt szorítja. Visszakoncentrálok a könyvre, miközben az ujjaim ritmusosan kényeztetnek. Nem mondom, hogy annyira egyszerű a szöveg értelmezése, s van, hogy egy-egy sort többször is elhagy a szám. 

 

„Nyelve szinte felfalja a lányt. Fogaival meggyötöri, s Elisabeth kegyelemért fohászkodik magában. Lenyúl a széttárt combjai közé, de nem arra számít, ami a szemei elé tárul. Damian figyeli a lány minden rezdülését. Tekintetük egybe fonódik, míg fúj a lány puncijára egyet, és ismét habzsolni kezdi. Nem sajnálja egyetlen másodpercet sem. Keményen megdolgozza. Elisabeth fülében a vér lüktet, az ujjai a sötét fürtök közé csúsznak, megragadja őket, és még jobban az öléhez nyomja a férfi arcát, aki egy másodpercig sem tiltakozik...”

 

Elszakítom a könyvemtől a figyelmemet, ahogy megérzem Harry ujjait a belsőcombomon játszani. Úgy mar belém, hogy biztos vagyok benne, holnapra nyoma marad, még sem bánom, s még többért esdeklem. Nem hagyom abba a saját magam kényeztetését, csupán egy röpke másodpercig. Ujjamat az ajkához emelem, mire gond nélkül bekapja, szopogatja. Ízleli az ízemet, aztán elenged, és felnyögve az ajkain végigszánt a nyelvével, míg én visszavezetem az ujjamat az ölemhez. Magamba csúsztatom két ujjamat is, szemhéjaimat lehunyom, és azt képzelem, hogy Harry ujja játszik bennem, mélyen, simogatóan. Ajkaim elszakadnak egymástól, a könyv kiesik a kezeim közül és a saját élvezetem előrébb kerül, mint Elisabethé. Vagy a ketten egyek vagyunk? Már magam sem tudom. Melegem van, az ereimben a vér pulzál, a szívem őrületes ritmust jár, és Harry is mélyen szívja magába a levegőt. A combomon helyezkedő kezét a nedves puncimhoz vezetem, ő pedig alig koncentrálva a vezetésre, játszani kezd velem. Lassít, ám nem fogom fel, hogy merre járunk, csupán adakozó ujjaira tudok koncentrálni, melyek sokkal jobban ismerik a testemet, mint én magam. Kezemet megragadja a combját, majd az ágyéka felé kalandozik. Érzem, hogy pénisze már szívesen kiszabadulni, de jártányi erőm sincs. Hirtelen befékez, mire ködös elmém magához tér, és realizálom, hogy a garázsunkban parkolt le. Elveszi a kezét rólam, azán az ölébe ránt és éhesen csókol, a farka a nadrágján keresztül simogat, kezei pedig az egész testemet gyömöszölni kezdik.


2020. szeptember 23., szerda

Lights out, follow the noise. Baby, keep on dancing like you ain't got a choice.


A fejem zúg, az idegeim szanaszét vannak, a lábaimon pedig már fájdalmas vízhólyagok keletkeztek a nap folyamán.  A nap tűz, a bőröm ég, és szinte érzem, ahogy a veríték a gerincem mentén végigfolyik. Az én ötletem volt a mai este, hogy hozzunk össze egy igazi fesztiválra hajazó partit, most még is úgy érzem, hogy csődöt mondok. 

- Mindent elrendezel. 

A barnultnál iszogató barátnőmre pillantok, aki fogalmam sincs, hogy hányadik koktélt önti már magába, és ennek köszönhetően a kedve meglehetősen nevetgélős. Vörös ajkai olyan széles vigyorra húzódnak folyamatosan, hogy már az én arcom fájdul meg ennek láttán. Leülök mellé a bársonnyal borított székre, felsóhajtok és beleiszok az italába, ami olyan, mint a méreg. Égeti a torkomat, így sietve egy pohár vízért nyúlok, ami valamelyest enyhít rajta.

- Mi a.…? – szisszenek fel. – Keményen melegítesz az estére?

- Az új pultos keverte – néz rám, miközben beleiszok megint az italba, ami valószínű, hogy tömény alkoholok összességét rejti. Bár az elrejtésről vitatkozhatnánk. Ismét iszok rá vizet, és megállapítom, hogy ez valóban nem az én szájízemnek való. – Lehet neked is kellene egy, hogy lenyugodj.

- Majd, ha minden a helyén lesz és az este felén túl vagyunk. Különben is, nincs is új pultos, miről beszélsz? – értetlenül nézek rá. 

- Oh, hát azt mondta, hogy valakit helyettesít. Robertet? Azt hiszem. Eléggé helyes, még meg is akartalak dicsérni, hogy micsoda ízléses darabot szereztél. Biztos, hogy a lány vendégeid ledobják. A bugyijukat nedvességükben, és többet is fognak fogyasztani, valószínűleg. 

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – veszem elő a telefonom, és látom, hogy Robert neve egy üzenet fölött villog, ám hangos nevetés csapja meg a füleimet.

Oldalra pillantok, ahol a felszolgálok úgy csicseregnek, mintha fontos híreket, pletykákat osztanának meg egymással. Jókat nevetgélnek, míg a kezük alig jár. Felpattanok, szinte már magam mögött felborítom a nehéz széket. Lépéseimet megnyújtom, átvágok a táncparketten és a kihelyezett puffok, vízipipák felé igyekszem, ahol úgy látszik már most nagyon jó a hangulat. 

- Elnézést, ha megzavarom a társalgást, de lennének szívesek a kezeiket a szájuk helyett jártatni? Egy óra a kapunyitásig! Mozgás, mozgás!

Hessegetem őket igen nagy hangerővel, mire szétrebben a társaság. Visszafordulok a barátnőm irányába és már is megértem, hogy miről beszélt az imént. Elindulok vissza felé, igyekezve és figyelve, hogy a magas sarkokon még véletlenül se törjem ki a nyakamat a gondolataim elkalandozásának köszönhetően. A zene megszólal hangosan és már is eltereli a figyelmemet a férfiról, aki a pult túloldalán áll.

- Ő az – tátogja Carol és mélyen a szívószálba szív, hogy az alkohol, a maradék agysejtekig is elérjen. Felvonom a szemöldökömet és visszacsúszom a mellette levő bárszékre. Lábaimat keresztezem, amíg szemügyre veszem a meglehetősen valóban helyes pasit.

- Egy koktél, hogy lelazulj, főnök – csúsztat elém egy igazán élénkszínűre sikerült koktélt az említett személy.

- Ne haragudj, de te ki is vagy? 

- Aki orgazmusokat osztogatja neked a megnyugvásod érdekében – vigyorodik el, míg a tiszta poharakat törölgeti, barátnőm pedig mellettem, félrenyel a kijelentése hallatán. – Mármint a koktél neve, természetesen.

Olyan pajzán vigyor ül az arcán, hogy még engem is kilóra megvesz, amit jól palástolok. Legalábbis nagyon igyekszem minden rezdülésemet leplezni. Ujjaimat az üvegpohár köré fonom és közelebb vonom magamhoz, hogy megszemléljem. Igazán rózsaszínesre sikeredett, ami meglehetősen a szívembe is lopja magát titokban.

- Ugye tudod, hogy a szemtelenséggel csak ingerelsz? – nem igazán látok megtorpanást a tekintetében. – Helyes a kis csillámtetkód – utalok az arcára fröccsentett csillámokra. 

Tekintetünk úgy összekapcsolódik, hogy szinte már perzsel a kapcsolat. A szívószálat a számhoz emelem, és megízlelem az általa kevert italt. Meg kell hagyni, hogy tökéletesen átjárja a számat és magával ragad minden ízbomba benne. Az alkohol íze teljesen elveszik és a frissítő gyümölcsök keveréke tényleg egy orgazmust idéz elő a számba. Persze azért se vallanám be sohasem. 

- Gondoltam, hogy csapódom az estéhez.

- Nem rossz, de nem szóltak, hogy neon és nem csillám partira tolakodtál be? – sóhajtom, elengedve a megjegyzését a fülem mellett, mire Carol elragadja a poharat és nagy kortyot iszik belőle. 

- Úr isten, isteni! Tényleg orgazmusom van ettől, azt hiszem. Harry, áldás a kezeidre!

Kikerekedett szemekkel nézek a kettő fél között, míg visszamarom az italomat. Legalább a keresztneve megvan, annak ellenére, hogy nekem dolgozik, az én kezeim alatt, még is én vagyok az utolsók egyike, aki értesül erről. 

Felnevet. Nevetése zene a füleimnek, a hátamon a hideg szalad végig, és már is elegem van ebből a mosolygó arcból. Kortyolom az italomat, majd észhez térek, azt hiszem a jégkockáknak köszönhetően, amik lezsibbasztanak teljesen. Ironikus, nem? 

- Inkább a munkával foglalkozz, minthogy itt lopod a napot – jegyzem meg csípősen. 

Megáll, leteszi a kezében levő dolgokat és a pulton megtámaszkodik a kezeivel. Közelebb hajol, érzem az illatát, ami teljesen az orromba kúszik. 

- Dupla orgazmus kell, hogy ellazulj? 

Torkomra forr a szó, a gondolatok megfagynak az agyamba és csak az üres tekintetemhez szembe az övével, amely tűzzel telt és pimaszsággal. Fogalmam sincs, hogy mi lenne a helyes válasz erre, míg addig fontolgatom, hogy csintalan vigyorral az arcán hátat fordít és már csak a farmerben elbújtatott feszes fenekét látom. Csessze meg!

- Azt a mindenit, szinte a bugyim is benedvesedett – sóhajt fel Carol, mire szúrós tekintettel nézek rá. – Mi van? Észbontó és még humoros is. Te nem tudod értékelni, nem az én bajom, de nem ám! És láttad azt a feneket?

- Carol! Könyörgöm, tegyél úgy öt percig, mintha legalább a valós életkorodat megközelítenéd.

- Beismerem, hogy egy körre, de még kettőre is odadobnám magam, ebbe van valami rossz? Nevezhetsz rossz ribancnak, de biztos vagyok benne, hogy nem csak a folyékony orgazmusa követeli, hogy kérj még egyet.

- Feladom – ott hagyom, ám visszafordulok és a koktél maradékát is magammal viszem. Ami jó, az jó!

 

A terület teljesen nagyságába már zsong az emberek énekével, a föld dübörög a táncoló léptektől. Alkohol illata lengi be a szabad teret, a vízipipás helyek is zsúfoltságig vannak és a füst csak úgy szál. Mindent a felügyeletem alatt tartok, ami két élű dolog. 

- Oké, ideje szórakozni – Carol a sötétben, a villódzó fényben elkapja a kezeimet és táncra invitál.

- Nem éppen a bulicipőmet hordom – mutatom neki, de ezt ő is tudja, hogy mennyire elterelés.

- Ugyan már, ne keresd az ostoba kifogásokat.

Beránt a felhevült, őrülten táncoló, együtt vonagló tömegbe. Magas sarkaim olyan bizonytalanul tartanak, hogy még jobban belevisznek a táncba, és reménykedem, hogy nem orra esés lesz ennek az egész mutatványnak a vége. Azt hiszem, hogy most jól jönne még egy olyan koktél, amit az a csábos mosolyú pultos kevert korábban. Kipillantok az irányába, s meglepődőm, hogy a tekintetünk találkozik. Carol ott van, szinte olyan intenzitással táncol, hogy mindenkit lealáz. 

- Ne bámuld, hacsak nem orgazmust akarsz.

A barátnőmre szúrós pillantást mérek, de ő csak vigyorog rám, a haját összefogja és még jobban át adja magát a zene vad ritmusának. Már annyira lázító a hangulat, és sikerül is magával rántania engemet, hogy egy ismételt csípőrázás után a pultra nézek, de Harryt már nem látom ott. 

- Csak nem engem keresel? 

Megperdülök a tengelyem körül és szembe is találom magamat vele. Kezében egy – egy feles van. Az egyiket a kezembe nyomja majd koccint velem és felhajtjuk mind a ketten az italt. Felelőtlen vagy? Igen. Pedig felnőtt vagyok, de úgy érzem, hogy ez most kell nekem is, mielőtt holnap visszatérek a komoly üzletvezető vad hullámaira. 

- Kivételesen jó helyen, jó időben – jegyzem meg, de a táncot abba nem hagyom. 

- Hé, már is hátat fordítottál nekem? – Carol esik be közénk, mire elkapom. 

- Szerintem te eleget ittál – jegyzem meg neki, de csak nevetve feláll és tovább táncol. Mindenki már mindenkivel. Nem számít, hogy ki kivel érkezett és azt hiszem, hogy ez a legjobb estének sikeredett. A fiatalok már annyira élik az estét, hogy a neon festékek elő is kerülnek, és hamarosan színes köd száll az egész területre. Én is a kezembe marok pár színt, és másodpercek töredéke alatt színek fedik el az egész légkört. Újra úgy érzem, hogy egy gondtalan tini vagyok a fesztivál közepén, aki bármit megtehet az éjszaka folyamán. 

Kezek a csípömön, meleg lehelet a nyakam bőrén, testem egy testhez simul, és a hű még jobban elárasztja a testemet, s felperzsel. A vállam felett hátra pillantok és Harry zöld tekintete néz vissza rám. A lábaim és a csípőm önálló életet élnek és már annyira zavarban sem érzem magam. Inkább viselkedem jelenleg szajhaként, mintsem főnökként. Megperdít a derekamnál fogva a tengelyem körül és már is szemtől szemben állunk egymással a meleg légkörben, zenével és a tucat emberrel körül ölelve. 

- Rossz helyen vagy – szemeibe nézve formálom ajkaimmal a szavakat, míg ő lepillant rám. Keze már vészesen lejjebb, mint az illendő lenne.

- Erre gondolsz? – lejjebb csúszik a tenyere és már is megmarkolja a fenekemet. Közelebb kerülök a testéhez, ami nem éppen az előnyünkre vállik, bár tény, hogy nézőpont kérdése az egész. Minden izmának rezdülését érzem, a lélegzetvételeit, az illatát, ahogyan az orromba kúszik és teljesen elkábít. Tiszta festék mind a kettőnk teste, de ez sem tántorít el egyikünket sem. Annyira pimasz, hogy már teljesen le is vesz a lábaimról pillanatok leforgása alatt. Közelebb férkőzőm hozzá, ha lehetséges egyáltalán, a combja az enyéim közé férkőzik, a teste vezeti az enyémet és olyan forró táncban van részem, mint még soha ezelőtt. 

- Előjátékba lökött a koktélom – motyogja a fülembe. 

- Fogd be a szád – sziszegem, s lábujjhegyre emelkedem, hogy az ajkaink éppen súrolják egymást. Kinyújtja a nyelvét és szemtelenül egy másodperc töredéke alatt szántja végig velem az alsó ajkam. Megborzongok érintésének köszönhetően és még többért esdeklem magamban. Mélyen elnyomom a vágyakozás keserű ízért, de még sem tudom megállni. Szánk úgy tapad össze, mintha az éhségünket akarnánk eloltani, ami meglehetősen igaz is. Kezei mindenhol ott vannak, szorítanak, a levegő is alig jut el a tüdőmbe, a szívem kalapál. Az térít minimálisan észhez, ahogyan elszakad tőlem, megragadja a kezemet és maga után von. 

Lépteim annyira kuszák, hogy szinte már az orromra esek, ám elkap. Elvigyorodik mocskos módon, kezét a derekamra teszi és úgy kezd el vezetni a részeg fiatalok sokaságában. Érzem, hogy a szívem a torkomban ver szabálytalan ütemben, a gondolataim ködösök, ám egyből tisztulni kezdenek, ahogy beránt egy hátsó helyiségbe. 

- Nem gondoltam, hogy ennyire hatásos lesz az elegyem – neveti el magát, míg a keze a sortom anyagában kapaszkodik meg. 

A nyakában levő nyakláncánál fogva magamhoz rántom, és még jobban reccsenek egyet a fal mentén. Orrunk összeér, a tekintete perzseli az enyémet, s a lábam köze már most sajog egy kis édes kényeztetésért. Vigyorog. Ez a mocsok olyan pofátlanul vigyorog, hogy kedvem lenne egy pofont lekeverni neki, de inkább a kezeimet hasznosabb dolgokra késztetem. Kettőnk között, szálkás testén simítok végig és a farmeranyagon keresztül megmarkolom a már keményen kidudorodó farkát. Lehunyja egy pillanatra a szemhéjait és a homlokát az enyémnek támasztja, míg a kezével a falba mar. Kibontom az övét, és a sliccét, amíg a kezemben nem érzem a forró bőrt. 

- Remélem, hogy örülsz, mit alkottál – suttogom, száján végignyalok, s ahogy távolodni kezdek, utánam kap és forró csókban részesít. Nyelve az enyémmel, míg kezem a farkával lejt forró táncot. 

- Elég a játszadozásból. 

Elrántja a kezemet, aztán a rövidnadrágom olyan minimális idő alatt csúszik le rólam, hogy még én is meglepődőm. Megfordít, mellkasa a hátamnak feszül. Érzem kapkodó szívének heves ütemét, a testének forrósságát. Farka a fenekem bőréhez ér, az ujjaim pedig a téglázott falon begörbülnek, szinte hallom, ahogyan rés keletkezik az ujjaim nyomán. Fenekemet hátra billentem, ő pedig könnyedén belém is siklik. Ajkaim a finom érzésnek köszönhetően elválnak egymástól, a szemhéjaim lecsukódnak és azt érzem, ahogyan Harry hossza teljesen kitölt, megbabonáz. Kifoszt mindent, és ott hagy csupaszon. Minden mozzanata az őrület határára kerget, mindent pillanat még többet ad, és teljesen elveszem a pillanat van. Mindent a festék, az izzadtság és a szex illata leng be, megbolondítva a még ép gondolataimat. Ujjai a derekam bőrébe mélyednek, s tudom, hogy komoly nyomokat fog hagyni maga után, emlékeztetve engem holnap, a mai éjszakára. A heves szívverésekre, a forró pillanatra és az őrjítő illatra, ami belőlünk árad.

2020. szeptember 1., kedd

Some need the light, and some people like the dark


Azt hiszem az egyetemet kinevezhetem a legklasszabb dolognak a fiatalkori bulizás, társaság, barátok és a kampusz miatt.  Vannak jól és rosszul elsült házibulik, és nagyon remélem, hogy a mostani nagyon is jól fog sikerülni. Nem gondolom túl az öltözködést, egy egyszerű fekete ruhát veszek, ami finom szaténból készült, lábaimat szandálba bújtatom, táskám pántját a vállamra csúsztatom.
- Mi van csajszi, kész vagy? – Maggs lép elém széles vigyorral az arcán és egy pohár vodkával a kezében. – Tudom, hogy elkésni igazán dívás, de lassan már lemaradunk a buli javáról!
- Melyik pasit akarod becserkészni ennyire? És még csak 11 óra, ne hisztizz! – hessegetem ki a szobámból, és már hagyjuk is el a kollégium falait.
- Tudod, hogy ki a kiszemeltem, már az első szemeszter óta – sóhajt fel drámaian, és átnyújtja a poharát, amelyből keveset kortyolok is. Soha nem volt erősségem a vodka fogyasztása tisztán, ám egyszer sikerült többet innom belőle a kelleténél, és azóta kifejezetten kerülöm. Két korty után vissza is adom Maggsnek.
Nem kell sokat sétálnunk, hogy a fülünket a dübörgő zene vad ritmusa megcsapja. Azonnal felismerem a zenét, ahogyan barátnőm is, s énekelni kezdjük a szövegét. Igazi partizenének lehet nevezni, legalábbis a köreinkben. Többen is jönnek mögöttünk, vagy szembe velünk, mosolyognak, van, aki jókedvűen csatlakozik, amíg el nem érünk a ház bejáratához, amely előtt autók sorakoznak. A fények villóddzanak, a hangzavar felerősödik, és magával nyel bennünket is a tömeg, a füst, a zene és a kezünkbe nyomott műanyag poharak alkoholtól bűzölögve. 
- Miért ők rendezik mindig a legjobb bulikat? – kiabálja a fülemhez közel hajolva Maggs. – Szomjazom ezekre a srácokra!
- Fogjad vissza magad – lökőm a vállammal meg és beleiszok a kezembe nyomott innivalóban. Arcom fintorba torzul, ahogy az ital végig égeti az egész nyelőcsövem. Azonnal kiráz a hideg és forrósodik fel a testem egyszerre. – Mit töltöttek ebbe? Mérget? 
- Nem tudom, de ez nem nekünk való – veszi ki a kezemből a poharat és leteszi őket egy asztalra, amely már tele van üres, felborút poharakkal. – Most pedig magadra hagylak.
Mire felkapom a fejem már csak a távolodó alakját látom, ám a célba érve már is mindent megértek. 
- Mi a helyzet, kiscsaj? – a nyakamba landol egy kéz, a hajamat meghúzza ezzel, és a szívemet is megállítja ijedtemben. 
- Basszus, Lola, finomabban nem lehetett volna? 
- Lazulj. Miért nem kaptál még piát? A bátyámmal már találkoztál? Tudod, most jött át erre az egyetemre, eléggé zűrös srác, de jó fej, mint én.
- Mit szívtál? 
- Csak egy kis fű, ne aggódj – ragad magával az emberek sűrűjében. Alig tudom tartani a lépést vele, de szedem a lábaimat, ahogy tőlem telik. Minden ismerősnek köszönök egy mosollyal az arcomon, ám meglehetősen nehéz dolgom van Lola nyomában. 
Megállunk a konyhába, megragadunk mind a ketten egy-egy poharat. Vodkával töltöm meg az enyémet és a gyümölcslé lehetőségét kezdem méregetni. Nem sok a választék és a mennyiség sem, így csak random felkapok egyet és telefoltom vele a poharamat. 
- Csini vagy – egy mély hang búgja a fülembe és azonnal tudom, hogy ki áll mögöttem. Megperdülök a tengelyem körül és szembe nézek Chrisel. 
- Te is igazán jól nézel ki – mondom egy vigyorral az arcomon. – Mit keresel itt? Nem a te műfajod az ilyen vad, fékezhetetlen bulizás. 
- Látod, változnak az emberek – somolyog és meghúzza a sörét. 
- Jót tett neked, hogy szakítottunk – jegyzem meg viccesen, mire ő is felnevet.
- Van benne valami – két srác jelenik meg és húzni kezdik el tőlem. – Még találkozunk!
Mély sóhajt hallok jobbomról. Odapillantok és Lola a pohara mögül sejtelmesen méreget. Égnek emelve a tekintetem jelzem neki, hogy inkább ne is mondjon semmit, de sajnos a szája hamarabb beindul, mint arra számítottam.
- Komolyan, ki jön ide az exéhez? Mennyire szánalmas már. Biztos nem akadt senki a farkára eddig, és fél, hogy...
- Be se fejezd. Tudod, hogy jól váltunk el egymástól és már semmi sincs kettőnk között. Most pedig, hol is a bátyád?
- Ja igen, az a helyes pasi, aki olyan, mint én? Gyere!
- Ez a kijelentés több sebből is vérzik szerintem, de engedjük el.
Iszok, és követem tovább. Nem mondanám olyan hatalmasnak a házat, de úgy érzem, hogy órák óta keressük a srácot, aki sehol nincs. Sokat lehetett róla hallani. „Az új srác, aki a problémái elől menekül.” „A nagyon helyes srác, akit minden csaj meg akar kapni.” – és hasonlók. Már a lányoknak ki se kellett mondani, már tudtam, hogy mire gondolnak.
- Figyelj, majd biztos összefutok vele. Nincs kedvem egész éjjel keresgélni.
- Pedig én akartalak bemutatni benneteket – sóhajt fel drámaian, de végül enged. Nem mintha sok választása lett volna. 
Maggs megragadja a kezemet és beránt maga mellé a táncoló emberek közé. Dua Lipa hangja hangosan hasít a levegőbe a hangszórokon át. A csípönk jár, a kezünk a magasba a szánk pedig a szavakat formálja, ahogyan énekeljük a szöveget. Belekortyolok olykor az italomba, majd néha Maggsel összesimulva rázzuk tovább. A nyári melegnek, és a tömött nappalinak köszönhetően már is melegem van, a hajam aggat, és még több jeges italra vágyom. A csípőm ennek ellenére tovább mozog a ritmussal, míg egy kéz rá nem simul. Megperdülök és Chris barna tekintete néz vissza rám. 
Látom, hogy már több mennyiségű italt hajtott fel, mint azt kellett volna. Ajkain végigszalad a nyelve, és közelebb hajol, ám eltaszítom magamtól. Nem tudom, hogy a pia vagy valóban ilyen gondolatokkal indult ide, de nem véletlen mondtam ki a vége szót. Táncolok tovább, de az érintése után nem vágyom, bármennyire is barátságosan váltunk el egymástól. Maggs figyelmeztetett, hogy ez még vissza fog ütni egyszer, de valamiért nem hittem neki. Ismételten bepróbálkozik, de ezúttal Maggs az, aki kettőnk közé lép. Soha nem bírták egymást túlságosan, de azt hiszem, hogy ez most kellően ki is fog ütközni. 
- Azt hiszem neked ennyi volt a buli, hagyjad a lányokat – lép Rick közénk, Chris barátja, és Maggs új pasija. – Gyere. Hűtsed le magad – elvezeti tőlünk. 
Intek barátnőmnek és a konyhába megyek, hogy egy kis hűsítőt találjak magamnak. Jeget szedek a pohárba, majd vodkával öntöm nyakon azt, gyümölccsel karöltve. Belekortyolok és úgy érzem, hogy teljesen sikerül visszanyernem a frissességemet.
- Nem lesz kicsit sok?
A konyha másik sarkába pillantok, ahol a pultnak támaszkodva egy helyes, ismeretlen srác áll.  Kezében egy pohár, hasonlóan hozzám. Az agyam járni kezd, s azonnal Lola testvérére gondolok, de teljesen mindegy is, hogy kinek a testvére, jelenleg. 
- Nem hiszem, hogy rád tartozik.
Elvigyorodik, arcán megjelennek a gödröcskék. Aranyos és dögös egyszerre, hogy lehetséges ez? Ellöki magát a pult márványától és közeledni kezd, ami nem igazán tesz jót a zakatoló szívemnek. Nagyot nyelek és az italomhoz menekülök. Mélyet kortyolok belőle, nyelvemmel az utolsó cseppeket is megszerzem. Zöld szemei égetnek, a libabőr jár át. Közeledésével illata az orromba kúszik, megtölti a tüdömet és azt hiszem, hogy az elveszés szélére kerülök másodpercek leforgása alatt. 
- Valóban, de a többi srác már eléggé illetlenül viselkedik, és az alkohol nem fog segíteni neked.
- Tudok magamra vigyázni, köszönöm. 
- Örömmel hallom – simít ki egy tincset a hajamból, és annyira a bűvkörébe kerülök, hogy ostoba módon csak állok, és várok. Közelebb hajol, ajkai a fülemet érintik meg. – Táncolj nekem.
- Tessék? – szemeim kikerekednek. – Ha ilyen vágyaid vannak, akkor keres egy ribancot – szisszenek fel. 
- Pedig igazán érted a dolgodat – vigyorog a képembe ez a szemét. – Az a csípőmozgás igazán jól mutatott.
Közelebb lépek, mély levegőt veszek, de közbe igyekszem minden gondolatomat elrejteni előle. Felnézek rá. Vagy két fejjel magasabb nálam, és ez zavarba ejtően tetszik. Illata ködössé teszi az elmémet, ujjaim pedig annyira összeszorítják a műanyag poharat, hogy majdnem sikeresen a földre csöppen belőle. 
- Elkel, hogy keserítselek. Aranyos vagy, de kétlem, hogy a falhoz tudnál vágni és alaposan megkefélni. Nem vagy esetem. A komoly férfiakra bukom.
Döbbenet mutatkozik meg az arcán, majd elvigyorodik, míg én elsétálok mellette és magára hagyom. De még utánam kiált: - Harry vagyok, amúgy.
Visszatáncolok a tömegbe, csípőm ismételten felveszi a ritmust, Maggs maga elé von, testünk összesimul. Mint valami rossz ribancok, még sem tiltakozok, mélyen tudom, hogy a tekintetek rajtam vannak, és ez izgat. Iszok még a kezemben tartott pohárból, a számat a dalszöveg úgy hagyja el, mintha a spanyol nyelvet annyira tudnám. Lola is megkerül és csatlakozik hozzánk. 
- A bátyám remélem, hogy téged bámul és nem engem felügyel – hajol hozzám, én pedig az említett felé pillantok.  
Éppen formás, rózsaszín ajkaihoz emeli. A poharát, míg a pultnak támaszkodik. Egy másik srác éppen neki magyaráz valamit, de rá sem hederít. 
- Mondtam, hogy jól néz ki.
- Ne majmold a bátyádat – jegyzem meg vigyorogva. – Eléggé önelégült egy pöcs.
- Az, de hidd el, de jó srác. 
- Megkeresem a mosdót.
Ezzel ott is hagyom őket és az emelet irányába igyekszem, hogy egy szabad mosdót keressek. A poharamat leteszem, amelybe a jég már teljesen felolvadt. Próbálok eljutni a fürdőbe, de annyira nagy a sor, hogy kénytelen vagyok beállni a végére, és a falnak dőlve várni. Lehunyom a szemhéjaimat, úgy érzem, hogy el tudnék aludni. Ezért nem preferálom az alkoholt, mert hamar elálmosít engem. Szemeim előtt a zöld szempár és csábos mosolya jelenik meg. Ajkainak rózsaszín árnyalata megragadja a gondolataimat és csak arra tudok gondolni, hogy az a száj végigjárja a testemet. Őrültség? Lehetséges, de egyszer vagyok egyetemista, fiatal, és az élet élvezete most kell, hogy magával sodorjon teljesen. 
Feltörő sikítás az ajkaimra fagy, ahogyan valaki megragadja a kezemet és beránt egy sötét szobába. Nos, amikor a gondolataimba az izgalom és a fiatalság kiélvezése volt, nem egészen erre gondoltam. A szívem a torkomban dobban minden másodpercben, míg a levegőt kapkodom, s igyekszem összeszedni magam. 
- Mit akarsz? – próbálok megfordulni és a faltól eltávolodni, de nem engedi meg a rám nehezedő test. 
- Keményen megkefélni, ahogy kérted – sziszegi a fülembe egy ismerős hang, mire a tarkómon a pihe hajak az égnek merednek. Lehunyom a szemeimet és kissé megnyugszom, hogy legalább nem egy teljesen idegen vadbarom az, bár nem tudom, hogy az öt percnyi ismeretségünk után mennyivel jobb így a helyzet. 
- Harry – sóhajtom a nevét megkönnyebbülten. – Nem adtam felhívást keringőre.
- Pedig nagyon úgy tűnt, hogy a keringő után, vagy csak elérhető – nyalja végig a nyakam vonalát, mibe beleborzongok. Kezei mindenhol ott vannak, combja az enyém között. Érzem a farka kezdetleges erekcióját, ami eléri a kellő hatást. Fenekemet hátra nyomom, hogy még többet érezhessek belőle. – Csak nem türelmetlen vagy? – csókol a nyakamba, és egyik kezét előre csúsztatja, s arcomat maga felé fordítva nyelvét a számba nyomva, mélyen megcsókol.
Megmarkolja a fenekemet a ruhám alatt, majd előre nyúl és a puncimat kezdi el simogatni a falatnyi csipkecsodán keresztül. Teljesen a kezébe simulok, szájában hal el egy nyögésem és még többért esedeznék, ha a szája nem a számon lenne. De inkább a csókjai, mint annak hiánya. Érti a dolgát, és még semmi komolyabb lépést nem is tett, mg is az őrület határának a szélén vagyok. 
- Meg akarlak érinteni – suttogom, fejemet a mellkasának támasztom. 
Mintha meg se hallotta volna, amit mondok. Hallom, ahogyan a sliccével babrál, a farka pedig szabadon a hátsómnak ér. Felnyögök a vágyakozásnak köszönhetően. A bugyim alá nyúl, és már csak a reccsenés, szakadás hangját hallom. Homlokomat a falnak nyomom, és megkönnyebbülök a hűs érintésének nyomán. 
Nyakamba csókol, és a fóliacsomagolás szakadásának hangja zenei füleimnek. Szinte éveknek tűnnek a másodpercek, míg a kondom a farkára kerül, és már belém is csapódik. A torkomon akad a kiáltás. Előre nyúlt kezével felsimít a ruhám alatt, lerántja rólam az anyagot, és mellemet a tenyerébe fogja. Csípője töretlen tempót kezd el diktálni, a levegő után kapkodom, míg teljesen gyömöszölni, uralni kezdi a testemet. Nyekkenek egyet, ahogyan kicsúszik belőlem és szembe fordít magával. Szinte észre se veszem, ahogy ezek történnek, a szája a számon, a farka bennem és a nyelve az enyémet ízlelgeti. Felemel, lábaim a csípőjét szorítják össze, kezeim a hajába túrnak, s elszakadva tőle a falnak préselve a fejemet is neki támasztom, és csak élvezve átadom magam Harrynek.