we’re not making love, tryna get nasty. grab up ur drugs, that make me happy

T H E A

 Amikor befut egy munka alaposan áttanulmányozza az ember. Nos, ebben a helyzetben sem volt ez másképpen, ami meghozta azokat az információkat, melyeket valószínű, hogy soha nem akartam látni. Valamiért nekem elkerülték a hírek a figyelmemet, főleg az éjszakai klubok tekintetében. 

Soha nem voltam a reszkető kislány, mindig is az izgalmak, új dolgok vonzottak, a családom legnagyobb örömére. Ez nem változott a mai napig, így egyre jobban elmélyedve a témában felkelti az érdeklődésemet a dolog.

- Szerintem nem gondoltad ezt át, Thea.

- Te is jössz, ne ellenkezz!

- Egy klub fellendítése nem olyan egyszerű, basszus még drogbotrányba is keveredtek. Fegyverek, minden volt ott, ami egy jó akciófilmben oké, de nem a valóságban. 

- Elvileg már minden rendben van, csak nincs vendég és csődbe mennek.

- Még mindig Styles a tulaj?

- Rá gondolsz? – a Google elég sok lesifotó képet rejt magában, amiben mi éhező lányok örömmel csöpögtetjük a nyálunkat. – Nem rossz.

- Édesem, nedvesedem, ha meglátom, te meg itt annyit mondasz, hogy nem rossz. Tudod te mi a nem rossz, kisanyám?

- Oké, felfogtam, nyugodj meg. Vegyél mély levegőt.

- Mindenképpen el kell vállalnod, amúgy is már rád férne egy buli, hogy kikapcsolj. A puncidra pedig egy kis izgalom.

- A puncim köszöni, de remekül megvan, de a buliban benne vagyok. Végül is egy estéből semmi rossz nem sülhet ki.  

- Hacsak nem lövöldözés tör ki.

Ránézek, mire védekezően felemeli a kezét. Elengedem végül a dolgot és megírom a válasz e-mailt. Még jó pár levél fog cserélődni az estéig, annak ellenére, hogy ma éjjel is szívesen meglátogatnám a helyet.

- Esetleg civilként ma elnézhetnénk, csak felmérni a terepet?

Bizonytalan a hangom, de vigyorgom, hogy mennyire megfordult a kettőnk nézőpontja szinte másodpercek leforgása alatt.

Brithany rám sandít, majd szája széles mosolyra húzódik.

- Szólok a csajoknak, de te foglalj egy VIP helyet, utálom az izzadó tömeget, tudod.

Ez mindig kifogása, de valahogy a buli közepére már lenn szokta a seggét rázni, és fel-fel szed egy jóképű pasit. Ám én sem vagyok a VIP hely ellenére, mert jól jön az elvonulás, és a buli kezdetén a hangolódáshoz is megfelelő.

- Van barátnője? – vonja magára a figyelmemet Brith.

- Tessék? Kinek?

- Stylesnak, te butus.

- Fogalmam sincs, de ez nem is számít.

A MacBook eltűnik az ölemből és már úgy püföli, hogy azt hiszem füstölni kezd az ujjai alatt. A Google hamar feldobja a találatokat, és úgy tűntetik fel, mint a legszexibb szoknyapecért az országunkban. 

- Tehát szabad a gazda.

- Nem is biztos, hogy ott van.

- Nézd – mutat a képre, melyet kinagyit. – Szerinted kiengedi az irányítást a kezei közül? Tuti nem, és onnan figyel. Valószínű, hogy nem vegyül, de biztosan az épületben lesz.

- Ez remek hír nekünk, tényleg. Mintha nem lenne mindegy – veszem el a gépemet tőle és lecsukom, mielőtt őrültebb ötleteit gépelné a keresőbe.

- És ha felszedjük?

- Nem osztozom – szögezem le viccesen és ott hagyom, míg a konyhába megyek, hogy valami kis nasit keressek, amire nagyon nem lenne szükségem.

H A R R Y

A mai divat már megköveteli, hogy a reklámot megfizesd, méghozzá egy embernek, akit tartalomgyártónak nevezünk. Eleinte tiltakoztam, de amikor Bo megmutatta a lányt, azonnal belementem a dologba. Valóban megdöbbentően sok, rengeteg követővel rendelkezik a világháló sok felületén, és tömegek rajonganak érte. Még ha le is bontjuk a teljes világnézetre a számot, akkor is jókora esély van arra, hogy tömegeket csődítsen ide. Nekünk pedig kibaszottul erre van szükségünk, ahhoz, hogy visszaszerezzük a hírnevünket. Soha, egyetlen vállalkozásom se fuccsolt még be, és ezt sem fogom hagyni, hogy oda jusson.

Bo sűrű levelezésbe kezdett a lánnyal, de egy idő után átvette az irányítást, mert annyira mocskosul unalmasnak bizonyult az egész, és végetnemérőnek, hogy fel akartam gyorsítani az események. Sikerült elintézni a jövő hétvégét. Nem mondom, hogy elégedett vagyok, de sajnos ez a lány eléri, hogy engedjek, ami nem éppen az erősségeim közé tartozik.

Kinn már a zene szól, a dj adja a ritmust, és az emberek már kellemesen érzik magukat, ám messze vagyunk a teltháztól. Az irodám üvegezett falához megyek, és letekintek rájuk. Minden a szokásos, kibaszott unalmas módján halad. Néha nem is értem minek vagyok itt.

- Főni – Bo jön be az irodámba. – Valami kisebb tömeg alakult ki a bejáratnál. Paparazzik.

- Tessék? – értetlenül nézek rá. – Mondd, hogy nem valami botrány van kitörőben – szűröm a fogaim között a szavakat, ám nem hagyom, hogy folytassa. Elmegyek mellette, szinte levágtatok a lépcsőfokokon egészen a földszintre, ahol átvágok az embereket, ki egészen a bejáratig. – Mi ez az egész? – Paul néz rám, az egyik biztonságim. 

- Egyszer csak megjelentek azok a bigék, és felfordult minden.

Abba az irányba nézek amerre mutat. Gondolkozom, hogy kik lehetnek, hogy a fotósok hada így körülölel őket. Nem mintha kifogásom lenne bármilyen celebritás miatt, hiszem a klub hírét viszi. Önző pöcs vagyok, de csak így működhet egy vállalkozás. 

Figyelem a csapatot, míg mellettem haladnak be az újabb, s újabb vendégek. Megfordul a lány, aki eddig nekem háttal állt, és a seggét bámultam, s azt képzeltem, hogy a fenekét mennyire szívesen megmarkolnám. Döbbenten konstatálom, hogy Thea áll velem szemben, hogy hozzá tartozik az a formás hátsó. Gyorsan átgondolom a levelezésünket, hogy én néztem-e be ennyire, vagy ilyen kibaszott gyorsan eltelt-e az idő, de időzavarba kerülök és már csak arra eszmélek, hogy a lánycsokor elindul felénk. Suttognak valamit egymás fülében, de én csak a közeledő szőke bombázón jártatom a tekintetemet. Hófehér magasderekú szoknya, és hozzá hasonló nagyjából melltartóméretű felső, míg kettő között hasának finom bőre mutatkozik meg.

- Mr. Styles? Személyesen üdvözöl bennünket, vagy mindenkinek ilyen figyelem jár? – Thea egyik barátnője felnevet, mire én szigorúan nézek és intek Paulnak, hogy engedje befelé őket.

Ám mielőtt az általam csodált üzletasszony elhaladna mellettem, megragadom a karját, és visszatartom kissé.

Mosolyogva néz fel rám, pedig olyan nyaktörő, piros magassarkú van rajta, hogy az jut az eszembe, hogy milyen lenne, ha a lábait körém fonná, miközben újra, s újra belehatolok.

Egy kibaszott őrült vagyok! Bármelyik nőt, bármikor megdughatom, de nekem ettől az egytől megy el az agyam, és a farkam sem bír nyugton maradni a nadrágomban.

- Segíthetek valamiben?

- Ez egy magán este, egyszerűen jól érezzük magukat, felmérem a terepet, ha úgy jobban hangzik. Remélem, hogy nincs ellenvetése.

- Természetesen nincsen.

Olyan gépies vagyok, hogy már nekem fáj. Elengedem, ő pedig ringó csípővel távolodik tőlem lassan, s csatlakozik a barátnőihez.

- Tartsd a farkad a gatyádban, csak megnehezíti az üzletet, ha megdugod – Marcus, a jobb kezem hangja hívja fel magára a figyelmemet.

Visszaindulok a menedékembe. Töltök magamnak egy pohár whiskyt és az ablaknál állva le is húzom. Innen tökéletes rálátásom van a VIP szobákra, ahogyan a kamerákra is, melyek az egész épületben el vannak helyezve.

- Nem kell, hogy kioktass – nézek Marcus, aki most lép be az irodám ajtaján.

- Messze álljon tőlem, de tudom, hogy a forró puncijára gondolsz.

Megfeszülnek az izmaim, és mélyen magamba kell szívnom a levegőt, hogy ne tegyek olyat, amit megbánnék. Nem is ismerem ezt a nőt, bassza meg, és a fejemet vesztem. 

- Menj, segíts Paulnak, ma meglehetősen nagy a tömeg odakinn.

Hallom, hogy még mormog valamit, de szerencsére nem elég hangosan, így nem tehetem meg, hogy a poharamat kis tiniként utána hajítsam.

☆

Az este úgy gördül tovább alkohol mámorban, hogy csak kapkodom a fejem látva, hogy Thea mennyi alkoholt dönt le a torkán. A pezsgősüvegek érkeznek a privát szobájukba, és a tánc magaslatokat él meg. Én pedig enyhe szívrohamokat, amikor abba az ördögi cipőben megbicsaklik, ám az egyik lány elkapja és jót nevetnek. Ám a szoknyája feljebb csusszan, az ujjam a kristálypoharam szélén táncol, míg a kamerán keresztül figyelem a történéseket. Felőlem fel is robbanhat a lenti szint, mert csak a kecses csípőmozgatását lesem, ami távolodni kezd. Elhagyják a szobát én pedig türelmetlenül megyek az egy oldalú falhoz, hogy lássam hova is tartanak. 

Elnyeli őket a tömeg, és az érzés, hogy a sok részeg közé kerülnek, megőrjít. Már van bennem pohár whisky és a férfi ösztön erősebb bennem, mint a józan ész. Elhagyom az irodám falait és a korláthoz lépek, hogy közvetlenebbül nézhessem azt az észveszejtő táncot, amit lejt. Én magam nem éppen tartom nagy táncosnak, de szívesen ölelném szorosan magamhoz, míg a csípője nekem simul.

- Idáig érzem a szex szagát – Bo áll meg mellettem.

- Nincs dolgod? 

- Hm, lássuk csak, azt hiszem akad. Visszatartani téged, hogy berángasd az irodádba és megdugd, mielőtt fellendítené a helyet és szarrá törnéd a szívét.

- Marcus nem tömte még be a szádat?

- Arra vagy kíváncsi, hogy leszoptam-e mostanság?

Lehunyom a szemhéjaimat, hogy kis nyugalmat kapjak, mielőtt elpenderítem innen. Beletúrok a hajamba, amely már a kelleténél hosszabb, de nem igazán foglalkoztat. Annál jobban a lányokat, akik tépni akarják szex közben, de nem engedem nekik.

- Tudod, ha megdugod, legalább csináljatok belőle valami címlapot. Mekkora szám lenne. A maffiózó és cicababa.

- Bo...

- Téged bámul, mély benyomást tehettél rá. És még nem is látta a...

- Fogd már be – dörrenek rá, és visszaszerezi Thea a figyelmemet. Csípőjét úgy tekeri, hogy a tekintete az enyémbe mélyed, én pedig a korlát takarásában igazítok a nadrágomon. – Indulj a dolgodra, mielőtt a felmondásod írom meg.

- Úgy se küldesz el – veregeti meg a vállamat és eltűnik.

Végre.

Elindulok lefelé és olyat teszek, amit eddig soha. Bemegyek a tömegbe, ami meglehetősen hömpölyög. Háttal van, nem látja a közeledésemet, de a csípőjénél fogva megragadom és magamhoz rántom. Megszeppen, de a válla felett hátranéz rám. Látom, hogy több italt fogyasztott a kelleténél, de szerencsémre nem részeg.

Már magam sem emlékszem, hogy mikor táncoltam utoljára, de a csípőm az övének diktálja a tempót a zenére, a kezem a szoknyája felett a kis rést a bőrénél simogatja, bár inkább máshol járna. 

Nem tart sokáig a pillanatunk, mert oldalra pillantva látom Pault rohanni. Thea nyakába csókolok.

- Mindjárt visszajövök. Tarts meg egy táncot nekem.

T H E A

Melegem van, szomjazom egy italra. Felhajtok egy jól behűtött pohárnyi pezsgőt. 

- Mi volt ez? – Melanie koccintja össze a poharát velem. – Nem mondtad, hogy ennyire jó a kapcsolatotok.

- Ez még engem is meglepett – Brith táncol hozzánk, míg a többiek tovább fogyasztanak és posztolnak a világhálóra. Hiszen, ami nem kapott egy posztot, az meg sem történt.

Nem válaszolok, mert magam sem tudom, hogy mi volt ez. Csupán annyit, hogy jó volt és még szeretném tovább. Hacsak egy alkalomra, akkor egy alkalomra. Ahogyan az ajkai a nyakam bőrét érintették, bizsergés öntött el a lábaim között, amelyet régóta nem éreztem. Egy shot kerül a kezemben és le is húzom, mire megpillantom a plafonon a kamerát. Elmerengek, hogy valóban az egész estet szemmel követheti-e. Megragadom Brith karját és táncolni kezdünk a többiekkel. Semmi extra nincs az egészben, csak elengedem magam és átadom a testem a zene ütemének, ami a fülemben lüktet. 

- Szerinted figyel?

- Kitudja, amilyen perverz lehet, hogy a farkát veri éppen.

Felnevetek, és elszakadok a barátnőmtől.

- Kiszaladok a mosdóba.

Mielőtt bemennék az ajtón egy kéz ragad meg, ma már harmadszorra, és egyre jobban évezem, be kell, hogy valljam. Fel sem fogom, hogy ki az, annak ellenére, hogy pontosan tudom, mert már húz is magával.

- A következő áldozat lennék? – kérdezem, amikor a hátam egy üvegfalnak nyomódik. 

- Áldozatnak érzed magad?

Ajkai simogatják az enyémet, ahogy beszél. Megborzongom és a testemet még közelebb igyekszem préselni az övéhez.

- Nem szoktam az ügyfeleimmel kezdeni – mondja határozottan, de érzem a farkát a hasamnál, így nem tudom komolyan venni a felém intézett szavait.

- Még jó, hogy nem él a szerződésünk – csúszik mellkasán felfelé a kezem, végig a nyakán, majd a hajába veszik el.

Felmordul, csípője előre billen, még jobban megmutatva a vágyát. Keze a csípőmbe mar, majd lejjebb kalandozik és a szoknyám alá nyúl kutakodóan. 

- Hol hagytad a bugyidat?

- Hm, talán eddig sem volt rajtam? – ribancnak érzem magam, de nincsen lelkiismeret-furdalásom. Annyi ember csinálja ezt, összejönnek majd búcsút intenek. Valószín, hogy ennek is ez lesz a vége.

- Ne gondolkodj.

Nyelve az alsó ajkamon cikázik végig, én pedig lehunyom a szemhéjaimat, ahogy az ölemnél keményen simogatni kezd. Úgy nyílok meg előtte, hogy már szégyenérzetemnek kellene lennie, de még sincs. Még jobban a kezének nyomom a felhevült testemet, és nem is kell könyörögnöm, mert magától adja az örömet. 

Áthúzza a fejem fellett az aprónyi toppomat, amely alatt melltartó sincs, így a melleim azonnal szabadon tárulnak elé, és kapva az alkalmon szája rám is cuppan. Felnyögök, hosszú fürtjei az ujjamba akadnak, a forró bőrömhöz nyomom, és a hátam ívben feszül meg, mint egy húr, mellyel a kedve szerint játszadozik. Fogaival a húsomba mar, majd elszakad tőlem és megfordít. A szívem a torkomban dobban, alattam az emberek táncolnak, a zene tompán szűrődik be, és a mellem a hideg üvegnek megőrjítően feszül. A hajamat eltűri, és a nyakamon végigszánt a fogaival, s borostás arcával. Már is azon jár az agyam, hogy mennyivel kellemesebb helyeken sérthetné fel a bőrömet. 

- Szeretnéd, ha látnák, hogy mennyire csodálatos vagy? Hogy lássák az élvezetet, amit én okozok neked? A nedvesen csillogó rózsaszín puncidat?

Felnyögök, és a fenekemet a lüktető farkának nyomom. 

- Önző vagy, senkinek nem engednéd, hogy lásson – sikerül egy választ kicsikarnom magamból, annak ellenére, hogy nagyon nem várt választ.

Érzem a vigyorát a bőrömön, és ismét szembe találom magamat vele.

- Igen, önző vagyok, és csak magamnak akarlak.

Ezzel befalja az ajkaimat, a nyelve az enyémhez simul, a testünk úgy mozog együtt, mintha mindig is egymásnak teremtették volna. Az asztalához húz, és a méretes, elég kényelmesnek tűnő székében foglal helyet, engem pedig az ölébe vonva átadja az irányítást, ami tudom, hogy még így is az övé. 

sign ur name across my body. lose ur innocence. i can feel it, leave ur body

 - Ezt nem hagyhatom ennyiben – remeg meg a kezemben a kristálypohár, melyben a whisky táncot jár. Érzem, hogy a szemeim már vérben forognak, hogy a gondolataim olyan kusza egyveleget alkotnak, hogy saját magamat kergetem az őrületbe hamarosan. A méretes ablakhoz megyek, amely a komplett falat lefedi, és a tengerre nézek, amely háborog, hasonlóan velem. 

- Rebecca, meg kell nyugodnod.

- Megnyugodni? – horkanok fel egyáltalán nem nőies módon. Sértésnek veszem a kérését, s beleiszok az italomba, hogy holmi megnyugvást találjak benne, de semmit nem ad. Végig marja a torkomat, és keserű, melengető érzést hagy maga után. – Alex, ezt te sem gondolod komolyan.

- Harry sem akarná, hogy így gyötörd magad.

Ujjaim úgy szorítják körbe a poharat, hogy összeroppan a kezeim között. Felszisszenek, a fájdalom a szívemig hatol, Alex pedig mellettem terem. Eltaszítom, az asztalhoz lépve elveszek egy zsebkendőt, és a véres tenyeremre szorítom. Harry mellett megtanultam a fájdalommal élni, de most még is úgy érzem, hogy a szilánkok, s a belső kín a halálomat akarják.

- Becca, kérlek – fogja meg a kezem, annak ellenére, hogy tudja, utálom, ha hozzámérnek. Elveszi a papírt róla, melyet már a vérem átitatott, és a pár apró szilánkot eltávolítja a kezemből. Egy tiszta zsebkendőt tesz rá, amely hamar válik vörössé, és fémes szag az orromba kúszva kacag. – Harry kicsinál, ha bármi bajod is esik.

- Ne mondd meg nekem, hogy mit tehetek. Miatta vagyok itt, ahol.

Elrántom a kezemet és arrább megyek. Nincs szükségem a közelségére, inkább ellenkezőleg. Érzem, hogy figyel, hogy nem helyeseli a cselekedeteimet, de soha nem kértem ki a tanácsát, Harryvel ellentétben. Alex és Harry már gyermekként együtt nőttek fel, szinte ő a jobb keze, a legjobb barátja. Én még is a távolságot kellően megtartom.

- Kiderítetted, hogy hol van?

- Becca...

- Ne, el se kezd, ha nem tudsz elfogadható választ adni – mélyen magamba szívom a levegőt és a háborgó tengert vizslatom, amely némi megnyugvást ad a lelkemnek. Nem mostanában volt ilyen vihar, mint a mai éjszakán, de úgy érzem, hogy tökéletesen illik a hangulatomhoz.

- Mindenki ezen dolgozik, de minden szálat eltakarítottak Matteoék.

- Ki se ejtsd ezt a nevet!

Kinyílik az ajtó és Marta siet be rajta, hogy a szilánkokat feltakarítsa. Hálásan nézek az asszonyra, akit anyámként szeretek. Amint végez, hozzám lép, látva a sebesülésemet.

- Be kellene kötni, kérem, jöjjön velem.

Legalább egy kis kibúvót találok a részen, és követem az asszonyt a konyhába. Magába beszél valamit olaszul, ami számomra még mindig üres szavak, de annak ellenére tökéletes zene a füleimnek. Imádom a szavak csengését, ahogy lendületbe jön, elfelejti, hogy nem értem mit is mond, és csak mondja, mondja, s mondja.

Hagyom, hogy tegye a dolgát. Nem adatott meg neki, hogy gyermeke legyen, így felettem anyáskodik, ahogyan Harry felett is teszi minden egyes nap.

- Az úrfi, amint hazaér, dühös lesz.

A szívem megfacsarodik Harry említésére. Valóban átkozódna, ha látná, mi is történt velem, annak ellenére, hogy már sokszor biztosítottam arról, hogy mennyire is nem vagyok egy törékeny virágszál. 

- Köszönöm Marta! – simítom kezemet a kézfejére, ahogy végez a fertőtlenítés és a bekötözéssel.

- Fel kellene hívni Mr.Pablot.

- Nincs szükségem orvosra, megleszek – mosolygok rá szelíden. – De tudja, elfogadok egy finom narancsos teát.

Kiszélesedik a mosolya, de látom, hogy helyteleníti a döntésemet, ami az orvost illeti.

Figyelem, ahogyan sertepertél a konyhában és a vizet a tűzhelyre teszi forrni, a teafű a szűrővel együtt a méretes bögrébe kerül, amiből imádom fogyasztani a forró teákat. A narancs illata úgy lengi be a helyiséget, hogy már is alig várom, hogy a kezeim között legyen. Felállok, a bezárt italos szekrényhez megyek, és a teába öntök egy kis rumot. Muszáj, hogy valami kissé elkábítson, és nem a hasogató fájdalom miatt a kezemben. Helyteleníti, de nem teszi szóvá. Megköszönöm neki a gondoskodását és visszavonulok a hálóba, hogy valamicske alvásra bírjam a szervezetem.

✞

- Megtaláltuk!

Alex jelenik meg az ajtóban, és határozottan, kissé örömittas hanggal közli. Tekintetemet a vadul hullámzó tengerről elszakítom, s rá vezetem. A pokróc anyagát jobban a testem köré fonom, amely némi melegséget ad, de nem eleget.

- Biztosak vagytok benne? Nincs kedvem egy újabb téves riasztáshoz. Haza akarom hozni Harryt!

Kissé ködösnek érzem magam, s nyelvem megbotlik. Soha nem bírtam az alkoholt, ezért Harry mindig is ellenezte, hogy fogyasszam. Felállok, kissé megingom, de Alex mellettem terem, ám mielőtt hozzám érhetne, a kezemmel jelzem, hogy nehogy megtegye. Felegyenesedem és bemegyek a szobába. A balkont már így is az eső verte, s a hideg ördögi táncot lejt a tető alatt.

- Mit csinálsz? 

Alex kérdőre von, ahogyan a takaró a földre hull és a gardrób felé megyek. A vállam felett hátra pillantok, s látom, hogy megfordult. Háttal áll nekem. Lepillantok magamra, és elvigyorodom az ostobaságán. Van rajtam egy ing, ami megfelelően takar.

- Meg kell beszélnem pár dolgot Harry kimenekítésével kapcsolatban.

- Tessék? – úgy perdül meg, mintha pofáncsapták volna. – Rebecca, ez nem a te dolgod. A fiúk már szervezik az egészet.

- Előbb a tudomásukra hoztad, mint nekem? Ki osztja a parancsokat? – közelítem meg. – Azt hiszed, hogy Harry helyébe léptél?

Egészen fölényesen beszélek, de ő bőven fölém magasodik. Kétszer akkora, mint én, és biztos vagyok benne, hogy az olasz vére sikeresen lekeverne nekem egyet, ha megtehetné. De kibaszottul nem érhet hozzám. Látom, hogy az állkapcsa megfeszül, hogy az orrlyukai kitágulnak, ahogy beszívja a levegőt. Hallom, hogy nyel, izmai feszülnek, és most pár másodpercig csendben van, mielőtt olyan szaladni ki a száján, ami nem lenne illendő.

- Szükségét éreztem annak, hogy azonnal megtervezzék a mentést, és mielőbb megkezdjük. Ki tudja, hogy mikor, hogyan, miért kínozták meg... – nem hagyom, hogy a gondolatát befejezze, mert a kezem lendül, és akkorát csattan, hogy visszhangot ver a szoba falai között.

- Takarodj kifelé. Fél óra múlva mindenkit a teremben várok! 

- Ahogy szeretnéd, de véleményem szerint...

- Nem emlékszem, hogy elhangzott volna ilyen kérdés.

Lehunyja a szemhéjait, valószínű, hogy türelmet rimánkodjon magába, majd biccent, hátat fordít és elhagyja a szobámat.

Azonnal a fürdőszoba falai közé menekülök és a hideg víz alá állok, hogy felébredjek kellően, és az alkohol ködös mámorát letarolják a józan gondolataim, amelyek szükségesek lesznek a következő órákban.

Összeszedem magam, igyekszem, hogy minél előbb sikerüljön, és az emberek elé álljak, akik Harry bizalmasai, bár véleményem szerint senkiben sem bízhat az ember, magán kívül, ami elszomorító és tanító is egyben.

✞

- Ezt biztosan jól meggondoltad?

A tükörben találkozik Aurorával a tekintetem, aki Ricky párja, és egyben a legjobb barátnőm is ebben a sötét világban. Szorosan lefogom a hajamat, míg ő frusztráltan néz rám.

- Nincs más választásom, magam akarom kihozni onnan.

- De ha felismernek, élve nem jutsz ki onnan, és Harry mindenkit meg fog nyúzni. Még téged is, amiért oda keveredtél. Ezt a férfiakra kellene bíznod.

- Ott kell lennem, és bosszút kell állnom azokon, akik elszakították tőlem, még ha csak napokra is!

- Ördögi a tekinteted.

Ezt hallani igazán felemlő érzés, mert tombol bennem a bosszú, és a kegyelem nem szerepel a listámon.

- Ricky ott lesz velem. Nincs miért aggódnod. Ő tud vigyázni magára, és én is.

- Tudom, hogy ő vele nem lesz gond – sóhajt fel és mellém sétál. Megigazítja a ruhámat, és úgy érzem magam, mintha bűnt követnék el, hogy egy apáca ruháját magamra öltöttem, mert én minden vagyok csak ártatlanság, jóság nem. – Vigyázz magadra! Hozzad haza Harryt, és intünk búcsút ennek a rakás szerencsétlenségnek, akik azt hitték, hogy nekik bármit szabad.

Felakasztok egy feszületet a nyakamba utolsó lépésként, és elhagyom a szobámat, keresve a többieket. Lefelé menet hallom, hogy Aurora a nyomomban van, és szinte hallom a szívének heves dobbanásait, amelyek az aggodalmára engednek következtetni. Mindent igyekszem kizárni és csak a célra koncentrálni. 

- Minden készenáll? 

Elveszem a felém kínált fegyvert és a combomhoz erősített szíjba csúsztatom. Reményeim szerint tiszteletben tartják a személyemet, és nem lesz túlságosan is eltolva a tapogatózás. Felnézve látom, hogy a körülöttem levő katonák is megszemlélték a combomat, na nem mintha, eddig nem láttak volna miniruhában, de ennyire merészen Harryvel az oldalamon soha nem mertek még rám szemet vetni.

- Koncentrálni, nem egy kurva vagyok, hanem a főnökötök menyasszonya – nézek rajtuk végig. – De, ha bármelyiketek is önként jelentkezik, akkor kipróbálhatjuk, hogy a fegyver működik-e. És nem a farkatokra gondolok, a lábaitok között.

Síri csend telepedik a szobára, aztán Ricky ragadja meg a figyelmemet, aki papként fog mellettem állni, amíg a többiek fedeznek bennünket, és bármikor, ha szükséges, akkor beavatkoznak.

Az autóhoz megyünk, ami egy taxi. Beülök Rickyvel hátra, és úgy érzem, hogy a gyomrom összeszorul, levegőt alig tudok venni, és már túl akarok lenni az egészen, Harryvel az oldalamon.

Tudtam, hogy mire vállalkozom, amikor összehozott vele a sors. Nehéz volt, mindig is nehéz lesz, de azt akarom, hogy ezen ketten menjünk át, kéz a kézben. A maffia nem játék, sokszor, többször, mint az ember gondolná nehéz helyzetbe kerül. Jelenleg is ezt a korszakot éljük. Ellenségeink elérték, hogy Harryből információt szedjenek ki, legalábbis nagyon az a vágyuk, de tudom, hogy ő előbb kerülne a sírba, minthogy vallana bármivel is kapcsolatban. Viszont biztos vagyok abban, hogy kihozom onnan élve. Mindent meg fogok ezért tenni, és ha bármi rosszul sülne el... olyan nem lehetséges.

- Minden rendben lesz.

- Tudom.

- Nyugodj meg.

- Nyugodt vagyok – még sem nézek rá, ahogyan ezt mondom. A mellettünk elsuhanó fák rengetegét nézem, ahogy az eléggé göröngyös úton haladunk a célunk felé.

- Rebecca...

- Nem kértem pátyolgatást – villanok rá. – Ne ess ki a valóságból. Te egy gyilkos vagy, aki Harry parancsaira emberek életét is képes kioltani. Ne hidd, hogy felvetted ezt a gúnyát és már is jó lettél, és Isten mindent megbocsájtott.

- Oké, nyugalom. Nem akartam ártani, csupán megnyugtatni.

- Nyugodt leszek, ha Harry otthon, a négy fal között lesz velem. Életben.

- Tudod, hogy él. Az utolsó találkozása vagyunk, mielőtt kivégeznék.

Összerezzenek. A szívem egy része már is darabokra zúzódik a kijelentése hallatán, ahogy eljut a tudatomig. Mielőtt folytatná, felemelem a kezemet, hogy csendre intsem.

- Téged végezlek ki, ha nem fejezed be a sok szart, amit itt összehordsz nekem. Csend legyen!

Lehet, hogy túlságosan is zsörtölődő vagyok, de elég számomra a helyzet, nem hiányzik, hogy még ő is itt mondja a sok hülyeséget, ami a valóság, de nagyon is igyekszem kizárni, és pozitív lenni. 

Kérdéses, hogy mennyire pozitív, hiszen nem kétség, hogy vér fogja beszennyezni a mai napot, s csak reményeim szerint nem a mienk.

Lehajtott fejjel megyek be a föld alatt húzódó hosszú, téglás, hideg, és rettentően büdös alagútba. Ricky végig mellettem van, egy tapodtat sem mozdul mellőlem. Két őr van, aki kísér bennünket, de kinn sem voltak többen. Nagyon ostobák, vagy előttünk járnak, de reményeim szerint az utóbbi nem igaz. A szívem a torkomban dobban, még levegőt is alig merek venni, nem, hogy oldalra nézni. Talán most életemben először jutok el oda, hogy rettegek. A következő lépések ismeretlenek, csupán körvonalasok.

Elérkezünk a végtelenhosszúságú folyosó végére, ahol a tompa fényben tökéletesen kivehető Harry, akinek a kezei a feje felett összevannak kötve, s annál fogva a plafonhoz van bilincselve. Szívem szerint oda rohannék, de nem tehetem. Fájdalmasan, vérben úszva áll ott, sebek borítják, ingje szakadt. Tekintettel, ha ölni lehetne, itt esnék össze valószínűleg. Tisztán látom rajta, hogy mennyire nem akarja elhinni, hogy idejöttem. Harag gyúl a szemeiben.

- Kérem, magunkra hagynának? – Ricky hangja térít magamhoz. – Ez egy intim dolog, kérem.

Az őrök egymásra néznek. 

Ostobák.

Távolodni kezdenek, és magunkra hagynak bennünket. Valószínű, hogy nem sokáig lesznek életben, de nem is foglalkozom ezzel. Közelebb lépek Harryhez.

- Mit keresel itt? – szűri a fogai között izzó tekintettel, majd Rickyre néz, aki azon ügyködik, hogy kiszabadítsa. – Mi a faszért hoztad ide?

- Nem volt lehetőségem ellenkezni.

Harry szemei ismét rám villannak, ahogy a válla lehanyatlik, s a kezei szabaddá válnak. Zöld szemei az enyémbe mélyednek, miközben fegyvert ragad Rickytől. Biccent, én pedig a szoknyám elől veszem elő a saját fegyveremet, s a folyosón kitörve, lövések dördülnek, hangos kiáltások, a vér és ólom szaga a levegőt járja át, ahogyan én a fiúk mögött megyek. Kezem Harryében, érzem, hogy nem sok ereje van, de kitart, megy előre, és kitör a legmélyebbről is.

✞

Harry kilép a fürdő ajtaján. Mellkasán a vízcseppek versenyt futnak, de a figyelmemet jobban lekötik a sebei. Borostája az arcát díszíti, és fáradt arca úgy néz vissza rám, hogy a szívem meghasad. Közelebb lép hozzám, leül az ágyra, a törülköző a csípőjén lóg. Figyelem minden mozzanatát, míg a lábai közé nem lépek, és a sebeit elkezdem lekezelni. Mindegyikre odafigyelek, és alaposan tisztítom meg annak ellenére, hogy vízzel már átmosta őket. 

Felszisszen, lehunyja a szempilláit, én pedig az éjjeliszekrényre teszem az üveget és a vattát. Lehajolok, ajkaimat az övéire illesztem finoman. Az elmúlt napok számomra a poklot jelentették nélküle, de az ő napjai ezerszer rosszabbak lehettek annak ellenére, hogy pontosan tudom, mennyire is erős, kitartó.

Amint elhúzódnék tőle, utánam kap. Szája hevesen csókol, kezei a csípömön állapodnak meg, míg a fenekemen végig nem simít, s a szatén hálóing alá benyúl. Elszakadok tőle, tekintetünk találkozik.

- Pihenésre van szükséged.

- Rád van szükségem.

Gyér fény világítja be a szobát, egy éjjelilámpa erőlködik, és vetül ránk, de bőven elég arra, hogy lássam a testén hordozó nyomokat.

- Nem szeretnék fájdalmat okozni.

Elvigyorodik, egyik kezét elveszi a fenekemről és a hajamat kiseperi az arcomból, a tarkómnál fogva újra közel fog magához, nyelve végigszánt az alsó ajkamon. Elvigyorodik, közénk nyúl és a finom csipkés fehérnemű alá kúszva, leszakítja rólam azt. Tekintete nem engedi az enyémet, nyelve a két mellem között, a bőrömön szánt végig, majd a fogaival gyötörni kezdi az egyik bimbót. Meghúzom a haját, a tenyere a puncimra simul, és még többet akarok mohó módon. Borostás arca a tenyerembe simul, karcolja a bőröm, és alig várom, hogy a combomon hagyjon nyomokot. Ám most nem jött el ennek az ideje.

- Holnap kárpótollak, de muszáj éreznem téged.

Kibontja a csomót a törülközőn a dereka körül, a csípőmnél fogva magához húz, én pedig a combjaimmal közre fogva ülök rá. Mellkasunk egymásnak simul, a fejem hátra billen, és ujjaim a hátába mélyednek, a teret betölti a mélyről feltörő sóhajok, és a vér fémes szaga, és az egymás iránt érzett szerelem és tisztelet.

u caught my attention, u were looking at me first

 Hanyatt dobom magamat az ágyon, a fejem lelóg a végén, míg Lola a földön ülve tölt egy pohár bort. Az új applikációt böngészem, amelyet egy unszolásnak, és a kíváncsiságomnak köszönhetően töltöttem el pár perccel ezelőtt. Hasonló elven működik, mint a párkereső, de itt egy estére bulitársakra lelhet az ember. 

Átpörgetem a közelben keresgélő embereket, és egyen kivételesen megakad a tekintetem. Rámegyek a profiljára, amelyen kisebb bemutatkozás található, és hogy mik is az érdeklődései az este eltöltésével kapcsolatban.

- Bassza meg – Lolára nézek, aki éppen a bort löttyintette a hófehér szőnyegemre. – Bocsi, de ki ez a csoda?

- Csoda?

- Ne mondd, hogy nem keltette fel az érdeklődésed!

Leteszi a borospoharat és kikapja a készüléket a kezemből. Elhúzza a kijelzőt és jelentkezik, hogy érdekli az esti közös szórakozás. Megfordulok, és iszok a kitöltött borból, mert úgy érzem, hogy szükségem van rá. 

- Ez a hely pár saroknyira van tőlünk – látom, ahogy a kijelzőt úgy püföli, hogy szegény telefonom valószínű már kikészült tőle. – Ez az a puccos hely, tudod. Mindig be akarok menni, de sose jutottunk be.

- Ahonnan kitiltottak téged, mielőtt bejutottál volna – javítom ki.

Én már többször voltam a klubban már barátaimmal, és valóban egy puccos hely, ahol az italt is aranyba mérik, így ennek okán nem sokszor fordultam meg ott az eddigi esték során, de úgy hiszem, hogy hamarosan ott leszünk.

- Talán ma beengednek?

- Kétlem – állok fel, és a szekrényemhez lépek, hogy keressek valami ruhát, ami oda megfelelő. – De remélem tudod, hogy én megyek. Nem hagynék ki egy ilyen remek példányt.

- Meglepődtem volna, ha igen. Mennyi az esélye, hogy nem egyedül lesz?

- Már hasonló szexikre gondolsz?

- Hát, kétlem, hogy magányos lenne – áll fel mellém, és hasonlóan hozzám kezdi el feltúrni a szekrényemet.

Otthonosan mozog, szinte jobban ismeri a ruháimat, mint én magam. Kikap egy eléggé nem diszkrét darabot, míg én csak azára veszem a figurát. Mivel a hely a puccos népé, így a ruha kötelező dress code, de ha tehetném farmerbe mennék. És nem azért, mert magasról teszek az egészre, hanem szeretem a férfiakat tesztelni. Hiszen, ha reggel felébred mellettem, ott sem egy full sminkben, és puccosan felöltözve lát meg engemet.

🍸

- Most komolyan, Jack? – Lola felnéz a fölénk magasodó ajtónállóra. – Már jókislány vagyok.

- Édesem, ismerlek.

- Azért, mert nem szo... 

Gyorsan a kezemet a szájára tapasztom, ami nem a legjobb, mert a szájfénye a tenyeremre tapad. Mosolyomat villantom Jackre, aki Lolával már hosszú ideje adok-kapok kapcsolatba keveredett.

- Kezeskedem érte.

- Zora...

- Ígérem.

- Hé Jack! – mellettünk terem egy alak, aki a kidobó figyelmét csodálatosan elvonja, de az elslisszolás lehetetlennek bizonyul, míg a mi kis termetünkkel is. 

Oldalra nézek és levegőt is elfelejtek venni. Harryt oldalprofilból csodálhatom meg. Enyhén borostás, és szexi, mély hangja a fülemet simogatja és azonnal elengedem a barátnőmet, hogy ezt a szép példányt csodálhassam.

- Harry – fognak kezet, megveregetik a másik vállát, és ellépnek Jack mellett szó nélkül egy másik sráccal. – Lányok? – néz ránk vissza.

- Harryvel van találkozónk – mondom ki mindenféle kertelés nélkül. 

Jack egyik szemöldöke megemelkedik. Felsóhajt, és a mögöttünk hangoskodó, elégedetlenkedő társaságra szól. Magasba emeli Lola a kezét, meglengeti Jack előtt, aki visszapillant ránk, és mélyről felsóhajt. 

Nem kétség, hogy imád bennünket.

- Menjetek, de ha nem tudsz rá vigyázni, magam hajítom ki.

- Imádnád, ha a kezeid engem érinthetnének – hajol Jack arcába Lola, mire én elhúzom tőle és bevezetem a klubba, mielőtt visszavonná a kedves ajánlatát. 

- A nagy szád miatt lassan már mindenhonnan kitiltanak bennünket – nézek barátnőmre a bárpult felé menet, ahol elfoglalunk egy-egy széket.

- Az a baja, hogy nem szoptam le a múltkor – int a pultosnak a kijelentése közepette. – Akkor minden este itt buliznánk most, elhiheted.

- Nekem nem kell bizonygatnod a szopási készségeidet édesem.

A pultos szemöldöke felszalad, de már csak ledarálom neki, hogy mit is kérek inni, ahogyan Lola is tesz. A srác eltávolodik tőlünk, és szinte idáig hallom a kavargó gondolatait. Meg kell hagyni, hogy eléggé helyes, de ahhoz még sem éppen eléggé, hogy ma hazavigyen.

- Hova tűnt? – Lola fordul meg a széken.

- Kicsoda?

- Az a Harry srác.

Csak hümmög még valamit az orra alatt, majd elfogyasztjuk az italunkat és a táncparkettre rángat. Táncolnak, de nem elég sokan ahhoz, hogy komfortosan érezzem magamat elveszve a tömeg sűrűjében. 

Még is ennek ellenére a csípőm járni kezd, a zene átveszi felettünk az irányítást és magával sodor a ritmus. Lola közelebb jön és olyan vadul kezdi el a csípőjét rázni, mintha valami ősi tánc lenne. Kezeim az égben vannak, a csípőm úgy mozdul, hogy vágyakat mozgasson meg, és amint megperdülök, már is látom, hogy sikerrel jártam.

Harry a bárszéken ül lezseren, egy pohár van a kezében, melyet megemel, tekintete pedig szinte égeti a csupasz bőröm felszínét. Kételkedés fel sem merül bennem annak okán, hogy nem engem néz, mert a tekintete úgy követi a csípőmet, mintha ő diktálná az ütemet.

Remélem, hogy később ő fogja.

- Téged néz? – Lola vigyorog a vörös ajkaival, és közelebb hajol hozzám. Testünk eggyé simul, a keze rajtam, olykor a magasba, én pedig csak megperdülök, hogy újra a szemekbe nézhessek, amelyek engem vizslatnak.

- Iszom egyet – mondom a barátnőmnek, és a pulthoz megyek. 

Harry mellett a pultra hajolok és kikérek egy vodka-áfonyát. Amíg a pultos összekeveri a két italt, a mellettem ülő férfira nézek, aki féloldalas vigyorával nem visszafogva magát méri végig a testemet.

- Zora?

- Harry?

Összekoccintom a poharainkat, és iszok a frissítő italból, amely egyből új életre kelt, a szemeimet viszont egy pillanatra sem veszem le Harryről. Beszélgetésbe elegyedünk, bár messze nem mondanám mélyenszántónak az egészet. Még is jól esik, jól érzem magam mellette. A pillantásai alatt pedig egyenesen szerencsésnek mondanám magamat. Igyekszem nem már a jövőben, éppen a jelenben élni meg a pillanatot, és azt, hogy egy ilyen szexi férfi bókol nekem. Még akkor is, ha egyértelmű, hogy a lepedőt szeretné gyűrni velem.

Keze a derekamon, ahogyan a lábai között állok már, és hallgatom a szavait a hangos zenével körülvéve. Még is búg, és bizserget belülről a hangja. Akár lehunyt szemmel is hallgatnám csak őt. Az érzések, amelyeket kivált belőlem számomra is újak, főleg alig néhány percnyi ismeretség után.

Visszamegyek Lolához, aki tovább tombolt nélkülem. Úgy látom, hogy egy férfipéldányt is sikerült ez idő alatt összeszednie, ami miatt Jack valószínű, hogy nem lesz boldog. Elindul egy szám, amire hamar rá kell jönnöm, hogy nagy kedvencem. Lehunyom a szemeimet és átadom magam a vad dallamoknak, melyek körül ölelik a tömeget és szinte egyként adjuk át magunkat.

Kezek fonódnak körém, meleg lehelet érinti meg a nyakam bőrét. A vállam fölött hátra nézek, és megnyugszom, amikor Harry zöld tekintete néz vissza rám. Mellkasának dőlök, fenekem pedig egyből ágyékának simul. Könnyűnek és egyszerűnek érzem magamat, kezemet a nyaka köré fonom, de a csípőm nem áll meg. Újra hátra nézek rá a vállam felett és a szája a számnak csapódik hevesen. Nyelve a nyelvemhez furakszik, s úgy érzem, hogy megáll körülöttünk a világ. A csípőmozgása, a vonzereje, s ahogyan a parketten vezet határozottan, mindent leigáz bennem.

Keze a hasamnál tart szorosan az ágyékának nyomva, én bennem pedig úgy lobban a vágy, mint eddig soha. Elszakadok tőle, hogy levegő után kapjak, majd megfordulok a karjai között, és most én vagyok, aki a száját birtokolni kezdi. Tény, hogy csak egy csók, de kellően meghatározóan uralja az egészet. Szinte beleborzongok, s még többet akarok. Belemarkol a fenekembe, aztán kézen fog és meg sem áll, hogy leintsen egy taxit az épület előtt. Szám a nyakán, kezem a derekát ölelik át, s úgy érzem, hogy az illata már résszeggé tett.

Becsúszunk a taxi ülésére, a keze a combjaimon kalandozik. Szerencsére, hogy sötét van, és valószínű, hogy az elválasztón sem lát hátra a sofőr. Ám, ha még is, jó szórakozást kívánok neki.

- Alig vártam, hogy meglássalak személyesen – mormolja a fülembe, míg ujjai a combomat egyre feljebb, s feljebb masszírozzák. – Hm, nedves csipke?

- És ha nincs rajtam csipke? 

Megragadom a kezét és egyenesen a combjaim találkozásához viszem, mire levegő után kap. Érzem mosolyát a nyakamon, és fogaival megkarcolja a bőrömet, majd a nyelve hagy nedves nyomot rajtam, mire megborzongom, és arra gondolok, hogy az a nyelv mennyivel csodásabb helyeken is játszadozhatna. A fejem hátra csuklik, az ajkaim eltávolodnak egymástól, s a saját zihálásomat hallom a fülzúgással keveredve.

Szorosan fogom a kezét, amely a lábaim között izgat, és mélyen eltűnik bennem időről-időre. Oldalra fordulok, a szája újra a számon, én pedig imádkozom, hogy mihamarabb a megadott címre érjünk, ahol teljesen átveheti az uralmat felettem.