Belekortyolnék az italomba, hogy kissé lehűtsem magam, de egy kéz elveszi a poharat tőlem, mire szinte azonnal meg is perdülök a tengelyem körül. Nate néz velem szemben, konkrétan fölém magasodik és olyan szélesen vigyorog, hogy felfordul a gyomrom. Még is elmosolyodom ennek ellenére, és a poharam irányába nyúlok, melyet könnyedén vissza is ad. A szemei csillognak. Furcsállva mérem végig, fogalmam sincs, hogy mit akarhat tőlem.
Keze a csípőmre csúszik, de én igyekszem eltávolodni tőle.
- Nate, mit akarsz?
- Ugyan már – hajol közelebb. – Hát nem megbeszéltük, hogy randizunk?
Tehát a nem szót másképpen értelmezte, mint azt kellene. A nyaka köré fonom a szabad kezemet, a hosszabb hajába a tarkóján felkúsznak az ujjaim, és közelebb húzom a fejét le a sajátomhoz. Ajkaink szinte összeérnek, ám mielőtt megszólalhatnék, kettőnk közé emeli a poharamat.
- Látom, hogy meleged van.
Eltávolodom tőle, majd visszafordulok Betty irányába, aki mintha észre se vette volna irányomat, úgy rázza a seggét. A vállam felett hátra nézek, de Nate hűlt helyét látom csak. Megnyugszom, hogy talán vette az adást, felhajtom az italomat teljesen és visszaveszem a ritmust, ami töretlenül hajt előre.
- Mit akart? Nem bírja a farkát a nadrágjában tartani és tovább akarja szórni a nemibetegségeit?
- Fúj – rándul fintorba az arcom. – Remélem, hogy nem ilyen tervei voltak – nevetek fel.
Betty háta mögött viszont megragad a tekintetem, a mosolyom az arcomra fagy. Nagyot nyelek, úgy érzem, hogy a szám ki van száradva.
Betty megragadja az államnál fogva az arcomat és maga felé irányítja. Összehúzza a szemeit. Annak ellenére, hogy már ő is felhajtott pár pohárral, még észnél van. Amikor a szemeim pillantanak félre, ránt egyet rajtam.
- Komolyan a mostohatesód bámulod?
- Mi? Nem!
- Ne hazudj – sziszegi. – Natehez hasonló, tudod jól. Arról nem beszélve, hogy bánt veled, amikor a családba kerültél.
- Hülyeségeket beszélsz – veszem le a kezét az arcomról.
Elindulok a bár irányába, hogy szerezzek még magamnak valamilyen italt, mert borzasztó szomjúság tört rám. A táncoló testek nekem érnek, talpaim a homokba süllyednek, majd ahogy a betonra érek, a hatalmas ház udvarába, a zuhanyhoz megyek és lemosom a homokszemeket a talpaimról.
A medence is tele van, az embereknek nem számít, hogy ruha van-e rajtuk, vagy éppen meztelenek. A hangulat jó, a pénzt a szülők szórják a gazdag utódok zsebébe, ezek meg itt szívják és isszák el.
A bárhoz lépek és kérem a szokásos italomat, amit szerencsére hamar meg is kapom. Már tényleg kaparóan száraznak érzem a torkomat, a fejem búgni kezd. Ahogy felállok, kissé megingok, de hamar visszanyerem a egyensúlyomat és vissza indulnék a homokos partra, amikor megragad valaki.
H A R R Y
Figyelem a jelenetet és már az ujjaim görcsbe álltak, ahogy az öklömbe szorítottam őket. Egy sör van a kezembe, amit már túl hosszú ideje iszok, de úgy érzem, hogy az eszemnél kell maradnom.
- Miért nem mész már oda és téped szét? – Ethan
- Tessék?
- Ugyan, meg akarod dugni a húgit. Az a majom még is előtted fogja becserkészni a lompost.
Úgy nézhetek az öcsémre, mint a véres késre, mert azonnal abbahagyja a pofázást, és inkább meghúzza a sörét.
- Oké, megkeresem Saraht és a farkamra húzom. Élvezetesebb, mint a bús pofádat nézni. Inkább keresd meg Alicet, biztos szívesen hagyja magát, ahogy mindig.
- Lehetne, hogy nem beszélsz a puncikról többet?
Visszafordítom a tekintetemet, de nem látom. A tömeg elnyelte másodpercek alatt Lenat. Próbálok lazítani már csak a magam érdekében is. Muszáj elengednem ezt a védelmező szart, mert mióta az életembe került ez a lány, teljesen felforgatta az életemet. Előtte minden simán ment, a suli, az egyetem, a bulik. A lányokról nem is beszélve, akik úgy akarták, hogy bejussak a bugyijukba, mintha valami megváltás lettem volna a számukra. Az utóbbi időben azonban egyáltalán egy punci sem keltette fel az érdeklődésemet. Természetesen a mostohahúgom ez alól kivétel. Mióta a házunkba betette a lábát, úgy fordult egyet az egész világ.
- Úgy érzem, mintha a golyóidat ellopták volna, és ennek a gondolata nagyon is hátborzongató.
- A tiéd lesznek levágva, ha nem kussolsz, öcskös.
Felnevet.
Pedig kibaszottul nem viccnek szántam.
- Harry – Betty alakja jelenik meg előttem. Nem éppen nevezném józannak a lányt, egészen be van csiccsentve. Kapkodja a levegőt, mire Ethan azonnal mellette terem, mint törődő barát.
- Mi van cicus?
- Fúj, Ethan – legyint a tesómra, ami miatt nagyon jól mulatok.
- Mi a helyzet Betty?
- Lena eltűnt.
Arcomon valószínű, hogy a ráncok megjelennek, mert keményen frusztrált leszek a hír hallatán.
- Mi az, hogy eltűnt? – Ethan már egyáltalán nem felizgulva kérdezi, ellentétesen, éppen dühösen. – Miről beszélsz kiscica?
Amíg ők ketten lejátsszák ezt a macska-egér játékok, én körbe pillantok azon az esztelen táncolni túlzónak nevezhető tömegen, ahonnan a tesztoszteron és az alkohol bűze csak úgy árad. Bármennyire is cikázik a tekintetem a hömpölygő emberek tömegén, én sem látom a lányt. Majd újra végig futok tekintetemmel az embereken, és ekkor tudatodus benne, hogy a majom Nate gyerek feje se bukkan elő sehonnan.
Bassza meg.
Nem is figyelek arra, hogy mit magyaráznak körülöttem, elindulok, a lépteim visznek előre, a tekintetem jár ide-oda, a lélegzetem visszafojtom, mintha valami őrült lennék, és azt várnám, hogy a hangját meghallom a távolból.
Sehol sem látom Lenat, és azt a mocskot sem, és ez egyáltalán nem kecsegtet semmi jóval. Hallom, hogy Ethan a nyomomban van, mert a nevemet ismételgeti. Látja, hogy az agyam elszállt, és ennek semmi jó vége nem lehet.
Jól látja.
Hacsak valami folytán esetleg minden rendben, és egy lánnyal találom meg Lenat, valami gyomorforgató koktél társaságában. Na akkor talán majd minden rendben lesz, de addig már arra koncentrálok, hogyan formáljam át annak a kis pöcsnek a képét. Én jófej voltam, és az elején közöltem vele, hogy a mostohahúgom tabu, ám ennek ellenére ő kurvára be akarja rakni neki, amit én nem fogok engedni. Önző vagyok, és egy pöcs, de Lena senkié sem lehet rajtam kívül.
Már szinte az egész tetves birtokot bejárom, az agyvizem forr, az öklöm ütésre kész, és a bakancsba bújtatott lábam is szívesen valaki szájába taposna.
- Hé, H!
Az öcsémre nézek, akinek oldalán a kis Betty áll és aggódó tekintettel méregetnek. Mellettük a csónakház felé pillantanak, ahonnan akkor hangzik fel egy éles kiáltás. Nem is kell több, azonnal hosszú léptekkel odaigyekszem és berúgom annak az ajtaját. Elfog a düh legmagasabb foka, ahogy látom az általam áhított lányt Nate karjaiban, ám egy valami ezen kívül kibaszottul nem tetszik. Lena erőtlen, szinte a karjai csak hanyagul lógnak mellette, és azonnal meglátom, hogy kibaszottul valami szarral bedogozta ez az állat.
Ethan azonnal mellette terem, és magához öleli Lenat, míg én az öklömmel találkoztatom ezt a mocskot.
- Hé, rám mászott haver! – mondja a patkány a vérző szájával.
- Rád mászott mi? Teljesen úgy néz ki – indul megint az öklöm, s találkozik az állával. Reccsenés hangja visszhangot ver a térben, míg a vér fémes szaga teljesen elárasztja az orromat. – Nem megmondtam, hogy a közelébe se menj? Mi a faszt adtál be neki?
Fogja az állát a földön összegörnyedve, mint valami punci, és nyöszörög. Bakancsom találkozik a mellkasával, mire teljesen elterül a földön.
- Hagyjad, Lena rosszul van – ragadja meg a kezemet Betty.
Kirántom a kezemet a kezéből és a lányhoz lépek, a karjaimba kapom, de ez a patkány nem fogja ennyivel megúszni, most viszont mással kell foglalkoznom. Elhagyom a helyiséget a karjaimban a lánnyal, aki ködös tekintettél néz engem, keze a mellkasomon pihen és a felsőm anyagával játszik. Jó pár szem ránk szegeződik, de én csak szorosabban fonom vékony teste köré a kezemet, és igyekszem óvni, a testemmel takarni, amennyire lehet.
Kiérve az autómhoz Ethan terem mellettem és tárja ki az ajtaját, majd be is ültetem Lenat, miután az övet is áthúzom rajta. Bepattanok mellé, és gázt adok. Minél előbb messze akarok kerülni ettől a háztól. Már a buli elején is tudtam, hogy ennek az egésznek nem lesz jó vége.
- Dühös vagy.
- Nem vagyok – szűröm a fogaim között az egyértelműen hazugságot.
Oldalra nézek a hallgatása miatt, és vigyorog. A szemtelenje vigyorog!
Közelebb hajol, kissé felnyög, ahogy az öv megszorítja, majd rángatja kicsit, és tényleg elér hozzám. Meleg lehelete a bőrömet cirógatja.
- Rettentően dühös vagy.
Mondanám, hogy aranyos, ahogy a nyelve összeakad, de inkább bosszantó, hogy a saját akaratán kívül jutott ide.
- Az vagyok, de nem rád – vallom be.
Oldalra nézek egy pillanatra, és látom, hogy mosolyog. Azt hiszem a világ leszebb látványa számomra, míg így kábán is. Kezemet a combjára simítom, és igyekszem elérni, hogy visszaüljön a helyére, ám ennek teljesen az ellentétét érem el.
- Mondtam ma már, hogy mennyire szexis vagy?
Egy pillanatig sikerül úgy csinálnom, mintha nem hallottam volna meg az édes kérdését, de még sem tudom elengedni a fülem mellett.
- Ez a szer hatása bébi, ami a szervezetedben tombol.
- Ez annak hatása, hogy nedves leszek mindig, ha csak rád gondolok – belecsuklik a mondat végébe, ami elvenné az élét a dolognak, de nála bassza meg ez sem sikerül. Érzem, hogy a szavai elérik, hogy a szervezetem rajongani kezdjen a szavainak.
Ujjaim a kormányt úgy szorítják, hogy szinte elfehérednek, a gázpedált kissé jobban taposom a kelleténél. Váltok, nagyon sebességre kapcsolok. Tudom, hogy az egyetlen menekülési utam, ha mielőtt hazaérünk és ágyba dugom, hogy kialudja magát. Ám az illata az orromba kúszik és ez még jobban megnehezíti a helyzetemet.
- Ugyan már Harry, tudjuk mind a ketten, hogy kellünk a másiknak – lehelete a nyakam vonalát simogatja, mire megborzongom, a lélegzetem kihagy, de muszáj a kábulatából kikerülnöm, mert ennek nem lesz jó vége. – Nehogy azt hidd, hogy a fürdődből nem hallottam még a hangokat, miközben a farkad kényeztetted.
Felnyögök.
Bassza meg, ez a lány megöl engem a szavaival.
Elképzelem, hogy hányszor fontam ujjaimat a farkam köré a zuhany párás közegébe, miközben azt gondoltam, hogy az ő apró keze szorít. Imád. Vágyakozik. Hogy az ajkaim elváltak egymástól és arra vágytam, hogy a forró szája kerüljön rám, dédelgessen és imádjon.
Mocorogni kezdek, a farkam kellően kezd izgalomba jönni, a farmerem durva anyaga nyom, és szűkké válik. Nem igazán segít a helyzetemen, hogy továbbra is nekem beszél, hogy a mellei a karomnak érnek.
- Lena, ülj vissza a helyedre, csak a drog beszél belőled.
- Fel vagyok izgulva – nyelve megérinti a nyakam bőrét, amit értékelnék is, ha nem éppen az útra kellene figyelnem. Keze a combom belső részére vándorol és közeledni kezd a már kemény farkam felé, ami biztosan örülnek más helyzetben egy kis kényeztetésnek.
Megragadom a csuklóját mielőtt ténylegesen a farkamat megragadhatná és visszateszem az ölébe.
- Ennek nem most van itt a helye és ideje.
- Hát a puncimnak nem parancsolhatsz – kezdi el saját magát simogatni.
Nagyot nyelek.
Keze a saját combja belsején kalandozik, míg a szoknyája alatt el nem tűnik, az ajkai elválnak egymástól, én pedig szerencsére éppen most hajtok át a házunk kapuján, így le is parkolok és kipattanok az autóból. Sietve kerülöm meg azt, és segítek neki a lábaira állni. Tekintete összeakad az enyémmel, arca kissé pozsgás, ajkai fénylenek annak köszönhetően, hogy a nyelvével végig szántott rajtuk, és azt kívánom, hogy bárcsak én nedvesíthettem volna be az ajkakat.
Sietve vezetem a házba, hogy mielőbb a szobájában, az ágyában lehessen, és kialudja ezt az egészet. Ám ő ellenkezik. Nevet, kacag, míg én csendesítem, hogy ne ébresszen fel mindenkit. Nem hiányzik, hogy apám szemei elé kerüljön ilyen állapotban.
- Maradj csendben, mindenkit felébresztesz – dörrenek rá kissé erőteljesebben a kelleténél.
Kuncog.
Kibaszottul kuncog.
Közelebb lép, felpipiskedik hozzám, ajkai az enyéimeket érintik, de nincs erőm eltávolodni tőle.
- Inkább elhallgattathatnál.
Nagyot nyelek és csak szinte felrángatom az emeletre. Azt hiszem, hogy jobban is megrángatnám, miközben keményen dugom, de vissza kell fognom magam. Bár vér szerint nem, de még is a kishúgom, bassza meg. Bárcsak ne lenne az! Akkor rá tehetném a kezemet édes, formás kis seggére. Míg ujjaim nyoma a bőrében maradnának.
Hirtelen a gondolataimból kiragad, ahogy a falnak esünk. Fölé magasodom, de még így is ő ural engem, és ez kibaszottul kettős érzést hagy bennem. Tetszik, mert egyszerűen az agyam és a farkamat is megragadja egyszerre csak a tekintetével, és tartok is tőle, mert utálom, ha az irányítás kicsúszik a kezeim közül.
- Kívánlak – fogja meg a kezemet bátran és az öléhez nyomja, mire felnyögök, és csak még világosabbá válik, hogy minél előbb el kell tűnnünk a folyosóról.
Berántom a szobájába és hagyom, hogy szabadon kezdjen el táncikálni. Azt hiszem, hogy irigylem a benne tomboló érzések kavarodása miatt, de jobbnak vélem, ha az egyikünk legalább észnél van.
- A drog beszél belőled – ismétlem magam, bár fogalmam sincs, hogy őt vagy inkább magamat győzködőm.
Eldől az ágyon és olyan szemtelenül ártatlan tekintettel terpeszt be előttem, hogy a szívem majdnem megáll. A csipke bugyija úgy kerül a földre, hogy még levegőt sem veszek. Figyelem, hogy ujjai játszani kezdenek az ölén, én pedig azt hiszem, hogy ennél szebb látványt még soha nem láttam. A tenyerem ég, hogy megérintse a felhevült, nedves ölet, hogy a nyelvem megérezze az édes ízét. Illata az orromba kúszik, s ekkor eszmélek fel, hogy már a lábai között térdelek.
- Ez nem lenne szabad.
- Ne beszélj hülyeségeket.
- Holnapra meg fogod bánni.
Felül, keze kígyóként fonódik a nyakam köré és húz le magához, hogy a szája a számra tapadjon, és hevesen megcsókoljon. Nyelve az enyémhez ér, minden eddigi tartózkodásom porrá ég és már csak arra tudok gondolni, hogy a szám a száján, a kezem a testén, az illata az orromban, s a szívünk egyszerre ver.
