Tamina
Amikor egy nagyszabású film forgatásán vagy, olyan szinten ver a szíved, és figyelsz oda minden mozzanatra, hogy még magadat is megleped vele. Arról nem is beszélve, ha a te általad papírra vetet történet elevenedik meg. A szereplők felkutatásáról, a meghallgatástoktól kezdve, egészen a felvételt megkezdő folyamatokig a gondolatim úgy cikáztak a fejemben, mintha muszáj lett volna nekik. Arról nem is beszélve, hogy mennyire határozott elképzeléseim voltak már a legelején, s amikből egyáltalán nem akartam semennyit sem engedni. Ezen nehezen is lendültem túl az oldalamon ülőkkel. Próbálták elhitetnie velem, hogy a mércét annyira magasra tettem, hogy lehetetlenség bárkinek is megugrania. Nincs olyan ember, aki az én gondolataimban megszületett.
Nevetséges – gondoltam.
Most még is itt vagyok, a lakóautók között járok fel, s le, a forgatókönyv és a könyv is a kezemben van, annak ellenére, hogy kívülről tudom mind a kettőnek minden egyes mondatát.
Kalapomat megigazítom a fejemen, a fekete ruhám a lábam körül leng, míg sietősen fordulok be az egyik autó mellett. Fellapozom a paksamétát, és az említett jelenetnél meghajtom a füzetet, hogy már ne ott kelljen keresnem.
Fellépek a pár lépcsőfokon és kopogok, mert engem erre tanítottak, de válasz hiányában pár másodperc után be is lépek, majd megrökönyödőm, mert sehol senkit nem találok. A zene hangosan tölti be a teret, de azon kívül semmi mást nem észlelek. Beljebb lépek, az ajtót becsukom magam mögött.
- Harry?
Semmi válasz nem érkezik, csak Bon Jovi hangja ordít a hangszórókból, ami nem mondom, hogy annyira rosszul esik, de most meglehetősen zavaró. Próbálom a hang forrását megkeresni, hogy lejjebb vegyem a hangerőt, de nem találom, így beljebb merészkedem. Enyhe, gyér fényt látok kiszűrődni és annak irányába lépve keresem tovább a főszereplőmet, aki fél óra pihenőt kapott.
- Harry? – ismétlem a nevét, de újra süket fülekre talál, s semmi válasz nem érkezik. Belökőm az ajtót, ami éppen csak be van hajtva és a legsokkolóbb látvány fogad. A párás közeg a hőmérséklet, meleg, de forrónak érzem, és a levegő egy szempillantás alatt fogy el. Utána kapok, de úgy érzem, hogy mindhiába.
Kiesik amatőr módon a kezeimből a szövegkönyv, de én a tekintetemet nem tudom levenni az előttem játszódó jelentről. Annyira szenvedélyes, magával ragadó, hogy csak nyelni tudok egyet, s az fordul meg a perverz gondolataim között, hogy bárcsak én is ott lehetnék. A pára körbe öleli finoman kidolgozott testét, és homályosan vehetők ki a vonalai, a bőrébe vésett tetoválása, ahogyan a hasán az izmok megfeszülnek. Próbálom magamat arra késztetni, hogy ne vezessem lejjebb a pillantásomat, de annyira hívogató!
Mentségemre szóljon, hogy ilyen látványban az ember igazán ritkán részesül. Én pedig a finoman mocskos gondolataimmal imádom az előttem játszódó jelenetet. A keze sikálását, erős markát, ahogy a péniszére simul, és kecsesen, erősen, határozottan mozog.
Levegő után kapok, úgy érzem, hogy kellően a fogytára értem, és melegem lett. Feje hátra billen, az ajka a foga közé kerül enyhe gyötrésként. Már láttam eljátszani hasonló jelenetet, de ennyire nem volt forró, mint itt a valóságban. Ennek semmi köze ahhoz, hogy ott nem ténylegesen a farkán simít végig, és inkább arcjáték az egész.
Megrendülök amikor a keze az üvegre csattan, majd nedves nyomot hagyva maga után húzza végig rajta a kezét. A szívem a torkomban dobban, és a hátam teljesen az ajtófélfának préselődik.
Mocskosnak érzem magamat, betegnek. Így is többen kifejtették már a véleményüket az írásaimmal kapcsolatban, sokan gondolatokba merültek, honnan is nyerek ihletet. Hát, ha ezt látnák ők is a saját szemükkel...
Visszafókuszálok, és egyben sokkot is kapok, amikor a zöld szempárba meredek. Tekintetünk összekapcsolódik, a szívem kihagy egy ütemet, vagy talán többet is, majd ostoba módon hátrálni kezdek, és teljesen önkívületi állapotban elhagyom a lakóautót.
Össze kell szednem magam.
Profinak kell lennem.
Nem zökkenthet ki semmi sem a rutinból, a munkából.
Ennél arcpirítóbb dolgok is történek már velem.
- Rendben, álljunk be a jelenthez – mondja a rendező, én pedig felállok, hogy elmagyarázzam pontosan mit is akarok látni a szereplőimtől.
Elmagyarázom az érzelmeket, szinte már irritálóan rágom a szájukba a dolgokat, tudom, hogy mennyire is túlzásba esem az egésszel, de fontosnak érzem az egész projektet. A legjobbnak akarom, és ha rajtam múlik, az is lesz.
- Így fogjam meg? – megremegek Harry érintésének következtében, ahogy ujjai a csípőmbe marnak, testének forróságát a hátamon érzem.
- Jó lesz – nézek rá a vállam felett, és mélyen magamba szívva a levegőt, illata is az orromba kúszik. – Igen, remek.
Arrább lépek, ki a kamerák kereszttűzéből. Leülök a székemre és próbálom rávenni magamat arra, hogy mély levegőt vegyek, lehűtsem magam és ténylegesen a munkára koncentráljak. Próbálom az órákkal ezelőtt történeket kizárni, de borzasztóan nehéz úgy, hogy egy lányhoz közeledik, csábítóan néz, a szavait én adtam a szájába, még is bizsergést okoznak. Őszintébbnek tűnnek, mint azt én remélni mertem. Persze lehetséges, hogy rám van ilyen hatással csak, de remélem, hogy a nézőkre is hasonló hatást fog mérni. Rám egészen biztos, hogy bugyinedvesítő hatással van, bár nem kérdés, hogy történek is nagy hatással vannak rám.
Lábaimat keresztezem, igyekszem az ölemben felgyülemlett feszültséget csökkenteni amennyire lehet, de ez keservesen sikerül. Vagy éppen nem.
Harry tekintete Mirára vándorol, a csapó után pedig kezdetét is veszi a játék, ami számomra már kicsit többnek tűnik. Harry kezének érintése az én bőrömet égeti, pedig jó pár méterre van tőlem.
Bárcsak az enyémet égetné ténylegesen.
Ha az ujjai a húsomba marnának, ha a szája az én vállamat égetné, a nyelve nedves csíkot hagyva maga után a felhevült bőrömön. Hogy a kemény mellkasa az én hátamnak simuljon, a fenekem az ágyékát súrolja.
Mocorogni kezdek a székemben, próbálom minél halkabban ezt megtenni, és koncentrálni, de amatőrnek érzem magam. Egy kielégítetlen tinilánynak, aki a menő srácra bukik. Szorosabban zárom össze a combjaimat, ha ez egyáltalán lehetséges.
Vad csókolózás veszi kezdetét a jelenetben, én pedig olyan féltékenységi sokkot kapok, ami eddig soha nem volt elmondható rólam. Harry megragadja Mira fenekét, és az ágyékát hozzátaszítja. Bizsergés fut végig rajtam, és felfordul a gyomrom saját magamtól. Annyira kettős érzés jár át, hogy szívem szerint kivonulnék a jelenet közben, de nem tehetem meg. Szavak nincsenek csak tettek, és ezek annyira nyomasztóan nagy hatással van rájuk, s rám is, hogy átkozom magam, amiért ilyet vetettem papírra.
- Annyira tökéletesek – hajol hozzám Caterina. – Mintha rájuk öntötték volna a szerepet.
- Valóban – mormolom a fogaim között.
Az éjszaka fényei körbe ölelik a várost, amely sose alszik. A sofőröm harcol a forgalommal, ami kellően dacos, de szerencsére haladunk előre. Nem lenne szerencsés elkésni a saját bemutatómról.
- Cica, ne agyalj – simítja a combomra a kezét Mik.
A ruhám felsliccelése komolyabb lehetőséget ad neki, annak ellenére, hogy pontosan tudom, hogy nem úgy érti. Rápillantok az erősen kifestett szemeimmel, és széles mosolyra húzom az ajkaimat.
- Ne mászkálj az agyamba.
Közelebb hajol, göndör fürtjeimet arrább seperi a vállamról.
- Tudom, hogy arra gondolsz, ahogyan Harry keze simogatta erős marokkal a farkát.
- Mik! – lökőm el magamtól, és belebújtatom a lábaimat a cipőimbe. – Utálom a gondolatát, hogy még mindig ez jár a fejedben.
- Te osztottad meg, Szivi! – emeli fel védekezően a kezét. – Csodálom, hogy még nem vetetted rá magad és lovagoltad meg a lompost.
- Munkakapcsolat van közöttünk.
- És vaknak született, aki nem látja, hogy mit műveltek egymással, és még mellette se kell, hogy legyél.
- Ne menjünk bele mélyebben.
- Ohh, garantálhatom, hogy neki más lenne a véleménye erről.
Szerencsére megérkezünk így lógva hagyom a levegőbe az utolsó kijelentését. Egy csókot dob, kiszáll a limuzinból és az oldalamra jön, hogy kitárja nekem. Kisegít, ahogy ezt mindig is teszi már hosszú évek óta. Fogalmam sincs, hogy mit is csinálnék nélküle és ezt most nem az ajtónyitása miatt mondom. Mindig mellettem áll teljes vállszélességgel, ami nekem mindent jelent ebben a kaotikus világban. Sikítások, fotósok, fények.
Varázslatos az egész. Imádtam az egész produkciót, de azt hiszem, hogy ez az este kellően felteszi a pontot erre az egészre.
A nevem több oldalról is elér hozzám, de én előre nézek, a plakát elé lépek és igyekszem a legelőnyösebb pózt felvenni, annak ellenére, hogy tudom, holnap már utálni fogom ezeket a képeket. Mik néha oda jön, megigazítja a ruhámat, majd levegő után kapok, amikor megérzek a hátam mögött egy testet. Egy kéz a derekamra csúszik, én pedig levegőt is elfelejtek venni.
- Lazulj el – halkan a mély hang suttogja a fülembe, s még közelebb áll hozzám.
A fényképezők csak úgy kattognak, majd megfordulok, de Harry keze a csípömön marad, talán kicsit lejjebb is csúszik a kelleténél. Tekintetünk találkozik, ahogy felnézek rá. Hiába van rajtam a tűsarkú, még így is szinte eltörpülök mellette. Beszívom a levegőt, illata az orromba kúszik, úgy érzem, hogy a maradék erőmet is elveszi. Fenekemet simítja már az ujjával.
- Ne használd ki a helyzetet – mosolyogva mondom neki, míg elfordítom a tekintetem. Mik körülöttünk ugrál, a ruhámat igazítja és az instagramra gyártja a sztorikat. Nem, hogy kimentene ebből a kényes helyzetből, inkább még élezi is.
- Imádod – suttogja a fülembe, és tudom, hogy ezt a pillanatot minimum ezer képen örökítették meg, ahogy szája a bőrömhöz ér. Végigsimít a fenekemen, én pedig rá kapom a tekintetem, a szánk majdnem össze is ér, de idejében lépek hátrébb egyet, és Mik felé nyúlok. Megfogom a kezét és hagyom a terembe vezessen. A pincér felé nyúlok, aki egy tálca pezsgővel mászkál, azonnal megragadok egyet és lehúzom.
- Lassíts – korhol, de már a második poharat ragadom meg, abból ám egy kortyot iszok csak. – Ha így folytatod lejáratod magad, és nem fogsz emlékezni az éjszakára, ami fontos számodra. Arról nem is biztos, hogy a csodás farkáról nem lesz cseppnyi emléked sem – szúrósan nézek rá. – Úgy is meg fog történni, szivi, ezt mind a ketten tudjuk.
Égnek emelet tekintettel inkább az emberek felé fordulok. Kikötöttem, hogy a ma este folyamán nem áll szándékomban interjút adni, és az annak az alaknak köszönhető, aki már ennyi érintéssel, jelenléttel elvette az eszemet. Fogadom a gratulációkat, bár kissé furcsállom, mert még nem látták a filmet, annak ellenére, hogy a könyvem már eljutott hozzájuk.
Nem mindennapi érzés.
- Nem kell megszöknöd – koccintja össze a poharunkat.
- Nem szöktem meg, mindössze jelenésem van – kortyolok a pezsgőbe, hogy addig is másfelé koncentráljak. Értékes másodperceket szerzek ezzel, de sajnos nem eleget.
- Hiszen a te érdemed ez az egész – iszik a pezsgőből, és ajkai rá fonódása a pohárra, én pedig arra tudok csak gondolni, hogy mennyire gyengéden érintheti meg az üveget, és ennek ellenére mennyire kemény szavak hagyják el olykor a száját. – Ne csöppenj el.
Olyan mocskos vigyor ül ki az arcára, hogy szívem szerint letörölném. Nem tudom, hogy a pofon vagy a csók lenne a legjobb opció, de el is engedem a gondolatot, mert Mik megragadja a kezemet, felhívva magára a figyelmemet.
- Be kell mennünk, lassan mindenki elfoglalja a helyét – végigpillant Harryn és tudom, hogy ő is az én gondolataimmal értene egyet, ha hallaná. – Fincsi.
Ezzel hátat is fordít és eltűnik.
- Mondd neki, hogy inkább a te popód, mint az övé – kacsint és elmegy.
Hogy mennyire volt ostoba döntés elfogadni a helyet Harry mellett?
Szavakat sem találok rá.
Már vagy fél órája váltakoznak előttünk a jelenetek, és kettős érzés van bennem. Vágyat szít bennem, és féltékenységemet még jobban fellobbantja. Rossz látni, ahogyan az ajaki másra tapadnak, nem rám, de tudom, hogy ez a munkája, a történetet én írtam, a forgatáson ott voltam, és a kés forog a mellkasomban, míg a pillangók repdesnek a gyomromban. Harry keze a csupasz combomra vándorol, ránézek, kezemet az övére teszem és mocorogni kezdek a székemen.
- Csodálom, hogy eddig bírta – balomról szúrja oda Mik, mire az oldalába vájom a könyökömet.
Lábaimat szorosabban keresztezem, mint eddig. – Igazán szexi – méregeti a vászon Harry félig pucér testét, majd a mellettem ülőre néz.
- Vedd le róla a szemed.
- Imádom a hangod, de kicsit halkabban – csókolja meg a nyakamat Harry, mire hallom, hogy mögöttünk felszisszenek.
- Elvonod a figyelmüket a filmről – teszem vissza a kezét az ölébe, de csak-csak újra rám vándorol az érintése.
Mosolyog, majd visszafordul a tekintete a kijelzőre, ahol éppen egy felforrósodott helyzet játszódik. Harry megragadja Mirát, csípőjébe mar, magához rántja, én pedig arra leszek figyelmes, hogy lehunyom a szemhéjaimat.
- Benedvesedtél? - búgó hangja a lelkemig hatol. – Szeretnéd, ha veled tenném ezt – szorítja meg a combomat. – Hogy megragadjalak.
- Harry... – ennyi hagyja el erőtlenül a számat.
- Hogy megdugjalak.
Ránézek, tekintetünk találkozik, és a kijelző elsötétül egy pillanatra, mire arra leszek figyelmes, hogy felránt és mire észbe kapok már kinn is járunk. Alig tudom szedni a lábaimat a Louboutinban. Hosszabb lábai is jelentős előnyt jelentenek neki, ám a vágy, ami bennem tombol, magasan dolgozik a bensőmben. Szorítom az ujjait, levegő után kapok, de csak akkor eszmélek fel igazán, amikor egy ajtót ránt fel, majd a liften át az emeletre visz, a hotel tetején húzódó lakosztályába.
Mögöttünk az ajtó hangosan csapódik, én pedig neki. Keményen fog, megragad, ujjai a húsomba marnak a ruhámon keresztül, és olyan hévvel csókol, hogy levegővételért meg kell küzdenem. Fenekembe markol, az öléhez von, fogai az ajkaimat gyötrik. Szívem a fülemben dobban, a kezeim mindenhol érintik a testét, ahol csak érem. Megcibálja a hajam, míg finom borostája az arcomnak bőrét karistolja jólesően végig.
- Erre vágytál? – mormogja a számba, míg megperdít, és ő kerül háttal az ajtónak, míg én az ölében ülök. – Ezt szeretted volna? Meg kell, hogy cibáljalak?
Felnyögök.
Melleim szinte a szája előtt, így ki is használja a lehetőséget és a ruhámat egy kézzel lejjebb taszítja, majd a szája olyan forró csókokat hagy a bőrömön, hogy beleremegek. Domborítók, még jobban a szájához nyomom magam, ő pedig megharapdál. A ruhám anyagát úgy cibálja, ahogy tudja, a bugyim pedig darabjaira hullva borítja be a földet alattunk. Igyekszem megélni minden pillanatát, amíg tart ez a mámor, mert holnap kitudja, hogy mi lesz.
- Ne gondolkozz – harapja meg az államat, és akkor eszmélek fel, hogy már a farkát kiszabadította, és fájdalmasan az ölemet cirógatja, míg határozottan belém nem hatol, és teljesen elveszek az ölelésében.
