A blogon erotikus - néha erőszakos - tartalommal bővített novellák olvashatóak! Mindenki ennek tudatában és saját felelősséggel olvassa! Köszönettel, Alexa.

2020. június 28., vasárnap

'Cause we'll never be just friends

A Lány Szemszöge

Leérve a kocsmába egyből az alkohol megállott szaga csapja meg az orromat. Szinte már orrfacsarónak hat az egész, de még is itt kötöttem ki, ahogyan sok ember a kampuszról ide téved szinte minden éjszaka, míg többen csak a hétvégéken.
- Ne legyél már ennyire nyuszi. Nem fog megártani egy pár pofa sör neked sem.
- Tudod, hogy nem iszom, már megmondtam a legelején is – jelentem ki Clarenek, akinek az információ irigylésre méltóan suhan át a fején. 
- Majd meglátjuk.
Kezemet megragadva húz az emberek között. Gólyáktól egészen a végzősökig mindenki található meg itt, nem szégyenkezve, hogy öntik magukba a sörtől, egészen a vodkán át minden folyékonyt. Úgy simulnak egybe a testek a zenegépből áradó retro stílust követve, hogy én pirulok bele egy-egy mozdulatba a lányok könnyedségének köszönhetően.
A pultnál megállunk, én még mindig a többieket méregetem. Sok ismerős arc van itt, az egész hoki és futballcsapat nagy része is, és a lányok, akik azon vannak, hogy valamelyik élsportoló karjai, vagy inkább lábai közé kerüljenek. 
- Tessék!
Oldalra kapom a fejem és Claret pillantom meg egy üveg sörrel a kezében. Felvont szemöldökkel nézek rá, aztán felsóhajt és a fa pultnak dől. Meghúzza az egyik üveget és szemlélni kezdi a körülöttünk levőket.
- Itt a haverod, úgy látom Ashley már rá is ugrott.
A bejárat irányába nézek, amelyen Harry lép be és az említett lány valóban már előtte is van, hogy édes, meggyőző szavakat búgjon a fülébe. Elvigyorodom, de egyszerre émelygés tör rám. Figyelem Harryt miként is karolja körbe a lány csípőjét és indulnak el felénk, annak ellenére is, hogy nem találkozott még a tekintetünk. Közelednek, Harry haverjai is itt vannak, szinte lány koszorúban élnek. Anélkül már létezni sem tudnak, de hát egyetemisták, nyilván az élet rendje.
Felnéz Harry és összepillantunk. Elmosolyodom ő pedig Ashleyt felénk irányítja most már teljesen tudatosan. 
- Minden rendben? – elengedi a lány derekát és felém hajol, hogy a kérdését tényleg csak nekem címezze. 
Bólintok enyhén.
- Miért ne lenne?
- Nem szokásod itt lenni – vonja össze a szemöldökét zavartan és a farmerkabátja zsebébe csúsztatja a kezeit.
- Hát, ideje volt változtatni ezen.
- Hé, kiscsaj! – kerül elő valahonnan Will, Harry egyik csapattársa, akivel a közös házon osztoznak. Átölel a nagy melák, és az arcomra nyom egy puszit. Csupán pár hónapja mozgolódom a körükben, de már teljesen befogadtak, anélkül, hogy a bugyimba akartak volna bújni. – Miért üres a kezed! Tessék – nyújtja a söré.
Mielőtt tiltakozhatnék Harry megállítja.
- Nem iszik, tudod.
- Oké, eddig ide sem járt le – mutat rá a valóságra. – De ha nem, hát nem.
- Harry, kérj nekem egy vodkanarancsot – Ashley hangja süvít közénk, ezzel Harryt is visszarántva a valóságba, hogy ki is van a balján. 
- Talán téged nem hall meg a pultos? – kérdezi kissé undok hangon Clare. 
- Oké, nem kell itt a cicaharc – Will nevet és kikér mindenkinek egy-egy italt, engemet leszámítva. Nem igazán rajongok az ötletért, hogy ezzel a lánnyal keljen együtt töltenem az estét, de ahogy látom nincs túl sok választásom. 
- Semmit sem kérsz? 
Díjazom Harry figyelmességét, de semmit sem fogadok el tőle.
- Semmi bajod nem lesz. Egy sör még neked sem fog megártani, életem.
- Harry, nincs szükségem rá, köszönöm.
- Unalmas vagy – sóhajtja Ashley, mire Harry eltessékeli a társaságunkból, és eléri, hogy legalább egy számot végig táncoljak vele. Derekamon a keze, míg a másikkal az arcomon simít végig. Az én kezeim is hasonlóan a derekán vannak, a farmerdzseki alatt. Érzem minden izmának mozdulatát, s ez az érzés teljesen zavarbahoz. Hiába ápolunk nagyon jó kapcsolatot, és olykor segítjük egymást a tanulásba, ennyire közel még sem kerültünk soha egymáshoz a délutánok folyamán. 
- Miért nem fogadsz el soha semmilyen italt?
Lehajtom a fejemet a kérdés hallatán. Kissé elszégyellem magam, és remélem, hogy rosszul hallottam. Megszorítja finoman a csípőmet, s még közelebb von magához. Homloka az enyémnek nyomódik, lehelete arcomat simogatja. Tekintetünk találkozik, nagyot nyelek, és elhatározom, hogy ideje megosztanom vele a történetem egy kis darabkáját.
- Még gimnazista koromban partidrogot csempéztek az italomba. 
Megmerevedik, a tánc megáll, a zene tovább folytatódik. 
Folytatom.
- Megerőszakoltak. 
- Mondd, hogy ez mindössze egy ócska tréfa.
- Bárcsak az lenne. De nem akarom, hogy ezután másképpen néz rám. 
- Barátok vagyunk, természetes, hogy szét akarom rúgni a seggét annak a patkánynak. Szeretném, ha elmondanád a nevét.
- Köszönöm, igazán, de erre semmi szükség. Jobba, ha most hazamegyek.
- Hazakísérlek. 
- Fogok egy taxit – nyomok egy puszit az arcára. – Írok, ha hazaértem, oké? Holnap pedig találkozunk a szokásos időben. 
Én.: hazaértem, érezd jól magad x
Ő.: Igyekszem, ha A nem éppen a farkamat akarná meglovagolni.
Én.: túl sok infó, csodás álmaim lesznek, kösz haver 
Ő.: Velem mindig csodás álmaid vannak babe x


Bekopogok a nagy ház ajtaján, és az ajtó meglepően gyorsan tárul fel előttem. Will arca egy széles mosollyal néz vissza rám. 
- Kislány, mi a helyzet? – ragadja meg a kezemet és húz be a ház falai közé. Becsapja mögöttem az ajtót, és a lépcső irányába vezet. 
- Minden rendben. Hosszú volt a tegnap?
- Egy kis pipit találtam, nem panaszkodom – emeli fel védekezően a kezét. 
- Reménykedtem benne – nevetek. – A szobájában van?
- Persze, gondolom tárt karokkal vár – kacsint rám és visszamegy a lakótársaihoz, akik a televízió előtt élvezik a focimeccs adta örömöket.
Lábaimat szedem felfelé a lépcsőn, végig a hosszú folyosón. A különböző hím szagok az orromba kúsznak, amelyeket még a mai napig nem sikerült megszoknom teljesen. Ahogyan azt sem, hogy olykor különös ruhadarabok heverésznek vidáman a padlón. 
Harry ajtajához érve kopogok egyet, s be is nyitok. Őt sehol nem látom, ám a zuhany hangját tisztán hallom. Magam mögött becsukom az ajtót és a tökéletesen bevetett ágyra huppanok. Már elgondolkoztam rajta, hogy valóban ennyire rendes, vagy az én kedvemért tesz ilyen kis lépéseket. Lerúgom a cipőimet, kényelmesen elhelyezkedem és várok.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telik el, de a víz csak csobog, csobog és csobog. Eldőlök, hallgatom a kiszűrődő dúdolást. Elmosolyodom a kellemes hangot hallva. Nem igen mutogatja ezt az énét Harry, de meglehetősen szívet melengető számomra a hangja. A hoki viszont kizárja, s az első mindig is az marad az életében, amit teljesen meg is értek.
Érzem, hogy a szemeim elnehezülnek. A mai óráim eléggé fárasztók voltak és már este nyolcat is ütött az óra. Lehunyom a szemeimet, de csak egy pillanatra. 

Harry Szemszöge

Azt hiszem, hogy a fájó végtagjaimat kellően a forró víz alatt helyére tettem. Elhagyom a zuhanyt, a törülköző anyagát a csípőm köré tekerem és kilépek a szobámba. Megdermedek, majd az órámra nézek. 
Bassza meg!
Kissé túltoltam a zuhanyozásomat, de mocskosul jól esett. Az ágyamon elterülő lányra pillantok, akinek az illata belengi az egész szobámat. Beljebb lépek, halkan a komód mélyéről előhalászok egy alsót, és magamra is kapom mielőtt megszabadulok a törülközőtől. Leülök az ágyra és végig simítok az arcán. Megremeg, lassan felnyitja pilláit és csak az jut eszembe, hogy ezt a csodálatos lányt valaki bántotta. Szívem szerint kiherélném az illetőt, ha elárulná a nevét, de nem éppen akarja ezt ő is. Bár pár hónapja ismerem, és nem éppen párkapcsolati szempontból ismerkedtünk meg, de nem biztos, hogy visszautasítanám, ha arrafelé kanyarodnának a dolgok. 
- Jó reggelt – mosolygom le rá.
- Ne haragudj – kezd el felülni lassan, míg teljesen velem szembe nem ül.
Látom, ahogyan megszemléli a testem minden centijét. Kibaszottul hízelgő a csodálata. Arcát enyhe pír színezi meg, ujjaim önkéntelenül nyúlnak ki és simítanak végig rajta. Elnyom egy ásítást.
- Azt hiszem hagyjuk a tanulást mára – ajánlom neki, mire bólint és fel is állna, de lekapom a csuklóját. – Hova igyekszel?
- Vissza a kollégiumba.
- Ülj vissza, nem szükséges elrohannod. Minden rendben van?
- Kimerítő volt a mai nap, ne haragudj. Holnap pótolhatjuk, ha gondolod.
- Van kedved megnézni valamit? 
Bólint. 
Hátramászik az ágyamra, én pedig a távkapcsolót a kezembe véve csatlakozom hozzá. Egy pillanatra átvillan az agyamon, hogy felvegyek valamit, de túlságosan imádom a pírt az arcán, ami akkor keletkezik, mikor rám néz. 
Elindítom a sorozatot, amiről már sokat hallottam, de még sose vettem rá magam, hogy elkezdjem. Azt hiszem megfelelő alkalom el is érkezett. Elindul a Breaking Bad, mind a ketten a képernyőre meredünk.
Talán a negyedénél járunk, s érzem, hogy a fejét a vállamra hajtja. Lenézek rá megállapítva, hogy nem alszik még.
- Köszönöm, hogy nem löktél el magadtól – szólal meg váratlanul. 
Megmerevedem. Még is miért kellene ellökni magamtól? Nem értem a kérdését, annyira ostobaságnak hangzik, mint néha a matematika egyenletek. 
- Semmi okom nincs arra, hogy ellökjelek magamtól, babe.
Eltávolodik kicsikét, és szerintem ő sem gondolta, hogy még is ennyire közel marad hozzám. Orrunk szinte összeér, a szemeimbe néz. Hallom, hogy nagyot nyel, mire megfogom a kezét bíztatás képpen.
- Nem mindenki gondolná így. Egy sérült lány vagyok, még ha nem is akarok az lenni. Igyekeztem kapcsolatba lenni, de valahogy nem megy ez nekem. 
- Egyáltalán nem vagy sérült – végig simítom az arcát. – Babe, aki nem tud annak tudatában veled lenni, hogy egy faszkalap nem tudott úriember módjára viselkedni veled szemben, nem a te szégyened.
Elmosolyodik.
- Bárcsak így látná mindenki.
- Csodálatos lány vagy – kacsintok rá, mire újabb mosolyt sikerül az arcára varázsolnom. – Mindössze az veszít, aki ellök magától.
Felsóhajt és elfordul a tekintetem elől. Hallom, ahogyan a gondolatai a fejében csak úgy cikáznak fénysebességgel.
- Amúgy is elmondtam, hogy csak azért barátkozom veled, mert bomba a segged – jegyzem meg, amit már régebben is megtettem. Most igazán, jókedvűen nevet fel. Hátra nyúlok, és megmarkolom. Teljesen megmerevedik a karjaimban. – És tapintásra is megfelelő.
- Harry!
- Csak az igazat mondom, babe.
Közelebb hajolok, számat a szájára tapasztom, és hevesen csókolom meg, hogy ezeket a mocskos gondolatokat végre kiűzzem a fejéből. Mindig is gyönyörűnek tartottam, de az, hogy ennyire alábecsüli magát, kicsinál. Nem tudom elviselni, és nem hagyom, hogy ilyen ostoba gondolatokkal ócsárolja saját magát.
Nyelvem utat tör, megtalálja az övét, és szinte felfalom. Megszorongatom, még közelebb vonom a testemhez, ha az lehetséges. A számban hal el nyögése.
- Ez nem helyes.
Szakad el tőlem.
- Ki mondja? Szerinted nem szarom le mások véleményét?
Szája után kapok. Nem fogadok el nemleges választ. Vagyis nem ilyen hülyeségekre hivatkozva. Szarom is le, hogy kinek olyan a szája íze, hogy elítéljen bennünket, hogy elítélje őt. Ha szeretne az öklömmel találkozni, akkor tárt karokkal várom. Nincs az az indok jelenleg a gondolataimba, amely előidézné azt, hogy az édes ajkaitól elszakadjak.
Az ölebe ültetem, melle a csupasz mellkasomnak nyomódik és azt kívánom, bárcsak ő is csupasz lenne. Megmozdul az ágyékomon, felsóhajtok, és megszorítom formás fenekét, ami tökéletesen simul a tenyereimbe. Farkam már is olyan vigyázban vágja magát, hogy belesajog mindenem. Érzem, hogy ő is megérzi az erekciómat. 
Eltávolodok tőlem és tudom, hogy itt már nem ostoba kifogást fogok hallani, hanem valóst. Súlyost.
- Nekem ez nem megy – suttogja. – Szeretném, nagyon.
Ujjam szánt végig alsó ajkán, ezzel elhallgattatva őt. 
- Bízol bennem?
Nem válaszol azonnal. 
- Szeretném, ha segítenél – nehezen beszél. Zavarban van, és ezt imádom. Kezeim közé veszem az arcát, és a homlokom az övének támasztom. 
– Nincs bizalmad a férfiak felé. Felém. 
Bólint ezzel alátámasztva a kijelentésemet.
Kisebb csókot hintek a szájára.
- Szeretném, ha lenne. 
- Sok mindent szeretnél – elmosolyodom.
- Megmutatod, hogy kell?
Nagyot nyelek kérésének hallatán.
IGEN! Bassza meg, még mennyire!
Szinte kiáltanám a szavakat, amelyek a gondolataimban élnek. 
- Ha magad elégíted ki, van orgazmusod? – fülig pírul. – Építjük a bizalmat, babe. Csak úgy tudok segíteni, ha választ is kapok a kérdésemre.
- Igen.
Leteszem az ölemből magam mellé. Többet nem beszélek. Megcsókolom. Hevesen, finoman, falánkan. Mindig máshogy. Imádom annak tudatát, hogy enyém a feladata annak, hogy tanítsam. Égek a vágytól, attól, hogy azt csinálja, amit szeretnék. Természetesen nem kihasználva őt. 
Elérem, hogy elkezdjen megszabadulni a ruháitól. Ez még könnyedén megy. Meg is lepődőm, hogy nem ellenkezik és úgy szabadul meg a textiltől előttem, mintha sokszor műveltük volna ezt. A szívem meglehetősen hevesen ver, mintha most látnék életemben először puncit. Magam is elgondolkozom, és fejben felpofozom magam, hogy ébredjek fel.
Elszakadok az ajkaitól. Felnyög és utánam indul. Még egy puszit adok neki, és a csupasz combjai között feltérdelek. Zihál. Mellkasa hevesen emelkedik, lábai remegnek és sima puncija szembenéz velem. Nyelvem magától szalad végig a számon, szinte már a nyálam is összecsordul a gondolatára, hogy beletemetkezzem. 
- Kezd el kielégíteni magadat, ahogyan szoktad. 
Megdermed a kijelentésemre és értetlenül néz fel rám. 
- Csináld!
Lerántom magamról a bokszeremet, mire a farkam szinte örömében tökéletesben vigyázban áll. Olyan kemény a péniszem, hogy kisebb megkönnyebbült felszisszenés szakad fel a torkom mélyéből a szabadság érzésére. Tudom, hogy szívesebben merülne el a forró puncijában, de most az ujjaimmal kell beérnie becses testrészemnek.
Kezét a puncijához viszem, de mielőtt ténylegesen megérintené magát, a számba veszem azokat. Nyelvemmel kissé játszom vele. Felnyög. Eltátja kissé az ajkait, míg én szopogatom a kecses ujjakat. Elengedem, és már is a várakozó puncihoz simulnak hevesen. Simogatni kezdi magát, én pedig követem. Ujjaim a farkam köré fonódnak és mozgatni kezdem őket.
Furcsán érzem magam. Volt már, hogy lány előtt mielőtt megdugtam volna, lárántottam párat, de ez a felállás még soha nem fordult elő. Nem igazán kellett lányoknak sokat tanítanom. Nem tagadom, voltak pocsék éjszakáim, de akkor sem voltam olyan hangulatomban, hogy ilyesmikre vetemedjek. Azonban vele szemben élvezem, hogy taníthatom, hogy a közöttünk levő bizalmat kiépíthetem, és végül a forróságába merülhessek el.
Tekintetem felkalandozik a testén, hetyke mellein, amelyek az ajkaim után sóvárognak. Nyelvemmel mindenhogyan kényeztetném őket. Előrébb is haladok, miközben a farkamon dolgozom, és kissé megszorongatom az egyik keblet. Felnyög. Tekintetünk egybekapcsolódik, és az ujjai gyorsabban kezdenek el mozogni. 
Elszakadok tőle, megmarkolom a lepedőt. Figyelem csodás arcának vonulatát, amelyen az érzelmek kész könyvként tárulnak elém. Vetekszik magával, de közben vágyakozik a megkönnyebbülésre, amelyet velem érhet el, még ha ennek mocskos is a módja. 
Megszorítom a farkam tövét, a golyóim súlyosan ülnek combjaim között, és arra gondolok, hogy azok a rózsaszínen csillogó ajkak a farkam köré záródnak és keményen leszopnak. Keserves nyögés hagyja el a tokrom mélyét, mikor meglátom nyelvét kikandikálni ajkai közül. Szomjasnak érzem magam. Szomjasnak a csókjára, arra, hogy a száj az enyémen legyen, ez a csodásan nedves, csillogó punci pedig alattam, és igazán durván elmerüljek benne. 
Garantálom, hogy a legszűkebb, legforróbb, és a legkívánatosabb, amellyel eddig találkoztam. 
Annyira túlfűtöttnek érzem az egészet, hogy teljesen az őrület határáig kerget. Egy ujj eltűnik a hüvelyében. Felnyögök. Nem vagyok egy hangoskodó ember, de csak úgy szaporáznak ki belőlem a nyögések. Farkam mindjárt eldurran. Feszülök, érzem, hogy itt a vég, a csodás vég, ami innen már csak jobb, és jobb lehet. 
A helyiséget a kapkodó lélegzetünk, nyöszörgések és az a mérhetetlen forróság tölti be, amely belőlünk árad. Idáig érzem nedvességének illatát, s megfordul a fejemben, hogy a nyelvemet belemélyeszteném pofátlanul. Fájdalmasan.
Hogy könyörögnie keljen a kielégülésért és egyszerre még többért. Még több gyönyörét, amit ennek a gyönyörű lánynak tudnék adni, ha alattam feküdne. 
- Harry!
- Mire gondolsz? – hadilábon áll azzal, hogy szavakká formálja a gondolatait, de én nem hagyom meghátrálni. – Mondd ki, babe!
- Hogy a te ujjad játszik rajtam.
Elmosolyodom önelégülten.
- Hogy a te ujjad mozog bennem, simogat belülről. Mennyire jó! – kiált fel. – Többet akarok!
- És még? – nyalom meg a számat. Nem sok van már vissza, és szeretnék minden mocskos gondolatot kihúzni belőle. 
- Rám nehezedsz, a melleimet csókolod, a számat. Mindenhol ott vagy.
- Igen, babe, mindenhol ott vagyok.
Szinte végszóra érem el az orgazmust és a hasam már is nedvessé válik. Az ő háta is ívben hajlik meg, lábai megremegnek, és eléri a tetőpontot, ahonnan nincs tovább. Ráhajolok, számat szájára nyomom, ujjam az övé helyére kerül, és az utolsó löketet megadva neki csókolom át a bizalom kapuján. 

2020. június 25., csütörtök

We’re not making love, tryna get nasty


Az eső halkan kopog az ablak kemény üvegén. A fejemben a fájdalom úgy tombol, mintha arra lenne kényszerítve, hogy őrjítsen meg. Szemhéjaim nem akarnak a parancsomnak eleget tenni és felnyílni. Érzem, hogy a testem alatt egy matrac van, de rázkódom a hidegtől, s érzem a szél hideg erejét, amely pillanatonként szánt végig rajtam. Kezem enyhe sajgás kíséretében érkezik meg a fejemhez, s igyekszik kiűzni belőle a fájdalmat, amelyet egyre keservesebbnek érzek. A hátamra fordulok, a számat enyhe nyögés hagyja el, amit az eső hangos koppanása elnyom.
Kényszerítem magam, hogy felnyissam a szemeimet. Fájdalmasan, hasogató fejjel, de végül sikerül körbe kémlelnem, és meg is állapítom, hogy egy sötét, túlságosan is sötét helyiségben vagyok. Megrendülök. Az ablakon halovány fény árad be. Bár nem jelenthetném ki, hogy ablak, mert az üveg hiányzik róla, de ennek ellenére rácsok szelik át a lyukat. Ráveszem a testemet, hogy felüljön. Magam köré fonom a karjaimat, és igyekszem a hideg elől védekezni, már amennyire az tőlem telik. Testem tiszta libabőr, a fejemben mintha őslakosok járnának esőtáncot, és a félelem a tetőfokára hág másodpercek töredéke alatt. Konstatálom, hogy egy matrac adja a fekvőhelyemet, míg azon kívül semmi más sem található a szoba falai között, bár nem látok be mindent tökéletesen, de más árnyék nem vetül ki. 
Összeszedem minden erőmet és a rácsokhoz megyek, hogy valami információt szerezzek a hollétemről. Az eső zuhog, néha villám és mennydörgés is társul. Kellően intenzív vihar bever az ablakon, és az amúgy is hideg betonpadlót alattam, még jobban áztatja. A cipőim hiányoznak, teljesen meztelen lábakon állok, A ruhám is hiányos. A fényben látom, hogy egy szakadt, az én méretemnél bőven nagyobb fekete póló fedi el a testemet mindössze. Lábujjaim, a kék körömlakkal táncot járnak, lábaim megremegnek, a póló anyaga himbálózik körülöttem. Megnyugszom, ahogyan konstatálom a fehérnemű jelenlétét, bár a melltartóm hiányzik. Kezem a rácsra simul, ujjaim köré fonódnak, és megbizonyosodom róla, hogy nem valami mű dolog, hanem valódi fémből készült. Nem mozdul, sajnálatos módon, de sikerül megállapítanom, hogy valami külvárosi részen vagyunk, mindössze építkezések messzeségét vélem homályosan felfedezni.
Feladom, és elhúzódom, hogy a nyílástól, s az esőtől minél messzebb kerüljek, ám elfog a rettegés, ha a szoba fekete, sötét sarkára téved a tekintetem. Soha nem volt problémám az éjszakákkal, de a koromsötéttel nem igazán tudok mit kezdeni, és enyhe rettegés is fog el annak tudatára, hogy mi is lehet ott. Próbálom körbe kémlelni a szobát, valami ajtó, kijárat reményében, de semmit sem látok a vaksötétben. 
Visszahanyatlok az enyhén dohos szagot árasztó matracra, és a hideg falnak döntöm a hátamat. Facsarja az orromat a szag, a gyomrom hangosan kordul meg, és reszket egész lényem. Fejem őrjítőjen mond ennek mindennek, és csak remélni tudom, hogy a hajnali órák közel vannak. 

Szinte felugrom, ahogyan hideg víz zúdul rám nagy hévvel. 
Fogalmam sincs, hogy hány napja rostokolok itt. Mindössze amíg aludtam valamicskét, ételt és italt hozott nekem valaki. Az ajtó fényes nappal könnyedén megtalálható volt a falak között, de igen nagy precízséggel, sok zárral biztosítva volt. Semmi energiám és lehetőségem sem volt arra, hogy esetlegesen sikerüljön kijutnom. Éjszakánként sokáig ébren voltam, vártam, hogy akárki, aki idehozott, megjelenjen és beszélni tudjak vele, de mindig elnyomott a kényszeredett álmosság. 
Levegő után kapok, igyekszem az arcomba zúduló vizet eltüntetni, de nem igazan sikerül. Cseppet sem akar csendesedni, még véletlenül se elállni. Egy kádban ülök, és a homályos tekintetemen át látom, hogy az az őrült a kád szélénél áll. Elállítja a vizet, és szappant dob az ölembe. 
- Mosakodj meg!
Adja ki parancsba, míg én a tüdömet igyekszem mély lélegzetvételekre.
Csapódik az ajtó, én pedig magamhoz térve felpattanok a kopott kád belsejében, és melegebbre állítom a vizet. Sejtelmem sincs, hogy meddig hagy magamra, és mennyi időt kapok, így elsőként megtisztálkodom, utána pár percig még élvezem, ahogyan a csontig hatoló forróvíz körbe ölel.
Ez az első alkalom, hogy lehetőséget kaptam egy zuhanyra, és ebből már is tisztán látom, hogy a férfinek még van lelke. Már elvesztettem az időérzékemet, hogy hányadik nap óta tart fogva, magam sem tudom. 
Kicsapódik az ajtó, én pedig igyekszem takarni a csupasz testemet. Meglehetősen elegánsnak vélem az öltözetét. Csizma, fekete nadrág, ing és még egy szemüveg is van rajta. Ha szempe jönne velem az utcán, biztos, hogy nem azt feltételezném elsőnek, hogy lányokat rabol el, és a sötétség mélyén tart. 
Beljebb lép, szinte már hozzám vág egy törülközőt, ami meglepően épnek tűnik, és tisztiának. Magam köré tekerem, és nem mozdulok.
- Törülközz! Nem bámészkodni hoztalak ide.
Hangja mély, érces. Gerincem mentén végig bizsereg. Hajamból csöpög a víz, végigfolyik a testemen, és elnyeli a pamut anyaga. Leengedem, és elkezdem átdörzsölni a nedves testemet. Tekintetét nem veszi le az arcomról, én viszont elszakítom tőle a pillantásom és eleget teszek a parancsának. 
- Kész – hangom elcsuklik, ez az elmúlt napok nem megszólalásának az eredménye.
Felém dob egy újabb anyagdarabot, amelyet szétbontva egy pólót vélek felfedezni. Belebújok gyorsan, a friss illata teljesen átjár. Az anyag ismételten eltakar nagyjából a combom közepéig, de még így is szívesen elfogadnék egy nadrágot. Valami meleg darabot.
- Igyekezz!
Nyelvemen a kérdés, hogy esetlen legalább egy bugyit kaphatnék-e, de nem merek megszólalni, és a torkomat sem érzem annyira erősnek, hogy magabiztosan a gondolataimat szavakká tudná e formálni.
Megragad a könyökömnél fogva és maga előtt vezet, egy poros, mocskosnak is nevezhető sötét folyosón. Érzem, ahogyan a kosz a talpamra ragad, és ennek tudatára teljesen kiráz a hideg. Nem szól. Nálam jóval magasabb, erősebb férfi csak csendesen vezet. 
- Ki vagy te?
Végül a szavak úgy törnek fel belőlem, hogy még magamat is meglepem. Ujjai kissé megszorítanak, mormol valamit, de nem értek semmit. Egy fém ajtó elé érve betaszít a helyiségbe. Vissza a szobámba. Meglepetésemre ő is belép a helyiség falai közé, az ajtót nyitva hagyja. A sötét sarokból egy széket húz magához a kemény betonpadlón.
Hátrálni kezdek. Kezeim a testem mellett lógnak hanyagul, és a szép arcát figyelem a férfinek, aki le sem veszi rólam a tekintetét. 
- Ülj le.
Nem éppen bőszavú. 
Hátam mögé pillantok, hátat azonban nem fordítok neki. Meglepődőm, hogy egy frissebb, tiszta matrac, takaró és még párna is vár a fekvőhelyemen.
- Köszönöm.
Úgy érzem, hogy az illedelmességem vezetni fog valahova, legalábbis remélem, hogy nem éppen elvágni a torkomat készül. Feszes az egész testem, még mindig kavarognak a gondolataim.
Leülök, lábaimat keresztezem, hogy a puncim ne mutatkozzon meg előtte, annak ellenére, hogy már látott meztelenül, fogalmam sincs hányszor. Nem kétlem, hogy nyugtatót is csempész olykor az ételemben, de kockáztatva mindig szinte felalom az utolsó morzsáig az egészet.
- Miért vagyok itt?
Hátra dől a széken, ami enyhén nyikorog is alatta. Kezét a mellkasa előtt keresztbe fonja, s figyel. 
- Fogalmad sincs, igaz?
Furcsállóan nézek rá. Átfut az agyamon pár alkalom, amikor apám a házunkba tartott kisebb fogadásokat. Az arca vonala, a tekintete ismerőssé válik. A hangja teljesen a fülembe kúszik.

Már sok évvel ezelőtt úgy tanítottak, hogy ilyenkor, az este folyamán, mikor apám üzletről tárgyal, nekem a szobámba kell maradnom. Ahogyan idősebb lettem, néha kiszöktem, lenéztem, érdeklődtem, amíg apa fel nem küldött a szobámba.
Most ismételten lenn vagyok. Imádom apám által adott partikat. Már lassan betöltöm a nagykorúságomat és akkor talán engem is majd valamibe fog venni.
Lehúzom a sokadik pohár pezsgőt, míg közben beszélgetek pár emberrel. Ma kivételesen sok az ember itt, így bőven el tudok vegyülni a tömegben. Sokan nem tudják, hogy ki is vagyok, és bepróbálkoznak, de én csak elhárítom a közeledésüket. Újabb pezsgőspoharat marok el a tálcájával közlekedő pincértől. 
- Nem kellene ennyit innod – a fülem mellől egy bizsergető hang szól rám.
Elmosolyodom. Elemelem a számtól a poharat, és a mögöttem levő férfi felé fordulok. A cipőm nem éppen diszkrét sarkokkal rendelkezik, de még így is fel kell pillantanom rá. Elveszi a pezsgőt a kezemből, a poharat úgy fordítja, hogy a piros rúzsfoltom mellett érjen a szája a pohárhoz. Visszanyújtja nekem az italt, tekintete nem szakad el tőlem. 
- És ki vagy te, hogy ezt megmondd nekem?
- Harry Styles – ragyogó mosollyal az arcán mondja, úgy, mintha esetleg tudnom kellene. – Apád üzlettársa. 
- És így már merészséged is van, hogy parancsokat osztogass?
- Édesem, ez nem parancs volt, csupán egy baráti tanács.
Elmosolyodom.
- Most már barátok vagyunk?
- Értékelném, bár apád, kevésbé díjazná. 
- Akkor jobb lesz, ha felkérsz egy táncra.
Elmosolyodik.
A pezsgőspohár ismételten az ő kezébe kerül, aztán egy pincérre sózza, s már a karjaiban vagyok. Fenekem felett épphogy simul rám hatalmas tenyere, míg a másik feszesen tartja a kezemet. A zene ritmusát könnyedén veszi fel, és vezetni kezd. Úgy suhanunk a táncparketten, mintha csak mi lennénk, és a körülöttünk levő emberek a semmibe vesznek. Férfias illata az orromba kúszik és még közelebb húzódom hozzá. A zene lágy hullámait elkapva teljesen elveszünk a pillanatban.

- Harry... – hagyja el a neve a számat. Elmosolyodik haloványan, szinte már csak egy árnyék. – Miért? Mit ártottam én neked? Hogy árthatsz az üzlettársadnak?
- Apád egy féreg – jelenti ki nyomatékosan. – Akit el kell taposni. Nem egy maffia család fejének való. 
- Mit tehetek én arról, hogy ő mit tesz?
- Túl sok a kérdés, kislány – előrehajol, a térdein megtámaszkodik. – Te vagy az egyedüli kincse, ahogyan mindig fogalmazott, amikor szóba kerültél. Megkértem a kezedet tőle.
- Tessék? – hitetlenkedve bámulom. Szinte fuldokolni kezdek a saját nyálamtól. Meg kell emésztenem ezt a kijelentését.
- El akart adni, már tárgyalások folytak ennek ügyében. 
- Én nem egy kibaszott ügy vagyok!
Kiáltok és felpattanok. Hevesen az ajtó felé iramodon, annak dacára, hogy tudom, úgy sem jutok ki rajta. Elkap, szinte hatalmasat nyekkenek, ahogyan a hideg betonfalnak szorít. Elfordítom a tekintetem, míg az ujjai a torkomra fonódnak és enyhe nyomást mérnek rám. 
orra hegye végig simít az arcom vonalán, érzem a bőrömön, ahogyan a levegőt szívja be, s ki. Másik keze a csípőmbe mar, és a teste teljesen a falnak szegez. Szinte alig jutok levegőhöz, amit sikerül a tüdőmbe juttatni, az is az ő illatával fűszerezett. 
- Amit akarok, azt meg is kapom. És én téged akarlak.
Agresszívan sziszegi a szavakat az arcomban. 
- És az elrablásom megoldás volt?
Tudom, hogy jobb lenne befogni a számat, de most már, hogy tudom az indokát, sejtem, hogy nem ártana nekem. Bár fogalmam sincs, hogy egy ilyen elmében mi is zajlik.
Elenged, viszont a vállam mellett megtámaszkodik. Felé fordulok és a szemeibe nézek. Zöld íriszei teljesen elragadnak, ahogyan első találkozásunk alkalmával is. Talán, ha nem így próbálja meg, hanem az udvarlást folytatja, akkor nem ilyen mocskosan kegyetlen helyzetben lennénk.
- Édesem, sok mindenre volt megoldás. Apádnak meg kell tanulnia, hogy kivel is áll szemben és nem mindig arról fúj a szél, ahogy azt ő kívánja.
- Akkor sem vagyok egy tárgy – csapok a mellkasára kikelve magamból teljesen, mire a kezeimet a testem mellett leszorítja a betonnak.
- Hogy lehetséges, hogy nem az olasz maffiába születtél? Ez a hevesség...
- Hány olasz lányt raboltál el? – köpőm a szavakat az arcába.
Elmosolyodik. Végigsimít az arcomon és egy váratlan fordulattal a matracra taszít. Teljesen fölém magasodik, combjai széttaszítják az enyéimet, és súlyával a matrachoz szegez. Levegő a tüdőmbe szorul, tekintetemet rabul ejti az övét. Merev az állkapcsa, feszesen tart. 
- Nem kell aggódnod, mindig is te voltál, aki a szemeim előtt volt.
- Akkor még mindig kijátszhattad volna a randi kártyákat.
Végig simít az arcomon. Lejjebb hajol, ajka szinte már az enyémet súrolja. Megborzongok a karjai között, amelyek úgy fonódnak a testem köré, mintha mindig is oda tartoztam volna. Combjaim önkéntesen nyílnak szét még jobban előtte. Érzem, ahogyan a hideg a lábaim között simít végig rajtam a kitárulkozásnak köszönhetően, s mocorogni kezdek, mire jobban lenyom a matracra.
- Bájos, hogy ennyire igyekszel jobb útra terelni. Hízelgő.
- Cseszd meg a hízelgésedet – mordulok rá, mire kettőnk közé nyúl, ujja végigszánt a combjaim között, és egy halk nyöszörgés szökik ki az ajkaimon. 
- Ne legyél ennyire indulatos, kicsikém. 
Megragadom a kezét a combjaim között és elrántom onnan. Meglep, hogy hagyja, de nem ellenkezik, amíg el nem engedem és a számba csúsztatja azt. Tekintetünk teljesen egybeolvad, ahogyan az ujja ki-be kezd mozogni az ajkaim között. Nyögök a saját ízemet megízlelve az ujjbegyén. Nyelvemre simul, aztán kihúzza a számból és a száját nyomja az enyém ellen. Magamat is meglepve nem tiltakozom, inkább még közelebb igyekszem húzni a vágyakozó testemhez.
Ostoba lány!
Nem így kellene, nem így szabadna megtörténnie a dolgoknak. Teljesen butának érzem és elgyengültnek magam a karjaiba zárva, a heves csókja alatt, a kalapáló szívem mindent eltöröl, ami ésszerű lenne.
Fogaival meghúzza az alsó ajkamat, derekára rá kulcsolódnak a lábaim, még közelebb vonom vágyakozó ölemhez. Keze a pólóm alatt kalandozik el, melleimet megragadja, nyöszörgőm, vágyakozom. Eltaszítom magamtól, mire a lábaim között feltérdel, liheg. Megszabadul a szemüvegétől, az ingjének anyaga szakad, én pedig a felsőtől szabadulok meg sürgetően. Teljesen meztelenül ülök előtte, és a testemet a tekintetével most végig pásztázza, vágyakozás csillan meg a szemeiben. Nyelve végigszalad az alsó ajkán, visszatér hozzám, nyelve az enyémet keresi, táncra hívja. Kezem a hajába csúszik, meghúzom, még közelebb vonom, szinte már lehetetlen az a közelség, amire vágyom.
Visszadönt a matracra az újonnan kapott ágynemű közé. Kezem végig siklik a testén, minden izom kirajzolódik az érintésem alatt, s szinte belesimul a tenyereimbe. Nyelve mindenhol ott van. Keze simogat, gyömöszöl, teljesen elvarázsol és alárendel magának. Eléri, hogy a lehetetlennél is többre vágyjak. 
- Erre vágytál? – suttogom a szavakat a szájába.
- Elsőnek megfelel – mormolja, és lecsókolja magát a testemen. – Aztán meglátjuk.
- Nem leszek egy ócska teszt – jelentem ki határozottan.
Gyengén csókot nyom a számra, és csak még jobban eléri, hogy őrültnek tituláljam magamat. Vágyom, éhezem rá, a csókjaira, az érintéseire. 
- Túl vagy már a teszten, kicsikém.
Mondata végén felnyársal, én pedig a hátában kapaszkodva merülök el az általa nyújtott élvezetben. Szájunk összeér, testünk összesimul teljesen. Ujjait a fejem mellett összekulcsolja, míg a másikkal a mellemet kezdi el markolászni. Feljebb húzom a lábamat, teljesen a derekára, csókolom ott, ahol érem, ölelem. Lélegzetünk eggyé olvad, nyelve végig siklik a torkomon, majd találkozik az enyémmel, s hevesen csókolja a számat. Fogaink szinte összekoccannak, vágyunk a tetőfokára hág, és teljesen átadom magamat neki, elveszek az élvezetek sokaságában, amelyek magával ragadnak minden csipőmozdulatánál. 

2020. június 11., csütörtök

Let me kiss you hard in the pouring rain

Harry Szemszöge

A dolgozószobám falai között ülve mindent el kellene intéznem, de a gondolataim teljesen máshol járnak. A vodkáspohár úgy mászik az ujjaim közé, és kerül a számba, hogy észre sem veszem. Könnyedén szánt végig a torkomon, és még többre vágyom még sem töltök. Lecsukom a laptopom tetejét, hajamon végig szántok a kezemmel.
- Mennyire gondolod komolyan, hogy ő kell neked?
A szoba másik felére nézek, Rick mered rám egy pohár itallal a kezében. 
- Tudod, hogy miért döntöttem így.
Felhorkan.
Azt hiszem, hogy jogosan teszi, még is szájba verném az első lendülettel, ha mellettem lenne.
- Bosszúból magad mellett tartod, amikor a nagybátyját akarod kicsinálni. Tudom. De őrültség. Mint valami hercegnő a toronyban csücsül és a pénzedet fogyasztja.
- Tanácsadó vagy, de nem a nő ügyeimet illetően – világítok rá a dologra. – Itt marad, a feleségem lesz.
- Tönkreteszed.
Hangosan röhögök fel. Megszabadulok a zakómtól, és elindulok a zsúrkocsi felé, ahonnan még pár deci vodkát szerzek. 
Még is mikor érdekelte őt, hogy milyen nőt teszek tönkre, mikor, hogyan és hány alkalommal?
- Azt hiszem kijelenthetjük, hogy egy villában, maximális kiszolgálással, mindent megkap, amit csak kiejt a száján. Mindennek nevezném ezt, csak a tönkretételének nem. Ha verném, megaláznám, és elérném, hogy szenvedjen, akkor igen, tönkre tenném. Így adok neki egy jobb esélyt, ahol tanulhat, teljes értékű emberként élhet.
- A feleségedként.
- Nincsen más dolgod az éjszaka közepén? Mondjuk egy lotyó biztosan leszopna, addig legalább befognád a szádat.
Kopogás töri meg a bájos csevegésünket. Felhajtom az italomat amíg Rick kitárja az ajtót és belép rajta Rebecca, a házvezetőnőm lánya.
- Elnézést, az anyám küldött. A kisasszony nem válaszol a kopogtatásra.
Rick rám néz és röhögésben tör ki. Igen, én sem érzem teljesértékűnek ezt az információt, de nem vetem a lány szemére. Az anyja túlaggódik mindent. Szinte ő dajkált engem gyermek koromban és a mai napig úgy kezel, mintha a fia lennék. A kicsifia.
- Szereti megnehezíteni a napjaidat.
- Vagy alszik. Éjjel van, nem mondanám furcsának, ha így tenne. – a lány felé fordulok. – Köszönöm, elrendezem. 
Bólint és már magunkra is hagy bennünket. 
- Azt hiszem jobb, ha én is megyek. Szólj, ha segíteni kellene.
- Te lennél az utolsó – veregetem hátba és az emelet irányába fordulok, hogy utána nézzek a lánynak, aki már hetek óta kellően megnehezíti az életemet.

Kopogtatok a nehéz fa ajtón, de semmi válasz nem jön. Kétszer is megismétlem, aztán a kilincsre teszem a kezem. Nincs bezárva, nem adtam kulcsot pontosan az ilyen esetekre. Ki tudja, hogy mikor milyen gondolat futna át az agyán unalmában. A házban dolgozóknak nincs jogosultsága a belépésre válasz hiányában, de nekem a saját házamban mindenhova van bejárásom. 
Kilökőm az ajtót, és szinte a látványra magamba felnyögök. A lány a szoba közepén ül, cigaretta füstölög a kezében, míg virágokat ültet. Minden csupa föld, a szőnyeg, aminek az összegébe bele se merek gondolni, és azt a Chanel kosztümöt sem kíméli meg, amelyet visel. 
- Kissé luxus így a virágokat kényeztetni.
Nem néz rám. Tovább ügyködik nekem háttal. 
Őrült egy nő.
Még is csodás. 
Szívesen a falnak nyomnám, ujjam a nyakára fonódnának finom nyomást mérve rá, és megmutatnám neki, hogy is kellene viszonyulnia hozzám. 
- Megérdemlik a kedvességet. Ők azok, akik átsegítenek azon, hogy itt kell raboskodnom nálad.
Felnevetek, becsukom magam mögött az ajtót és közelebb lépek hozzá, de még sem túl közel.
- Szerintem páran lennének a helyedben. Úrinői raboskodás. 
Felpattan. Szembefordul velem és mélyen szív a cigarettából. Tudom, hogy azért csinálja, mert tudja, hogy mennyire utálom ezt a szokását, főleg a szobák falai között. Mindenképpen ki kell derítenem honnan is szerezi, mert ő lehetetlenség, hogy kapjon az üzletekben. Főleg, hogy el sem hagyja a villa falait.
- Utálod a családom, ne játsszad meg magad. Feleségül megyek hozzád, a szerződés megszületett. Többet ne várj tőlem! 
Nekidőlök az asztala szélének és onnan figyelem, ahogyan a szőnyegen elnyomja a csikket. Tény, hogy nem verne földhöz, ha ki kellene cserélnem a darabot, de még sem hagyhatom, hogy így alázzon meg.
Bólintok. 
- Akkor nem bánod, ha továbbra is találkozgatok Kristennel?
Felnevet.
Hangja betölti a teret és titkon, de a szívemet melengeti. Modorával ellentétben egy csodálatos nő már most.
- Soha nem fog meghatni egy kurva. Ha neked erre fáj a fogad, csupán téged minősit, férjecském. De az biztos, hogy a farkad soha nem fog bennem lenni.
Felnevetek hangosan.
Ha tehetném a kezeim közé kapnám, hogy kissé megszorongassam. Éppen csak, hogy megérezze, aztán valószínű a farkamat mártanám meg a forró szájában. Közelebb lépek hozzá határozottan. Nem menekül, nem hátrál. Csupán áll és várja a végzetét. Derekánál fogva magamhoz vonom és lenézek rá. Szemei csillagnak, és tudom, hogy ez nem a félelemnek köszönhető.
Megfogom az egyik kezét és az ágyékomhoz vezetem. Bátran rámarkol a farkamra, kissé még erősebben is, mint azt kellene. Nagyot nyelek, de a szavak elhagyják a számat.
- Fogsz még könyörögni ezért a farokért.
- Erről álmodozol? – elmosolyodik és a kezét az enyhén borostás arcomra teszi. Ujjával végigszánt az állkapcsom vonalán és a fogaimmal elkapom. Megszeppen, de a karjaim között marad. Nincs menekvés. 
- Egyszer valóság lesz, édesem. 
Eltávolodik tőlem, én pedig hagyom.
- Álmodozzál tovább, de amíg a kurváidat baszogatod, biztos, hogy nem fogsz hozzám érni. Nincs kedvem a nemibetegségekhez, ne haragudj.
- Ne legyél szemtelen – közelítem meg ismételten és homlokon csókolom, amit úgy utál, aztán hátat fordítva neki magára hagyom. 

A Lány Szemszöge

Ha már drága kalitkába zárt madárka vagyok Harry kénye kedvének megfelelően, akkor úgy is viselkedjek. A hetek alatt már sikerült valamilyen formában megkedveltetnie magát velem. Nem nevezném szőrnyűnek. Azt hiszem kifejezetten mondhatom, hogy jóképű, és ha nem úgy találkoztunk volna, ahogy, akkor talán könnyebben adtam volna esélyt neki. Még is úgy érzem, hogy a saját családom elárult és ő maga se becsül meg annyira, mint kellene. 
Sokat várok el? Lehetséges. Élvezem? Nagyon is.
Az idő folyamán Harry valóban tett arról, hogy tudomásomra jusson, az éjszakákat itthon tölti. Mindig benéz hozzám, komolyabb erőfeszítéseket tesz, hogy jobb legyen. Jobb legyen velem. A vacsorámat mindig felhozatja, amikor teljesen tudatosul benne, hogy nem fogok vele tartani az asztalnál. Bár meg tehetném, hogy lemegyek, engedhetnék neki. Ennek gondolata sokszor megfogalmazódott már bennem, de azt hiszem, hogy a már szinte hónapokba nyúló itt-tartózkodásom alatt most jutottam el oda, hogy engedjek. 
A gardróbóm mélyéről kiválasztok egy ruhát, ami nem is nagy estélyi, de még is megtiszteli őt, aki a napok nagy, jelentős részében öltönyben van, legalábbis ingben, s öltönynadrágban. Aztán megfordul a fejemben a csipkés csodás hálóingnek viselete. Még nem volt rajtam, nem láttam értelmét, de a vele párosítható hasonlóan enyhén csipkés, szatén köntössel csodálatos fekete látványt nyújtanak. Belebújok a simogató anyagba, amely olyan tökéletesen illik rám, hogy egy másodpercre megfordul a szégyenlőség gondolata bennem. Gyorsan kiűzőm a kavargó gondolataimat a fejemből, és elindulok az ajtó irányába, miután parfümfelhőt fújok magamra.
A köntös anyaga utánam szál a levegőben a lépteimet követően. Szándékosan hagyva kioldva, lábaimat megmutatva. Halkan lépek a fa lépcsőkön, melyeket puha szőnyeg borít. Talpaim belesüllyednek az anyagba, kezem a fakorlátón siklik végig, míg el nem érem a földszintet.
Belépve az étkezőbe Harry először fel se néz rám, aztán felpillant. Telefon van a fülén, ahogyan mindig, most is a munkájával törődik. Vagy nevezzük, aminek akarjuk. Viszont a szemei rajtam és el sem engednek. Végig siklik rajtam. Elmosolyodom magamban, és képzeletben vállon veregetem magam. Az asztal közepéhez lépek, elveszek egy szőlőfürtöt és a saját terítékemhez megyek, az asztal másik felén. Elfoglalom a trón méretű székben a helyemet. Diszkréten, keresztezem a lábaimat, hogy véletlenül se villantás legyen a vége. 
- Majd visszahívlak – bontja a vonalat, a szemeivel végig engem figyel. – Igazán... Csodás vagy.
- Köszönöm, reméltem, hogy tetszeni fog.
Látom Matt tekintetét, ahogyan felszolgálja a vacsorát. Megszeppen. Nem tudom, hogy amiatt, hogy itt lát az asztalnál, vagy az öltözetemnek köszönhetően, de elmosolyodom. Leteszi elsőként elém a vacsorát, amelynek fenséges illata van. Megpillantom a tökéletesre sült bárány sültet, zöldbab körettel, friss salátával, és már is összefut a nyál a számban. Meg sem várva, hogy Harry is megkapja a maga adagját, villámat az életbe szúrom, és már a számba is tolok egy ízes falatot.
- Jó látni, hogy ennyire jó étvággyal eszel. Örülök, hogy csatlakoztál hozzám.
- Csupán nem szerettem volna, ha az étel kihűl, mire a szobámba ér.
Látom rajta, hogy nevetni akar, szinte egy mosoly gyér árnyékát fel is vélem fedezni a szája sarkában. 
- Természetesen – ért egyet, és iszik egy korty bort. – És ezét jöttél hálóingben? 
- Nem kell emiatt remélem meghalnia senkinek. Nyugodj le nagyfiú. 
- Akkor kicsit diszkrétebben öltözz fel, ha kérhetlek. Nem tolerálom, ha a személyzet így lát téged.
- Az nem zavar, ha a medence partján látnak meg?
- Mindennek meg van az ideje, bébi.
Elmosolyodom. Az ölemből felveszem a szalvétát, és felállok. Hagyom, hogy a köntös szétnyíljon és mindent megmutasson, amit a hálóing nem takar. Úgy szelem át kettőnk között a távolságot, mintha komoly elhatározásaim lennének, pedig enyhe bizonytalanság szele éled fel bennem minden lépésnél. Közelebb, s közelebb lépve felé. A tekintetével végig követi a mozzanataimat. Egy pillanatra sem enged el, és hátrébb is húzódik a székkel együtt. Lehajolok, megtámaszkodom a kartámaszon, tekintetünk egy vonalba kerül, és az illata, ami első naptól fogva tart, az orromba kúszik.
- Ne legyél egy önző seggfej. 
Elmosolyodik. Keze a csupasz combomra kúszik a köntös anyaga alatt. Finoman megszorongat, és már is kellemes sajgást érzek a lábaim között.
- Csak szeretem a helyén tudni azt, ami az enyém.
- Nem vagyok a tied.
Szemei elkalandoznak, s pillantása a hálóing alá kúszik. A melltartó hiányában elétáruló melleim teljesen felkeltik az érdeklődését.
- Itt vannak a szemeim – állánál fogva felbillentem a fejét, hogy a szemeimben nézzen. – Azt hittem, hogy érett férfi vagy.
- Édesem, elhiheted, hogy érett férfi vagyok. Ha nem így lenne, már az asztalra vágtalak volna, és a farkam benned lenne.
Lenyúlok és megragadom az említett testrészét. Nem szakítja meg a szemkontaktust. Elmosolyodom, és lejjebb hajolok, míg ő kissé jobban megszorongatja a combomat, de nem indul el feljebb az érintésével.
- Azt hiszem, hogy visszavonulok. Köszönöm a vacsorát, csodás volt – nyomok egy kisebb csókot a szája sarkába és ott hagyom. 
Meglepetésemre elenged, nem tart vissza.

Késő van. Az éjszaka zavaros, az ég mennydörgéstől zeng, az eső zuhog, én még is a növényeimmel foglalkozom. Lehet, hogy valakik bolondnak tartanak, de megnyugvást találok a kertészkedésben. A sivár, zöld kertet, virágokkal, fűszernövényekkel és zöldségekkel borítottam meg az elmúlt idő alatt. Harry nem szólt a nem tetszését illetően, de valószínű, hogy nem is hatott volna meg túlzottan. 
Megtörve érzem magam. Tudom, hogy gyűlöli a családom, bár az okát senki sem osztotta meg velem. Ennek ellenére bosszúból még is el akar venni. Felkavarog a gyomrom ennek tudatára. Soha nem gondoltam volna, hogy valakihez azért fogok férjhez menni, mert nincs más választásom.
Könnyeim hullanak és az esővel keverednek. A növényeim a sáros kezeim alatt kerülnek a földbe. Eltökélten rendezgetem őket, szívvel, s olykor még beszélek is hozzájuk. Már arra jutottam, hogy ennél is rosszabbul járhattam volna. Harry helyes, és tényleg aranykalitkában tart, meg van mindenem, semmiben sem szenvedek hiányt. Soha nem bánt, annak ellenére, hogy pár telefonhívásnak voltam már fültanúja, ahol nem valami szépen beszélt a családom tagjairól. Fogalmam sincs, hogy lehet ennyire szélsőségesen szeretni, és megvetni valakit. bár még semmi sem történt kettőnk között, a vonzalom kézzelfogható. Ennek ellenére még is megveti a családom. Kavarognak az érzelmek, a gondolatok bennem.
- Meg fogsz fázni.
- Meguntad, hogy az ablakodból leselkedsz?
- Reméltem, hogy lesz annyi eszed, hogy bevonulsz az eső előtt és nem hálóingben ülteted a barátaid.
- Nem vagyok őrült! – pattanok fel. – Valami elfoglaltság kell, amíg te azon vagy, hogy kinyírd a családom. Én pedig ennek ellenére vonzódom hozzád. Kellenek a tiszta gondolatok. Le kell foglalnom magam, hogy ne azon törjem a fejem, hogyan mérgezhetnélek meg!
- Örülök, hogy őszinte vagy.
Zuhog ránk az eső. Fekete ingje a testére tapad, én rólam nem is beszélve. Felnézek rá, és most érzem, hogy mennyire is hideg a szél, az eső, és a tekintete. 
- Te is őszintén beszélsz, már amennyire. Házasok leszünk, kétlem, hogy titkok jót tennének a házasságunknak. 
- Ahogy az sem, hogy tüdőgyulladást kapj. Irány befelé.
- Tudod, amikor megjelentél, és a kezemet kérted apámtól, nem hittem abban, hogy lehet ebben bármi jó is.
Közelebb lépek hozzá, kezem az ingje anyagát gyűri össze. Nem zavarja, hogy a kezem koszos, sáros. Állja a tekintetemet, ami nehéz lehet tudván, hogy a hálóing és a köntös anyaga második bőrként öleli körbe a testemet. 
- Bosszúból akartam, de látod, hogy mindent megadok neked. Még normális keretek közötti szabadságot is. – simogatja az arcomat, és a nedves hajamat eltűri. – Fogalmam sincs, hogy milyen a szerelem, de képes vagyok tanulni, fejlődni. Ahogyan azt igyekeztem kimutatni az elmúlt időben is. Nem kell harcolnunk a másik ellen. Sok év áll előttünk. Megoldhatjuk diszkrét harmadik és negyedik féllel, de nekem nem áll szándékomban. Vonzó nő vagy, bár kissé szeleburdi.
- Nem vagyok bolond! A növények legalább meghallgatnak.
- Valóban jó hallgatóság. Próbálj meg bízni bennem. Eddig sem bántottalak, igaz?
- Nem lehet soha hinni egy maffiózó szavának. 
- Hinned kell nekem. Ezerszer csókollak meg inkább, mintsem, hogy fájdalmat okozzak egyszer is.
Ujja le, s föl jár az arcomon. Reszketek. Egyszerre az érintésének és a viharnak köszönhetően. Közelebb húzódom hozzá, homlokom a mellkasának támasztom.
- Már fájdalmat okoztál azzal, hogy a családom ellen mész.
- Ahogyan ők is bérgyilkosokat küldenek nyíltan a mai napig a nyakamra.
Felsóhajtok. Igaza van. 
- Választás elé állítasz?
- Soha nem kérnék tőled ilyet. De tény, hogy a feleségem leszel, még ha ezt az egész családod ellenezi.
Felnézek rá, kezem a derekára csúszik, majd fel a mellkasára, a nyaka köré. Lehúzom magamhoz, és a számat a szájára nyomom. Lehajol, hogy megkönnyítse a dolgomat, és hevesen kap az ajkaim után. Keze a fenekem markolja meg és teljesen a saját testéhez présel. Érzem szívének vad dobbanásait, és ahogyan a lehetetlennél is közebb igyekszik húzni magához.
- Nem akarom még egyszer meglátni rajtad ezt a hálóinget.
Felnevetek és sikoltok egyszerre, amint a kezeibe kap és a terasz fedett részére visz. Tovább csókol, hátam az üvegajtónak nyomódik, teste az enyémnek, keze mindenhol ott van, a nyelve az enyémmel jár keringőt. 
- Le kellen zuhanyoznom – suttogom a szavakat a szájába.
- Szeretlek mocskosan is.
- Azt meghiszem – tolom el kicsit magamtól. Ellenkezik, de hátrébb lép.
Besurranok a villa falai közé, de ismételten megragad.
- Tiszta sár a lábad – motyogja, én pedig szégyenkezve nézek le a fekete talpaimra. Nem valami szép látvány. – Ne aggódj a sár kijön, az égésinyom nem.
Mosolyog, de én rosszul érzem magam, hogy ennyire egy undok voltam, és rongáltam. Megcsókolom, ahogyan a szobám falai közé lép és a fürdőbe visz. A zuhanyba tesz le. Megnyitom, kellően forróra állítom, és elkezdek megszabadulni a nedves ruháktól, melyek alig takarják a testemet. Harry is így tesz, és már a csempének présel. Szerencsére a sár eltűnik a lefolyóban és csak ketten maradunk a forró vággyal a zuhanykabin falai között.
Szája mindenhol ott van, kezei bebarangolják a testem vonalát. A vágy még nagyobb fülledtséget hagy maga után az üvegen. Kapkodom a levegőt, ajkai a mellemet járják be, kezei mindenhol ott vannak a testemen, ahogyan az én kezem is bejárja a kidolgozott felsőtestét, a hajába túrnak, s finoman meg is húzzák azt. Elszakad a testemtől és a szemeimbe néz.
- Megígértem, hogy nem nyúlok hozzád, amíg nem egyezel bele.
- Ne kényszeríts arra, hogy kimondjam – kapok levegő után. Megfogom a kezét és a combjaim közé vezetem. – Elég bizonyíték?
Féloldalas mosolyra húzza a száját. 
- Zavarba jövök, ha ilyeneket csinálsz.
Felnevetek, pedig ez az a dolog, ami most nagyon nem illik a szituációba. Fordítok rajtunk, és a hátát a csempének taszítom. A víz rázúdul, végigfolyik a testén, én pedig kedvet kapva közelebb hajolok és a nyelvemet végig húzom a felsőtestén. Kiseperi a nedves hajamat az arcomból, ahogyan előtte térdelve megragadom a farkát és a szamba csúsztatom. Megsimítja az arcomat, és még beljebb kerül a számba. Egy pillanatra megérinti a torkomat, aztán visszahúzódik. 
- Izgató a forró kis szád – sziszegi a fogai között.
Hajamat marokra fogja és mozogni kezd. Először finoman, hogy szokjam, és megfelelően értékelem a figyelmességét is. Nem hagyja, hogy sokáig kényeztessem a nyelvem simogatásával, felránt a kezemnél fogva és a számra tapad olyan hévvel, hogy beleremegnek a lábaim is, a szívemmel együtt.
Combjaim alá nyúl, szinte az üvegre csap, és már belém is csúszik. Szorosan kapaszkodom a vállaiba, míg ő elkezd egy őrjítő tempót felvenni. Nyakamat csókolja, nyalja, a keze a testemet felfedezi, a farkba pedig töretlenül mozog bennem minden pillanattal egyre feljebb, s feljebb korbácsolva a vágyainkat. 

2020. június 8., hétfő

Need to feel the pressure somewhere on my body




Az ecset könnyedén siklik végig a szemhéjam felszínén, maga után egy gyönyörű, édenfekete tuscsíkot hagyva. Hátra lépek a tükörtől és megcsodálom a kivételesen, egészen jól kinéző ívet, mely tökéletesen követi a szemem ívét. Visszacsukom a tubust, és ledobom a pultra a többi, enyhén koszos sminkjeim közé. Mindenhol egy kis púder, s még alapozó is hanyatlik a pult, valamikori hófehér felületén. A szempilláim tökéletesen emelik meg a tekintetemet, amelyre azt hiszem, hogy a mai éjszaka folyamán szükségem is lesz. Vörös rúzsomat az ajkamra festem, kissé kijavítom, ahol rászorul, s elhagyom a fürdőt, hogy belebújjak az este főszereplőjébe.
Harry nem éppen a visszafogott ruhák között válogatott a számomra. Biztosított róla, hogy rá bízhatom nyugodt szívvel, de ahogy megláttam az anyagot, már tudtam, hogy minden leszek benne, csak nyugodt nem. Valószínű egész este azon fog járni minden gondolatom, hogy nehogy bármi is előbukkanjon belőle.
A fekete anyag úgy követi a testem vonalát, hogy már magamat bámulva is zavarba jövök. A földet súrolja, és megfordul a fejemben, hogy remélem nem fogok hanyatt esni benne. Hátat fordítok a tükörnek, hogy azt a részét is tökéletesen be lássam a testemnek, a ruhának és az egész összehatásnak, amit mutatok. Szinte az egész hátam szabadon van a ruhának köszönhetően. Az is megfordul a fejemben, hogy a fenekem fentről egy rossz mozdulat hatására előbukkan. Ahogyan a fenekemet, a csípőmet jobban szemügyre veszem megpillantom a bugyim körvonalát, ahogyan a húsomba vág. Fogalmam sincs, hogy meddig jár az agyam, de a hosszú felslicceléshez vezetem a kezeimet, és felnyúlva lehúzom a lábaimon a finom csipke darabot. Felegyenesedem, lesimítom a ruhámon a gyűrődéseket és felegyenesedem teljesen. Meztelennek érzem magamat. Feszengek. Ebből a pillanatból Harry rángat ki, ahogyan mögém lép, keze a csupasz bőrömön, a derekamon állapodik meg.
- Indulhatunk?
Végig nézek rajta a tükrön keresztül, és megállapítom, hogy igazán férfiasan fest a méretre szabott öltönyében, és a csokornyakkendőben, amely a nyakát keretezi. Smaragd tekintete az enyémbe mélyed. Semmi sem látszik az arcán, így aprót bólintok és szembe fordulok vele.
- Indulhatunk.
Kezemet megragadva vezet ki a helyiségből, az apartmanból, a liftig, le egészen a földszintre, ahol a parkolófiú már is kipattan az autójából, megkerüli a járművet és kitárva nekem annak ajtaját besegít. Hosszú ruhám kissé ügyeskedést kíván, és arra is oda kell figyelnem, hogy nehogy akaratlanul villantás legyen a vége a fiú irányába, akinek többlet borravaló lenne. Rámosolygok, ő becsukja az ajtót és Harry indít is. 

Belépve a terembe nagyot nyelek az elém táruló látvány következtében, amint az agyam felfogja, hogy hova is csöppentem. Körülöttünk több ember falja egymást, vannak, akik ruha nélkül élvezik az estét, de vannak hasonló estélyibe, mint mi. Harry biztosan tart, de én nem tudom elszakítani a pillantásaimat a körülöttünk sündörgő emberekről. Pár lány dekoratív ruhában jár körbe a helyiségben. Egy hozzánk lép, s akkor látom meg, ahogyan a hófehér utcák csodásan kidolgozva terülnek egy az ezüst tálca felületén. Úgy kínálja, minta finom sütemények lennének a kezei között, nem pedig drog. Ellép, és más felé indul, Harry pedig maga felé fordít. 
- Lazíts – suttogja az ajkamba a szavakat. Szorosan tart a testéhez közel, szinte már eggyé válik a lélegzetünk. Fel kell néznem rá, hiába viselem a gyilkosan magas cipőket, így is fölém magasodik jóval. – Semmit sem kell elfogadnod, amit nem akarsz. Csak rám koncentrálj, és kövess.
Bólintok.
Alig észrevehetően fogadom el, amit mond és már a szájára is von. Beleremegek az érintésébe. Keze a fenekemre talál, ujjai belém mélyednek, így még közelebb nyomva a testéhez. Nyelve megtalálja az enyémet, enyhe borostája karistolja az arcomat, én pedig enyhén megremegek a heves, váratlan csókjának hatására, amely teljesen le is vesz a lábamról. Teljesen kizárom a zenét, az előbb látott képeket, és átadom magam a férfinak, aki a karjai között tart biztosan.
- Igazán csábító látvány.
Harry ekkor szakad el tőlem, én pedig realizálom, hogy hozzánk intézték a szavakat. Nagyot nyelek, Harrytől nem elszakadva fordulok a hang irányába. Egy férfi, ködös tekintettel méreget bennünket. Nők veszik körül, előtte az üvegasztalon nagyobb mennyiségű drog terül el, és pár pohár alkohol is helyet kapott mellettük. 
Feszengek. Keresztezem a bokáimat és teljesen Harrynek dőlök. Csípőmnél ujja le, s föl jár, ami kissé megnyugtat, de nem jelenteném ki, hogy a szívem dobogása normalizálódna. Féloldalas mosolya az arcán húzódik, rám pillant, egy újabb csókot csen, s visszafordul a férfi irányába, akihez jöttünk.
- Igazán csodás barátnője van – pillant végig rajtam. A combom szabadon mutatkozik meg előtte a ruha vágásában. Rámosolygok szépen, így fogadom a bókot. Mindent Harryre bízom. Feláll és közeledni kezd. Észrevétlenül merevedem meg Harry karjai alatt. Tovább simogatja a csupasz bőrömet. – Kérem, fogyasszunk együtt egy italt. 
Figyelem az oldalamon álló férfit, aki bólint. Ujjainkat egybefűzi és vezetni kezd, követve a házigazdát egy keskenyebb folyosón át, ahonnan ajtók, valószínűsítve, szobák nyílnak. Nem engedem el Harry kezét egészen addig, amíg Greg meg nem torpan egy ajtó előtt, ahol őrök állnak.
- Sose lehet tudni – magyarázza, és beinvitál bennünket egy szobába, amelyben a narancs és a piros szín dominál. Szőnyeggel borított a helyiség, melybe a sarkaim bele-bele süllyednek. Erősen fogom Harryt, aki vezet a kanapé irányába, míg Greg a bárhoz lép. – Sajnálom, de semmi édessel nem szolgálhatok. 
Valószínűsítem, hogy nekem szánja a szavait.
- Semmi baj, megvagyok.
- Elfogad egy pohár whiskyt?
- Rendben vagyok, köszönöm a figyelmességét – bájolgok neki, és finoman keresztezem a lábaimat. Harry a csupasz combomra helyezi a szabad kezét birtoklóan.
Biccent, átnyújtja Harrynek az italt, ami tisztán színezi meg a pohár kristályos feszínét. Greg leül velünk szemben, egy fotelben kényelmesedik el és fogyasztani is kezdi az italt.
- Csodálatos a hölgy – szabad lábaimat úgy vizslatja, mintha muszáj volna neki. Csodálom, hogy a nyála nem csordul ki a ferde száján, amelyen most a nyelve szalad végig. Megborzongok, de igyekszem elrejteni ennek jelét.
- Köszönöm – Harry komoran mondja. – Szerencsés vagyok. A kezeim közé került, és már nincs is menekülési út.
- Igazán csábító volt a csókjuk. Mondhatom, hogy a teremben a legforróbb pár voltatok, és még csak egy csók csattant el kettőtök között.
- Mit akar tőlünk? 
Félre hajtja a fejét, és azt hiszem, hogy zsigerből megérzem, hogy ebből már semmi jó nem sülhet ki. Harry keze alatt átcsúsztatom az enyémet, és az ő combjára helyezem amolyan biztonságot keresve.
- Azt teszed vele, amit én mondok.
Belém fagy minden. Levegőt is elfelejtek venni a kijelentése hallatán. Tudtam, hogy meredek a pasi, Harry már mesélt erről, de soha nem részletezte. Én pedig a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyesmire kell vetemednünk. Nagyon remélem, hogy Harry nem akar eleget tenni ennek a perverz, számomra undorító kérésnek.
- Rendben.
Köpni-nyelni nem tudok, amikor Harry száját elhagyja a szó. Mi van?
Feláll, kezét nyújtja és maga után von. Kiránt a bár oldalától egy bárszéket, a fotel elé helyezi nem messze, és felsegít rá. Végig egybekapcsolódik a tekintetünk. Valamiféle megnyugvást keresek benne, és lassan sikerül is lenyugtatnom a kapkodó lélegzetemet. 
- Csókold meg.
Hangzik el az első parancs.
Ismerős terület, ez még nem is rémiszt meg. Igyekszem kizárni, hogy ez a perverz öreg bennünket bámul, és kitudja, hogy mik indulnak meg benne ennek látványára. 
Harry nyelve az enyémre talál. Szájában hal el egy halk nyögésem, ujjai a hajamba túrnak, meghúzza, megbillenti a fejemet, mélyebben csókol, fogaink koccannak, a lélegzetünk eggyé válik és egy pillanatra sikerül elfelejtem, hogy hol is vagyunk, amíg a férfi hangja fel nem hangzik ismételten. 
Harry elszakad tőlem és Gregre pillant, de én egy másodpercre sem szakítom el a pillantásomat Harry arcáról.
- Nyúlj a lábai közé.
Zöld szemek ismét találkoznak az enyéimekkel, a keze pedig szinte parancsszóra vándorol a ruhám sliccének köszönhetően könnyedén a csupasz combjaim közé. Látom a tekintetében az izgalom megcsillanását, amikor érzékeli a bugyi hiányát. Elmosolyodom magamban, bár nem így képzeltem el a helyzetet, de örülök, hogy ennyire meghökkentően alakult.
Kutató ujjaival hozzám ér. 
Bassza meg.
Komolyan gondolja!
Fejem hátra bicsaklik, ahogyan a csiklómat simogatni kezdi. Széjjelebb csúsznak a combjaim a bársonnyal borított szék anyagon, ám kapcsolok a ködös gondolataim közepette, és összébb zárom. Harryvel a tekintetünk egybeolvad, közelebb hajol, szája megnyalja az enyémet, és olcsó, ribanc módjára még többet kezdek követelni a hosszú ujjakból. 
- Csodálatos – a mormogó hang visszaránt oda, hol valójában vagyunk, és az izmaim teljesen körül ölelik Harry ujjait, amelyek a hüvelyemet simogatják. Fogalmam sincs, hogy mi történik, csak egy idegen ujjat érzek meg a nyakam vonalán, Harry ujjai eltűnnek belőlem, és megperdülve másodpercek töredéke alatt a háta mögött találom magamat. Fegyvere a kezében és a férfi koponyájával találkozik a csöve.
- Mint említettem, ő az enyém. Greg.
- Ki a fasz vagy? – fröcsögi a szavakat. Már egyáltalán nem az a jókedvű, szexjátékos fickó, mint aki volt.
- Az, akinek a területére betörtél – lép közelebb hozzá Harry. – Hogy gondoltad, hogy Észak-Texasban terítesz?
- Harry Styles – röhög fel. – A híres díler személyesen jött elintézni a mocskos munkát. Vegyem megtiszteltetésnek?
- Baszd meg!
- Arra készültem.
Harry szájba veri a fegyvere markolatával. Vér fröccsen a falra, és enyhe csontok roppanása visszhangot ver a szoba falai között. Közelebb lép Greghez, aki röhögve köpi a szájában összegyűlt vért a padlóra.
Az orromba kúszik a fémes szaga a vöröslő vérnek. Felfordul a gyomrom. Kétlem, hogy valaha is képes lennék megszokni ennek a látványát.
- Figyelmeztettek téged. Az embereim és mások is, de te azt hitted valami kibaszott király vagy. Tudd, hogy senki sem szórakozhat! 
- Szerintem más hiszi, hogy egy kibaszott király – röhög. 
- Idejöttél újgazdagként, és a pöcsödet vered a kokainra. Te is csak egy mocskos drogos vagy.
- Még is a magamfajta mocskos drogosokból élsz. Bár megértem, hogy ilyen szép kurvákat komolyan dollármilliók segítenek csak eltartani.
Magam köré fonom a kezeimet, amolyan védekezésképpen. 
- Utolsó kívánság?
- Baszd meg!
Harry meghúzza a ravaszt, én pedig összerezzenek. 

Még mindig a szívem a torkomban zakatol, ahogyan az enyhe forgalomban haladunk az éjszaka folyamán. Egyikünk sem szólal meg. Tudom, hogy Harry számára ez nem egy egyszeri, első alkalom volt, de teljesen más a tudatában lenni valaminek, vagy pedig átélni azt véleményem szerint. Az éjjeli fények elhomályosulnak a látásomnak köszönhetőn. Igyekszem nem kiengedni a könnyeimet, s magam sem tudom, hogy mi ért jobban célt a bensőmben. 
Érzem Harry kezét az enyémre vándorolni, amelyek így már a combomon pihennek. Megrezzenek az érintését követőn. Felé pillantok, de ő csak az utat figyeli. Zöld szemein a fény megcsillan, állkapcsa feszes. Kezén meglátok egy pár vércseppet, s inkább elkapom a tekintetemet gyorsan.
Beérve a lakásba Harry el is tűnik a fürdőszobába és már a zuhany zuhatagjának hangja áramlik ki a helyiségből. Becsukja az ajtót, én pedig a hűtőből megragadva egy üveg rozét, kitöltöm az első pohárba, amely a kezembe akad, és szinte fel is hajtom. Úgy érzem, hogy erősebbre lenne szükségem, de mindössze beérem ezzel. Lerúgom a cipőimet, a pultnak dőlök, és a szemeim előtt ismételten megjelennek a képek, a szagokat az orromba érzem még mindig. 
Felkapom a fejem az ajtónak halk hangjára.
Harry megjelenik nedves felsőtesttel, a derekán törülközővel. Hajáról vízcseppek esnek a testére és gördülnek végig azon, míg a törülköző anyaga fel nem szívja azokat. Közelebb igyekszik hozzám, kiveszi a poharat a kezemből és ő is felhajt egy kevéske bort. 
- Megtetted volna?
Értetlenül néz rám, de hamar összekapcsolja a dolgokat.
- Természetesen nem – mondja, s leteszi a poharat a márványpultra. – Nincs az a pillanat, hogy én már előtt dugjalak meg. Hidd el, minden gyönyöröd az enyém – lép közelebb. 
Lepillant rám, egy csepp víz az arcomra esik, végigszáguld rajtam az ajkam sarkában pedig a nyelvem enyhén kidugva meg is ízlelem. Ujja az ajkamhoz ér, és végig simít rajta. Árad testéből a forróság, amely nem csak a zuhanynak köszönhető.
- Bár nem kétlem, hogy az elkóborolt fehérnemű tudatában nem sok választott el attól, hogy ott dugjalak meg azon a széken.
Elmosolyodom önelégültem és iszom még egy kis bort. Azt hiszem, hogy amolyan pillanat nyerés vele szemben, amit elkövetek. Nem igazán tudom kezelni őt olykor, és most meglehetősen nehéznek bizonyul.
- Minden rendben? – tűr egy rakoncátlan tincset a fülem mögé és még közelebb lép hozzám. Elveszi tőlem a poharat ismételten, leteszi, engem pedig úgy taszít a pult és a teste közé, hogy levegőért kezdem kapkodni. Lenyúl, végig simít a combomon. Megremegek érintésének következtében.  – Nem akartalak ilyen látványban részesíteni. Ne haragudj.
Olyan könnyedén gördülnek a szavak le a nyelvén. Olyan egyszerűnek tűnik. Még sem látok rajta semmilyen megbánást, csak afelől, hogy részese voltam. 
Megdermedek, ahogyan a ruhám anyagát a sliccnél kezdődően felszakítja, az pedig úgy adja meg magát Harry akartjának, mintha egy behódolt ribanc lenne. Meztelenül állok előtte, teljesen védtelenül, feltüzelve és egyszerre vágyva az érintésére. Felültetet a hideg márvány felületére, mire felszisszenek, de hamar hozzászokom az érzéshez és eltűnik a hűvössége az anyagnak. 
Szája a számon, nyelve a nyelvemen, a keze pedig a testemen, ahogyan az enyém is az övén. Mindenhol is érjük egymást. Nyöszörgőm a hevessége következtében, s a szájának falánkságán. Nem igazán hagy levegőhöz jutnom, de én magam sem kapkodok lehetőséget keresve, hogy elszakadjak tőle. Keze a puncimra talál, ujja olyan intenzitással kezd el simogatni, hogy akarva akaratlanul is elszakadom az ajkaitól, ujjam a vállába mélyed, de el is dönt a pulton. Hallom az üvegnek éles hangját, és a bor illatát. Oldalra pillantva elém is tárul a rozéval áztatott pult, ahogyan a derekam alá is elér az alkohol, le egészen a combjaimig. Minden abban úszik, de nem állunk le. Szája végig csókolja a mellem, a hasam és már a lábaim között csókol. Felteszi a sarkaimat a márvány szélére, és még jobban kitár maga előtt, szinte már felszolgál a bor mellé desszertnek. Hajába túrok, még közelebb igyekszem vonni a felhevült bőrömhöz. Lehunyom a pilláim, az adott érintéseire, a nyalintásaira, a nyelve vad mozgásának érzésére koncentrálok. Teljesen felemészt a vágy. Ajkaim elnyílnak, szabad keze a mellemre csúszik, finoman megszorongatja, a számon végigszánt vele. Tekintetünk találkozik, ujja a számba kúszik, megnyalom, aztán elhúzza tőlem. Visszatér a melleimhez, nyelve pedig végig nyal a hasamon át, a mellem halmához, majd a számba végzi útját. Érzem a bor és az des-sós ízem keverékét a nyelvén, míg olyan vadul csókol, mintha nem lenne holnap.
Hátam ívben hajlik meg a teste alatt, ahogyan a farka teljesen elveszik bennem. Szinte fel sem eszmélek, de már hevesen mozogni kezd, elűzi a gondolataimat és eléri, hogy csak az ő adta gyönyörre koncentráljak. Nem is tudnék másra.
Felegyenesedik, magával húz, és erőteljesebben kezd el bennem mozogni. Úgy érzem, hogy tökéltesen összepasszolunk, a vágyaink, a csókok, a finom, még is pontos és intenzív csípőmozdulatai. Lenyúlok, megmarkolom a fenét, igyekszem a lehetetlent elérni, és még jobban magamba vonni. Hajamat marokra fogja és hátra húzza a fejemet. Szájunk ismételten egymásra talál, mélyen, ahogy a farka is ismétlődően tesz így.
Szorít, csókol, testünk ragacsos, a bor és az izzadságunk illata mindent beleng, ahogyan a nyögések sokaságai is elveszik az éjben.