A Lány Szemszöge
Leérve a kocsmába egyből az alkohol megállott szaga csapja meg az orromat. Szinte már orrfacsarónak hat az egész, de még is itt kötöttem ki, ahogyan sok ember a kampuszról ide téved szinte minden éjszaka, míg többen csak a hétvégéken.
- Ne legyél már ennyire nyuszi. Nem fog megártani egy pár pofa sör neked sem.
- Tudod, hogy nem iszom, már megmondtam a legelején is – jelentem ki Clarenek, akinek az információ irigylésre méltóan suhan át a fején.
- Majd meglátjuk.
Kezemet megragadva húz az emberek között. Gólyáktól egészen a végzősökig mindenki található meg itt, nem szégyenkezve, hogy öntik magukba a sörtől, egészen a vodkán át minden folyékonyt. Úgy simulnak egybe a testek a zenegépből áradó retro stílust követve, hogy én pirulok bele egy-egy mozdulatba a lányok könnyedségének köszönhetően.
A pultnál megállunk, én még mindig a többieket méregetem. Sok ismerős arc van itt, az egész hoki és futballcsapat nagy része is, és a lányok, akik azon vannak, hogy valamelyik élsportoló karjai, vagy inkább lábai közé kerüljenek.
- Tessék!
Oldalra kapom a fejem és Claret pillantom meg egy üveg sörrel a kezében. Felvont szemöldökkel nézek rá, aztán felsóhajt és a fa pultnak dől. Meghúzza az egyik üveget és szemlélni kezdi a körülöttünk levőket.
- Itt a haverod, úgy látom Ashley már rá is ugrott.
A bejárat irányába nézek, amelyen Harry lép be és az említett lány valóban már előtte is van, hogy édes, meggyőző szavakat búgjon a fülébe. Elvigyorodom, de egyszerre émelygés tör rám. Figyelem Harryt miként is karolja körbe a lány csípőjét és indulnak el felénk, annak ellenére is, hogy nem találkozott még a tekintetünk. Közelednek, Harry haverjai is itt vannak, szinte lány koszorúban élnek. Anélkül már létezni sem tudnak, de hát egyetemisták, nyilván az élet rendje.
Felnéz Harry és összepillantunk. Elmosolyodom ő pedig Ashleyt felénk irányítja most már teljesen tudatosan.
- Minden rendben? – elengedi a lány derekát és felém hajol, hogy a kérdését tényleg csak nekem címezze.
Bólintok enyhén.
- Miért ne lenne?
- Nem szokásod itt lenni – vonja össze a szemöldökét zavartan és a farmerkabátja zsebébe csúsztatja a kezeit.
- Hát, ideje volt változtatni ezen.
- Hé, kiscsaj! – kerül elő valahonnan Will, Harry egyik csapattársa, akivel a közös házon osztoznak. Átölel a nagy melák, és az arcomra nyom egy puszit. Csupán pár hónapja mozgolódom a körükben, de már teljesen befogadtak, anélkül, hogy a bugyimba akartak volna bújni. – Miért üres a kezed! Tessék – nyújtja a söré.
Mielőtt tiltakozhatnék Harry megállítja.
- Nem iszik, tudod.
- Oké, eddig ide sem járt le – mutat rá a valóságra. – De ha nem, hát nem.
- Harry, kérj nekem egy vodkanarancsot – Ashley hangja süvít közénk, ezzel Harryt is visszarántva a valóságba, hogy ki is van a balján.
- Talán téged nem hall meg a pultos? – kérdezi kissé undok hangon Clare.
- Oké, nem kell itt a cicaharc – Will nevet és kikér mindenkinek egy-egy italt, engemet leszámítva. Nem igazán rajongok az ötletért, hogy ezzel a lánnyal keljen együtt töltenem az estét, de ahogy látom nincs túl sok választásom.
- Semmit sem kérsz?
Díjazom Harry figyelmességét, de semmit sem fogadok el tőle.
- Semmi bajod nem lesz. Egy sör még neked sem fog megártani, életem.
- Harry, nincs szükségem rá, köszönöm.
- Unalmas vagy – sóhajtja Ashley, mire Harry eltessékeli a társaságunkból, és eléri, hogy legalább egy számot végig táncoljak vele. Derekamon a keze, míg a másikkal az arcomon simít végig. Az én kezeim is hasonlóan a derekán vannak, a farmerdzseki alatt. Érzem minden izmának mozdulatát, s ez az érzés teljesen zavarbahoz. Hiába ápolunk nagyon jó kapcsolatot, és olykor segítjük egymást a tanulásba, ennyire közel még sem kerültünk soha egymáshoz a délutánok folyamán.
- Miért nem fogadsz el soha semmilyen italt?
Lehajtom a fejemet a kérdés hallatán. Kissé elszégyellem magam, és remélem, hogy rosszul hallottam. Megszorítja finoman a csípőmet, s még közelebb von magához. Homloka az enyémnek nyomódik, lehelete arcomat simogatja. Tekintetünk találkozik, nagyot nyelek, és elhatározom, hogy ideje megosztanom vele a történetem egy kis darabkáját.
- Még gimnazista koromban partidrogot csempéztek az italomba.
Megmerevedik, a tánc megáll, a zene tovább folytatódik.
Folytatom.
- Megerőszakoltak.
- Mondd, hogy ez mindössze egy ócska tréfa.
- Bárcsak az lenne. De nem akarom, hogy ezután másképpen néz rám.
- Barátok vagyunk, természetes, hogy szét akarom rúgni a seggét annak a patkánynak. Szeretném, ha elmondanád a nevét.
- Köszönöm, igazán, de erre semmi szükség. Jobba, ha most hazamegyek.
- Hazakísérlek.
- Fogok egy taxit – nyomok egy puszit az arcára. – Írok, ha hazaértem, oké? Holnap pedig találkozunk a szokásos időben.
Én.: hazaértem, érezd jól magad x
Ő.: Igyekszem, ha A nem éppen a farkamat akarná meglovagolni.
Én.: túl sok infó, csodás álmaim lesznek, kösz haver
Ő.: Velem mindig csodás álmaid vannak babe x
Bekopogok a nagy ház ajtaján, és az ajtó meglepően gyorsan tárul fel előttem. Will arca egy széles mosollyal néz vissza rám.
- Kislány, mi a helyzet? – ragadja meg a kezemet és húz be a ház falai közé. Becsapja mögöttem az ajtót, és a lépcső irányába vezet.
- Minden rendben. Hosszú volt a tegnap?
- Egy kis pipit találtam, nem panaszkodom – emeli fel védekezően a kezét.
- Reménykedtem benne – nevetek. – A szobájában van?
- Persze, gondolom tárt karokkal vár – kacsint rám és visszamegy a lakótársaihoz, akik a televízió előtt élvezik a focimeccs adta örömöket.
Lábaimat szedem felfelé a lépcsőn, végig a hosszú folyosón. A különböző hím szagok az orromba kúsznak, amelyeket még a mai napig nem sikerült megszoknom teljesen. Ahogyan azt sem, hogy olykor különös ruhadarabok heverésznek vidáman a padlón.
Harry ajtajához érve kopogok egyet, s be is nyitok. Őt sehol nem látom, ám a zuhany hangját tisztán hallom. Magam mögött becsukom az ajtót és a tökéletesen bevetett ágyra huppanok. Már elgondolkoztam rajta, hogy valóban ennyire rendes, vagy az én kedvemért tesz ilyen kis lépéseket. Lerúgom a cipőimet, kényelmesen elhelyezkedem és várok.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telik el, de a víz csak csobog, csobog és csobog. Eldőlök, hallgatom a kiszűrődő dúdolást. Elmosolyodom a kellemes hangot hallva. Nem igen mutogatja ezt az énét Harry, de meglehetősen szívet melengető számomra a hangja. A hoki viszont kizárja, s az első mindig is az marad az életében, amit teljesen meg is értek.
Érzem, hogy a szemeim elnehezülnek. A mai óráim eléggé fárasztók voltak és már este nyolcat is ütött az óra. Lehunyom a szemeimet, de csak egy pillanatra.
Harry Szemszöge
Azt hiszem, hogy a fájó végtagjaimat kellően a forró víz alatt helyére tettem. Elhagyom a zuhanyt, a törülköző anyagát a csípőm köré tekerem és kilépek a szobámba. Megdermedek, majd az órámra nézek.
Bassza meg!
Kissé túltoltam a zuhanyozásomat, de mocskosul jól esett. Az ágyamon elterülő lányra pillantok, akinek az illata belengi az egész szobámat. Beljebb lépek, halkan a komód mélyéről előhalászok egy alsót, és magamra is kapom mielőtt megszabadulok a törülközőtől. Leülök az ágyra és végig simítok az arcán. Megremeg, lassan felnyitja pilláit és csak az jut eszembe, hogy ezt a csodálatos lányt valaki bántotta. Szívem szerint kiherélném az illetőt, ha elárulná a nevét, de nem éppen akarja ezt ő is. Bár pár hónapja ismerem, és nem éppen párkapcsolati szempontból ismerkedtünk meg, de nem biztos, hogy visszautasítanám, ha arrafelé kanyarodnának a dolgok.
- Jó reggelt – mosolygom le rá.
- Ne haragudj – kezd el felülni lassan, míg teljesen velem szembe nem ül.
Látom, ahogyan megszemléli a testem minden centijét. Kibaszottul hízelgő a csodálata. Arcát enyhe pír színezi meg, ujjaim önkéntelenül nyúlnak ki és simítanak végig rajta. Elnyom egy ásítást.
- Azt hiszem hagyjuk a tanulást mára – ajánlom neki, mire bólint és fel is állna, de lekapom a csuklóját. – Hova igyekszel?
- Vissza a kollégiumba.
- Ülj vissza, nem szükséges elrohannod. Minden rendben van?
- Kimerítő volt a mai nap, ne haragudj. Holnap pótolhatjuk, ha gondolod.
- Van kedved megnézni valamit?
Bólint.
Hátramászik az ágyamra, én pedig a távkapcsolót a kezembe véve csatlakozom hozzá. Egy pillanatra átvillan az agyamon, hogy felvegyek valamit, de túlságosan imádom a pírt az arcán, ami akkor keletkezik, mikor rám néz.
Elindítom a sorozatot, amiről már sokat hallottam, de még sose vettem rá magam, hogy elkezdjem. Azt hiszem megfelelő alkalom el is érkezett. Elindul a Breaking Bad, mind a ketten a képernyőre meredünk.
Talán a negyedénél járunk, s érzem, hogy a fejét a vállamra hajtja. Lenézek rá megállapítva, hogy nem alszik még.
- Köszönöm, hogy nem löktél el magadtól – szólal meg váratlanul.
Megmerevedem. Még is miért kellene ellökni magamtól? Nem értem a kérdését, annyira ostobaságnak hangzik, mint néha a matematika egyenletek.
- Semmi okom nincs arra, hogy ellökjelek magamtól, babe.
Eltávolodik kicsikét, és szerintem ő sem gondolta, hogy még is ennyire közel marad hozzám. Orrunk szinte összeér, a szemeimbe néz. Hallom, hogy nagyot nyel, mire megfogom a kezét bíztatás képpen.
- Nem mindenki gondolná így. Egy sérült lány vagyok, még ha nem is akarok az lenni. Igyekeztem kapcsolatba lenni, de valahogy nem megy ez nekem.
- Egyáltalán nem vagy sérült – végig simítom az arcát. – Babe, aki nem tud annak tudatában veled lenni, hogy egy faszkalap nem tudott úriember módjára viselkedni veled szemben, nem a te szégyened.
Elmosolyodik.
- Bárcsak így látná mindenki.
- Csodálatos lány vagy – kacsintok rá, mire újabb mosolyt sikerül az arcára varázsolnom. – Mindössze az veszít, aki ellök magától.
Felsóhajt és elfordul a tekintetem elől. Hallom, ahogyan a gondolatai a fejében csak úgy cikáznak fénysebességgel.
- Amúgy is elmondtam, hogy csak azért barátkozom veled, mert bomba a segged – jegyzem meg, amit már régebben is megtettem. Most igazán, jókedvűen nevet fel. Hátra nyúlok, és megmarkolom. Teljesen megmerevedik a karjaimban. – És tapintásra is megfelelő.
- Harry!
- Csak az igazat mondom, babe.
Közelebb hajolok, számat a szájára tapasztom, és hevesen csókolom meg, hogy ezeket a mocskos gondolatokat végre kiűzzem a fejéből. Mindig is gyönyörűnek tartottam, de az, hogy ennyire alábecsüli magát, kicsinál. Nem tudom elviselni, és nem hagyom, hogy ilyen ostoba gondolatokkal ócsárolja saját magát.
Nyelvem utat tör, megtalálja az övét, és szinte felfalom. Megszorongatom, még közelebb vonom a testemhez, ha az lehetséges. A számban hal el nyögése.
- Ez nem helyes.
Szakad el tőlem.
- Ki mondja? Szerinted nem szarom le mások véleményét?
Szája után kapok. Nem fogadok el nemleges választ. Vagyis nem ilyen hülyeségekre hivatkozva. Szarom is le, hogy kinek olyan a szája íze, hogy elítéljen bennünket, hogy elítélje őt. Ha szeretne az öklömmel találkozni, akkor tárt karokkal várom. Nincs az az indok jelenleg a gondolataimba, amely előidézné azt, hogy az édes ajkaitól elszakadjak.
Az ölebe ültetem, melle a csupasz mellkasomnak nyomódik és azt kívánom, bárcsak ő is csupasz lenne. Megmozdul az ágyékomon, felsóhajtok, és megszorítom formás fenekét, ami tökéletesen simul a tenyereimbe. Farkam már is olyan vigyázban vágja magát, hogy belesajog mindenem. Érzem, hogy ő is megérzi az erekciómat.
Eltávolodok tőlem és tudom, hogy itt már nem ostoba kifogást fogok hallani, hanem valóst. Súlyost.
- Nekem ez nem megy – suttogja. – Szeretném, nagyon.
Ujjam szánt végig alsó ajkán, ezzel elhallgattatva őt.
- Bízol bennem?
Nem válaszol azonnal.
- Szeretném, ha segítenél – nehezen beszél. Zavarban van, és ezt imádom. Kezeim közé veszem az arcát, és a homlokom az övének támasztom.
– Nincs bizalmad a férfiak felé. Felém.
Bólint ezzel alátámasztva a kijelentésemet.
Kisebb csókot hintek a szájára.
- Szeretném, ha lenne.
- Sok mindent szeretnél – elmosolyodom.
- Megmutatod, hogy kell?
Nagyot nyelek kérésének hallatán.
IGEN! Bassza meg, még mennyire!
Szinte kiáltanám a szavakat, amelyek a gondolataimban élnek.
- Ha magad elégíted ki, van orgazmusod? – fülig pírul. – Építjük a bizalmat, babe. Csak úgy tudok segíteni, ha választ is kapok a kérdésemre.
- Igen.
Leteszem az ölemből magam mellé. Többet nem beszélek. Megcsókolom. Hevesen, finoman, falánkan. Mindig máshogy. Imádom annak tudatát, hogy enyém a feladata annak, hogy tanítsam. Égek a vágytól, attól, hogy azt csinálja, amit szeretnék. Természetesen nem kihasználva őt.
Elérem, hogy elkezdjen megszabadulni a ruháitól. Ez még könnyedén megy. Meg is lepődőm, hogy nem ellenkezik és úgy szabadul meg a textiltől előttem, mintha sokszor műveltük volna ezt. A szívem meglehetősen hevesen ver, mintha most látnék életemben először puncit. Magam is elgondolkozom, és fejben felpofozom magam, hogy ébredjek fel.
Elszakadok az ajkaitól. Felnyög és utánam indul. Még egy puszit adok neki, és a csupasz combjai között feltérdelek. Zihál. Mellkasa hevesen emelkedik, lábai remegnek és sima puncija szembenéz velem. Nyelvem magától szalad végig a számon, szinte már a nyálam is összecsordul a gondolatára, hogy beletemetkezzem.
- Kezd el kielégíteni magadat, ahogyan szoktad.
Megdermed a kijelentésemre és értetlenül néz fel rám.
- Csináld!
Lerántom magamról a bokszeremet, mire a farkam szinte örömében tökéletesben vigyázban áll. Olyan kemény a péniszem, hogy kisebb megkönnyebbült felszisszenés szakad fel a torkom mélyéből a szabadság érzésére. Tudom, hogy szívesebben merülne el a forró puncijában, de most az ujjaimmal kell beérnie becses testrészemnek.
Kezét a puncijához viszem, de mielőtt ténylegesen megérintené magát, a számba veszem azokat. Nyelvemmel kissé játszom vele. Felnyög. Eltátja kissé az ajkait, míg én szopogatom a kecses ujjakat. Elengedem, és már is a várakozó puncihoz simulnak hevesen. Simogatni kezdi magát, én pedig követem. Ujjaim a farkam köré fonódnak és mozgatni kezdem őket.
Furcsán érzem magam. Volt már, hogy lány előtt mielőtt megdugtam volna, lárántottam párat, de ez a felállás még soha nem fordult elő. Nem igazán kellett lányoknak sokat tanítanom. Nem tagadom, voltak pocsék éjszakáim, de akkor sem voltam olyan hangulatomban, hogy ilyesmikre vetemedjek. Azonban vele szemben élvezem, hogy taníthatom, hogy a közöttünk levő bizalmat kiépíthetem, és végül a forróságába merülhessek el.
Tekintetem felkalandozik a testén, hetyke mellein, amelyek az ajkaim után sóvárognak. Nyelvemmel mindenhogyan kényeztetném őket. Előrébb is haladok, miközben a farkamon dolgozom, és kissé megszorongatom az egyik keblet. Felnyög. Tekintetünk egybekapcsolódik, és az ujjai gyorsabban kezdenek el mozogni.
Elszakadok tőle, megmarkolom a lepedőt. Figyelem csodás arcának vonulatát, amelyen az érzelmek kész könyvként tárulnak elém. Vetekszik magával, de közben vágyakozik a megkönnyebbülésre, amelyet velem érhet el, még ha ennek mocskos is a módja.
Megszorítom a farkam tövét, a golyóim súlyosan ülnek combjaim között, és arra gondolok, hogy azok a rózsaszínen csillogó ajkak a farkam köré záródnak és keményen leszopnak. Keserves nyögés hagyja el a tokrom mélyét, mikor meglátom nyelvét kikandikálni ajkai közül. Szomjasnak érzem magam. Szomjasnak a csókjára, arra, hogy a száj az enyémen legyen, ez a csodásan nedves, csillogó punci pedig alattam, és igazán durván elmerüljek benne.
Garantálom, hogy a legszűkebb, legforróbb, és a legkívánatosabb, amellyel eddig találkoztam.
Annyira túlfűtöttnek érzem az egészet, hogy teljesen az őrület határáig kerget. Egy ujj eltűnik a hüvelyében. Felnyögök. Nem vagyok egy hangoskodó ember, de csak úgy szaporáznak ki belőlem a nyögések. Farkam mindjárt eldurran. Feszülök, érzem, hogy itt a vég, a csodás vég, ami innen már csak jobb, és jobb lehet.
A helyiséget a kapkodó lélegzetünk, nyöszörgések és az a mérhetetlen forróság tölti be, amely belőlünk árad. Idáig érzem nedvességének illatát, s megfordul a fejemben, hogy a nyelvemet belemélyeszteném pofátlanul. Fájdalmasan.
Hogy könyörögnie keljen a kielégülésért és egyszerre még többért. Még több gyönyörét, amit ennek a gyönyörű lánynak tudnék adni, ha alattam feküdne.
- Harry!
- Mire gondolsz? – hadilábon áll azzal, hogy szavakká formálja a gondolatait, de én nem hagyom meghátrálni. – Mondd ki, babe!
- Hogy a te ujjad játszik rajtam.
Elmosolyodom önelégülten.
- Hogy a te ujjad mozog bennem, simogat belülről. Mennyire jó! – kiált fel. – Többet akarok!
- És még? – nyalom meg a számat. Nem sok van már vissza, és szeretnék minden mocskos gondolatot kihúzni belőle.
- Rám nehezedsz, a melleimet csókolod, a számat. Mindenhol ott vagy.
- Igen, babe, mindenhol ott vagyok.
Szinte végszóra érem el az orgazmust és a hasam már is nedvessé válik. Az ő háta is ívben hajlik meg, lábai megremegnek, és eléri a tetőpontot, ahonnan nincs tovább. Ráhajolok, számat szájára nyomom, ujjam az övé helyére kerül, és az utolsó löketet megadva neki csókolom át a bizalom kapuján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.