Beauty and a Beat

Magas sarkaim a beton kemény felületén hangosan adnak jelet arról, hogy közeledem a szögesdróttal körbevett épület irányába. Tenyereim végig szaladnak a fekete ceruzaszoknyám anyagján. Aktatáskám a kezemben billen a lépteimet követően. Telefonomat a zsebembe csúsztatom, és előszedem a kártyámat, amelyet a kapuban elhelyezett őrbódéban fel is mutatok. Rövid ellenőrzés, egy mosoly, és pár dicsérő szó a munkájukat végző, ám unalomban álló őröktől. 

Belépek a kapun és a kerítésekből kialakított folyosókon haladok. Az udvarra betekintést enged így a rendszer, s látom, ahogyan a fogjok éppen kosaraznak, eddzenek, vagy csak összeverődve keményeknek hiszik magukat. Ha kinn nem lehettek azok, valahol csak el kell, hogy érjék a céljaikat, és királyként vonuljanak.

Pár füttyszó követ néhány ajánlatot, amelyek úgy repkednek a nyitott térben, mintha galambok lennének. Ez minden alkalommal így zajlik, és egyre jobban már az egyik fülemen be, a másikon pedig kimegy. 

Beérek az épület főbejáratához, melynek ajtaját az őr ki is tárja előttem udvariasan. Egy mosoly, s egy köszönöm hagyja el a számat, és térek be a kissé dohos, sötét, és hideg épület falai közé. A pulthoz lépek, ahol ismételten mindent ellenőriznek, ahonnan tovább is irányítanak a fémkapuhoz. Táskámat a kapu melletti asztalra teszem, melyet a jelenlétemben a biztonsági ember át is néz. Amint ez megvan, a túloldalra sétálok, magamhoz veszem a táskámat és a szokásos folyosó irányába, s azon át visznek a lábaim. 

- Ügyvédnő – a szokásos őr, Bob fogad az rácsoknál, ahol is bevezetnek a védencem cellájába. 

- Jó napot – követem őt.

Mivel mindenki az udvaron van, így a rácsok között most mindenféle atrocitás nélkül tudok sétálni. Természetesen az őrök még ennek ellenére is előttem, s mögöttem is jönnek egészen a zárkáig. Kinn megállnak a tisztás távolságban, én pedig belépek a védencem - reményeim szerint -, ideiglenes lakhelyére.

- Hogy vagy Harry? 

Felnéz rám, a könyvet leteszi a kezéből, amelyet olvas, és megpaskolja barátságosan maga mellett a helyet. 

- Lehetne jobb is – mormogja az orra alatt. – Mikor mehetek már ki ebből a ketrecből? 

- Ezen dolgozom – teszem a táskámat az ágyra és felé fordulok. – A bíró újabb meghallgatást rendelt el. Berendelt két férfit, akik elvileg a te kezed alá dolgoztak. 

- Patkányok – sziszegi a fogai közé. – Elintézem. 

- Harry, maradj nyugton. Semmit ne tegyél. 

- Itt rohadok és cseszem el az értékes időmet, míg kinn a mocskok a vagyonomra hajtanak. Ne haragudj, de kibaszottul nem tudok lenyugodni. 

Erősebben szólal fel a kelleténél, így az egyik őr benéz, de jelzem is egyből, hogy minden a legnagyobb rendben. Visszafordulok Harry felé. 

- Jó esélyekkel indulunk. Cserben hagytalak valamikor is? 

- Te vagy a legjobb – méri végig kissé combomat. – Elvileg. 

- Viselkedj rendesen és menni fog minden. 

- Itt rohadok lassan fél éve – veti oda szinte már vicsorogva. – Nagyon kedvesek, hogy eltartanak, de inkább ülnék a medencém partján egy koktéllal, mint a büdös állatokat szagoljam. 

- Hát rád is rád férne egy zuhany.

Rám néz kemény tekintetével, majd feláll és a cella rácsaihoz sétál. Nekidől, és onnan figyel. Mélyeket sóhajt, és csak engem szuggerál. Fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék neki, hiszen itt mindennek füle van.

- Elintézek minden, ne aggódj – állok fel. – Te csak tedd a dolgod. Pihenj. Ha kijössz, akkor úgy sem fog megállni. 

- Kibaszottul széttépek mindenkit, aki az utamba kerül.

Nagy csattanás, hangzavar töri át a csendet másodpercek töredéke alatt. Közelebb lépek, de látom, ahogyan az őrök is elindulnak, és beállnak a rácsok elé, engem védve leginkább.

- Mi történt? 

Ijedten nézek Harryre, aki kiles a széles vállak mellett. Megragadja a derekamat és maga mögé vezet. Az őrök előttünk fegyvert ragadnak és a rohanó tömegbe céloznak, amely felénk tart igen nagy sebességgel. Ordítanak. Torkom a szívemben dobban, és megmarkolom Harry kezét, aki nem is vár tovább. 

- Vedd le a cipőd – mondja, én pedig cselekszem. Táskám keresztezve a felsőtestemen, futásnak eredünk az őrök háta mögött, akik minél több rabot sebesítenek meg. A parancsok süket fülekre találnak, így kénytelenek cselekedni. 

A másik oldalon az üvegezett vezérlőszobához érünk. Harry továbbra is szorítja a kezemet, míg az üvegre mér pár ütést, és arra kéri az őröket, hogy engem engedjenek ki. Az őr mögénk pillant, látszik, hogy a pillanatokat számlálgatja, míg erősítés megy be, és segít az őröknek épségben kijönni. 

- Nyisd már ki, a kurva életbe! – ordít Harry. – Őt engedjék ki, bassza meg!

Hátra-hátra pillantok, és szinte már látom magam előtt, ahogyan ezek az őrültek elkapnak, s maguk alá temetnek. Nagyon törtetve jönnek előre, az őrök igyekeznek, de ők sem tudnak sok mindent tenni ennyi rab ellen.

Visszafordulok, és végre az ajtó kinyílik. Harry maga elé tol, de én megrántom, s követ ő is engem ki a rácsokon kívülre. Az őr rám néz, de nincs ideje a tettem ellen cselekedni, mert a lázadók már itt vannak. 

- Gyere – von maga után Harry, senki sem foglalkozik velünk a rendfenntartók közül. Látom ahogyan egy megsebzett őrtől megszerez egy fegyvert. Biztosan tartja a kezében, míg a háta mögé tekint, és már szinte vonszol is maga után.

A kapu vissza lett zárva, de a plexinek esnek neki az őrültek. Nem igazán volt még bennem az egészséges, minimális félelemnél több, de jelenleg a levegőt kapkodom és csak arra tudok koncentrálni, hogy kikerülhessek innen. 

- Hova megyünk? 

A hideg padlón a lábaimat szedem, igyekszem Harry tempóját követni, és úgy-ahogy össze is jön. Olykor hátra pillantok, hogy követnek-e. a hangzavar hatalmas, néha fegyver hangjának dörrenése, amely visszhangzik a falak között. Mindig is szidtak a szüleim, hogy miért is ilyen szakmát választottam magamnak, s eddig ez meg sem fordult komolyabban a fejemben. Most viszont, ha túlélem ezt az egész őrültséget, biztosan elgondolkozom, hogy mit is kezdjek magammal a jövőben.

Harry marka szoros. Hátra se pillant, mindössze úgy vezet a folyosók rengetegében, mintha ő tervezte volna a helyet. Soha nem voltam a börtönnek ezen részén, de ugyanolyan komor, mint a többi részlege. Mivel az épület teljesen másik felén vagyunk, így fogalmam sincs, hogy a kijáraton kívül merre is tarthatunk. 

- Ide, befelé – tár ki előttem egy ajtót, amely egy kisebb, rejtett folyosó rejt el. 

Teljes bizalommal lépek el mellette és térek be a forró, kissé párás helyiségbe. Mögöttünk becsukja, és be is zárja az ajtót. Kissé megnyugszom, de még így is a szívem a torkomban dobban. A fegyvert becsúsztatja hátra, a nadrágja derékrészébe és beljebb terel. 

- Van másik kijárat? Hogy jutunk ki?

Közelebb lép, és egy nagy cső mögé vezet. Valami karbantartási szobában vagyunk. Leültet a fal mentén, és ő is leül. 

- Itt a telefonod? 

Előszedem a blézerem zsebéből és átnyújtom neki. 

- Mit akarsz egy lázadással szemben tenni?

Megfogja a kezemet, s ahogyan beüti a számot, már a füléhez is emeli a készüléket. Tekintete nem engedi el az enyémet. 

- Én vagyok. Egy óra múlva a megbeszélt helyen – adja a parancsot, s meg is szakítja a hívást.

Értetlenül nézek rá, a készüléket pedig lenémítom teljesen a biztonság kedvéért, és visszacsúsztatom a helyére.

- Mi volt ez?

- Kihasználjuk a helyzetet.

- Meg akarsz szökni? – nézek rá döbbenten. Tény, hogy már sok mindent hallottam tőle, de nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a helyzetek. – Azt ne mondd, hogy te intézted ezt az egészet!

- Halkabban – mormog rám a bajusza alatt. – Természetesen egy lázadást én sem tudok elintézni, bármennyire is szeretném. 

Titkolni sem tudom, hogy mennyire aggódóm, s félelemben vagyok. Fogalmam sincs, hogy meddig húzhatjuk itt meg magunkat. 

- Ne aggódj – teszi kezét a kinyújtott lábamra, és megszorítja finoman a combomat. – Nem engedem, hogy valamelyik barom is hozzád érjen. 

- Ha lelőnek végül is sokkal jobb.

- Fogd be – mar a húsomba. – Senki nem fog kárt tenni benned. 

Végszóra az ajtó felől heves rángás hangja csapja meg a fülünket. Felpattanok Harryvel a nyomomban, s a fegyvert a kezébe kapja. Megszorítja a kezemet, amellyel magára vonja a figyelmemet. Elindulok utána a helyiség teljesen másik felére, amíg az ajtót kemény ütlegelésekkel ostromolják. Hátra-hátra pillantok, ismételten a kissé lenyugodott szívem hevesen ver. Ujjaim elengedik Harryét, és hagyom, hogy a terve szerint menjen. Legalábbis nagyon ajánlom, hogy legyen valami terve, amely alapján túléljük ezt a rémálmot. 

Felmászik egy emelvényre, ahol megbontja az állmennyezetet. Értetlenül meredek rá, de nem szólalok meg. Az ajtót figyelem, s megijedem, amikor megkocogtatja a vállamat. 

- Képtelenség, hogy felmásszam oda – sóhajtok fel meggyötrötten.

- Szeretnéd, hogy megerőszakoljanak azok a mocskok?

Nagyot nyelet, kezemet a kezébe helyezem, s hagyom, hogy felsegítsen a csöveken keresztül a szellőzőhöz, amely meglepően tágas. Beljebb mászok, és visszanézek Harryre, aki könnyeden mászik utánam, és helyez mindent vissza az eredeti pozícióba.

Az ajtót sikerül kinyitniuk eléggé hangosan, mire ijedtemben fel akarok kiáltani, ám Harry a kezét a számra helyezi. Tekintetünk egybefonódik, én pedig igyekszem a lélegzetem szabályozni.

- Hol lehet az a ribanc? – ordít fel az egyik, s sebes léptek követik. 

Lehunyom a szemhéjaim, és homlokomat Harry vállának döntöm. Másik kezét, fegyverrel benne, a hátamra simítja. Nem mozdulok ennél jobban és ő sem. 

- Azt hittem végre látok pár formás mellet – zsörtölődik a másik.

- Biztos Styles magának tartogatta. Csak kerüljön a kezeim közé az a farok – egy harmadik is felhangzik, én pedig egyre idegesebb, feszültebb leszek. 

Érzem, ahogyan Harry izmai is feszesek és a harag egyre csak gyűl benne.

- Nincs itt senki. Talán az orvosi szobában – mondja az egyik, mire távolodó lépteket hallunk meg.

Kifújom a levegőt, könnyek csendesen hagyják el a szemeimet, és ujjaim Harry pólójának anyagát markolják. Azt hiszem, hogy eléggé ironikus a helyzet, de jelenleg ő az egyetlen mentsváram, aki nem ártana nekem. 

Leengedi a kezét, de én nem húzódom el tőle. 

- Figyelj – suttogja a fülembe. Ajkai a bőrömet simogatják. – Mennünk kell. Nagyon halkan. 

Bólintok, száraz ajkaimon a nyelvem végigszalad, s az ujjaim finoman elengedik a felsője anyagát. Mély levegőt veszek, míg ujjai a könnyeimet törlik fel az arcomról. 

- Ne aggódj, nem engedem, hogy bármi is történjen veled, rendben? – bólintok. – Induljunk. Nagyon halkan!

Elindul előttem, én pedig a leghalkabban igyekszem követni. Hajam az arcomba omlik, s igyekszem egy oldalra seperni, hogy jobban lássam, az amúgy teljesen üres teret, amit előttünk van. Harry megáll, én pedig követem, s figyelek. Nem messze tőlünk rács, ami mindössze fedi a szellőzőt. Hangokat tisztán halljuk, de mi meg sem szólalunk. Harry közelebb merészkedik, és leles a rácsokon át. Visszapillantva rám, szája elé jelzett ujjal jelzi, hogy menjek, de roppant halkan. Először ő, aki a rács túloldalára merészkedik. Kezét nyújtja, én pedig igyekszem hasonlóan a túloldalra jutni.

Amint túlvagyunk rajta, folytatjuk az utunkat. Fogalmam sincs, hogy merre tartunk, de bízom abban, hogy Harry tisztában van vele. A folyosó végén, ahogyan a folyosó, úgy a csövek is kanyarodnak. Mi jobbra tartunk.

Még mindig nagyon ideges vagyok, és tudom, hogy egészen addig, amíg ki nem jutunk innen, nem is lesz ez máshogy. Innen már nem szűrődik fel semmilyen hangzavar. Persze így sem mernék lemenni, de megnyugtató, hogy nem hemzsegnek alattunk a háborgó gyilkosok.

Harry váratlanul megáll, mire belé ütközőm. Elvigyorodik.

- Örülök, hogy ennyire jókedved van. 

Leül, hátát a cső oldalának dönti.

- Add ide a telefont – nyújtja a tenyerét. 

Átnyújtom a készüléket és leülök vele szemben. Ujjai gyorsan járnak a kijelzőn, majd leteszi a fegyvere mellé. Másik kezét felém nyújtja, én pedig az ölébe mászom. Csípőjét a térdeim közé fogom, míg a nyakába temetem az arcomat. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen, talpraesett nőként ezt fogom átélni. 

Végig simít a hátamon, és a nyakamba csókol. Mélyen veszem a levegőt. Teljesen hozzábújok, s egyikünk sem szól. Nem mostanság voltunk ennyire közeli kapcsolatban, és be kell, hogy valljam, hiányzott a közelsége. 

- Amint hazaérünk, teljes biztonságban leszel – túr a hajamban a tarkómnál. – Onnan tovább fogunk menni, elhagyjuk a várost, és hazatérünk. Rendben?

Eltávolodom tőle és a szemeibe nézek. Homlokomat az övének döntöm, orrunk összeér, és szinte a lélegzetvételünk is eggyé válik.

- Rendben. 

Ajkai után kapok, és teljesen bekebelezem a száját, amelyet rég nem csókoltam már. Valóban egy drogkereskedelemmel és gyilkossággal vádolt bűnöző, és az is, de a szívemnek nem tudok parancsolni. Maffiában a hatalma felmérhetetlen, és ezt sokak szemét szúrja.

Nyelvünk heves táncba kezd, míg az ujjai a csípőmbe marnak, és még jobban a saját testéhez vonja az enyémet. Teljesen abszurd a helyzet, de úgy érzem, hogy a gondolataim magamra hagynak, és csupán az élvezet, ami jelen helyzetben számít. 

Keze, amelyhez már sok vér tapad, a szoknyám alá csúszik, és a bugyimon keresztül érint meg finoman. Sohasem éreztette velem a durvaságát, a kegyetlenségét, és ez az, ami miatt a mai napig mellette állok. 

Érzem, ahogyan a kemény ágyékát nekem nyomja, s ez jobban feltüzel a kelleténél. Ismételten kapkodom a levegőt, a szívem a torkomban dobban és csak arra tudok gondolni, hogy pillanatokon belül az enyém legyen, én pedig az övé.

Számat elengedi, fogaival kissé megkínozza az alsó ajkamat, én pedig a kezemet mozgásra késztetve kezdem el a nadrágja sliccét megbontani. Tudom, hogy ez egy gyors menet lesz, a szükségletek, és a vágy magasságainak kielégítése, de most ezzel kell beérnünk.

Borostája az arcom bőrét karistolja, de ez az érzés is boldogsággal tölt el. Nyelve követi az állam vonalát egészen a torkomig, mire én sikeresen kiszabadítom a nadrágja fogságából péniszét. 

- Csendben kell lenned – vigyorog rám, és az államat finoman megharapja.

Nem szólok semmit, szájára egy puszit nyomok, és a nyakába temetem az arcom annak hatására, ahogyan megérint a bugyim alatt. Az anyag már teljesen átázott, én pedig teljesen elveszek az érintése alatt. Nem éppen a legromantikusabb, de ez egyikünket sem zavar. 

Feljebb emelem magam, ő pedig a tekintetemet rabul ejtve el is veszik bennem. Néma, megkönnyebbült nyögés szakad fel belőlem. Mozogni kezdek, lassan, teljesen kizárva a helyzet abszurditását és az egészet. Csak az előttem levő férfire koncentrálok, aki a karjaival ölel, markol, s biztonságban tart, míg én mind a kettőnket a megkönnyebbült, örömteli másodpercekig igyekszem vezetni. 

Fogai végig szántanak az állam vonalán, a szája bekebelezi az enyémet, és a pillanatok csak úgy repkedni kezdenek. Heves, kusza csókok, kapkodó lélegzet, és pulzáló szenvedély, amely körülölel bennünket. Mindent kizárunk, s a másik létezik. 

- Gyere kicsim – motyogja, és nyelvével végig szánt a számon. 

Ujjaimat a vállába mélyesztem, hátam ívbe feszül. Megfogja a csípőmet és felfelé billenti az övét. Fogaink is összekoccannak, ahogyan csókban forrunk össze, s teljesen átadjuk magunkat az érzésnek, amely elsöpör minden dolgot, amely a jelenben zajlik.

Vörös ajkak és sarkak

A horizonoton a nap csodás vonulatában lehet gyönyörködni. A színek egybeolvadása, ahogyan a várost még az utolsó napsugarak beragyogják, mielőtt az eget a csillagok veszik az uralmuk alá. A kedvenc napszakom, nem kérdés, hogy az éjszaka. Az éj leple alatt történő dolgok, amelyek az életemet megbélyegzik, irányítsák.
A Rolls Royce hátsó üléséről tekintek ki az esteledő városra, a haza igyekvő autósokra, és a rohanó járókelőkre. Nekik lassan vége a napnak, míg velük ellentétben az enyém még csak most veszi kezdetét. Éppen a helyi tulajdonomban lévő klubba tartok, ahol is jó ideje nem jártam. Chicago slepje teszi tiszteletét minden éjszaka és hajnalon, hogy megcsodálják a lányokat, akik a színpadomra varázsolnak életet a csodás műsorukkal, az észbontó testükkel, és a lehengerlő alázatukkal, miközben jelentőségteljes árakkal bíró italokat fogyasztanak. 

- Uram, megérkeztünk - szól hátra Pablo, a sofőröm, és egyben nagyszerű bizalmasom is.

Bólintok, amikor a tekintetünk a visszapillantóban találkozik. Kiszáll, az ajtóhoz lép, s kitárja előttem. Ahogyan elhagyom a jármű kényelmet nyújtó belsejét, megigazítom a fekete zakómat, majd elindulok befelé. Még korán van, így mindössze a személyzethez tartozó autók sorakoznak a parkolóban. A hatalmas bejárat előtt, már ott áll a két biztonsági ember, akik az érkező vendégeket fogadják, illetve az illetéktelen embereket az épületen kívül tartják. A belső térben is vannak biztonságiak, akik a túlságosan mámoros embereket tessékkelik ki, ha azok oly módon viselkednek. 

Köszönnek, én viszonzom, de sietve be is lépek a vörös fényekben úszó előtérbe, majd a klub szívébe. A fekete asztalok, és a bőr ülőkék tökéletesen rendben vannak, ahogyan a pultnál a bárszékek is. 

- Harry - lép hozzám Renee. 

- Fogd vissza magad - figyelmeztetem. - Minden rendben? 

- Igen, megjöttek a rendelt italok, és a kaviár is. Elpakoltunk Nicollal. 

- Helyes! - indulok el a lépcső irányába, ám megragadja a felkaromat, mire a körém fonódó ujjaira kapom a tekintetem.

- Minden rendben? 

- Nem tartozik rád - vetem oda. - És nem akarlak újra emlékeztetni, hogy ne nevez Harrynek.

- Morcos vagy ma - búgja, ahogyan kirántom a szorításából a kezemet. 

- Mr.Styles! 

Sziszegem és minden érzelem nélkül faképnél hagyom. Renee az a lány, aki a kezdetektől itt van, és azzal hitegeti magát, hogy jelentett nekem valamit, amikor párszor az asztalra döntve megdugtam. Azóta szigorúan tartom magam ahhoz, hogy egyetlen alkalmazottamnak még csak a tegeződést sem engedélyezem.

Az irodában leülök a hatalmas bőrszékembe, és az asztalomra helyezett számlákat átfutom a tekintetemmel. Amint mindent leellenőrzök, felállok, és az  ital szekrényemben elrejtett széfbe helyezek minden fontos iratot. A biztonság és a diszkréció is fontos a számomra. 

Fülemet megcsapja egy dal, amelyet eddig még nem volt alkalmam hallani. Visszazárok mindent, töltök a kristálypohárba az italomból, és a helyiség másik felére igyekszem, ahol az üvegen keresztül tökéletesen belátom az irodám alatt elterülő előadótermet, s a színpadot. Hallom tisztán a forró ütemeket, a fények tökéletesen megvilágítják az emelvényt, amelyen már a ketrecet ábrázoló rugalmas kellék található. Nemrégiben szereztem be kérésre, így még csak most kapok ízelítőt abból, hogy mit is rejthet magában.

Figyelem, ahogyan vörös sarkakon kilibben a takarásból, és az alig fedett test teljesen megmutatja magát. Egy magasabb derekú, fekete rövidnadrágot és egy fekete csipkés melltartót visel. Hófehér bőrét megvilágítják a piros fények, ahogyan a korlátokhoz lépked, és az ujjait ráfonja az egyik bársonyanyaggal fedett rúdra. Hullámokba szedett tincsei keretezik a bájos arcát, amelyen jelenleg minimális sminket visel, az ajkait leszámítva. Vörös rúzs vonzza a tekintetem, miközben a gondolataim már azzal vannak elfoglalva, hogy mennyire is jól mutatna a farkam körül. 

Erre a gondolatra iszok is a whiskymből, ám a tekintetemet egy másodperc töredékére sem szakítom el a lányról, aki a zenének forró ütemére kezdi el a műsorszámának a gyakorlását, amelyet az est fénypontja lesz majd. Csodás lány, kecses, erotikus mozdulatokkal, amelyek a vágyamat csak úgy felkorbácsolják. 

Pár hete sikerült elérnem, hogy az egyik nem messze levő bárból, ide szerződjön át. Tehetséges, gyönyörű, és a kedvessége az első beszélgetésünk alkalmával elérte, hogy minden szavát csak úgy faljam. Amikor belépett az irodám mahagóni ajtaján, olyan mocskos gondolatok vettem uralmuk alá, amelyek arra ösztönöztek, hogy keményen temetkezzek el benne, újra, s újra. 

Sebes léptekkel hagyom el az irodámat, és indulok le a lépcsőn, majd az egyik asztalhoz leülve szemlélem tovább a színpadon mozgó fiatal lányt. Poharamat ismetelten a számhoz emelem, majd végigszántok az ajkaimon a nyelvemmel, elképzelve, hogy mennyivel is finomabb lehet az ő édes íze, a keserű alkoholnál. 

A testét párduc mintás vetítéssel világítják meg, ahogyan az egész ketrecet is. Olyan szexi. Szívem szerint a színpadra lépnék, és az irodámig vinném, hogy ott keményen megdugjam, amíg a nevemet ismétlődően nem síkoltja. Érzem, hogy a farkam megrándul a bokszeremben, és tudom, hogy a műsorát kellően le fogja késni. 

Két kézzel ragadja meg a rúdakat, hátradől, a mellkasát kellően kidomborítja, így a mellei még jobban magukra hívják az ember figyelmét, és áldom a próba időszakát, amiért csak én láthatom, amiért csak nekem táncol. 

Már a szám a vége felé jár, szerencsémre. Megáll, a színpad fehér fényekben úszik, én pedig vaskos tapssal díjazom a műsort. Látom, ahogy összeszűkült szemekkel igyekszik a sötétségben felismerni a személyt, aki végignézte. Felállok, előre lépek, de ő csak vigyorogva megrázza a fejét, és levonul az emelvényről. 

A bár tele van, a show gördülékenyen halad, míg a vendégek a méregdrága italokat és ételeket fogyasztják. A lányok a szokásos remek formájukat hozzák, a férfi vendégek örömére. Nők is jelentőségteljes számmal vannak jelen, akik hasonlóan elismerik egy-egy lány nagyszerű előadását. 

- Styles - kiált az asztala felől Payne.

Ők azok a személyek, akik szinte minden este itt lógnak, fogyasztanak és a lányokat próbáljak felszedni, annak ellenére, hogy tudják, egyikőjükhöz sem nyúlhatnak hozzá. 

Ez szigorú szabály. Volt már példa arra, hogy egy pasas bepeobalkozott, a nő visszautasította, amelyet nem igazán tűrt. Az eset eljutott hozzám, melynek következtében kitiltottam a férget.

- Liam - fogok vele kezet, ahogyan az asztalnál jelenlevő többi férfival is. A lányoknak kezet csókolok, és helyet foglalok. 

- Mi a mai ajánlat? - mocskos vigyorral az arcán kérdezi Horan.

- Nem igazán készültünk a mai estére valami különlegessel - felelem. 

- Oh, azt kétlem, minden éjszaka valami finomsággal készültök - közli mindent tudóan Tomlinson. 

- Hát akkor figyeljetek, és döntsétek el ti magatok - vetem oda.

Ahogyan a mondat elhagyja a számat a már ismerős dallamok felcsendülnek, én pedig a pódiumra vezetem a figyelmemet. Hallom, ahogyan fütyül egyet az egyik srác, mire igazán arcon törölném. 

- Még, hogy semmit sem terveztél - mormogja mellőlem Louis. 

- Eléggé ott van - ért egyet Niall.

A műsort szinte ökölbe szorított kezekkel nézem végig, miközben a farkam jó párszor reagál a látottakra. A fülemet sokszor megcsapja egy-egy mocskos megjegyzés, melynek hallatán, orrbaverném őket minden szó nélkül. Felállok, és távozom a társaságtól. Még a zakómért sem megyek vissza az irodába, hanem Pablohoz lépek, aki a bárpultnál ül, és a szénsavas vizet issza, miközben a lányokat szórakoztatja.

- Megyünk - ennyit mondok, és már követ kifelé az épületből. 

Az autóba szállok, viszont nem indulunk még. Türelemre intem. 

Chicagot mar a csillagok borítják be, az utcán a fiatalok vidám, talán ittas nevetését lehet hallani. A kocsiban halkan szól a zene, ám nem köt le, csupán a csendet töri meg.

Pár perc várakozás után az ajtó nyitódására leszek figyelmes. A vörös sarkakon kilibben a várt személy, aki már el is indul tovább. Fekete szövetkabátja takarja formás lábait, melyre a figyelmet a csípője igen nagyon felhívja. Göndör tincsei a vállaira nehezednek, levéltáskáját szorosan fogja magához, miközben az utca gyér fényében sétál.

Bólintok, Pablo pedig elindul. Lassan halad, míg egészen mellé, nem ér. Megáll, aztán kiszáll, és a megtorpant lány előtt kitárja a Rolls Royce ajtaját. 

Tekintetünk találkozik, mire előre lép, és a piros cipőjében belép az autó kárpitjára. A kabátja szétnyílik, így megmutatkozik az alatta rejlő falatnyi rövidnadrág és a fűzős felsője. Mellei tökéletesen néznek ki, mire reflexszerűen nyelek egyet. 

- Mit akarsz, Harry? 

A hangja simogatja a fülemet. Rám pillant, egyenesen a szemeimbe néz. Hallom, ahogyan Pablo felhúzza a sötét elválasztót, így már is ketten maradunk. Szemeimmel követem a mozdulatát, ahogyan keresztbe teszi a lábat, és az esti fényekben a selyemharisnya megcsillant combján. Kezemet ráteszem, kissé megszorítom és még közelebb húzom magamhoz. 

- Tudod, hogy mit akarok - adom meg a választ. - Azt, amit más nem kaphat meg jelenleg rajtam kívül. Akarom a vörös ajkaidat látni, ahogyan a farkam eltűnik közöttük. 

- Reménykedni lehet - mosolyog rám. 

- Nem szokásom a reménykedés. A tettek embere vagyok, és te is tisztában vagy azzal, hogy úgy is elérem a célom, miután te is megkapod, ami neked jár. 

- Igazán kecsegtető ajánlat. 

- Bébi, amint rákapsz az ízemre, te fogsz azert könyörögni, hogy térdre eshess előttem. 

- Szívesen letörölném a vigyort az arcodról. 

- Sok sikert bébi - nyomok egy csókot a szájára. 

- Ez most komoly? - nevet fel, amikor Beyoncé - Partition száma szólal meg a hangszórókból. - Erre gerjedsz? 

- Rád gerjedek. Egyszerűen tetszett a szám választásod. 

- Hát Yoncé számával nem nagyon lehet mellé lőni - ért egyet velem. 

Kitekint az ablakon, a mellettünk elszakadó várost figyeli, majd a dalt kezdi el dúdolni. 

- Aha, olyan kanos, hogy dugni akar most... - megszabadul lassan a kabátjától. - Mindenemet kigombolta, és letépte a blúzomat. Oh, bébi, jobb ha lelassitunk. 45 percembe telt feloltozni, és a klubbig sem jutunk el... Akkor tegyél magadévá.. Az a lány akarok lenni, akiért odavagy.. 

Magamra rántom, az ölembe, a szöveg éneklését befejezi, és a vállaimra teszi a kezeit. A szánk eggyé olvad, a levegő felforrósodik, az ágyékom lüktetni kezd, ahogyan hozzám dörgöli magát, és letépni az alig begombolt ingemet. Darabokban éri el a kárpitot, de nem foglalkoztat, mert minden figyelmemet megszerzi azzal, ahogyan a kormeit a bőrömbe mélyeszti, és gondoskodik arról, hogy nyoma maradjon a játszadozásának. 

Kinyúlok, és feljebb veszem a hangerőt. A zene véget nem érő ismétlődésre van állítva. Ujjait a farkamra fonja a nehéz farmeromon keresztül. Felszisszenek, de már az övemet bontja ki. A lábaim közé csúszik, és lerántja rólam a nadrágomat, a bokszeremmel együtt. 

Az arcát figyelve látom, ahogyan a száján végigszánt a nyelvével, miközben a péniszemet veszi ismetelten a kezébe. Mocskos megjegyzést tennék, de nem hagy szóhoz jutni. Formás ajkai közé csúsztat, és teljesen befogad. A szemeimet nyitva tartom. Egyik oldalra söpröm a haját, így tökéletes rálátásom van arra, ahogyan újra, s újra a torkáig enged. Rúzsának nyoma a farkam tövénél hagy bizonyítékot. A látvány ingerlő, ahogyan a nyelvének és a kezének a játéka is. Meghúzom a haját, és mielőtt elérne, hogy a szájában érje az orgazmusom terméke, felhúzom magamhoz. 

- Elégedett vagy? - nyalja meg a számat. 

- Több, mint elégedett!

A fűzős felsőjét sietve bontom ki az ujjaimmal, melynek gyümölcse, hogy a melle, a kemény mellkasomnak nyomódik. Ő maga tolja le a fekete nadrágot. A cipő rajta marad, ám a harisnya anyagát én tépem szét, ahogyan a falatnyi csipkét is, amelyet alatta visel. 

Figyelem, ahogyan a táskájából előhúz egy kondomot, és fel is bontja. Minden figyelmem a melleinek szentelem. Egyiket a kezemmel kezdem el masszirozni, a másikat a nyelvemmel izgatom. Nagyokat sóhajtozik, miközben a keze fel, s le jár erekciómon. Felhúzza az óvszert, én pedig a csípőjénél fogva emelem meg kissé. Könnyedén ereszkedik rám. Teljesen eltűnök benne. A nyöszörgése, ahogyan a nevem elhagyja a formás száját, az őrület határáig kerget. Megmarkolom a fenekét, ő pedig mozogni kezd. Nyelve megkeresi az enyémet, és forró csók közepette kezdi el mozgatni a csípőjét ütemesen. Ujjaival a mellkasomon támaszkodik meg, az ujjai behajlanak, belém marrnak, mikor a fogaimmal meghúzom az alsó ajkát. 

- Harry.. - nyöszörgi, ahogyan a hüvelye összeszűkül körülöttem.

- Bassza meg - fogom meg az arcát és nagy hévvel megcsókolom. 

Megremeg, de átkarolom, biztosan tartom, amint a beteljesülés mind a kettőnket a magasba emel. Egymás szájában hal el a kapkodó lélegzetünk. Végigsimítok a gerince vonalán, és puszit hintek a hajába, míg ő a mellkasomra hajtja a fejét, a vörös cipők leesnek a lábáról, és újfent a dal szöveget kezdi el dúdolni alig hallhatóan.

LSD - Love, Sex, Dreams

Az ágyam tetején a feküdve, a selyemmel körbe ölelve igyekszem kiélvezni a pillanatnyi szabadságomat. A plafonon a kristályok megcsillannak, sokkal ragyogóbbnak tűnnek, és drágábbnak. Felnevetek és szívok még egy slukkot. A méregzöld szoba falai forognak körülöttem és a mocskosul drága csillárból is hármat látok. Beszívom mélyen, majd kifújom és bámulom a szálló füstöt, mosollyal az arcomon. Nyugalom szállja meg a testemet és csak bámulok ki a fejemből minden ép gondolat nélkül. A zene betölti az egész helységet, átjárja a testemet, bár fogalmam sincs, hogy miről is énekelnek, de a szám bejön, és a pillanat éppen megfelelő. 

Illetve az lenne, ha egy barom nem törné rám az ajtót. Felülök, a cigarettát az ajkaim közé veszem, és figyelem, ahogyan a padlótól a plafonig érő ajtó mind a két szárnya enyhe reccsenéssel adja meg magát. Fintor ül ki az arcomra, egészen amíg a szemeim megakadnak a példányon, aki a füstöt áttörve lép a szobámba. 

Fehér-feketében van, ahogyan itt mindenki, aki nagynak hiszi magát és az anyám a megmentésemre küld. Bár meg kell hagyni, hogy az öltöny meglehetősen jól áll a testén. Alsó ajkamba harapok öntudatlanul, és azt hiszem egy pillanatnyi időre megbánom, hogy be vagyok állva. 

- Hercegnő. 

Mély hangja áttör a zene kemény ütemein és kár lenne tagadnom még így ködös fejjel is, hogy megfog a mély hangja. 

Felállok. Megbillenek a cipőim magas sarkain, de könnyedén lehajolok, elnyomom a csikket az asztalon helyét kapó kristályhamutartóban. Felegyenesedem, a szoknyámat kissé megigazítom, és közelebb lépek a példányhoz. 

- Ki maga?

Annyira közel állunk egymáshoz, hogy szinte a kifújt levegő az arcomat csiklandozza. Komolyan a szemei közé nézek. Amely kissé viccesen is venné ki magát, ha józan lennék. Még így is egy fejjel lazán magasabb nálam.

- Harry Styles, hercegnő. Az új kirendelt testőre vagyok. 

- Hm .. Harry – ízlelgetem a nevét. Ellépek mellőle és a kanapéra ülök, míg ő továbbra is rám sem bámulva áll a szobám közepén. – Anyám végre hozott egy jó döntést az életében. Tudja, eddig senki nem volt mellettem egy hétnél tovább. – gyújtom meg a következő cigarettát. – Azt mondják, hogy nehéz a természetem. 

- Mindenkinek vannak rossz napjai. 

- Honnan érkezett?

- Scotland Yardból. 

- Miért hagyta ott? 

Felém fordul. A szemeimbe néz, most először és állom a tekintetét. Szemeim közé néz, én pedig beleborzongok a zöld, égető tekintetébe. 

- Nem fontos az információ Önnek, Hercegnő.

Felállok és visszasétálok elé. Magassarkaim hiába, így is fölém magasodik. 

- Úgy is kitalálom – rátok vállat. – Meghalt a védett személy? 

- Nem.

Elhúzom a szám, s megfordul a fejemben, hogy talán hazudik és valóban ez történt. Ám hagyom a dolgot. Mit számít? Bár azért jó lenne tudni, hogy mennyire is vagyok biztonságban mellette.

- Mindegy, úgysem fog itt dolgozni mellettem sokig. Nem fogja bírni a tempót.

Hátat fordítok és ott hagyom a szobámba minden szó nélkül.

¤¤¤

- Hey! El se hiszem, hogy eljöttél! – ölel meg legjobb barátnőm, Jessy. 

Egy éjszakai klubhoz közel futunk össze, természetesen már megbeszélést követően. Végig nézek a cuki ruháján, amely kihívó, de még is aranyosnak mondanám. Rajtam a teljesen fekete szett, a farmerszoknya, a bő banda póló, amelyben piros kövek csillannak meg díszítésként, és természetesen egy lapos cipő, amely biztosítja a tervezett szökésemet és az este kényelmét.

- Harry, ő itt Jessy. Jessy, ő az új testőröm, Harry.

Gyorsan bemutatom őket egymásnak, csak a nevelésemnek köszönhető kedvességből eredően, majd meg is ragadom a barátnőm kezét. Ujjaink egybefonódnak. Harry biccent egyet a visszapillantó tükörbe tekintve, míg Jessy felméri, amennyire tudja.

- Üdv, Harry – cinkos mosoly ül ki rajta, nekem ez nem tetszik annyira, de elhessegetem az érzést, és magamra vonom a figyelmét. 

- Megállnál a kútnál? Muszáj pisilnem.

- Természetesen – morogja az orra alatt, s tovább is hajt a kút irányába. 

A várost már a sötétség lepi el, a fiatalok hemzsegnek az utcákon. A közeli szórakozóhely fényei ide is eljutnak, és alig várom, hogy belevethessem magam az éjszakába. 

- Mindjárt jövünk.

Pattanok ki a kocsiból, húzva magam mögött a barátnőmet. Nevetve rohanunk végig a betonon a mosdó irányába. Harry kiszáll és az autó mellett, maga előtt összekulcsolt kézzel figyel. Bevágódik mögöttünk az ajtó, én pedig nevetve sietek az épület másik felébe. 

- Biztos vagy ebben?

- Meg kell neki mutatni, hogy nem bírja a tempót tartani velem. 

Feltolom az ablakot és kidobom a táskámat rajta. Felhúzom magam, megfordulok a nem túl tágas helyen és kiugrom. Megfordulok, hajamat kiszedem az arcomból és felfelé pillantok a nálam alig magasabban elhelyezkedő ablak irányába. Jessy kilógatja a lábait és lepillant rám. 

- Gyere már – nevetek és nyújtom a kezem. – Fordulj meg. 

Nevetve a hasára fordul, a szoknyája felgyűrődik, a csipkebugyija az arcomba villan, mire még jobban nevetek. 

- Csini.

- Ohh fogd be, és ne nézz! – förmed rám, de ő is nevet. Végül feladja és leugrik. Lehuppan a földre, de hamar fel is pattan és összeszedi magát. – Hogy veled mindig ennyire kalandos az élet.

- Ezért szeretsz. Na, kapd össze a segged és induljunk. 

Lesimítja a szoknyáját, és lassan elkezdünk az épület fala mellett, a sikátorba futni, amelyet megkerülve kötünk ki a klub mögött. Nem titok, hogy ide többször is jövünk. A hátsó ajtóhoz lépek és megölelem Ricket, aki széles mosollyal fogad. 

- Mi a helyzet kislány? 

- Jó ma a parti? 

- Mint mindig. Jessy – húzza magához a barátnőmet. – Minden rendben? Szétszeditek a házat?

- Az a terv – paskolja meg a srác kockás hasfalát és ellép mellőle. – Ha táncolni támad kedved, tudod hol találsz. 

Kacsint rá, és már be is húz magával a klub füstös közegébe. A zene már is magával sodor bennünket. Táncolva, egy-egy szövegrészletet énekelve haladunk a bárpultig, ahol kikérjük a szokásos tequilákat. Só és citrom nélkül tüntetjük el a fejenként kettő felest, és megyünk vissza a táncoló, szinte egy emberként lélegző tömegbe.

Csípőm együtt mozog Jessyével, talpam alatt a padló ragad, idegen kezek érintenek meg, de én kizárok mindent, és csak a zenét hallom, amely ellepi az egész lényemet. Jessy jelzi, hogy elmegy egy italért, én pedig tovább rázom a csípőmet. Egy srác elkapja a derekamat, és megperdít. Nem rajongok, ha ennyire tapiznak, de még az illendőség határain belül mozog, és valóban minimális a távolság, még sem egyből a szoknyám alá mászik a keze, amit értékelek, és nem taszítom így el magamtól. 

Szinte eggyé olvadunk, ahogyan vonaglunk már a fülledt ütemre. Felpillantok, s az alakok mind életlenül mozognak előttem. Elkapom Jessy kezét és a whiskyt könnyedén hajtom fel. Közelebb lép, és ő is felveszi a ritmust. Lehel egy kisebb csókot a számra, míg én egy kábult mosollyal hátra hajtom a fejemet, míg ujjaim a hajamba túrnak. Kinyitom a szemeimet és megpillantom a felettünk levő részen, a korlátnak dőlve, engem figyelve Harryt. 

Zöld pillantásával engem néz. Tudom, érzem annak ellenére is, hogy nem tudom teljesen kivenni a pillantását. Ajkaim kissé széjjel válnak, nyelvem akaratlanul és végigszalad az ajkamon, tekintetem ködössé válik a kelleténél is jobban. Állok a tömeg közepén és csak őt bámulom. Mintha soha nem láttam volna ilyen csodát. 

Elnevetem magam. 

Ostobának érzem az érzéseim és a bugyuta gondolataimat.

Feleszmélek, hogy csak állok, így újra felveszem a ritmust, és most már őt figyelve illegetem magam. Jessy elbódulva észre sem veszi, de hozzám simul és szinte eggyé válunk. Oda-oda pillantgatok Harry irányába, aki le se veszi rólam a tekintetét. Érzem, ahogyan mögém kerül a srác, akivel az előbb is táncoltam. Kezei a csípőmet ölelik körbe, míg Jessy elölről simul hozzám. 

Követi a pillantásom és elismerően vigyorodik el. 

- Eléggé jól végzi a munkáját – kiáltja túl a zenét. 

Szúrós szemmel nézek Jessy szemeibe.

- Nem a munkája, hogy csorgassa a nyálát olyanra, ami nem lehet az övé. 

- Ne játszd túl – húz maga után, ki a srác karjai közül a pult irányába. – Csináljunk egy kis showt.

Felül a pultra és felhúz engem is maga után. Többen is csatlakoznak hozzánk, míg Matt, a pultos felnyújt két tequilát. Felhajtjuk és táncolni kezdünk. Melegem van, a szívem a torkomban dobban és úgy érzem, hogy alig kapok levegőt, de tovább táncolok. Az sem érdekel, ha holnap a címlapokon kötünk ki, ahogyan az lenni szokott. Legalább az ostoba anyám is belátja, hogy semmire nem megy azzal, hogy ilyen gardedámokat uszít rám. 

Úgy érzem, hogy szédülni kezdek, majd zuhanni. Erős karok veszik körbe a testemet, mire felnyitom, s ködösen, a pillám alól szemlélem meg Harryt, aki már kifelé tart velem a klub falai közül.

¤¤¤

A selyem körülölel, a fejem enyhén zúg. A szobát még sötétség borítja, így kétségem sem fér hozzá, hogy az éjszakában ragadtam. Felülök, és lemászom a hercegnői ágyból. Rágyújtok, a tükör elé lépek és az üvegbúra alól kiveszem a koronámat. Ha anyám látná, őrjöngene és ennek a gondolata igazán felpezsdít. A fekete sminkem kissé el van maszatolva, melyen igazítok, amennyire tőlem telik. Elhagyom a szobámat, a koronámmal a fejemen és a sötét falak között indulok el. Mezítelen lábaim a puha vörös színben pompázó szőnyeg szálai közé süpped minden alkalommal. Mélyet szippantok, a füstöt kifújom, és befordulok a trónterem irányába. 

A szobát teljes sötétség borítja, az ajtót résnyire nyitva hagyom és egyenesen a trónszék felé veszem az irányt. Belesüppedek a bársonyba és csak bámulok magam elé. Mindenki azt hiszi, hogy a királyi családunk annyira fenséges, pedig a szart se. Az anyámtól néha a hányinger kap el, míg az apám, aki a király, egy szent. Imádom, és olykor az őrületbe kergetem. 

- Jól van, Hercegnő? 

Felsóhajtok, és elnyomom a szőnyegen a csikket, amely kialszik. 

- Harry, nem kell utánam lopakodnod mindig – pillantok rá oldalra, a titkos ajtó irányába, ahonnan a terembe lép. 

- Ez a munkám.

Felállok, és a falhoz sétálok, ahonnan az őseink tekintenek le ránk. 

- Tudod, sokan irigykednek rám. Pedig fogalmuk sincs, hogy mennyire egy elbaszott család vagyunk.  

- Mindenhol vannak problémák – hallom ahogy közelebb, egészen mögém lép. 

- Három hónapja vagy itt – nevetek fel. – Pontosan tudnod kell, hogy valószínű Anglia legnevetségesebb családja vagyunk, akiket a fű tart még a földön. – érdeklődve néz rám, és elmosolyodik. – Oké, átvitt értelemben.

- Van miért irigykedniük az embereknek. Lehet, hogy nehezen dolgozod fel a problémákat, és szereted a füvet és az alkoholt se veted meg, de attól még nem vagy rossz ember. 

Elmosolyodom és ellépek mellőle. Ujjaim a csuklója köré fonódnak, és magammal vonom. Háttal fordítom a trónnak, és ajkaim az ajkait találják meg másodpercek töredéke alatt. Mohó, ahogyan az elmúlt hetekben is, amikor egymásnak estünk. Ujjaim a derekán simítanak végig, egészen a fenekéig, melybe ujjaimat bele is mélyesztem. A számba mormog, s az oldalamba mar. Kezemet előre vezetem a mellkasára, és taszítok rajta kissé. A bársonnyal bevont trónból tekint vissza rám, vágyakozón. Az ingemet széjjel nyitom, a gombok a földön landolnak, én pedig a perzselő tekintet alatt. Hallom, ahogyan zihál, s én is kapkodom a levegőt. Szoknyámat letolom, kilépek belőle és az ölébe mászom. Kezei azonnal megtalálják a csipkébe bújtatott fenekemet, míg szája a nyakam vonalán haladva egészen a mellemig. Csókokkal halmoz el, és egyik kezével finoman meg is szorongat. Szája az én számra talál, csípőm folyamatos ostromlás alatt tartja őt. 

- Menjünk a szobádba – motyogja a szavakat, de a keze már az ölemen van. 

- Félsz showt adni? 

Tisztában vagyok vele, hogy kamerák vannak a terem minden szegletében, ahogyan az egész palotában, de ahelyett, hogy megrémítene, felpezsdít. 

- Ne aggódj, ha valaki ingyen pornóra vágyik, megkapja. 

Nevetek és kicsatolom az övét. Az ingét is kigombolom és a kidolgozott mellkasán végig szántok. Nyelvem az alsó ajkán simít végig, míg a kezem azon ügyeskedik, hogy kiszabadítsam az öltönynadrág fogságából. 

Szinte már megkönnyebbülten sóhajt fel, ahogyan a kezeim közé veszem, és simogatni kezdem a már amúgy is kemény farkát. Ő sem tétlenkedik. Félrehúzza a csipke anyagát és finom, lágy érintéseket mér rám. Felemelkedem, s magamba fogadom teljesen. Mind a kettőnk száját megkönnyebbült nyögés hagyja el. Egymás pillantásában veszünk el. 

Felemelem a kezemet és a koronámat leemelem a fejemről, s az ő fejére illesztem. Fogai közé fogja az alsó ajkamat, és addig húzza, amíg finoman enged. Utána kapok, nyelvünk táncot jár, keze mindenhol ott van. Végig simít a lábamon, a combomat megszorongatja, s tempósabb mozgásra ösztönöz. 

Hirtelen megállít, én pedig kérdően nézek rá. Orrunk összeér, de csendre int. A nagy folyosó felől lépések hangja szűrődik be hozzánk. Elvigyorodom, és a csípőmet ismételten mozgásra ösztönzöm. Megfeszül, az ujjai teljesen a húsomba vájnak, de nem engedem el a pillanatot, és az izgalom érzését, amely még jobban hajt előre. Már közel vagyok, és érzem, hogy ő is. A lépések egyre közelednek, én pedig egyre intenzívebben hajtom a vágyunkat. Harry tekintete teljesen az ajtóra szegeződik. Combomnál érzem a fegyvere keménységénél elhelyezkedő kezét. 

- Lövésre készen? 

Mogorva tekintettel néz rám, de az arcizmai mindent elárulnak, annak ellenére, hogy a figyelmét az ajtóra szögezi. Mellkasának dőlök, fogaim a vállába mélyednek, míg a testem teljesen megremeg a karjai között és elvesztem egy pillanatra a kapcsolatot a valósággal.

Arra eszmélek, hogy fény árad a teremben, a fegyvere az oldalánál, a kezében lóg, az ajtóban pedig az anyám, a királynő néz ránk.