Csípőjének édes ringását tekintetem hipnotikusan követi. Úgy is érzem magam, miközben a poharam pereme a számhoz ér, és a whisky íze szinte az ő ízével keveredik a számban. Nagyot nyelek, és hosszú lábain úgy szántok végig a szemeimmel, hogy már nyomokat hagyok finom bőrén. Elképzelem nyelvem nedves nyomát a bőrén, ahogyan az ujjaim belé nyomódnak, durván, még is udvariasan. Vörösen izzó ajkai elválnak egymástól és levegő után kap, mely luxusnak tűnik a számára. Vágyat érzek, hogy itt hagyjak magam mögött mindent és elé kerülve elraboljam a világ végére, aztán emlékeztetem magamat, hogy kinőttem már ebből, és kamasz farok helyett mondhatom, hogy egy férfi vagyok. Gondolatban így vissza is rántom magam a realitás talajára.
- Már áll a farkad, annyira bámulod – George hangja nem kívánatos módon hasít el a levegőben, s ér el hozzám.
Helyezkedem a széken, és felhajtom az italomat teljes egészében, míg az üres poharat a pultra csapom, s újat kérek.
- Tudod a sztorinkat.
- Éppen ezért nem értem, hogy miért nem dugtad már meg. Bassza meg, ha én látom meg előbb, már nem táncikálna így...
- Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna a véleményedet.
- Én csak azt mondom, ha Sabrina lenne az a csaj ott, akkor vagy ott lennék mellette, vagy itt ülne a seggén.
- Nem a tulajdonom – mormolom, amit még magamnak is belátni kibaszott bosszantó. – Különben is, szórakozni jöttünk ki.
- De be vagy feszülve.
Sabrina perdül George ölébe, és int a pincérnek, hogy töltsön egy italt neki, majd egy zsebkendőt tart az irányomba.
- Mi van?
Vigyorog vastag ajkaival és a szám felé nyúl a papírral, mintha a nyálamat igyekezne feltörölni vele. George hangosan nevetni kezd, meg a barátnője kezét megragadja, és kézfejére csókot ad.
- Kibaszott viccesek vagytok – veszem el az újratöltött poharamat.
- Wes nemsokára itt lehet, vagy valamelyik kutyája – néz körbe George.
- És? – mordulok rá. – Szájba verem, ha egy ujjal is hozzá mer érni bármelyik is. Attól mert az apja, nem joga felette dönteni mindenben.
- Ők pedig a töködnél fogva fognak kivezetni, hogy szétverjék a fejedet – pofátlan George. – Különben is, kíváncsi leszek mit fogsz tenni te, amikor ilyen szituációban leszek évekkel később. Ha egy ilyen bájos lányod lesz, akire egy ilyen mocsok, gazember vet szemet, mint te.
Erre csak hangosan felnevetek.
Visszafordítom a figyelmem Alessiara, aki már ide tart, és a szívem kihagy egy ütemet ócska módon. George és Sab tovább beszél valamiről, de én puhapöcsként viselkedve, a nyálamat csorgatva figyelem a nő érkezését, aki széles mosollyal néz vissza rám, miközben kezével kegyezi magát. Izzadság enyhén csillan meg a nyakán, én pedig nagyot nyelek, és türelmetlenül várok, hogy itt legyen mellettem.
- Nem is láttam, hogy itt vagytok – mondja közelebb érve, és a pultnak dől. Teste csillog az izzadságtól, haja kissé a bőréhez tapad, míg mosolya olyan boldog, és felszabadult, hogy kézen ragadnám legszívesebben, és messze cibálnám innen, hogy igazán szétcincálhassam. Vörös ajkai csábosan mosolyognak rám, s fogalma sincs, hogy mennyire is csókolnivaló.
- Hé, Ric, kérek egy italt – kiált a pultosnak, aki teljesen el van havazva.
Felemelem a kezemet és az arcára tapadt pár tincset kisimítom az arcából. Mosolya elrabolja az ép eszem, a szívem darabkáit, és messze nem érzem magamat kemény férfinak a közelében, aki mindent irányít. Jelenleg a lélegzetvételem irányítása is kurvára nehezemre esik.
- Ric! – szólítja sokkal hangosabban, mint eddig, de Ric teljesen el van úszva ma este.
Alessia türelmetlen, felcsúszik a pultra, segge konkrétan az arcomba kerül, és megjelenik a gondolataimban, ahogyan az arcomon ülve ezt a popsit markolom. – Fogj meg – nevet rám, én pedig a combját megragadom, nehogy a pult túloldalára boruljon. Összezárja a lábait, megnyalja a száját, aztán koncentrál, amikor biccentek neki a pult túlsó irányába. Felállok, hogy takarjam mindenki elől ezt a gyönyörű segg látványát, és hogy véltelenül se boruljon be fejjel előre. Megragadja a tequilát, meg egy felespoharat és tölt magának, majd visszacsúszik egyenesen a karjaim közé. Háta a mellkasomnak simul, nem lép el, én pedig kihasználva a helyzetet a hajába szippantok. Illata elködösíti az amúgy se ép elmémet. Nyelve végigszalad tökéletes száján, hogy az utolsó cseppeket is megkaparintsa, és úgy érzem, hogy kibaszott féltékeny kezdek lenni az alkoholra, ami a szájához ért.
- Sab? – nyújtja a lány felé a kezét, aki felpattan George öléből és riszáló csípővel lazán visszamennek a táncparkettre.
- Bármelyik percben itt lehet a baromarc – nézi a telefonját George.
Visszarogyok a székre.
- Remek.
- Szükséged lesz tényleg arra a zsebkendőre ... és nem csak a nyálad miatt.
Olyan tekintettel nézek rá, hogy azonnal elfelejti, hogy is szerette volna folytatni a mondatot.
Hosszú percek, szinte már órák telnek el, kibaszott hosszú órák, és kegyetlenül büntetnek. A whisky már nem kell, a vágy a zsigereimben él, a szemeimet nem tudom levenni a gyönyörű nőről, aki megunhatatlanul táncol, él az éjszakában.
- Itt kibaszott nagy gond lesz – George hívja fel a figyelmem Laurent érkezésére, aki maga mögött egy kisebb sereget sorakoztat fel. – Igaz, West már kiöregedett az ilyen helyekből – röhög fel.
- Ehhez a patkányhoz akarja adni a lányát.
- Te se vagy jobb, csak a saját oldaladat képviseled. – Sab hangja mögöttem szólal meg, mire megfordulva látom, hogy mind a két lány engem néz. – Mindegy. El kell vinnünk.
- Túl sok tequila van bennem, nem mehetek még haza. Főleg nem vele!
Félelem látszik a szemeiben, melyek eddig alkoholos ködben úsztak. Kézen ragadom Alessiát és a hátsó kijárat felé kezdem el húzni, de nem teljesen oda, ahonnan gondolják. Geroge és Sab is követ bennünket egészen a mosdóba, ahol George előveszi a fegyverét, és én is ellenőrzöm, hogy az enyém is kéznél van-e, majd az ablakot betörőm a markolatával és előre megyek a szilánkokat teljesen letörve ezzel a keretről, majd kimászom, és a többiek is követnek. Mint egy mocskos kutya, úgy érzem magam, és nem tennék ilyet, de a lányoknak nem eshet baja. Olyan hirtelen történik minden, hogy felfogni is nehéz, de a golyózáporok elmaradnak, s az autóval túlságosan is gyorsan hajtunk el, feltűnést keltve ezzel.
- Igazi megmentő.
Motyogja az orra alatt Alessia immáron az otthonom falai között, míg a kandalló fényében a sziluettjét figyelem. Ittas, de a tudatánál van.
- Volt választásom?
Rám néz, közelebb lép, szemeim a gyöngysorra vándorolnak kecses nyakán, amely oly bájossá teszi, ellenben tudom, hogy mi lakozik benne. Ennek kettőssége az idegeimen táncol, a vágy pedig úgy pattog kettőnk között, hogy a lángra lobbanás másodpercek töredékének kérdése.
- Ha válaszhatok, hogy golyók és pofonok vagy pedig te cibálj szét...
Elengedem a fülem mellett, amit nem kellene elengednem és a mondata második részére igyekszem koncentrálni, mert biztonságban van. Amennyire lehetséges egy ilyen mocsok karjai között, amilyen én vagyok.
- Azt akarom, hogy te szedj szét a darabjaimra, amíg van választásilehetőségem.
Szívem szakad meg, de az agyam nem tud gondolkozni, ahogyan a szája akaratosan az enyémnek feszül. Érzem a tequila ízét keveredve az ő édességével, és olyan finom, hogy többet, s többet akarok belőle. Fogai a számba mélyednek, nyelve az enyémet keresi, míg hátrálni nem kezdünk. Leülök a kanapéra, felnézek rá, a nőre, akit csodálok, és magam mellett akarok tudni örökkön örökké. Lehúzza magáról a ruhát, és a fekete csipke vonalai a szemeim elé kerülve elérik, hogy sürgető legyek. Ujjamat a bugyija finom anyagjába akasztva rántom magam felé, mire a csipke reccsen ő pedig az ölemben köt ki, állát megragadom határozottan, szája az enyémet csókolja, a forró öle az ölemen, keze pedig az inge alatt kalandozik el. Nyelvem a torkának heves lüktetésén kegyetlen türelmetlenséggel szalad végig.
- Tartod az ígéreted – búgja a számba, és belenyal.
Ingem lekerül, övemet bontja, keze pedig a farkamra simul, kiszabadítja.
Érzem lüktető szívverését, a kapkodó lélegzetét. Kezeim a seggére simulnak, belé markolok. Imádom érezni a tenyerem teljes felületén bőrének teljes érintését.
- Mint a méreg – mormogja, újabb csókra hajolva.
- Édes méreg – egészítem ki.
Feláll, teljes meztelenségében, a szőnyegre lép, én pedig követem. Minden ruhámtól megszabadulok, míg ő a hasára fekszik. Elnyúl teljes hosszában, haja a hátára simul, fenekének domborulatán ott halványodik kezem nyoma. Letérdelek a lábai közé, nyelvem combján szalad végig, míg ahol érem markolom, csókolom. Segge csábító, fogaim pedig meg is harapdálják az édes húst. Ráfekszem, lábai közé helyezkedem és olyan mélyen merülök el benne, amennyire csak lehetséges. Mindenhol is érintem, feje hátra csuklik, csodás látványt nyújtva. Háta ívben feszül meg, s ahogyan ő a mennyezetre néz fel, engem talál szemben magával. Orra hegyén csókot hagyok gyengéden, míg kezem a nyakára fonódik, míg a másikkal tartom magam, hogy rá ne zuhanjak. Csípőm ostromolja a gyenge testét, a fehér gyöngyök pedig a szanaszét esnek, a parkettán hangos csattanást hagyva maguk után, ahogy a gyöngysör az ujjaim alatt megadja magát, hasonlóan Alessiához.
A hajnal túlságosan is korán jön, Ő pedig ragaszkodik ahhoz, hogy hazamenjen. Figyelem, a hosszú pólómba, mely ruhaként szolgál számára. Nem engedném haza, soha többet nem engedném innen el, de igaza van. Észnél kell lennünk, ha eddig nem is sikerült teljesen. A földön hagyott gyöngysornak maradványai ékes bizonyítékként szolgálnak.
- Visszahozom majd - utal az ingre, ami legkevésbbé sem fontos a számomra.
- Tartsd meg - suttogom a fülébe. - Ha nem jól alszol, csak vedd fel, és már is forró lehet, amit álmodsz benne.
Búcsúcsokor hint, és Ramsey hazaviszi a virradó nap fényében.
Alessia
Felülök az ágyban, a szívem majd kiugrik a helyéről, míg a verítékben úszó testem a lélegzetvétellel küzd. Hajam a hátamhoz, kezeimhez, minden testrészemhez hozzá ragad. Rosszul érzem magam, borzalmasan, mint akit meghurcoltak a földön. Sajgó szisszenések közepette kezdek el kikászálódni az ágy kényelméből, amely ismeretlen, még is ismerős a számomra. Az illat, amely körbeleng biztonság érzését nyújtja a számomra. A selyem anyaga oly könnyedén csúszik le a testemről, hogy finom simítást hagy csak maga után, a fájdalmaim ellenére is. Lábaim megremegnek, és várnom kell egy pillanatot, mire erőt vesznek magukon, és nem csuklanak össze alattam. Puha szőnyeg érinti talpaimat, erőt véve magamon a fürdőbe igyekszem, ahol a márványpadló hidegsége váratlanul ér, ám ennél jobban már csak a tükörben látottak érnek felkavaróbban. Horzsolások, zúzódások tömkelege, kezek kivehető nyoma. Véraláfutások, fájdalmas emlékké gyűlnek az elmémben. Könnyek némán gördülnek végig az arcom vonalán, míg nézem magamat a tükör gusztustalanul őszinte képében. Mellkasom hevesen emelkedik, s süllyed, a könnyek némán potyognak, míg a kézfejemmel durván le nem törlöm őket. Nézem a nőt, aki erős volt, bátor, most pedig egy összetört, könnyeket hullató lett belőle, aki végre lépni mert az életben maradása érdekében. Az ajtón lógó pólót megragadom és a sebesült testemet beborítom vele.
Éles kiabálás, hangzavar hangja szűrődik fel. Visszasétálok a szobába, a könnyeimet visszanyelve, és a hatalmas ablak elé érek, melyen a függöny teljesen be van húzva. Elrántom kicsit az egyiket, a fény betör a szobába, és a valósággal kézen fogva, szembe röhögve engem. Lábaim a földbe gyökereznek, míg a magam elé táruló jelenetről el nem tudom szakítani a tekintetem. Két kutya, csorgó nyállal, vicsorogva, míg a fánál kikötött Lauren mond valamit, de hangja nem ér el hozzám, ám szavai Gavinhoz szólnak, aki előtte áll, míg mellette az őrök, akik pórázon tartják a két állatot. George is jelen van, lazán, karba tett kézzel áll. Tenyerem az üvegnek csapódik, ahogy a kutyák előre lendülnek, a pórázok először megtartják őket, visszarántják az állatokat, aztán mikor újra neki lendülnek elengedik őket, és úgy esnek Laurennek, mint egy szelet véres húsnak, amely a főfogásuk kell, hogy legyen. Tenyerem többször is az üveg felületének csapódik, de mindhiába. Szám kiáltásra nyitódik, de hang nem szakad fel a torkom mélyéről, ám még is mintha valamit érne az erőlködésem. George pillant fel, és kerekednek el a szemeim, majd Gavin megfordul, és a háta mögött hagyja a történteket, hosszú léptei a sportnadrágjában határozottak. Megdöbbenés, düh játszik arcán. Jobban szedi a lábait, s eltűnik az arcom elől, míg visszapillantok a véres jelenetre, ahogyan a kutyák marcangolnak, de a gyomrom eleget mond. A fürdőbe sietek és a wc fölé görnyedve mindent kiadok magamból. A gyomrom fáj, a gondolataim cikáznak az elmémben, ujjaim görcsösen ragadják meg a csészét. A zúzódásaim is állj parancsolnak nekem, ahogyan feszül a bőröm felülete.
A hajam elkerül az arcomból, és lassan abbamarad a gyomrom teljes tartalmának kiadása. Megtörlöm egy papírral a számat, felállok, nem foglalkozva Gavinnal, és a csaphoz lépek, s sikálni kezdem a fogaimat, hogy szinte már az ínyem is vérezni kezd. Könnyeim észrevétlenül törnek a felszínre újra, kezem pedig kapaszkodik a pultba, hogy össze ne essek. Ujjai a csuklóm köré fonódnak, míg a másik kezével kiveszi az enyémből a fogkefét, és leöblíti, majd hagyja, hogy a számat is vízzel öblítsem, míg a tekintetét kerülöm. Vérem a lefolyóba kerül, míg a kezemen a zúzódás felszakad.
- Alessia.
Szinte halk könyörgésként mondja a nevemet.
Felpillantok, könnyes, vérben úszó tekintetem találkozik az ő aggódó szempárjával. Csend ölel körbe bennünket, és zöld szemei megbabonázni készülnek, így inkább elnézek róla és kikerülve a szobába megyek vissza.
Fogalmam sincs, hogy mit kellene éreznem. Annyira kavarog bennem minden. Olyan gyors minden. Annyira kibaszott beteg, és elbaszott.
- Húzd el – mutatok a függönyre, ő pedig ott is terem és behúzza a sötétítőt. – Mi a franc ez? Miért itt?
Mosolyra húzódna a szája, de látom, hogy visszatartja magát, mert tudja, hogy nem teheti meg.
- Ennyi a probléma? A helyszín?
- Probléma? Probléma! Na az van, elhiheted. Ki az a beteg állat, aki benned lakozik?
- Bébi, bántott téged – suttagja, de határozottan mondja, miközben közelebb lép egyet. – Látnod kellett volna magadat éjjel, amikor hozzám menekültél, mert az az állat halálra vert volna. Vérben úsztál, beszélni nem tudtál, össze vissza motyogtál valamit, és a tőlem kapott fegyvert szorongattad. A szívem szakadt meg, bassza meg! Már akkor, régen megmondtam, hogy hagyjad ott a picsába!
Ő arra várt, hogy széttépjem, míg én arra, hogy ő összerakjon engem. Mennyire egy elbaszott lelkek vagyunk.
- Bántott téged – ennyi hagyja el a száját, és a szívem bele facsarodik.
- Te meg megölted őt! Tudod, hogy én sose akartam ezt! Csak szabadulni... szabadulni a fájdalomtól, amit okozott.
- Nem – vigyorog mocskos módon, míg én forrongok. – Azt mondtam, hogyha túl él csak tíz percet, akkor elengedem szabadon – közelebb lép, ujjai az arcomat érintik meg. – Te ennél sokkal többet kaptál tőle. Férfi. Tíz perc. Te nő vagy, és sokszor tíz percet éltél túl.
- Megszállottja lettem egy vesztes játéknak.
