A szívem a mellkasomban ver, s a csöndes szoba falai szinte vissza is verik a lüktetést. Lábaim egyáltalán nem magabiztossággal lépnek előre a helyiség kárpitozott padlóján. Magassarkú cipőm bele-bele mélyed a puhának tűnő, sötét anyagba. Nem gondoltam túl a dolgot, de az öltözködési szabályokat betartva, elegánsabb, nem túlcifrázott fekete ruhában, és hozzá illő cipőbe bújtam. Összerezzenek az ajtó csukódásának halk hangjára, s a hátam mögé pillantok, majd egyből megfordul a fejemben annak a gondolata, hogy őrültség az egész. Mégis kinek jut az eszébe egy őszi, borús pénteki estén egy szexklubbanmegjelenni? Bár tény, hogy szórakoztatóbb, mint a jelenleg is város minden pontján zajló halloween-i partikon részt venni és a sok vérrel összekent embert nézni. Azt hiszem, hogy ez annak köszönhető, hogy gyerekkoromban bőven kiéltem magam, és a húszas éveimre már valami vadabbra, és őrültebbre vágyom a cukorka csenegetés helyett. Szerencsére itt sem élik ki efelé a vágyat, s a recepción kívül, ahol a bejelentkezésem is történt, pár ijesztőbb dekorációt leszámítva nem túlták túl. Nyilván ez a hely nem is erről szól. Barátnőm biztosított erről, akinek köszönhetően jutottam be ide, de természetesen megkérdőjeleztem magamban minden kijelentését. Még is itt vagyok egy évnyi híreket, meséket, legendákat végig hallgatva a helyről.
Beljebb merészkedem a meglehetősen hűvös szobába, és a szemeimet igazán meg kell erőltetnem ahhoz, hogy lássak valamit a félhomályban, ami az egész teret öleli körbe. A csend olyan szinte uralja a szobát, hogy már hátborzongatóan hat. A szobának egy messzebbi pontja teljesen sötétségbe van borulva, ami nem éppen teljes nyugalommal tölt el. A helyiség valami irodaszerűnek van berendezve.
A recepción felvilágosítottak, hogy mennyi féle lehetőségem van a választás terén. Szobák sokasága, hol a leselkedésre, hol privát használatra, de még olyan lehetőséget is felajánlottak, hogy a sötétben meghúzódható emberek nézhetik, ahogyan egy idegen férfivel enyelgek. Ennek a gondolata is kirázott első hallásra is, amikor Mandy közölte velem, de másodszorra is hasonló hideg szaladt végig a testemen.
Első sorban én inkább a kíváncsiságom kielégítésére vágytam. Felajánlották, hogy egy szobába bemehetek, körbe nézni, és egy kissé több időt adnak arra, hogy választani tudjak. Elfogadtam ezt a lehetőséget, még úgy is, hogy a nő arcán egy cinkos mosoly ült. Amolyan madaménak mondanám, és ez még mocskosabbá tette annak az érzését, hogy itt vagyok. Megfordult a fejemben, hogy elfutok, és magam mögött hagyom ezt az egész őrültséget, de még is lábaim követték a nőt, aki előttem, hosszú lábakon, hatalmas sarkokon könnyedén ringó csípővel közelített a lift irányába, egy maszkot viselő férfivel az oldalán.
És most itt állok a csendtől kongó, sötétség által körbe ölelt szobában és csak jobbra, s balra pillantok, mint valami ijedt kislány. Beljebb merészkedem, az ujjam végigfut a bársonyfotelen, ami egy üres fal felé van fordítva. Furcsállom, és a falra meredek, esetlegesen, hogy valami elkerülte-e a figyelmet, de semmit sem tudok kivenni. Ennek ellenére tovább megyek a szoba sötétebb része felé, hogy azt is felmérjem, ám nem jutok el sokáig. Váratlan fény jelenik meg, pontosan azon a falon, amerre a fotel néz. Egy üveg, amely egy másik szobába ad betekintést. A tér berendezése teljesen más, mint amiben én vagyok. Egy zongora és kanapé, amolyan nappali szerű stílust ölel fel az egész, sikkes hatással.
Értetlenül állok a dolog előtt, még is a kíváncsiságom, olyan magasságokba tör, hogy visszalépek a fotel irányába. És szinte másodpercek töredéke alatt be is lép a képbe egy nő és egy férfi. Elegánsan felöltözve, mintha valami multimilliárdos estélyéről szabadultak volna el a forró kufirc érdekében. A térdeim megrogynak, s szinte észrevétlenül ülök le a kényelmes bársonyra, amely a szabad bőrömet a combomnál simogatja. A férfi magához rántja a nőt, és olyan mélyen csókolja, hogy szinte zavarba ejtő, ahogyan nézem őket. Vajon ők is látnak engem? Tudják, hogy valaki figyelemmel kíséri a jelenetüket?
Magas, izmait öltönybe bújtatott férfi, elengedi a nőt, aki a sarokban elhelyezkedő bárpulthoz lép, és whiskyt tölt két kristálypohárba, amíg a magabiztos hím a zongorához lép, és kecses mozdulatokkal játszani kezd. Szinte abszurd az egész számomra, de egyáltalán nem csökkenő, éppen ellenkezőleg, felhevült lelkesedéssel szemlélek minden mozzanatot. A két pohárral a kezében a hangszert könnyedén megszólaltató férfihoz lép. Minden billentyűleütéssel egyre jobban ellazulok, ahogyan a dallamok a csendet megtörik, s melankolikusan betöltik. Belesimulok a finom anyagba, a pillantásomat nem levéve a két idegenről. A férfi nagy tenyere a nő kecses csípőjére simul, és maga elé húzza, így a billentyűkkel hangokat képezve, amelyek egymásba sikongatva szólalnak fel. Kiesik a vörös körmökkel körülvett kristálypohár a lány kezéből, a padlón hangos csattanással és szilánkokkal járva. Nem igazán tűnik úgy, hogy zavartatnák magukat. hangos nyöszörgés szűrődik át hozzam, ahogy a nő széttett lábbakkal, a magassarkútól megszabadulva a zongora tetejére ül a férfi segítségével. Nagyot nyelek, ahogyan figyelem a mozzanatok sokaságát, amelyek csak úgy zabálják a pillanatot. A zakó a földre hull, a nő vöröslő aljkain a férfi ujjai végig száguldanak, így a rúzs elkenődik, de már is csókol, és felfalja. Szoknya gyűrődik, kezek csúsznak, vágyak hangzanak el.
- Lennél a helyében?
Összerezzenek, s szinte infarktus közeli állapotba kerülök, ahogy az arcomat egy meleg lehelet simítja végig. Jobbra pillantok, de senkit sem látok. A szívem a torkomban dobban.
- Felizgultál. Érzem. – balra pillantok és kapkodom a levegőt, de megint senkit nem látok.
Elgondolkodom, hogy megőrültem-e. Visszapillantok az előttem játszódó jelenetre, ahol a nő már végig nyúlt a zongora kemény fedelén, míg a combjai között a férfi ujjai a húsába vájva falják fel minden centijét. Ujjaim a karfa anyagában mélyednek, és kapkodom a levegőt, ahogy a lábaimat keresztezni próbálom.
- Mocskos kislány.
Felpattanok és körbe nézek a még mindig sötétbe borult helyiségen, amelynek a falain a nyögések visszhangoznak.
- Ki van itt? - hangom erőtlen és félelmekkel telt. Vajon valaki Halloween alkalmából próbál meg szórakozni velem?
Visszakapom a fejemet az üveg irányában, amikor a fülemet egy hangos, torzult hang csapja meg, s ennek köszönhetően meg is ijedek. A lány lába a billentyűkön játszik, míg ujjai a szőke hajkoronába vesznek el a lábai között.
Közelebb lépek, ujjaim az üvegre simulnak, annak reményében, hogy ők így sem látnak engemet. Nem érzem magam jól, hogy figyelemmel kisérem őket, de a kíváncsiságom annyira erős, hogy az az erotika, amely közöttük forr, teljesen felemészt.
- Izgatna téged is, ha ők látnának bennünket?
Ujjak, egy meleg tenyér simul az üvegre, az én kezemre. Megfordulnék, de a test melege mögöttem, s a lehelete csiklandozása nem engedi. Lehunyom a szemeimet, s egy pillanatig ellazulok, ahogyan a mély hang simogatja a hallójárataimat.
- Kérdeztem valamit – mormolja, és másik kezével belemar a csípőmbe.
- Nem – lehelem a szót, amely párát hagy az üvegen egy másodperc töredékéig.
Hátra pillantok a vállam felett és teljesen kijövök az erotikus légkörből és egészen másba csöppenek bele. Levegőt is elfelejtek venni, ahogy arcomtól szinte milliméterekre egy arc rajzolódik ki, amelyet csontváz szerűen fehér-fekete festék borít. Farkasszemet nézünk, és megpróbálok kiszakadni az ölelésből, melynek enged is. Hátrálok, de a fenekem hamar az üvegnek nyomódik, mire ugrom egyet és a másik irányba lépek. Egy mosolyt látok átsuhanni az arcán, de tényleg csak egy pillanat erejéig.
- Hogy jött be? Ez egy magán szoba! – háborodom fel. A levegőt kapkodom, és a tüdöm szinte sípolni kezd, ahogyan jelenetek sokasága játszódik le az elmémben.
Lezserem a zsebeibe csúsztatja a kezeit. Tekintetem végigszalad rajta, és semmi meglepő nem vár, ahogy teljesen feketében van. Inge felső pár gombja ki van gombolva, szabadon hagyva a mellkasán elhelyezkedő tetoválásokat. Teste felét világítja meg csak a fény jelenleg, de hamar vissza is vonul a sötétbe és szem elől vesztem. Elindulok a kijárat felé, legalábbi amennyire sejtem, hogy merre lehet. Kizárom, hogy a mellettem levő szobában, már keményen dug a pár és izzadt testük szinte teljesen eggyé is olvadt.
- Ülj le!
Megtorpanok a parancs hallatán, és a hideg, a félelemmel karöltve fut végig rajtam. Hezitálok egy pillanatig, és az jár a fejemben, hogy ez a klub elméletben mennyire is biztonságos.
- Ülj le! Nem mondom még egyszer – hangzik ismételten.
- Ne parancsolgass nekem – hördülök fel.
- Látni akarom, ahogyan a Loubuotin tűzpiros sarkain a fotelhez vonszolod a formás feneked.
Átgondolva a lehetőségeimet, visszalépek és a másik irányba lépek, és a kanapéra ülök. Messzebb a nyöszörgő pártól, akik most már még jobban zavarba hoznak, mint eleinte. Mindössze a sziluettét látom a sötétben, ahogy ott ül egy másik fotelben és egyenesen engem néz. Bokája a térdén pihen, kezei pedig az ölében. Nagyot nyelek.
- Ne játszd meg magad – sóhajt fel. – Miért vagy itt, ha nem azért, hogy valaki elérje, hogy jól érezd magad? Nem kell az úrinőt játszani. Figyeltelek, láttam, hogyan sóvárogtál a pillanatért, amit te is megélhettél volna.
- Még mindig nem...
- Ne gondolkozz, ami a szoba falain belül történik, az itt is marad – szakít félbe. Biccent, amolyan elismerésféle képpen. – Tedd széjjelebb a lábaid.
Tétovázom, de lábaim árulóként hagynak fel, és tárulnak szét az idegen előtt. Le akarnám rúgni a cipőimet, ám kezével jelzi, hogy meg ne próbáljam. Figyelem minden mozdulatát, hallom minden lélegzetvételét. A szomszédból szűrődő zaj felhívja a figyelmem, és oda is nézek.
- Nézd őket. Hogyan siklik egymáson a két idegen test, ami még is egy.
Hangja teljesen megbabonáz. Rápillantok, de ő csak engem néz. Háttal ül a párnak, és ez melegséggel tölt el. Csak nekem szánja a figyelmét. Hízelgő és egyszerre zavarba ejtő is.
A nő vonaglok, míg a férfi az izmait feszítve, erőteljesen döngeti, és a haját húzza, miközben a nő kapkodó lélegzettel még többét kiált.
- Vedd le a bugyidat – adja a következő követelését, még is könnyedén nyúlok a ruhám alá, és szabadulok meg a fekete csipkétől, amelyet szemérmetlenül hajítok felé. Kinyúl és könnyedén megszerzi a falatnyi anyagot. – Hm, isteni – mormolja, míg én fülig pirulok. – Tedd széjjelebb a lábad, és nyúlj magadhoz.
- Tessék?
- Nem ismétlem meg.
A lány nyögéseivel a fülemben, ujjamat a lábaim közé vezetem, és nem meglepetésemre, mocskos módon már nedvesség vár rám, forrósággal együtt. Simogatni kezdtem magam, és olyan mocskosnak, még is izgatónak találom az egészet. A lány hangjával olvad egybe az enyém, egy pillanatig, míg el nem hallgat az egész, és borul sötétségbe a szomszéd szoba.
Ketten maradtunk.
- Szeretnéd, ha néznének? – teszi fel a kérdést, mire nemlegesen rázom meg a fejem. -Képzeld, hogy ők néznek kielégülten most téged, ahogyan a rózsaszín puncidat simogatod. A férfi megkíván, de nem lehetsz az övé. Azt akarja, hogy az ő ujjai legyenek a tieid helyén. Hogy érezze az édes illatodat, ami belengi a teret.
Megbabonáznak a szavai és teljesen hátravetett fejjel az ujjaimra koncentrálok. Elképzelem, ahogyan az ő ujjai játszanak velem szelíden.
- Érzed, ahogyan figyelnek? Ahogyan még a lány is azt kívánja, hogy csatlakozzál hozzájuk?
- Nem – lehelem. – Nem akarom őket.
- Kit akarsz?
- Téged.
- Édes kislány – sóhajt fel. – Az enyém vagy. Senki sem kaphat meg. Nem ma.
Hallom, ahogyan feláll, így felpillantok és meglátom közeledő alakját. Magabiztosan lép ki a sötétből a halovány fénybe. Az arcfestése még most is megrémít, de még is fel is izgat, hogy nem látom teljesen. Csodálatosan fest, az egyszerű fekete kinézetben, a festés és a belőle sugárzó magabiztosság, ahogy beszél és cselekszik.
Letérdel előttem és a szoknyámat határozott mozdulattal csúsztatja fel egészen a csípőmig. A hideg levegő a felhevült bőrömet megcsípi. Lepillantok rá, és felmordulok felháborodottan, ahogyan a kezemet elveszi az ölemtől.
- Már csak egy hajszál ...– nyöszörgőm ingerlékenyen, kielégítetlenül.
- Még nem jött el az ideje – jelenti ki. – Érzem, hogy akarsz. – nyom egy puszit a combom tövébe, mire a fejem ismét a támlára hanyatlik. – Nézzél. Nézz engem – parancsolja. Váratlanul egy mély nyalintást mér rám, melynek hangot is adok. Figyelem, ahogyan sötét haja előre hullik, és az arcát keretezi. Önkéntelenül nyúlok le és túrok a fürtök közé, ki az arcából, és markolom meg bátran. Felmordul, a combomba mélyednek az ujjai, és a fogával kezd el gyötörni. – Csodálatos – hal el a hangja. Combjaim, s egész lényem megremeg, míg úgy csókol, mintha nem lenne holnap. – Édes.
A szavakat úgy mormolja a bőrömbe, hogy beleborzongok és el is hiszem minden kijelentését. Teljesen feladom. Fejem hátra bicsaklik, a szám szétnyílik, a levegőt kapkodom, és a mellkasom olyan sűrűn emelkedik, hogy már teljesen elvesztem az eszemet. Már semmi sem érdekel, csak az a férfi, aki a lábaim között térdepel, és keményen nyal, csókol, harap és megsemmisít.
Mielőtt megkönnyebbülés érné a testemet, megáll. Azonnal felébredek a ködből, és értetlenül meredek rá, mire válaszul csupán felránt. Alig állok meg a lábaimon, amelyek remegve követik őt. Egy falnak dönt, a mellkasom hideg felületnek nyomódik, mire realizálom a megkopott józanságommal, hogy egy üveg hideg felülete, a túloldalt fel is kapcsolódnak a lámpák. Most egy eléggé felszerelt szobával állok szemben, amely vörösben izzik, s az a két fickó, és nő, akik belépnek, maszkot viselnek. A falon mindenféle segédeszközök lógnak, amiknek a látványára is már a hideg ráz ki.
A figyelmem hamar visszaterelődik, ahogyan az óvszer csomagolásának szakadása megtöri a ziháló lélegzetemet.
- Látnak? – remeg meg a hangom.
- Éppen megdugni készüllek. Érdekelne? – habozok. – Ha azt mondom, hogy igen, mit tennél?
Válaszolni már nem jut időm, mert a farka annyira hirtelen vágódik belém, hogy csak egy elfojtott nyöszörgés hagyja el a számat. Kezeim az üveglapban keresnek valamiféle kapaszkodót, míg ő a csípőmet markolja. Szája a fülem mellett, meleg lehelete csiklandoz, és a látvány, ami elém tárul, leírhatatlan. A nő pillanatok alatt kerül kikötözésre, míg a férfi egymást és a nőt is elkezdi megdolgozni.
Szemhéjaim felhagynak, és lecsukott szemmel, remegő lábakkal élvezem, ahogy egy idegen nem spórolva az energiával, ostromolja a testemet.
- Sose gondoltam volna, hogy ennyire felizgat két férfi csókja téged – kap bele a fülcimpámban, mire megragadom a tarkóját, és száját a szájamra húzom.
Már nem kapok levegőt, izzadok, a józan gondolataim rég elhagytak.
Megfordít, a csípője köré fonja a lábaimat, és az asztal irányába visz, amely mellett egész végig ült. Olyan hamar kerül vissza belém a pénisze, hogy szinte fel sem fogom mi is történik, és már újra kemény ostrom alá vesz. Szája mindenhol ott van, amelyen még mindig az ízem érezhető. Nyöszörgéseim a szájában halnak el. Belemarkolok az ingének sötét, nedves anyagában, és teljesen átadom magam az érzésnek, amely az egész testemet a hatalma alá keríti.
Pihegve, az asztalon kiterülve térek magamhoz. Felülök, és érzem, hogy minden sejtem sajog. Szoknyám a combomra simul, mindent eltakarva ezzel. Felkapom a fejemet, ahogy a sötét felől csak egy ajtó csukó hangját hallom, és minden kétségem elszáll afelől, hogy ennyi volt.
Ujjaim közé az asztalról egy kis cetli kerül. Feltartom, és közelebbről, a fény hiányának köszönhetően igyekszem értelmezni.
Hangosan felnevetek, és a nedves hajam közé túrva lemászom az asztalról, hogy összeszedjem magam.
Trick or Treat.
H. x
