Az ágyam tetején a feküdve, a selyemmel körbe ölelve igyekszem kiélvezni a pillanatnyi szabadságomat. A plafonon a kristályok megcsillannak, sokkal ragyogóbbnak tűnnek, és drágábbnak. Felnevetek és szívok még egy slukkot. A méregzöld szoba falai forognak körülöttem és a mocskosul drága csillárból is hármat látok. Beszívom mélyen, majd kifújom és bámulom a szálló füstöt, mosollyal az arcomon. Nyugalom szállja meg a testemet és csak bámulok ki a fejemből minden ép gondolat nélkül. A zene betölti az egész helységet, átjárja a testemet, bár fogalmam sincs, hogy miről is énekelnek, de a szám bejön, és a pillanat éppen megfelelő.
Illetve az lenne, ha egy barom nem törné rám az ajtót. Felülök, a cigarettát az ajkaim közé veszem, és figyelem, ahogyan a padlótól a plafonig érő ajtó mind a két szárnya enyhe reccsenéssel adja meg magát. Fintor ül ki az arcomra, egészen amíg a szemeim megakadnak a példányon, aki a füstöt áttörve lép a szobámba.
Fehér-feketében van, ahogyan itt mindenki, aki nagynak hiszi magát és az anyám a megmentésemre küld. Bár meg kell hagyni, hogy az öltöny meglehetősen jól áll a testén. Alsó ajkamba harapok öntudatlanul, és azt hiszem egy pillanatnyi időre megbánom, hogy be vagyok állva.
- Hercegnő.
Mély hangja áttör a zene kemény ütemein és kár lenne tagadnom még így ködös fejjel is, hogy megfog a mély hangja.
Felállok. Megbillenek a cipőim magas sarkain, de könnyedén lehajolok, elnyomom a csikket az asztalon helyét kapó kristályhamutartóban. Felegyenesedem, a szoknyámat kissé megigazítom, és közelebb lépek a példányhoz.
- Ki maga?
Annyira közel állunk egymáshoz, hogy szinte a kifújt levegő az arcomat csiklandozza. Komolyan a szemei közé nézek. Amely kissé viccesen is venné ki magát, ha józan lennék. Még így is egy fejjel lazán magasabb nálam.
- Harry Styles, hercegnő. Az új kirendelt testőre vagyok.
- Hm .. Harry – ízlelgetem a nevét. Ellépek mellőle és a kanapéra ülök, míg ő továbbra is rám sem bámulva áll a szobám közepén. – Anyám végre hozott egy jó döntést az életében. Tudja, eddig senki nem volt mellettem egy hétnél tovább. – gyújtom meg a következő cigarettát. – Azt mondják, hogy nehéz a természetem.
- Mindenkinek vannak rossz napjai.
- Honnan érkezett?
- Scotland Yardból.
- Miért hagyta ott?
Felém fordul. A szemeimbe néz, most először és állom a tekintetét. Szemeim közé néz, én pedig beleborzongok a zöld, égető tekintetébe.
- Nem fontos az információ Önnek, Hercegnő.
Felállok és visszasétálok elé. Magassarkaim hiába, így is fölém magasodik.
- Úgy is kitalálom – rátok vállat. – Meghalt a védett személy?
- Nem.
Elhúzom a szám, s megfordul a fejemben, hogy talán hazudik és valóban ez történt. Ám hagyom a dolgot. Mit számít? Bár azért jó lenne tudni, hogy mennyire is vagyok biztonságban mellette.
- Mindegy, úgysem fog itt dolgozni mellettem sokig. Nem fogja bírni a tempót.
Hátat fordítok és ott hagyom a szobámba minden szó nélkül.
¤¤¤
- Hey! El se hiszem, hogy eljöttél! – ölel meg legjobb barátnőm, Jessy.
Egy éjszakai klubhoz közel futunk össze, természetesen már megbeszélést követően. Végig nézek a cuki ruháján, amely kihívó, de még is aranyosnak mondanám. Rajtam a teljesen fekete szett, a farmerszoknya, a bő banda póló, amelyben piros kövek csillannak meg díszítésként, és természetesen egy lapos cipő, amely biztosítja a tervezett szökésemet és az este kényelmét.
- Harry, ő itt Jessy. Jessy, ő az új testőröm, Harry.
Gyorsan bemutatom őket egymásnak, csak a nevelésemnek köszönhető kedvességből eredően, majd meg is ragadom a barátnőm kezét. Ujjaink egybefonódnak. Harry biccent egyet a visszapillantó tükörbe tekintve, míg Jessy felméri, amennyire tudja.
- Üdv, Harry – cinkos mosoly ül ki rajta, nekem ez nem tetszik annyira, de elhessegetem az érzést, és magamra vonom a figyelmét.
- Megállnál a kútnál? Muszáj pisilnem.
- Természetesen – morogja az orra alatt, s tovább is hajt a kút irányába.
A várost már a sötétség lepi el, a fiatalok hemzsegnek az utcákon. A közeli szórakozóhely fényei ide is eljutnak, és alig várom, hogy belevethessem magam az éjszakába.
- Mindjárt jövünk.
Pattanok ki a kocsiból, húzva magam mögött a barátnőmet. Nevetve rohanunk végig a betonon a mosdó irányába. Harry kiszáll és az autó mellett, maga előtt összekulcsolt kézzel figyel. Bevágódik mögöttünk az ajtó, én pedig nevetve sietek az épület másik felébe.
- Biztos vagy ebben?
- Meg kell neki mutatni, hogy nem bírja a tempót tartani velem.
Feltolom az ablakot és kidobom a táskámat rajta. Felhúzom magam, megfordulok a nem túl tágas helyen és kiugrom. Megfordulok, hajamat kiszedem az arcomból és felfelé pillantok a nálam alig magasabban elhelyezkedő ablak irányába. Jessy kilógatja a lábait és lepillant rám.
- Gyere már – nevetek és nyújtom a kezem. – Fordulj meg.
Nevetve a hasára fordul, a szoknyája felgyűrődik, a csipkebugyija az arcomba villan, mire még jobban nevetek.
- Csini.
- Ohh fogd be, és ne nézz! – förmed rám, de ő is nevet. Végül feladja és leugrik. Lehuppan a földre, de hamar fel is pattan és összeszedi magát. – Hogy veled mindig ennyire kalandos az élet.
- Ezért szeretsz. Na, kapd össze a segged és induljunk.
Lesimítja a szoknyáját, és lassan elkezdünk az épület fala mellett, a sikátorba futni, amelyet megkerülve kötünk ki a klub mögött. Nem titok, hogy ide többször is jövünk. A hátsó ajtóhoz lépek és megölelem Ricket, aki széles mosollyal fogad.
- Mi a helyzet kislány?
- Jó ma a parti?
- Mint mindig. Jessy – húzza magához a barátnőmet. – Minden rendben? Szétszeditek a házat?
- Az a terv – paskolja meg a srác kockás hasfalát és ellép mellőle. – Ha táncolni támad kedved, tudod hol találsz.
Kacsint rá, és már be is húz magával a klub füstös közegébe. A zene már is magával sodor bennünket. Táncolva, egy-egy szövegrészletet énekelve haladunk a bárpultig, ahol kikérjük a szokásos tequilákat. Só és citrom nélkül tüntetjük el a fejenként kettő felest, és megyünk vissza a táncoló, szinte egy emberként lélegző tömegbe.
Csípőm együtt mozog Jessyével, talpam alatt a padló ragad, idegen kezek érintenek meg, de én kizárok mindent, és csak a zenét hallom, amely ellepi az egész lényemet. Jessy jelzi, hogy elmegy egy italért, én pedig tovább rázom a csípőmet. Egy srác elkapja a derekamat, és megperdít. Nem rajongok, ha ennyire tapiznak, de még az illendőség határain belül mozog, és valóban minimális a távolság, még sem egyből a szoknyám alá mászik a keze, amit értékelek, és nem taszítom így el magamtól.
Szinte eggyé olvadunk, ahogyan vonaglunk már a fülledt ütemre. Felpillantok, s az alakok mind életlenül mozognak előttem. Elkapom Jessy kezét és a whiskyt könnyedén hajtom fel. Közelebb lép, és ő is felveszi a ritmust. Lehel egy kisebb csókot a számra, míg én egy kábult mosollyal hátra hajtom a fejemet, míg ujjaim a hajamba túrnak. Kinyitom a szemeimet és megpillantom a felettünk levő részen, a korlátnak dőlve, engem figyelve Harryt.
Zöld pillantásával engem néz. Tudom, érzem annak ellenére is, hogy nem tudom teljesen kivenni a pillantását. Ajkaim kissé széjjel válnak, nyelvem akaratlanul és végigszalad az ajkamon, tekintetem ködössé válik a kelleténél is jobban. Állok a tömeg közepén és csak őt bámulom. Mintha soha nem láttam volna ilyen csodát.
Elnevetem magam.
Ostobának érzem az érzéseim és a bugyuta gondolataimat.
Feleszmélek, hogy csak állok, így újra felveszem a ritmust, és most már őt figyelve illegetem magam. Jessy elbódulva észre sem veszi, de hozzám simul és szinte eggyé válunk. Oda-oda pillantgatok Harry irányába, aki le se veszi rólam a tekintetét. Érzem, ahogyan mögém kerül a srác, akivel az előbb is táncoltam. Kezei a csípőmet ölelik körbe, míg Jessy elölről simul hozzám.
Követi a pillantásom és elismerően vigyorodik el.
- Eléggé jól végzi a munkáját – kiáltja túl a zenét.
Szúrós szemmel nézek Jessy szemeibe.
- Nem a munkája, hogy csorgassa a nyálát olyanra, ami nem lehet az övé.
- Ne játszd túl – húz maga után, ki a srác karjai közül a pult irányába. – Csináljunk egy kis showt.
Felül a pultra és felhúz engem is maga után. Többen is csatlakoznak hozzánk, míg Matt, a pultos felnyújt két tequilát. Felhajtjuk és táncolni kezdünk. Melegem van, a szívem a torkomban dobban és úgy érzem, hogy alig kapok levegőt, de tovább táncolok. Az sem érdekel, ha holnap a címlapokon kötünk ki, ahogyan az lenni szokott. Legalább az ostoba anyám is belátja, hogy semmire nem megy azzal, hogy ilyen gardedámokat uszít rám.
Úgy érzem, hogy szédülni kezdek, majd zuhanni. Erős karok veszik körbe a testemet, mire felnyitom, s ködösen, a pillám alól szemlélem meg Harryt, aki már kifelé tart velem a klub falai közül.
¤¤¤
A selyem körülölel, a fejem enyhén zúg. A szobát még sötétség borítja, így kétségem sem fér hozzá, hogy az éjszakában ragadtam. Felülök, és lemászom a hercegnői ágyból. Rágyújtok, a tükör elé lépek és az üvegbúra alól kiveszem a koronámat. Ha anyám látná, őrjöngene és ennek a gondolata igazán felpezsdít. A fekete sminkem kissé el van maszatolva, melyen igazítok, amennyire tőlem telik. Elhagyom a szobámat, a koronámmal a fejemen és a sötét falak között indulok el. Mezítelen lábaim a puha vörös színben pompázó szőnyeg szálai közé süpped minden alkalommal. Mélyet szippantok, a füstöt kifújom, és befordulok a trónterem irányába.
A szobát teljes sötétség borítja, az ajtót résnyire nyitva hagyom és egyenesen a trónszék felé veszem az irányt. Belesüppedek a bársonyba és csak bámulok magam elé. Mindenki azt hiszi, hogy a királyi családunk annyira fenséges, pedig a szart se. Az anyámtól néha a hányinger kap el, míg az apám, aki a király, egy szent. Imádom, és olykor az őrületbe kergetem.
- Jól van, Hercegnő?
Felsóhajtok, és elnyomom a szőnyegen a csikket, amely kialszik.
- Harry, nem kell utánam lopakodnod mindig – pillantok rá oldalra, a titkos ajtó irányába, ahonnan a terembe lép.
- Ez a munkám.
Felállok, és a falhoz sétálok, ahonnan az őseink tekintenek le ránk.
- Tudod, sokan irigykednek rám. Pedig fogalmuk sincs, hogy mennyire egy elbaszott család vagyunk.
- Mindenhol vannak problémák – hallom ahogy közelebb, egészen mögém lép.
- Három hónapja vagy itt – nevetek fel. – Pontosan tudnod kell, hogy valószínű Anglia legnevetségesebb családja vagyunk, akiket a fű tart még a földön. – érdeklődve néz rám, és elmosolyodik. – Oké, átvitt értelemben.
- Van miért irigykedniük az embereknek. Lehet, hogy nehezen dolgozod fel a problémákat, és szereted a füvet és az alkoholt se veted meg, de attól még nem vagy rossz ember.
Elmosolyodom és ellépek mellőle. Ujjaim a csuklója köré fonódnak, és magammal vonom. Háttal fordítom a trónnak, és ajkaim az ajkait találják meg másodpercek töredéke alatt. Mohó, ahogyan az elmúlt hetekben is, amikor egymásnak estünk. Ujjaim a derekán simítanak végig, egészen a fenekéig, melybe ujjaimat bele is mélyesztem. A számba mormog, s az oldalamba mar. Kezemet előre vezetem a mellkasára, és taszítok rajta kissé. A bársonnyal bevont trónból tekint vissza rám, vágyakozón. Az ingemet széjjel nyitom, a gombok a földön landolnak, én pedig a perzselő tekintet alatt. Hallom, ahogyan zihál, s én is kapkodom a levegőt. Szoknyámat letolom, kilépek belőle és az ölébe mászom. Kezei azonnal megtalálják a csipkébe bújtatott fenekemet, míg szája a nyakam vonalán haladva egészen a mellemig. Csókokkal halmoz el, és egyik kezével finoman meg is szorongat. Szája az én számra talál, csípőm folyamatos ostromlás alatt tartja őt.
- Menjünk a szobádba – motyogja a szavakat, de a keze már az ölemen van.
- Félsz showt adni?
Tisztában vagyok vele, hogy kamerák vannak a terem minden szegletében, ahogyan az egész palotában, de ahelyett, hogy megrémítene, felpezsdít.
- Ne aggódj, ha valaki ingyen pornóra vágyik, megkapja.
Nevetek és kicsatolom az övét. Az ingét is kigombolom és a kidolgozott mellkasán végig szántok. Nyelvem az alsó ajkán simít végig, míg a kezem azon ügyeskedik, hogy kiszabadítsam az öltönynadrág fogságából.
Szinte már megkönnyebbülten sóhajt fel, ahogyan a kezeim közé veszem, és simogatni kezdem a már amúgy is kemény farkát. Ő sem tétlenkedik. Félrehúzza a csipke anyagát és finom, lágy érintéseket mér rám. Felemelkedem, s magamba fogadom teljesen. Mind a kettőnk száját megkönnyebbült nyögés hagyja el. Egymás pillantásában veszünk el.
Felemelem a kezemet és a koronámat leemelem a fejemről, s az ő fejére illesztem. Fogai közé fogja az alsó ajkamat, és addig húzza, amíg finoman enged. Utána kapok, nyelvünk táncot jár, keze mindenhol ott van. Végig simít a lábamon, a combomat megszorongatja, s tempósabb mozgásra ösztönöz.
Hirtelen megállít, én pedig kérdően nézek rá. Orrunk összeér, de csendre int. A nagy folyosó felől lépések hangja szűrődik be hozzánk. Elvigyorodom, és a csípőmet ismételten mozgásra ösztönzöm. Megfeszül, az ujjai teljesen a húsomba vájnak, de nem engedem el a pillanatot, és az izgalom érzését, amely még jobban hajt előre. Már közel vagyok, és érzem, hogy ő is. A lépések egyre közelednek, én pedig egyre intenzívebben hajtom a vágyunkat. Harry tekintete teljesen az ajtóra szegeződik. Combomnál érzem a fegyvere keménységénél elhelyezkedő kezét.
- Lövésre készen?
Mogorva tekintettel néz rám, de az arcizmai mindent elárulnak, annak ellenére, hogy a figyelmét az ajtóra szögezi. Mellkasának dőlök, fogaim a vállába mélyednek, míg a testem teljesen megremeg a karjai között és elvesztem egy pillanatra a kapcsolatot a valósággal.
Arra eszmélek, hogy fény árad a teremben, a fegyvere az oldalánál, a kezében lóg, az ajtóban pedig az anyám, a királynő néz ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.