Harry Szemszöge
A dolgozószobám falai között ülve mindent el kellene intéznem, de a gondolataim teljesen máshol járnak. A vodkáspohár úgy mászik az ujjaim közé, és kerül a számba, hogy észre sem veszem. Könnyedén szánt végig a torkomon, és még többre vágyom még sem töltök. Lecsukom a laptopom tetejét, hajamon végig szántok a kezemmel.
- Mennyire gondolod komolyan, hogy ő kell neked?
A szoba másik felére nézek, Rick mered rám egy pohár itallal a kezében.
- Tudod, hogy miért döntöttem így.
Felhorkan.
Azt hiszem, hogy jogosan teszi, még is szájba verném az első lendülettel, ha mellettem lenne.
- Bosszúból magad mellett tartod, amikor a nagybátyját akarod kicsinálni. Tudom. De őrültség. Mint valami hercegnő a toronyban csücsül és a pénzedet fogyasztja.
- Tanácsadó vagy, de nem a nő ügyeimet illetően – világítok rá a dologra. – Itt marad, a feleségem lesz.
- Tönkreteszed.
Hangosan röhögök fel. Megszabadulok a zakómtól, és elindulok a zsúrkocsi felé, ahonnan még pár deci vodkát szerzek.
Még is mikor érdekelte őt, hogy milyen nőt teszek tönkre, mikor, hogyan és hány alkalommal?
- Azt hiszem kijelenthetjük, hogy egy villában, maximális kiszolgálással, mindent megkap, amit csak kiejt a száján. Mindennek nevezném ezt, csak a tönkretételének nem. Ha verném, megaláznám, és elérném, hogy szenvedjen, akkor igen, tönkre tenném. Így adok neki egy jobb esélyt, ahol tanulhat, teljes értékű emberként élhet.
- A feleségedként.
- Nincsen más dolgod az éjszaka közepén? Mondjuk egy lotyó biztosan leszopna, addig legalább befognád a szádat.
Kopogás töri meg a bájos csevegésünket. Felhajtom az italomat amíg Rick kitárja az ajtót és belép rajta Rebecca, a házvezetőnőm lánya.
- Elnézést, az anyám küldött. A kisasszony nem válaszol a kopogtatásra.
Rick rám néz és röhögésben tör ki. Igen, én sem érzem teljesértékűnek ezt az információt, de nem vetem a lány szemére. Az anyja túlaggódik mindent. Szinte ő dajkált engem gyermek koromban és a mai napig úgy kezel, mintha a fia lennék. A kicsifia.
- Szereti megnehezíteni a napjaidat.
- Vagy alszik. Éjjel van, nem mondanám furcsának, ha így tenne. – a lány felé fordulok. – Köszönöm, elrendezem.
Bólint és már magunkra is hagy bennünket.
- Azt hiszem jobb, ha én is megyek. Szólj, ha segíteni kellene.
- Te lennél az utolsó – veregetem hátba és az emelet irányába fordulok, hogy utána nézzek a lánynak, aki már hetek óta kellően megnehezíti az életemet.
Kopogtatok a nehéz fa ajtón, de semmi válasz nem jön. Kétszer is megismétlem, aztán a kilincsre teszem a kezem. Nincs bezárva, nem adtam kulcsot pontosan az ilyen esetekre. Ki tudja, hogy mikor milyen gondolat futna át az agyán unalmában. A házban dolgozóknak nincs jogosultsága a belépésre válasz hiányában, de nekem a saját házamban mindenhova van bejárásom.
Kilökőm az ajtót, és szinte a látványra magamba felnyögök. A lány a szoba közepén ül, cigaretta füstölög a kezében, míg virágokat ültet. Minden csupa föld, a szőnyeg, aminek az összegébe bele se merek gondolni, és azt a Chanel kosztümöt sem kíméli meg, amelyet visel.
- Kissé luxus így a virágokat kényeztetni.
Nem néz rám. Tovább ügyködik nekem háttal.
Őrült egy nő.
Még is csodás.
Szívesen a falnak nyomnám, ujjam a nyakára fonódnának finom nyomást mérve rá, és megmutatnám neki, hogy is kellene viszonyulnia hozzám.
- Megérdemlik a kedvességet. Ők azok, akik átsegítenek azon, hogy itt kell raboskodnom nálad.
Felnevetek, becsukom magam mögött az ajtót és közelebb lépek hozzá, de még sem túl közel.
- Szerintem páran lennének a helyedben. Úrinői raboskodás.
Felpattan. Szembefordul velem és mélyen szív a cigarettából. Tudom, hogy azért csinálja, mert tudja, hogy mennyire utálom ezt a szokását, főleg a szobák falai között. Mindenképpen ki kell derítenem honnan is szerezi, mert ő lehetetlenség, hogy kapjon az üzletekben. Főleg, hogy el sem hagyja a villa falait.
- Utálod a családom, ne játsszad meg magad. Feleségül megyek hozzád, a szerződés megszületett. Többet ne várj tőlem!
Nekidőlök az asztala szélének és onnan figyelem, ahogyan a szőnyegen elnyomja a csikket. Tény, hogy nem verne földhöz, ha ki kellene cserélnem a darabot, de még sem hagyhatom, hogy így alázzon meg.
Bólintok.
- Akkor nem bánod, ha továbbra is találkozgatok Kristennel?
Felnevet.
Hangja betölti a teret és titkon, de a szívemet melengeti. Modorával ellentétben egy csodálatos nő már most.
- Soha nem fog meghatni egy kurva. Ha neked erre fáj a fogad, csupán téged minősit, férjecském. De az biztos, hogy a farkad soha nem fog bennem lenni.
Felnevetek hangosan.
Ha tehetném a kezeim közé kapnám, hogy kissé megszorongassam. Éppen csak, hogy megérezze, aztán valószínű a farkamat mártanám meg a forró szájában. Közelebb lépek hozzá határozottan. Nem menekül, nem hátrál. Csupán áll és várja a végzetét. Derekánál fogva magamhoz vonom és lenézek rá. Szemei csillagnak, és tudom, hogy ez nem a félelemnek köszönhető.
Megfogom az egyik kezét és az ágyékomhoz vezetem. Bátran rámarkol a farkamra, kissé még erősebben is, mint azt kellene. Nagyot nyelek, de a szavak elhagyják a számat.
- Fogsz még könyörögni ezért a farokért.
- Erről álmodozol? – elmosolyodik és a kezét az enyhén borostás arcomra teszi. Ujjával végigszánt az állkapcsom vonalán és a fogaimmal elkapom. Megszeppen, de a karjaim között marad. Nincs menekvés.
- Egyszer valóság lesz, édesem.
Eltávolodik tőlem, én pedig hagyom.
- Álmodozzál tovább, de amíg a kurváidat baszogatod, biztos, hogy nem fogsz hozzám érni. Nincs kedvem a nemibetegségekhez, ne haragudj.
- Ne legyél szemtelen – közelítem meg ismételten és homlokon csókolom, amit úgy utál, aztán hátat fordítva neki magára hagyom.
A Lány Szemszöge
Ha már drága kalitkába zárt madárka vagyok Harry kénye kedvének megfelelően, akkor úgy is viselkedjek. A hetek alatt már sikerült valamilyen formában megkedveltetnie magát velem. Nem nevezném szőrnyűnek. Azt hiszem kifejezetten mondhatom, hogy jóképű, és ha nem úgy találkoztunk volna, ahogy, akkor talán könnyebben adtam volna esélyt neki. Még is úgy érzem, hogy a saját családom elárult és ő maga se becsül meg annyira, mint kellene.
Sokat várok el? Lehetséges. Élvezem? Nagyon is.
Az idő folyamán Harry valóban tett arról, hogy tudomásomra jusson, az éjszakákat itthon tölti. Mindig benéz hozzám, komolyabb erőfeszítéseket tesz, hogy jobb legyen. Jobb legyen velem. A vacsorámat mindig felhozatja, amikor teljesen tudatosul benne, hogy nem fogok vele tartani az asztalnál. Bár meg tehetném, hogy lemegyek, engedhetnék neki. Ennek gondolata sokszor megfogalmazódott már bennem, de azt hiszem, hogy a már szinte hónapokba nyúló itt-tartózkodásom alatt most jutottam el oda, hogy engedjek.
A gardróbóm mélyéről kiválasztok egy ruhát, ami nem is nagy estélyi, de még is megtiszteli őt, aki a napok nagy, jelentős részében öltönyben van, legalábbis ingben, s öltönynadrágban. Aztán megfordul a fejemben a csipkés csodás hálóingnek viselete. Még nem volt rajtam, nem láttam értelmét, de a vele párosítható hasonlóan enyhén csipkés, szatén köntössel csodálatos fekete látványt nyújtanak. Belebújok a simogató anyagba, amely olyan tökéletesen illik rám, hogy egy másodpercre megfordul a szégyenlőség gondolata bennem. Gyorsan kiűzőm a kavargó gondolataimat a fejemből, és elindulok az ajtó irányába, miután parfümfelhőt fújok magamra.
A köntös anyaga utánam szál a levegőben a lépteimet követően. Szándékosan hagyva kioldva, lábaimat megmutatva. Halkan lépek a fa lépcsőkön, melyeket puha szőnyeg borít. Talpaim belesüllyednek az anyagba, kezem a fakorlátón siklik végig, míg el nem érem a földszintet.
Belépve az étkezőbe Harry először fel se néz rám, aztán felpillant. Telefon van a fülén, ahogyan mindig, most is a munkájával törődik. Vagy nevezzük, aminek akarjuk. Viszont a szemei rajtam és el sem engednek. Végig siklik rajtam. Elmosolyodom magamban, és képzeletben vállon veregetem magam. Az asztal közepéhez lépek, elveszek egy szőlőfürtöt és a saját terítékemhez megyek, az asztal másik felén. Elfoglalom a trón méretű székben a helyemet. Diszkréten, keresztezem a lábaimat, hogy véletlenül se villantás legyen a vége.
- Majd visszahívlak – bontja a vonalat, a szemeivel végig engem figyel. – Igazán... Csodás vagy.
- Köszönöm, reméltem, hogy tetszeni fog.
Látom Matt tekintetét, ahogyan felszolgálja a vacsorát. Megszeppen. Nem tudom, hogy amiatt, hogy itt lát az asztalnál, vagy az öltözetemnek köszönhetően, de elmosolyodom. Leteszi elsőként elém a vacsorát, amelynek fenséges illata van. Megpillantom a tökéletesre sült bárány sültet, zöldbab körettel, friss salátával, és már is összefut a nyál a számban. Meg sem várva, hogy Harry is megkapja a maga adagját, villámat az életbe szúrom, és már a számba is tolok egy ízes falatot.
- Jó látni, hogy ennyire jó étvággyal eszel. Örülök, hogy csatlakoztál hozzám.
- Csupán nem szerettem volna, ha az étel kihűl, mire a szobámba ér.
Látom rajta, hogy nevetni akar, szinte egy mosoly gyér árnyékát fel is vélem fedezni a szája sarkában.
- Természetesen – ért egyet, és iszik egy korty bort. – És ezét jöttél hálóingben?
- Nem kell emiatt remélem meghalnia senkinek. Nyugodj le nagyfiú.
- Akkor kicsit diszkrétebben öltözz fel, ha kérhetlek. Nem tolerálom, ha a személyzet így lát téged.
- Az nem zavar, ha a medence partján látnak meg?
- Mindennek meg van az ideje, bébi.
Elmosolyodom. Az ölemből felveszem a szalvétát, és felállok. Hagyom, hogy a köntös szétnyíljon és mindent megmutasson, amit a hálóing nem takar. Úgy szelem át kettőnk között a távolságot, mintha komoly elhatározásaim lennének, pedig enyhe bizonytalanság szele éled fel bennem minden lépésnél. Közelebb, s közelebb lépve felé. A tekintetével végig követi a mozzanataimat. Egy pillanatra sem enged el, és hátrébb is húzódik a székkel együtt. Lehajolok, megtámaszkodom a kartámaszon, tekintetünk egy vonalba kerül, és az illata, ami első naptól fogva tart, az orromba kúszik.
- Ne legyél egy önző seggfej.
Elmosolyodik. Keze a csupasz combomra kúszik a köntös anyaga alatt. Finoman megszorongat, és már is kellemes sajgást érzek a lábaim között.
- Csak szeretem a helyén tudni azt, ami az enyém.
- Nem vagyok a tied.
Szemei elkalandoznak, s pillantása a hálóing alá kúszik. A melltartó hiányában elétáruló melleim teljesen felkeltik az érdeklődését.
- Itt vannak a szemeim – állánál fogva felbillentem a fejét, hogy a szemeimben nézzen. – Azt hittem, hogy érett férfi vagy.
- Édesem, elhiheted, hogy érett férfi vagyok. Ha nem így lenne, már az asztalra vágtalak volna, és a farkam benned lenne.
Lenyúlok és megragadom az említett testrészét. Nem szakítja meg a szemkontaktust. Elmosolyodom, és lejjebb hajolok, míg ő kissé jobban megszorongatja a combomat, de nem indul el feljebb az érintésével.
- Azt hiszem, hogy visszavonulok. Köszönöm a vacsorát, csodás volt – nyomok egy kisebb csókot a szája sarkába és ott hagyom.
Meglepetésemre elenged, nem tart vissza.
Késő van. Az éjszaka zavaros, az ég mennydörgéstől zeng, az eső zuhog, én még is a növényeimmel foglalkozom. Lehet, hogy valakik bolondnak tartanak, de megnyugvást találok a kertészkedésben. A sivár, zöld kertet, virágokkal, fűszernövényekkel és zöldségekkel borítottam meg az elmúlt idő alatt. Harry nem szólt a nem tetszését illetően, de valószínű, hogy nem is hatott volna meg túlzottan.
Megtörve érzem magam. Tudom, hogy gyűlöli a családom, bár az okát senki sem osztotta meg velem. Ennek ellenére bosszúból még is el akar venni. Felkavarog a gyomrom ennek tudatára. Soha nem gondoltam volna, hogy valakihez azért fogok férjhez menni, mert nincs más választásom.
Könnyeim hullanak és az esővel keverednek. A növényeim a sáros kezeim alatt kerülnek a földbe. Eltökélten rendezgetem őket, szívvel, s olykor még beszélek is hozzájuk. Már arra jutottam, hogy ennél is rosszabbul járhattam volna. Harry helyes, és tényleg aranykalitkában tart, meg van mindenem, semmiben sem szenvedek hiányt. Soha nem bánt, annak ellenére, hogy pár telefonhívásnak voltam már fültanúja, ahol nem valami szépen beszélt a családom tagjairól. Fogalmam sincs, hogy lehet ennyire szélsőségesen szeretni, és megvetni valakit. bár még semmi sem történt kettőnk között, a vonzalom kézzelfogható. Ennek ellenére még is megveti a családom. Kavarognak az érzelmek, a gondolatok bennem.
- Meg fogsz fázni.
- Meguntad, hogy az ablakodból leselkedsz?
- Reméltem, hogy lesz annyi eszed, hogy bevonulsz az eső előtt és nem hálóingben ülteted a barátaid.
- Nem vagyok őrült! – pattanok fel. – Valami elfoglaltság kell, amíg te azon vagy, hogy kinyírd a családom. Én pedig ennek ellenére vonzódom hozzád. Kellenek a tiszta gondolatok. Le kell foglalnom magam, hogy ne azon törjem a fejem, hogyan mérgezhetnélek meg!
- Örülök, hogy őszinte vagy.
Zuhog ránk az eső. Fekete ingje a testére tapad, én rólam nem is beszélve. Felnézek rá, és most érzem, hogy mennyire is hideg a szél, az eső, és a tekintete.
- Te is őszintén beszélsz, már amennyire. Házasok leszünk, kétlem, hogy titkok jót tennének a házasságunknak.
- Ahogy az sem, hogy tüdőgyulladást kapj. Irány befelé.
- Tudod, amikor megjelentél, és a kezemet kérted apámtól, nem hittem abban, hogy lehet ebben bármi jó is.
Közelebb lépek hozzá, kezem az ingje anyagát gyűri össze. Nem zavarja, hogy a kezem koszos, sáros. Állja a tekintetemet, ami nehéz lehet tudván, hogy a hálóing és a köntös anyaga második bőrként öleli körbe a testemet.
- Bosszúból akartam, de látod, hogy mindent megadok neked. Még normális keretek közötti szabadságot is. – simogatja az arcomat, és a nedves hajamat eltűri. – Fogalmam sincs, hogy milyen a szerelem, de képes vagyok tanulni, fejlődni. Ahogyan azt igyekeztem kimutatni az elmúlt időben is. Nem kell harcolnunk a másik ellen. Sok év áll előttünk. Megoldhatjuk diszkrét harmadik és negyedik féllel, de nekem nem áll szándékomban. Vonzó nő vagy, bár kissé szeleburdi.
- Nem vagyok bolond! A növények legalább meghallgatnak.
- Valóban jó hallgatóság. Próbálj meg bízni bennem. Eddig sem bántottalak, igaz?
- Nem lehet soha hinni egy maffiózó szavának.
- Hinned kell nekem. Ezerszer csókollak meg inkább, mintsem, hogy fájdalmat okozzak egyszer is.
Ujja le, s föl jár az arcomon. Reszketek. Egyszerre az érintésének és a viharnak köszönhetően. Közelebb húzódom hozzá, homlokom a mellkasának támasztom.
- Már fájdalmat okoztál azzal, hogy a családom ellen mész.
- Ahogyan ők is bérgyilkosokat küldenek nyíltan a mai napig a nyakamra.
Felsóhajtok. Igaza van.
- Választás elé állítasz?
- Soha nem kérnék tőled ilyet. De tény, hogy a feleségem leszel, még ha ezt az egész családod ellenezi.
Felnézek rá, kezem a derekára csúszik, majd fel a mellkasára, a nyaka köré. Lehúzom magamhoz, és a számat a szájára nyomom. Lehajol, hogy megkönnyítse a dolgomat, és hevesen kap az ajkaim után. Keze a fenekem markolja meg és teljesen a saját testéhez présel. Érzem szívének vad dobbanásait, és ahogyan a lehetetlennél is közebb igyekszik húzni magához.
- Nem akarom még egyszer meglátni rajtad ezt a hálóinget.
Felnevetek és sikoltok egyszerre, amint a kezeibe kap és a terasz fedett részére visz. Tovább csókol, hátam az üvegajtónak nyomódik, teste az enyémnek, keze mindenhol ott van, a nyelve az enyémmel jár keringőt.
- Le kellen zuhanyoznom – suttogom a szavakat a szájába.
- Szeretlek mocskosan is.
- Azt meghiszem – tolom el kicsit magamtól. Ellenkezik, de hátrébb lép.
Besurranok a villa falai közé, de ismételten megragad.
- Tiszta sár a lábad – motyogja, én pedig szégyenkezve nézek le a fekete talpaimra. Nem valami szép látvány. – Ne aggódj a sár kijön, az égésinyom nem.
Mosolyog, de én rosszul érzem magam, hogy ennyire egy undok voltam, és rongáltam. Megcsókolom, ahogyan a szobám falai közé lép és a fürdőbe visz. A zuhanyba tesz le. Megnyitom, kellően forróra állítom, és elkezdek megszabadulni a nedves ruháktól, melyek alig takarják a testemet. Harry is így tesz, és már a csempének présel. Szerencsére a sár eltűnik a lefolyóban és csak ketten maradunk a forró vággyal a zuhanykabin falai között.
Szája mindenhol ott van, kezei bebarangolják a testem vonalát. A vágy még nagyobb fülledtséget hagy maga után az üvegen. Kapkodom a levegőt, ajkai a mellemet járják be, kezei mindenhol ott vannak a testemen, ahogyan az én kezem is bejárja a kidolgozott felsőtestét, a hajába túrnak, s finoman meg is húzzák azt. Elszakad a testemtől és a szemeimbe néz.
- Megígértem, hogy nem nyúlok hozzád, amíg nem egyezel bele.
- Ne kényszeríts arra, hogy kimondjam – kapok levegő után. Megfogom a kezét és a combjaim közé vezetem. – Elég bizonyíték?
Féloldalas mosolyra húzza a száját.
- Zavarba jövök, ha ilyeneket csinálsz.
Felnevetek, pedig ez az a dolog, ami most nagyon nem illik a szituációba. Fordítok rajtunk, és a hátát a csempének taszítom. A víz rázúdul, végigfolyik a testén, én pedig kedvet kapva közelebb hajolok és a nyelvemet végig húzom a felsőtestén. Kiseperi a nedves hajamat az arcomból, ahogyan előtte térdelve megragadom a farkát és a szamba csúsztatom. Megsimítja az arcomat, és még beljebb kerül a számba. Egy pillanatra megérinti a torkomat, aztán visszahúzódik.
- Izgató a forró kis szád – sziszegi a fogai között.
Hajamat marokra fogja és mozogni kezd. Először finoman, hogy szokjam, és megfelelően értékelem a figyelmességét is. Nem hagyja, hogy sokáig kényeztessem a nyelvem simogatásával, felránt a kezemnél fogva és a számra tapad olyan hévvel, hogy beleremegnek a lábaim is, a szívemmel együtt.
Combjaim alá nyúl, szinte az üvegre csap, és már belém is csúszik. Szorosan kapaszkodom a vállaiba, míg ő elkezd egy őrjítő tempót felvenni. Nyakamat csókolja, nyalja, a keze a testemet felfedezi, a farkba pedig töretlenül mozog bennem minden pillanattal egyre feljebb, s feljebb korbácsolva a vágyainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.