Átpörgetem a közelben keresgélő embereket, és egyen kivételesen megakad a tekintetem. Rámegyek a profiljára, amelyen kisebb bemutatkozás található, és hogy mik is az érdeklődései az este eltöltésével kapcsolatban.
- Bassza meg – Lolára nézek, aki éppen a bort löttyintette a hófehér szőnyegemre. – Bocsi, de ki ez a csoda?
- Csoda?
- Ne mondd, hogy nem keltette fel az érdeklődésed!
Leteszi a borospoharat és kikapja a készüléket a kezemből. Elhúzza a kijelzőt és jelentkezik, hogy érdekli az esti közös szórakozás. Megfordulok, és iszok a kitöltött borból, mert úgy érzem, hogy szükségem van rá.
- Ez a hely pár saroknyira van tőlünk – látom, ahogy a kijelzőt úgy püföli, hogy szegény telefonom valószínű már kikészült tőle. – Ez az a puccos hely, tudod. Mindig be akarok menni, de sose jutottunk be.
- Ahonnan kitiltottak téged, mielőtt bejutottál volna – javítom ki.
Én már többször voltam a klubban már barátaimmal, és valóban egy puccos hely, ahol az italt is aranyba mérik, így ennek okán nem sokszor fordultam meg ott az eddigi esték során, de úgy hiszem, hogy hamarosan ott leszünk.
- Talán ma beengednek?
- Kétlem – állok fel, és a szekrényemhez lépek, hogy keressek valami ruhát, ami oda megfelelő. – De remélem tudod, hogy én megyek. Nem hagynék ki egy ilyen remek példányt.
- Meglepődtem volna, ha igen. Mennyi az esélye, hogy nem egyedül lesz?
- Már hasonló szexikre gondolsz?
- Hát, kétlem, hogy magányos lenne – áll fel mellém, és hasonlóan hozzám kezdi el feltúrni a szekrényemet.
Otthonosan mozog, szinte jobban ismeri a ruháimat, mint én magam. Kikap egy eléggé nem diszkrét darabot, míg én csak azára veszem a figurát. Mivel a hely a puccos népé, így a ruha kötelező dress code, de ha tehetném farmerbe mennék. És nem azért, mert magasról teszek az egészre, hanem szeretem a férfiakat tesztelni. Hiszen, ha reggel felébred mellettem, ott sem egy full sminkben, és puccosan felöltözve lát meg engemet.
🍸
- Most komolyan, Jack? – Lola felnéz a fölénk magasodó ajtónállóra. – Már jókislány vagyok.
- Édesem, ismerlek.
- Azért, mert nem szo...
Gyorsan a kezemet a szájára tapasztom, ami nem a legjobb, mert a szájfénye a tenyeremre tapad. Mosolyomat villantom Jackre, aki Lolával már hosszú ideje adok-kapok kapcsolatba keveredett.
- Kezeskedem érte.
- Zora...
- Ígérem.
- Hé Jack! – mellettünk terem egy alak, aki a kidobó figyelmét csodálatosan elvonja, de az elslisszolás lehetetlennek bizonyul, míg a mi kis termetünkkel is.
Oldalra nézek és levegőt is elfelejtek venni. Harryt oldalprofilból csodálhatom meg. Enyhén borostás, és szexi, mély hangja a fülemet simogatja és azonnal elengedem a barátnőmet, hogy ezt a szép példányt csodálhassam.
- Harry – fognak kezet, megveregetik a másik vállát, és ellépnek Jack mellett szó nélkül egy másik sráccal. – Lányok? – néz ránk vissza.
- Harryvel van találkozónk – mondom ki mindenféle kertelés nélkül.
Jack egyik szemöldöke megemelkedik. Felsóhajt, és a mögöttünk hangoskodó, elégedetlenkedő társaságra szól. Magasba emeli Lola a kezét, meglengeti Jack előtt, aki visszapillant ránk, és mélyről felsóhajt.
Nem kétség, hogy imád bennünket.
- Menjetek, de ha nem tudsz rá vigyázni, magam hajítom ki.
- Imádnád, ha a kezeid engem érinthetnének – hajol Jack arcába Lola, mire én elhúzom tőle és bevezetem a klubba, mielőtt visszavonná a kedves ajánlatát.
- A nagy szád miatt lassan már mindenhonnan kitiltanak bennünket – nézek barátnőmre a bárpult felé menet, ahol elfoglalunk egy-egy széket.
- Az a baja, hogy nem szoptam le a múltkor – int a pultosnak a kijelentése közepette. – Akkor minden este itt buliznánk most, elhiheted.
- Nekem nem kell bizonygatnod a szopási készségeidet édesem.
A pultos szemöldöke felszalad, de már csak ledarálom neki, hogy mit is kérek inni, ahogyan Lola is tesz. A srác eltávolodik tőlünk, és szinte idáig hallom a kavargó gondolatait. Meg kell hagyni, hogy eléggé helyes, de ahhoz még sem éppen eléggé, hogy ma hazavigyen.
- Hova tűnt? – Lola fordul meg a széken.
- Kicsoda?
- Az a Harry srác.
Csak hümmög még valamit az orra alatt, majd elfogyasztjuk az italunkat és a táncparkettre rángat. Táncolnak, de nem elég sokan ahhoz, hogy komfortosan érezzem magamat elveszve a tömeg sűrűjében.
Még is ennek ellenére a csípőm járni kezd, a zene átveszi felettünk az irányítást és magával sodor a ritmus. Lola közelebb jön és olyan vadul kezdi el a csípőjét rázni, mintha valami ősi tánc lenne. Kezeim az égben vannak, a csípőm úgy mozdul, hogy vágyakat mozgasson meg, és amint megperdülök, már is látom, hogy sikerrel jártam.
Harry a bárszéken ül lezseren, egy pohár van a kezében, melyet megemel, tekintete pedig szinte égeti a csupasz bőröm felszínét. Kételkedés fel sem merül bennem annak okán, hogy nem engem néz, mert a tekintete úgy követi a csípőmet, mintha ő diktálná az ütemet.
Remélem, hogy később ő fogja.
- Téged néz? – Lola vigyorog a vörös ajkaival, és közelebb hajol hozzám. Testünk eggyé simul, a keze rajtam, olykor a magasba, én pedig csak megperdülök, hogy újra a szemekbe nézhessek, amelyek engem vizslatnak.
- Iszom egyet – mondom a barátnőmnek, és a pulthoz megyek.
Harry mellett a pultra hajolok és kikérek egy vodka-áfonyát. Amíg a pultos összekeveri a két italt, a mellettem ülő férfira nézek, aki féloldalas vigyorával nem visszafogva magát méri végig a testemet.
- Zora?
- Harry?
Összekoccintom a poharainkat, és iszok a frissítő italból, amely egyből új életre kelt, a szemeimet viszont egy pillanatra sem veszem le Harryről. Beszélgetésbe elegyedünk, bár messze nem mondanám mélyenszántónak az egészet. Még is jól esik, jól érzem magam mellette. A pillantásai alatt pedig egyenesen szerencsésnek mondanám magamat. Igyekszem nem már a jövőben, éppen a jelenben élni meg a pillanatot, és azt, hogy egy ilyen szexi férfi bókol nekem. Még akkor is, ha egyértelmű, hogy a lepedőt szeretné gyűrni velem.
Keze a derekamon, ahogyan a lábai között állok már, és hallgatom a szavait a hangos zenével körülvéve. Még is búg, és bizserget belülről a hangja. Akár lehunyt szemmel is hallgatnám csak őt. Az érzések, amelyeket kivált belőlem számomra is újak, főleg alig néhány percnyi ismeretség után.
Visszamegyek Lolához, aki tovább tombolt nélkülem. Úgy látom, hogy egy férfipéldányt is sikerült ez idő alatt összeszednie, ami miatt Jack valószínű, hogy nem lesz boldog. Elindul egy szám, amire hamar rá kell jönnöm, hogy nagy kedvencem. Lehunyom a szemeimet és átadom magam a vad dallamoknak, melyek körül ölelik a tömeget és szinte egyként adjuk át magunkat.
Kezek fonódnak körém, meleg lehelet érinti meg a nyakam bőrét. A vállam fölött hátra nézek, és megnyugszom, amikor Harry zöld tekintete néz vissza rám. Mellkasának dőlök, fenekem pedig egyből ágyékának simul. Könnyűnek és egyszerűnek érzem magamat, kezemet a nyaka köré fonom, de a csípőm nem áll meg. Újra hátra nézek rá a vállam felett és a szája a számnak csapódik hevesen. Nyelve a nyelvemhez furakszik, s úgy érzem, hogy megáll körülöttünk a világ. A csípőmozgása, a vonzereje, s ahogyan a parketten vezet határozottan, mindent leigáz bennem.
Keze a hasamnál tart szorosan az ágyékának nyomva, én bennem pedig úgy lobban a vágy, mint eddig soha. Elszakadok tőle, hogy levegő után kapjak, majd megfordulok a karjai között, és most én vagyok, aki a száját birtokolni kezdi. Tény, hogy csak egy csók, de kellően meghatározóan uralja az egészet. Szinte beleborzongok, s még többet akarok. Belemarkol a fenekembe, aztán kézen fog és meg sem áll, hogy leintsen egy taxit az épület előtt. Szám a nyakán, kezem a derekát ölelik át, s úgy érzem, hogy az illata már résszeggé tett.
Becsúszunk a taxi ülésére, a keze a combjaimon kalandozik. Szerencsére, hogy sötét van, és valószínű, hogy az elválasztón sem lát hátra a sofőr. Ám, ha még is, jó szórakozást kívánok neki.
- Alig vártam, hogy meglássalak személyesen – mormolja a fülembe, míg ujjai a combomat egyre feljebb, s feljebb masszírozzák. – Hm, nedves csipke?
- És ha nincs rajtam csipke?
Megragadom a kezét és egyenesen a combjaim találkozásához viszem, mire levegő után kap. Érzem mosolyát a nyakamon, és fogaival megkarcolja a bőrömet, majd a nyelve hagy nedves nyomot rajtam, mire megborzongom, és arra gondolok, hogy az a nyelv mennyivel csodásabb helyeken is játszadozhatna. A fejem hátra csuklik, az ajkaim eltávolodnak egymástól, s a saját zihálásomat hallom a fülzúgással keveredve.
Szorosan fogom a kezét, amely a lábaim között izgat, és mélyen eltűnik bennem időről-időre. Oldalra fordulok, a szája újra a számon, én pedig imádkozom, hogy mihamarabb a megadott címre érjünk, ahol teljesen átveheti az uralmat felettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.