Soha nem voltam a reszkető kislány, mindig is az izgalmak, új dolgok vonzottak, a családom legnagyobb örömére. Ez nem változott a mai napig, így egyre jobban elmélyedve a témában felkelti az érdeklődésemet a dolog.
- Szerintem nem gondoltad ezt át, Thea.
- Te is jössz, ne ellenkezz!
- Egy klub fellendítése nem olyan egyszerű, basszus még drogbotrányba is keveredtek. Fegyverek, minden volt ott, ami egy jó akciófilmben oké, de nem a valóságban.
- Elvileg már minden rendben van, csak nincs vendég és csődbe mennek.
- Még mindig Styles a tulaj?
- Rá gondolsz? – a Google elég sok lesifotó képet rejt magában, amiben mi éhező lányok örömmel csöpögtetjük a nyálunkat. – Nem rossz.
- Édesem, nedvesedem, ha meglátom, te meg itt annyit mondasz, hogy nem rossz. Tudod te mi a nem rossz, kisanyám?
- Oké, felfogtam, nyugodj meg. Vegyél mély levegőt.
- Mindenképpen el kell vállalnod, amúgy is már rád férne egy buli, hogy kikapcsolj. A puncidra pedig egy kis izgalom.
- A puncim köszöni, de remekül megvan, de a buliban benne vagyok. Végül is egy estéből semmi rossz nem sülhet ki.
- Hacsak nem lövöldözés tör ki.
Ránézek, mire védekezően felemeli a kezét. Elengedem végül a dolgot és megírom a válasz e-mailt. Még jó pár levél fog cserélődni az estéig, annak ellenére, hogy ma éjjel is szívesen meglátogatnám a helyet.
- Esetleg civilként ma elnézhetnénk, csak felmérni a terepet?
Bizonytalan a hangom, de vigyorgom, hogy mennyire megfordult a kettőnk nézőpontja szinte másodpercek leforgása alatt.
Brithany rám sandít, majd szája széles mosolyra húzódik.
- Szólok a csajoknak, de te foglalj egy VIP helyet, utálom az izzadó tömeget, tudod.
Ez mindig kifogása, de valahogy a buli közepére már lenn szokta a seggét rázni, és fel-fel szed egy jóképű pasit. Ám én sem vagyok a VIP hely ellenére, mert jól jön az elvonulás, és a buli kezdetén a hangolódáshoz is megfelelő.
- Van barátnője? – vonja magára a figyelmemet Brith.
- Tessék? Kinek?
- Stylesnak, te butus.
- Fogalmam sincs, de ez nem is számít.
A MacBook eltűnik az ölemből és már úgy püföli, hogy azt hiszem füstölni kezd az ujjai alatt. A Google hamar feldobja a találatokat, és úgy tűntetik fel, mint a legszexibb szoknyapecért az országunkban.
- Tehát szabad a gazda.
- Nem is biztos, hogy ott van.
- Nézd – mutat a képre, melyet kinagyit. – Szerinted kiengedi az irányítást a kezei közül? Tuti nem, és onnan figyel. Valószínű, hogy nem vegyül, de biztosan az épületben lesz.
- Ez remek hír nekünk, tényleg. Mintha nem lenne mindegy – veszem el a gépemet tőle és lecsukom, mielőtt őrültebb ötleteit gépelné a keresőbe.
- És ha felszedjük?
- Nem osztozom – szögezem le viccesen és ott hagyom, míg a konyhába megyek, hogy valami kis nasit keressek, amire nagyon nem lenne szükségem.
H A R R Y
A mai divat már megköveteli, hogy a reklámot megfizesd, méghozzá egy embernek, akit tartalomgyártónak nevezünk. Eleinte tiltakoztam, de amikor Bo megmutatta a lányt, azonnal belementem a dologba. Valóban megdöbbentően sok, rengeteg követővel rendelkezik a világháló sok felületén, és tömegek rajonganak érte. Még ha le is bontjuk a teljes világnézetre a számot, akkor is jókora esély van arra, hogy tömegeket csődítsen ide. Nekünk pedig kibaszottul erre van szükségünk, ahhoz, hogy visszaszerezzük a hírnevünket. Soha, egyetlen vállalkozásom se fuccsolt még be, és ezt sem fogom hagyni, hogy oda jusson.
Bo sűrű levelezésbe kezdett a lánnyal, de egy idő után átvette az irányítást, mert annyira mocskosul unalmasnak bizonyult az egész, és végetnemérőnek, hogy fel akartam gyorsítani az események. Sikerült elintézni a jövő hétvégét. Nem mondom, hogy elégedett vagyok, de sajnos ez a lány eléri, hogy engedjek, ami nem éppen az erősségeim közé tartozik.
Kinn már a zene szól, a dj adja a ritmust, és az emberek már kellemesen érzik magukat, ám messze vagyunk a teltháztól. Az irodám üvegezett falához megyek, és letekintek rájuk. Minden a szokásos, kibaszott unalmas módján halad. Néha nem is értem minek vagyok itt.
- Főni – Bo jön be az irodámba. – Valami kisebb tömeg alakult ki a bejáratnál. Paparazzik.
- Tessék? – értetlenül nézek rá. – Mondd, hogy nem valami botrány van kitörőben – szűröm a fogaim között a szavakat, ám nem hagyom, hogy folytassa. Elmegyek mellette, szinte levágtatok a lépcsőfokokon egészen a földszintre, ahol átvágok az embereket, ki egészen a bejáratig. – Mi ez az egész? – Paul néz rám, az egyik biztonságim.
- Egyszer csak megjelentek azok a bigék, és felfordult minden.
Abba az irányba nézek amerre mutat. Gondolkozom, hogy kik lehetnek, hogy a fotósok hada így körülölel őket. Nem mintha kifogásom lenne bármilyen celebritás miatt, hiszem a klub hírét viszi. Önző pöcs vagyok, de csak így működhet egy vállalkozás.
Figyelem a csapatot, míg mellettem haladnak be az újabb, s újabb vendégek. Megfordul a lány, aki eddig nekem háttal állt, és a seggét bámultam, s azt képzeltem, hogy a fenekét mennyire szívesen megmarkolnám. Döbbenten konstatálom, hogy Thea áll velem szemben, hogy hozzá tartozik az a formás hátsó. Gyorsan átgondolom a levelezésünket, hogy én néztem-e be ennyire, vagy ilyen kibaszott gyorsan eltelt-e az idő, de időzavarba kerülök és már csak arra eszmélek, hogy a lánycsokor elindul felénk. Suttognak valamit egymás fülében, de én csak a közeledő szőke bombázón jártatom a tekintetemet. Hófehér magasderekú szoknya, és hozzá hasonló nagyjából melltartóméretű felső, míg kettő között hasának finom bőre mutatkozik meg.
- Mr. Styles? Személyesen üdvözöl bennünket, vagy mindenkinek ilyen figyelem jár? – Thea egyik barátnője felnevet, mire én szigorúan nézek és intek Paulnak, hogy engedje befelé őket.
Ám mielőtt az általam csodált üzletasszony elhaladna mellettem, megragadom a karját, és visszatartom kissé.
Mosolyogva néz fel rám, pedig olyan nyaktörő, piros magassarkú van rajta, hogy az jut az eszembe, hogy milyen lenne, ha a lábait körém fonná, miközben újra, s újra belehatolok.
Egy kibaszott őrült vagyok! Bármelyik nőt, bármikor megdughatom, de nekem ettől az egytől megy el az agyam, és a farkam sem bír nyugton maradni a nadrágomban.
- Segíthetek valamiben?
- Ez egy magán este, egyszerűen jól érezzük magukat, felmérem a terepet, ha úgy jobban hangzik. Remélem, hogy nincs ellenvetése.
- Természetesen nincsen.
Olyan gépies vagyok, hogy már nekem fáj. Elengedem, ő pedig ringó csípővel távolodik tőlem lassan, s csatlakozik a barátnőihez.
- Tartsd a farkad a gatyádban, csak megnehezíti az üzletet, ha megdugod – Marcus, a jobb kezem hangja hívja fel magára a figyelmemet.
Visszaindulok a menedékembe. Töltök magamnak egy pohár whiskyt és az ablaknál állva le is húzom. Innen tökéletes rálátásom van a VIP szobákra, ahogyan a kamerákra is, melyek az egész épületben el vannak helyezve.
- Nem kell, hogy kioktass – nézek Marcus, aki most lép be az irodám ajtaján.
- Messze álljon tőlem, de tudom, hogy a forró puncijára gondolsz.
Megfeszülnek az izmaim, és mélyen magamba kell szívnom a levegőt, hogy ne tegyek olyat, amit megbánnék. Nem is ismerem ezt a nőt, bassza meg, és a fejemet vesztem.
- Menj, segíts Paulnak, ma meglehetősen nagy a tömeg odakinn.
Hallom, hogy még mormog valamit, de szerencsére nem elég hangosan, így nem tehetem meg, hogy a poharamat kis tiniként utána hajítsam.
☆
Az este úgy gördül tovább alkohol mámorban, hogy csak kapkodom a fejem látva, hogy Thea mennyi alkoholt dönt le a torkán. A pezsgősüvegek érkeznek a privát szobájukba, és a tánc magaslatokat él meg. Én pedig enyhe szívrohamokat, amikor abba az ördögi cipőben megbicsaklik, ám az egyik lány elkapja és jót nevetnek. Ám a szoknyája feljebb csusszan, az ujjam a kristálypoharam szélén táncol, míg a kamerán keresztül figyelem a történéseket. Felőlem fel is robbanhat a lenti szint, mert csak a kecses csípőmozgatását lesem, ami távolodni kezd. Elhagyják a szobát én pedig türelmetlenül megyek az egy oldalú falhoz, hogy lássam hova is tartanak.
Elnyeli őket a tömeg, és az érzés, hogy a sok részeg közé kerülnek, megőrjít. Már van bennem pohár whisky és a férfi ösztön erősebb bennem, mint a józan ész. Elhagyom az irodám falait és a korláthoz lépek, hogy közvetlenebbül nézhessem azt az észveszejtő táncot, amit lejt. Én magam nem éppen tartom nagy táncosnak, de szívesen ölelném szorosan magamhoz, míg a csípője nekem simul.
- Idáig érzem a szex szagát – Bo áll meg mellettem.
- Nincs dolgod?
- Hm, lássuk csak, azt hiszem akad. Visszatartani téged, hogy berángasd az irodádba és megdugd, mielőtt fellendítené a helyet és szarrá törnéd a szívét.
- Marcus nem tömte még be a szádat?
- Arra vagy kíváncsi, hogy leszoptam-e mostanság?
Lehunyom a szemhéjaimat, hogy kis nyugalmat kapjak, mielőtt elpenderítem innen. Beletúrok a hajamba, amely már a kelleténél hosszabb, de nem igazán foglalkoztat. Annál jobban a lányokat, akik tépni akarják szex közben, de nem engedem nekik.
- Tudod, ha megdugod, legalább csináljatok belőle valami címlapot. Mekkora szám lenne. A maffiózó és cicababa.
- Bo...
- Téged bámul, mély benyomást tehettél rá. És még nem is látta a...
- Fogd már be – dörrenek rá, és visszaszerezi Thea a figyelmemet. Csípőjét úgy tekeri, hogy a tekintete az enyémbe mélyed, én pedig a korlát takarásában igazítok a nadrágomon. – Indulj a dolgodra, mielőtt a felmondásod írom meg.
- Úgy se küldesz el – veregeti meg a vállamat és eltűnik.
Végre.
Elindulok lefelé és olyat teszek, amit eddig soha. Bemegyek a tömegbe, ami meglehetősen hömpölyög. Háttal van, nem látja a közeledésemet, de a csípőjénél fogva megragadom és magamhoz rántom. Megszeppen, de a válla felett hátranéz rám. Látom, hogy több italt fogyasztott a kelleténél, de szerencsémre nem részeg.
Már magam sem emlékszem, hogy mikor táncoltam utoljára, de a csípőm az övének diktálja a tempót a zenére, a kezem a szoknyája felett a kis rést a bőrénél simogatja, bár inkább máshol járna.
Nem tart sokáig a pillanatunk, mert oldalra pillantva látom Pault rohanni. Thea nyakába csókolok.
- Mindjárt visszajövök. Tarts meg egy táncot nekem.
T H E A
Melegem van, szomjazom egy italra. Felhajtok egy jól behűtött pohárnyi pezsgőt.
- Mi volt ez? – Melanie koccintja össze a poharát velem. – Nem mondtad, hogy ennyire jó a kapcsolatotok.
- Ez még engem is meglepett – Brith táncol hozzánk, míg a többiek tovább fogyasztanak és posztolnak a világhálóra. Hiszen, ami nem kapott egy posztot, az meg sem történt.
Nem válaszolok, mert magam sem tudom, hogy mi volt ez. Csupán annyit, hogy jó volt és még szeretném tovább. Hacsak egy alkalomra, akkor egy alkalomra. Ahogyan az ajkai a nyakam bőrét érintették, bizsergés öntött el a lábaim között, amelyet régóta nem éreztem. Egy shot kerül a kezemben és le is húzom, mire megpillantom a plafonon a kamerát. Elmerengek, hogy valóban az egész estet szemmel követheti-e. Megragadom Brith karját és táncolni kezdünk a többiekkel. Semmi extra nincs az egészben, csak elengedem magam és átadom a testem a zene ütemének, ami a fülemben lüktet.
- Szerinted figyel?
- Kitudja, amilyen perverz lehet, hogy a farkát veri éppen.
Felnevetek, és elszakadok a barátnőmtől.
- Kiszaladok a mosdóba.
Mielőtt bemennék az ajtón egy kéz ragad meg, ma már harmadszorra, és egyre jobban évezem, be kell, hogy valljam. Fel sem fogom, hogy ki az, annak ellenére, hogy pontosan tudom, mert már húz is magával.
- A következő áldozat lennék? – kérdezem, amikor a hátam egy üvegfalnak nyomódik.
- Áldozatnak érzed magad?
Ajkai simogatják az enyémet, ahogy beszél. Megborzongom és a testemet még közelebb igyekszem préselni az övéhez.
- Nem szoktam az ügyfeleimmel kezdeni – mondja határozottan, de érzem a farkát a hasamnál, így nem tudom komolyan venni a felém intézett szavait.
- Még jó, hogy nem él a szerződésünk – csúszik mellkasán felfelé a kezem, végig a nyakán, majd a hajába veszik el.
Felmordul, csípője előre billen, még jobban megmutatva a vágyát. Keze a csípőmbe mar, majd lejjebb kalandozik és a szoknyám alá nyúl kutakodóan.
- Hol hagytad a bugyidat?
- Hm, talán eddig sem volt rajtam? – ribancnak érzem magam, de nincsen lelkiismeret-furdalásom. Annyi ember csinálja ezt, összejönnek majd búcsút intenek. Valószín, hogy ennek is ez lesz a vége.
- Ne gondolkodj.
Nyelve az alsó ajkamon cikázik végig, én pedig lehunyom a szemhéjaimat, ahogy az ölemnél keményen simogatni kezd. Úgy nyílok meg előtte, hogy már szégyenérzetemnek kellene lennie, de még sincs. Még jobban a kezének nyomom a felhevült testemet, és nem is kell könyörögnöm, mert magától adja az örömet.
Áthúzza a fejem fellett az aprónyi toppomat, amely alatt melltartó sincs, így a melleim azonnal szabadon tárulnak elé, és kapva az alkalmon szája rám is cuppan. Felnyögök, hosszú fürtjei az ujjamba akadnak, a forró bőrömhöz nyomom, és a hátam ívben feszül meg, mint egy húr, mellyel a kedve szerint játszadozik. Fogaival a húsomba mar, majd elszakad tőlem és megfordít. A szívem a torkomban dobban, alattam az emberek táncolnak, a zene tompán szűrődik be, és a mellem a hideg üvegnek megőrjítően feszül. A hajamat eltűri, és a nyakamon végigszánt a fogaival, s borostás arcával. Már is azon jár az agyam, hogy mennyivel kellemesebb helyeken sérthetné fel a bőrömet.
- Szeretnéd, ha látnák, hogy mennyire csodálatos vagy? Hogy lássák az élvezetet, amit én okozok neked? A nedvesen csillogó rózsaszín puncidat?
Felnyögök, és a fenekemet a lüktető farkának nyomom.
- Önző vagy, senkinek nem engednéd, hogy lásson – sikerül egy választ kicsikarnom magamból, annak ellenére, hogy nagyon nem várt választ.
Érzem a vigyorát a bőrömön, és ismét szembe találom magamat vele.
- Igen, önző vagyok, és csak magamnak akarlak.
Ezzel befalja az ajkaimat, a nyelve az enyémhez simul, a testünk úgy mozog együtt, mintha mindig is egymásnak teremtették volna. Az asztalához húz, és a méretes, elég kényelmesnek tűnő székében foglal helyet, engem pedig az ölébe vonva átadja az irányítást, ami tudom, hogy még így is az övé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.