Azt hiszem az egyetemet kinevezhetem a legklasszabb dolognak a fiatalkori bulizás, társaság, barátok és a kampusz miatt. Vannak jól és rosszul elsült házibulik, és nagyon remélem, hogy a mostani nagyon is jól fog sikerülni. Nem gondolom túl az öltözködést, egy egyszerű fekete ruhát veszek, ami finom szaténból készült, lábaimat szandálba bújtatom, táskám pántját a vállamra csúsztatom.
- Mi van csajszi, kész vagy? – Maggs lép elém széles vigyorral az arcán és egy pohár vodkával a kezében. – Tudom, hogy elkésni igazán dívás, de lassan már lemaradunk a buli javáról!
- Melyik pasit akarod becserkészni ennyire? És még csak 11 óra, ne hisztizz! – hessegetem ki a szobámból, és már hagyjuk is el a kollégium falait.
- Tudod, hogy ki a kiszemeltem, már az első szemeszter óta – sóhajt fel drámaian, és átnyújtja a poharát, amelyből keveset kortyolok is. Soha nem volt erősségem a vodka fogyasztása tisztán, ám egyszer sikerült többet innom belőle a kelleténél, és azóta kifejezetten kerülöm. Két korty után vissza is adom Maggsnek.
Nem kell sokat sétálnunk, hogy a fülünket a dübörgő zene vad ritmusa megcsapja. Azonnal felismerem a zenét, ahogyan barátnőm is, s énekelni kezdjük a szövegét. Igazi partizenének lehet nevezni, legalábbis a köreinkben. Többen is jönnek mögöttünk, vagy szembe velünk, mosolyognak, van, aki jókedvűen csatlakozik, amíg el nem érünk a ház bejáratához, amely előtt autók sorakoznak. A fények villóddzanak, a hangzavar felerősödik, és magával nyel bennünket is a tömeg, a füst, a zene és a kezünkbe nyomott műanyag poharak alkoholtól bűzölögve.
- Miért ők rendezik mindig a legjobb bulikat? – kiabálja a fülemhez közel hajolva Maggs. – Szomjazom ezekre a srácokra!
- Fogjad vissza magad – lökőm a vállammal meg és beleiszok a kezembe nyomott innivalóban. Arcom fintorba torzul, ahogy az ital végig égeti az egész nyelőcsövem. Azonnal kiráz a hideg és forrósodik fel a testem egyszerre. – Mit töltöttek ebbe? Mérget?
- Nem tudom, de ez nem nekünk való – veszi ki a kezemből a poharat és leteszi őket egy asztalra, amely már tele van üres, felborút poharakkal. – Most pedig magadra hagylak.
Mire felkapom a fejem már csak a távolodó alakját látom, ám a célba érve már is mindent megértek.
- Mi a helyzet, kiscsaj? – a nyakamba landol egy kéz, a hajamat meghúzza ezzel, és a szívemet is megállítja ijedtemben.
- Basszus, Lola, finomabban nem lehetett volna?
- Lazulj. Miért nem kaptál még piát? A bátyámmal már találkoztál? Tudod, most jött át erre az egyetemre, eléggé zűrös srác, de jó fej, mint én.
- Mit szívtál?
- Csak egy kis fű, ne aggódj – ragad magával az emberek sűrűjében. Alig tudom tartani a lépést vele, de szedem a lábaimat, ahogy tőlem telik. Minden ismerősnek köszönök egy mosollyal az arcomon, ám meglehetősen nehéz dolgom van Lola nyomában.
Megállunk a konyhába, megragadunk mind a ketten egy-egy poharat. Vodkával töltöm meg az enyémet és a gyümölcslé lehetőségét kezdem méregetni. Nem sok a választék és a mennyiség sem, így csak random felkapok egyet és telefoltom vele a poharamat.
- Csini vagy – egy mély hang búgja a fülembe és azonnal tudom, hogy ki áll mögöttem. Megperdülök a tengelyem körül és szembe nézek Chrisel.
- Te is igazán jól nézel ki – mondom egy vigyorral az arcomon. – Mit keresel itt? Nem a te műfajod az ilyen vad, fékezhetetlen bulizás.
- Látod, változnak az emberek – somolyog és meghúzza a sörét.
- Jót tett neked, hogy szakítottunk – jegyzem meg viccesen, mire ő is felnevet.
- Van benne valami – két srác jelenik meg és húzni kezdik el tőlem. – Még találkozunk!
Mély sóhajt hallok jobbomról. Odapillantok és Lola a pohara mögül sejtelmesen méreget. Égnek emelve a tekintetem jelzem neki, hogy inkább ne is mondjon semmit, de sajnos a szája hamarabb beindul, mint arra számítottam.
- Komolyan, ki jön ide az exéhez? Mennyire szánalmas már. Biztos nem akadt senki a farkára eddig, és fél, hogy...
- Be se fejezd. Tudod, hogy jól váltunk el egymástól és már semmi sincs kettőnk között. Most pedig, hol is a bátyád?
- Ja igen, az a helyes pasi, aki olyan, mint én? Gyere!
- Ez a kijelentés több sebből is vérzik szerintem, de engedjük el.
Iszok, és követem tovább. Nem mondanám olyan hatalmasnak a házat, de úgy érzem, hogy órák óta keressük a srácot, aki sehol nincs. Sokat lehetett róla hallani. „Az új srác, aki a problémái elől menekül.” „A nagyon helyes srác, akit minden csaj meg akar kapni.” – és hasonlók. Már a lányoknak ki se kellett mondani, már tudtam, hogy mire gondolnak.
- Figyelj, majd biztos összefutok vele. Nincs kedvem egész éjjel keresgélni.
- Pedig én akartalak bemutatni benneteket – sóhajt fel drámaian, de végül enged. Nem mintha sok választása lett volna.
Maggs megragadja a kezemet és beránt maga mellé a táncoló emberek közé. Dua Lipa hangja hangosan hasít a levegőbe a hangszórokon át. A csípönk jár, a kezünk a magasba a szánk pedig a szavakat formálja, ahogyan énekeljük a szöveget. Belekortyolok olykor az italomba, majd néha Maggsel összesimulva rázzuk tovább. A nyári melegnek, és a tömött nappalinak köszönhetően már is melegem van, a hajam aggat, és még több jeges italra vágyom. A csípőm ennek ellenére tovább mozog a ritmussal, míg egy kéz rá nem simul. Megperdülök és Chris barna tekintete néz vissza rám.
Látom, hogy már több mennyiségű italt hajtott fel, mint azt kellett volna. Ajkain végigszalad a nyelve, és közelebb hajol, ám eltaszítom magamtól. Nem tudom, hogy a pia vagy valóban ilyen gondolatokkal indult ide, de nem véletlen mondtam ki a vége szót. Táncolok tovább, de az érintése után nem vágyom, bármennyire is barátságosan váltunk el egymástól. Maggs figyelmeztetett, hogy ez még vissza fog ütni egyszer, de valamiért nem hittem neki. Ismételten bepróbálkozik, de ezúttal Maggs az, aki kettőnk közé lép. Soha nem bírták egymást túlságosan, de azt hiszem, hogy ez most kellően ki is fog ütközni.
- Azt hiszem neked ennyi volt a buli, hagyjad a lányokat – lép Rick közénk, Chris barátja, és Maggs új pasija. – Gyere. Hűtsed le magad – elvezeti tőlünk.
Intek barátnőmnek és a konyhába megyek, hogy egy kis hűsítőt találjak magamnak. Jeget szedek a pohárba, majd vodkával öntöm nyakon azt, gyümölccsel karöltve. Belekortyolok és úgy érzem, hogy teljesen sikerül visszanyernem a frissességemet.
- Nem lesz kicsit sok?
A konyha másik sarkába pillantok, ahol a pultnak támaszkodva egy helyes, ismeretlen srác áll. Kezében egy pohár, hasonlóan hozzám. Az agyam járni kezd, s azonnal Lola testvérére gondolok, de teljesen mindegy is, hogy kinek a testvére, jelenleg.
- Nem hiszem, hogy rád tartozik.
Elvigyorodik, arcán megjelennek a gödröcskék. Aranyos és dögös egyszerre, hogy lehetséges ez? Ellöki magát a pult márványától és közeledni kezd, ami nem igazán tesz jót a zakatoló szívemnek. Nagyot nyelek és az italomhoz menekülök. Mélyet kortyolok belőle, nyelvemmel az utolsó cseppeket is megszerzem. Zöld szemei égetnek, a libabőr jár át. Közeledésével illata az orromba kúszik, megtölti a tüdömet és azt hiszem, hogy az elveszés szélére kerülök másodpercek leforgása alatt.
- Valóban, de a többi srác már eléggé illetlenül viselkedik, és az alkohol nem fog segíteni neked.
- Tudok magamra vigyázni, köszönöm.
- Örömmel hallom – simít ki egy tincset a hajamból, és annyira a bűvkörébe kerülök, hogy ostoba módon csak állok, és várok. Közelebb hajol, ajkai a fülemet érintik meg. – Táncolj nekem.
- Tessék? – szemeim kikerekednek. – Ha ilyen vágyaid vannak, akkor keres egy ribancot – szisszenek fel.
- Pedig igazán érted a dolgodat – vigyorog a képembe ez a szemét. – Az a csípőmozgás igazán jól mutatott.
Közelebb lépek, mély levegőt veszek, de közbe igyekszem minden gondolatomat elrejteni előle. Felnézek rá. Vagy két fejjel magasabb nálam, és ez zavarba ejtően tetszik. Illata ködössé teszi az elmémet, ujjaim pedig annyira összeszorítják a műanyag poharat, hogy majdnem sikeresen a földre csöppen belőle.
- Elkel, hogy keserítselek. Aranyos vagy, de kétlem, hogy a falhoz tudnál vágni és alaposan megkefélni. Nem vagy esetem. A komoly férfiakra bukom.
Döbbenet mutatkozik meg az arcán, majd elvigyorodik, míg én elsétálok mellette és magára hagyom. De még utánam kiált: - Harry vagyok, amúgy.
Visszatáncolok a tömegbe, csípőm ismételten felveszi a ritmust, Maggs maga elé von, testünk összesimul. Mint valami rossz ribancok, még sem tiltakozok, mélyen tudom, hogy a tekintetek rajtam vannak, és ez izgat. Iszok még a kezemben tartott pohárból, a számat a dalszöveg úgy hagyja el, mintha a spanyol nyelvet annyira tudnám. Lola is megkerül és csatlakozik hozzánk.
- A bátyám remélem, hogy téged bámul és nem engem felügyel – hajol hozzám, én pedig az említett felé pillantok.
Éppen formás, rózsaszín ajkaihoz emeli. A poharát, míg a pultnak támaszkodik. Egy másik srác éppen neki magyaráz valamit, de rá sem hederít.
- Mondtam, hogy jól néz ki.
- Ne majmold a bátyádat – jegyzem meg vigyorogva. – Eléggé önelégült egy pöcs.
- Az, de hidd el, de jó srác.
- Megkeresem a mosdót.
Ezzel ott is hagyom őket és az emelet irányába igyekszem, hogy egy szabad mosdót keressek. A poharamat leteszem, amelybe a jég már teljesen felolvadt. Próbálok eljutni a fürdőbe, de annyira nagy a sor, hogy kénytelen vagyok beállni a végére, és a falnak dőlve várni. Lehunyom a szemhéjaimat, úgy érzem, hogy el tudnék aludni. Ezért nem preferálom az alkoholt, mert hamar elálmosít engem. Szemeim előtt a zöld szempár és csábos mosolya jelenik meg. Ajkainak rózsaszín árnyalata megragadja a gondolataimat és csak arra tudok gondolni, hogy az a száj végigjárja a testemet. Őrültség? Lehetséges, de egyszer vagyok egyetemista, fiatal, és az élet élvezete most kell, hogy magával sodorjon teljesen.
Feltörő sikítás az ajkaimra fagy, ahogyan valaki megragadja a kezemet és beránt egy sötét szobába. Nos, amikor a gondolataimba az izgalom és a fiatalság kiélvezése volt, nem egészen erre gondoltam. A szívem a torkomban dobban minden másodpercben, míg a levegőt kapkodom, s igyekszem összeszedni magam.
- Mit akarsz? – próbálok megfordulni és a faltól eltávolodni, de nem engedi meg a rám nehezedő test.
- Keményen megkefélni, ahogy kérted – sziszegi a fülembe egy ismerős hang, mire a tarkómon a pihe hajak az égnek merednek. Lehunyom a szemeimet és kissé megnyugszom, hogy legalább nem egy teljesen idegen vadbarom az, bár nem tudom, hogy az öt percnyi ismeretségünk után mennyivel jobb így a helyzet.
- Harry – sóhajtom a nevét megkönnyebbülten. – Nem adtam felhívást keringőre.
- Pedig nagyon úgy tűnt, hogy a keringő után, vagy csak elérhető – nyalja végig a nyakam vonalát, mibe beleborzongok. Kezei mindenhol ott vannak, combja az enyém között. Érzem a farka kezdetleges erekcióját, ami eléri a kellő hatást. Fenekemet hátra nyomom, hogy még többet érezhessek belőle. – Csak nem türelmetlen vagy? – csókol a nyakamba, és egyik kezét előre csúsztatja, s arcomat maga felé fordítva nyelvét a számba nyomva, mélyen megcsókol.
Megmarkolja a fenekemet a ruhám alatt, majd előre nyúl és a puncimat kezdi el simogatni a falatnyi csipkecsodán keresztül. Teljesen a kezébe simulok, szájában hal el egy nyögésem és még többért esedeznék, ha a szája nem a számon lenne. De inkább a csókjai, mint annak hiánya. Érti a dolgát, és még semmi komolyabb lépést nem is tett, mg is az őrület határának a szélén vagyok.
- Meg akarlak érinteni – suttogom, fejemet a mellkasának támasztom.
Mintha meg se hallotta volna, amit mondok. Hallom, ahogyan a sliccével babrál, a farka pedig szabadon a hátsómnak ér. Felnyögök a vágyakozásnak köszönhetően. A bugyim alá nyúl, és már csak a reccsenés, szakadás hangját hallom. Homlokomat a falnak nyomom, és megkönnyebbülök a hűs érintésének nyomán.
Nyakamba csókol, és a fóliacsomagolás szakadásának hangja zenei füleimnek. Szinte éveknek tűnnek a másodpercek, míg a kondom a farkára kerül, és már belém is csapódik. A torkomon akad a kiáltás. Előre nyúlt kezével felsimít a ruhám alatt, lerántja rólam az anyagot, és mellemet a tenyerébe fogja. Csípője töretlen tempót kezd el diktálni, a levegő után kapkodom, míg teljesen gyömöszölni, uralni kezdi a testemet. Nyekkenek egyet, ahogyan kicsúszik belőlem és szembe fordít magával. Szinte észre se veszem, ahogy ezek történnek, a szája a számon, a farka bennem és a nyelve az enyémet ízlelgeti. Felemel, lábaim a csípőjét szorítják össze, kezeim a hajába túrnak, s elszakadva tőle a falnak préselve a fejemet is neki támasztom, és csak élvezve átadom magam Harrynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.