A fejem zúg, az idegeim szanaszét vannak, a lábaimon pedig már fájdalmas vízhólyagok keletkeztek a nap folyamán. A nap tűz, a bőröm ég, és szinte érzem, ahogy a veríték a gerincem mentén végigfolyik. Az én ötletem volt a mai este, hogy hozzunk össze egy igazi fesztiválra hajazó partit, most még is úgy érzem, hogy csődöt mondok.
- Mindent elrendezel.
A barnultnál iszogató barátnőmre pillantok, aki fogalmam sincs, hogy hányadik koktélt önti már magába, és ennek köszönhetően a kedve meglehetősen nevetgélős. Vörös ajkai olyan széles vigyorra húzódnak folyamatosan, hogy már az én arcom fájdul meg ennek láttán. Leülök mellé a bársonnyal borított székre, felsóhajtok és beleiszok az italába, ami olyan, mint a méreg. Égeti a torkomat, így sietve egy pohár vízért nyúlok, ami valamelyest enyhít rajta.
- Mi a.…? – szisszenek fel. – Keményen melegítesz az estére?
- Az új pultos keverte – néz rám, miközben beleiszok megint az italba, ami valószínű, hogy tömény alkoholok összességét rejti. Bár az elrejtésről vitatkozhatnánk. Ismét iszok rá vizet, és megállapítom, hogy ez valóban nem az én szájízemnek való. – Lehet neked is kellene egy, hogy lenyugodj.
- Majd, ha minden a helyén lesz és az este felén túl vagyunk. Különben is, nincs is új pultos, miről beszélsz? – értetlenül nézek rá.
- Oh, hát azt mondta, hogy valakit helyettesít. Robertet? Azt hiszem. Eléggé helyes, még meg is akartalak dicsérni, hogy micsoda ízléses darabot szereztél. Biztos, hogy a lány vendégeid ledobják. A bugyijukat nedvességükben, és többet is fognak fogyasztani, valószínűleg.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – veszem elő a telefonom, és látom, hogy Robert neve egy üzenet fölött villog, ám hangos nevetés csapja meg a füleimet.
Oldalra pillantok, ahol a felszolgálok úgy csicseregnek, mintha fontos híreket, pletykákat osztanának meg egymással. Jókat nevetgélnek, míg a kezük alig jár. Felpattanok, szinte már magam mögött felborítom a nehéz széket. Lépéseimet megnyújtom, átvágok a táncparketten és a kihelyezett puffok, vízipipák felé igyekszem, ahol úgy látszik már most nagyon jó a hangulat.
- Elnézést, ha megzavarom a társalgást, de lennének szívesek a kezeiket a szájuk helyett jártatni? Egy óra a kapunyitásig! Mozgás, mozgás!
Hessegetem őket igen nagy hangerővel, mire szétrebben a társaság. Visszafordulok a barátnőm irányába és már is megértem, hogy miről beszélt az imént. Elindulok vissza felé, igyekezve és figyelve, hogy a magas sarkokon még véletlenül se törjem ki a nyakamat a gondolataim elkalandozásának köszönhetően. A zene megszólal hangosan és már is eltereli a figyelmemet a férfiról, aki a pult túloldalán áll.
- Ő az – tátogja Carol és mélyen a szívószálba szív, hogy az alkohol, a maradék agysejtekig is elérjen. Felvonom a szemöldökömet és visszacsúszom a mellette levő bárszékre. Lábaimat keresztezem, amíg szemügyre veszem a meglehetősen valóban helyes pasit.
- Egy koktél, hogy lelazulj, főnök – csúsztat elém egy igazán élénkszínűre sikerült koktélt az említett személy.
- Ne haragudj, de te ki is vagy?
- Aki orgazmusokat osztogatja neked a megnyugvásod érdekében – vigyorodik el, míg a tiszta poharakat törölgeti, barátnőm pedig mellettem, félrenyel a kijelentése hallatán. – Mármint a koktél neve, természetesen.
Olyan pajzán vigyor ül az arcán, hogy még engem is kilóra megvesz, amit jól palástolok. Legalábbis nagyon igyekszem minden rezdülésemet leplezni. Ujjaimat az üvegpohár köré fonom és közelebb vonom magamhoz, hogy megszemléljem. Igazán rózsaszínesre sikeredett, ami meglehetősen a szívembe is lopja magát titokban.
- Ugye tudod, hogy a szemtelenséggel csak ingerelsz? – nem igazán látok megtorpanást a tekintetében. – Helyes a kis csillámtetkód – utalok az arcára fröccsentett csillámokra.
Tekintetünk úgy összekapcsolódik, hogy szinte már perzsel a kapcsolat. A szívószálat a számhoz emelem, és megízlelem az általa kevert italt. Meg kell hagyni, hogy tökéletesen átjárja a számat és magával ragad minden ízbomba benne. Az alkohol íze teljesen elveszik és a frissítő gyümölcsök keveréke tényleg egy orgazmust idéz elő a számba. Persze azért se vallanám be sohasem.
- Gondoltam, hogy csapódom az estéhez.
- Nem rossz, de nem szóltak, hogy neon és nem csillám partira tolakodtál be? – sóhajtom, elengedve a megjegyzését a fülem mellett, mire Carol elragadja a poharat és nagy kortyot iszik belőle.
- Úr isten, isteni! Tényleg orgazmusom van ettől, azt hiszem. Harry, áldás a kezeidre!
Kikerekedett szemekkel nézek a kettő fél között, míg visszamarom az italomat. Legalább a keresztneve megvan, annak ellenére, hogy nekem dolgozik, az én kezeim alatt, még is én vagyok az utolsók egyike, aki értesül erről.
Felnevet. Nevetése zene a füleimnek, a hátamon a hideg szalad végig, és már is elegem van ebből a mosolygó arcból. Kortyolom az italomat, majd észhez térek, azt hiszem a jégkockáknak köszönhetően, amik lezsibbasztanak teljesen. Ironikus, nem?
- Inkább a munkával foglalkozz, minthogy itt lopod a napot – jegyzem meg csípősen.
Megáll, leteszi a kezében levő dolgokat és a pulton megtámaszkodik a kezeivel. Közelebb hajol, érzem az illatát, ami teljesen az orromba kúszik.
- Dupla orgazmus kell, hogy ellazulj?
Torkomra forr a szó, a gondolatok megfagynak az agyamba és csak az üres tekintetemhez szembe az övével, amely tűzzel telt és pimaszsággal. Fogalmam sincs, hogy mi lenne a helyes válasz erre, míg addig fontolgatom, hogy csintalan vigyorral az arcán hátat fordít és már csak a farmerben elbújtatott feszes fenekét látom. Csessze meg!
- Azt a mindenit, szinte a bugyim is benedvesedett – sóhajt fel Carol, mire szúrós tekintettel nézek rá. – Mi van? Észbontó és még humoros is. Te nem tudod értékelni, nem az én bajom, de nem ám! És láttad azt a feneket?
- Carol! Könyörgöm, tegyél úgy öt percig, mintha legalább a valós életkorodat megközelítenéd.
- Beismerem, hogy egy körre, de még kettőre is odadobnám magam, ebbe van valami rossz? Nevezhetsz rossz ribancnak, de biztos vagyok benne, hogy nem csak a folyékony orgazmusa követeli, hogy kérj még egyet.
- Feladom – ott hagyom, ám visszafordulok és a koktél maradékát is magammal viszem. Ami jó, az jó!
A terület teljesen nagyságába már zsong az emberek énekével, a föld dübörög a táncoló léptektől. Alkohol illata lengi be a szabad teret, a vízipipás helyek is zsúfoltságig vannak és a füst csak úgy szál. Mindent a felügyeletem alatt tartok, ami két élű dolog.
- Oké, ideje szórakozni – Carol a sötétben, a villódzó fényben elkapja a kezeimet és táncra invitál.
- Nem éppen a bulicipőmet hordom – mutatom neki, de ezt ő is tudja, hogy mennyire elterelés.
- Ugyan már, ne keresd az ostoba kifogásokat.
Beránt a felhevült, őrülten táncoló, együtt vonagló tömegbe. Magas sarkaim olyan bizonytalanul tartanak, hogy még jobban belevisznek a táncba, és reménykedem, hogy nem orra esés lesz ennek az egész mutatványnak a vége. Azt hiszem, hogy most jól jönne még egy olyan koktél, amit az a csábos mosolyú pultos kevert korábban. Kipillantok az irányába, s meglepődőm, hogy a tekintetünk találkozik. Carol ott van, szinte olyan intenzitással táncol, hogy mindenkit lealáz.
- Ne bámuld, hacsak nem orgazmust akarsz.
A barátnőmre szúrós pillantást mérek, de ő csak vigyorog rám, a haját összefogja és még jobban át adja magát a zene vad ritmusának. Már annyira lázító a hangulat, és sikerül is magával rántania engemet, hogy egy ismételt csípőrázás után a pultra nézek, de Harryt már nem látom ott.
- Csak nem engem keresel?
Megperdülök a tengelyem körül és szembe is találom magamat vele. Kezében egy – egy feles van. Az egyiket a kezembe nyomja majd koccint velem és felhajtjuk mind a ketten az italt. Felelőtlen vagy? Igen. Pedig felnőtt vagyok, de úgy érzem, hogy ez most kell nekem is, mielőtt holnap visszatérek a komoly üzletvezető vad hullámaira.
- Kivételesen jó helyen, jó időben – jegyzem meg, de a táncot abba nem hagyom.
- Hé, már is hátat fordítottál nekem? – Carol esik be közénk, mire elkapom.
- Szerintem te eleget ittál – jegyzem meg neki, de csak nevetve feláll és tovább táncol. Mindenki már mindenkivel. Nem számít, hogy ki kivel érkezett és azt hiszem, hogy ez a legjobb estének sikeredett. A fiatalok már annyira élik az estét, hogy a neon festékek elő is kerülnek, és hamarosan színes köd száll az egész területre. Én is a kezembe marok pár színt, és másodpercek töredéke alatt színek fedik el az egész légkört. Újra úgy érzem, hogy egy gondtalan tini vagyok a fesztivál közepén, aki bármit megtehet az éjszaka folyamán.
Kezek a csípömön, meleg lehelet a nyakam bőrén, testem egy testhez simul, és a hű még jobban elárasztja a testemet, s felperzsel. A vállam felett hátra pillantok és Harry zöld tekintete néz vissza rám. A lábaim és a csípőm önálló életet élnek és már annyira zavarban sem érzem magam. Inkább viselkedem jelenleg szajhaként, mintsem főnökként. Megperdít a derekamnál fogva a tengelyem körül és már is szemtől szemben állunk egymással a meleg légkörben, zenével és a tucat emberrel körül ölelve.
- Rossz helyen vagy – szemeibe nézve formálom ajkaimmal a szavakat, míg ő lepillant rám. Keze már vészesen lejjebb, mint az illendő lenne.
- Erre gondolsz? – lejjebb csúszik a tenyere és már is megmarkolja a fenekemet. Közelebb kerülök a testéhez, ami nem éppen az előnyünkre vállik, bár tény, hogy nézőpont kérdése az egész. Minden izmának rezdülését érzem, a lélegzetvételeit, az illatát, ahogyan az orromba kúszik és teljesen elkábít. Tiszta festék mind a kettőnk teste, de ez sem tántorít el egyikünket sem. Annyira pimasz, hogy már teljesen le is vesz a lábaimról pillanatok leforgása alatt. Közelebb férkőzőm hozzá, ha lehetséges egyáltalán, a combja az enyéim közé férkőzik, a teste vezeti az enyémet és olyan forró táncban van részem, mint még soha ezelőtt.
- Előjátékba lökött a koktélom – motyogja a fülembe.
- Fogd be a szád – sziszegem, s lábujjhegyre emelkedem, hogy az ajkaink éppen súrolják egymást. Kinyújtja a nyelvét és szemtelenül egy másodperc töredéke alatt szántja végig velem az alsó ajkam. Megborzongok érintésének köszönhetően és még többért esdeklem magamban. Mélyen elnyomom a vágyakozás keserű ízért, de még sem tudom megállni. Szánk úgy tapad össze, mintha az éhségünket akarnánk eloltani, ami meglehetősen igaz is. Kezei mindenhol ott vannak, szorítanak, a levegő is alig jut el a tüdőmbe, a szívem kalapál. Az térít minimálisan észhez, ahogyan elszakad tőlem, megragadja a kezemet és maga után von.
Lépteim annyira kuszák, hogy szinte már az orromra esek, ám elkap. Elvigyorodik mocskos módon, kezét a derekamra teszi és úgy kezd el vezetni a részeg fiatalok sokaságában. Érzem, hogy a szívem a torkomban ver szabálytalan ütemben, a gondolataim ködösök, ám egyből tisztulni kezdenek, ahogy beránt egy hátsó helyiségbe.
- Nem gondoltam, hogy ennyire hatásos lesz az elegyem – neveti el magát, míg a keze a sortom anyagában kapaszkodik meg.
A nyakában levő nyakláncánál fogva magamhoz rántom, és még jobban reccsenek egyet a fal mentén. Orrunk összeér, a tekintete perzseli az enyémet, s a lábam köze már most sajog egy kis édes kényeztetésért. Vigyorog. Ez a mocsok olyan pofátlanul vigyorog, hogy kedvem lenne egy pofont lekeverni neki, de inkább a kezeimet hasznosabb dolgokra késztetem. Kettőnk között, szálkás testén simítok végig és a farmeranyagon keresztül megmarkolom a már keményen kidudorodó farkát. Lehunyja egy pillanatra a szemhéjait és a homlokát az enyémnek támasztja, míg a kezével a falba mar. Kibontom az övét, és a sliccét, amíg a kezemben nem érzem a forró bőrt.
- Remélem, hogy örülsz, mit alkottál – suttogom, száján végignyalok, s ahogy távolodni kezdek, utánam kap és forró csókban részesít. Nyelve az enyémmel, míg kezem a farkával lejt forró táncot.
- Elég a játszadozásból.
Elrántja a kezemet, aztán a rövidnadrágom olyan minimális idő alatt csúszik le rólam, hogy még én is meglepődőm. Megfordít, mellkasa a hátamnak feszül. Érzem kapkodó szívének heves ütemét, a testének forrósságát. Farka a fenekem bőréhez ér, az ujjaim pedig a téglázott falon begörbülnek, szinte hallom, ahogyan rés keletkezik az ujjaim nyomán. Fenekemet hátra billentem, ő pedig könnyedén belém is siklik. Ajkaim a finom érzésnek köszönhetően elválnak egymástól, a szemhéjaim lecsukódnak és azt érzem, ahogyan Harry hossza teljesen kitölt, megbabonáz. Kifoszt mindent, és ott hagy csupaszon. Minden mozzanata az őrület határára kerget, mindent pillanat még többet ad, és teljesen elveszem a pillanat van. Mindent a festék, az izzadtság és a szex illata leng be, megbolondítva a még ép gondolataimat. Ujjai a derekam bőrébe mélyednek, s tudom, hogy komoly nyomokat fog hagyni maga után, emlékeztetve engem holnap, a mai éjszakára. A heves szívverésekre, a forró pillanatra és az őrjítő illatra, ami belőlünk árad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.