Aleyna
Fogalmam sincs, hogy miért is vagyok itt, mert a mai nap az, amikor egyáltalán semmi kedvem nem volt jönni. Még is itt ülök, és várok. Ez már nem sok jót jelent a számomra, de jegyezzük meg, hogy a férfiaknak is közbejöhet valami. Már húsz perc is eltelt a megbeszélt időpont óta, én megittam egy pohár pezsgőt, már a következőt rendelem, és ismételten a telefonomra nézek. A nyolcast követi a kilences, és a várakozások perce csak egyre jobban nő. Türelmetlen vagyok, nincs jó előérzetem, és a megérzéseimre mindig is hallgatnom kell, ez rengetegszer bebizonyosodott már, csak annyira naív vagyok, hogy meg szeretném adni az esélyt mindenkinek.
Én ostoba.
Nem is értem, hogy miért kezdtem bele ebbe az egész hülyeségbe. Miért adtam igazat Dorisnak azzal kapcsolatban, hogy nekem ilyen izgalmakra van szükségem az életben, és mennyire grátisz lenne, ha találnék egy férfit, aki elkap, megragad, s megtart.
- Hozhatok még valamit esetleg?
A helyes pincérfiú úgy lebzsel körülöttem, mintha vele lenne a randevúm. Valószínű, hogy jobban is járnék vele.
- Még egy pohárral szeretnék.
Elveszi a poharamat, és távozik. Meg sem kérdezi, hogy mit, pontosan tudja. Újra rábökök a telefonom kijelzőjére és perc újabb a következőbe lép be.
- Aleyna?
Felpillantok egy férfire, aki messze nem úgy néz ki, mint ahogyan a fotókon szerepelt az applikációban. Felállok, mert jólnevelt vagyok, és kutatok a gondoltaimban, hogy egyáltalán ismerem-e őt, találkoztunk-e már, vagy valóban egy nagyon csúnya átverés áldozata vagyok.
- Ne haragudj, ismerjük egymást?
- Bocsáss meg, illetlen vagyok. Lehet, hogy nem hasonlítok teljesen a képre. Régi. Alex vagyok.
- Oh, örvendek. Aleyna.
Leülünk, egymással szemben, és jobban szemügyre veszem a vézna, zsíros hajú srácot, aki jó pár évvel fiatalabb nálam. Nyálát csorgatja, látom, hogy nézi végig a testemet a koktélruhámba. Szerencsére a testem nagyobb részét az asztal takarja, de a melleimen annyira megakad a tekintete, hogy már feszengeni kezdek az első pár perc után.
- A pezsgő - jelenik meg a pincér. Ránéz a srácra, majd vissza rám, s újra az idegenre. - Szabad hoznom valamit magának?
- Egy sört kérek.
- Hát persze.
Ezzel ismételten kettesben maradunk, és a telefonomra nézek, hátha éppen valamelyik barátnőm nem-e kerül vészhelyzetbe, hogy felhívjon. Bármit megadnék most ezért.
- Gyönyörű vagy.
- Köszönöm - fogom meg a poharamat, mert annyira kell az alkohol, mint a levegő. - Tudod, nem akarok rosszindulatú lenni, de fairnek tartod, hogy egy másik férfi fotóját használod online?
Mocorogni kezd. Zavarba jön és a szemüvegét megigazgatja.
- Mindenkinek jár az esély.
- Valójában csoda, ha sikert érsz el így, mert a csalódás már a partneredbe van, amikor szemtől-szemben találkoztok.
- Tehát nem vagyok az eseted.
- Nem erről beszélek.
- Akkor látsz arra esélyt, hogy az este végén hazakísérjelek?
- Nem tudom, még nagyon az elején vagyunk.
Nem szeretnék ennél jobban a lelkébe tiporni, próbálom finomabban megfogalmazni a dolgokat. Ám a türelmem fogy arányosan a pezsgőmmel. Mocorogni kezd, a söre megérkezik és úgy húz rá, mintha az élete múlna rajta.
Csodálatos.
Remélem a föld alá issza magát, és még levakarni sem fogom tudni magamról.
Felsóhajtok.
Verejtékezni kezd. Meleg van tény, de messze nem annyira, hogy kiverje a víz. Megcserélem a lábamat, ahogyan keresztbe van. Feljebb csúszik a ruhám, ő pedig árgus szemekkel figyeli a felvillantott bőrfelületet. Lejjebb ráncigálom amennyire tudom az anyagot, és visszarejtem teljesen az asztal alá a lábaimat.
- Vársz valakinek a hívására? - kérdezi, de nem felelek. - Tudod sose gondoltam volna, hogy ennyire gyönyörű nővel tölthetek el egy estét.
Már zavarba kezdek jönni a sok bóktól, és újra a poharam irányába nyúlok, s az utolsó cseppeket is felhajtom.
- Hát, összejött - ennyi jön ki a számon.
Nem érzem azt a bizsegést, amely az üzenetekben történő beszélgetések alkalmával velem volt. Most mindössze ránézek, és csak rosszul leszek, ahogyan a csirke szárnyakat, melyet rendelt, cuppogva fogyasztja el. Csak úgy csillog a zsír rajta, míg leöblíti a sörrel. Már csak egy jókora böfögés hiányzik és rosszul leszek.
- Te biztos nem vagy éhes? Vacsorát ígértem.
- Nem köszönöm - mosolygok rá, igyekezve minél kedvesebben, ám a gyomrom fordul fel, ha csak ránézek. - Ki kell szaladnom a mosdóba.
- Persze - fröcsögi teli szájjal, én pedig felállok.
Tényleg felmorajlik a gyomrom, miközben már távolodom az asztaltól. Visszanézek, úgy falja a csirkét, mintha ez élete múlna rajta. Cuppog, száján pedig megcsillan a zsír a fényben. Lehetne ez gusztusos is, de nem, ez nem az.
Befordulok a folyosón, a mosdók irányába, felmérve a sok ajtót be is lököm a nőit, és felsóhajtva csukom be magam mögött. Bemegyek egy mosdóba, és valójában nem volt semmi oka, hogy kijöjjek, azt leszámítva, hogy meg akartam szabadulni a randi partneremtől. Pár perc után klipek a magányból, a mosdó előtt állapodom meg, s a hideg víz alá dugom a csuklómat. Fogalmam sincs, hogy lehet ennyire elcseszett az életem, hogy görcsösen randizgatok, reménykedve, hogy megtalálom az igazit. Erre ilyen balfékeket kapok ki.
- Nehéz este?
Egy fiatal lány néz rám a szomszédos mosdó mellől a tükrön át.
Felsóhajtok.
- Lehetne nehezebb is - próbálom megfogni a jobb oldalát a helyzetnek.
Megtörlöm a kezemet és a rúzsomat veszem elő, amely még több magabiztosságot ad számomra. Tökéletesen szalad végig ajkam vonalán, és vörös árnyalat már is átveszi az uralmat.
- Csodálatos, nekem is megvan ez a rúzs.
- Csók biztos - mosolyodom el. - Na nem mintha, ez ma fenyegetne.
- Soha ne mondd, hogy soha.
Ezzel hátat fordít és magamra hagy. Fújok még egy kevés parfümöt, utolsó pillantást vetek magamra, majd megállapítom, hogy teljesen feleslegesen töröm magam, mert én már a legelején elástam ezt az estét jó mélyre.
Visszatérek az étterem folyosójára, ahova beszűrődik a zongora kellemes dallama. Bár nehezen teszem meg a lépéseket, de vissza felé indulok el az asztalomhoz, azon merengve mi lenne is a legjobb kifogásom, hogy végre leléphessek.
- Elnézést!
Kiáltok fel lemondóan, és leguggolok, hogy a retikülöm tartalmát összeszedjem. Össze zárom a lábaimat, mely a rövid ruha nem igazán akar takarni ebben a helyzetben, de igyekszem mindenre is figyelni, míg az orrom elől a cipő nem mozdul el, s a rúzsom előtte pihen. Felé nyúlok, elveszem a rúzst, és felnézek.
Anton
A mosdók felé megyek. Egy ideje eltűnt, és a kíváncsiságom nem bír magával. Láttam a partnerével azt asztalánál, és mennyire kellemetlen volt a fazon. Kibaszottul ostoba, ha azt gondolja, hogy ő fogja hazavinni. Azonban arra én sem számítok, hogy pillanatok leforgása alatt nekem ütközik. Egyből felismerem, amint magamhoz térek a mellkasomba való csapódását követően. Fel sem néz, csak leguggol előttem és a cuccait szedegeti össze. Meglepő, hogy egy ekkora táskába mennyi mindent tud beletuszkolni. Nem mozdulok, csak a lábaimnál térdepelő lányt figyelem, míg kinyúl felém, és a lábamnál pihenő rúzsért nyúl, amikor is végre fenéz rám. Én meg bassza meg, eszemet vesztem még jobban.
Találkozik a tekintetünk, ahogyan ott térdepel a lábaim előtt, vörös ajkai elválnak egymástól. Szinte megfagy az idő, úgy bámul, mintha valami földönkívüli lennék, s valóban annak is érzem magam. Már is megfordul a fejemben, hogy nem engedem vissza ahhoz a baromhoz. Félmosolyra húzódik a szám, mocskos gondolatik lepik el az agyam, de észnél maradok, és illedelmes férfiként viselkedem. Kinyújtom a kezem, pedig valójában a farkamat a szájába tuszkolnám. Ám a józan ész győz, és tenyerem kínálom neki, melyre pillant, s végül belehelyezi a kezét és feláll.
- Köszönöm és elnézést.
Keze az enyémben, hangját keresi és hiába áll fel, így is fel kell néznie rám. Megköszörüli a torkát, elhúzza a kezét, érintésének hiánya pedig kínzás.
- Nem történt semmi - sajnos.
Félre állok, ellép mellettem, de még a válla felett is visszanéz. Félrebiccentem a fejemet, a seggére kalandozik a tekintetem míg távolodik tőlem. Régen éreztem ekkora vágyat egy nő iránt, de pár héttel ezelőtt ahogy megpillantottam, tudtam, hogy kell. Ennek ellenére nem gondoltam, hogy itt lesz. Sokszor megfordult itt, de a ma este véletlen vagyok itt, de a legjobb véletlen az életemben.
- Főni! - Sarah vonja magára a figyelmem. - Nem tudtam, hogy ma bejössz.
- Én sem - megyek be az irodába, hogy a valós dolgommal foglalkozzam. Magamra csukom az ajtót, de Sarah belöki, és maga után csukja be. - Mi van?
- Velem ezt a stílust nem - nevet fel. - Mi a bajod?
- Dolgom van Sarah. Neked esetleg nem akad?
- Mufurc vagy. Amúgy Derek baszott bejön, gondoltam szólok.
Felnézek rá, miután a kameraképről sikerül elszakítanom a figyelmemet.
- Az unokaöcsém csak a bajt okozza - mordulok fel. - Meg tudjátok oldani?
- A kezemben tartom a dolgokat - hajol előre, szinte az asztalomra fekszik. - Kit nézünk?
- Nincs dolgod?
Mintha semmit nem is mondtam, egy másodperccel később úgy néz rám, mintha még egy fejem nőtt volna.
- Tehát az a barnát, fekete koktélruhában azzal a pancserrel?
Felnyögök.
- Ismerem a farkad Főni.
- Kétlem, hogy ez a mondatot szívesen hallotta volna Lisa.
- Nem kell mindent hallania - felül az asztalra, hogy lássa a kamera képét. - Minden héten van egy randija itt. Kétségbeesetten keresi az igazit, de ez a barom undorító. Sör szagot áraszt magából, nem a lányhoz illik. Gondolom valami társkeresőn baszta át a fejét, és hitette el vele, hogy ő egy főnyeremény. Pedig szerencsétlen, nem egy szinten vannak. Aleyna gyönyörű.
- Aleyna?
- Mindig én szolgálom ki őket. Mondanám, hogy ráhajtottam, de lehetséges, hogy a farkakra jobban bukik, mint a puncira. Sajnálatomra.
- Örömmel hallom - dörmögöm.
- Hajrá Főni! A te farkad talán méltó lenne neki.
- Úgy hallottam, hogy ma emberhiányban vagytok.
- Seggfej.
Ezzel elcsúszik az asztalomról és magamra hagy az iroda falai között. Szemeim a kamerára tapadnak, elfeledve a valódi okát annak, hogy miért is jöttem be. A fazon közelebb hajol Aleynahoz. Zsíros ujjait lenyalogatja, majd a sörért nyúl. Már csak a mély böfögés hiányzik, a csodálatos fintor mellé, ami a lány arcán ül.
Nézem még pár percig, a whisky hívogató, de a fejemnek tisztának kell maradnia. Így is elég ködös már, és tudom, hogy az alkohol nélkül is az lesz. A pasas kinyújtja a mancsát, de a lány elhúzza a sajátját és felmosolyog. Sarah jelenik meg és egy pohár whiskyt tesz le a vendégünk elé. Megfordul, felnéz a kamerába és kacsint a ribanc. Tudom, hogy a legjobbat tette elé. Úgy hajtja fel az égető italt, mintha nem lenne holnap, s arca fintorba is torzul.
Elmosolyodom.
Megunom a mozizást, amikor is a fajankó újabb korsó sört húz maga elé. Felállok, nem is foglalkozom a valódi dolgommal, ami miatt bejöttem, csak elhagyom az irodát és magabiztosan indulok a vendégtérbe. Sarah lép el mellettem, elkapom a felkarját.
- Aleyna a vendégem volt, de a pöcsfej fizesse ki a magáét.
- Oké Főni. Ismerőssé tettem a szája ízét.
Megrázom a fejem, és otthagyom.
Magabiztosan megyek az asztalhoz, mire a pöcsfej, zsíros fröcsögéssel tolja elém a poharát, hogy egy újabb sört kérjen.
- A pincérnő azért van - nem áll nehezemre kiszolgálni a vendégeket, de őt nem. - Bébi, ne haragudj, hogy késtem.
Fogom meg a kezét, amely az asztalon pihen, ő pedig finom értetlenséggel lenéz kezünkre, majd a szemeimbe.
- Mi folyik itt?
A faszi értetlenkedik, de remélem, hogy az áldozatom nem szólja el magát. Úgy még végig, mintha percekkel ezelőtt a folyosón nem falt volna fel a szemével. Jó jelnek veszem, hogy nem húzza ki a kezét az enyéméből.
- A barátnőm játszadozik velem, mert elkésem - mondom. - De ennek itt vége bébi, menjünk. Ne tartsuk fel az urat a falásban. Én is fel szeretnék falni valakit.
Elpirul, majd megfogja a táskáját. Feláll, én pedig kezét elengedem és a derekára teszem. Aprónak tűnik mellettem, és bár nincs a karjaim között rendesen, így is elveszik. Csodálatos érzés, ahogy a teste kissé az enyéméhez simul, és hagyja had vigyem bele a játékba.
- De hát randink van.
- Elnézést kérek Aleyna nevében is. A méregdrága ízléses italát kifizettem, ne aggódj miatta.
Érzem magamon a tekintetét, ahogy. neve elhagyja a számat, ám nem fordítok neki jelentősebb figyelmet. Ezzel az ajtó irányába kezdem el vezetni. Érzem magunkon a balfék tekintetét, de magabiztosan vezetem a lányt.
- Jobbra menjünk - vezetem az autóm felé.
- Honnan veszed, hogy nem csak megragadtam a lehetőséget, hogy kimeneküljek?
- Reménykedem.
Továbbra is rajtom tartom a kezemet, amely annyira jól esik. Meleg van kinn, de az esti szellő elér bennünket, és érzem, hogy közelebb húzódik, én pedig mocskos módon készséges vagyok.
- Azt már tudom, hogy valahonnan tudod a nevem - jegyezi meg, ahogyan kinyitom az utasoldali ajtót. - Neked?
- Anton.
- Nos, Anton. Semmi szükség nincs erre a lovagiasságra, tudok fogni egy taxit. És ragaszkodom, hogy kifizessem a számlám.
- Hidd el, megtehetem, hogy elengedjem azt a pár pohár italt. Kérlek, szállj be.
- És, ha egy sorozatgyilkos vagy?
- Akkor peched van - közelebb hajolok, le egészen közel hozzá. - Bár mocskos gondolataim vannak, nem élvezném, ha nem vennél levegőt.
- Megnyugodtam - cinikusan jegyezi meg, de végre beszáll az autóba. Nyilván, ha tisztán nemet mondott volna, hagytam volna. Ezt nem kötöm az orrára, de az est további részére is áll a nemleges válasz elfogadása. Bármennyire is őrjítően hatna rám.
Szavak nélkül repült el az idő, amíg a lakásom előtt le nem parkolok. Néha megjegyzést tesz, de csak a telefonját nyomogatja. Remélem annyi esze van, hogy valamelyik barátnőjét riasztja.
- Remélem okos döntést hoztál, és elárultad valakinek, hogy kivel vagy és hol.
Kiszáll az autóból, és mellém lép.
- Pontosan ezt tettem. Legalább a börtönben rohadj meg, ha ártasz nekem - mosolyog rám, ahogy a liftbe lépünk, és a tükörbe találkozik a tekintetünk. Szembeperdül velem. Hiába a magas sarkú, fel kell néznie rám, és ezt kibaszottul imádom. Eszembe jut, amikor az étteremben a lábaim előtt térdepelt, és fájdalmasan rándul meg a farkam.
- Még is eljöttél velem.
- Melyik bolond lány nem jönne el veled?
A lift jelzi, hogy megérkeztünk, és ki is lépünk a lakásomban. Beljebb lép, én pedig a fenekének ringását figyelem, ahogyan a villanyok felkapcsolódnak minden lépését követően.
- Impozáns. Lenyűgöztél.
Az ablakhoz lép, ahonnan tökéletes rálátása nyílik a városra, mely alattunk terül el. Ezen a dombon csupán az én házam van, és magányos, még is gyönyörű.
- Nem sokat kellett érte tennem.
Zsebre dugott kézzel figyelem, amin lerúgja a cipőit, a táskáját a kanapéra dobja, és úgy jár körbe. Megperdül, a bárpulthoz lép, mögé megy, és nem tart neki sokáig, hogy megtalálja azt a whiskyt, amit az éttermemben is fogyasztott. Felnéz rám, de csak mosolyog, majd tölt egy pohárba, jég nélkül. Felteszi a lábát a bárszék lábtartójára, és a bárpult tetejére helyezi a formás seggét. Szájához emeli az italt, és nagy kortyot iszik.
Felszisszen.
Közelebb lépek, a lábai elé, egyik kezemmel megtámaszkodom a pulton, most pont szemmagasságban van velem.
- Kérsz?
- Bájos, hogy a saját italommal megkínálsz.
- Van ízlésed.
- Van - mormolom, és még közelebb hajolva nyelvem végszánt a vörös száján. Felnyög, és ahogy elhúzódom mozdul utánam, de nem ér el. - Hm, isteni. Talán mindig így kellene fogyasztanom, vagy talán - a füléhez hajolok. - A legjobb tálalás az lenne, ha a vörös rúzsod nyomot hagyna a farkam tövén, míg én iszogatom a kedvenc italomat.
Beleborzong.
Oldalra fordul, találkozik a tekintetünk.
Nyelve végigszalad a saját ajkain.
Én is ezt akarom tenni, kibaszottul erre vágyom.
- Olcsó kurvának tűnők, ha azt mondom, hogy vedd el amit akarsz?
Felnyúlok, megcirógatom azt arcát.
- Csak egy csodálatos nőnek, aki tudja mit akar.
A vállamra, majd a tarkómig viszi a kezét, és a lábait széjjelebb teszi. Felvillan a falatnyi csipke, én pedig megragadom a csupasz bőrt, és magamhoz vonom. Nem készültem fel, hogy ennyire készséges lesz, csak reménykedtem. Most még is feltárulkozik nekem, a saját lakásomban, a birodalmamban. Közelebb hajolnék, hogy keményen szájon csókoljam, de nem akarom elrontani a rúzsát, így a nyakára hajolok, fogammal megkarcolom a bőrt finoman, nem tartós nyomot hagyva rajta. Nyelvem végigszalad torkának a vonalán, majd megragad ismét, és lecsúszik a testemen. A földre ér, felnéz rám kék szemeivel, és megfogja a kezemet, másikba pedig a poharat ragadja meg. Csend ölel körbe bennünket, bár tinédzser fiúnak magamat, ahelyett hogy férfi vagyok. Követem Aleynát, aki a kanapéhoz irányít.
- Vetkőzz.
Adja ki az utasítást, én pedig csak állok, megragadom a poharat és iszok egy kortyot. Elkezdi kigombolni az ingemet, amely pillanatok alatt kezd el lógni rajtam, felfedve a testemet. Közelebb hajol, mellkasomat elkezdi puha csókokkal hinteni, finom nedvesség is megjelenik rajta, ahogy nyelve is fel-fel bukkan ajkai között. Keze megkeresi az övemet, a fém hamar megadja magát neki, a sliccem következik, és a félig kemény farkam megrándul, ahol megérinti egy másodperc erejéig. Lerúgom a cipőm, és szépen lassan mindent, míg az alsónadrágon és a lógó ingen kívül más nem marad rajtam. Leülök a kanapéra, amelyen nem sokat szoktam ejtőzni, de most örülök, hogy megvettem.
- Remélem kényelmesen ülsz - kezemmel a szájához öleli a poharat, egy kortyot iszik, majd rámarkol a farkamra, én pedig felszisszenek.
Bassza meg!
Elmosolyodik, majd fogai a hasam aljába mélyednek, míg kezével kellő erősséggel simogat. Ehhez nekem is ital kell, mert már most az őrületbe kerget. Beakasztja az ujját a gumi alá, majd megemelem magam, hogy a kényelmetlenné vált pamut is lekerüljön rólam. Farkam kiszabadul, és ujjait úgy fonja köré, mintha mindig is hozzám tartoztak volna.
- Ez volt a kívánságod?
Lepillantok rá, ahogy lehajol, nyelve végigszalad a péniszemen, és mire feleszmélek az őrjítéséből, már a szájába is vesz. Felszisszenek. Sokadjára már, neki hála. Összefogom a haját, hogy lássam, amikor teljesen elnyeli a farkamat. Felnéz, és bassza meg, nem kell sok, hogy a szájába élvezzek, már csak a látványnak köszönhetően. Ahogyan a vörös rúzsa a testnedveinkkel keveredik, és a farkamon nyomot hagy, még keményebbé tesz. Felnőtt férfi vagyok, de lehetséges, hogy tiniként fogok viselkedni. Ezt kibaszottul nem akarom.
Belekortyolok a whisky-be. Keze a golyóimhoz ér és már nem kell sok, hogy vége legyen a játszadozásnak. Teljesen a torkát érintem, és nem is mertem remélni, hogy ez ma valóban megtörténik, de úgy adom át magam az érintésének, és a kemény szívogatásának, mintha nem lenne holnap.
Felrántom magamhoz, megcsókolom. Nyelvem olyan keményen furakodik át a szájába, melyben a saját ízem és a whisky is keveredik. Türelmetlen vagyok, és követelőző. Ujjaim a csípőjébe mélyednek, és a farkam a puncijában akarja ugyan ezt.
- Remélem kielégítettem az álmaidat - leszáll rólam. - Merre találom a fürdőt?
Lenézek a farkamra és a vörös nyoma a nyálával együtt rajtam csillog. Ismét kemény vagyok, ő pedig itt akar hagyni.
- Jobbra a második ajtó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.