- Átutazóban?
- Tessék? – eszmélek fel, hogy a sofőr beszélgetést kezdeményezne velem. – Ne haragudjon, elgondolkoztam. Igen, kis ideig itt maradok a városban.
- Volt már itt?
- Nem, nem volt még szerencsém itt járni. Ez lesz az első alkalom.
- Esetleg ajánlhatok pár látványosságot?
- Köszönöm, de pihenni jöttem – mosolygom rá a legkedvesebben, ahogyan tőlem telik.
- Értem. Tudja kár lenne kihagynia a városnézést. Csodás ez a város. Magam is turistaként érkeztem ide, de aztán itt ragadtam, a családomat is áthoztam. Bár nem a legjobb munka, de tisztességes.
- Igen, valóban.
- Tudja, a hoteltől egy saroknyira van egy remek kis étterem. Nem amolyan luxusos, de isteni finoman főznek ott, és jókora adagot is adnak.
- Észben fogom tartani.
Tényleg nagyon igyekszem kedvesnek lenni, de jelen helyzetben annyira ideges, feszült vagyok, hogy a társalgás nem éppen elsődleges. Másik helyzetben szívesen fogandám az ötleteit, ugyanis mindig is szerettem olyan sofőrrel utazni, aki nem szótlan, hanem tényleg kedvesen, minimális érdeklődéssel társalog az utassal. Próbálkozom a legkedvesebb arcomat mutatni, de úgy látszik, hogy észre is veszi, mert lassan elcsendesedik, ahogy egyre közeledünk a hotelhez, ahol reményeim szerint egy meleg szoba vár és egy forró fürdő.
Sikeresen megérkezve. A monumentális épület elé, fizetek, borravalót is hagyok, többet is mint kellene, de úgy érzem, hogy kárpótolnom kell a bácsit. Besietek az épület belsejébe, a recepcióhoz lépek.
- Jó estét hölgyem, miben segíthetek?
Elhadarom neki, hogy egy szobát foglaltam, milyen névre, és hogy kézpénzzel fogom fizetni. Amint elintézi a szokásos köröket, átnyújtja a kulcsot, már is a lifthez megyek. Szerencsémre éppen most szállnak ki belőle, így megnyújtom a lépteimet és beszállok. Sietve nyomom meg többször is a záródó gombot, mire az ajtó végre cselekedni kezd, ám mielőtt végérvényesen bezáródna, egy férfi tolakodik be. Kikerekednek a szemeim, nagyot nyelek és figyelem az öltönyöst, aki csak felém néz komor arccal. Hátrébb állok, bár nincs hova menekülnöm. Igyekszem letisztázni magamban, hogy csak képzelődőm, és ő is mindössze egy vendég a szállodában.
Kínos percek telnek el. Mintha az idő megállna, és nem moccanna a lifttel együtt. Tenyerem már izzad a táska pántját tartva, ami súlyosan húzza a kezemet, a több köteg pénznek, és annak a pár ruhának köszönhetően, amit belegyűrtem. Le sem veszem a tekintetemet a férfiról, aki mereven az ajtóban néz, ám annak tükröződésén látom, ahogy ő is méreget.
Bassza meg.
Szerencsémre a lift jelez, és a férfi kiszáll, én pedig egyedül megyek tovább a legfelső emeletre. Már nem sok kell, s én is elhagyom a felvonót, majd a szőnyegezett padlózaton végighaladva a megfelelő szobáig szedem a lábaimat. Szinte felrántom a szobám ajtaját, majd becsukva magam mögött, be is reteszelem, csak a magam lelki nyugalma érdekében. Kifújon az eddig benn tartott levegőt és azon kezdek el merengeni, hogyan is nem ájultam el idáig.
Beljebb megyek, lerúgom a cipőimet, a táskámat az ágyra hajítom és a hatalmas ablakhoz lépek, ami az ágy túloldalán húzódik végig. Csodás kilátást enged a városra, ami alattam elterül. Nem akartam ennyire fényűző szobát, de aztán eszembe jutott több variáció is, és nem mellesleg könnyű volt Harry oldalán a jóhoz hozzászokni.
🌛
Már jó pár hetet magam mögött tudhatok. Eleinte nem igazán mutatkoztam, de aztán elkezdtem használni a szálloda szolgáltatásait. Edzőterembe jártam sokat, ami amúgy is nagy szenvedélyem, de most még jobban jött, hogy a feszültségemet levezessem és a gondolataimat eltereljem. Reggel és este is volt, hogy a gépen több kilómétert futottam, olykor megfordult a fejemben, hogy az út túloldalán lévő parkba kimenjek, de inkább az épülete falai között húztam meg magam, és egyszer-egyszer mentem ki, amikor nagyon muszáj volt.
- Hé, Pam – Lili siet utánam a konditeremből kifele jövet. Mellém ér, s folytatja. – Arra gondoltam, hogy este kicsit kicsaphatnánk a hámból.
Lilit az elmúlt hetek alatt sikerült megismernem. Nehezen nyitottam felé, kételkedtem benne, gyanakvó voltam, de végül valami kialakult kettőnk között. Nyilván mély barátságról nem beszélhetünk, de már így is jobbá teszi a napjaimat annak köszönhetően, hogy ő itt van. Hasonlóan hozzám ő itt lakik a férjével, bár csak átutazóban vannak, de hosszabb időt töltenek itt, mint egy kisebb kiruccanás.
- Nem is tudom. Mire gondoltál?
- Van a közelben egy klub, elég jó nevű. Még nem volt alkalmam lemenni, mert Cole nem egy igazán partiarc – emeli égnek a tekintetét. – Szóval lemegyünk, megiszunk valamit, aztán táncolunk kicsit. Halálra unom magam, ő dolgozik csomót, és azt hiszem, hogy annyit edzettünk, hogy megérdemlünk pár cukor túltengett koktélt.
Átvillan sok minden az agyamon, de végül rábólintok. Nem tölthetem az egész életemet a néha fal közé bezárva, és már én is kezdek túlságosan is bekattanni, azt hiszem. Elválunk a szobám előtt, ő tovább megy a saját lakosztálya felé és készülődni kezdünk. Mivel a gyomrom korog, így felrendelek egy kevés vacsorának valót, amit készülődés közben be is falok egy pohár bor társaságában. Egyre jobban a készülődés közben belejövök az egészbe, bár nem fogyasztok több bort.
Egyszerűre veszem a dolgot, fekete koktélruhába bújok a Louboutin tűsarkúval, amire nem is emlékszem, hogy mikor volt alkalmam utoljára viselni. Mindenesetre a tükörbe pillantva megelégedve konstatálom, hogy még mindig mennyire szeretem az effajta viseletet, s mennyire hiányoznak az események, amelyeken részt kellett vennem Harry oldalán.
Befújom magamat a kedvenc parfümömmel, aztán felkapom a clutchom és az ajtóhoz igyekszem. Úgy beszéltük meg Pam-el, hogy a bárba találkozunk, a szalon mellett. Ledermedek, ahogy a szobám ajtaja feltárul, és a padlón egy hatalmas rózsacsokor fogad. Még levegőt is elfelejtek venni, ahogy leguggolok és felveszem a virágokat, melyek csodálatosak. Hófehér rózsák tucatja hever a kezemben. Visszamegyek hevesen dobbanó szívvel, és a komódra teszem. Ujjaim közé fogom a kártyát, megfordítom.
Gyönyörűm, élvezd az estéd x
Leejtem az ujjaim közül a papírt, és a csokorra meredek. Azonnal gondolkozni kezdek, csak úgy megfordulnak bennem felvetések, hogy mit is kellene tennem. Legjobb megoldás lenne, ha gyorsan átöltöznék és elhúznék innen.
- Hé, kész vagy? – Lili hangja csapja meg a füleimet. – Milyen szép csokor. Csak nem egy hódoló?
Beljebb lép, megszagolja a rózsákat, amiknek tényleg finom illatjuk van. Igyekszem összekapni magam és már azon agyalok, hogy milyen indokkal kellene lemondani az estémet.
- Igen, valószínű a hotel vendége ő is – szedem össze magam és kinyögök vére valamit. – Tudod...
- Nem, semmiféle kitalált dolgot nem fogadok el! Bárki is ő, tud várni, amíg visszaérünk. Most pedig indulás legurítani pár tequilát és koktélt.
- Nem is tudom, amúgy is el vagyok szokva ettől.
Csak az jár a fejemben, hogy minél előbb le kell innen lépnem, de Lili nem enged nekem. Kihúz a szobából, magunk után behúzza az ajtót és már a lift felé terelget, míg a szája be nem áll és igyekszik sorra venni a szexi pasikat, akiket a folyosón látott. Különféle üzletemberek, milliomosok.
- Nem hiszem, hogy valaki a hotelből küldte volna – mondom neki már a taxiban ülve. – De mindegy is, csak egy csokor virág, amit névtelenül ott hagytak.
Igyekszem lezárni a dolgot, legalábbis Lili irányába, mivel én csak folyamatosan a dolgon kattogok. Már azon gondolkozom, hogyan lépjek le az este folyamán, jöjjek vissza a hotelba, és tűnjek el. Bár a visszatérés hülye ötlet, de a pénz nélkül jelenleg nem tudok tovább menni. A kártyáimat eszem ágában sincs használni, annak ellenére, hogy tudom Harry semmi okból kifolyólag nem tiltotta le.
- Azt hiszem, hogy szükségünk van egy italra. Mondjuk egy tequila jó lesz elsőnek, ugye?
Még válaszolni sincs lehetőségem, mert máris kikéri a két felest. Aztán végül úgy vagyok vele, hogy egy ital nem fog semmilyen kárt okozni. Lili lelkesen megragadja a kezemet, és mint valami tinilány beránt magával a tömegbe és riszálni kezd. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy mennyire szeleburdi, de most teljesen kijön ez az énje. Valószínű, hogy ennek köszönhetően Cole inkább a barátnős estéknek ad teret, mintsem, hogy ő is eljöjjön ide.
Nem tudok teljesen ellazulni. Táncolok, a csípőm ring, de a bensőm egy cseppet sem nyugodt. Körbe-körbe tekintek, a tequilák folynak le a torkomon, a zenék sűrűn váltják egymást. Próbálom még mindig tartani a valósággal a kapcsolatot, de Lili akkora lendülettel vetül bele mindenbe, hogy teljesen hasztalan az igyekezetem. Egy kellemes tánc közben a lány válla mellett elpillantva megakad a szemem egy alakon. Ledermedem, ahogyan konstatálom, hogy Carlos az, Harry egyik bizalmasa.
El sem kapja a tekintetét, szemtelenül tartja a szemkontaktust, én pedig körbenézek, hogy merre léphetnék meg, annak ellenére, hogy tudom, esélyem sem lenne, ha az utamba eredne. Lili megfogja a kezemet és buzdít arra, hogy táncoljak. Kényszerítem magamat, de akkor sem tudom az alakról levenni a szemeimet, csupán addig, amíg körbenézek Harry után kutatva.
- Mi van? Olyan feszült vagy, táncolj – megfordul, és tovább riszálja a fenekét, aztán váratlanul vissza is pördül. – Az a pasi téged bámul, eléggé helyes.
Biccent konkrétan Carlos irányába, én pedig mélyen sóhajtok. Bárcsak tudná.
- Nem, biztos, hogy nem.
Már is kijózanodva érzem magam.
- De, teljesen biztos vagyok benne – nem tágít.
- Figyelj, haza kellene mennem, nagyon fáj a fejem.
- Mi? Ne már Pam!
- Ne haragudj, majd találkozunk.
- Nem mész haza egyedül – siet utánam, amire számítottam, de reménykedtem is benne, hogy talán annyira leitta magát, hogy marad. – Talán Cole is végzett, és elzárkózhatunk – spiccesen jegyezi meg buja mosollyal az arcán.
Folyamatosan csacsog, hátra-hátra pillant, és arról beszél, hogy Carlos követ bennünket, és már is tudom, hogy végem van, és nem úszhatom meg egykönnyen ezt. Vissza felé a taxiban is folyamatosan látom a mögöttünk haladó autót, ami tudom, hogy Carloshoz tartozik. Az alkohol teljesen kiszáll belőlem, s a lehetőségeimet kezdem el átgondolni, ám nem sok esélyem van, be kell látnom.
- Biztos, hogy jól van? – Lili nem akar egy tapodtat sem mozdulni mellőlem, míg kinyitom a szobám ajtaját. Megdermed, és nem értem, hogy miért. Követem a pillantását és a falnál, amelyet ablak borít teljesen, ott áll Ő. – Hívjam a biztonságiakat?
Nagyot nyelek, de megrázom nemlegesen a fejemet. Harry is megfordul lassan, de a sötétben nem látom az arcát, mindössze a hol gyér fénye világítja meg a sziluettjét. Mosolyt erőltetek az arcomra, Lili pedig vagy vigyorog, min valami lökött.
- Akkor jó szórakozást kiscsibém – közelebb lép. – Holnap találkozunk.
Bárcsak tudnád, hogy valószínű, hogy holnap már nem leszek itt.
- Eltalálsz a szobádig? – most reménykedem benne, hogy segítséget kér, de csak kacsint. – Akkor jó éjszakát.
Becsukom magam mögött az ajtót, a lábaim remegnek a tűsarkúkban, amik még most is dögösen állnak. Leteszem a táskámat és bátran beljebb lépek, le nem véve a szememet Harryről. Nehéz csend ölel körbe bennünket.
- Remélem, hogy nem zavartam meg ezt a kellemes estét – mormogja, s magamon érzem égető tekintetét.
- Mit keresel itt?
- Édesem, eljöttem azért, ami az enyém. Ugye te se gondolod, hogy ennyire ostoba vagyok? Hagytalak kicsit szórakozni, de már elég volt. Haza kell jönnöd.
- Harry, én nem megyek veled vissza – lépkedem hozzá határozottan.
Beteg módon mindig is imádta, ha féltem tőle. Még jobban felkorbácsolta a vágyakat benne. Nem mondom, hogy annyira ellene voltam annak, amikor maga alá gyűrt, mert nagyon is érti a dolgát. Ám tisztában kell lennie azzal, hogy mennyire megalázóan tud viselkedni velem, és hogy ezen nagyon is változtatnia kell. Nem mondom, hogy éppen rosszul érzem magam, amikor kifejti a felettem való uralkodását akár mások előtt is egy eseményen.
Teljesen egymás elé kerülünk, felnézek rá. Már is ténylegesen egymás tekintetében veszünk el. Váratlanul a derekam köré fonja a kezét, magához ránt. Melleim a mellkasának nyomódnak, még levegőt is elfelejtek venni. Orromba kúszik férfias, pézsma illata, és az otthonomé. Mert bármennyire is menekülök mindig előle, a karjai között szüntelenül otthonra lelek.
Megmarkolja a fenekemet és olyan éles tekintettel néz rám, hogy már is megadnám magamat neki azonnal, de még sem teszek így.
- Nem megyek vissza veled.
Határozott vagyok, de azért a hangom megbicsaklik. Sokszor mondtam már neki nemet, ám most még is van bennem némi kétely. Tudom, hogy hozzá tartozom, de a túlságosan is uralkodó énje, ahogyan a drogokkal bánik teljesen kicsinált. Elértem arra a pontra, hogy besokalltam.
- Ne szórakozzál velem, Pam.
- Eszem ágában sincs, teljesen komoly vagyok – pipiskedem fel, ajkaim az övéihez érnek, ahogyan beszélek. Mellkasára csúsztatom a tenyereimet és az üvegnek taszítom. – Nem engedem, hogy továbbra is úgy kezelj, hogy éppen a kedved tartja.
- Kicsikém, drága kicsikém – markol meg erősebben a fenekemen, és megfordít bennünket. Az üvegnek simulok, aztán már a hátam neki, és magam alatt pillantom meg az éjszakai fényekben játszó várost. – Látom felszívtad magad, de sose felejtsd el, hogy honnan jöttél és kihez tartozol.
Farka a fenekemnek nyomódik. Felnyögök, szemhéjaim lecsukódnak. Hülye lennék tagadni, hogy mennyire hiányzott ő, és a közelsége. Meglepetésemre engedi, hogy eltaszítsam magamat az üvegfaltól, megfordulok és lelököm az ágyra. Tenyerem az arcán csattan, a feje fordul, majd megmozgatja az állkapcsát. Tudom, hogy meg se érezte, inkább az ego, ami fáj neki. A szemeiben tűz ég, az ujjai a húsomba mélyednek.
- Ezt megérdemeltem, gondolom – szűri a fogai között.
Lehajolok, keményen megcsókolom, amennyire az tőlem telik. Felmordul. Széttépem az ingét, körmeim végigszántanak a mellkasán egészen az övéig, melyet felrántok, a sliccével is hamar elbánok, és a farka már is előttem mered. A térdeimre ereszkedem és a számba engedem. Nyelvemmel játszom vele, míg ő szemmel tart, ujjait a hajamba fűzi, de nem engedek neki az irányításban. Fogaimmal finoman haladok rajta végig, a kezemmel sem tétlenkedem, míg a másik a combjába mar. A hasán az izmai össze-össze rándulnak, kezét levezeti az arcomra és végigsimít rajta gyengéden. Elengedem a péniszét, felállok letolom a selyem bugyimat, kilépek belőle, és Harry ölébe ülök.
- Szeretnéd a hatalmat? – mormolja a nyakamba.
Kettőnk közé nyúlok és magamba vezetem. Felnyögök a megkönnyebbülés, s a telítettség érzésére. Átölelem a nyaka körül, homlokunk összeér, míg a csípőmet mozgásra késztetem. Szorosan fog, fenekemen végigsimít, aztán előre nyúl és az ölemet kezdi el cirógatni. Felsóhajtok, nyelvével a torkomon szánt végig, aztán keményen, mélyen megcsókol. Elhiteti, hogy irányitok, de még is mindent ő tart az irányítása alatt. Felgyűri a ruhámat, lerántja rólam az agyangot, így már csak a Louboutin marad rajtam. Nyelve megtalálja a mellemet és habzsolni kezdi.
- De hiányoztál – mormolja a bőrömbe nyálasan.
Megrántom a hajánál fogva a fejét hátrafelé, mire kicsit meg is karcol a fogával. A szemeimbe néz, ajkai csillognak.
- Ezzel nincs elfelejtve semmi.
Megpaskolja a fenekemet, ajkain féloldalas mosoly játszik, aztán maga alá fordít, és kegyetlenül kefélni kezd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.