- Muszáj! Kérlek, el kell hitetnem, hogy Christopfer bántalmaz, Sam!
Nagyot nyel, idáig hallom a szívének heves, ideges dobbanásait. Ujjai ropognak, ahogy szorongatja őket, majd váratlanul akkora ütést mér az bordáimra, hogy ketté görnyedem. Tény, hogy a meglepetés sokkal jobb, mintha tudtam volna, hogy mikor is számíthatok rá, de leizzadok a fájdalomtól, ami az egész testemet átjárja a pillanatban.
- Bassza meg – szisszenek fel.
Kezemet az oldalamra szorítom, szinte biztos vagyok abban, hogy a bordámnak legalább megrepednie sikerült. Szemeimben könnyek gyülekeznek, de nagyot nyelek, s próbálok a célra koncentrálni. Bár gondolataim labirintust alkotnak, s igyekszem kitalálni belőle, ahogy ebből az egész helyzetből, de most erre kell koncentrálom, ami itt zajlik.
- Mad, bassza meg. Annyira sajnálom! – ölel át finoman Sam, de még ez is fájdalmat okoz, ennek ellenére hagyom magam. – Édes istenem, ezt nem folytathatjuk így. Ki kell találni más tervet.
- Nem, mindjárt összeszedem magam – próbálok kiegyenesedni, bár még mindig úgy érzem, hogy mindjárt bepisilek a fájdalomtól.
Sokat merengtem azon, hogy miként is történjenek ezek. Eleinte a lila foltok kecsegtettek, de aztán a sok megjelenésünknek köszönhetően a magasabb körökben, szerettem volna elkerülni, illetve Chris is megkérdezte volna, hogy mi is történt. Így el tudtam rejteni az egészet, és megoldottam valahogyan.
- Meddig akarod még kínozni magad?
- Amíg Chris meg nem bűnhődik, mindazért, amit a múltban tett a nővéremmel.
- Bele fogsz betegedni. Saját magad fogsz beleesni a fájdalom csapdájában. Nem akarok folyamat kezet emelni rád, bassza meg!
Bólintok, hiszen tudom. Tudom, hogy számára ez mennyire nehéz lelkileg.
- Akkor keresek másik megoldást – nemlegesen ingatja a fejét, és felhúzza a pólómat, hogy megnézze a zúzódást, amit okozott a kérésemre.
🖤
Mély levegőt veszek, kezemet a csengőre teszem, és végül megnyomom. Már nem menekülhetek, de valójában nem is akarok. Hallom a léptek közeledését, és én beleremegek, amikor az ajtó feltárul. Valószínű, hogy jobban sikerült a pocsék sminkem, és a könnyek kicsalogatása, mint terveztem. Harry arca komor.
- Kicsim?
Beljebb lépek, mögöttem bezárja az ajtót, és valóban úgy érzem, hogy biztonságban vagyok, amikor a karjaiba zár. Fejemet a vállára hajtom és beszívom az illatát. Mindig emlékeztetem magamat az idő előrehaladtával, hogy a kitűzött célra kell koncentrálnom, és nem szerethetem meg, de már késő. A hónapok úgy sodortak magukkal, hogy szerelembe estem életemben először.
Szorosabban ölel meg, én pedig felnyögök a fájdalomban. Már eltelt két nap, így tökéletes árnyalatot vett az oldalam, és még pár kisebb zúzódás.
- Maddie mi a fenét művelt veled az az állat? – a pólóm szegélyéhez nyúl és elkezdi felfelé húzni az anyagot. Kissé visszakozom, mintha szégyenlem, mintha nem szeretném, hogy lássa a fájdalmamat. – Bassza meg!
Lekerül rólam a felső, ő pedig elsápadva nézi a testemet.
- Minden rendben. Már minden rendben.
Sziszegem a fogiam között a szavakat.
- Hogy mondhatod, hogy minden rendben? – nyög fel fájdalmasan. Látom a szemeiben a tüzet, és sajog a szívem, de a célnak kell a szemeim előtt lebegnie. – Ez a pöcs kezet mert emelni rád! Már hány hónapja melletted vagyok, hozzám menekülsz, én pedig ilyen összetörten kaplak meg! Nem ezt érdemled. Egyetlen nő sem érdemelné ezt bassza meg!
Feláll, járkálni kezd idegesen. Hajába túr, a mellkasa súlyosan emelkedik és zuhan meg.
- Harry. Bébi, gyere ide – nyújtom a kezemet.
Felsóhajt, lerogy mellém a kanapéra, kezei közé fogja könnyes arcomat, zilált hajamat kiseperi az arcomból és ajkát az enyémre tapasztja.
- Ezt most nem kellene, pihenésre van szükséged.
- Kicsim, a karjaid ölelésére van szükségem.
Ismételten lágy csókot ad az ajkaimra, majd feláll, magával von és egészen a fürdőig vezet. Megnyitja a fürdővizet, ami hamar párával, s melegséggel tölti be a teret. Lassan lekerül rólam a ruha és a zúzódások, a fájó foltok ellenére is olyan melegséggel néz rám, hogy a szívem bele sajdul. Ő is megszabadul a ruháitól, bemászik a kádba és kezét nyújtva engem is besegít. A meleg átjár, az ölelése a testem körül finom. Beleolvadok ölelő karjaiba, a nyakamba csókol és már is úgy érzem, hogy otthon vagyok. Nagyot nyelek, igyekszem a könnyeket visszatartani, de annyira makacsok, mint én magam, így végigszántják az arcomat. Oda hajol hozzám, ajkával lecsókolja a sós könnyeket.
Azonnal megfogalmazódik bennem, hogy elmondok neki mindent. Hogy Chris egyszer sem emelt rám még kezet, és mindent Samnek köszönhetek, aki az én kérésemre teljesített. Persze a szemeim előtt kell tartanom a célomat, de meghasad a szívem, amikor Harry szemeiben látom a szerelmes, bánatos érzelmek megjelenését. Számat felé fordítom, finom csókot hintek rá, és még jobban beleolvadom az érzelmeink sokaságába.
- Kicsim, elkészültél? – Chris jelenik meg, miközben a nyakkendőjét igazgatja. Végignéz rajtam, megcsodál az elegáns, méregdrága ruhában, amit a bankkártyájával vettem meg a minap. – Gyönyörű vagy.
- Köszönöm.
Elmosolyodom haloványan, majd felteszem a vörösrúzsomat és csatlakozom hozzá. Hagyom, hogy kivezessen a tetőtérilakásból, egyenesen a limuzinhoz, ami a rendezvényre visz bennünket. Már most gyomorgörcsöm van, de már felkészítem magamat arra, hogy a játékom könnyedén menjen. Önző vagyok? Lehetséges. De szerelmes is egyben, ami megingatja az elhatározásaimat nagyon is sokszor.
Csendben utazunk végig, Chris szokás szerint a telefonjába van merülve, én pedig a mellettünk elsuhanó éjszakai fényeket figyelem. A boldog embereket, akik lehetséges, hogy az életük legnagyobb fájdalmán mennek át, hiszen sose lehet tudni. Ez mind csak külcsíny.
Megérkezve a monumentális hotelhez, kiszállunk a limuzinból, én Chrisbe karolok, mint jó feleség, és követem a leborított vörösszőnyegen. Az inasok mellett elhaladva betérünk a tágas belső térbe, aminek már a mérete is a luxust és vagyont sugallja.
Lekap két pohár pezsgőt, annak ellenére, hogy nem áll szándékomban inni. Elfogadom az egyiket, de csak tartom a poharat kecsesen, míg köszönünk pár jó ismerősünknek. Leállunk beszélgetni némelyik üzlettársával, s annak feleségével. Bár soha nem tartoztam igazán ezekbe a körökbe, még is tökéletesen élem a szerepemet, és bájolgok mindenkivel, tökéletes feleség módjára.
Oldalra pillantok, míg ők valami unalmas projektről beszélnek az egyik befektetővel. Chris soha nem tudja a munkát második helyre helyezni, ellenben velem. Én sokszor vagyok a sokadik, de már tudom, hogy lassan vége ennek. Tekintetem találkozik Harryével és már is a mű mosoly lehervad a számról. Zöld szemeivel szinte lyukat éget belém, miközben az italába kortyol. Egy férfi valamit serényen magyaráz neki, de végig engem figyel.
Hazudnék, ha tagadnám, hogy a kinézete nem kápráztat el. Festőin néz ki a méretre szabott öltönyében. Szívesen állnék az ő oldalán, és még a hamis mosoly sem kellene, mert őszintén érezném felszabadultan magamat, annak ellenére, hogy a biznisz dolgok mindenhogy untatnak.
Teljesen hátat fordítok Chris és a társainak, majd Harry irányába indulok, ám ahogy egy lépést tennék, ahogyan arra számítottam, Chris megragad. Visszanézek rá, és a kezére. Bár nem fáj, még is úgy nézek rá, mert a keze nyomán a bőröm égni kezd. Nem enged, de én figyelmeztetően a kezem köré fonódó ujjaira pillantok.
- Hova mész?
- Egy ismerősömmel váltok szót – elrántom magamat tőle, mire leesik a keze, én pedig faképnél hagyom a társaságával.
Ahogy indulok hamar feltűnik, hogy Harry már elindult az irányunkba. Félúton találkozunk, én pedig megállítom mielőtt fejét venné Chrisnek.
- Ne csinálj cirkusz – jegyzem meg a szemeibe nézve.
- Nem bírom ennek a féregnek a jelenlétét, Maddie.
- Tudom, én sem – suttogom, s a vállam felett hátra nézek, amit nem kellett volna megtennem, mert Chris haragos tekintete néz vissza rám. – Menjünk arrább.
- Mit beszélgetsz te Styles-al? – Chris jelenik meg mellettem, ahogyan Harry eltűnik egy pillanatra.
- Kapcsolatokat építek, nem értem, hogy mi ezzel a probléma.
- Az versenytársam a projectek során. Ezt komolyan mondod?
- Attól mert te nem ápolsz jó viszont az emberekkel, én megtehetem.
Felém fordul, zsebre vágja a kezeit és elvigyorodik, de cseppet sem barátságosan, és most tényleg meglátom a rosszindulatot és a háborút benne.
- Mennyire jó viszonyról is van itt szó?
- Ne nevettesd ki magad – nevetek fel és újra faképnél hagyom, de ezúttal nem tud utánam kapni, mert gyorsabb vagyok.
Annyira sietek, hogy fel se tűnik, csupán, amikor Harry mellkasának ütközőm. Érdeklődve pillant le rám. Felsóhajtok, kezemet a mellkasára teszem, ezzel is Christ hergelve, aki tudom, hogy árgus szemekkel figyel bennünket. Közelebb is lépek, hogy érezzem teste melegét. Ő csak engem figyel, kezét a derekamra teszi és elvezet.
- Mi történt?
- Számonkért veled kapcsolatosan. De mindegy, nem akarok róla beszélni.
- Gyere – fogja meg a kezemet és a táncparkettre vezet.
Az élő zenekar lassú dallamokat játszik, Harry körém fonja a kezét és ringatni kezd. Lehunyom a szemhéjaimat, vállára hajtom a fejem, és tudom, hogy ezzel kiborítom a bilit, de már nem bírom tovább. Muszáj, hogy mielőbb vége legyen ennek. Komoly évek mentek el az életemből, annak köszönhetően, hogy a célom lebegett a szemem előtt.
- Nyugodj meg, minden helyre fog jönni – suttogja a fülembe.
Lehelete csiklandozza a bőrömet. A szívem melegséggel telik meg, és még többért esedeznék, de ezt a határt nem kellene most átlépnünk.
- Már is érzem, hogy megnyugszol, bébi – cirógat. – Az a pöcs meg csak hadd bámuljon.
- Figyel bennünket?
- Szinte megöl a szemeivel – morogja. – Nem akarom, hogy hazamenj vele.
- Én sem akarom – sóhajtom, és eltávolodva a szemeibe nézek. – Kétség sem fér hozzá, hogy veled tartanék, mintsem vele.
Táncolunk az éjszakába, a rendezvény folyik, ahogyan a torkomon is lecsúszik pár pohár pezsgő. Muszáj, hogy elbódítson az alkohol, mert tudom, hogy az éjszakát lelkileg nem fogom túlélni.
Harry a derekamra fonja a kezét és a kijárat felé kezd el vezetni, ahogyan fejfájásra hivatkozom. Nem is pillantok Chris irányába, mert már érzem az égető tekintetét a hátamba mélyedni. Többen is néznek, hiszen nem a férjem oldalán távozom, de félreteszem azt, hogy biztosan megvetők, és már is pletykálnak. Eddig sem igazán érdekelt, nem most fog ez változni.
- Maddelyn?
Megfordulok, ahogy Harry a zakóját rám borítja a hűvös idő ellen. Chris kérdően néz rám az ajtóból zsebre vágott kézzel, feszes állkapcsa. Látszik, hogy dühös, bár tudom, hogy még így sem emelne rám kezet, maximum a hangját emelné fel.
- Hazamegyek.
- Vele?
Megérkezik Harry autója én pedig beülök. Chris nem tesz semmit. Teljesen, mint egy pancser. Harry pár másodpercig farkasszemet néz vele, de szerencsére nem feszül neki, hanem beszáll mellém és elhagyjuk a helyszínt.
- Ilyenkor bezzeg nem kötekedik. Csak a nőket tudja verni. Meg fogom ölni ezt a mocskot!
Morogja az orra alatt, én pedig csak csendben, éppen hümmögve simulok a finom bőr ölelésébe, kissé önelégülten, még is aggódva.
🖤
Kiszállok a taxiból, ahogy kirántom magamat a gondolataim fogságából.
Fáradt vagyok.
Nem éppen mondanám, hogy az éjszaka folyamán rengeteget aludtam. Harry zsörtölődött kissé, aztán sikerült lefoglalnom a gondolatait, a kezeit és mindeneit. Csókjai borítottak be, szavai imádtak, kezei finoman cirógattak. Most pedig itt vagyok az oroszlán barlangjában. Halkan megye beljebb, de sajnos Chris megjelenik azonnal. Tekintete tele van megvetés és gyűlölet keverékével.
- Tehát már odáig jutottunk, hogy nyilvános megaláztatáson kell átesnem azért, hogy megtudjam, megcsalsz – fröcsögi a szavakat.
- Chris...
- Ne, ne is pocsékold itt a szavakat, felesleges – indul meg felém. – Mit képzelsz, hogy ilyet teszel? Megszégyenítesz?
Ragadja meg az állkapcsomat. Soha nem ért hozzám így, de most valódi düh tüze ég a szemeibe, és tényleg kezdem aggódni. Leejtem a cipőimet a padlóra a táskámmal együtt.
- Chris, ne...
- Ő azt, aki kezet emelt rád? Azt hitted nem vettem észre a folytonos foltokat? Ezt szereted? Esetleg akkor ütött, amikor a farka benned járt?
Elvigyorodom.
- Esetleg bántja a lelked, hogy valaki keményen megkefél?
Kezemnél fogva a kanapéra taszít, ami kicsit megdöbbent, s meg is nyekkenek, de tűröm. Hiszen én csalogattam elő a farkast. Lábaim közé térdel, lehajol, szinte egy levegőt szívunk, és most kissé megijedem valóban.
- Hallod magad egyáltalán? Mikor változtál meg ennyire?
Szemeim mélyére néz, én pedig megborzongom. Állom a tekintetét, nem engedem, hogy lássa rajtam a megfélemlítésének nyomait. Megszorítja a felkaromat, és tudom, hogy ez most ténylegesen nyomot fog rajtam hagyni. A kibaszott vonzás törvénye, és ez a férfi, aki nem akart már eltakarodni az életemből megbűnhődve.
- Engedd el!
Felkapom a fejem és az ajtó irányába fordítom, ahogyan Chris is tesz. Harry jelenik meg a látóterünkben. Annyira feszes az egész teste, a szemeiben harag tombol, és a szívem meghasad.
- Az én feleségem, azt teszek vele, amit csak akarok – egyenesedik fel Chris.
Olyan oldalát mutatja, amit eddig nem ismertem. Nem gondoltam, hogy ennyire kitudom hozni őt a béketűréséből.
Megpróbálok felállni, de Chris visszataszít a kanapéra.
Remek.
- Ha a feleséged, ha az anyád, a húgod, vagy csak egy kurvád, akkor sem ütünk meg soha egy nőt! – emeli meg a hangját Harry.
- Kurvára semmi közöd ehhez az egészhez, Styles! Még is hányszor húztad meg, míg én itthon vártam rá?
Harry előre lendül, és akkorát bemos Chrisnek, hogy oldalra bicsaklik a feje és vér fröcsög mindenfelé. A csont roppanásának hangja szinte visszahangot ver a falak között. Szinte megáll a szívem egy pillanatra. Kapkodom a tekintetemet a két férfi között, ahogyan Harry szinte fröcsögi a szavakat, amik el sem jutnak a tudatomig.
- Fejezzétek be! – állok fel, de meg se hallják a hangomat.
Ütések követik egymást, felforr a levegő, és a fiúk közé keveredem valahogy, Chris pedig akkora ütést mér rám, hogy már csak azt észlelem, hogy körülöttem forog a világ. Zavaróvá vállik minden, hangzavar, a fejem koppan a padlón, fájdalom nyilall belé, s elsötétül minden.
Zúg a fejem. Lassan pislogok, forgatom a fejemet, még mindig a padlón fekszem, de azonnal magamhoz térek, ahogy vértócsa látványa, és szaga rendít meg. Kinyújtom a kezemet a parkettán, szinte a semmibe kapaszkodom.
- Bébi – Harry terem mellettem. Érzem, hogy valamibe nyúlok. Kezemet az arcom elé hozom, és látom a pirosságot rajta. – Mad, nézz rám.
Találkozik Harryvel a tekintetünk. Kétségbeesés látszik az arcán, és őrület.
- Chris?
Harry nem mond semmit. Felnyalából, én pedig kissé megszédülök. Oldalra bukik a fejem és a néma kiáltás fagy a számra, ahogyan meglátom Chris testét a földön vérben úszva. Nem tudom levenni róla a tekintetemet, amíg Harry kicipel a lakásból. Annyi kérdésem lenne, minden megfordul bennem, kusza labirintusban veszek el, a szám nem találja a szavak megformálását. Le sem veszem a szemeimet a mozdulatlan testről, amíg ki nem érünk a látóköréből.
🖤
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő van a hátunk mögött, de mikor magamhoz térek, Harry ágyán fekszem. A fejem fáj, belémcsap élesen még jobban a fájdalom, ahogy elkezdek felülni. Rám pillant, és látom rajta a frusztráció, s aggodalom éles vegyületét, amely teljesen elkezdi maga alá temetni őt.
- Harry?
Hangom erőtlen, kétségeim vannak, hogy egyáltalán elhagyja-e a számat, s nem csak a gondolataimban hallom. Rám villan zöld szeme, és olyan fájdalom van benne, hogy magam is megrettenek. Nagyot nyelek, elkezdek felkelni az ágyból, igyekszem legyűrni a fájdalmat, és úgy ahogy sikerül is.
- Harry, beszélj hozzám – simítom a hátára a kezeimet, mire úgy fordul meg és távolodik el, mintha megégettem volna. – Mi történt? Mit csináltál Chris-el?
- Mit? Hogy mit csináltam? – ragadja meg az államat feszesen, de éppen annyira, hogy még ne okozzon komoly fájdalmat. – Amit megérdemelt az a féreg!
Megremegek, és magam sem tudom, hogy örüljek vagy sírjak.
Állom a tekintetét. Közelebb lépek, csupasz mellkasán végigszánt a kezem, a körmeim finoman karcolják bőrének sima felületét. Érzem tenyerem alatt szívének vad ütemét, amely szinte szinkronban dobban az enyémmel minden pillanatban.
- Mondd ki Harry, mit tettél?
Muszáj, hogy halljam, hogy ne csak a képzeletemben éljen, hogy megbűnhődött az a féreg.
- Ezt akarod? Hallani akarod? Téged is megfertőzzelek a bűnnel, ami benne ég? – egyre jobban emelkedik a hangja és a félelem szikrája pattan el bennem.
Szinte hallani az órának kattogó hangját, ahogyan a mutató jár. A kintről beszűrődő utcai zajokat, a pillanatot, ahogyan átveszi az uralmat felettünk.
- Mit tettél? – ismétlem magam.
- Kibaszottul megöltem, ahogyan ígértem neked! Egyetlen egy férfi sem bánhat így egy nővel, hát még veled!
Olyan rémisztően mondja, gyilkos nyugalommal átitatva, hogy egy pillanatra megingok abban, hogy itt a helyem mellette. Aztán még szerelmesebbé vágyom, ha ez lehetséges. Beteges lenne? Lehetséges, de nem számít. Az előttem álló férfit a teljes szívemből szeretem, tisztelem, és annyira becsülöm benne, hogy megtett egy ilyen lépést értem, s kértnem sem kellett.
- Bébi – nyúlok az arcához, de elkapja a csuklómat.
- Felfogtad, amit mondtad? – fröcsögi. – Sikerült eljutnia a tudatomig, hogy mennyire kibaszottul megmérgeztél a szerelmeddel? Elvakítottál! Megöltem egy embert, MIATTAD!
- Harry, én ... – hebegek-habogok.
Fájdalmasan kiáltok fel, ahogy a hátam a falnak csapódik. Kapkodom a levegőt, de a tekintetemet nem szakítom el Harrytől. Annyira zavartnak tűnik, és már is látom rajta azt, hogy saját magával küzd.
- Kibaszottul kioltottam egy ember életét, a saját két kezemmel. Kibaszottul vér tapad hozzám innentől kezdve. Felfogod? – felnevet, mint egy őrült, aki teljesen elvesztette az eszét. – És ami a legmocskosabb, hogy a tudata annak, hogy csak az enyém vagy, teljesen felpezsdít. Imádom.
Szorosan megfogja a fejemet és a nyelvét a számba nyomja. Akaratos, türelmetlen, mindenhol ott van, tépi a számat, a fogai nyomot hagynak. Elszakít a faltól, a ruhámat letépi. Ronggyá válik a földön, míg ő engem cincál szét.
- Mennyire elbaszott ez az egész? – morogja, és fogaival az ajkamat tépi. – Mennyire mocskos, még is finom?
Letaszít az ágyra, a fejembe pedig ismételten fájás nyilall. Felszisszenek, mire eltávolodik tőlem, de csak annyira, hogy levegőt vegyen. Lenéz rám, szemei lángolnak, és megijedem. Lepillantok kettőnk közé, s látom, hogy az alsójától megszabadul, aztán engem is mindentől megszabadít. Felránt. Úgy kezel, mintha csak egy rongyból készült baba lennék, ami úgy cselekszik, ahogyan azt ő szeretné. A fürdőbe visz, megengedi a zuhanyt és beránt a forró víz alá, amely égeti a bőrömet, és szinte visítani kezdenék, de nem engedi. Csókjával csendesít, kezeivel szeret.
Megfordulok a karaji ölelésében, hallom a zihálását, ajka a vállamat érinti, de nem csókol, csak finoman jelzi jelenlétét. Nyomok egy keveset a tusfürdőjéből és visszafordulva felé elkezdem a mellkasát lemosni.
- Mossad le rólam – suttogja. – Tűntesd el a bűnt!
Beszappanozom teljesen, a víz lemossa, de tudom, hogy a lelkével nem tudok mit kezdeni, és ez az, ami már most mérhetetlen fájdalmat idéz elő bennem. Lassan leguggolok nem megszakítva a tekintetünk kapcsolódását, s az ujjaimat a pénisze köré fonva kezdem el kényeztetni, remélve, hogy teljesen ellazul, és a pillanatainkba éljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.