- Te is tudod erre a választ – vigyorog, és ismét közelíteni kezd. – Ne játszad ezt.
- Én? – kiáltok fel, már szinte a hajamat tépem az idegességben, ami rám tört órákkal ezelőtt, annak köszönhetően, hogy ő mennyire is ostoba. Ostobának néz engem, és ebből már bőven elegem van. – El kellene döntened már végre, hogy mit is akarsz tőlem! Azt hiszed, ha itt játszod, hogy mennyire vagy bunkó, az menővé tesz?
- Miről beszélsz? – hördül fel.
- A haverjaid előtti megalázásról, hogy csak egy kurvádnak tekintenek. Lehetséges, hogy az elején megállapodás miatt jöttünk össze, de ez ... – mutatok kettőnk közé. – Más lett. De ha te nem akarod, akkor mondd meg és ne szórakozzál velem!
- Bébi.
- Ne hívj bébinek, tudod, hogy mennyire utálom – túrok a hajamba, ami már szénakazalként ül a fejem tetején. Érzem, hogy zilált vagyok, s mielőbb menekülnöm kellene innen.
Harry szobájában vagyunk, de már szinte menekülnék a szürke falak közül, messze tőle, és ettől a sok szartól, amit a nyakamba kaptam vele együtt, természetesen a sok jó, boldog pillanattal együtt.
- Kicsim – teszi a derekamra a kezeit, de én kisétálok az érintéséből. – Tudod, hogy milyen vagyok. Az első az edzés és a meccs, aztán minden más.
- Persze – vigyorgom. – Ez még érthető is lenne, de döntsd már el, hogy mit akarsz!
Mielőtt kisétálhatnék a szobájából, elkap, a falhoz taszít, száját pedig az enyémre nyomja. Egy pillanatra elszáll a haragom, a düh, ami bennem ég, és hagyom, hogy szája finoman kényeztessen, ám hamar visszatér a józan eszemet, és eltaszítom magamtól.
- Téged akarlak.
Felnevetek.
A falak szinte visszhangot vernek, de én csak hitetlenkedve ingtaom tovább a fejem. A hajába túrok, mélyen a szemeibe nézek.
- Tényleg jól működünk – utalok a szexre. – De most nem fogsz ebből kapni.
Ezzel hátat is fordítva neki végre elhagyom a tesztoszteronbarlangot.
☁
- Komolyan ezt mondta? – Mandy olyan döbbenettel néz rám, ahogyan visszaérek a kollégiumi szobánkban. – Az a pöcs! Elkapom azt a focista farkát, és eligazítom. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire tuskó? Még hogy térre van szükséges, meg, hogy a foci...
- A focit még meg is értem, hiszen a jövője múlik az idei szezonon.
- Ne is próbáld meg mentegetni – teremt le azonnal. – Már az elején megmondtam neked, hogy más kellene keresnie erre az egész őrültségre. Bár, egy jó dugást én sem utasítottam volna vissza.
Nyújt át nekem egy vodka áfonyát, ami inkább vodka, mintsem áfonya. Belekortyolok, és azonnal olyan érzésem van, mintha méreg lenne.
- Basszus, meg akarsz ölni? Ez nem a tiéd?
- Nem, ez a tied. Majd helyre rázza az agyadat.
- Semmit sem kell az én agyamban helyre rázni. Különben is, ez még a maradék ép gondolatomat is elűzi.
- Nos, két lehetőség van. Vagy keresünk egy másik pasit, vagy ...
- Ne is folytasd. És nem, nem fogok mást keresni – állok fel az ágyamról, és a fürdő felé indulok. – Remekül megvagyok, nincs szükségem arra, hogy egyik kapcsolatból a másikba menjek, köszönöm szépen.
- Ez kapcsolat volt?
- Komolyan még jobban megtiporsz? – nyüszítek fel, és magamra csapom a fürdőszoba ajtaját.
Megszabadulok a ruháimtól, s úgy érzem, hogy egy igazán forró zuhanyt kell vennem, ami jelentősen égeti a bőröm felszínét, és remélhetőleg kisüti az agyamból Harry felé kalandozó gondolataimat.
Bármennyire is sikeresen beleszerettem, bármennyire is őrülten akarom, hogy működjön kettőnk között ez az egész, nem csak rajtam áll, vagy bukik. Nagyon remélem, hogy Harry átgondolja, rájön, hogy mi is itt a probléma, mert ha nem, akkor búcsút kell mondanunk ténylegesen a másiktól, és őszintén, ettől rettegek.
- Mondd csak, Marco most kavar valakivel? – Mandy tépi fel a fürdő ajtaját, és mire feleszmélek, már a zuhanykabin ajtaját is.
- Tudod esetleg, hogy mi az, hogy magánszféra?
- Jaj, ne játsszad meg magad. Amikor Harry besurrant és megdugott itt, miközben azt hittétek, hogy alszom, az jobb volt?
- Tessék?
- Mindegy is. A kérdésemre válaszolj!
- Nem törhetsz rám csak így a zuhany közben, szüksége van az agyamnak egy kis szünetre.
- A puncidnak van szüksége távolságra Harrytől, hogy tisztán tudjál gondolkozni.
Kizárom őt. Nem is akarok erre az egészre reagálni. Befejezem a mosakodást és kilépek a meleg párából. A testem köré tekerek egy törülközőt és a mosdóhoz lépek, hogy megmossam a fogaimat.
- Mi van? – nézek Mandyre a tükrön keresztül.
- Azon gondolkozom, hogy vajon Melody igazat mondott-e.
- Mit mondott?
Nem igazán érdekel az a kígyó, de legalább leszállt a Harry témáról. Elkezdem mosni a fogaimat, és közben várom, hogy végre nekikezdjen a pletykának.
- Hogy Harry ajánlatott tett neki.
Felröhögök.
- Ezt te se hiszed el, remélem.
- Hát, most, hogy téged lapátra tett...
- Be se fejezd ezt!
- Hát mindenesetre meglátjuk ma este.
- Harry utálja a bulikat, tudod, hogy egy ideje nem jár. Nem véletlen én sem voltam sűrűn.
Felmutatja a telefonját, amin a twitter kezdőlapja van. Közelebb lépek, hogy lássam, amit látnom kell. Egy kép, Melody és egy pohár ital, éppen Harry oldalán.
- Nem teheti ezt, így. Nem!
Visszamegyek a mosdóhoz és gyorsan kiöblítem a számat. Ma valójában nem akartam elmenni a kampusz bulira, de most valahogyan kénytelen leszek összeszedni magamat és megjelenni.
☁
Belépve a házba már is megcsak a fű és az alkohol szagának keveréke. Ez az, amiért én sem nagyon szeretem ezen összejöveteleket. Mandy az oldalamon szinte azonnal szerez egy-egy poharat, és a kezembe nyomja. Szerencsére tudja, hogy mennyire nem bírom az alkoholt, és magamnál szeretnék lenni, így víz lapul az enyémben.
- Ott – mutat egy irányba a poharával.
Látom, ahogyan Harry ül a haveri társaságával és Melody körülötte legyeskedik. Szinte már szánalmas az egész, hiszen Harry le se szarja konkrétan. Elindulok az ellenkező irányba, és bár barátnőm ellen menve, de fogok egy másik poharat, amibe a magam ízlése szerint öntök vodkát és ananászt.
- Táncolunk?
Mandy már be is ránt a tömegbe, én pedig tényleg jól érzem magam. Azt hiszem, hogy a feszültség kitáncolása nagyon jó ötletnek tűnt, és remekül is sült el. Folyamatosan az ismerősökkel össze-össze akadunk, és a számok váltakozására táncolunk, amíg valaki meg nem ragadja a csípőmet. Megperdülök a tengelyem körül, és Marco teli vigyorral néz vissza rám.
- Mi a helyzet, kislány? – nyom egy puszit az arcomra, és táncolni kezd a mamlasz. Átölel a vállamnál fogva, és a csípőjét mozgatja, úgy, ahogy.
- Jót szerveztél – össze koccintom a poharainkat. – És boldog szülinapot előre is.
- Hogy te mindenre emlékszel – halántékon csókol, aztán a következő szám annyira elragadja, hogy felkiált, és az égbe emelet kezekkel adja át magát.
Mandyvel helyet cserélek, hogy lecsaphasson a kiszemeltjére, Marco pedig úgy üdvözli, mint jó barátját. Ám ez a tettem nem éppen jó rám nézve, mert teljes kilátásom van Harryre, ahogyan Melody a tömegbe akarja húzni. Tudni kell Harryről, hogy nem igazán szeret táncolni, inkább csendes megfigyelője a bulinak, ha részt is vesz rajta. Most feláll, és beljebb lép, míg a lány már olyan csípőmozdulatot tesz, hogy már nekem válik kényelmetlenné.
- Szard le azt a pöcst – jegyezi meg Marco. – Nem akar semmit attól a ribitől.
- Te is megdugtad azt a ribit – jegyzem meg elszakítva a tekintetemet kettőjükről.
- Ezért lehetsz abban biztos, hogy ő nem fogja.
Valóban, soha nem dugják meg ugyan azt a személyt, bár nem mintha ez annyira számítani. Azt akarom, hogy rajtam kívül senki máshoz ne érjen, legalábbis, amíg le nem zárjuk tisztességesen ezt a zűrt. És ne csak azon múljon, hogy azért nem keféli meg, mert a barátja már megtette.
- Szia szépségem.
Bau pacsizik le Marcoval, és ő is társul hozzánk. Furcsa, hogy Harry társaságából lassan már mindenki itt lesz, bár megértem őket, mert Melodyt senki nem tudja elviselni. Bau keze a csípőmre csúszik, én pedig hagyom neki. Pont határon mozog, de szerencsére belül marad azon. Mandyre pillantok, aki már túlságosan is közel van Marcohoz, de ahogy látom a srác sem bánja.
- Mindjárt jövök.
Elsietek a társaság mellett, és véletlenül Harry és Melody mellett. A lány olyan közel van. A barátom testéhez, hogy a szívem szerint a poharában levő löttybe fojtanám. Felsietem a lépcsőn, egyenesen a mosdó irányába, ám mivel foglalt, így berontok Marco szobájába, és a magán fürdőszobáját használom. Már más bulikon is megesett, így tudom, hogy semmi probléma nem lesz ebből.
Kifelé menet egy mellkasba csapódom. Bau néz velem szemben, és látom, hogy már többet ivott a kelleténél.
- Minden rendben? – lépek oldalra, hogy kikerüljem, de ő is arra lép.
- Persze – kortyol az italából, és ahogy ki akarok térni előle, újra ott terem. – Csak szerettem volna elmondani, hogy mennyire sajnálom, hogy vége van Harryvel.
Sok szó hagyná el most szívesen a számat, de inkább magamba tartok mindent, és mielőbb vissza akarok menni a barátaimhoz.
- Köszönöm, de amint látod jól vagyok – lépek balra, de ő megint követ. – Elengednél?
- Ugyan már, mindig is láttam, hogy mennyire oda voltál értem.
- Te miről beszélsz? – röhögök fel, mert mást nem tudok tenni e hír hallatán. Nevetségesek az állításai, hiszen bármennyire is baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, annál soha, semmi több.
- Ne tagadd, egyértelmű volt minden.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, de szerintem te se tudod. Majd, ha kijózanodsz, rájössz te is.
Egy gyenge pillanatában el tudok menni mellette és szinte lerohanok a lépcsőn. Átfurakodom magamat a tömegen, és Mandyékhez érek, ám Bau a nyomomban van, és ő is hamar itt terem. Megragad úgy, hogy felkiáltok és a kezére nézzek. Közelebb hajol, a pia bűze megcsapja az orromat.
- Ne szórakozzál velem – sziszegi, de többet nem is tud mondani, meg Marco és Harry ott teremve leszedik rólam ezt az idiótát.
- Mi a fene történt? – Mandy döbbent tekintettel méreget mindent.
Válaszra már nem futja, mert Harry elragad a forgatagból, egészen át a házon, ki a garázson át egy hátsó üvegházba a kert végén. A zene elhallatszik még tompán, de az emberek ide már nem merészkednek.
- Mi volt ez?
- Te csak ne kérj számon engem – emelem fel a hangomat dühösen. – Te jelentél meg egyből azzal a ribanccal, akin már az egyetem nagyrésze átment.
- Nem vele jöttem, hanem egyedül – sziszegi a fogai között. – Bántott?
A Kezemre nézek, ami már most látszik a szorítás nyoma. Fáj még mindig, de nem akarom most ezt ide kettőnk közé hozni.
- Nem ragadhatsz el így, Harry. Folyamat ellöksz, majd visszajössz. Mindig térre van szükséged, aztán meg ki sem mászol mellőlem. Fáj, hogy ilyen vagy! Nem látod, hogy nagyobb fájdalmat okozol nekem, mint az a barom odabenn? Szerintem eddig is megértő voltam, de nem várhatod el, hogy mindig toleráljak mindent. Mindig ide jutunk vissza, elegem van! - könnyek folynak végig az arcomon, és már magam sem tudom, hogy azért sírok, mert elveszítem, vagy meg, annyira szeretem. A szívem sajog. Kezei közé fogja az arcomat. – Táncolni szeretnék reggelig veled, amíg a zene el nem halványul, amíg csak mi ketten nem vagyunk. Szánalmasan hangozhat, de pont ezért vess véget ennek a folyamatos huzavonának. Ne legyél ilyen fiú.
Ajkait az ajkaimra nyomja. A mögöttünk levő asztalról leseper mindent egy mozdulattal, és nekitol teljesen.
- Ne haragudj, bocsáss meg – suttogja a számba a szavakat.
Nyelve az enyémet simogatja, a keze mindenhol ott van, és a szoknyám anyaga már a csípőm körül. Ujjai a combom találkozásában cirógatni kezdenek, de hamar felhördül, megelégeli és leszakítja a bugyimat. Lihegek, kapkodom a levegőt, pedig még az elején tartunk, annak ellenére, hogy tudom, most egy igazán gyors, heves együttlét következik. Hallom a sliccének árulkodó hangját, a kezemet azonnal oda is vezetem, és a szemeibe nézek, amelyek a hold gyér fénye enged. Ujjaimat köré fonom, ő pedig lehunyja a szemhéjait, a homlokát az enyémnek támasztja, míg a combjaimat markolja.
- Szeretlek, ez a szerencséd – suttogom.
Felnéz a szemeimbe, még közelebb lép, és elveszik bennem. A hideg üvegnek feszül a hátam, az ujjainkat a fejem fölött egybefonja, és keményen, hevesen mozogni kezd. Lábaimmal körül ölelem, még jobban magamba fogadom, ha ez lehetséges és csókot lopok tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.