A hátsó bejáratát használom a palotának, ahogyan az éjszaka közepén visszatérek a birtokra. Végig megyek a csendes, szőnyegezett, túlzóan giccses folyosókon, egészen a hálóig, ahol tudom, hogy újabb fejfájás fogja követni a heves szóváltást. Pár szobalánnyal összefutok, akik úgy pukedliznek, hogy szinte térdre esnek. Hiába kértem már, hogy erre semmi szükség, anyám, a királyné ellen semmit nem lehet tenni. Amit megkövetel, az van.
Berontok a hálóba, nem finomkodom. Tudom, hogy Mirabellé odabenn van, és rám vár. Ez minden alkalommal így van, annak ellenére, hogy már többször is szót emeltem amellett, hogy mennyire utálom ezt a számonkérő oldalát. Az már más dolog, hogy amúgy az egész házasságunk a hátam közepére sem kellene.
- Méltóztattál hazajönni?
Selyemköntöse csak úgy libben a lábai körül, ahogyan a fürdőből kijön éppen a kezét kenegetve valami szörnyű, édes krémmel.
- Ehhez ma nincs kedvem – megyek el mellette.
- Melyik lotyónál voltál?
Megállok, visszafordulok felé. Soha nem emeltem kezet nőre, de ő annyiszor eléri, hogy majdnem megtegyem, hogy engem rémiszt meg. Viszont azt már elérte, hogy a palota másik felébe kialakíttattam magamnak egy lakrészt, ahol többet vagyok, mint itt. Ám oda is az éjszaka közepén képes átjönni, hogy felbassza az agyamat.
- Ostoba kérdés, tudom – nevet fel gúnyosan. – Daenerys?
Daenerys már az életem része nagyon hosszú ideje, és ez nem is titok. Már többet cikkeztek rólam miatta, mintsem a koronáért tett erőfeszítéseim miatt. Ám azt nem engedem meg, hogy a feleségem a szájára vegye. Mirabellé tudta, hogy ez a házasság nem lehet boldog, hiszen elrendezett házasság az egész. Az elejétől fogva tiltakoztam, és a mai napig, évek elteltével is tiltakozom ellene. Egyszerűen nem szeretem őt, nem tisztelem. És ez véleményem szerint az a legrosszabb, ami elveszhet a kapcsolatban, hiszen a másik fél tisztelete fontos.
- Ne merd a szádra venni őt.
- Persze, ő rá soha nem lehet semmit mondani, pedig ő az az istenverte, aki befurakodott közénk.
- Ez a mondat már ott elbukott, hogy soha nem volt olyan, hogy mi. Így nem volt hova befurakodnia. De ehhez ma nincs kedvem – folytatom utamat a fürdő felé, de meggondolom magam és inkább az ajtó irányába indulok.
- Hova mész? Elmenekülsz? – kap utánam, mire a szemei közé nézek.
- Vegyél be egy nyugtatót, és aludjál. Megőrjítesz. Rám vagy telepedve.
- Csodálod? Megcsalsz, és nem is érzel bűntudatot! Házasunk vagyunk mióta, és trónörököst várnak!
Felnevetek.
- Tehát anya akarsz lenni? – lépek vissza közel hozzá, mire elenged. – Nem akarnék a gyerekemnek egy olyan anyát, aki ennyire szét van zuhanva. Csak úgy árad belőled a whisky szaga. Előbb kívánok meg egy kocsmát, mintsem téged.
- Élvezed, hogy megalázol – ordít.
Távolabb lépek tőle. Tudom, hogy durva vagyok, de ezt már annyira átrágtuk. A családom azért fogadta őt el, mert az apja jelentősen fontos szerepet játszik a királyságba. Minden tiszta üzlet. Én magam az elejétől a házasság ellen mentem, de nem volt választásom. Most pedig azon vagyok, hogy mielőbb meneküljek ebből a szarból, ami a nyakamba zúdult.
- Már rég nem lennék itt, ha nem tartanál fel. Magadnak okozod ezt az egész szart.
- Beszéltem az anyáddal, ő is unokát akar minél előbb.
- Akarni sok mindent akar. Remélem nem kikötése, hogy te legyél a gyerek anyja.
Ezzel végleg a hátam mögött hagyom és a palota másik szárnyába indulok. Nem is tudom, hogy mit gondoltam, amikor ide jöttem. Már hosszú ideje nem töltöm az éjszakát mellette, de reméltem, hogy kissé megnyugszik, ám ostoba képzeletekben éltem.
Hallom, hogy a kétszárnyú ajtó kivágódik. A palota falai között szinte visszhangot ver.
- Harold! Nem csinálhatod ez velem, megértetted?
- Befejezted az őrjöngést? – sóhajtok fel, mert már tényleg mocskosul unom ezt a szart. – Menj vissza, és feküdj le.
- Te meg mész a kis kurvádhoz?
Megragadom erősen a felkarjánál fogva és visszavonszolom a szobába. Letaszítom az ágyra, ő pedig megrémülve néz fel rám, annak ellenére, hogy soha nem ütöttem meg, látom, hogy erre vár.
- Ha még egyszer így mered nevezni, nagyon megjárod. Most pedig tedd magad takarékra, a saját érdekedben.
Ezúttal nem követ, ahogy elhagyom a lakrészét.
♛
Ujjam végigszalad a meleg, selymes bőr felületen, a gerinc mentén, egészen a takaró szatén anyaga alól kidomborodó popsiig, mire a tenyerem rácsúszik, megmarkolom pofátlanul. Mocorogni kezd, szempilláit lassan rebegtetni kezdi, formás, rózsaszín ajkai pedig annyira csábítóan hívogatók, felhozzák bennem az emlékeket az estéről, amikor a farkam köré fonódtak, s szinte kiszipolyoztak. Ahogyan az ujjaim a tincseibe martak, és még jobban elvettem, amit kínált nekem. A szemeiben a tűz, mely égett, hogy engem ízlel, s minden pillanatát kiélvezi a kielégítésemnek. Az önzetlen, szeretettel teli szíve, ami már az elején megbabonázott mocskos módon, és ennyire szerelmessé tett. És most elvonatkoztatok pár másodperc töredékéig, hogy mennyire fenségesen szopja a farkamat.
Nyelvemmel végiszántok a puha szájon, én bekebelezem, míg Daenerys teljesen magához nem tér a pár órácska alvás után. Hagyja magát, kér még többet, én pedig adok, mindent neki adok magamból. Simogatom, cirógatom, az illatát magamba szívem, az ízét a nyelvemmel falom, amíg engedi magát, s el nem szakad a vágyakozó számtól, a kalandozó kezeimtől.
- Telhetetlen vagy? – mormolja a számra, és a fogaival megtépázza kicsit.
- Csodálod?
Elmosolyodik, és ez a legszebb dolog, amit ébredésem után láthatok. Imádom, rajongok érte, talán túlságosan is, de ezt soha nem látnám be hangosan. Egy önző pöcs vagyok, és nem kockáztatnám meg, hogy elrabolják előlem őt. Beleőrülnék.
- Nem akarok hazamenni – fordulok a hátamra, mert a valósággal sajnos szembe kell néznem, bármennyire is húzom az időt, és nem akarok kimászni mellőle. – Kibaszottul nincs kedvem ehhez a majomkodáshoz.
Felkönyököl, a mellkasomon kezdi átrajzolgatni a tetoválásaimat az ujjával, melynek nyomán a bőröm égni kezd minden alkalommal. Szereti elfoglalni így magát, én pedig nem tiltakozom.
- Hidd el, én is inkább itt maradnék veled, minthogy bemenjek a galériába, de muszáj. Engem nem tart el az országom – tudom, hogy csipkelődik, és tudja, hogy bármit megadok neki, annak ellenére, hogy mennyire utálja ezt.
- Mit szólsz hozzá, ha elmennénk, mondjuk jövő héten? Megszöknénk.
- Micsoda csintalan tervek – mászik ki mellőlem, én pedig nőies idomain legeltetem a szemeimet. – Hova szeretnél menni?
Felkönyökölök, és tovább figyelem, ahogy a fürdőbe ügyeskedik. Szerencsére soha nem volt az a nő, aki takargatni kezdte volna előttem magát, így most is a popsiját olyan kilátásból nézhetem, hogy még a farkam is megmoccan a takaró takarásában.
- Harry? – felhívja magára a figyelmemet, mire mosolygó arcára pillantok, nehezen elszakadva a fenekétől.
- Nem tudom, találd ki, és menjünk. Leszarom, csak veled lehessek.
- Mennyire romantikus – mászik vissza mellém, melle a kezembe bukik, szája a számra. – Te tudod, hogy nem tehetjük meg.
Másik kezem ismételten pofátlanul kiszanálja a helyzetét és a hátsójába mar. Lebukik hozzám, öle az enyémhez ér, terpeszben fölém kerül, és átkorom a takarót, hogy körém van tekeredve.
- Miért? Elfelejtettem valamit? Lesz egy kiállításod?
- Nem, de te a trónörökös vagy. Nem léphetsz le csak úgy, különben is azonnal a nyomunkban lennének, tudod. Megint rólunk cikkeznének, Mirabellé pedig...
- Fel se hozd őt.
- Tudod, hogy mennyire szeretlek, és így is elfogadtalak, egy furcsa csomagban, de eléggé megaláztuk már, az akaratunkon kívül.
Felsóhajtok, mert igaza van, de akkor sem fogom boldogtalanul leélni az életemet.
- Ki fogok találni valamit, édesem – csókolom halántékon, s elengedem, hogy végre felöltözhessen, bár inkább tartanám teljes meztelenségében a karjaim fogságában egész naphosszat.
♛
Megigazítja Thomas az öltözékemet, amit az ilyen szar hivatalos eseményeken kell viselnem. Ma bált adunk, ahogyan azt anyám sokszor megteszi, mindenféle indokkal, bár ő már ott tart, hogy az sem szükséges neki.
- Nagyon nem vagy itt – jegyezi meg Tom.
- Gondolhatod, hogy mennyire tölteném inkább az időmet Daenerys-el. Nincs hangulatom, ehhez a szarhoz.
Leülök a kanapére egy pohár whiskyvel és ő is csatlakozik hozzám. Idősebb nálam pár évvel, de tökéltesen jó barátommá nőtte ki magát az évek folyamán, szinte a legjobbá, akivel régen a lányokat kergettük. Vagy őrjítettük meg, nézőpont kérdése.
- Mit tervezel?
- Nem szeretném felrobbantani a bombát idő előtt, amit robbantani készülők.
- Ugyan már, haver – vigyorog pofátlanul, mert ismer, és tudja, hogy a legrosszabbak fordulnak meg a fejemben. – Nem kérdés, hogy menekülni akarsz. Én is menekülnék Mirabellétől.
- Rohadtul nincs hangulatom az oldalán illegetni magam. Nem is értem anyám hova gondol. Már megmondtam neki, hogy semmi esélye annak, hogy elfogadjam Mirabellét feleségemként.
Kopogás zavarja meg a beszélgetésünket. Felnézek az ajtóra, és látom, hogy George áll ott, ami jel arra, hogy ideje lenne megjelennem ezen az estén. Felhajtom az italomat teljesen és felállok.
- Kitartást – emeli fel poharát Thomas, aztán felhajtja ő is, és elindulunk a bálteremben.
Már innen hallom a zenekar által játszott unalmas zenét, és még jobban a kedvemet szegi. Annyira a múltban él az egész monarchia, hogy az már fájdalmas.
- Végre – libben mellém valahonnan Mirabellé, arcán annyira erőltetett mosoly van, hogy már számomra vállik kínossá ez az egész. – Azt hittem, hogy megint már a kurvádnál vagy.
Ha szemmel lehetne ölni, már biztos vagyok abban, hogy porrá égettem volna őt. Direkt provokál, de fogalma sincs, hogy kivel szórakozik. Köszönünk pár embernek, ám hamar a táncparkett felé terel, és már azon kapom magam, hogy dísztáncot járunk. Ez egészen addig megy, amíg anyám arra nem int, hogy a porondra kerüljek az emberek szemei elé és beszédet ne mondjak.
Hát lehetséges, hogy ezt nem gondolta át teljesen.
- Köszöntök mindenkit, és a családom nevében köszönöm, hogy jelen vannak ma este e nemes cél érdekében – kezdek bele egy akkora, ami nagyobb nem is lehetne. Anyámra nézek, aki olyan büszkén néz rám. Oh, várd csak ki. – Szeretném önökkel elsőként megosztani, hogy személyes okok miatt, lemondok az örökösi címemről.
A meghívottak meghökkennek, sugdolózás kezdődik, anyám kezéből a pezsgőspohár kiesik és szilánkosra törik. Megfagy a levegő a teremben. Apám arca kifejezéstelen, ahogyan az oly sokszor. Bár ő a király, én pedig az első az örökségi sorban, de tudom, hogy az öcsém sokkal jobban fogja értékelni ezt az egész felhajtást, és követelmények hadát velem ellentétben.
Persze Thomas csupán vigyorog, és emeli a poharát. Bár nem osztottam meg vele a tervemet, de azt hiszem, hogy jó barát módjára mindig mellettem áll. Kérdés, hogy a döntéseim jók vagy sem, de számomra a legjobbak és ez számít csupán.
A feleségem is a tekintetem elé kerül, aki annyira döbbenten, sokkosan áll előttem, hogy már ez mindent pénzt megért. Úgy nyúl a következő piáért, hogy nem lepődnék meg, ha kidőlne azonnal. Bár szarok rá.
Tomra nézek, és látom, hogy telefon van a fülénél, az arca pedig sápadt. Azonnal feljön mellém a pódiumra, mindenki szeme láttára közel hajol, és először nem tudom hova tenni ezt az egész dolgot, de már sok minden átfut az agyamon.
- Daenerys kórházba került.
A szavak elhagyják a száját, a szívem pedig a hír hallatán kihagy egy ütemet. Szinte úgy rohanok ki az embertömeg között, hogy levegőt sem veszek. A hátsó kijárathoz megy, és az autómat kérem. Thomas utolér mielőtt beülhetnék, és a másik oldalra parancsol.
- Ne baszakodj velem – nézek vele farkasszemet, és végül a volán mögé ülök és gázt adok.
♛
Úgy tépem fel a kórterem ajtaját, hogy majdnem kiszedem a helyéről. Belépve azonnal sokkos leszek az üres ágyra meredve, amelyen az ágynemű gyűrött. Kapkodom a tekintetemet. A nővér azt mondta, hogy ide kell jönnöm, de Daenerys nincs sehol.
Beljebb lépek, mögöttem az ajtó vissza vágódik csukott állapotára. Az ágyhoz lépek, kezemet a párnára helyezem, míg a szoba másik feléből hang szűrődik. Arra fordulok, s Ő éppen akkor lép ki a fürdő ajtaján.
- Istenem – sóhajtok fel megkönnyebbülten.
Olyan szorosan ölelem magamhoz reflex szerűen, hogy bele sem gondolok abba, hogy esetlegesen bármi fájdalma lehet. Kezeim közé fogom az arcát, a szemeibe nézek, de ő mosolyog rám.
- Mi történt? Fáj valamid?
- Minden a legnagyobb rendben – hajol közelebb és egy csókot hint a számra. Megsimogatja enyhén borostás arcomat. – Mindent elmondok, csak menjünk innen, rendben?
- Rendben.
Összeszedjük a papírjait, amelyeket úgy őriz, hogy még véletlenül se nézhessek bele. Frusztrál, hogy semmit nem mond, de mindenesetre kissé megnyugszom, hogy minden a legnagyobb rendben van. Kézen ragadom és kivezetem a parkolóba. Én idióta nem gondoltam arra, hogy a paparazzik követnek, így elől csak leparkoltam szinte a bejáratban. Magamhoz ölelem a lányt, és úgy vezetem az autóig.
- Kinyírom Tomot – mondja, ahogy beülök mellé, és elhagyjuk a parkolót. – Mondtam neki, hogy ne szóljon neked – sóhajt fel.
- Tessék?
- Neked nem itt kellene most lenned – teszi a kezét a combomra. – Bár szívesebben tudnálak mindig magam mellett, de most a palotában lenne a helyed.
- Lemondtam a címemről.
- Tessék? – kerekednek ki a szemei, amikor találkozik a tekintetünk. – Te csak viccelsz velem.
- Nem, valószínű, hogy már most tele az internet vele.
- Soha nem kértelek volna erre – suttogja, elcsuklik a hangja.
- Tudom kicsim, de csak így lehetek veled. Tényleg csak veled.
Addig csókolom, amíg nem érzem, hogy levegő után nem kap. Ő sem tiltakozik, ahogy a fürdőben állunk, egy forró fürdőt követően. Még mindig hallgat, de már egyre jobban fúr a kíváncsiság és az aggódás, annak ellenére, hogy látom, jól van.
- Most már el kell mondanod, hogy mi történt – csókolom arcon, ő pedig eltávolodik tőlem, és maga köré fonja a selyem köntösét.
Kisétál a szobába, a dokumentumok között kezd lapozni, amíg meg nem állapodik egy oldalnál, s elmosolyodik. Felnéz rám, én pedig leülök az ágyra és várok, bár ténylegesen elvesztem lassan a türelmemet. Végül felemeli a kezét és egy kis képet fordít az irányomba.
Szinte mindent elfelejtek.
Kapkodom közte és a kis ultrahangkép között a tekintetemet.
- Ez valós?
- Igen – halkan, kissé félve mondja, pedig ez egy csodálatos hír.
A derekánál fogva magamhoz húzom, a lábaim közé. Elveszem tőle a képet, és közelebbről is megcsodálom a még kis foltnak tűnő gyermekünket. Szétnyitom a szatén anyagot, ajkaimat a még lapos hasára nyomom és apró puszikkal hintem be. A szívem boldogsággal telik meg. A hajamba túr, simogatja a koponyámat, és hagyja, hogy kiélvezzem, s felfogjam a pillanatot.
Felnézek rá, a combjaimba markolok és az ölembe ültetem. Szájára forrócsókot hintek, fenekébe markolok, mely mindig olyan tökéletesen simul a tenyerembe.
- Boldoggá teszel. Mondd, hogy minden rendben veletek.
- Minden a legnagyobb rendben – annyira boldogan, szeretetteljesen mosolyog rám.
Ismételten megcsókolom, letolom róla köntöst, amely a földre hull, s a számat a mellére tapasztom. Annyira csodálatos, tökéletes a számomra, hogy már fáj. Néha egész éjjel csak fekszem, és nézem, ahogyan alszik. Valószínű, hogyha ezt tudná, rémísztőnek találná, de nem tudom megállni sokszor, hogy csak csodáljam természetes szépségében. Ennél már csak a lelke, ami minden alkalommal lenyűgöz.
Péniszem mozgolódni kezd, én pedig közénk nyúlok, s végigsimítok rajta. Ajkai eltávolodnak egymástól, ujjai a tarkómon begörbülnek a simogatásom következtében, de nem sokáig gyötröm édes testét. Megadom azt, amire mind a ketten várunk. Belém ereszkedik, teljesen magába fogad, átveszi az irányítást és szeret.
♛
Arra térek magamhoz, hogy az ajtón kopognak. Oldalra nézve látom, hogy Daenerys még alszik, így kimászom én az ágyból. Az érkező nagyon türelmetlen, és fogalmam sincs, hogy ki lehet. Remélem, hogy nem fontos, mert most hármasban szeretnék lenni velük.
Felrángatom magamra az alsómat, kinyitom a reteszeket és felrántom az ajtót, de bárcsak ne tettem volna.
- Mit akarsz Mirabellé?
Ellép mellettem, szinte, mint egy hurrikán. Utána megyek, de megállíthatatlan. Beront a hálóba, s az asztalon pihenő képre pillant.
- Felcsináltad ezt a ribancot? – kel ki magából.
Látom rajta, hogy nincs magánál. Árad belőle az alkohol erős szaga, és ránézésre semmit sem aludt az éjszaka. Már sokszor megbántam azt a napot, amikor először találkoztam vele, de most kifejezetten átkozom.
Daenerys mocorogni kezd, ahogy a hátára fordul felül, a mellkasa elé szorítja a takarót.
- Csodás, a vemhes ribanc is csatlakozik hozzánk – röhög fel Mirabellé.
- Tisztelettel beszélj! – hördülök rá, és a felkarjánál fogva megragadom. – Minek jöttél ide?
- Ezt még kérdezed? – fröcsögi. – Megaláztál, megint! Most meg itt talállak, ezzel...
- Takarodj innen – taszítom az ajtó irányába. Nem hagyom, hogy beárnyékolja a boldogságunkat. – Senki nem kíváncsi erre. Ha kijózanodtál, visszamegyek a palotába, beszélek az ügyvédekkel, és véget vetek ennek.
Felröhög, és visszafordul felénk, és ledöbbenek, ahogy egy fegyverrel a kezében áll ott, véreres szemekkel, ziláltan.
- Azt hiszed, hogy még jobban eltiporhatsz?
- Tedd azt le – mondom neki határozottan. – Te magad vagy, aki romba döntöd magadat.
- Harry ... – Daenerys hangja megremeg. Közelebb lépek hozzá, igyekszem úgy állni, hogy a fegyver csöve rám, s ne rá legyen szegezve.
- Csak nem félsz? – jegyezi meg a mocskos feleségem. – Fordult a kocka. Már nem ti vagytok itt mindenki felett.
- Tedd le azt a fegyvert, és megbeszéljük ezt.
- Megbeszélni? Nem elég, hogy már évek óta a szeretőd, de még fel is csináltad! Ma meg hozzám vágtad, hogy soha nem lennék jó a gyerekeid anyjának! A markodba röhögtél mi? Már tudtad, hogy neked úgy is boldog családod van már!
- Fogalmam sem volt akkor még, hogy állapotos, de nem tartozik rád ezen része. Tedd le a kibaszott fegyvert! – lépek közelebb, mire meghúzza a ravaszt, és már csak arra vagyok figyelmes, hogy az ágynak esek, és a mellkasomban irtózatos fájdalom nyilall.
Felgyorsul minden, elhomályosul a látásom, de még érzékelem, ahogy Daenerys megjelenik mellettem könny áztatta arccal, a szája mozog, de a hangja nem jut el hozzám. Levegő után kapok, aztán könny csordul le az arcomon, ahogyan látom a száján lecsorogni a vért. Megszakad a szívem, a gyermekünkre gondolok, és rá, hogy mennyire nem ezt érdemelnék, s még is ez csapott le rájuk, miattam.
Feje a vállamra bukik, és még az utolsó lélegzetvételemmel közelebb hajolva a fülébe suttogom, hogy mennyire a mindenem még a síron túl is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.