Fuck it, watch me burn

Szicília sűrűjébe bekeveredve száguldok végig a keskeny utcákon. Barátnőm lelkesen a nyomomban, míg kezemben a magas sarkúm. Ruhám szinte falatnyi anyagból áll, a hajam a fejem tetején magasan copfba fogva, még is úgy érzem, hogy megsülök, ha nem érek be nyomban a klubba. Hátam teljesen fedetlen, míg a combjaim is kecsesen megmutatják magukat a még utcán lófráló korombelieknek, s fiatalabbaknak. Két leheletvékony pánt tartja a keményen flitteres, ezüst ruhát, melyek a hátamon keresztbe futnak le.

- Lassíts már – ránt vissza a felkaromnál fogva Bethany. 

Ő nem szabadult meg a kényelmetlen cipőktől, melyek a macskaköves úton fejfájást okozhatnak neki, tény. Ő az ostoba, mit tegyek. Közel vagyunk, és nem állok meg semmi pénzért. Szomjazom, és nem csak italra.

- Már csak egy sarok, gyere már!

- Így is leizzadtuk mindenünket – nyafog tovább. 

- Nem tehetek róla, hogy nem fogtál taxit – ragadom meg a kezét erélyesen, és húzom magam után az utolsó métereken. Az már biztos, hogy az első utam a mosdóba fog vezetni. Nincs a hotelünk messze innen, de valóban engem is maga alá temetett ez a párás, meleg esti idő.

A biztonsági úgy tárja ki előttünk a hely bejáratát, hogy a kinn álló sor hőbörögni kezd, mire a barátnőm csak beint nekik. Mindig elfelejti, hogy Szicília nem az a hely, ahol az ujja lobogtatását csak úgy tolerálják. Meglátva az épületet, halva a zene lüktetését, felveszem a cipőimet, hogy még is kulturáltan érkezzem meg.

Mosdó az elsődleges célunk beérve. Szinte átgázolok a kisebb tömegen, akik úgy ragadnak össze, mintha muszáj volna. Ennek ellenére én is várom, hogy közöttük jártassam meg a csípőmet. A zenétől semmit nem hallok, amit Beth mond, de úgy érzem, hogy ez csak a javamra szolgál. Valószínű, hogy szentségel mindössze, ahogyan az lenni szokott.

Erre a helyre én kaptam meginvitálást egy férfitől, aki a hotel medencéjénél környékezett meg. Eleinte furcsállva gondoltam az egészre, és inkább nem is foglalkoztam a helyzettel, és a mocskosul jóképű idegennel. Végül úgy döntöttem, hogy helyet kell adnom a szórakozásnak, és egy elit klubot még is ki utasítana vissza? Attól, hogy eljöttünk, nem kötelességem nekem a férfi társaságában mulatnom. Véleményem szerint.

Felfrissítem magamat. Hideg víz és egy kis púder mindent helyretesz, ahogyan az ajakfény is. Ezzel kapcsolatban már volt egy megjegyzése Bethnek, amely örökre az agyamba vésődött. 

A férfiak a szopásra asszociálnak a csillogó száj láttán. 

Nagyot nyelek, és a többi lányt a hátam mögött hagyva a bölcs barátnőm keresésére indulok, aki állítólagosan a bár környékén fogok találni.

Fények villódznak, a füst szinte már fulladásig ér, és köszönetet mondok magamnak, amiért a hajamat egy szoros copfba fogtam, és nem tapad rám. Váratlanul elkap valaki, és a derekamnál fogva magához vonva táncolni kezd velem. Felnézek a férfi barna szemeibe, s pár csípőmozzanatot teszek, aztán csókot dobva neki haladok tovább.

- Végre – csúsztatja a pulton az italomat elém, ami fogalmam sincs, hogy mi is. A szagából ítélve tequila van bekeverve, amit lassan, szívószállal meg is ízlelgetek. 

Ezután szinte hátat is fordít nekem és táncolni kezd lelkesen. Lehet, hogy amíg nem voltam itt, addig felhajtott pár felest, hogy felpörgesse magát. Megfogja a kezemet, és a tömeg közepe felé húz maga után. 

Fogalmam sincs, hogy hány csípőtekerés, fenékrázás, és kezeink levegőbe emelésén vagyunk túl, de meg sem állunk. A dj keveri sorra a jobbnál jobb zenéket, és azt hiszem, hogy kimerem jelenti, nagyon is érti a dolgát. Mahmood – Milano Good Vibes című száma kerül sorra, amit kivételesen mi is ismerünk az olasz énekestől. Bár nem mondanám, hogy annyira csodálatos, és töretlen az olasz tudásunk, de hangosan éneklünk, egymáshoz érünk, és iszunk a kezünkben elhelyezkedő már sokadiknak számító koktélelegyből. Kellően hűsít és pörget fel még jobban bennünket. Imádom az turistaparadicsomok szórakozóhelyeit, mert soha nem számít kivel még oda. Mindig mindenki táncol mindenkivel. Az emberek barátságosak, még ha az italaiknak is köszönhető, de minden ember célja, hogy jól érezze magát, és hatalmas buliként emlékezzen vissza az aznap estére.

Elindulok a pult felé, hogy az immáron üres poharamat ott hagyjam, ám felpillantva az emelet irányába megdermedek. A férfi, akitől a meghívást kaptam, onnan bámul le a térre, az emberekre, rám. Lezseren támaszkodik a korlátnak, míg mellette egy lány a rúdon táncol. Ő még sem azt a lányt figyeli, hanem engem fürkész. Elgondolkozom, hogy vajon mióta is tarthat a figyelme alatt, ám tovább indulok a bár irányába. Az üvegpohár szinte csattan, én pedig riszálva visszamegyek Bethez, és a körülöttünk táncolókhoz. A fenekem úgy ringatózik, mint eddig még soha. Fogalmam sincs, hogy féltékennyé akarom-e tenni, akarom-e, hogy idejöjjön, vagy csak szórakozom, de meglehetősen jól érzem magam. Lehunynom a szemhéjaimat és nem is figyelem, hogy melyik férfi teszi a csupasz hátamra a kezét. Oda hajol hozzám, súg valamit, de olaszul, így süket fülekre talál. Nem jelzem neki, hogy feleslegesen strapálja magát. Amúgy sem szándékozom nagyobb figyelmet szentelni bárkinek.

Kezembe kerül egy ital, melyből oltom is a szomjamat, és fordulok egyet a tengelyem körül. Látom, hogy a férfi szemei még mindig rajtam vannak, de a tekintete már nyugodtabb, annak ellenére, hogy a szorításával szinte össze tudná roppantani a korlátot. 

Visszaperdülök, s kissé megtántorodom. Beth megfogja a kezem, bár ő sem a józanságát éli meg. Visszanyerem az egyensúlyom, és iszok még egy kortyot. Melegem van. Fülledt a levegő és a lábainknál hömpölygő füst nem segít ezen.

- Nem kellene minden idegentől elfogadnod italt – mormogja egy hang a fülembe, mire a gerincem mentén a hideg fut végig. Elengedem a poharat, amely a lábaimnál szilánkosra törik. Ujjai belemarnak a csípőmnél a húsomba. – Mocskosul rövid a ruhád – harapja meg a fülcimpámat. – Dress codeot is adtam.

Szavaira megperdülök a kezei között. Még mindig kétségesen állok meg a lábaimon, de felnézek a zöld szemekbe. Dühös, még is ragyog. Levezetem a tekintetem, a mellkasára, ami pont szemmagasságba esik. Fekete inget visel, ami szemtelenül nyitva hagyott. Tetoválását és a finoman kidolgozott mellkasát is tökéletesen fel tudom mérni. Nem mintha a csodálásom elmaradt volna, amikor összefutottunk párszor. 

Ujjamat végig húzom a mellkasán egészen, amíg az anyag engedi azt, majd kikerülve a gombot lefelé haladok. Nagyot nyel, de nem szól, csak figyel. Megfogom a kezét, a csupasz derekamra teszem, amely mentén lúdbőrözni kezdek. Ujjainkat egybefonom, levezetem a fenekemhez a kezét, végül előre a ruha szegélyét célzom meg, és szemérmetlenül felhúzom a kezével az anyagot.

- Könnyebben juthatsz el ide – nem beszélek hangosan, azt is a zene elnyomja, de érti, amit mondok. Látom, hogy fogalma sincs, nyakon ragadjon e, vagy a lábaim előtt hódoljon be. Lerázza magáról a kezemet, és megszorítja a combomat. Nem kérdés, szorongatni szeret. Még nekem sincs az ellenemre. – Táncolsz velem?

Nyelvem összeakad. A szavak szinte kifolynak a számon, ő pedig biztosan tart, ahogyan a karjaiba omlok.

Felnyögök a mozdulat közben, hogy a másik oldalamra forduljak a nap erős sugarai elől. Érzem, hogy a szám ki van száradva, és egy csepp víz is megváltás lenne, de az erőm még nincs olyan szinten, hogy a finoman simogató ágyneműből kimásszam. Fejem kissé zúg, de a gondolkodás sem az, amit erőltetni érzek.

Kezem megérint egy keményebb dolgot, mire értetlenül, erőtlenül lassan elkezdek fel-fel pillantgatni, amíg a szemeim megszokják a napfényt. Amint az agyam kissé magához kap, ráeszmélek, hogy nem a saját ágyamban, nem a saját szobámban, és kibaszottul nem egyedül vagyok.

Harry nyugodt, kissé borostás arccal fekszik a hátán. Egyik keze a feje alatt, a másik a hasán pihen, melyen még kábultan is könnyedén nyalnék végig. A takaró éppen elfedi az ágykát, de így is látszik, hogy semmit sem visel a selyemtakaró alatt. 

Lepillantok magamra, és könnyedén vagy bosszúsan – magam sem tudom -, sóhajtok fel. Egy hasonlóan szaténból készült hálóing takarja a testemet, és még bugyi is van rajtam. 

Visszapillantok rá. Még mindig békésen alszik, vagy csak úgy tesz. Ujjaim bátran indulnak korai felfedezőútjukra a hasán. Nagyon finoman érek hozzá. Fel-fel nézek az arcára, de meg se moccan. Kíváncsi ujjam töretlenül csúszik lejjebb és érinti meg a fanszőrzetét, majd tovább halad és a kirajzolódó v vonalán siklik végig. 

Csodás darab. Lehetnék dühös, zavarodott, miért, hogyan is kerültem ide, de azt hiszem inkább élvezem a helyzetet, hiszen nincs miért panaszkodnom. Elengedem, a tekintetem is elszakítom a csodálástól, és kimászom az ágy nyújtotta kényelemből, és az ággyal szemben levő hatalmas üveghallal elválasztott fürdőbe megyek. Tökéletesen belátni a zuhany hatalmas terét az ágyból, így ki is használom a lehetőséget.

Ledobom magamról az összes textilt, és elindulok a zuhany irányába. Megnyitom és kellően forróra állítom. Arcomat alá tarom, és csak élvezem a forró, nyaldosó zuhatagot. Pár perc elteltével a vállam fölött hátrapillantok, s tisztán látom, ahogyan Harry az ágy tetején ül és parászló tekintettem pásztázza a nedves testemet.

Fogalmam sincs, hogy mennyi idő is telik el, amikor meghallom, hogy a mellettem levő zuhany is munkába lép.

Harryvel találkozik a tekintetünk. Gyönyörű látványt nyújt vizesen, nedves testel. Mióta idejöttünk, azóta valahogy mindig körülöttem volt, ám sosem ért célt. Már nem tart sokáig az utazásunk Bethel, és kezdem sajnálni, hogy buta lány módjára nem estem jóval előbb a karjaiba. Már csak a közelében lenni, a látványa, a tekintete, mind megéri azt a megvetést, amit egy gyors menet után érezhet magában az ember.

Nyelvem végigszánt az alsó ajkamon, fogaim foglyul ejtik a számat, és azon fantáziálom, hogy őt kapom a fogaim közé. Bárcsak megtenném, és nem itt állnék, mint egy bolond, aki csak csodálni meri. Elzárja a zuhanyt, és határozott léptekkel szünteti meg kettőnk között a távolságot. Lenéz rám, én pedig fel rá. Megragad és a falhoz nyom erőteljesen. A víz ömlik rám, már ég a bőröm, de kezdek kételkedni abban, hogy ez valóban a víz sugarának az oka-e.

- Csak így tudtál megkapni, hogy belekevertél valamit az italomban?

- Elhiszed, ha azt mondom, hogy semmi közöm hozzá – mormogja a szavakat, és a keze lesiklik mellemen át a csípőmre.

- Tehát köszönetet kellene mondanom, hogy megmentetted az életemet?

- Mondhatjuk így is – hajol lejjebb, hogy még közelebb férkőzhessen hozzám.

Ujjaim megtalálják a mellkasának finom bőrét, körmeim megkarcolják a felszínét. Lábujjhegyre emelkedem, szinte szánk már összeér. Megmarkolja a fenekemet, olyan szorosan tart, hogy már össze tudna roppantani, de egyben biztonságot is érzek a karjai között. Számat a mellkasa ellen nyomom, nyelvem finoman ízlelgeti a bőrét, mire enged a fogáson, és szépen, kínkeserves lassan haladok lefelé a feszes testén. Zihálása még így is a víz zubogásán keresztül eljut a fülemig, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tölt el elégedettséggel. Farka már türelmetlenül várja, hogy hozzáérjek, ám az utolsó csókot a csípőcsontjára mérten felegyenesedem. 

Szánk közelít a másikéhoz.

- Nem vagyok a hálaszopás híve – ezzel ellépek mellette.

Döbbent arca elégedettséggel tölt fel. Ám mielőtt túl messzire kerülhetnék, a nyakam hátuljánál fogva megragad, és úgy perdít vissza magával szemben, mintha egy rongybaba lennék. Kapkodom a levegőt. 

- Ne játszadozz velem, kislány.

Szinte vicsorogja a számba a szavakat, majd nyelve a számba hatol. Reagálni sincs időm. A csempének csap, szinte nyekkenek, de a heves csókunk nem marad abban. Hasamnál érzem az erekcióját, és ez még jobban fokozza bennem a vágyat. Lenyúlok kettőnk közé, és nem könyörülve rajta a kezemet mozgatni kezdem. Megharapja a számat és érzem, hogy a vér kiserken. Ujjával odanyúl, és elkeni, de valószínűsítem, hogy a még mindig ránk zúduló víz elmosta. Keze kettőnk közé siklik, megtalálja az ölemet, ami már sajog utána. Ujja úgy tűnik el bennem, mintha hazatalálna, és pedig a fejemet hátra vetve élvezem a finomnak egyáltalán nem nevezhető mozdulatait.

- Ezt bezzeg elfogadod – veti oda, és a száját a számra tapasztja, majd elenged. – Szerencséd, hogy adakozókedvemben vagyok.

Levegő után kapok, amikor hirtelen végig dönt a zuhany alatt, és a feje eltűnik a combjaim között. Megremegek, ujjaim a hajában vesznek el, míg nyelve olyan hévvel esik nekem, hogy azonnal kitisztul az agyam, és már is ostorozom magam, hogy nem adtam be előbb a derekamat. Elveszem a pillanatban. Keze biztosan fog, megremegek, hátam ívben feszül meg, és hálát adok, amiért adakozó kedvébenvan. Szív, fúj, felfal. Felpillant rám, a tekintetünk találkozik, és az ujjával, mélyen bennem csavar egyet. Combjaim akaratlanul tárulnak jobban szét előtte, de meg is áll, felcsókolja magát a testemen. Nyelve simogat, és csodásan élem meg a pillanatot.

Elnyílt ajkaim közé csúszik a nyelve, egy időben a farkával, ami felnyársal. Csípőjére húzom a lábaimat, kezeim a fenekébe marnak, hogy még jobban magamba húzhassam. Hogy érezhessem. Hogy érezhessük egymást. Olyan ostromba kezd, hogy azt hiszem menten szétszakadok, még is kellemes érzéssel keveredik az egész, és még többet akarok. 

Fordít rajtunk. A hátát a csempének dönti, és az ölébe ültet. Még mélyebben érzem magamban, ha ez lehetséges. Megremegek és teljesen átadom magamat neki. Szája rátalál a melleimre, ujja a puncimra, én pedig a vállába kapaszkodva hajszolom mind a kettőnk vágyát.

Úgy érzem, hogy nem jutok elég levegőhöz a párában, és az intenzív mozgásnak köszönhetően, de töretlenül hajszolom mind a kettőnket a kielégülés felé. Hajamat marokra fogja, számat szájára igazítja, bekebelez, és mindent elsöpörve újra magam alá temet, és megsemmisít.