Még mindig nem hiszem el, hogy itt állok ebben a hatalmas gardróbban, amely a drága designer ruháktól roskadozik. Ez a ház hatalmas, és a hozzá tartozó helyiségek is, ahogyan a háló és a hozzá tartozó fürdő, s gardrób. Szinte aprónak érzem magam itt, de nem csak a falaknak és a tereknek köszönhetően, hanem Harry miatt is. Még mindig egyszerre álomszerű és rémálomszerű ez az egész helyzet.
- Minden rendben, édesem? – simít végig a csípőm vonalán Marcus, aki segített a ma estére felkészülni nekem.
A hosszú, szőke hajam enyhén begöndörítve hanyatlik a hátamra, míg az arcomon a highlighternek köszönhetően vakítóan fénylik. Marcus még mindig a hajamt igazgatja, mintha csak egy tökéletes remekművet alkotna. Mindössze egy selyem köntös, amely takarja a testemet előle, és a mellettem már kikészített ruhámat csodálom, amely ámulatos. Annyira csodálatosan ragyogó, hogy már a látványa is boldoggá tesz, és elhiteti velem, hogy ebben valóban remekül fogok kinézni, és el fogom kápráztatni Harryt. A kérdés, hogy valóbanel akarom-e?
Már magam sem tudom. Kész őrület, amibe benne vagyok. Kapkodom a fejem mindennap, minden pillanatában. Tegnap még férjnél voltam, most meg elvált vagyok. Alig pár hete vagyok részese ennek a férfinak az életében, aki már is a tenyerén hordoz, míg máskor a tenyere csattan hangosan a testemen. Még is bizsergés fog el, s pillangók repkednek hevesen a gyomromban, amikor gyengéden érint, becses szavakkal illet.
Őrültnek gondolom magamat, és szerelmesnek egyszerre. Ez lehetséges? Ilyen rövid idő alatt, ennyi eseményt követően. Szinte már lehetőségem sincs arra, hogy felfogjam a dolgokat, amelyek körülöttem történnek minden pillanatban. Hihetetlen, követhetetlen és érzelmekkel teli az egész őrület, amely körbe vesz engem. Azt várom, hogy mikor ébredem fel ebből az egészből, és térek vissza az életembe, amely szegényesebb volt, de határozottan boldog. Aztán megragad annak a gondolata, hogy valóban boldog voltam-e? Vagy csak a képzelet és az elvakított napi köd, amely leereszkedett és magával ragadott. Egy volt feleségnek lenni nem éppen a legkönnyebb dolog, főleg, ha a volt férj egy drogkereskedő, és azt hiszi, hogy a farokméregetés ennyire divat a mai világban. Magam sem hittem el, amikor minden szar kiderült róla, de még is a tényeket elém tették, nekem pedig összeálltak a képkockák, amelyeket évek óta hagyott maga után az életünkben. Harry megmentett. Mielőtt a rendőrök elvitték, megmentett és ide hozott, a biztonságos szárnyai alá. Naiv lennék? Lehet. Ám cseppet sem szeretnék senki miatt a mocskos cellákban ragadni.
- Gyönyörű vagy – fogja meg a vállaimat Marcus, mire visszatérek a gondolataimból, és a tükörben rámosolygok. – Biztos vagyok benne, hogy Harry az eszét veszti, amit megcsodál majd, aranyom.
- Köszönöm – mosolygok továbbra is. Igazán hálás vagyok neki.
- Gyere, vedd fel a ruhád.
Sertepertél körülöttem és leakasztja a ruhát. Ledobom a ruhát, kissé aggódva, de szeme sem rebben. Valószínű, ha nem meleg lenne, akkor Harry nem engedte volna mellém. Teljesen meztelenül állok előtt. Arcom kissé pirult, érzem, ám nem foglalkozom vele, s engedem, hogy felsegítse a ruhát. Teljesen rám simul, mintha Donatella Versace maga tervezte volna nekem. Tökéletes. Oldalt fordulok, és végig követem a kezemmel a ruha esését, amely szinte már eggyé olvad a bőrömmel.
- Ez kétlem, hogy az estélyre készült volna – pirulok fülig, ahogy látom a tükörben. Minden átlátszik! – A melleim, a fenekem! – fordulok előre, hogy onnan is alaposabban megcsodáljam az aranyban káprázó ruhát. Finom csipke borítja, a tapintása mesés, még is megbotránkoztató. Harry sem gondolja, hogy nyilvánosan fogom ezt viselni. – Mindenem látszik. ÉS még fehérneműt sem tudok alá venni – mutatok rá a dologra.
- Tökéletesen festesz benne – csap a fenekemre Marcus és elhalad mellettem, hogy a gyilkos, hasonlóan aranyban pompázó Christian Louboutint hozza nekem ide. Letérdel és leteszi elém. Megfogja a csupasz lábamat és a cipőt tartva segít felvenni mind a kettőt. Hirtelen dob rajtam 15 centit, és azon gondolkozom, mikor is jön el az idő, hogy a nyakam törőm benne.
A csípőmig az egyik oldalon fel van vágva a ruha, így tökéletesen kiemeli, s hosszítja a lábamat, ám már is összezárom, ahogyan eszembe jut, hogy alsóneműt nem viselek.
- Még a vaginám is látszik ebben a ruhában – jegyzem meg.
Elneveti magát Marcus, és a rúzsomat adja oda, amely nude színben pezsdíti fel az ajkaimat.
- Igazán kecses vagina! – jegyezi meg, mire duzzogva a felkarját meglegyintem.
Hagyom, hadd csinálja a kaján vigyorral az arcán. Úgy látszik, hogy mindenhez ért, én pedig élvezem. Annak ellenére, hogy a puncim olyan mértékben szellőzik ebben a ruhában, amelyet nem preferálok.
Felpillantok a tükörben és meglátom Harryt, ahogyan fehérben, arany kiegészítőkkel, tökéletesen hozzám illően támasztja az ajtófélfát.
- Igazán szép punci – veti oda, míg a szeme végigmegy rajtam.
- Harry, nem akarod te sem, hogy így menjek!
Hüledezem, ő pedig le sem veszi a tekintetét rólam. Marcus úgy oson ki a szobából, mintha valami betörő lenne, nem pedig Harry egyik bizalmas embere.
Harry közelebb lép, míg így a Louboutin cipővel a lábaimon is fölem magasodik. Felnézek rá, ő pedig egy kósza tincset kisimít az arcomból. Óvatosan ér hozzám finoman. Ez az a pillanat, amikor a szívem nagyot dobban és még jobban beleszert. A bestia!
A hátam is szabadon van, a ruha szinte tényleg csak a szükséges helyeken takar. Nem is értem, hogy minek tettek hozzá szinte már egy uszály méretű hosszt is. Semmi értelme.
- Ámulattal teli vagy, és ha nem teszed szét azokat a csodás combokat, nem lesz probléma.
Paskolja meg finoman az említett területet, majd ujja beljebb is kalandozik. Megfeszülök, és már szinte, ahogyan ennyire fikarcnyi érintésétől is forróság áraszt el. Végül hátra nyúl, marokra fogja a fenekemet, ajkait az enyémek ellen nyomja és el is enged. Éppen egy gyenge érintés és már vége is a varázsnak. Vissza a valóságba.
Utálom az estéket? Igen! Miért vagyok itt? Mert kötelező! Feszengve érzem magam? Határozottan igen.
Harry le sem veszi a derekamról a kezét. Ujjai birtoklóan terülnek szét a fenekem fölötti területen, ezzel is jelezve a hovatartozásom. Tetszik, hogy ennyire birtokolni akar, ám meg is rémíszt. Nem vagyok trófea, de néha úgy beszél rólam az üzlettársainak, a testvérének és az állítólagos barátainak. Mimózát iszogatok, míg ő whiskyt önt le a torkán, mintha csak víz lenne. Igazán lassíthatna, de nem akar. Tovább beszélget, én pedig a többi embert mérem fel körülöttünk. Látok pár nőt, még ha úgy is igyekeznek tenni, mintha nem minket méregetnének. Szemeik folyamatosan rajtunk, én pedig ennek a gondolatát nem tudom elviselni. Felhajtom az italomat és az elhaladó pincér tálcájára helyesem, s egy újabbat kapok fel.
- Lassíts – mormogja mély hangján a fülembe, és fogával megkarcolja a bőrömet.
Lehunyom a szemhéjaimat egy pillanatra és nagyot nyelek. A hideg kiráz a lehelete mentén, és megborzongom. Ujjai a húsomba marnak a ruhám anyagján keresztül, a csípömön. Lejjebb engedi a tenyerét és a szabad combomon simít végig, majd ott is megszorongat.
- Egy pillanat és visszajövök – csókol halántékon, és ott is hagy egyedül a terem közepén.
A bátyjához megy, akivel együtt vonulnak el hátra, s. ennek a látványa nem éppen boldogsággal tölt el.
Beleiszom az italomba. Esélyem van eltüntetni, és mire visszatér egy újat magamhoz venni. Mint valami csintalan kisláyn, úgy érzem magamat. Pedig felnőtt nő vagyok. Elméletben. Hozzá képest valóban gyereknek számíthatok még, de őt ez nem zavarja, ahogyan engem sem túlzottan. A laza tíz év korkülönbség úgy tűnik el, ha a vágyak találkoznak, mintha ott sem lett volna.
- Csodálatos dísz vagy – a fülemben halkan suttogja egy ismerős hang a szavakat. Megperdülök a tengelyem körül, és úgy érzem, hogy le kellene hajtanom az italt azonnal.
- Hogy kerülsz ide? – a szavak égetve hagyják el a számat, és már is a válla fölött pillantok el, hogy lássam Harry mikor érkezik vissza.
- Ugyan, Nyuszifül, ne legyél ennyire félős – nevet, és bizalmaskodva közelebb lép, amelynek egyáltalán nem örülök.
- Nem akarok egy drogkartel fejével mutatkozni – sziszegem, és arrább húzódom, ám megragad a kezemnél fogva.
- Végül is nem mindegy, hogy árulja az ember vagy fogyasztja – röhög fel és beleiszik a martiniba, ami neki szinte előbb csúszott le mindig is, mint a reggeli kávé. Értelenül nézek rá, de inkább elengedem a fülem mellett az értelmetlen célozgatásait. – Ne nézz rám ilyen ártatlanul. Nem kell előttem a hülyét játszanod. Nem mindent tud elrejteni a barátod úgy, ahogyan azt ő gondolja.
- Mi a francot akarsz?
- De felvágták a nyelved! Nem említette Styles, hogy kijöhettem elég bizonyíték hiányában elengedtek? Szabadlábon védekezhetem, persze busás összeg biztosítékában.
- Ezt jöttél közölni velem?
- A kibaszott feleségemet akarom visszakapni, és egy kis jómódra nevelni – mordul fel elég hangosan, mire páran felénk kapják a fejüket, ám mosolyog, és int, hogy minden a legnagyobb rendben.
- A volt feleségedet – sziszegem a fogaim között.
El akarok lépni mellette, de elkapja a felkaromat és megállít. Farkasszemet nézünk egészen addig, amíg egy másik személy magához nem ránt erőteljesen, mibe a kezem is belesajdul. Felkapom a fejem, és Harryt pillantom meg. Pupillái ki vannak tágulva és félmosolyra húzódik a szája.
- Mi a faszt keresel itt?
- Örülök, hogy látlak – koccintja a poharát Harryének pofátlanul. Figyelem a két férfit, akik egyáltalán nem boldogsággal fogadják a másikat. – Csak meglátogattam a feleségemet.
- Ó, a város kispöcse idetévedt – jelenik meg hangosan röhögve Harry bátyja, Josh. – Mi van, arra se voltál jó, hogy seggbe dugjanak?
Összerezzenek a szavak hallatán. Nem a prűdség miatt, mindössze, hogy minden szem már lassan ránk szegeződik. Harry ujjai már égetően tartanak maga mellett, én pedig úgy érezem, hogy elég volt mára ebből az estéből.
Daniel leteszi a poharát a bárpultra, majd visszakézből, hatalmas lendülettel John arcába üt. A vér a földre fröccsen, a sikolyom az egész termet a zene ellenére is eltelíti. Daniel ismételten üt, Harryt akarja, de engem üt meg, és csillagokat látva padlón kötök ki. Hallom a külső zajokat, de az arcom zsibbadása, a könnyeimmel megtelt szemem jobban foglalkoztat, mint az, hogy mi is zajlik körülöttem.
Felkap valaki, a ruhámat lesimítja, bár az sem érdekelne jelen helyzetben, ha mindenki a puncimra kapna teljes belátást. El akarok innen tűnni, amilyen gyorsan csak lehet. Sok idióta férfi, aki nem bírják a farkukat a gatyában tartani. A mocskos kokain és az idegállapot.
Felnézek és meglátom Thomas arcát, aki le-le néz rám. A szoknyámat szorosan fogja és előre törtet a felhördült közönségünk között. Arcomat az öltönyébe temetem, mire felszisszenek, de még ennek ellenére sem húzódom el egészen addig, amíg meg nem érzem a fenekem alatt a Bentley bőr ülését. Lerúgom magamról a méregdrága, de mocskosul kényelmetlen cipőket. A táskám is a földre esik, ahogyan megszerzek egy zsebkendőt. A számhoz szorítom, hogy meggyőződjem róla, nem e véres, de szerencsére sehol sem észlelek a sajgáson kívül mást.
Harry vágódik be mellém, mire összerezzenek. Bevágja maga után az ajtót, és Thomas már indul is. Lerántja magáról a zakót, amelyet vér borít, innen is látom. Átnyújtom neki a zsebkendőt mire letisztítja az öklét, s az is a padlóra kerül a méregdrága, valószínű többet nem használatos zakó mellé.
- Hogy vagy? – fogja ujjai közé az államat, én pedig elkapom a fejem, de ő utánam nyúl és kényszeríti, hogy felé fordítsam az arcom.
- Jobban lennék, ha közölted volna, hogy eléggé valószínű, hogy Daniel megjelenik itt.
Vetem oda, mint valami csont a kutyának, míg ő eltűri a hullámos tincseket a hajamból és szemügyre veszi az egész arcomat.
- Semmit sem szükséges mondanom – morogja, és elenged.
- A volt férjem! A válásra is te kényszerítettél rá, majd börtönbe csuktad! – kelek ki magamból, mire hirtelen előre néz, Thomasra, de ő csak előre figyel.
Felnevet hangosan, de látom, hogy nem jókedvében teszi. Az erek csak úgy dagadnak a nyakán. Szemüvegét ledobja, és a hajába túr feldúltan.
- Inkább maradtál volna egy mocskos díler mellett? – néz a szemeim közé, mire megremegek a dühtől. – És vegyél vissza, tudd, hogy kivel beszélsz!
- Azt hiszem, hogy megengedhetem magamnak, hogy kiakadjak. Mennyivel jobb, hogy te meg fogyasztod azt a szart?
Szinte hallom, ahogyan a fogait csikorgatja. Megragadja a szabad combom felületét, és az ujjai megszorítanak, amolyan jelzés értékűen.
- Jogomban áll tudni, hogy szabadon mászkál, és meg akarhat ölni! Te meg bezártál a házadba, mint valami foglyot!
- Kurvára fogalmad sincs, hogy milyen fogolynak lenni – röhög fel. – Szerintem sokan lennének a helyedben. Kibaszottul akarlak, és az enyém is vagy, és addig leszel, amíg énúgy akarom. Téged védelek, érted? Hogy az a féreg ne tudjon hozzád nyúlni – elhúzza a száját. – Most porszemkerült a gépezetbe, de hidd el, hogy megbánja azt is, hogy az anyja a világra hozta.
- Állj meg, Thomas! – kiáltok fel.
Látom, ahogyan Thomas a visszapillantóban Harryre néz. Az a... – mormogom magamban. Nem hiszem el, hogy semmi szavam nincs ebben a tetves rendszerben, amit Harry leegyszerűsít. Mindig azt magyarázza, hogy maradjak nő, ő pedig a férfi, aki mindent megold.
- Azt mondtam, hogy állj meg! – remeg meg a hangom, és a szemhéjaim lecsukódnak.
Harry ujjait megérzem a gerincem vonalán futni. Ez az istenverte ruha rengeteg mindent megenged neki, így reflexből még jobban összezárom a lábaimat. Ujjai fel, s lefutnak a csupasz felületen, én pedig megborzongom. Az érintése mindig finom, még ha durvábban is nyúl hozzám, és ezzel ő is tisztában van.
Hátra nézek rá a vállam fölött, de ő nem pillant felém. Az ujjai mozgását figyeli. Minden éjszakai fény az arcára vetül, így homályba veszik a pillanat, de így is élvezem. A bosszúságom kezd elmúlni. Legalábbis kis ideig. Soha nem hagyom meg neki az örömöt, hogy befogom a számat és tudom, hogy ez lesz a vesztem.
Váratlanul megragad és visszaránt hátra az ülésre. A bőrbe süppedek. Államat erőteljesen megfogja, amely nem éppen jóleső érzéssel tölt el. Felszisszenek, de ő rendíthetetlen. Teljesen magához von, a lélegzetünk szinte már eggyé válik.
- Csókolj meg! – sziszegi a számba a szavakat.
- Rohadj meg! – viszonzom. Ujjaim a combjába vájnak, mire felmordul, és ő is szorít a szorításán.
- Majd később édesem – nyalja végig az alsó ajkamat, mire lehunyom a szemhéjaimat és már is teljesen bekebelez a csókjával. Felnyögök, s még közelebb húzódom hozzá, anélkül, hogy az ölébe ülnék. Az ő keze nem tétlenkedik. Szoknyám alá úgy nyúl, mintha hazatérne. Nyelve töretlenül ostromolja az enyémet, ujjai pedig a nedves ölemben vesznek el. Fogaimmal meghúzom a száját, így eltávolodom tőle és egy hangosabb nyöszörgésnek engedek teret.
Hirtelen elpirulok, ahogyan eszembe jut, hogy nem egyedül vagyunk. Thomas az utat figyeli. Fogalmam sincs, hogy ez mennyire megszokott volt előttem, de nincs is időm ezen gondolkozni. Harry visszafordít maga felé, mélyen megcsókol, kezemet a farkára teszi, és meghökkenek, hogy mikor szabadította ki magát. Azt követően pedig, hogy még is hogyan gondolta ennek a kimenetelét.
Leheletünk egybeolvad, tekintetünk egymást ejti rabul. Nagyot nyelek, a kezem pedig mozog a hosszán. Megnyalja a száját, ujjait a hajamba fúrja, míg a másik a csupasz hátamon araszol folyamatosan.
- Vedd a szádba – mondja a számba, mire én értetlenül nézek rá. – Ugyan, már csináltad.
- Nem is ezzel van a probléma – igyekszem megfordulni, hogy ránézzek Thomasra. Lehetetlenség, hogy eddig nem vette észre mit is csinálunk.
- Tedd, amit mondtam – mordul rám, és meghúzza az alsó ajkamat a fogaival.
- Még haragszom rád – vetem a szemére, nem mintha annyira is érdekelné. Megszorítom a markom, mire hirtelen levegő után kap. Fogalmam sincs, hogy a drog miatt ilyen-e, mert valószínűsítem, hogy tiszta éjszakáján is képes lenne ilyet kérni tőlem. Az egyetlen, amiben biztos vagyok, hogy soha nem adna a kezembe kokaint, míg ő rendszeres fogyasztója.
Lecsúszom a lábai között. Keze a hajamba marad, míg én a számba engedem a farkát. Fogaimmal finoman végig karcolom, mire felszisszen.
- Azért ne harapd le – húzza meg a hajamat, és magára ránt.
Elkezdem kielégíteni, ahogyan a legjobban szereti. Nyelvemmel, kezemmel és az ajkaimmal is kellően megdolgozom, míg ő a hajamat borzolja. Egyik kezemmel megmarkolom a combját, hogy biztosan tartam magam, s megérzem a tasakot, amely a zsebében lapul. Felnézek rá a pilláim alól és a kezem becsúszik a zsebébe. Előveszem a zacskónyi kokaint, s felegyenesedem. Nem áll szándékomba magamba tenni ezt a szart, de felkeltette az érdeklődésemet. Nyelvemmel végig szántok a számon, érezve még az ízét, s közben kibontom a kis tasakot. Felülök mellé.
- Mit a faszt csinálsz? – mordul rám, ahogyan azt sokszor teszi és igyekszik kikapni a kezemből a drogját.
Nem válaszolok. Gondoltam, ha már játszani akar, játszunk. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, illetve tudtában vagyok még a mámoros ködben is annak, hogy a szemtelenségemet, s nagy számat még el fogja számoltatni velem a későbbiekben. Így igyekszem még készségesebb lenni, mint eddig. Még ha azt is jelenti, hogy szinte ribancként kell viselkednem egy szemtanúval a vezetőülésen.
Kihasználom az előnyét a tágas autónak és úgy helyezkedem, hogy a szoknyám takarjon, ha véletlen Thomas kíváncsi tekintete hátra vándorol ránk. Harry figyeli, hogy mit csinálok. Feszült.
- A két kedvenced egy helyen – mutatok rá a dologra, ahogyan felnyitom a zacskót. Terpeszbe teszem a lábam, annyira, hogy ő tökéletes rálátást kapjon, míg az intimebb részeimre szórok egy keveset a cuccból.
Csillogó szemeivel már szinte felfal, így hagyom neki, hogy a lábaim közé vesse magát. Nyelve először mélyen megnyal, majd beszívja az illatomat, és valószínű, hogy a kokaint is. Ujjait teljesen a húsomba mélyeszti, szája habzsolva kezd el rajtam dolgozni. Feltörő hangjaim miatt szégyenleni kellene magam, de csak reménykedem benne, hogy holnap semmire sem fogok emlékezni annak a pár pohár mimózának köszönhetően. Tudom, kicsi az esély rá, de jelenleg ez tart életben, és a forró nyelv, amely megunhatatlanul ostromol. Szív, fúj, nyal, ujjaival simogat, én pedig csak élvezem, és ellazulok az tettei alatt, amelyek már szinte elfeledtetik velem kis idő erejéig a problémáinkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.