I can feel the flames on my skin, crimson red paint on my lips

 

A gyomrom görcsbe rándul, ahogyan azt figyelem Harry miként is flörtöl a nővel, aki úgy dobálja magát, mintha erre született volna. Lábai hosszúak, és méregdrágának tűnő utánzatba vannak bújtatva. Ha Jimmy Choo látná ezt, kikelne magából. A ruhája hasonlóan néz ki, lerí róla az olcsóság, és bár Harry előtt soha nem voltam ennyire luxusra éhes, most még is tombol bennem a düh, és a ribanc iránti gyűlölet, aki sok mindenről tehet, és semmiről sem. Ám nem mondhatnám, hogy csúnya. Valójában nagyon is gyönyörűnek tartom, és ez az, ami mocskosul fájdalmat okoz számomra. Harry keze ott a combján, másikkal a kristálypoharat fogja körbe, és felhatja a Bourbont belőle. 

Már bennem is jócskán van az italból, és egy csík kokain is a szervezetembe került még az éjszaka első felében levő bájolgások sokasága között. Eleinte hadakoztam ellene, de valószínű, jobban tettem, hogy hagytam magam. Ezt végignézni még így sem egyszerűbb. Szívem szerint én másznék át Harry ölébe, és hagynám, hogy azt tegye velem, amit csak akar. Ostoba vagyok? Lehetséges. Szerelmes vagyok? Lehetséges. Vágyom-e rá? Lehetséges.

A csókjának érzét érzem a számon, de most még is mást csókol. Érintésének erős domináns jellemét égeti a bőröm, ahogy rajtam hagyta a nyomati a délutáni órákban, az érkezésünket követően.

Sophiára nézek, aki szörnyülködve, s egyszerre sajnálkozóan néz rám. Az a probléma ezzel, hogy nem az első, és tudom, hogy nem az utolsó alkalom, amikor így viselkedik velem. 

Megaláz. 

Eltipor. 

Fájdalmat okoz. 

Edward megragadja a felesége arcát, keményen szájon csókolja, majd feláll, és hátat fordítva ott hagyja. Elegem van ebből, és az ehhez hasonló estékből. A fiúk undorítóan viselkednek. A kokain utcákat úgy szívják fel, mintha semmi sem lenne számukra, csak egy játszma, ahol mi vagyunk a bábuk.

Figyelem az előttem lejátszódó jelenetet, ám hamar megunom. Úgy gondoltam, hogy nem tud már több fájdalmat okozni számomra, ám nagyon naiv voltam ezzel a gondolattal. Kettős érzés kavarog bennem. Egyszer annyira kedves, szerető. Dédelget, elhalmoz szép szavakkal, szenvedélyes csókokkal, a másik pillanatban, mintha egy másik személy lenne, és a porba tipor, használ. Keményen bánik velem, még is elhalmoz. A szeretetét nem adja könnyen, de a méregdrága dolgokat csak úgy szórja. Ennek köszönhetően viselem most is a méregdrága ruhámat, ami úgy csillog, hogy szinte ránézni sem engedi az embert. 

Nevetés. 

Kényes nevetés csapja meg a fülemet, és most érkezem el arra a pontra, hogy felállnék, ám Sophia megfogja a kezemet, és megálljt parancsol a saját érdekemben. Lehunyom a szemhéjaimat és mély levegőt veszek, amíg Harry a cafkájával játszadozik. Megfordul bennem, hogy talán örülnöm kellene ennek az egésznek, hiszen talán az éjjel őt keféli meg kegyetlenül, és nem engem. Még is a féltékenység keményen tapos a lelkemben, és még meg is forgatja bennem a fájdalmat. Edward visszatér, újabb méregdrága ital kerül az asztalra, pár csík kokain társaságában. Soha nem tudnak parancsolni maguknak, és míg Ed tudja, mennyi is a határ, amit nem nagyon kell átlépnie, Harry feszegeti, amíg újabb határokat fel nem épít magának. Harry az asztalra hajol, és felszippant egy csíkot, majd a Bourbonből is emberes adagot hajt fel. Száját olyan keményen és fesztelenül nyomja a lány szájára, hogy felhördülök. Ennek ellenére sem néz rám. Kitöltök magamnak is egy italt, mert úgy érzem, ha nem teszem, kifordul a gyomrom, és kikelve magamból megtépem a kis kurvát, aki valójában biztos vaskos jussát várja az este végén. Ám nem tudja, hogy az, amit Harry adni tudna neki szexuálisan, a baszás terén, nem lenne elég arra tömérdek pénz sem.  

Harry zöld szemei rám villannak, amik most olyan mélyzöldben pompáznak, hogy tudom, a gondolatai annyira máshol járnak, hogy félnem kellene. A lány a nyakát csókolgatja, a nyelve. A nyaka vonalán szánt végig, és már egy kész pettinggel felér az egész. Mivel a bár végében vagyunk senki sem szemtanúja ennek, csupán a pincér, aki olykor kijön, de mindig olyan borravalóval távozik, hogy egy szava sem lehet. Ennek ellenére tudom, hogy a fiúkat az sem zavarná, ha közszemlére tehetnék a vágyaik tárgyát. 

Elfordítom a fejemet, és érzem, hogy könnyek marják a szemeimet, az epe a torkomat marcangolja, úgy, ahogy én a nőt akarom. Fészkelődni kezdek a széken és azon gondolkozom, hogy néhány hónap leforgása alatt az átlag életemből, hogy kerültem ide. Szerényen hangzana, ha azt mondanám, hogy luxus életbe, hiszen ez a pénz, ami Harry oldalán felvet, több, mint luxus. 

Edward csúszik be közém, és Sophia közé. Keze megragadja az államat és visszafordítja a tekintetemet Harryékre. Ő, Ed a mocskos féreg tehet erről a sok szarról, ami itt folyik. Ő az, aki mindig buzdítja a fivérét, és hozza a kurvákat, mintha csak egy olcsó étteremből rendelne mindennap. 

- Ne vedd le róluk a szemeid, édes – suttogja a fülemben, és olyan szorosan fog, hogy tudom, komolyabb fájdalmaim is származhatnak majd belőle. – Mennyire boldog a kisöcsém.

- Baszd meg! – sziszegem a fogaim között, ő pedig olyan erőteljesen, mélyen nevet fel, hogy már rémisztően hat rám. 

- Tudd, hogy kivel beszélsz – taszít rajtam egyet, mire szinte Harry ölébe lök. 

- Mi a faszt műveltek? – ragadja meg Harry a hajam és nem enged el, míg vigyorogva néz a testvérére. Érzem a merevedését, és ennek a tudata, még jobban a porba tipor. – Hagyjad békén, Eddie.

Felemeli a fejemet, nyelvét a számba nyomja, én pedig menekülni sem tudok, úgy fog magához. Ám csupán egyik keze, amit használ, a másikkal még mindig a szajhát fogja. Csókja mámorító, és már is egy hülye lotyónak gondolom magam, amiért így érzem, de még is feltüzel, vággyal telit el, és többet akarok. De visszakerülök a valóságba, a félelmeim, a haragom közé. Eltaszítom magamtól, s meglepetésemre, hagyja is magát. 

- Öcsém, te aztán falod az életet.

Edwardra meredek, aki mellett Sophia csak meghúzza magát. Semmit sem tehet, tudom, ahogy én sem. Ám ennek ellenére sem tudok tovább itt ülni tétlenül. 

- Zavard el – sziszegem a fogaim között, ám Harry csak mered rám, és még mindig a lány combját fogdossa. – Tűntesd el, a kurva életbe!

- Édesem – hajol közelebb Harry. – Hogy beszélsz a száddal? – végighúzza az ujját az alsó ajkamon, ami helyett én egy pofonra számítok. – Utána meg ezzel az ajkakkal fogsz leszopni. Hogy is van ez? Ilyen mocskos kis szájba kell beletennem a farkamat?

Önkéntelenül is nagyot nyelek annak gondolatára, hogy Harryt magamba fogadjam, kényeztessem, az enyém legyen.

Felállok. 

Besokallok, elegem van. 

Felállok a helyemről, de nem rohamosan. Szépen lassan. Visszanyelem a kibukni készülő könnyeimet, az ujjamon levő hatalmas gyémántgyűrűvel játszani kezdek, és elsétálok Harry mellett, aki utánam kap. Megragadva a csuklómat néz rám, de nem eléggé éber a kokainnak köszönhetően. Hátat fordítok, a lányra szánakozva nézek, amikor tudom, hogy neki kellene így néznie rám. Emelt fővel hagyom őket magukra, míg hallom Edward szavait, aki azonnal sérelmezi ezt. Majd azt kezdi el hajtogatni, hogy Harry mennyire is nem tanított meg ez idő alatt, hogy mi is az a tisztelet. 

Egyre távolodom, egyre halkabb lesz Edward őrjöngése. Még annyit hallok, hogy Sophiát utánam küldi, amit nem akarok egyáltalán, mert tudom, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné, a lányon fog csattani. Én pedig semmi pénzért nem akarok rosszat okozni az egyetlen barátnőmnek, aki pontosan tudja, hogy mit élek át. Hisz ő maga is így él, ha nem rosszabbul. 

- Várj! – hallom a lány hangját, mielőtt a lift ajtaja becsukódna. Sajnálatos módon már a magas sarkú sem okoz neki problémát, és könnyedén futólépésekben megteszi a kettőnk között levő távolságot. Beslisszol a lift ajtaján. – Tudom, hogy nem akarsz, és megértelek, de Harry és Edward azt akarja, hogy vissza gyere. 

Szembe fordulok a lánnyal, megsimogatom az arcát. Vörös rózsa a csókolni való ajkán tökéletesen áll, még is a szája butaságokat formál, amikor ő nagyon is okos lány. Csak hasonlóan hozzám rosszkor volt rossz helyen, s szeretett bele a végzetébe, aki megkeseríti az élete minden pillanatát, amellett, hogy gyönyöröket is ajándékoz. 

Érzem, hogy az a pár pohár mennyiségű alkohol a szervezetemben dolgozni kezd. Ahogyan a drog is, amit az este elején kaptam tőlük. Egyre több ostoba dologba visznek bele, amit nem akarok, s akarok is egyszerre. Vágyom néha a feledésre, a ködös elmére, arra, hogy egy pillanatig ne érezzem a lelkemben tátongó fájdalmat. Harry kemény szavait, tetteit és vágyait.

- Ezért nem kellett volna ezeken a sarkokon futnod.

- Tudod, hogy milyenek.

- Ezért hagytam, hadd játszadozzanak. Valószínű, hogy mind a ketten megdugják éjszaka szerencsétlen lányt úgy, hogy holnap járni sem fog tudni, és talán még a nevét is el fogja felejteni. Nem jó értelemben.

Nagyot nyel. Tudja, hogy igazam van, annak ellenére, hogy a szíve mélyén reméli, Edward vele, és nem a tudatlan lánnyal - akinek eurók villódznak a szemei előtt -, fogja tölteni az éjszakát. Fogalmam sincs, hogy melyik járna jobban, de még mindig azt tartom bölcs módon, hogy én kimaradnék ma ebből a cirkuszból.

- Fáradt vagyok, mondd meg nekik.

- Tudod, hogy ilyet nem mondhatok, és semmi hasonlót. 

Tisztában vagyok vele, hogy neki többé-kevésbé kezesbáránynak kell lennie, főleg a fiúk miatt, akit mindennél jobban szeret. Edward pedig büszkén mutogatja, amolyan trónörökös képpen. 

- Mondd, hogy egyedül élvezem az örömöket ma – nyomok csókot vöröslő ajkaira, és ahogy oldalra fordulok Harryvel találom szemben magam, aki a kitárt liftajtó túloldalán áll peckesen. – Jó éjszakát, Sophia.

Kilépek a felvonóból, Harry pedig azonnal megragadja a kezemet. Szemben jönnek páran, akik hasonlóan ezen az emeleten szálltak meg. Úgy vonulunk végig egymás mellett, mintha egy tökéletesen, egymást kiegészítő pár lennénk. És belegondolva talán így is van. Kisebb hibákkal. 

Harry lehúzza a mágneskártyát, és illendően maga elé enged. Az úriemberség e téren sohasem hiányozott belőle, és ezt a mainapig imádom benne. Természetesen ez nem minden. 

Ledobom a bundámat a fotelbe, de mást már nincs is időm tenni. A táskám a földre esik, és tudom, hogy az oroszlán ketrecébe kerültem, ahonnan már nincsen kiút. A hajamnál fogva maga felé fordít, és hiába a tűsarkú, így is fölém magasodva kebelezi be a számat. Nyelve úgy tört utat magának, hogy szinte már fájdalmat okoz. Vadsága letaglóz, markolása keményen a testének tart, hogy érezzem a merevedését. 

- Még is mit gondoltál, hova a picsába mész? – mormolja a szavakat a számra, míg fogaival gyötörni kezdi az alsó ajkamat. Érzem, hogy a vér is kiserken, mire felszisszenek a fájdalomnak köszönhetően.

Nyekkenek egyet, ahogy ránt rajtam. A cipőket lerúgom, mielőtt a bokáim sínylenék meg ezt a tomboló vihart, ami a szobában van. Látom a szemeiben a tüzet, a kokainnak nyomait. Hiányzik, amikor finoman ér hozzám, amikor szeretkezik velem a maga tempójában. 

- Ezt akartad? – ráncigál az ágy irányába. – Hogy minden figyelmem a tied legyen? 

Letépi a ruhámat, ami annyi eurót ért, hogy egy kisebb város is jóllakna az árán. Ám őt ez nem zavartatja. Nem az első, és tudom, hogy nem az utolsó ruha, amit tönkretesz. Meztelenül állok előtte, mert voltam olyan szemtelen és bátor egyszerre, hogy a fehérnemű lemaradt az öltözés során. Közönségesnek tartja ezt, dühíti. És most valóban ostobának érezhetném magam, de azt a vágyat a szemében, nem adnám semmiért. 

Tenyere úgy csattan a puncimon, hogy felvisítok. Belém csíp és simogatni kezd, majd újra rám sóz egyet. Ajkaim eltávolodnak, mélyen magamba szívom a levegőt, és azt hiszem, hogy forogni kezd körülöttem a világ. Megragadom a tarkójánál fogva lerántom magamhoz, hogy megcsókoljam, de nem hagyja. Alapból a szexben nehezen adja át az iranistást, és amikor a kokainnak köszönhetően a másik énje van itt, lehetetlenség megkaparintani a kedves, adakozó énét. 

- Imádom, amikor nedves vagy. Feltüzelt, hogy láttál mással? Féltékeny voltál? 

Háborgóan nézek rá, és gondolkodás nélkül a kezem lendül és a drognak köszönhetően lankad a figyelme, és sikerül is egy hatalmas pofont lekevernem neki, amit azonnal meg is bánok. Megmozgatja az állkapcsát, látom, hogy veríték gördül végig az arca vonalán, ám ahelyett, hogy bármit is mondana, lenyom a térdeimre. Kicsatolja az övét, megrántja a bőrt és a csuklóim köré tekeri a hátam mögé. Felnézek rá, bár a sötétben nem igazán látom innen a tekintetét. Nagyot nyelek, ahogy a szemeim előtt bontja ki a sliccét és szabadul ki kemény farka. Megcsillan az előváladék, én pedig mohón hajolok előre és a nyelvemmel megízlelem. Megragadja az arcomat, és mielőtt feleszmélnék, már teljesen a számba nyomja magát és keményen kefélni kezdi azt. Lehunyom a szemeimet, próbálom jól viselni a helyzetet, már amennyire ez lehetséges. Szinte fuldokolom olykor, olyan mélyre megy. A fogaim néha megérintik, mire a hajamat ragadja meg.  

- Nézz a szemembe, édesem.

Búgja, én pedig felnézek rá, és ezzel együtt egy könnycseppet is az útjára engedek. Úgy érzem, hogy az ördög a vállán kegyetlenül utál engem, és az angyalka inkább elmenekült előle. 

Lerántja magáról az ingét, aminek a gombjai szanaszét hullanak. Látom az izmainak megfeszülését a hasán, a combjainak kemény munkáját, ahogy mozog a számban. Érzem sós ízét, és egy pillanatig ostoba módon többre vágyom. Szomjasnak érzem magam, a csontjaimban érzem az ellentmondását annak, hogy ez mennyire rossz. Elvesztem az eszemet, a sötétségbe kerülök és már csak azt érzem, hogy örömöt szeretnék szerezni a férfinek.

- Ez az, szopjad. Keményen!

A sötét álmaim szinte valóra válnak, és egy pofonnal kecsegtetnek. Rabnak érzem magam az arany kalitkába, amit nekem épített fel, ahol gyötör, kínoz, csábít és szeret egyszerre ez a mocskos férfi. 

Kirántja magát a számból, de én a térdeimen maradok, amiket a szőnyeg durva anyaga már kellően kidörzsölt. A kezeim elzsibbadtak, az agyam máshol jár, a szám ízeli még a benne maradt utolsó cseppek ízét. Megszabadul mindentől, és már azon találom magamat, hogy az ágyra fektet, arcomat a takaróba nyomja és úgy vágódik belő, hogy felkiáltok. Fájdalmasan mozogni kezd, a puncim össze-össze rándul körülötte. A csípője ütemesen jár, ujjai a húsomba mélyednek, míg a másikkal a koponyámat fogja, és taszít minden mozdulatával a matracba. 

- Bassza meg! Ez az édes punci mennyei – szisszen fel, és mélyre csúszik bennem, hogy szinte csillagokat látok. 

Megfogja a nyakamban lógó nyakéket, amit a mai napon kaptam tőle, és az ára sehol sem publikus, így gondolom, hogy nagyobb vagyont hagyott ott érte. Mindig is hangsúlyozta, hogy én vagyok a mindene, a felesége, az egyetlen, akit szeret, még ha ezt nem is úgy mutatja ki, ahogy kellene. Sajátos módja van. 

Megfordít, mire visszatérek az őrjítő dugásának mókuskerekébe. Izzadok, csatakos vagyok, ahogy ő is. A vérem íze a sós magjával keveredik a nyelvemen, s levegő után kapkodva széttárja a combjaimat, a puncimon végig húzza a nyelvét, majd belém harap, mire fájdalmas nyüszítés hagyja el a számat. Farkát újra belém mártja, bár egyáltalán nem finomabban, mint előtte. Az ösztön átveszi felette az irányítást, és addig hajtja a fáradt, meggyötört testemet, amíg megváltásért nem könyörög.