Szélben lengő amerikai lobogó

Az éjszaka már most remek hangulatban telik. A fiatalok, a korombeliek a sörüket kérik, én pedig szorgosan csapolom, s töltöm meg a korsókat, miközben a csípőm a country dallamokra jár, amelyek a hangszóróból teljes hangerőn tombolnak. A western csizmám talpa ritmusosan találkozik a padlózattal, amely szinte a táncoló tömeg mozdulatainak köszönhetően rezdül meg minden pillanatban. Az együttes mindent belead, lelkesíti a szórakozni vágyókat, akik lelkendeznek, és a szöveget énekelve teljesen átélik a felhevült dallamokat. A fiúk sem vetik meg a táncparkettet. Szégyentelenül mozdulnak meg a country zenére, próbálkozva pár lány kegyeit ellopni.

Kiadom a pultra a négy korsót, a pincérlány pedig mosolyogva viszi el őket a tálcáján egyensúlyozva, miközben kerülgeti az embereket. A ritmus rá is ráragad, és szinte táncolva libben a fa asztalhoz, ahol a négy srác elé helyezi az alkohol tartalmú italokat. Elkezdem dúdolni a hallott zenét, a farmer short takarta fenekemet pedig jobbra, s balra illeget a pult rejtekében, ahol senki nem lát, csupán a még két pultban kiszolgáló lányt, akik hasonló öltözéket viselnek. Felül egy fehér ing takarja a testem, bár a hasamnál meg van kötve, minimális bőrfelületet mutatva az emberek számára.

A zene vált, az együttes még lelkesebb, a fiatalok megsokszorozódnak, és a már nagy sláger első akkordja fel is csendül. Lányok és fiúk egyszerre mozdulnak meg, ahogyan minden este, most is közösen táncolnak a hallott zenére. Széles mosollyal az arcomon figyelem, ahogyan sok csizmasarok éri el a fa padlózatot, majd a tapsok visszhangzanak és a csípők meginganak. Az enyém sem áll le egy pillanatra sem. Imádom a munkám, nem érzem fárasztónak, hogy a pultban kell kiszolgálnom, és nem érzem fáradtnak magam, ha hazaérek. Nem a legjobban fizető állás, de számomra, a kis poros városunkban megfelelő.

– Nyomás kifelé – löki meg a saját csípőjével az enyémét, Claire.

Átveszi a korsót, én pedig egy cowboykalappal a fejemen felülök a pultra, a lábaimat átlendítem a másik oldalra és csatlakozok is a táncolókhoz. Itt mindenki ismer mindenkit, így nem néznek rám furcsállva, amikor is beállok közéjük, és az én cipőm sarka az övéikkel szinkronban koppan.

Jobbra fordulva a csípőmet megragadja egy srác, és ahogyan a tekintetünk találkozik, elvigyorodok. John. Minden este itt van a barátaival és a zene hallatán táncra is perdülnek. Megfogja a kezemet megpördít, én pedig mellé érkezve újra a sarkamat a padlónak ütöm, és tapsolok. Csodás érzés, ahogyan ez a sok ember együtt mozdul meg egy adott ritmusra, ahogyan a tapsok egybefolynak, és az örömük eggyé válik. Egyik kezem a csípőmhöz vándorol, ahol az ujjamat az övem tartójába akasztom, a másik kezem pedig a barna kalapomat fogja. Az egész sor jobbra indul egységes lépéssorozattal, majd pördül meg. Hatalmas tapsvihar, a zenekar pedig újabb dalt kezd el játszani.

Felnevetek, a szőke hajamat oldalra söpröm, és elindulok vissza a pult irányába. Ismételten a kissé alkohollal áztatott sötét pultra mászok, és át a túl oldalára.

– Irigylem azt a csípőmozgást – jegyzi meg Claire, és kitölt három tequilát, majd összekoccintjuk a poharainkat és mind a hárman felhajtjuk az italt.

– Hát még Harry mennyire sajnálhatja, hogy nem élvezheti minden nap – nevetve jegyzi meg Ava, és visszamegy a pult másik végébe.

– Mikor jön haza? – Claire a koszos poharakat teszi a mögöttünk lévő mosogatóhoz.

– Még két hónapja van, és utána fél évet itthon lesz, ha nem kap persze megint valami sürgős behívót – húzom el kissé a számat, és újra egy korsót kezdek el megtölteni. – Alig várom, hogy leszereljen, és ne azért kelljen aggódnom, hogy épségben tér-e haza.

– Tud vigyázni magára – mosolyog rám, és a tequilás üveg a kezébe akad újfent. – Ez a tiéd – löki oda a poharat, az ital kilöttyen, de a többit eltüntetem, és hálásan mosolygok rá.

Fogalmam sincs, hogy hány teli korsó kerül ki a kezeim közül, de nem is igazán foglalkozok vele. Harry említésére megint eszembe jut, hogy vajon mi lehet vele, milyen harcban lehet része, hogy jól van-e, vagy, hogy egyáltalán életben van-e még. Nagyot nyelek, és a fekete képeket kiűzöm sietősen a gondolatimból. Jól van! A rossz hír gyorsabban terjed, mint bármi más, és, ahogyan Claire is mondta, tud vigyázni magára.

– Hé, szépségem, mosolyt akarok látni az arcocskádon – hallok meg egy vidám férfi hangot, mire felpillantok.

– Bob – nyúlok át a pulton és ölelem meg. – A szokásosat?

– Csak, ha a csinos pofidon mosoly is lesz – kacsint rám.

Bob törzsvendége a helynek. Valójában mindenki ismeri, bár ebben az ingen csekély lélekszámmal rendelkező városban, az lenne a meglepetés, ha valaki nem ismerne valakit. Bobé a város legjobb vendéglője már nagyon hosszú ideje. Munka után minden este betér egy korsó sörre, és egy kis zene hallgatásra, bár inkább nekem csapja a szelet, és a lányoknak. Soha nem öregszik ki a nőcsábász énjéből.

– Tessék – csúsztatom elé a sört.

– Hol a szívmelengető mosolyom? – elmosolyodok könnyedén minden erőltetés nélkül, őszintén. – A legszebb mosoly a városban.

– Ugyan, ne túlozz!

– Nem túlzok, tudod, hogy ami a szívemen a számon. Erre a kis időre, minek kezdjek már el hazudozni a világnak?

– Ne beszélj bolondságokat – csapom meg kicsit a törlőrongyommal.

– Basszus, kivinnéd ezeket? Egy barom rám borította a sörét, át kellene öltöznöm – mormogja Abby.

– Persze, menj csak – emelem fel a tálcát. – El ne szökj – dobok egy puszit Bobnak.

– Előled? Eszem ágában sincs, ha hazavihetlek ma – kiáltja utánam, de csak nevetve a fejemet ingatom.

Könnyedén haladok végig a táncolók sokasága között egyenesen az asztalhoz, amelyre sietve rakom le a korsókat, és viszem el az üreseket. A fiúk megköszönik, és az utamra is engednek. Összeszedek visszafelé még pár üres korsót, poharat és már iszkolok is vissza a pult mögé.

– És visszatért a kedvenc lányom – Bob kedves hangja ismételten megnevetett. – Tehát, akkor elfogadod az ajánlatomat, és engeded, hogy biztonságban haza vigyelek? – kacsint rám.

– Bob, idd meg a söröd, és menj haza Mariehez, már biztosan vár.

– Semmi kis kiruccanás nem jár a magamfajta öregembernek?

– Dehogynem! – teszek mindent a hátsó pultra. – De Marie már biztosan hiányolja egy ilyen úriember társaságát.

– Merre van a te úriembered?

– Még mindig a világ másik végén – a mosolyom már nem őszinte.

– Látod, ezért kellene egy ilyen délceg férfi, aki ilyenkor megóv téged – áll fel, és issza meg az utolsó kortyokat.

– Mindenképpen észben tartom – veszem el a poharat, ő pedig az arcomra egy puszit nyom.

– Jó éjszakát angyalom.

– Jó éjt, vigyázz hazafelé!

*

Már a hajnali órákban, amelyeket inkább korainak, mintsem későinek nevez az ember, törlöm végig a pultot, hogy a ragacsossága eltűnjön. Ava a padlót mossa fel, míg Claire és Abby az asztalokat teszik rendbe. A zene már csak a zenegépből szól, hiszen a zenekar tagjai is elköszöntek mára. A vendégek mind elhagyták a helyet, így magunk vagyunk. Dúdolok miközben a tiszta poharakat a polcokra helyezem, majd a belső pultot is egy tiszta rongy segítségével letörlöm.

– Mi végeztünk, Ab és Ava már elmentek. Segítsek még valamiben? – jön be a pult mögé Claire.

– Nem, még gyorsan leszámolom a kasszát, és megyek én is – pillantok rá.

– Rendben, vigyázz magadra, este találkozunk – dob egy puszit, a táskáját felkapja és már is maga maradok a ritmikus dallamokkal.

A bankókat kezdem el számolni, majd a füzetbe mindent felírok, és a kis széfbe helyezem őket. Kiveszek annyi, amennyi a beszállítónak kell, és a szokásos helyre teszem, hogy majd megtalálja Blake, aki a rekeszeket hordja be, és minden ilyesmi dologért felelős.

Amint minden a helyére kerül, a zenét lekapcsolom, a táskámat felkapom, és bezárom az épületet. Csend van, bár már az ég nem olyan sötét. A járdán a csizmám hangja visszhangot ver, ahogyan lépkedek az autóm irányába, amely a bár oldalánál áll. Kikeresem menet közben a kulcsomat, és felrántom az ajtaját a kis tragacsomnak, ami hűséges hozzám a kora ellenére is.

Felsikítok és ijedten hátra lépek, mikor egy emberi alakot vélek felfedezni a vezető ülésen. Az arca és az egész kilétét a sötétség takarja, mivel villany ezen a részen nincs. Hátrálok, míg ő kilép, és a csizmája a port felkavarja.

– Bassza meg! Bassza meg! – ejtem el a táskámat, és a férfi nyakába ugrok.

Lábaimat a csípője köré fonom, ő pedig erősen megmarkolja a combjaimat, hogy biztosan tartson. A sötét hajába túrok, és erősen csókolom, így a szívem olyan hevesen ver, hogy kétség sem fér ahhoz, hogy ő is tökéletesen érzi.

Elhúzódok tőle, a két kezem közé fogom az arcát, és vizsgálgatni kezdem. Mindenhol simítom, ahol csak érem, míg a szemeimből könnyek csordulnak ki.

– Harry – suttogom a nevét.

– Igen Cicus, itt vagyok – mosolyog fel rám.

A tekintete megcsillan, és hallom, ahogyan nagyot nyel, miközben maga mögött berúgja a kocsim ajtaját.

– Hogy? Hogy lehetséges ez? – kapkodom a levegőt, a mellkasom szaporán emelkedik és süllyed. A borostája az arcomat karcolja, de egy pillanatig sem bánom. Olyan szorosan ölelem, hogy még a levegővétel is nehezebbé válik a számára.

– Elengedtek – motyogja a bőrömbe, ahogyan az épület hátsó részéhez igyekszik velem.

A kisebb belső térbe lép, amely tele van szénával. Ez a belső helyiségekben szolgál több dolgot is, így a tárolása is itt történik, amellyel Harry tökéletesen tisztában is van. Mögöttünk a puszta helyezkedik el, így minden aggodalom nélkül dönt végig a puha földön. A kalapomat leveszi, s a saját fejére teszi.

– Dögös – jegyzem meg.

– Hm, tudom – húzza féloldalas mosolyra a száját, mire én végigsimítok az ajkain.

A nyelvét kidugja, kissé megnyalja az ujjbegyemet, a kalapot pedig félre teszi, és lassan lejjebb hajol.

– Történt valami, ugye? – félve kérdezem, de a szája már a számnál, és a beszéd kész kihívásnak bizonyul.

– Most ne beszélj, kérlek – néz a zöld íriszeivel az enyémekbe, s megcirógatja a pirult arcomat.

A lélegzetvételünket hallani lehet a nyitott helyiségben, a forróság kézzel fogható a szerelmünk pedig újra fellángol egymás iránt. Érzékien csókol meg, mintha félne, hogy összetörhetne bármelyik pillanatban. Az ajkai puhák, melegek, míg a nyelvén enyhe mentolt érzek meg, ahogyan végigsimít az enyémen. A keze mindenhol ott van, mindenhol megérint, a bőröm pedig felforrósodik.

Egy fekete rövid ujjút visel, így végigsimítva a felkarjain, érzem, ahogyan libabőr jelenik meg a napbarnított bőrén. A tarkójáig meg sem állok, ahol a kusza tincsit finoman meghúzom. Az ajkaim között hal el egy felmordulása, amely annyira hiányzott már. A kezein megtámaszkodik mellettem, s letekint rám. Csodálatot pillantok meg a szemeiben a szerelemmel keveredve, és gyönyörűnek érzem magam. A legszerencsésebb lánynak a földön, mert ő van nekem, mert ő szeret, s mert minden háborút túlél, és visszajön hozzám.

Tenyereim megkeresik a pólójának korcát, s kínzó lassúsággal kezdem lehámozni róla a sötét anyagot. A meleg lehelete simogatja a számat, amíg el nem távolodik annyira, hogy a pólótól könnyedén megszabaduljon. Éppen hogy az ujjbegyeim érintik meg a finoman kidolgozott testét. Az ujjaim régi ismerősként üdvözlik a mellkasát, és kúsznak el a V vonaláig. Mutatóujjam a köldökétől lefelé vezető szőrcsíkon simít végig, míg a tekintetem fogva tartja az övét. Övcsatjánál fogva lejjebb húzom magamhoz, az ölünk pedig találkozik, és finom súrlódás a jutalmunk, melyet nehéz lélegzetvétel követ.

Az ujjai gyorsan igyekeznek az ingem összekötött alját kikötni, majd a gombokkal is felveszik a harcot, amíg a fehér-csipkés melltartóm meg nem mutatja magát. Feltérdel, s a kezemnél fogva magával húz engem is. Ajkaim a mellkasához érnek, s nedves csókokkal kezdem elhalmozni forró bőrét. Hajamat marokba fogja, de nem húz el magától. A nyelvem egy nedves csíkot hagy maga után, mielőtt felpillantanék rá. Kezeim a testem mellé Harry kérésére, és a fehér anyag elhagyja a testemet, s a melltartóm is lelkesen követi.

Pillanatok leforgása alatt találom magam a hátamon, míg Harry a kulcscsontomtól a mellemig húzza a nyelvét, s az ajkai közé veszi a bimbót, melyet nyaldosni kezd. Kezem a hajában, a combjaim széttárva előtte, a józan eszem pedig messze innen figyeli, ahogyan a férfi a testem minden centijét ajkaival kényezteti. Ráfúj a már ágaskodó bimbóra, mire a gyomrom megremeg, s élesen szívom be a levegőt, remélve, hogy célba is ér. Újra megpuszilja, s a másikra tér át.

Lecsókolja magát a már kellően felhevült, többért esdeklő testemen Harry, s a westerncsizmáimtól megszabadít. Belecsókol a köldökömbe, de már érzem is, ahogyan a farmer és a bugyim vékony anyaga lekerül rólam, s teljesen meztelenül fekszem előtte mindenféle szégyenérzet nélkül. A szemeimbe nézve vontatja végig az ujját a combom belső felén, míg a nedves ölemhez nem ér, melyet körkörös mozdulatokkal simogatni kezd. Fogaim satuba fogják az alsó ajkamat, hogy a nyöszörgéseim ne bukjanak ki belőlem a tetteinek köszönhetően. Szabad kezével megkeresi az enyémét, az ujjainkat egybe fonja, míg a lábaim között az arca eltűnik, és már csak a könyörtelen nyelvcsapásaira leszek figyelmes. Hiába is szeretnék csendben maradni, a neve kiszökik egy kéjes nyögés közepette a számon, a szemhéjaim szorosan csukódnak le, és az egész lényem megremeg. Az ujjaim szinte már teljesen elfehérednek, ahogyan az övéit szorítom, de megjegyzést nem tesz arra, hogy esetleg bánná. Lüktető ölemre fúj, én pedig szinte már kényszerítem magam, hogy lepillantsak rá. A vágy még jobban a hatalma alá kerít, amint megpillantom a ötét, rakoncátlan tincseket a combjaim találkozásában. A látvány hasonlóan annyi örömöt ad, mint az ajkai és a nyelve közös munkája.

Ködös elmével figyelem, ahogyan feláll, az ajkain végigszánt a nyelvéve, de közben mindentől megszabadul, amely még a testét takarja. Ahogyan a csizma, és a nadrág lekerül, a bokszere van soron. Összeszorítom a combjaimat, hogy a sajgást valamelyet tompítsam, de nem igazán járok sikerrel. Már hónapok óta nem voltunk együtt, és az előbb is lógva hagyott, így lehetetlenség, hogy a vágyam elillanjon mindössze az összezárt combjaim miatt.

Nem számít, teljesen hidegen hagy, hogy a széna kissé a bőrömet szúja, és, hogy nem a legkényelmesebb hely, mert csak arra tudok koncentrálni, hogy lassan fölém mászik, és az ajkait lágyan az enyéim ellen nyomja. Élőnedvével a combomat kissé megnedvesíti, ahogyan nekem simul. Lábaimat feljebb húzom, a kezeimmel pedig a fenekébe markolok. Homlokát az enyémének támasztja, s lassan, hosszú idő után először eltemetkezik bennem. Felsóhajtok, az ujjaim a fenekébe mélyednek, ő pedig a nyakamba csókol, és egyenletes mozgásra készteti a csípőjét. Végigsimítok az oldalán, egészen a kezeiig, és az ujjainkat most én fonom egybe. Feljebb húzza őket, így a fejem mellett pihennek meg. Az ajkaink folyamatos súrlódásban vannak, a leheletünk eggyé olvad, ahogyan a testünk is minden áldott pillanatban.

Harry mellkasán, már a pólóját viselve fekszek, és csodálom a felkelő nap első fényeit a horizont mentén, miközben az ujjai a hátamon járnak, fel, s le. Csend van, a madarak csicsergése mindössze, amely megtöri a kora reggeli békés csendet.

– Mikor kell vissza menned?

A hangom olyan halk, hogy még a madarak hangja is erősebbnek, és határozottabbnak hangzanak az enyém mellett. Felsóhajt, száját a homlokomra nyomja, s tudom, ez semmi jót sem sejtet.

– Holnap este indulok.

– Úgy volt, hogy hosszabb időt leszel itthon – államat a mellkasára teszem, és úgy nézek bele a szomorú szemeibe.

– Tudom, Cicus, tudom. Hét hónapot leszek távol, és utána leszerelhetek.

– Az még nagyon messze van – a sírás szorongatja a torkomat, s szinte fel is zokognék e hír hallatán, de igyekszem tartani magam. Sohasem látott sírni, hiszen neki a harcmezőn nem arra kell gondolnia, hogy én éppen mennyire is aggódok miatta, s, hogy éjszakákat sírok át, hanem arra, hogy épségben hazajusson, s mindent túléljen.

– Kibírjuk, rendben? Haza jövök hozzád, és utána elhúzunk valami szebb, jobb helyre, ahol a gyerekeink boldogok lesznek, és mi vidáman öregedünk meg.

– Ígéred?

– Ígérem.

Szőke tincseimet a szél szabadon fújja a csendes területem. A hatalmas fák lombjai jobbról-balra, s balról-jobbra mozdulnak, míg az ég szinte már fekete színt öltött. Az eső lába már lóg, de nem tántorít el a mindennapi sétámtól, amely ahhoz a férfihez visz, aki a világon mindent jelentett a számomra.

Homályos látásom, hevesen verő szívem, és a kapkodó lélegzetem, ami mindössze megmaradt nekem, egyetlen egy dolgot kivéve. Remegő lábakkal térdelek le a frissen nyírt, zöld gyepre, s végigsimítok a nagy pocakomon, és újabb kövér könnycseppek gördülnek végig az arcomon, amint a pici mozgolódni kezd. Pontosan ma telt le a hét hónap, amit Harry ígért nekem. A hetedik hónap, amikor szabadon távozhatott volna a seregtől, s a hetedik hónap, amikor is elmondhattam volna neki mosolyogva, hogy egy kis teremtmény már növekszik bennem, akit a szerelmünknek köszönhetünk.

A kezemben pihenő rózsaszál tüskéje az ujjamba hatol, de fel sem szisszenek. A fájdalom, amely immáron negyedik hónapja nem enged, s tudom, hogy soha nem is fog. Kinyújtom a kezemet, és a szélben lengő amerikai lobogón simítok végig, amely a sírkő mellett pihen, emlékeztetve mindenkit arra, hogy itt egy hazáért harcoló katona örök nyugalomra lel.  

Bérelt gyönyörűség

Izgatottan húzom a bőröndömet a reptér hatalmas termináljában, miközben a kíváncsi tekintetem ide-oda cikázik az embertömegen. Érzem, hogy a szívem őrülten ver, s, hogy a lélegzetem igen szapora, ahogyan a vérnyomásom is az egekben van. A tenyerem kissé izzad, ahogyan a bőröndömet fogom, és hirtelen nem is tudom hova tenni ezt a helyzetet. Nem igazán fordult még velem hasonló, így talán emiatt is ingok meg az elképzeléseimben. Őrültség az egész! Fogalmam sincs, hogyan gondolhattam ezt, hiszen a legjobb, mindig az egyenes út. Persze, én újra gondoltam mindent, és másképpen döntöttem, ahelyett, hogy a megfelelő úton maradtam volna.

- Elnézést, segíthetek, hölgyem? – hirtelen megijedem a kérdés hallatán.

A fejemet felkapom, a napszemüvegemet pedig kissé lecsúsztatom esetten az orromon. A tincsem is össze-vissza esnek már a vállamra, hiszen többször is beletúrtam már idegességemben.

- Én.. Én csak várok valakire – nyögöm ki nehezen a szavakat, ezzel megválaszolva a biztonságőr kérdését.

- Csak feltűnt, hogy nem igazán találja a helyét, és körbe-körbe jár – mutat rá a tényekre.

Bassza meg!

- Köszönöm, de megvagyok – bólintok, és visszacsúsztatom az eredeti helyére a szemüvegemet.

Nem süt be a nap, hiszen egy zárt épületben vagyok, még is menedékként használom a kiegészítőt. Tél van, és kinn valóban ragyogó napsütésben lehet része az embernek, amely visszaverődik a fehér hótakaróról.

Úja feszengeni kezdek, és az utasokat szemlélem.

- Biztos, hogy minden rendben? – kérdezi újra a férfi, mire már csak dühös szempárral nézek rá. Lekapom a napszemüvegemet, és az egyik szárát a mellkasának szegezem. Kérdően pillant rám, de aztán mire megszólalnék, egy kéz érinti meg a vállamat, mire a gyomrom bukfencet hány.

Lassan, megfontoltan pillantok hátra a vállam felett, amelyen meg is ragadja kissé a tekintetemet a tenyér, amely rásimul. Egy apróbb bőrbe vésett minta, és pár ezüst karika díszíti a már véleményem szerint amúgy is csodás kézfejet. Követtem a hosszú kar vonalát, mígnem egy arcba nem ütközött a tekintetem, és a szemeimet nem kötötte le a csodás smaragdok látványa.

- Harry Styles? – a hangom olyan halk, hogy szinte már suttogásnak is gyengének bizonyul.

Teljesen felé fordulok, és nagyot nyelek, amikor rájövök, hogy mennyire is kibaszottul tökéletes férfi áll előttem. Testét egy fehér ing, fekete csőfarmer és egy barna csizma borítja, amelyet még a hidegnek köszönhetően megbolondított egy fekete szövetkabáttal. A hosszabb, válláig érő, enyhén göndör fürtjeit egy napszemüveggel fogott hátra.

- Basszus – szalad ki a számon a szó, amikor rájövök, hogy egy mennyire is tökéletes férfivel állok szemben.

- Minden rendben lesz innentől? – szól közbe a férfi, akire pár pillanattal ezelőtt, még a szemüvegem szárát szegeztem fenyegetően. Vagy éppen nevetségesen. Lényegtelen.

- Igen, innentől figyelek a hölgyre – bólint rá Harry, ahogyan mellettem a férfire pillant.

Hangja mély, rekedtes, talán kissé még csábító is. Beleremegek, s azonnal elképzelem, ahogyan fölöttem elhelyezkedve disznóságokat súg a fülembe, miközben a hibátlan kezeivel végigsimít a testemen, amely neki önkényesen hódol be. Fejezd be! Figyelmeztetem magam.

- Nos, ha már megfenyegetted az őrt, szerintem mehetnénk leadni a csomagjainkat – vigyorog Harry.

- Oké, persze – bólintok, és elindulok mellette a megfelelő pult irányába, ahol is a mi gépünk utasai vannak.

Szerencsére csak páran állnak előttünk, így hamar le is tudjuk adni a csomagjainkat, majd megyünk az ellenőrző kapukhoz, ahol hasonlóan percek alatt át is jutunk, s benn vagyunk a váróban. Én azonnal az egyik üzlet felé indulok, ahol megszerzek pár magazint, édességet és egy palack vizet is. Ezek, amelyek sohasem maradhatnak el az utazásaim során. Harry is beáll a sorba, bár ő csak egy üveg vizet szerez magának. Feszengve állok mellette, hiszen még mindig nem sikerült felfognom, hogy mennyire is tökéletes férfit sikerült felbérelnem.

- Megkérdezhetem, hogy miért is béreltél fel? – kérdezi már kényelmesen az asztaloknál ülve, várva a kapunk megnyitásáig, hogy felszálljunk a járatunkra. Kérdően pillantok rá. – Karácsony van, ilyenkor nem igazán szokott munkám lenni. Nem is szoktam elvállalni.

- Akkor miért vállaltad el?

- Nézz magadra – vigyorog rám. – És a hangod is kétségbeesett volt a telefonban. Gondoltam, hogy nagyon is szükséged van a segítségemre.

- Igazából, ami lényeg, hogy nem voltam otthon már jó ideje, és az édesanyám mindig nyüstölt, hogy találtam-e már valakit magam mellé. Aztán, amikor felmerült már egy hónapja, hogy az ünnepekre hazautazom, akkor azt hazudtam, hogy van valakim. Erre persze olyan lelkes lett, hogy azonnal a lelkemre kötötte, hogy vigyem haza bemutatni.

- Te pedig igent mondtál rá úgy, hogy nincs is körülötted senki.

- Nem egészen – húzom el a számat kissé. – Megláttam egy cikkedet a magazinban, és a hirdetést is, bár régebbi volt, de bepróbálkoztam, és hát sikerrel jártam. Amint, te beleegyeztél, csak azután közöltem velük, hogy velem tud tartani. Vagyis velem tudsz tartani.

- Értem. Viszont induljunk, a repülőn lesz időnk még beszélgetni – áll fel, és a fekete táskáját a vállára teszi, míg én is magamhoz veszem a kézi poggyászomat.

A kapu felé menve, még egyszer leellenőrzik a jegyünket, és az útlevelünket, aztán tovább is haladunk. A repülő fedélzetén elfoglaljuk a helyünket, és becsatoljuk az öveinket. Első osztályon vagyok, ami számomra újdonság, mivel én a sima fapados járattal szoktam utazni. Most viszont Harry ragaszkodott a felsőbb körülményekhez. A repülőjegyeket ő vásárolta meg, ami meglepett, hiszen egyértelmű, hogy nekem kell mindent állnom.

A levegőben, ahogyan elértük a megfelelő magasságokat, kicsatolom az övemet, és kényelmesebben elhelyezkedem.

- Mit kell tudnom a családodról? – pillant rám.

- Hu, hát anya valószínű, már azóta vár rád, hogy elmondtam neki, hogy velem tartasz. Szóval biztosan lelkes lesz, és minél több mindent akar majd tudni rólad. Valószínű, hogy már a környék boltjainak teljes kínálatát felvásárolta, hogy a legfinomabb, és legváltozatosabb ételeket szolgáljon fel nekünk. Imád főzni, és azt vallja, hogy egy jó vacsora közben lehet igazán megismerni az embert. És a bor. Mániája minden mellé bort kínálni, általában három fajta megfordul egy étkezés során, az asztalon – felnevetek azon, ahogyan elhadarom, és rájövök, mennyire is szörnyen hangzik mindez. – Egyértelmű, hogy faggatni fog, úgyhogy készülj fel rá.

- Izgalmasnak hangzik – vigyorog rám. – Szeretek enni, úgyhogy azzal nem lesz probléma, viszont a bor. Nem igazán iszom alkoholt, maximum keveset, és azt sem a bor teszi ki.

- Megoldható minden. De előre szólok, valószínű, hogy több pohárral is benyakalok majd az este folyamán – kínosan kuncogok. – Nem igazán viselem jól, amikor anyám ennyire lelkes.

- És a többiek, akik ott lesznek?

- Apukám jó fej, és laza. Eleinte szereti a kemény apukát játszani, aki bármikor képes a lánya miatt akár vért ontani is, de amúgy kenyérre lehet kenni. Imádja a golfot, és a hajókat.

- Űzi is őket? – csillannak fel a szemei.

- Hát vitorlázni jár minden nyáron a Balatonra. A golf, nos, a mi országunkban annyira nem elterjedt sport, a költségek is hozzátesznek. Nos, apa csak akkor űzi, ha éppen nyaralunk valahol, amúgy a televízióban követi az ehhez kapcsolódó adásokat.

- Legalább lesz vele közös témám – feleli. – Még valaki esetleg?

- Hát nagy a család, de szerintem elég, ha a szüleimet ismered valamennyire. A többiek csak ilyen mellékesek – vonom meg a vállam.

- Ahogy gondolod. Rólad mit kell tudnom?

- Rólam? – hirtelen, minden gondolat nélkül kérdezek vissza, mire el is neveti magát.

- Hát a barátnőm vagy, szóval ismernem kell téged. Például, hogyan találkoztunk? – látja rajtam, hogy nem igazán gondoltam bele ilyenbe, a nagy izgalom hatása miatt. – Rendben, akkor mondjuk, legyen valami könnyű. Esetleg megfelel, hogy valami közös barátunknak köszönhetően ismerkedtünk meg egy péntek estén valami pub-ban?

- Oké, nekem megfelel – fogadom el. 

- Akkor most mesélj magadról – kíváncsian vizslat a zöld íriszeivel.

- Hát fogalmam sincs, hogy hol is kezdjem – kínos mosolyra húzom a számat. Nem igazán vagyok az a lány, aki magáról szeret beszélni. – Egy divatblogot vezetek, és szerencsére már annyira kinőtte magát a dolog, hogy a divatszakmában sikerült maradnom, és megállnom a talpamon. Videókat is készítek, amelyekben a divatról, ruhákról, de még néha sminkekről is beszélek. Mindenféle csajos dolog igazából.

- Ismert vagy? – kissé döbbenten kérdezi.

- Nem mondanám így. Ha az utcán szembe jönnek velem az emberek, nem ismernek úgy fel, de ez így van jól. Még is csak egy blogger vagyok.

- Hát, de csak megismernek azok, akik követnek téged. És ha megélsz belőle, akkor nem kevesen érdeklődhetnek irántad, hiszen a különböző cégek kétlem, hogy mindenkinek adnak a termékeikből.

- Azért látom otthon vagy a témában.

- Most mondjam, hogy utánad néztem? – nevetett. – Mindig szoktam egy ki kutatást végezni, hogy valamelyest megismerjem az aktuális partneremet.

- Akkor feleslegesen jártatom a szám – hüledezek.

- Szeretem hallgatni, ahogyan beszélsz – vallja be, mire arcomon enyhe pír jelenik meg, s a tekintetem kissé el is fordítom.

- Egy pillanat, és visszajövök – álltam fel.

A sok víz megtette a hatását, így a mosdóba megyek, amely meglepően sokkal tágasabb, mint egy fapados járaton. Megnyitom a mosdót, és az arcomat finoman megmosom, de csak annyira, hogy a sminkem ne kenődjön el. A hosszadalmasabb utazások során vízálló sminket szoktam használni, hiszen semmi erőm még ellenőrizgeti időközönként, és javítgatni, ha éppen valami elcsúszott. Elzárom a csapot, és egy papírtörlőbe meg is törlöm, mire halk kopogás szakítja meg a tükörben lévő szemlélődésemet.

- Egy pillanat – kiálltok ki, és kidobom a használt papírdarabot.

Az ajtót kinyitom, de nem tudok kilépni, mert a másik felén lévő személy azonnal befelé taszít vissza, a mosdó belsejébe. Hallom, ahogyan a zár ráfordul, így biztosítva bennünket, hogy senki sem zavarhat meg minket.

- Szerintem egyedül is menni fog, bármit is szeretnél itt – nézek Harry szemeiben.

Tekintete csillogó, és a keze már a csípőmet öleli. Hosszú ujjai a bőrömbe mélyednek, a blúzom vékony anyagán keresztül, a lélegzetünk egybeér, és a hátamon végigfut a hideg, ahogyan közelebb hajol, és a meleg lehelete megérinti enyhén pozsgás arcomat. Ajkait végighúzza az enyémeken, én pedig önkényesen lehunyom a pilláimat, és már csak az érzékekre, az érzésekre figyelek, amelyek magukkal ragadnak minden pillanatban, amelyet megélünk.

Váratlanul találom magamat a pulton ülve, a lábaim között Harry csípőjével, amely az ölemnek simul tökéletesen. Kezei már a nyakamnál vannak, tartva a fejemet, míg az ajkai engem érintenek meg, bár a csókkal még kellően várat. Tudja, hogyan kell egy nőt megérinteni. Annyira határozott, és finom mozdulatokat tesz, hogy már beleremegek a várakozásba. 

Kis puszit hint a szám egyik, majd a másik sarkába, aztán végre megcsókol, én pedig éhesen kapok az édes ajkak után, amelyek teljesen elveszik az eszemet. Nyelve megtalálja az enyémet, és perzselő táncra hívja, míg a kezét bátran csúsztatja le a testemen, egészen a felsőm szegélyéig, amelyet meg is fogva elkezd felfelé húzni, míg mellém nem rakja az anyagot.

Én sem tétlenkedve kezdem el az ingétől megszabadítani, amelynek következtében csodás napbarnított bőre tárul elém, amelyeket kusza, összefüggéstelen minták díszítenek. Nem sokáig tudom vizslatni a felsőtestét, mert kissé megemel, és sietve szabadít meg az alsótestemet takaró ruhadaraboktól is. Nem tétlenkedik, amelyet díjazok, bár pontosan tudom, hogy az idő hiánya inkább, amely rájátszik a sietős tempóra.

Ujjaival végigsimít a lüktető ölemen, és belém is siklik két ujjával könnyedén. Az ajkait kóstolom, miközben a kezeim az övcsatjával, és a sliccével veszik fel a harcot. Odanyúl, és segít, ám előtte még kivesz a zsebéből egy fóliacsomagot. A kis cserkész.

- Mielőtt bármit is mondanál, nem szokásom lefeküdni az ügyfeleimmel, ahogyan ezt veled is tisztáztam – a szemeimbe néz, a számba motyog, és az ölembe hasít minden mozdulata.

Bólintok, bár nehéz figyelnem a szavai értelmére. Nem is igazán tartom szavahihetőnek, de ráhagyom, mert nem érdekel. Visszarántom magamhoz, és tüzesen megcsókolom, aztán a kezét elveszem az ölemtől, mire kapcsol, és már csak a csomagolás szakadásának hangja tölti be a kis teret.

Másodpercek töredéke alatt érzem meg, ahogyan finom mozdulattal hatol belém, s tölt ki. Lábaimat a dereka köré fonom, és átadom magam a rohamos tempónak, amelyet diktálni készül.

Melegem van, és a megkönnyebbülésért rimánkodom. Ujjaim rátalálnak a rendezetlen tincseire, amelyek segítségével közel tartom magamhoz, bár csók nem csattan el, csupán a kapkodó lélegzetünk ér egybe. Tekintetünk viszont kapcsolódik, bár nehéz nyitva tartanom a szemeimet az élvezethullámoknak köszönhetően. Még is rabul ejt a zöld tekintete, amellyel áthatóan figyeli minden rezdülésemet.

Egy kisebb sikkantás hagyja el a számat, mire Harry azonnal a tenyerét a számra illeszti, és féloldalasan elmosolyodik, ahogyan tovább ostromol a heves csípőmozdulataival.

Érzem, hogy az ölemben egyre jobban épül az érzés. Ujjaim a hátába mélyednek, és tudom, hogy még nyomokat is hagynak a körmeik maguk után, de meg sem rezdül. Fejemet a vállára hajtom, és átadom magam az élvezetnek, amelyet nyújt nekem. Szorosan ölel a testéhez, miközben ő is átéli a beteljesülés csodás érzését.

Lassít, míg végül meg nem áll, és ki nem húzódik belőlem. Pár papírkéztörlőt vesz magához, és megtöröl, majd az kondomot egy másikba csomagolja, és mindent a szemetesbe hajít. Minden szó nélkül segít le a pultról, s lassan öltözködni kezdünk. Egyikünk sem szólal meg, de még mielőtt kilépnénk a mosdóból, visszahúz, és egy finom csókkal ajándékoz meg, amely után, megfogja a kezemet és úgy vezet vissza a helyünkre.

Jeges este

Az ittas állapotban lévő pár szinte feltépte a srác házának ajtaját. A vágy a tetőfokán tombolt már rég bennük. Mind a kettőjükben égett a tűz. Eszük ágában sem volt finomkodni, csak a vadság, s a forró szenvedély éltette őket. Azt vallották, hogy egyszer élnek, s mindent ki kell próbálni. A határok azért voltak mindig is, hogy az emberek átlépjék azokat.

A házat az éjszaka sötétsége vette uralma alá már jó ideje. Bár inkább a reggel felé közeledett az idő, a szürke homály még makacsul tartotta magát, s ezzel együtt a szenvedélyes pár románcát is titokban.  

Göndör hajú, gyönyörű szemű fiú, akinek még így a sötétségben is tökéletesen látszódtak csillogó, zöld íriszei, a lány cipőit a földre dobta, ami hangosan találkozott a parketta kemény anyagával, ahogyan a levéltáska is. 

Harry nem bírt vándorló, hatalmas kezeivel, hosszú ujjaival. A lány combját kezdte el simogatásaival kényeztetni, míg nyelve a lány száját vette birtokba. Forróság, a vágy tapintható volt a legmagasabb mértékben kettőjük között. Kegyetlenül tépték egymás ajkait, és ez mást talán megrémisztett volna, ők könnyedén nyomták még keményebben egymás ellen ajkaikat. Hirtelen az ölébe kapta erős karjaival lányt, lerúgta csizmáit, és már nagy, hosszú lépteivel a háló felé vette az irányt, ahova hamar meg is érkeztek.

Kecses lábaira állította a nőt, aki már szédülve kapaszkodott meg a férfi felkarjában, hogy talpon maradjon, s ne szédüljön el. Harry csókja mámorító volt. Teljesen fejét vesztette, pedig még semmi jelentőség teljeset nem tett vele. Vágyakozó tekintettel várta a férfi következő lépését. Epekedve nézte, ahogyan a vágya tárgya megszabadul ingétől, pólójától, zoknijaitól. Ám amint a nadrágja öv csatjához nyúlt volna a göndör szívtipró, erőt véve magán a nő odanyúlt.

Harry ajkai bíztató mosolyra görbültek, amikor is megérezte az apró ujjakat nadrágjának korcán. Lenézett a nő piruló arcára. Végül szó nélkül hagyta, s azon volt, hogy könnyítsen a zavartságán. Kezei közé fogta a nő csodás arcát, és ajkait bekebelezte. Pillanatokon belül megérezte, hogy az erekciója körül már kicsit könnyebb, vékonyabb anyag van csak. Megőrjítette a fiatal nő, így egyáltalán nem volt számára meglepő, hogy ilyen hamar izgalomba jött tőle.

A nő erőt merített a bátorító csókból. Kicsi tenyereit Harry fenekére vezette a csőnadrág alatt, és szemérmetlenül belemarkolt. Szájába halt el a srácnak mély nyögése. Végül lejjebb tolta, míg le nem esett a földre a nehéz, enyhén vastag anyag. Harry segített neki, így már csak egy fekete bokszeralsóban állt a kissé zavarban lévő nő előtt. Srácnak tetszett ez a kis félénksége, bár valóban nem értette, de inkább nem hánytorgatta fel neki. 

Újra magához vonta a törékeny testet, s ajkaik ismételten párra találtak. Míg egyik kezével biztosan tartotta a lány a tarkójánál, míg másik keze útra indult, és a lányéba fonódott. Lassan maga felé húzta, egyenesen az ágyékához. A lány, gondolkodás nélkül markolta meg finoman, míg nyelvét a srác szájába csúsztatta át. Tetszett neki, hogy már most készen áll rá Harry. És tudta jól, hogy ő is mennyire kívánja már.

Fiú magában megjegyezte, hogy mennyire is tetszik neki ez a vadabb lány. Elengedte a kezét, s a szoknya alá, egyenesen fenekére vezette. Előre lépett, így a lány kénytelen volt hátrálni. Ez egészen addig ment így, amíg hanyatt nem feküdt, Harry pedig fölé nem magasodott.

Apró csókokat hagyott a lány testét, egészen a lábfejéig, amint végigért, felcsókolta magát az enyhén reszkető testen. A lány lehunyt pillákkal élvezte a mézédes kényeztetést, amit a srác a tökéletesen puha, ám forró ajkaival hagyott a bőrén. Még ruhában volt, és csak arra várt, hogy mindentől megszabadítsa a fiú. Várta a pillanatot, amikor is teljesen egybeolvadnak, s kizárják a múltat, a jelent és a jövőt. Csak egymásnak fognak élni, és minden más mellékessé válik majd. Ám amikor arra lett figyelmes, hogy elválik tőle a hőn szeretett srác, zavartan nyitotta fel szemhéjait. Csak a távolodó alakot látta. Felült, s tehetetlenül várta, hogy mi is a következő jelenet.

Pillanatok perceknek tűntek, talán még óráknak is érezte őket. Már azon gondolkozott, hogy a srác után ered, ám abban a pillanatban lépett be az erotikával fülledt helyiségbe egy üveg tállal a kezében, ami szárazjeget tartalmazott. Gondolataival játszani kezdett, hogy vajon mi járhat a göndör Adonisz fejében, de inkább a pillanatnak élt, s hagyta magát az árral sodródni.

Harry tisztában volt azzal, hogy a lány gondolatai az egekben száguldhattak, amikor is visszatért a szobába. Féloldalas mosolyával nézett a már ülőhelyzetben lévő lányra, akinek arcán vágyakozás és a zavartság vetekedett. Elhelyezte az éjjeliszekrényen az üvegből készült tálat, és az ágyra mászott. Térdelt, s a lányt is felhúzta magához. Nem csókolta meg, pedig a lány már sóvárgott az ajkai vágyának kielégítése után. Harry keze az oldalát simogatta egészen a rövid felsőként viselő darabig, amit könnyed mozdulattal vett le a lányról. A fiú visszafogta magát, pedig szíve szerint letépte volna az összes felesleges darabot a lány testéről, de az eszére kellett hallgatnia.

Hátára fektette a lányt, s a szoknyája alá csúsztatta kíváncsi ujjait. Megfogta a vékony anyagot, és lehúzta hosszú, kecses lábain. Földre hajította nemtörődöm módon, és a figyelmét továbbra is a lánynak szentelte, aki gyorsan emelkedő, és süllyedő mellkassal terült el alatta. A csipkés tangát még a lányon hagyta, ám helyette magát szabadította meg a kendőjétől. 

Ajkait a lányéval egyesítette. A kendőt lazán maguk mellé helyezte, miközben minden vágyát a csókban adta át a kiszolgáltatott lánynak, aki még nem is sejtette, hogy mit is tervez vele a szeretője. Harry megkereste a lány kezeit, és amint egybefonta ujjaikat, a lány feje fölé húzta finoman azokat. Egyik kezét elengedte, s a kendőért nyúlt, majd vissza a fejük fölé. Elszakadt a lány ajkaitól, és átfűzte a rácson az amerikai zászló mintázatú anyagot. 

A lány tehetetlenül pislogott nagyokat a fölötte elhelyezkedő srácra, amikor is megkapta a béklyóját. Gondolta, hogy játszani fognak az este folyamán, de az eszébe se jutott, hogy korlátozva lesz. Hogy nem érintheti meg az általa tökéletesnek vélt testet. Szíve gyorsabban vert, és fogalma sem volt, hogy a félelemtől, vagy az izgalomtól. Harry végigsimított a lány arcán, és egy apró puszit helyezett rá. 

- Ha nem érzed jól magad, vagy csak nem szeretnéd, szólj. Egy szavadba kerül és szabad vagy - suttogta a lány duzzadt ajkaira a szavakat.

A lány bólintott. Egyszerűen csak ennyivel volt képes jelezni a fiú felé, hogy megértette. Ám ezúttal meg is nyugodott, és már biztos volt benne, hogy csak is az izgalom, az új dolog megismerése dobogtatta meg ennyire a szívét, s emelte fel testének hőmérsékletét.

- Akkor, most hűtsük le kicsit a hangulatot - hagyott a lány füle mögött egy apró puszit, Harry.

Harry hangja drogként hatott rá, ahogyan a csókjai és érintései is. Elhitte minden egyes szavát. Bízott benne, s ennek oka volt. Érzelmei egyre jobban kibontakoztak Harry iránt, aki kellően kiérdemelte azokat. Komolyabban kezdett el érdeklődni a számára tökéletes srác iránt.

A jeges tál közelebb került testéhez, s pontosan tudta mi is vár rá. Harry az ujjai közé vett egy darabot a jegek közül, majd szájába csúsztatta. Jobban a lány fölé magasodott, s lehajolt, míg a jég kilógó része meg nem érintette a lány nyakának bőrét. 

Szemhéjait szorosan hunyta le, amikor a bőrén megérezte a jég fagyos érintését, s mellette a srác ajkait. Egyszerre rázta a hideg, s lett melege. Libabőrös lett az egész teste, ahogyan felszántotta a srác, a nyakától egészen a mellkasáig a bőrét. Felszisszent, amikor is mellbimbóját érintette a már olvadásban lévő jég. Egyből megkeményedett, s feszíteni kezdte. Harry nyelt, s a minimális jégdarab, ami megmaradt könnyedén csúszott le a torkán. Ajkaival közrefogta a bimbót, s kényeztetni kezdte hűs ajkaival és nyelvével. Körkörös mozdulatokat tett, s arra törekedett, hogy a lányból egyre nagyobb sóhajokat csaljon ki. Hamar el is érte a hatását. A lány lehunyt pillákkal élvezte, ahogyan a puha ajkak érintik bőrét, s a forró nyelv körkörös mozdulatokat írt le a mellbimbója körül. Amint megfelelőnek találta Harry, megcsodálta művét, majd egy jégkockát vett magához újra, s a másik keblével is elvégezte ugyanezeket a mozdulatokat. Miután mind a kettő bimbó tökéletesen állt, a fiú egy könnyed csókkal ajándékozta meg a lány ajkait.

Újabb jég került a fiú kezébe, de a száját továbbra sem volt képes elszakítani a lány perzselő bőrétől. Hasán csókolt végig, egészen a fehérneműjének széléig, ahol is ajkait a jég hideg érintése váltotta fel. A fagyos tárgy könnyedén csúszott végig csipkézett fehérneműjének korcán. Izmai összehúzódtak. Szabálytalanul vette a levegőt, s szinte már remegett minden egyes érintés miatt, amit a srác mért rá.

Harry felnézett a lány arcára, s boldogsággal töltődött el, amikor is felmérte, hogy a lány mennyire is élvezi a helyzetet. Tovább folytatta az érzéki kínzását, ám mielőtt a jégdarab elolvadt volna, türelmetlenül kettészakította a csipkés anyagot. Lány remegett, de nem a félelemtől, hanem a vágytól, ami már felemészteni kezdte egész lényét. Vére a fülében dübörgött, s szíve sietős tempóban vert. Ám amikor megérezte szeméremdombján a fagyos jelenséget, felsikított. Harry egyből felkapta a fejét.

- Befejezzem? - hangja aggodalommal volt tele.

Nemlegesen rázta a fejét. Szavakat nem volt képes formálni eltátott ajkaival, amelyek már szárazzá váltak. Egyszerűen csak ennyi telt tőle a kiszolgáltatott helyzetben. Harry csak elmosolyodott, ahogyan nézte a vágyakozó tekintetet, amivel a lány nézett fel őrá. Ahogy a jég még csak nedves nyomott hagyott maga után, a srác ujjai között elolvadt, a lány lábait felhúzta, s széjjelebb tette.

- Illően meg foglak kóstolni, Cicus - hangja a szokottnál is mélyebb volt, mondhatni, hogy a hideg futott végig a lány egész testén.

Harry ajkai a lány belső combját járták be édes csókokkal. Puha húst csak úgy habzsolta, egyre beljebb, s beljebb. Mikor elért a lány legféltettebb, legérzékenyebb és a legörömtelibb pontjához, a másik lábához hajolt, ahol hasonlóan járt el. Ám ekkor nem parancsolt megálljt magának, hanem ajkait a lány lüktetőnőiességére nyomta, s édes puszikat hagyott rajta. A lány sóhajtozott, s szemhéjait lecsukva élvezte, ahogyan a srác nyelvével kalandozik benne. Vér a fülében dobogott, és úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban darabjaira hullhat.

A fiú ráfújt a lány csiklójára, akinek háta ívbe hajlott, és mindössze béklyójának köszönhetően tudott egy helyben maradni, a csípőjét leszámítva. Harrynek kellett egy helyben tartania.

Egyik kezével lefelé nyomta a lány kecses csípőjét, míg másikkal simogatni kezdte. Érezte a lány nedvességét, azt, hogy már mennyire is vágyakozik a férfira. Harry is már arra a pillanatra várt, hogy beletemetkezhessen a lány forróságába, ám még várnia kellett. Bokszere már fojtogatta, még is óvatosan nyúlt a lányhoz, és kényeztette tovább, ajkaival, nyelvével és az ujjaival. Imádta a lány ízét, mint a mézet, olyan édesnek tartotta. Ez volt az a pillanat, amikor még jobban belebolondult. Eddig is nehezen fogta magát vissza a közelben, de most, hogy megkóstolhatta, a megszállottjává vált. Többet akart, sokkal többet. Érezte, hogy a lány már igen a határon mozog. Nyelve járásán lassított, ám egyre mélyebb nyalintásokkal illette az érzékenyen lüktető területet. Csodás dallam volt füleinek a lány nyögése. Szíve hevesebben vert, azért, mert tudta, hogy ezt az élvezetet ő okozta az alatta fekvő csodás lánynak, akiért annyira rajongott. Még egy igen intenzívet nyalintott, s ujjait is erőteljesebben tüntette el benne, és a lány egy sikkantás közepette, szemhéjait összezárva esett szét alatta. Addig nyalta, amíg az utórezgés is le nem csillapodott a felhevült testben.

Harry felmászott a zilált lányhoz, aki a levegőt kapkodta. Nagyokat pislogott, hogy rendesen fel tudja tárni csillogó íriszeit. Egymás tekintetében vesztek el. Szenvedélyes csókba invitálta a srác, amibe gondolkodás nélkül ment bele a lány. Tépték egymás ajkait, s élvezték egymás mámorba ejtő ízét. Lány érezte a duzzadt ajkain saját örömének ízét, és ez. ha lehetséges volt, még jobban feltüzelte.

- Elengedsz? - kábultan motyogta a fiú ajkaira kérdését.

Egyből cselekedett Harry, és kioldozta a lány kezeit. Csuklóit kicsit masszírozta, miközben ajkaik újra egymásra találtak. A lány, most már, hogy kezeit használni tudta, levezette végig őket a srác izmos hátán, egyenesen a formás fenekéig, amiért annyira rajongott mindig is. Belemarkolt, mire Harry a csípőjét előre billentette, ezzel a lány lüktető nagy ajkait dörzsölte meg. Mind a ketten felnyögtek. A lány a vékony anyag alá vezette apró kezét, és így kezdte el megszabadítani az utolsó akadályozó ruhadarabtól Harryt. Végül a fiúnak kellett segítenie, és ily módon került a földre. Innentől kezdve semmi nem gátolta meg őket abban, hogy eggyé váljanak.

Harry megfogta az erekcióját, és a lány nagy ajkaihoz vezette. Azzal kezdte el újra izgalomba hozni, az amúgy is neki köszönhetően heves lélegzettel rendelkező lányt. Ajkaik már régen nem csókolták egymást, csupán összesimultak. A kifújt lélegzetük egybeolvadt, ahogyan a tekintetük is. A lány a lábait jobban széttárta, ezáltal még közelebb érezhette magához Harryt, aki minden szó nélkül hatolt belé lassan, kíméletesen. Ujjaikat egybefűzték, ahogyan tekintetüket is.

Mind a ketten tisztában voltak, hogy nem egy vad szexről szól a ma este, hanem szeretkezésről. Érzelmeik kiteljesedéséről. Gyengéd érintések, csókok, édes suttogó szavak. Bármennyire is tűnt a lánynak, vadnak a fiú pár mozzanata, pontosan tudta, hogy bízhat benne, vigyáz rá. Biztonságban érezte magát.

Lassú, ám annál is intenzív, mély lökésekkel érte el Harry, a lány örömének pontját. Pontosan tudta, hogy hogyan is kell elérni, hogy a lány sikítsa a nevét. Nem is telt el sok idő, amikor is a nevét nyögte minden egyes mozdulatánál. A lány, Harry csípője köré fonta lábait, ezzel még közelebb férkőztek egymáshoz. Vészesen hajszolták egymást a kielégülés felé.

A lány lehúzta magához Harry arcát, és finoman, érzékien csókolta meg. Csupán ajkaik játszottak egymással, számukra még is többet jelentett, mint bármilyen heves, nyelves csók. A fiú, a lány arcát simogatta, míg másik kezével a csípőjét tartotta egy helyben. Tisztában voltak azzal, hogy bármennyire is lassú a tempó, hamar véget ér e csodás együttlétük. Akaratosan hajszolták a mélyebbnél, mélyebb lökésekkel a gyönyörűket, amire nem is kellett oly sokat várni.

Harry apró puszikkal halmozta el a lány nyakát, és mellkasát, miközben még jobban lassítani kezdett. Combjait simogatta, amiről hamar melleire tért át. Bármennyire is szerette volna tovább húzni a dolgot, nem tudtam, s végig söpört a lány testén az öröm. Ahogyan Harry körül összerándultak az izmok, ő is a saját örömére talált, s a lány nyakába temette arcát, amikor is egy öblös nyögés hagyta el, formás, enyhén cseresznyeszínű száját.

A lány kezével kisimította Harry homlokából a nedves tincseket, s rövid puszit helyezett arcára. Arcán egy minimális fintor jelent meg, amikor is megérezte magában az ürességet, és a fiú, mellé feküdt. Szorosan az oldalához bújt, a kezét a fiú szíve fölé helyezte.

Fiú szorosabban fonta köré karjait, s feje búbján hagyott egy édes puszit. Csupasz hátát kezdte simogatni, míg végül az álmaik úrrá nem lettek rajtuk.

Kiss, Bite, Fuck me

Autómmal már órák óta tartó úton voltam. Az ország másik felébe igyekeztem, de már igazán könyörögtek végtagjaim egy kis kinyújtózásért. Nap már a horizonton is alig látszódott, így eldöntöttem, hogy egy éjszakát igazán megérdemlek egy kellemes hotelben, puha ágyban.

Lekanyarodtam az útról, egy kastélyszerűen megépített hotel udvarába. Leparkoltam a többi autó mellé, táskámat magamhoz vettem, s ki is szálltam. Tekintetemmel a környezetet vizslattam, amely nem éppen a legbarátságosabbnak volt nevezhető.

Forgóajtón bementem, s a puha vöröslő szőnyegbe cipőmnek sarka könnyedén süllyedt be. Az épület csendes volt, mintha csak kísértet járta volna. Fény erőteljesen töltötte be a drágakövekből kirakott csillároknak köszönhetően. Régies belső berendezés.

Egyenesen a recepcióhoz mentem, ahol is egy tökéletes konttyal, s mosollyal megáldott szőke lány állt.

- Jó estét – köszönt elsőként kedvesen ám kimérten.

- Jó estét – mosolyogtam. – Egy szobát szeretnék ma éjszakára.

Tudattam vele, mire aprót biccentett, s a komputeren kezdett el begépelni valamit. Pár pillanat után még kérdéseket tett fel, majd átnyújtott egy kulcsot. 

Megnyomott egy csengőt a pulton, így másodpercek leforgása alatt meg is jelent mellettem egy hordár, aki kérdezés nélkül ragadta meg bőröndömet. Előre ment, amint átnyújtottam neki a kulcsot. Hosszú lépcső, szűk hasonlóan terjedelmesen hosszú folyosó. Vöröslő kárpit ott is jelen volt, ahogyan a hófehér falak, amelyeket festmények díszítettek.

Pár fokot sikerült még csak megtennem, amikor is egy mély, igazán rekedtes, de őrjítően szexi hang csapta meg fülemet. Szemeim sietősen keresték meg az alakot, akihez a fülbemászó hang tartozott. Alsó ajkamat beszívtam, ahogyan végig mértem monumentális alakját.  

Alsótestét fekete csizma, és szűk nadrág fedte, míg felsőtestét egy alig begombolt ing, s zakó. Hosszú haját egy kalappal fogta hátra arcából, míg szemeit napszemüvege takarta. Közölte kimérten a szőke lánnyal, hogy a szokásos szobáját kéri, majd oldalra pillantott, s tekintete megakadt érdeklődő tekintetemen. Szemüvegétől megszabadult, s még oly távolságból is tökéletesen láttam csodás zöld íriszeit, amelyek magukkal ragadtak. Aprót biccentett, melyet fogalmam sem volt, hogyan is kellett volna kezelnem.

Hasonlóan cselekedtem, majd jeleztem a hordárnak, hogy mehetünk. 

Megszabadultam ruháimtól, s a fürdőbe sétáltam. Hasonlóan régi stílust képviselt a helyiség, ahogyan a hálóm többi része is. A helyiség már gőzzel volt megtelve, s forróság volt, így el is zártam a csapot. Először az egyik, majd a másik lábamat helyeztem a habok közé, míg bele nem engedtem magam teljesen.

Forró víz ellazította végtagjaim, merev izmaim. Kezembe vettem a borosüveget, s a poharat, majd a vöröslő itallal töltöttem meg félig poharam. Kényelmesen hátradőltem, s belekortyoltam a hűs italba. A lába gyér fénnyel töltötte csak be a helyiséget, amely még kellemesebb hangulatot adott az egésznek.

Szemhájaimat lehunytam, ám ezt alig tettem meg, neszt hallottam a résnyire behajtott ajtó mögül. Feljebb ültem, s kilestem, de semmit sem láttam. Kis ideig figyeltem, hallgatóztam, de mit sem értem el vele. Visszahelyezkedtem kényelmembe, és tovább élveztem zamatos, édes borom.

Bő fél óra pihentető áztatás után kiszálltam a kád még mindig meleg vizéből. Testem köré tekertem egy törülközőt, majd az üres borosüveget, s a poharat megfogva oltottam le magam után a villanyt, s lépkedtem a hálóba. Lámpáknak fényébe árnyékot pillantottam meg, mire újra körbenéztem. Szívem őrülten vert. Mire újra a téglafalra néztem, az árnyéknak nyoma sem maradt. Biztos voltam benne, hogy csak a képzeletem játszott velem. Bor és a forróság nem a legjobb párosítás.

Magam mögött behajtottam a szoba ajtaját, az asztalra helyeztem a poharat, s üveget. Törülközőt leejtettem a földre, s táskámhoz lépve magamhoz vettem egy tiszta bugyit, s fehér trikót. Az ablakhoz léptem és kinéztem. Mögöttünk egy erő húzódott, az eső szakadt a szél pedig erőteljesen fújta a fák ágait, leveleit. Vihar volt készülőben.

Elhúztam a sötétítőt, leoltottam a lámpát, és az ágy vastag, nehéz takarója alá bújtam. Hátamon feküdtem, szemhéjaimat szorosan lehunytam, s a szél hangjára igyekeztem mielőbb álmaim világába zuhanni.

Hangok. Édes, kellemes hangok, amelyek nevemet suttogják mocskos szavakkal körülvéve. Csodás rekedtség, finom simogatás. Meleg anyag takarása eltávolodik testemről, szívem egyre hevesebben kezd verni, amikor piszkos szavakat suttog hangján csípőmnél bőrömbe. Ajkai puhán simogatják hasam, miután feljebb húzta felsőtestemen az agyagot. 

Nevem édesen gördül végig nyelvén, amelyet végig is húz csípőcsontomtól a másikig, leheletnyi bugyim anyaga korca mentén. Beleremegek. Nyöszörgök. Míg ő tovább kényeztet, s a gyönyör felé sodor, pedig még hozzám sem ért ott, ahol a legjobban vágyom csinos szájának érintésére. Várom, vágyakozva várom, hogy csintalan nyelve melyik területet fedezi fel következőleg. Feljebb araszol, köldökömbe mártja nyelvét, amelyet végighúz szegycsontomig, miközben eltűntetni próbálja rólam felsőtestemet most már aligha takaró textilt.

Segítek, készséggel segítek neki. Felemelkedem, s az anyag már csak a padlót öltözteti. Mellkasom sűrű emelkedése, és süllyedése tanúbizonyságot ad arról, hogy vágyam már igen magasan jár neki köszönhetően. Kezem lepedő anyagát elhagyja, hajába túr, s addig húzza, míg torka mélyéről vágyakozó nyögés fel nem tör.

Meleg lehelete simogatja bőröm, ahogyan mellem felé közeledik, és a rózsaszín bimbót a szájába nem veszi. Hangosan nyögök, élvezem, élvezem azt a csodát, amelyet nyújt, nekem, csak is nekem. Hátam ívben feszül meg, s még több kényeztetésért könyörög. Alsó ajkamba vésem felső fogsorom, szemhéjaimat szorosan préselem össze, a nyögök.

Teste csupasz, mocskos meztelenség, amelyben eggyé olvadunk a forró valóságban. Érzem merev péniszét, érzem mennyire is vágyakozik után, csak is utánam. Engem akar, nekem akar gyönyört szerezni, senki másnak.

Fogai bőrömet karcolják, ezzel még több élvezetet nyújt, s kétség sem fér hozzá: tökéletesen érti, miként is omolhat szét egy nő, alatta.

Mind a két bimbó az égnek mered, s a helyiséget fényvillanás tölti be, amelyet a vihar okoz. Hangos mennydörgés és a nyögésem, amely csodálatos duót alkot. Hajából hátára vezetem a kezeim, körmeimmel felkarcolom bőrét, mire fogait oldal hasamba mélyeszti.

- Csókolj, harapja, dugj meg – nyöszörögve hagyják el számat e mocskos szavak, amelyek körül egyet már teljesített is.

- Az a tervem, az a tervem, bébi – motyogta izgatottsággal teli hangon.

Lábaimat könyörtelenül feszíti szét, ujját a falatnyi csipke alá csúsztatja, és könyörtelenül kettészaggatja. Behajlítja lábaim, közéjük helyezkedik, ráfúj csiklómra, mire hangom újra egyesül a mennydörgéssel.

Nyelvét belém mártja, majd fogaival húzza meg kissé az érzékeny részt, mire remegni kezdek. Még széjjelebb tárom előtte lábaim, de ő csak tovább dolgozik. Nyelve könyörtelenül csap le rám minden egyes pillanatban, míg ujjai hüvelyemben tűnnek el, ezzel fokozva a vágyat, azt a vágyat, amely már azért sikolt, hogy magát, merev farkát temesse el bennem.

Újra ívbe hajlik a hátam, a gyönyör sugara felrepít. Ismételten hajába túrok, húzom, mire érzékeny csiklómra nyög. Felkiáltok, amikor fogaival ismételten fájdalmasan, még is csodásan csap le rám, s addig húzza, míg a varázslatos érzésből vissza nem zuhanok a valóságba, a viharos éjszakába.

Fel sem fogom az egészet, amikor is már fölöttem van, erekciójával belém vágódik, és már is mélyről jövően felnyög. Felnyögi nevem, amely a legszebbnek tűnik ajkai közül. Két kezem lefogja jobbjával, míg másik keze csípőmnél tart, s szinte a matracba présel, ahogyan diadalittasan, keményen mozgatni kezdi csípőjét. Könyörtelen tempót diktál, s tényleg eleget tesz kérésemnek. Megdug, megcsókol és megharap, akkor és ott, ahol, és amikor csak akarom.

Kéjesebb nyögéseket hallatok, míg ő fogait újra bőrömbe mélyeszti. Bimbómat ismételten édesen kínozza, ám ez egy cseppet sem csökkent tempóján, s intenzivitásán. Feltérdel, kihúzódik belőlem, és már is hasamon találom magam. Csípőmnél fogva megragad, felemel, és újra kitölt. Acélosan, erőteljesen.

Ujjaim ráfonódnak az ágy rácsaira, fejemet hátra vetem, és keményen élvezek. Minden egyes becsapódása örömöt nyújt. Hosszú ujjai csípőmnek puha húsába mélyednek, s azáltal felránt magához, így még mélyebben érzem hosszát magamban.

- Bassza meg – kiáltok fel.

Fejemet vállára hajtom, de egy másodpercnyi időt sem vesztegetünk. Mozgok, hajszolom az érzést, amely már igen magasan épült meg bennem. Hajszolom a sajátom, és az övét is.

Mielőtt újra visszaereszkednék rá, elém jön, könyörtelenül belém csapódik, amely meg is hozza a hatást. Felkiáltok a csodálattól, amelyet nyújtott. Érzem örömét, érzem lényét magamban, amely lusta mosolyt varázsol ajkaimra.

Lihegek hangosan, ahogyan ő is. Hajam nedves, ahogyan bőröm is, s az övé is. Felemel, lefektet, fölém hajol, ajkait egy pillanatra enyéimre nyomja, betakar, s már is csak emlék volt, amely percekkel ezelőtt még a jelenvalóság. 

Fáradtan fordultam másik oldalamra, s felnyögtem, amikor is telefonom csengőhangja megszólalt: It's what you do, It's what you see, I know if I'm haunting you, You must be haunting me... [szerk.: ez az, amit csinálsz, ez az amit látsz, tudom, ha kísértelek, neked is kísértened kell engem.]

Édes reggel

Késő reggel ébredtem csodás álmomból. Testem körül még mindig éreztem a védelmező karokat, amely azonnal mosolyt csalt még fáradt arcomra. Kezemet a takaró meleg anyaga alá csúsztattam, s végigsimítottam a végtagon. Óvatosan fordultam meg, hogy fel ne ébresszem a még szuszogó srácot. Mosolyom csak szélesebb lett, amikor is megpillantottam a könnyedén elnyílt ajkait, rakoncátlan, göndör tincseit, ahogyan elterültek a párna fehér anyagán. Közelebb hajoltam hozzá, s egy apró puszit nyomtam felső ajkára, minek hatására pillái megrebbentek, ám átfordult másik oldalára, s már aludt is tovább. 

Kicsúsztam a melegség alól, s halkan igyekeztem mihamarabb elhagyni a szobát. Biztos voltam abban, hogy még egy kis alvás ráfér, hiszen a munkája által a pihenés igazán mellékes dologgá vált számára.
Az ajtót csupán behajtottam csak, s úgy ahogy voltam lesétáltam a konyhába. Hűtő elé állva egy mostanában sokat hallott számot kezdtem el dúdolni, míg feltérképeztem, hogy mit is készíthetek egy késői reggelinek. Kis gondolkozás után kezembe vettem pár dolgot, s lábammal becsukva az ajtót, már egyből a pulthoz sasszéztam, ahol is elkezdtem kikeverni a tésztát. Amint azzal elkészültem, félre is tettem, s tovább dalolászva magamban a dalt, egy - egy csípőmozdulattal megfűszerezve kezdtem is neki a gyümölcsök megmosásának. Felbontottam az ananászt, s felszeletelve a már elővett üvegtálba helyeztem, az áfonya, az eper és banán szeletek közé. Minimális fahéjjal szórtam meg, s mézet csepegtettem rá, majd összekevertem. Visszatettem a hűtőbe, hogy amíg a tészták megsülnek, addig összeérjenek az ízek kellően.

Míg az első sült, addig gyorsan csokoládés pudingot is a tűzhelyre tettem. Harry mindig is oda volt a csokis dolgokért, így ez soha nem maradhatott el az étkezések közben, vagy pedig után. Mindent a pultra tettem végül, ami igen nagy volt, így könnyedén pakolászhattam. Még a végén töltöttem mind a kettőnknek egy - egy pohár narancslevet. 

Az utolsó adagot sütöttem, már másik dalt énekelgetve, amikor is combom hátsó felén végigsimítottak. Pontosan tudtam, hogy ki az a személy. Félretettem a serpenyőt, s neki dőltem a mögöttem álló személynek. Mivel hajam egy laza kontyban volt, így könnyedén érinthette ajkait bőrömhöz. Édes puszikat hagyott a nyakam hajlatába, majd szembe is fordított magával.

- Jó reggelt - mosolyogtam fel rá. 

- Nem szeretek nélküled ébredni - biggyesztette le édesen ajkait. 

- Felébredtem, és gondoltam készítek valami reggelit. 

- Ebédet - nevetett, amikor is a falon lévő órára pillantott. 

- Ne kötekedj - böktem meg mellkasát. 

- Miért? Mit teszel? - mosolya mocskos volt.
- Még át kell gondolnom - feleltem sejtelmesen, mire magához rántott, s ajkai finoman kényeztetni kezdték enyémét. Kezei csípőmet fogták közre, ezzel biztosan tartva maga előtt.
- Harry, a reggeli - motyogtam két csók között.
- Éppen a reggelim elfogyasztásán vagyok - nyomta erősebben ellenem ajkait.
Addig ügyeskedett, forgolódott, míg testemet az ő teste, s a pult kemény anyaga között nem tudott. Kezei még mindig csípőmön voltak, csupán már a szűk trikóm alatt kalandoztak vándorló ujjai puha bőrömön. Megemelt, így a pult hideg márvány anyagát hamar találtam a fenekem alatt, aminek köszönhetően ajkaimat elszakítottam tőle, s felszisszentem.
- Ne aggódj, mindjárt felmelegszel - simogatta combjaim külső felét.
Ajkai forrón érintették enyémet, míg kezei felfelé gyűrték fehér felsőm. Amint mellemet elérte, masszírozni kezdte. Szája már régen nyakamon járt, miközben csípőjét minden pillanatban enyémnek dörzsölte.
Kezeimet végighúztam oldalán, fel egészen széles válláig, ezzel még közelebb vonva őt magamhoz. Ajkaim az övéi rabságába estek a mennyei kényeztetése közepette. Hajamba bátran túrt bele, nem félve attól, hogy esetlegesen fájdalmat is okozhat egy pillanatra. Hátra vonta fejem, így nyakam szabadon tárult fel előtte. Kulcscsontomtól kezdve haladt nedves csókokkal államig. Ezzel egy időben keze mellemre talált, amelyet hamar birtokba is vett. Ujjai közé vette a bimbót, s szakértő mozdulatokkal kezdte el nyújtani. Ajkaimon akaratlanul is nyöszörgések szöktek ki. Mosolyát éreztem bőrömön, de hamar elszakadt tőlem, s határozott mozdulattal rántotta le rólam a hófehér, makulátlan anyagot, amely végül a konyha hideg kövén végezte.
- Dőlj hátra - adta az utasítást, mire én kérdően néztem rá. - Türelmetlen az éhes férfi - nézett szemembe, mire elnevettem magam, s teljesítettem kérését.
Lábaimnál fogva kicsit hátrébb tolt, hogy ő is fel tudjunk mászni. Érdeklődve figyeltem, ahogyan lábaim között kényelembe helyezte magát, s önelégült mosollyal arcán közelebb húzta a még langyos csokoládés pudingot a gyümölcsös tál társaságában.
- Mit csinálsz? - figyeltem ahogyan ujjával a gyümölcsös tálat piszkálja.
- Elfogyasztom az ízletes reggelim - hangja a szokottnál is sokkal rekedtebb volt.
Fölém magasodva egyesével rakosgatta testemre a méztől ragacsos szeleteket. Kulcscsontjaimnál kezdte, és onnan haladt a szegycsontnál keresztül hasamra, természetesen melleimet sem feledte el. Köldökömbe áfonyát szórt, aminek hatására kicsit nevetni kezdtem.
Aranyosan nézett ki, ahogy nyelvét kicsit kidugta ajkai között, amikor koncentrálva elhelyezte tudatosan a finomságokat. Szinte gyermeki bája volt, annyira kisfiús. Lehajolt, így ajkai csípőcsontomat érintették, ahol is pár harapásnyomot hagyott maga után, amelyeket kisebb zihálásokkal illettem. Ujjai simogattak a falatnyi anyagon keresztül, ami nőiességemet takarta előle, ám nem sokáig. Szélénél fogva lehúzta, s a felsőm mellé dobta. Felhúzta lábaim, s alsó ajkát harapdálva nyúlt ismételten a gyümölcsök irányába.
Heves szívveréssel, kapkodó lélegzettel szemléltem, ahogyan ananászdarabokat rakott a szeméremdombom minden centijére. Térdein ülve nézett végig a már igen kiszolgáltatott testemen, s arcán elégedett mosolyával nézett fel rám. Tekintetünk egybekulcsolódott. Fölém emelkedett - ügyelve az apró darabkákra a testemen -, és puhán megcsókolt.
- Felkészültél? - döntötte homlokát enyémének.
- Beteg játékaidra? Persze - húztam bájos mosolyra ajkaim.
- Valld be, hogy imádod a játékokat.
- Úgy is tudod a választ, bébi - húztam vissza még egy csókra.
Ezúttal amikor elszakadt ajkaimtól nyelvét végighúzta a kulcscsontomig, ahol is fogaival érintve bőrömet vette szájába az eperszeleteket. Izgató volt, nyelve, s fogainak érintése felforrósodott bőrömön. Lefelé araszolt melleimhez. Megfeszülten nyöszörögtem, amikor az érzékeny bimbóval együtt vette szájába az oda helyezett gyümölcsöt.
- Ssh, igazán finom vagy - szavait alig tudtam felfogni, mikor is másik mellemhez hajolt, és hasonló mozdulatokkal kezdett kényeztetni.
Kezeivel végig oldalamat simogatta. Combjaim övén pihentek, de ahogy egyre lejjebb haladt, úgy fokozódott a vágy is bennem. Nyelve egy másodpercre se hagyta el testem felületét, míg köldökömhöz nem ért. Bele mártotta, így az áfonyaszemek nyelvére csúsztak. Szemhéjaim szorosan csukva voltak, de tisztán láttam lelki szemeim előtt fiús mosolyát. Nedvesség már úrrá lett rajtam, és ezt ő is érezhette ujjai nyomán.
Testem már ragadt a méznek köszönhetően, de ez egy pillanatig sem zavart. Levegőt kapkodtam, de amint szeméremdombomhoz ért, remegni kezdtem, s szinte abba maradt a lélegzetvételem is. Falánkan ette meg az ananászdarabokat, ám hiába fogytak el nyelve tovább járt. Intenzíven írta le a körkörös mozdulatokat, míg én remegve élveztem az általa okozott örömöt. Kezeit fenekem alá csúsztatta ezzel megemelt, így kissé más szögből ért a mennyei vágy. Lábaimat köré kulcsoltam, s egyik kezemmel a márványba kapaszkodtam, míg másikkal hajába túrtam, s lassan, finom húztam a göndör tincseket.
Kis idő után erőt vettem magamon, s lábaim közé pillantottam, és a gyönyör azonnal robbant testemben, ahogy megláttam a rakoncátlan tincsetek combjaim fogságában. Nyelve mozgását továbbra sem hagyta, míg tisztára nem nyalt.
Kezeivel levette lábaim maga körül, s felcsókolta magát túlfűtött testemen. Nyakamba csókolt, majd ajkaimat célozta meg. Egyszerre éreztem a méz, a gyümölcsdarabok, s a saját ízemnek keverékét. Nyakánál fogva szorosan öleltem magamhoz, s élvezettel csókoltam vissza.
Kezei közé fogta meleg, s verítékes arcomat, hogy biztosan tartva csókolhasson, míg én izmos hátán végigvezetve kezeimet, fenekébe markoltam, majd egy könnyed mozdulattal csúsztattam bokszere anyaga alá ujjaim, és toltam el formás fenekéről az akadályozó darabot.
- Türelmetlen? - mosolygott rám, miközben letolta teljesen az alsónadrágját.
Bólintottam, többre nem telt volna, és ezzel ő is tisztában volt. Közénk nyúltam, s egy könnyed csuklómozdulattal magamba helyeztem. Előrébb tolta csípőjét ezzel teljesen kitöltve. Hátam ívbe hajlott, mellkasunk szorosan találkozott, az ajkaimra pedig a néma sikítás ült ki. Hang nem jött ki torkomon. Ujjainkat egybefonta fejem fölött, míg ajkaival hol nyakamat, hol pedig mellkasomat halmozta el.
Azonnal mozgásba kezdett. Lábaimat felhúztam, így sarkaim a fenekénél pihentek meg. Kis idő elteltével egyik kezével csípőm alá nyúlt, s megemelte, így egy újabb szögből hatolt belém, s dörzsölt belülről. Hangom kiszabadult, s egy nyögés hagyta el számat, amikor is eltalálta a megfelelő pontot.
- Megvagy - mosolygott nyakamnál, s megcsókolt, míg növelte a tempót.
Minden csípőmozdulatával eltalálta a megfelelő helyet, amely igen nagy gyönyört okozott. Szorosan kapaszkodtam csípőjébe, míg hajszolta az örömünket. Éreztem, ahogyan megremegett bennem, s melegség járta át testem. Ez megadta számomra is az euforikus érzést.
Forró csókban kapcsolódtunk össze, míg tovább mozgott, amíg lecsengett az orgazmusunk. Fokozatosan lassított, s végül állt meg, de továbbra is bennem maradt. Homlokát enyémének döntött, s arcomat megcirógatta. Nagyokat pislogva néztem fel rá.
- Szia, szépségem - nyomott orrom hegyére egy apró puszit, és szorosan megölelt.