Autómmal már órák óta tartó úton voltam. Az
ország másik felébe igyekeztem, de már igazán könyörögtek végtagjaim egy kis
kinyújtózásért. Nap már a horizonton is alig látszódott, így eldöntöttem, hogy egy
éjszakát igazán megérdemlek egy kellemes hotelben, puha ágyban.
Lekanyarodtam az útról, egy kastélyszerűen
megépített hotel udvarába. Leparkoltam a többi autó mellé, táskámat magamhoz
vettem, s ki is szálltam. Tekintetemmel a környezetet vizslattam, amely nem
éppen a legbarátságosabbnak volt nevezhető.
Forgóajtón bementem, s a puha vöröslő
szőnyegbe cipőmnek sarka könnyedén süllyedt be. Az épület csendes volt, mintha
csak kísértet járta volna. Fény erőteljesen töltötte be a drágakövekből
kirakott csillároknak köszönhetően. Régies belső berendezés.
Egyenesen a recepcióhoz mentem, ahol is egy
tökéletes konttyal, s mosollyal megáldott szőke lány állt.
- Jó estét – köszönt elsőként kedvesen ám
kimérten.
- Jó estét – mosolyogtam. – Egy szobát
szeretnék ma éjszakára.
Tudattam vele, mire aprót biccentett, s a komputeren
kezdett el begépelni valamit. Pár pillanat után még kérdéseket tett fel, majd
átnyújtott egy kulcsot.
Megnyomott egy csengőt a pulton, így
másodpercek leforgása alatt meg is jelent mellettem egy hordár, aki kérdezés
nélkül ragadta meg bőröndömet. Előre ment, amint átnyújtottam neki a kulcsot.
Hosszú lépcső, szűk hasonlóan terjedelmesen hosszú folyosó. Vöröslő kárpit ott
is jelen volt, ahogyan a hófehér falak, amelyeket festmények díszítettek.
Pár fokot sikerült még csak megtennem, amikor
is egy mély, igazán rekedtes, de őrjítően szexi hang csapta meg fülemet.
Szemeim sietősen keresték meg az alakot, akihez a fülbemászó hang tartozott.
Alsó ajkamat beszívtam, ahogyan végig mértem monumentális alakját.
Alsótestét fekete csizma, és szűk nadrág
fedte, míg felsőtestét egy alig begombolt ing, s zakó. Hosszú haját egy
kalappal fogta hátra arcából, míg szemeit napszemüvege takarta. Közölte
kimérten a szőke lánnyal, hogy a szokásos szobáját kéri, majd oldalra
pillantott, s tekintete megakadt érdeklődő tekintetemen. Szemüvegétől
megszabadult, s még oly távolságból is tökéletesen láttam csodás zöld íriszeit,
amelyek magukkal ragadtak. Aprót biccentett, melyet fogalmam sem volt, hogyan
is kellett volna kezelnem.
Hasonlóan cselekedtem, majd jeleztem a hordárnak, hogy
mehetünk.
Megszabadultam ruháimtól, s a fürdőbe
sétáltam. Hasonlóan régi stílust képviselt a helyiség, ahogyan a hálóm többi
része is. A helyiség már gőzzel volt megtelve, s forróság volt, így el is
zártam a csapot. Először az egyik, majd a másik lábamat helyeztem a habok közé,
míg bele nem engedtem magam teljesen.
Forró víz ellazította végtagjaim, merev
izmaim. Kezembe vettem a borosüveget, s a poharat, majd a vöröslő itallal
töltöttem meg félig poharam. Kényelmesen hátradőltem, s belekortyoltam a hűs
italba. A lába gyér fénnyel töltötte csak be a helyiséget, amely még
kellemesebb hangulatot adott az egésznek.
Szemhájaimat lehunytam, ám ezt alig tettem
meg, neszt hallottam a résnyire behajtott ajtó mögül. Feljebb ültem, s
kilestem, de semmit sem láttam. Kis ideig figyeltem, hallgatóztam, de mit sem
értem el vele. Visszahelyezkedtem kényelmembe, és tovább élveztem zamatos, édes
borom.
Bő fél óra pihentető áztatás után kiszálltam a
kád még mindig meleg vizéből. Testem köré tekertem egy törülközőt, majd az üres
borosüveget, s a poharat megfogva oltottam le magam után a villanyt, s
lépkedtem a hálóba. Lámpáknak fényébe árnyékot pillantottam meg, mire újra
körbenéztem. Szívem őrülten vert. Mire újra a téglafalra néztem, az árnyéknak
nyoma sem maradt. Biztos voltam benne, hogy csak a képzeletem játszott velem.
Bor és a forróság nem a legjobb párosítás.
Magam mögött behajtottam a szoba ajtaját, az
asztalra helyeztem a poharat, s üveget. Törülközőt leejtettem a földre, s
táskámhoz lépve magamhoz vettem egy tiszta bugyit, s fehér trikót. Az ablakhoz
léptem és kinéztem. Mögöttünk egy erő húzódott, az eső szakadt a szél pedig
erőteljesen fújta a fák ágait, leveleit. Vihar volt készülőben.
Elhúztam a sötétítőt, leoltottam a lámpát, és
az ágy vastag, nehéz takarója alá bújtam. Hátamon feküdtem, szemhéjaimat
szorosan lehunytam, s a szél hangjára igyekeztem mielőbb álmaim világába
zuhanni.
Hangok.
Édes, kellemes hangok, amelyek nevemet suttogják mocskos szavakkal körülvéve.
Csodás rekedtség, finom simogatás. Meleg anyag takarása eltávolodik testemről,
szívem egyre hevesebben kezd verni, amikor piszkos szavakat suttog hangján
csípőmnél bőrömbe. Ajkai puhán simogatják hasam, miután feljebb húzta
felsőtestemen az agyagot.
Nevem
édesen gördül végig nyelvén, amelyet végig is húz csípőcsontomtól a másikig,
leheletnyi bugyim anyaga korca mentén. Beleremegek. Nyöszörgök. Míg ő tovább
kényeztet, s a gyönyör felé sodor, pedig még hozzám sem ért ott, ahol a
legjobban vágyom csinos szájának érintésére. Várom, vágyakozva várom, hogy
csintalan nyelve melyik területet fedezi fel következőleg. Feljebb araszol,
köldökömbe mártja nyelvét, amelyet végighúz szegycsontomig, miközben eltűntetni
próbálja rólam felsőtestemet most már aligha takaró textilt.
Segítek,
készséggel segítek neki. Felemelkedem, s az anyag már csak a padlót öltözteti.
Mellkasom sűrű emelkedése, és süllyedése tanúbizonyságot ad arról, hogy vágyam
már igen magasan jár neki köszönhetően.
Kezem lepedő anyagát elhagyja, hajába túr, s addig húzza, míg torka mélyéről
vágyakozó nyögés fel nem tör.
Meleg
lehelete simogatja bőröm, ahogyan mellem felé közeledik, és a rózsaszín bimbót
a szájába nem veszi. Hangosan nyögök, élvezem, élvezem azt a csodát, amelyet
nyújt, nekem, csak is nekem. Hátam ívben feszül meg, s még több kényeztetésért
könyörög. Alsó ajkamba vésem felső fogsorom, szemhéjaimat szorosan préselem
össze, a nyögök.
Teste
csupasz, mocskos meztelenség, amelyben eggyé olvadunk a forró valóságban. Érzem
merev péniszét, érzem mennyire is vágyakozik után, csak is utánam. Engem akar,
nekem akar gyönyört szerezni, senki másnak.
Fogai bőrömet
karcolják, ezzel még több élvezetet nyújt, s kétség sem fér hozzá: tökéletesen
érti, miként is omolhat szét egy nő, alatta.
Mind a két
bimbó az égnek mered, s a helyiséget fényvillanás tölti be, amelyet a vihar
okoz. Hangos mennydörgés és a nyögésem, amely csodálatos duót alkot. Hajából
hátára vezetem a kezeim, körmeimmel felkarcolom bőrét, mire fogait oldal
hasamba mélyeszti.
- Csókolj,
harapja, dugj meg – nyöszörögve hagyják el számat e mocskos szavak, amelyek
körül egyet már teljesített is.
- Az a
tervem, az a tervem, bébi – motyogta izgatottsággal teli hangon.
Lábaimat
könyörtelenül feszíti szét, ujját a falatnyi csipke alá csúsztatja, és
könyörtelenül kettészaggatja. Behajlítja lábaim, közéjük helyezkedik, ráfúj csiklómra,
mire hangom újra egyesül a mennydörgéssel.
Nyelvét
belém mártja, majd fogaival húzza meg kissé az érzékeny részt, mire remegni
kezdek. Még széjjelebb tárom előtte lábaim, de ő csak tovább dolgozik. Nyelve könyörtelenül
csap le rám minden egyes pillanatban, míg ujjai hüvelyemben tűnnek el, ezzel
fokozva a vágyat, azt a vágyat, amely már azért sikolt, hogy magát, merev
farkát temesse el bennem.
Újra ívbe
hajlik a hátam, a gyönyör sugara felrepít. Ismételten hajába túrok, húzom, mire
érzékeny csiklómra nyög. Felkiáltok, amikor fogaival ismételten fájdalmasan,
még is csodásan csap le rám, s addig húzza, míg a varázslatos érzésből vissza
nem zuhanok a valóságba, a viharos éjszakába.
Fel sem
fogom az egészet, amikor is már fölöttem van, erekciójával belém vágódik, és már
is mélyről jövően felnyög. Felnyögi nevem, amely a legszebbnek tűnik ajkai
közül. Két kezem lefogja jobbjával, míg másik keze csípőmnél tart, s szinte a
matracba présel, ahogyan diadalittasan, keményen mozgatni kezdi csípőjét.
Könyörtelen tempót diktál, s tényleg eleget tesz kérésemnek. Megdug, megcsókol
és megharap, akkor és ott, ahol, és amikor csak akarom.
Kéjesebb
nyögéseket hallatok, míg ő fogait újra bőrömbe mélyeszti. Bimbómat ismételten
édesen kínozza, ám ez egy cseppet sem csökkent tempóján, s intenzivitásán. Feltérdel,
kihúzódik belőlem, és már is hasamon találom magam. Csípőmnél fogva megragad,
felemel, és újra kitölt. Acélosan, erőteljesen.
Ujjaim
ráfonódnak az ágy rácsaira, fejemet hátra vetem, és keményen élvezek. Minden
egyes becsapódása örömöt nyújt. Hosszú ujjai csípőmnek puha húsába mélyednek, s
azáltal felránt magához, így még mélyebben érzem hosszát magamban.
- Bassza
meg – kiáltok fel.
Fejemet
vállára hajtom, de egy másodpercnyi időt sem vesztegetünk. Mozgok, hajszolom az
érzést, amely már igen magasan épült meg bennem. Hajszolom a sajátom, és az
övét is.
Mielőtt
újra visszaereszkednék rá, elém jön, könyörtelenül belém csapódik, amely meg is
hozza a hatást. Felkiáltok a csodálattól, amelyet nyújtott. Érzem örömét, érzem
lényét magamban, amely lusta mosolyt varázsol ajkaimra.
Lihegek
hangosan, ahogyan ő is. Hajam nedves, ahogyan bőröm is, s az övé is. Felemel,
lefektet, fölém hajol, ajkait egy pillanatra enyéimre nyomja, betakar, s már is
csak emlék volt, amely percekkel ezelőtt még a jelenvalóság.
Fáradtan fordultam másik oldalamra, s
felnyögtem, amikor is telefonom csengőhangja megszólalt: It's what you do, It's what you see, I know if I'm haunting you, You must be haunting me... [szerk.: ez az, amit csinálsz, ez az amit látsz, tudom, ha kísértelek, neked is kísértened kell engem.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.