A tekintetem végig pásztázza az embereket, akik eljöttek, és már magam sem tudom, hogy miért vagyok még itt. A hoszteszlány jár körbe tálcával a kezében, kokainnal a tetején. A fehér por mindenkinek felkelti az érdeklődését. A legjobb. Minőségi anyag, amit tőlem kaphatnak meg. Én uralom az üzleti világot, mindenki csak alattam dolgozik. Katonák. Végignézek a sok beszívott emberen, és csak még jobban alá tudom támasztani a tényt, hogy mindig jobb a másik oldalon állni. Amit apámtól legelőször megtanultam.
„Lányom, ezt a mocskot, soha nem tapasztalhatod meg. Méreg. A sok idióta vigye csak, de te, soha ne merj a rabjává válni. A gyávák menekülnek, az erősek irányítanak.”
Visszhangoznak a szavak a gondolatimban. És valóban, ahogy végignézek a beszívott emberek tömegén, nem vágyom arra, hogy közöttük legyek. A drog sok mindent kihozhat az emberből, s ez az, amit nem engedhetek meg magamnak.
- Túl sokat gondolkozol – csókol a nyakamba Harry.
- Így vagyok ott, ahol – sóhajtom, s szembe fordulok vele. Magassarkaim ellenére is fel kell néznem rá. Fölém magasodik, a kezei fogságban tartanak.
- Királynőm.
Simogatja a fülemet a kedves szava. Imádom, amikor így hív. Mindig is tudja, hogyan kell hízelegnie. Tökéletesen érzi, hogy a csókokat mikor, hova kell adnia, a kezének finom simogatásának útját. Évek óta a társam, a szerelmem, a legfőbb bizalmasom. Eleinte kételkedtem vele kapcsolatban, sok próbán ment át, de itt van. Kitart mellettem. Már volt, hogy ölt is miattam, ami meglehetősen hízelgő volt.
- Vonuljunk vissza. Senki nincs már itt, aki fontos, csak a betépett aljanép.
Ágyékát az enyémnek feszíti, mire feltűzel jobban, mint amennyire már így is fel vagyok. Nagyon ritka pillanatok egyike, ha a közeledését ellenzem. Most viszont semmi jónak nem vagyok az elrontója.
Ujjainkat egybekulcsolja és a balkonon át vezet a lift irányába. Belépve a felvonóba megnyomja a privát lakosztály gombját. Nekitámaszkodom, derekán átvetem a kezemet, másikkal a hasán simítok végig. A hajamba csókol, míg keze a fenekemre csap. Mosolyra húzódik a szám. Pajkos kedvében van, ami semmi jót sem jelent. Bár nézőpont kérdése.
- Csodás vagy ma este is.
Tudom, hogy a piros ruha tökéletesen simul a vékony alakomra, míg a magassarkú megnyújt. Hajam felfogtam egy kontyba, ahogyan annyira szereti. Ujjamon pedig a tőle kapott gyémántgyűrő csillan meg.
- Mi tetszik a legjobban?
Megfogja a kezemet minden gondolkodás nélkül és a tenyerembe csókol.
- Szerintem erre válaszolni sem kell – mormolja és kivezet a liftből a lakosztályunkba.
Bár szeretem, ha csinos vagyok, ha megnéz, mégis első dolgom nem éppen királynőhöz méltóan, hogy lerúgom a cipőket. Kényelmetlen, méregdrága vackok. Csodásan tudnak mutatni egy női lábfejen, és mesésen tudják az alakot jó irányba koordinálni, de az a fájdalom, ami órák hossza után belehasít a női lábba, kegyetlenség.
Harry a bárhoz lép, s tölt magának egy pohár whiskyt. Követem, a talpam alatt a finom szőnyeg érintése már is sokkal kellemesebben hat. Elveszem a poharat tőle és egy kortyot én is iszok, majd hátat fordítok neki és az iroda irányába indulok, ahol még el kell intéznem pár fontos dolgot a holnapi nagy szállítmány előtt. Leülök, a laptopomat felnyitom. Soha nem hagyom senkire a munkát, mégha nekem többet is kell ezzel foglalkoznom a parton való fetrengés helyett, akkor is szeretem én magam intézni a főbb, kevésbé mocskosabb dolgokat. Kinyújtóztatom a masszív, fa asztal alatt a lábaimat és átnézek mindent még egyszer.
- Most már nekünk is szórakoznunk kellene.
Harry az ajtófélfának dőlve néz engem, miközben az utolsó korty whiskyt felhajtja. Közelebb lépked, míg én hátra dőlök a székben. Tekintetünk egybe kapcsolódik. Lecsukom a laptop tetejét, elteszem a fiókba, és felülök az asztalra. Megfordulok a tengelyem körül és szembe találom magamat vele. Leteszi mellém a kristálypoharat, megmarkolja a combjaimat és széjjelebb taszítja őket. Beáll közéjük, a ruhának recsegő hangja hallatszik, ahogy a varrás megadja magát. Harryt nem zavarja, teljesen megszabadít az anyagtól, míg a szája a számat találja meg. Nyelve az enyémen, a keze a mellemen, a farka az ölemnél. Azt hiszem, hogy minden lassan kezd a helyére kerülni, amíg ő úgy nem dönt, hogy máshogyan szeretné. Lassacskán teljesen csupaszon ülök előle. A ruháim már csak rémes emlékeik önmaguk számára is. Darabjaikra hullva heverésznek a földön, közönségként szolgálva.
Harry kilép a lábaim között, megfogja azokat és megfordít az asztalon, magának háttal. Kezeimet fogva irányit. Lefekszem, a fejem kissé lelóg az asztal végén, pont szembenézek az ágyékával. Már azonnal körvonalazódnak a gondolataim, hogy mit is szeretne velem tenni. Végignyalok a számon, és figyelemmel kisérem, hogy kioldja a sliccét, nadrágja a bokája köré hull az alsónadrágjával együtt. Farka keményen mered előre, ujjait köré fonja és finom csuklómozdulatokat tesz meg. Felkorbácsolva ezzel a vágyaimat. Érzem, hogy a combom köze nedves a látványának köszönhetően és a tudatnak, hogy hamarosan a pírosra kifestett ajkaim között érezhetem a péniszét.
Látom megfényleni a végét, nyelvem nyújtanám, hogy megnyaljam, ám mocskos tekintetével találkozom. Megfogja az egyik kezével az arcomat és ujja végigfut a rúzsozott számon. Eltátom, ő pedig könnyedén a számba csúsztatja farkát. Lehunyom a pilláimat és élvezem az ízét, a forróságát.
- Ez az, engedd mélyen – suttogja, míg arcomat simogatja. – Engedd nekem.
Én pedig engedek. Mozogni kezd, egy őrjítő tempót diktálni. Morajlás törik fel a torka mélyéről, még mélyebbre megy, a torkomat simítja meg, teljesen alárendel magának. Mocskos, még is élvezem. Szabad kezével a mellemmel kezd el játszadozni. Simogat, csipked, gyömöszöl. Lábam köze sajog, többért rimánkodik.
- Jól van, kicsim – suttogja, s figyelem, ahogyan hátraveti a fejét. Farka ütemesen mozog a számban, ki, s be, míg meg nem szakítja a kontaktust.
Levegő után kapok. Ficánkolok, de nincs időm összeszedni magam, meg már fordít rajtam, arca a combjaim között csókol, nyal, fal. Heves. Tüzes és türelmetlen. Megszívja a csiklómat, végignyalja és teljesen ellep a köd. Egyik lábamat a vállára teszem, ujjaimmal a hajába túrok és még közelebb vonom a vágyakozó ölemhez. Megadja, amit akarok, nem fukarkodik. Nyal, szív, zabál. Teljesen a fellegekbe repít, hogy onnan csak a mélybe zuhanás marad, és a hideg levegő.
Farka bennem, a kezei rajtam, a szája csókol. Magamat érzem szájának ízén. Keveredünk, s a legkedvesebb íz a számomra ez. Ezúttal lassú, kényeztető, ígéretekkel teli a mozgása. Nem sieti el, nem hajtja túl a vágyainkat. Kiélvezi, s kiélvezem minden pillanatát a csodás kapcsolatuknak. Combjaimat a dereka köré fonom, közelebb, még mélyebbre vonom magamban. Hátam ívben hajlok meg.
- Gyönyörű vagy.
Bókjai melengetik a szívemet. Simogatják a lelkemet, farka pedig a bensőmet. Hajamba markol, a szőke tincseket megragadja erősen, a szájára von, és úgy csókol, mintha nem lenne holnap. Felemel az asztalról, hagyom hadd vigyen. Karjaiban otthon, biztonság vár mindig. Az ágyunk puhaságának simogatása fogad pillanatok múlva, ahol tovább szeretkezik velem szépen, lassan, szerelmesen.
A reggel váratlan, korai és meglehetősen tapintatlan. Magamra húzom még jobban a takaró anyagát, a fejemet alá dugom és ezúttal úgy viselkedem, mint egy kislány, amíg eszembe nem jut, hogy a mai nap sem engedhetem meg magamnak a lustálkodást. A hátamra fordulok, a kezemmel kinyúlok, de a lepedő már hidegnek bizonyul.
- Harry?
Semmi válasz nem érkezik. Még kétszer elhagyja a számat a neve, míg felülök, és ledermedek. A takaró lecsúszik, de vissza is kapom magam elé. A komód szélén ül, teljesen felöltözve, olyan ruházatban, ami számomra elfogadhatatlan és egyben érthetetlen.
- Mi ez? Halloween van?
- Kérlek, működj együtt velem.
Megmerevedem. Mintha egyszerre fagynék le és forráznának le. A szívem a torkomban dobog, de ő merev tekintettel mered rám. A nap sugarai megfénylenek a nyakában lógó jelvény felületén.
- Mi a kurva élet van itt? Ne szórakozzál velem! Honnan szerezted ezt az FBI egyenruhát?
- Okos nő vagy, ne kérdezz butaságokat. Most pedig, ha kérhetném, öltözz fel. Kinn többen is várnak rád, de én, mint a beépített ember és a nyomozás vezetője, nem szeretnélek ennyire megalázni.
- Mennyire kedves vagy, te féreg!
Nyúlok az éjjeliszekrény fiókjába, de a pisztolyom hűlt helye fogad.
- Nem ma kezdtem a szakmát, édesem. Két percet kapsz, különben kényszeríteni foglak így, ahogy vagy, hogy velünk gyere.
- Nekem is vannak jogaim!
Felállok és teljes meztelenségemben előtte állok. Nagyot nyel. Visszhangzik szinte a szobában. A tekintete sem bírja, elkalandozik rajtam úgy, hogy tudom, nem sok múlik azon, hogy felfaljon. Közelebb lépek, mire azonnal visszapillant a szemeim közé.
- Egy perced maradt. Tik-tak.
- Kibaszott szellemes – suttogom és még közelebb lépek hozzá. – Nem siettettél annyira, amikor tegnap éjjel a farkadat szoptam.
Szinte köpőm a szavakat. Hátat fordítok neki, és a maradék büszkeségemmel együtt felveszek egy ruhát. Mivel van sejtelmem arról, hogy mi fog rám várni, így utoljára megengedem magamnak, hogy csinos legyek.
A magas sarkakon kisétálok, megállok közvetlenül előtte illatfelhőben úszva. Feláll, a kezemnél fogva úgy perdít meg, ahogy sokszor tette már velem. Szemhéjaimat lehunyom, ahogyan hallom a bilincsnek árulkodó hangját és a fám súlyát megérzem a csuklóim körül.
Édeaspám szavai ismételten a gondolataimba kúsznak.
"Nagyon fontos, hogy mindig csak magadba bízz. Ne engedj a szívednek!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.