– Így ébredni a
legjobb – mormogom a lánynak, aki meztelen testével simul nekem a
vékony takaró menedékében. – Szeretem, amikor teljesen
védtelenül a karomban fekszel.
Egy csókot nyomok a puha
bőrére a vállánál, majd az arcára, míg az ujjbegyeim a csípője
vonalán járnak le, s fel. Édes illata belengi a szoba minden
sarkát, még az ágyneműm is az ő mézédes illatától áradozik.
A nap már régen felkelt, talán a tíz órát is elhagyta a mutató
az órán, de még csak most ébredezünk a mámoros pillanatainkból,
amelynek az este csendes homálya volt mindössze a szemtanúja.
Egyik kezemet, szinte már nem is érzek annak köszönhetően, hogy
egész éjjel szorosan az ujjainkat egybeláncolta.
Fölé hajolok, amennyire
tudok, az orromat végighúzom az arca vonulatán, és a füle mögé
nyomok egy puszit, mire megremeg a karjaim között. A feneke is
megmozdul, s találkozik az ágyékommal, minek hatására
felmordulok. Így is uralkodnom kell magamon, de ő kellően
megnehezíti a helyzetemet, s tesz az ellen, hogy a kezdetleges
merevedésem a végső formáját elérje.
– Nem vagyok annyira
védtelen – suttogja, de a szemhéjai még mindig le vannak hunyva.
A hosszú pillái az arcára simulnak. Az ajkait pedig a nyelvéve
szántja fel, hogy a száradás ellen tegyen.
– Nem, valóban nem –
motyogom a bőrébe, és az ajkaimat a meleg felületre nyomom, mire
borzongás fut végig a testén. Az ujjaimat szorosabban fogja, a
testét pedig teljesen az enyémé ellen nyomja.
– Harry... – hal el a
nevem a suttogása közben.
– Mondjad, baba –
biztatom, és a kezem a csípőjéről a hasára siklik.
– Este eljönnél velem
az utcabálra?
– Tessék? –
vigyorogva nézek le rá, s arrább csúszok, míg magam alá
fordítom a törékeny testet. – Eddig még csak a fa menedékében
találkoztál velem.
– Igen, de mivel a
szüleim már tudnak az egészről, a többiek pedig nem érdekelnek,
így gondoltam, hogy mehetnénk együtt.
– Én egyáltalán nem
akartam menni – vallom be a szemeibe nézve. – Nem igazán az én
szórakozási módom.
– Mi a te szórakozásod?
– Te, te vagy az én
szórakozásom, és minden elfoglaltságom. Nincs kedvem bájologni
az ujjal mutogatókkal.
– Nem is kell –
mosolyog fel rám, s a kissé borostás arcomat. – De szeretnék
veled táncolni, meginni valamit, esetleg lőhetnél nekem valami
édes plüsst.
– Nem is szereted a
plüssöket – nevetek fel.
– Ahj, nem is az a
lényeg.
– És a barátaid mit
fognak szólni? Na, és a hódolód?
– Harry, nekem csak egy
hódolóm van, és az te vagy – ölel át a nyakamnál.
– Oké baba, legyen –
nyomok egy puszit a szájára. – Érted megyek, aztán tőletek
kisétálunk a parkba, rendben?
– Tökéletes – húz
le magához, és lassan megcsókol. Az ajkai puhák, én pedig még
többért esedezek. Kezeit végighúzza az oldalamon, aztán a
nyakamba csókol, és a csípőmet a combjai ölelik körbe.
Régen voltám már ilyen
összejövetelen. Igazából nem is utcabálnak nevezhető, mert a
parkban van minden évben megrendezve. A falu élőzenekara zenél,
míg pár játék a gyerekek számára, céllövölde, és kisebb
különféle bódék kapnak még helyet a zöld gyepen a meleg nyári
éjszakán.
A fekete farmer, csizma,
és egy fehér póló, amit magamra kapok. Telefonomat, tárcámat és
a kulcsomat is a zsebeimbe süllyesztem, majd beszállok a kocsimba,
a lámpákat felkapcsolva indulok el szokásos úton. A rádiót most
nem kapcsolom be, hanem csendben hajtok fel a főútra, ahonnan már
hallom a park irányából szűrődő zenét. Emberek nyomát már
itt is tökéletesen fel lehet ismerni, és jókedvű fiatalokat,
akik a helyi kocsma előtt nevetgélve iszogatnak.
Lekanyarodok a kis
utcába, ahol a családi házak sorra váltják egymást. Egyszer
voltam náluk még hetekkel ezelőtt, amikor is már megfelelőnek
tartotta, hogy a családjának elmondja a kettőnk között
kialakulóban levő dolgot. Bevallom, hogy az izgalom egész nap
tisztán élt bennem, amíg át nem léptem a küszöbüket, és az
apja kedvesen nem üdvözölt, ahogyan az édesanyja is. Meglepően
kedvesek, barátságosak voltak, és kellemesen el lehetett
beszélgetni velük. Édesanyja ízletes vacsorát készített, s rég
ettem már ennyire jót, hiszen az én főzőtudományom még is csak
eltörpül egy édesanyáéval mellett.
Kiszállok a járműből,
ám mielőbb a verandára érhetnék, amelyet kaspókba ültetett,
színes virágok díszítenek, nyílik is a bejárat ajtaja.
Mosolyogva nézek a lányra, aki egy lenge nyári ruhában,
kiengedett hajjal, szalad le hozzám. Kezeit pillanatok alatt fonja a
nyakam köré, ajkai pedig az enyémekre tapadnak, ahogyan lehúz
magához. Száján epres ajak balzsamját ízlelem meg, s az
eltávolodása után végig is szántok az ajkaimon a nyelvemmel.
– Nekem is hiányoztál
– vigyorgok le rá, mire elkuncogja magát. – Indulhatunk?
– Igen – mosolyogva
csúsztatja a kezemet az övébe, s a járdához sétálva már
indulunk is.
Nem a főút felé
vezetem, hanem kisebb utcákon át, mivel tovább szeretnék
kettesben lenni vele, annak ellenére, hogy pontosan tudom, az
éjszakát ma is nálam fogja tölteni. Legalábbis a legbizakodóbb
reményeim szerint.
– Tudják a barátaid,
hogy velem jössz?
– Nem, nem állt
szándékomban elmondani nekik. Azt mondtam, hogy elutazok a
nagyszüleimhez, és nem tudok jönni. Szeretném látni az arcukat,
amikor kéz a kézben meglátnak minket, anélkül hogy bármit is
tudnának.
– Ugye tudod, hogy
ezután rólad is pletykálni fognak, ők pedig lehet, hogy
hanyagolni?
– Harry, nem érdekel
ez az egész – fonja a szabad kezét arra a kezemre, amelyikkel az
övét fogom. – Ha elfordulnak tőlem, nem igazi barátok. Olyan
emberekre pedig nincs is szükségem.
– Annyira könnyen
beszélsz – sóhajtok fel.
– Hát el kellene
hagynom téged, miattuk, most, hogy annyi várakozás után végre
meghódítottál? – nevet fel mellőlem, mire lenézek rá.
– Remélem, hogy
eszedbe se jutott.
– Megnyugodhatsz.
A park már emberek
forgatagában úszik, és hangos zenében. Gyerekek rohangálnak egy
madzaggal kezükre erősített lufival a kezükön, míg a felnőttek
beszélgetnek, iszogatnak, vagy éppen kalóriadús ételeket
fogyasztanak. Az édes, sós illatok csodás egyveleget alkotnak, s
ahelyett, hogy még az ember gyomra fel fordulna tőle, éhessé
teszi. Vannak emberek, akik már a táncot is bevállalták, így a
kis színpadnál vannak, a zenekar előtt, akik a talpalávalót
húzzák.
Beljebb sétálunk, és a
tekintetek már is éhesen kapnak utánunk, mintha valami helyi
nevezetesség lennének, amit mindenki megcsodál. Bár, ha bele
gondolok, én már valóban valami mutogatni való tárgynak
számítok, hiszen kevesen elegyednek velem szóba, s még
kevesebbek, akik egy köszönésnél nem hagyják abba a bájcsevejt.
– Ott vannak – húz
maga után a barátaihoz, akik egy padnál ülnek, és sört isznak.
Mi mást is fogyaszthatnának? – Sziasztok!
Csilingelő hangra
mindenki felkapja a fejét, ám, amint megpillantanak engem is,
zavarttá válik a tekintetük.
– Ő mit keres is? –
Dan mérges hangja vonja mindenki figyelmét magára.
El akarom engedni a lány
kezét, hogy valami jó modort mutassak a fiúnak, de csak erősebben
szorítja ujjait az enyéim köré.
– Velem van – emeli
fel a kezünket, ezzel tisztába téve egyértelműen, hogy nem
csupán iszogató társ vagyok. – Valami probléma van? – vonja
fel az egyik szemöldökét, amint Dan feláll.
– Igen, ő nem tartozik
közénk. Nincs kedvünk holmi gyilkosokkal sörözgetni.
A többiek hallgatnak, de
érzem, hogy a barátnőmben a düh csak növekszik. Nem akarok
megszólalni, mert tudom, hogy annak komolyabb, és fájdalmasabb
következményei lennének. Emiatt kitartok a barátnőm mellett, és
nem engedem el a kezét, hogy támaszt adjak, s azt nyújtson a
számomra.
– Rendben! Nekem pedig
az álszent, képmutató emberekhez nincs kedvem – veti oda már
nyugodtabban, és egy másik irányba húz, ám pár méter után
megállítom, s magammal szembe fordítom.
– Hé, állj meg –
fogom kezeim közé az arcát.
– Menjünk innen kérlek
– suttogja halkan, s a csípőmre vezeti kis kezeit.
– Ne hagyd, hogy
tudják, ők nyertek, hogy megaláztak.. Ne engedd, hogy
felsőbbrendűnek érezzék magukat, mert pont, hogy a béka seggéig
sem érnek fel.
Bólint, én pedig újra
megfogom a kezét egy rövid csók után, és vezetni kezdem. Kitérek
az emberek elől, és a sötét fák rejtekében haladunk.
– Harry – nevem
halkan és egyben izgatottan csúszik ki az ajkai közül.
– Mondjad – nézek
rá, de ő csak oldalra pillant, én pedig követem az ő árgus
tekintetét.
Egy hőlégballon a fák
nélküli övezetben, mellette pedig egy bácsi ül, és a szórakozó
embereket nézi. Még nem volt alkalmam látni ilyet a valóságban,
de lenyűgöz a hatalmassága.
– Felülünk? –
csillogó szemekkel néz fel rám, én pedig bólintok, s odavezetem
az idős úrhoz.
– Jó estét –
köszönünk, ő pedig feláll, és mosolyogva köszönt bennünket.
Mindent megbeszélek
vele, majd kifizetem neki a díjat, és már be is szállunk a
kosárba. Lassan kezdünk el emelkedni, az emberek egyre apróbbak
lesznek, ahogyan a bódék és az épületek, a fák, és minden.
Magamhoz húzom a szélesen vigyorgó lányt, és halántékon
csókolom.
– Tetszik?
– Gyönyörű! Köszönöm
– von le magához, és a száját az enyémé ellen nyomja.
– Semmiség –
suttogom, és szorosan magamhoz ölelem.
A háta a mellkasomnak
simul, a kezeim a hasán pihennek, melyre a sajátjait is rásimítja.
Most először érzem magam boldognak hosszú ideje már, és ez az
érzés teljesen eláraszt. Úgy érzem, hogy eddig nem is éltem, s,
hogy csak most csodálkozok rá a világra igazán. Arra, hogy a
szerelem valódi, és nem csak egy sorok mögé bújtatott
elképzelhetetlen fogalom.
A rám felmosolygó
lánynak a száját újra egybeolvasztom az övével. Ajkaink lassan
mozognak, szerelmesen, tele érzelemmel. Felém fordul teljes
alakjával, aztán a nyakam köré fonja a kezeit, és a
lehetetlennél is közelebb von a testéhez. Kezeim a fenekére
csúsznak, melyet meg is markolok, s a nyöszörgése a számban hal
el. Csípője előre billen, és a már kezdetleges erekcióm az
ölének simul, amely már egyértelmű jele annak, hogy itt már
megállás nincs.
Kis kezei a sliccemhez
vándorolnak, és az övemmel makacsul veszik fel a harcot, ám
győztesen kerülnek ki. Elkezdi lejjebb tolni a nehéz anyagot, én
pedig segítek neki, és leülök, hiszen még is csak a levegőben
vagyunk egy nyitott kosárral, egy hatalmas léggömbben. Minden
hezitálás nélkül húzom le magamhoz, egyenesen az ölemben, ő
pedig engedelmesen, már vágyakozva simul hozzám. A nyelve az
enyémét buján keresi, a keze a nyakam köré tekeredik, míg az
enyémé már a ruhája alatt jár. Érzem, hogy nedvesség lepi el a
pamut anyagot, így azt határozottan tolom félre, és csúsztatom
be a merev péniszemet. Felnyög, a fejét hátraveti, és mozogni
kezd. Szorosan tartom, nem engedem el, a fejemet pedig most én is
hátravetem egészen a kosárig. Ujjaim a csípőjébe marnak, a
farkam újra, s újra elmerül benne, míg a hangunk csodás
összhangban szólal meg.
Szemeimet felnyitom, s
látom, ahogyan elnyílt ajkakkal, ziláltan, a vállamat markolászva
élvezi ki minden apró mozdulat örömét. Mellkasa szaporán
emelkedik, és a szívének zajos zakatolását szinte már hallom, s
tudom, hogy az enyém is hasonló ütemet jár, hiszen a két szív
egymásra talált.
Nagyon tetszik ☺
VálaszTörlésOlyan választékosan fogalmazol hogy az valami hihetetlen ☺☺
Így tovább 😉
örülök,hogy tetszett, és köszönö szépen. xx
Törlésuristen de jo melto befejezese ennek a tortenetnek nem is kell mar tovabb ragozni az eroltetet lenne szeretem ahogy megirod ezeket a 18+ reszeket mert teljesen igenyesek es elkepzelhetok es erre nem mindenki kepes :* <3
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszett ez a kis sorozat. Xx
TörlésKedves Alexa!
VálaszTörlésHogy őszinte legyek először és utoljára még a Laters baby blogod végén kommenteltem. Ennek több oka van. Az egyik a rohanó életvitelem, amibe a kedvenc időtöltéseim (írás és olvasás) sem igazán férnek bele. Meg igazság szerint nem szeretek a történetek közben írni, mert jobb szeretek valamit teljes egészében ismerni a véleményalkotáshoz. Ez lehet, hogy csak az én észjárásomban van így, de hát én ilyen vagyok. Igazából a való életben is inkább külső szemlélőként vagyok jelen, s csak a végén szólók közbe, mikor már nagyjából tudok mindent.
Most viszont nem hagyhattam szó nélkül a történeted, s nem csak a Facebook-os kiírásod miatt.
Imádom a történeteidet. Hihetetlen, hogy milyen jól írsz, s hihetetlen, hogy milyen jól sikerült ez a kis történet is. Imádom, ahogy fogalmazol. Te vagy a példaképem. ❤
Igazság szerint átérzem a helyzeted, hogy mikor várnád a motiváló kommenteket, akkor nem kapsz, maximum csak annyit, hogy "mikor jön a kövi". Tudom milyen érzés, hisz régebben én is átéltem, (azóta nincs aktív blogom).
De ne aggódj, kommentek nélkül is hihetetlen jó író vagy, s bár tudom, hogy nagyon rossz úgy írni, hogy az ember nem kap egy visszajelzést sem, ami motiválna.
Igazából ez egy viszonylag rövid, tömör véleménynek indult, és egész biztos, hogy még így sem írtam le mindent, amit akartam.
Millió puszi és ölelés.
Violet. :)
U.i.: Nem igérem, hogy minden részhez írok, de azt igen, hogy minden blogod végén ott lesz a véleményem a teljes történetről. ❤
Szia! Nagyon szépen köszönöm, és nagyon örülök, hogy ennyire tetszenek az írásaim. :) Xx
TörlésJajj de jo hogy lett harmadik resz is! Most mar ugy erzem hogy el tudom engedni ezt a kis sorozatot :D nagyon szepen befejezted es nagyon jo lett! Nem tudok mast mondani csak annyit hogy nagyszeru iro vagy es csak igy tovabb!! ❤❤
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! xx
TörlésÚristen! Imádom! Ez... Hú, nen találok szavakat. Haha ennyi vagy Dan! :P <3 <3
VálaszTörlésörülök, hogy tetszett :)
TörlésCsak egy dolog, de az az összes írásodra, sokszorosan értve: ❤❤❤❤❤❤❤
VálaszTörlésSoha ne feledd, mi mind nagyon szeretünk téged, és a munkáidat egyaránt ❤
Nagyon szépen köszönöm!! Xx
TörlésAmikor meglattam, hogy fent van a 3. Resz, arra gondotlam rokton, hogy legyen 4. Is.
VálaszTörlésDe most, ezt olvasva, olyan caodas, romanrikus vege lett, hogy vetek lenne 'elrontani' egy folytatással:')
Nagyon aranyos lett, de azert sajnalom, hogy igy reagaltak a 'baratok'. Habar nem is nagyon varhattunk mast, es nem mindig alakulhat minden jol:)
Nagyszeruen megirtad!:)
Rebuh x❤
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett xx
Törlés