I wanna be stuck in your head and make you go wild

Hudson

Számhoz emelem a whiskyt, miközben figyelemmel kísérem a családi jachtunkra érkező Price családot. Jordan jön elől szokásához híven, mint a családfő, utána követi Gaby, aztán az éjszakába nyúló szivarozásokban levő társam, Jayce. Végül pedig Layla lép a fedélzetre tökéletes kontyba fogott frizurában, Chanel kosztümben, nyakában egy méregdrága gyöngysor ül, míg lábain magassarkú szandál.

Ki visel még is egy ilyen szettet egy jachton? 

Már annyira tökéletes, hogy ránézni is komoly fájdalommal jár. A szemei igézőek. Mélyen az enyéimbe néznek a zöld szemek, és csak arra vágyom, hogy ezt közelebbről tehessem meg. 

- Kérek én is egyet, kösz – veti oda Jayce a pultosnak, amikor mellém ér. – Bassza meg, szétrobban a fejem, de hát kutyaharapást szőrével – húzza is le az italát, de a zsebéből előhalászik - csak az isten tudja, hogy milyen –, pirulát.

- Bridget nem hagyott aludni?

- Olyan szopásban részesített, haver. Még a föld is beleremegett.

- Örülök, hogy lenyeltetted a farkadat a barátnőmmel – mosolyog bájosan Layla. – Neked is ilyen éjszakád volt? – mimózát iszogatva, incselkedve a szemeimbe néz, ahogyan közénk lép, s úgy érdeklődik.

Olyan bájosan mosolyog, és a farok szó, ahogyan elhagyja csodás rózsaszín ajkait, összerándulok nevetséges tinifiúként a nadrágomban. Magamban fel is röhögök. Már jó pár éve kinőtem a tini fogalmat, de ha Layla a közelembe kerül, mindennek is vége.

Mielőtt választ adhatnék neki, Jayce megelőz.

- Unalmas, az ő farkát ki kell érdemelni – bátyja húzza magához, arcára csókot ad. – A végén még egy ribanc leharapná. Milyen kár lenne érte! 

Drámai sóhajára még jobban rá is játszik.

- A szennyes szádat ne érintsd hozzám – böki oldalba a lány, de a szemeit le nem veszi az enyémekről. – Te is ennyire fitt lennél, ha éppen nem az utolsó utáni pillanatban esnél haza, és lenne egy kis felnőttes öntudatod. Nem pénisz és vagina az élet. Sajnálom, hogy ezt nekem kell közölnöm veled.

- Még szerencse, hogy kettőnk közül te annyira bölcs vagy. Apuci nem közölte, hogy a zárda vár már rád tárt karokkal? Csak sajnos Chanelt ott el kell felejtened – húzza végig az ujját a lány nyakában pihenő gyöngysoron.

- Sajnálom, hogy változott a tervem az életem jövőjére kihatóan, ne haragudj. Éppen egy leárazásra fogok igyekezni a bevonulásom időpontján – emeli győzedelmesen a szájához a pezsgőspoharát.

Layla hátat fordít, és magunkra hagy bennünket.

- Isten áldja a férfit, aki valaha is a férje lesz. Ha nem fojtom meg addig.

- Talán jobb partit fog ki, mint gondolnád.

- Ugyan, kinek kellene? Karót nyelt.

Ó, bassza meg, bárcsak tudnád, hogy mennyire nem az.

A reggeli, amely családiasnak kellene lennie, inkább üzletibe fordul elég hamar. Apáink úgy csűrik, csavarják a dolgokat, hogy azt még nekem is kellemetlen hallgatnom, annak ellenére, hogy a cég egy részét már én magam irányítom. 

Szemben velem helyét foglaló Layla eléggé bámul, már-már zavarba ejtő lenne, ha nem éppen arról álmodoznék, hogy az én farkam az ő szájába vesszen el, miközben a tökéletes Chanelbe bújtatott teste előttem térdel. Számhoz emelem az eszpresszót, de közben nem szakítom meg a szemkontaktust. A süteményből szed a villájával egy darabot, a szájához emeli, a szemeit le nem véve rólam, s abban a pillanatban, ahogyan a szájával érintkezik az édes íz, a lába az ölemben landol. Alig láthatóan, de felvonom a szemöldököm. Ő észreveszi a többiekkel ellentétben, de ez így meg is felel a számomra. Mocskos játékot játszik velem már egy ideje, de közeleg a vége annak, hogy móresra tanítsam a szemtelen száját. 

Megragadom a bokáját, ahogyan a farkamhoz érnek az ujjai. Még levegőt is elfelejt venni, meglepődik, és nem annyira tudja ezt palástolni, ahogyan én.

- Minden rendben? – az anyja érdeklődik.

- Persze, csak félrenyeltem – mosolyog bájosan.

- Szóval, Aspenbe megyünk a hétvégén, nincs kedvetek velünk tartani?

Anyám már is olyan lelkes lesz, azonnal el is vesznek a beszélgetésben és a programok tervezgetésében. Mintha nem minden téli időszakot ott töltenénk. Visszafordulok Layla irányába, akinek a lába még mindig az ölemben pihen. Végig simítok a lábfején, a szemkontaktust ismételten megszerezve ezzel.

 

A családi villa túlságosan is könnyen közelíthető meg, ahhoz képest, hogy hátsó úton állítom le a motoromat. Sötétség, csend honol. Leveszem a bukót, leszállok a motorról és a kiszemelt ablakot figyelem, ahonnan halovány fény szűrődik ki mindössze. Bakancsom alatt egy-egy falevél fájdalmasan roppan össze, ahogyan a kezem között nemsokára Ő is fog.

Belépek a hálószoba ajtaján, becsukom magam mögött halkan, és rá is fordítom a zárat. Nem díjaznám, ha valaki ránk nyitna. Beljebb lépek, ujjam végigszalad a beágyazott ágyán, mely végén egy bugyi pihen. Ujjaim közé fogom, a finom csipke csalogató az orrom számára, és egy pillanatot hagyok is erre, majd a zsebembe gyömöszölőm, és a fürdő ajtaja felé lépek. A zuhany hangja és a pára öleli körbe a testem, amelyet a szemeim hamar megtalálnak a homályos üvegen keresztül is. Az ajtófélfának dőlök, és figyelem azt a feszes segget, amely kacérkodik velem. Szívem szerint oda mennék, tenyerembe fognám, keményen megmarkolnám, és magamhoz rántanám a lányt. A keze az egész testét bejárja, és az ölén tovább elidőzik. Magamban egy fohászt mormolok el, hogy ne túlságosan is sokáig barangoljon az ujja, mert az üveget egy ütessél rántom akkor fel.

Bármennyire is csodálni szeretném még a habbal borított testét, hátrálok, visszahajtom az ajtót, ahogy volt, és a víz el is zárul. A szoba másik végébe indulok, de megtorpanok a fésülködőasztal mellett. Ujjam megtalálja a gyöngysort, melyet mindig visel, mikor illendő lányként kell megjelennie szülei oldalán valahol. Az ékszerrel együtt a sarokban álló fotelbe vetem magam, bokámat a térdemen keresztezem. Türelmesen várom, hogy végezzen, kilibbenjen az ajtón, és egy légtérben legyünk. Hallom tisztán, ahogy még a csapot nyitja meg, fiók nyitódik, majd csukódik, és végre megjelenik előttem. Leoltja maga mögött a lámpát, és az eddig is sötétben rejtőző alakom teljesen eltűnik. A hold fényében látom a meztelen testét, ahogyan az ágyára hanyatlik. Telefonjának fénye megvilágítja arcát, gépel valamit, és az éjjeliszekrényére helyezi a készülékét. A telefonom egyet rezzen a zsebemben, és fogadok, hogy a kis is üzenete nálam landolt. 

Csendben ülök, türelemmel figyelem, hallgatom, mikor kerül kissé bódultabb hangulatba, hogy letámadhassam. Remélem, hogy hamarosan az álmok mezejére ér, hogy tényleg meglephessem, hogy magam alá söpörjem a testét. Kellemes meglepetés ér, lábai szétnyílnak, és bár oldalról látom, jobban kihúzom magam a fotelben, reménykedve a jobb belátásra. Keze a combjai között eltűnik, a másik a csupasz mellét markolja meg, én pedig teljesen le vagyok döbbenve. Egyszerre meglepő, izgató, csábító.  Többet akarok látni és odavetni magam, hogy én fejezzem be a játszadozást a puncijával.  Elképzelem, ahogyan nyelvem elmerül benne, hogy a kezeim mindenhol felfedezik a testének minden milliméterét. Játszadozik magán, sóhajok töltik be a teret, de nem tart sokáig. Fúj egyet, és elégedetlenül hanyatlik teljesen vissza az ágyra.

- Baszd meg, Hudson! – kiált fel, mire hirtelen azt hiszem, hogy meglátott, de csak magára húzza a takarót.

Várok pár percet, mire a lélegzete lassulni kezd, felállok, a türelmem már eleget tartott vissza. Oldalra kapja a fejét, de nem láthat a teljesen sötét saroknak köszönhetően, ám mielőtt a lámpa kapcsoló után nyúlhatna, rajta is vagyok. Levegőt se vesz, megpróbál megfejelni, de sikertelenül jár, és a gyér fénybe összeakad a tekintetünk.

- Hudson?

Döbbent, a szíve zakatol, kapálózni kezd, mire lefogom.

Választ nem adok, helyette a szájába nyalok, és keményen lecsapok az ajkaira. Egyik kezemmel kiráncigálom testünk közül a lepedő anyagát, és bassza meg, idáig érzem a finom illatát. Fogammal megkarcolom az ajkait, majd nyelvem újra a szájában köt ki, és az övével kezd heves csatába. Széttárt lábai között a csípőm teljesen csupasz ölének feszül, még keményebben neki nyomom magam. Elszakadok tőle, a nyakába teszem a gyöngysort, amely olyan tökéletesen áll rajta. Elmosolyodik egy szerény pillanatra, a tarkómra csúsztatja a kezét, lehúz magához és vad csókba ránt bele. A számba nyög, aztán elszakadva tőle, nyelvemmel nedves nyomot hagyok végig a testén lefelé, hogy beteljesítsem, ami nem ment neki magától.

Számat azonnal a nedvességére tapasztom, nyelvem egy mély nyalintással ajándékozza meg. Lenyúl, a hajamba túr ujjaival és türelmetlenül arcomat a puncijának nyomja. Imádom a kiéhezett bujaságát. Minden vér a farkamba tódul és egyre türelmetlenebbé válok, de nem tudom rávenni magam arra, hogy eltávolodjak tőle. Ujjam is csatlakozik a nyelvem mellé, míg combja a fejem körül megfeszül, és szinte már helyet sem hagy a számomra. Felnézek rá, már amennyire az éjszaka engedi, de csillogó tekintete így is megtalálja az enyémet. Nyálam a punciján végzi, ő pedig ennek látványára hangosan nyög fel. Kapkodni kezdi a levegőt, lábai teljesen feszessé válik. 

Kiszabadulok, nem akarok neki megadni mindent elsőre, így a hasára perdítem, és a magasba emelem a csodás segget, ami minden alkalommal az őrületbe kerget. Lehajolok, fogamat belemélyesztem, fel is szisszen, majd a nyelvemmel tompítom a harapás nyomát. Elengedem, hogy a nadrágomtól megszabaduljak, ő pedig kihasználva az alkalmat megfordul, ismét egymással szemben vagyunk. Megcsillan a fény egy gyöngyszemen. Kezemet felemelem és végig húzom a gyöngyökön.

- Gyönyörű?

- Lélegzetelállító vagy.

- Mindig is tudtam, hogy tetszik neked.

- Így a legszebb – csókolok a nyaka hajlatába. – Meztelenül, gyöngyökkel a nyakadban.

- Nem jön be a Chanel?

Felgyűri a hasamon a pólót, majd le is rángatja rólam a segítségemmel, aztán a farkamra markol a farmeromon keresztül. A válaszra vár, de úgy is tudja.

- Nem játszol tisztességesen.

Elvigyorodik.

- Végig nézted ahogy magamhoz nyúlok?

Megsimogatom az arcát, bár az ágyékom már tombolva szabadulna ki. Ajkai szétnyílnak, nyelvét kissé kidugja és megnyalja az ujjamat. 

- Kire gondoltál közben? – kíváncsiskodom, mintha nem tudnám a választ.

- Úgy is tudod – húzza le a sliccemet, és hátra nyúlva a bokszerem anyaga alá nyúlva megmarkolja a seggem, és letolja végre a felesleges ruhadarabokat.

- Még sem sikerült.

- Túlságosan uralsz engem, és nélküled... 

Megszabadulok mindentől, leülök az ágy szélére és az ölembe húzom. Lerántom az arcát magamhoz, keményen megcsókolom. Könnyedén magába fogod, és én már most izzadok, és többet akarok. Tökéletes segge a tenyerembe simul, segítek neki megtalálni a tökéletes ritmust, és túlságosan is hamar megtaláljuk. Oldalra fogom a haját, s előre hajolok, mellét a számba veszem, nyelvemmel izgatom, míg a farkam csodásan mozog ki-és be. A vállamba mélyednek a körmei, én pedig fordítok a helyzetünkön és magam alá fektetem. Teljesen átkulcsolja a derekamat, miközben a csípőm őrjítő ütemet vesz fel. Benyúlok a testünk közé, csiklójára nyomom az ujjamat, a nyelvemet a szájába és ostromolni kezdem, hogy mielőbb apróbb darabjaira hulljon a karjaim között, hogy ismételten összetegyem, és ismételten szétcincáljam az éjszaka fennmaradó részében. 

What if I would love you 'til the end?

Hazel

Úgy perzsel a tekintete, ahogyan végig haladok a báltermen, hogy csodálkozom, senki más nem veszi észre.  Tudom, hogy a ruha, amely ma takarja a testemet merészebb, mint, amit a szüleim látni szeretnének rajtam, sok megvető pillantás követi a lépteim, de magasról teszek rá. 

- Miért csinálsz mindig botrányt? – anyám ragadja meg a karomat, miközben a fogai között csikarja ki a szavakat. – Kormány emberei vannak itt.

Váratlan a megjelenése, mintha a semmiből teremne mellettem, ám bájos mosolyra húzom a számat, míg egy pezsgőt ragadok meg egy arra járó pincértől. 

- Tudom, mindenki fontos, befolyásos, és a papa kegyeit keresi ... bla,bla,bla. Én pedig nem mutatok példát, nem tisztelek senkit.

- Mint egy proftitulált! Örülj neki, hogy apád még nem látott! Menj, öltözz át azonnal!

- Anyám, kérlek, a húgunk éppen a férfiak figyelmét vonja el, hogy apánk megkösse minden mocskos üzletét, amit csak még elbír a pofája – Jack jelenik meg mellettünk. Arcomra csókot hint. – Csodásan nézel ki, bár figyelnem kell, hogy kinek a farkát is vágom le először.

- Hogy szülhettem két ennyire lehetetlen gyereket? – döbbenten mér bennünket végig anyánk. – Hálásnak kellene lennetek, hogy ilyen életetek van, ti meg csak a bajt és a szégyent hozzátok a fejünkre.

- Anyánk, nekünk most egy táncot kell lejtenünk – nyomja a kezébe a poharamat Jack, amint lehúzom a pezsgő maradékát. – Ha megbocsájtasz.

Jack magával húz a táncoló vendégek közé. Páran még mindig követnek a tekintetükkel, főleg a korunkbeliek, akik a tökéletes Chanel próbababák lehetnének. Ne értsetek félre, csodálom a márkát, nekem is van pár darabom, de a karót nyelt úrilányoktól már. a hányinger kerülget.

- Versenyt indítottunk, hogy melyikünket dob ki először? – nevetek fel, míg megperdít, és a karjaiba zár Jack.

A bátyám mindig is a nyugodtabb testvér volt, ám soha nem hagyta, hogy a szüleink a fejemre szálljanak, atekintetben, hogy mit viseljek, kivel találkozhatok. Sokszor ragaszkodtak, hogy mindenféle társasági eseményen vegyek részt, és ebből ritkábban tudtam kihúzni magam, mint amennyire én azt szerettem volna.

- Nem tenné meg, mindenki arról beszélne.

- Jade?

- Masont várja kinn. Szokás szerint késik, és nélküle unalmas a buli. Bár ma eléggé felvetted a harcot vele az első pozícióért.

Sok pozícióért venném fel a versenyt vele.

- Abby tervezte, megígértem neki, hogy népszerűsítem – magyarázom, bár tudja jól, hogy mennyire lojális vagyok a barátainkkal. – Amúgy is, kellett egy kis divat erre az unalmas műsorra. Túl sok a gyöngysor, és a tweed.

 

Mason

Belépek a húgommal a karomon a bálterembe és azonnal kiszúrom a tömegben, tökéletes Chanel kosztümös lányok között Hazelt, miközben Jack forgatja meg a táncparkett közepén. A húgom belém karolva követ engem, egyenesen a másik testvérpár felé. Páran köszönnek, de kitartóan megyek előre, nem vagyok hajnaldó bájcsevegni senkivel. Elég, ha a saját szüleink szerveznek ilyen bálokat, és ott kell mindenkinek a seggét nyalnom a cégem miatt.

- Helloka – Jade áll be táncolni, amikor Hazel kiperdül a testévre karjai közül. 

- Végre! – már is lassúra fogja a húgomat Hazel, ahogy a szám vált, aztán találkozik a tekintetünk.

Nagyot nyelek, és végig pillantok a testén, amelyet a ruhának csúfolt anyag alig takar. Csodásan fest, bár cseppet sem egy ilyen eseményre való ruhát választott, de az én tekintetem falja minden szabad bőrfelület centijét. Hosszú haja enyhén hullámokban esik a vállaira, és egész hátára. Hajkoronája, melyre annyira büszke, én pedig csak elképzelem, ahogyan beletúrok, magamhoz rántom... 

- Végre, azt hittem, hogy megint valami ribanc rabolt el – Jack nyom a kezembe egy felest, ezzel visszazökkent az unalmasnak tűnő estélyre. Sokkal élvezetesebb volt a gondolataimban lenni. 

- Volt még pár elintézni valóm, egyenesen a cégtől jöttem, még jó, hogy az öltöny viselése mindenhol megfelel a körünkben.

- Elrabolhatom? – Jade perdül oda a vőlegényéhez. Egy gyors csókot váltanak, és elgondolkozom, hogy mikor repültek el a fejünk felett az évek. Pár éve még éppen lerázni próbáltuk a lányokat, hogy valami csínytevést csináljunk, most meg a legjobb baráti tásaság vagyunk, a Jack menyasszonya a húgom, én pedig merev farokkal méregetem folyamat a húgát.

Elbaszott egy gyors élet.

Hagyom őket, a tekintetem pedig azonnal meg is találja Hazelt, aki újabb pohár pezsgőt szerezve, a csípőjét tekerve libben hozzám. Megáll előttem, ahogyan lepillantok rá, a dekoltázsának csodás látványa fogad.

- Mason – ahogy a nevem legördül a nyelvén, ezernyi gondolatot ébreszt benne. Túlságosan is közel áll hozzám, melle szinte már a mellkasomnak nyomódik, és szívem szerintem megragadnám, ám én lépek egyet hátrább.

Mosoly játszik ajkain, melyek vörösen izzanak. Csókolni való.

- Hazel, igazán kitettél magadért. Gyönyörű vagy.

- Hát anyám kurvának nevezett, nézőpont kérdése.

Az arcához nyúlok, egy kusza tincset kisimítok az arcából, majd elveszem a pezsgője maradékát, és lehúzom. 

- Nem kellene többet innod, különben Marie valóban ki fog hajítani innen. Csak fél téged, ez a világ, az elrendelt házasságokkal, és a sok szar szabályaikkal veszélyes egy ilyen dekoratív lánynak, mint te.

- Csesszék meg az elrendelt házasságukat – újra közelebb lép hozzám, testünk ismételten összeér, de nem szakítom meg a tekintetünk összekapcsolódását. – Egyetlen emberhez adhatnak hozzá, és az te vagy.

Ajkaival ajkaimra suttogja a szavakat, és megsajdul a szívem, mert tudom, hogy a szüleinek bármennyire is vagyok szinte a második fiúk, soha nem adnák hozzám a lányukat.

- Csillapodj le, kicsilány.

- Kicsilány? – vigyorodik el, és hátat fordítva tovább táncolni kezd.

 

Azt hittem, hogy sose fog eljönni az éjszaka, amikor a négy fal közé vonulva, messze Hazeltől lehetek. Már mindenem sajogott, ahogyan az mostanában mindig, mikor a közelemben van. Vagy éppen egy frappáns üzenetet küld, ahogyan arra mostanság rászokott.

Jéghideg zuhany után az ágyba hanyatlok a korom sötétben. Szinte már felnyögök, ahogy kényelembe helyezkedem. Már régen hajnal, lassan már reggel fele jár az idő, így pár óra alvásra muszáj lehajtanom a fejem, hogy a délelőtt folyamán vissza tudjak vezetni frissen a városba. Átpörgetem a telefonomon az e-maileket, a fontosabbakra válaszolok, amelyek a jelenlegi futó projektekhez kötődik, majd az éjjeliszekrényre dobom, és az oldalamra fordulok. 

Félig alszom már, így eleinte arra gyanakszom, hogy az elmém játszik velem, míg rájövök, hogy a valóság csapja meg a fülemet. A hátamra perdülök, hogy az ajtóra pillantsak, ki surran be hozzám, ám nem látom a behúzott függönyöknek köszönhetően. Az éjjeli lámpa irányába nyúlok, de amikor egy kisebb káromlás hagyja el a betolakodó száját, azonnal felismerem.

- Hazel? Mi a francot csinálsz?

Felemeli a takarómat, én pedig arrább megyek, annak ellenére, hogy nem helyes ez az egész. Hozzám simul, pestének meztelenségét azonnal meg is érzem.

- Nem gondoltad, hogy a szomszéd szobába maradok, ugye?

- De, nagyon is azt gondoltam. A bátyád és az egész családod velünk egy fedél alatt van – felszisszenek, amikor a keze a hasamról egyenesen a farkamra simul. Megragadom a csuklóját. – Megölnek, ha hozzádérek.

- Senkinek nem kell megtudnia. Még. 

Végignyal a számon, én pedig felmordulva a tarkójánál megragadom és magamra húzom. A takaró alatt mind a ketten pucérok vagyunk, ahogyan átveti a lábát rajtam. Meglepő, de a meglepetés ereje imádnivaló. A seggébe markolok, majd a két lába közé nyúlok, és egészen az arcom fölé húzom. 

- A kibaszott pokolra fogok jutni – mormogom a puncijába, és egy mély nyalást teszek. Két tenyerem a popsijára simul, míg ő vonaglik felettem minden egyes nyalintásra, melyet mérek rá. Illata teljesen ellepi az orromat, még többet akarok, annyira kibaszottul többet, mindent akarok belőle, hogy belesajdul mindenem. Tudom, hogy ez az éjszaka véges, de már most tudom, hogy nem az utolsó ez.

- Bassza meg, Mason! 

Kiált fel olyan hangosan, hogy beleremegnek a falak, amikor az ujjam izgatni kezdi.

- Halkabban, kislány.

Lejjebb ereszkedik, hogy a számat befogja, én pedig elmosolyodom magamban. Lejjebb csúszik, nedvesen végig a mellkasomon, a farkam a lábai közé kerül, a legjobb helyre, ahol csak lehet. Fordítok magunkon, rajta pedig perdítek még egyet. Nyög egyet a hirtelen mozdulatomra, majd a csípőjénél fogva felrántom magamhoz. Háta a mellkasomhoz simul, a farkam a farpofái közé kerül. 

- Jack a farkamat vágja le, ha ezt megtudja.

- Lehetne, hogy nem a bátyámról beszélünk? – sziszegi, és még jobban nekem nyomja a seggét.

Megmarkolom a mellét az egyik kezemmel, míg a másik a punciját izgatja. 

- Fogj egy óvszert a tárcámból – súgom a fülébe parancsként, ő pedig előre hajol és kutatni kezd. Az éjjelilámpa a földön köt ki, de leköti a figyelem, ahogy a függöny mellett egy halovány fény utat tör, és a kerek segg megmutatkozik. Végigsimítom, egy ujjam eltűnik benne, mire megrándul, és ügyetlenül hátra adja nekem a gumit. 

- Kibaszott gyönyörű vagy.

- Ezt eddig is tudtuk – felegyenesedik, válla felett hátranéz, és a szája az enyémmel találkozik. Nyelvünk forró táncot jár, közben melleivel játszom, melyek oly tökéletesen illenek bele a kezeimbe. – Ne húzd az időt – nyal a számba, a haját előre dobja az egyik vállán át.

Fogaimat a vállába mélyeszem. Kibaszott nőszemély. Megőrjít és ezzel mocskosul tisztában is van már hosszú ideje. Felhúzom az óvszert, és másodpercek töredéke alatt a hátára fordítom, a lábait széjjelebb tolom a csípőmmel, s elmerülök benne. 

 

Hazel

Levegő után kapkodva kapaszkodom Masonbe, aki puszikkal halmozza el az arcomat és lassú csókba hív. Nyelvünk táncol, míg el nem szakad tőlem, hogy a homályba a szemeimbe nézzen.

- Hogy kerültél a szobámba?

- Ne mondd, hogy hiba volt, mert én magam golyózlak ki!

Ujja végigszalad az alsóajkamon.

- Nem tudnám ezt mondani neked, Hazel. Tudod jól, hogy erre az éjszakára vártam már mióta érett nő lettél – vigyorog, mint ez idióta, de annyira imádom a vallomását, hogy csak lehúzom magamhoz, ajkainkat egybeforrasztóm a felkelő nap árnyékában. 

I love when a bad bitch down my back

Nola

 

Hatalmas hangzavar, őrjöngés. Nem nagyon fordultam meg az eddigi életem során hasonló helyen, azonban az ismeretségeimnek köszönhetően sosem éltem vak világban. Sör szaga kúszik az orromban, izzadt testek az enyémnek csapódnak, de Trev mellettem biztosan hátrébb löki őket, akik ezt észre sem veszik, annyira előrefele figyelnek, hogy a jelenlétem cseppet sem érdekli ezeket az embereket.

Felnézek, rám cseppen valami, s bele gondolni sem akarok, hogy mi lehet az. Fenn is állnak, és mellém egy sörösüveg is landol. Nézem, ahogy szilánkosra törik a lábam mellett. Arrább lépek.

- Nem kellene itt lennie, asszonyom – Trev mély hangja túlordítja az alapszintű kiabálást. 

Figyelmen kívül hagyom, és tovább tartom az irányt előre, amíg az első sorokba nem jutok. Ezek a bokszmeccsek mocskosok, és értem a motiváló oldalát az egésznek, amiért emberek indulnak, még is ellenzem, s most itt vagyok. Még ha nem is maga a meccs, ami vonz engem ma éjjel.

Van, aki bankjegyeket lóbál, ezzel is mutatva, hogy neki a pénz mit sem számít. Vagy még is. Valószínű, hogy magas tétet tett meg.

Trev mögöttem, amolyan pajzsként véd, s valószínű, hogy szét is próbálna szedni ez a sok mocsok, akik itt vannak.

- Knox! Knox! Knox!

Mindenki egyként zengi. 

A falak beleremegnek, míg szinte lehetetlen, de hangosabbak lesznek az emberek. 

Nők, férfiak. 

Egyként, egyért.

Egy kéz érint meg, de mire oda nézek, már csak egy zúzott végtag. 

- Senki nem érintheti – ránt vállat Trav. 

Visszafordítom a tekintetem a kört formáló emberek irányában, és még levegőt is elfelejtek venni, amikor szétnyílik a tömeg és közeledik Ő.

Levegő a tüdőmbe szorul, és talán most először érzem valóságosnak, hogy itt vagyok, és az a férfi közeledik, aki miatt ide jöttem. 

- Normális itt mindenki? – ordít fel egy pasi a kör másik oldalán, amikor Knox mögött bezárnak az emberek, és leül a székre. – Nem verekszem vele!

A közönség fújozni kezd. Olyan utálat cunami indul az ismeretlen irányában, hogy attól tartok a tömeg fog megindulni felé, magával sodorva engem is. Hátrább lépek egy lépést, és Trev testének ütközöm.

- Minden rendben?

Bólintok, és a fekete napszemüvegem mögül még mindig Knoxon áll meg a tekintetem. Arcáról semmi sem olvasható le. Mint egy szikla, úgy áll ott, és méregeti az ellenfelét, aki összefosta a bokáját tőle, és menekülőre fogja.

- Eléggé veszélyesnek tűnik, biztos beszélni akar vele?

Vállam felett Trevre nézek.

- Tudom, hogy mit csinálok.

- Nem biztos, hogy térdre fogod kényszeríteni.

Visszanézek arra a személyre, aki miatt itt vagyunk ezen a bűzös, koszos világ végén.

Ezzel Knox feláll és a tömeg ismét szétnyílik előtte. Ekkor kilépek, a körben állok, és most sok éhes pöcs tekintete méreget, de lerázom magamról őket, és követem Őt. Érzem testemen a sok éhező, nyálcsorgató tekintetet, és a gyomrom fordul fel ettől. 

- Ez gyors menet volt – ülök fel a motorháztetőre, és elfogadom a felém nyújtott sört Nicktől.

- Pedig most lett volna kedvem egy-két arcot kellően beverni – húzom meg a sört. – Rühellem, hogy ennyien ismerik az arcomat.

- Örülj neki, hogy nem az eltorzult arcodat ismerik.

- A hírnév átka – messzebbről egy női hang üti meg a fülemet. 

A közeledő léptek felé fordulok, és ritkán akadnak el a szavaim, de most valóban erőteljesen kell koncentrálnom, hogy megtaláljam a megfelelőket. A karcsú alakot egy igazán testes ember követi, és fogalmam sincs, hogy kik ezek. Az emberek, akik fogadni szoktak rám, nem éppen ennyire pénzesek.

Ilyen kifinomultak.

Nem ennyire szexisek.

- Ismernem kellene?

- Nem – a vörös száj kimérten válaszol. Szemeibe nézek, melyek egy tussal vannak kiemelve. Igazán klasszikus. – Igazán lenyűgöző volt. Amikor már a hírnév eléri, hogy nyerjen, és megfutamodik az ellenfél. Ilyet sem lát mindennap az ember. 

Figyelek minden szavára, amely elhagyja a formás ajkait, de a külsője is teljesen magával ragad. Fogalmam sincs, hogy ki ő, mit keres itt. Fekete ruhája, a combja közepéig éri fekete csizma, klasszikus, minimális sminkje, és a szőke enyhén hullámos haja, ahogyan a vállaira omlik.

Finom látvány.

- És miben segíthetek, ...?

- Nola.

- Nola – ismétlem meg. – Szóval, miben lehetek a segítségedre, Nola?

- Egy ajánlatom lenne.

Felkelti az érdeklődésem, bár semmilyen ajánlatra nem vagyok rászorulva, de a kíváncsiságom nagyobb annál, mint, hogy csak leintsem. Arról nem is beszélve, hogy nagyon vonzónak találom.

Érdekfeszítő és valóban érdekel, hogy milyen ajánlata van a számomra.

- Valóban? Mégpedig?

- Esetleg egy diszkrétebb helyen tudnánk folytatni?

Elmosolyodom és a sörömet a motorháztetőre teszem, majd Nickre pillantok, aki eléggé méregeti Nolát. Lerí róla, hogy szívesen a motorháztetőre terítené a lányt. 

De barátom ezt, a meccset már most elvesztetted – jegyzem meg magamban.

- Nick, amolyan menedzser. Nyugodtan hallhatja ő is.

- Személyes ajánlat lenne.

Egyre jobban összezavar, és ezt nem szeretem. Sose bírtam, ha nem értem, hogy valaki mit akar, mert éppen itt köntörfalaz, ahelyett, hogy az arcomba mondaná fél perc alatt, és mennénk tovább mind a ketten a saját utunkon. 

- Esetleg – szólal meg a melák Nola mögül. – Az autóban nyugodtan lehetőség van rá.

Nola is a válla felett rápillant az emberre, és egyetértést látok az arcán.

Felvonom a szemöldököm.

Valóban komoly dologról lehet szó.

- Oké, kezd kicsit elegem lenni, szóval menjünk, és essünk túl rajta.

Nola bólint és elindul, követem, és hallom a melák lépteit a hátam mögött. Ha nem kinyírni akarnak, vagy szerződtetni, mint oly sokan, hogy nekik bunyózzak, nincsen több ötletem. Ennyi opció cikázik végig a fejemben.

Megállunk egy impozáns Bentley mellett, és valószínű, hogy hanyatt kellene vágódnom tőle, mert úgy néz rám az ember, de sajnos rossz hírem van, magam is megtehetném, hogy ilyen autóm legyen, egyszerűen szarok rá. Egy Aston Martin sokkal inkább az én világom. 

Visszanézek a kissé kopottas autóra, amivel érkezni szoktam ilyen eseményekre, mert kissé bepöccennék, ha az Aston egy karcolást is kapna a bátor emberektől, akik ellenem fogadnak.

Beülök, míg Nola is becsúszik a másik oldalról, Mr.Melák pedig becsukja az ajtaját, és kettesben maradunk. Türelmetlen vagyok, és mindössze a beszűrődő fények világítanak meg bennünket, ám így is tökéltesen kezdem el látni, hogy Nola feszengeni kezd. Gondolkozom, hogy feloltsam-e a világítást, de valahogy jobban élvezem így a helyzetet. Főleg, hogy Nola láthatóan zavarban van.

Ez új.

Eddig határozott volt, most még is egy törékeny nő jelenik meg előttem.

- Nézzed, bármilyen ajánlatod van, valószínű, hogy úgy is nemet fogok mondani. Úgyhogy essünk túl rajta.

Enyhe mosoly suhan át az arcán.

- Azt hiszed, hogy a verekedéssel kapcsolatban vagyok itt.

- Hát mi más miatt lennél? Találkoztunk már? Biztos vagyok benne, hogyha ez így lett volna, arra tisztán emlékeznék.

- Pár meccseden már voltam, de nem, nem találkoztunk szemtől szemben.

- Egy magad fajta nő, hogy talál rám?

Valóban érdekel.

- Az internet világában nem meglepő, hogy hamarabb eljut egy videó valakihez, mint az kellene. – Szemeimbe néz, és nem szoktam zavarba jönni, de kellő bizsergés fut végig rajtam. – Knox, az MMA-ban dolgozom, befektető vagyok, csendestárs, de nem emiatt vagyok itt. -egyre izgalmasabb ez a beszélgetés. - Mint említettem, figyeltelek, először valóban a teljesítményed, de aztán a férfiasságod nyűgözött le.

- Ez egy burkolt randira hívás akar lenni? – nevetek fel.

- Eljutottam abba a korba, mikor nincs se kedvem, se energiám a férfiak után futkorászni, akik azt sem tudják, hogy mit akarnak az életükben. Randizgatások sem izgatnak már. Családot akarok.

Szemei elvesznek egy enyéimbe, és egyre jobban belehabarodok ebbe az egészbe. Hallgatok, pedig közbeszólnék. 

- Elérkeztem az életem azon szakaszába, hogy gyermekre vágyom – határozottan néz a szemeimbe, nem jön zavarba. – Utánad néztem. Számomra tökéltes opció lennél.

Amennyire köntörfalazott eddig, most úgy vágja az arcomba a szavakat.

Azt hiszem, hogy KO közeli állapotba kerültem.

- Parancsolsz? – röhögök fel. – Oké, ez valami kibaszott vicc, ugye?

- Minden passzol, és mint ügynök, mindennek utána néztem.

- Oké, ez beteg. Te őrült vagy.

- Csak egy elkeseredett nő, aki családot, gyermeket szeretne. 

- Fiatal vagy, és ez őrültség. Mit akarsz tőlem? Adjak spermát? – hajolok közelebb hozzá. – Ugye tudod, hogy erre vannak módok.

- Nem fogok egy klinikához fordulni, és ismeretlen ember spermáját magamba ültetni – keresztbe teszi a lábát. – Valamivel humánusabb módszert szeretnék.

- Szerinted ez az? Ide jössz, és arra kérsz, hogy verjem bele a spermámat egy üvegbe, hogy te aztán gyereket kaphass. 

Hátra dőlök, lehunyom a szemhéjaimat.

Felnevetek hangosan. 

Mint valami őrült, de tudom, hogy kettőnk közül nem én vagyok az.

- Mondd, hogy ez valami kibaszott átbaszás.

- Mindig is fiatalon szerettem volna édesanya lenni, harminc vagyok. Tudom, valakinek ez fiatal, nekem már nem. Úgy érzem, hogy kifutok az időből. Mindennek utána néztem, és megjegyzem, nem mellékesen, nagyon sármos férfi vagy.

- Miért gondolod, hogy ebbe belemennék? Mit nyernék ebből? Szerinted én annyira szívtelen lennék, hogy lemondanék egy gyerekről?

- Nem kellene lemondanod róla.

- Hétévégi apukának szántál?

Visszahajolok az arcába. Már nem annyira határozott, és üzleties, mint az elején. Már kezdem átvenni a stafétát, és ez már kényelmesebb is a számomra, a témával ellentétben.

- Eddig nem gondoltam át a dolgot. Az már megbeszélés kérdése lenne, a jövő zenéje, de biztosítalak, hogyha odáig jutunk, nem áll módomban elszakítani a gyerekemet az apjától.

Feltűnően nézek végig rajta. Nem esne nehezemre, hogy megdugjam. Sőt, kibaszottul élvezném is, ahogyan rajtam lovagol a luxusautója hátsó ülésén. Megráncigálnám közbe, míg a szánk forró csókokban egyesülne, és az ölünk összeérésének hangja visszhangot verne a csendes autóban.

Kezem a keskeny csípőjére simul.

Meddig képes elmenni? Meddig hagyja, hogy szemtelenkedjek vele? 

Mélyen beszívja a levegőt, keze az enyémre siklik. Megálljt próbál parancsolni, de határozott vagyok.

- És ha azt mondom, hogy kibaszott felelőtlenség az egész? Nem ismerlek, te se engem. Mármint úgy igazán.

- Valóban.

- Mi van, ha valami elmebajom van, és örököli a tökéletesnek szánt gyereked?

- Senki sem tökéletes, és mint említettem, minden laborod eredményét láttam.

- Gyönyörűen vagy elbaszott – simítok végig az arcán, s ujjam szívesen siklana végig a vörösre festett ajkakon, de nem teszem. Még nem. – Mit is nyerek én ebből az egészből?

- Segíthetek megtalálni a húgod.

Megmerevedem.

- Tessék? – azonnal komolyabb a hangnem. – Tudod hol van?

- Nem, de már ráállítottam a legjobbakat, hogy megtalálják bárhol is van.

- Ez nem fair így. Kibaszottul nem! 

Hátra hanyatlom az ülésen, lehunyom a szemeimet. Ritkán veszítem el a tényleges nyugalmamat, és az ésszerű gondolataimat, de most túlságosan is közel vagy az őrülethez.

- Nem mondtam, hogy az ajánlatom fair. Bár, ha úgy nézzük, mint a ketten megkapjuk, amit szeretnénk.

Felé billentem a fejemet, a szemeibe nézek.

- Valószínű, hogy a legidiótább ember vagyok a földöm – hajolok újra közel hozzá. – De egy feltételem van.

- Mi lenne az?

- Természetes módon csináljuk.

Ruhám nedvesen tapad a bőrömhöz a hajam kíséretében. A kinti hideg őszi eső teljesen eláztatott, amíg Maryt hajkurásztam, hogy betérjen a meleg házba éjszakára. Belépek a hálóba, ahol a legdögösebb látvány fogad, amely már többször az elmúlt évek folyamán is elkápráztatott. Behajtom az ajtót, az éjjeliszekrényen a gyér fény világítja meg a teret, az ágyon pedig elnyúlva, a háttámlának dőlve, az orrán ülő szemüveggel a kezében egy könyvvel pillantom meg Őt.

Mélyen magamba szívom a levegőt, és eszembe villannak a régmúlt gondolatok, amikor a kocsim hátsó ülésén ülve a gyermekvállalásról beszéltem neki teljesen önkívületi állapotban.

Felpillant rám. A takaró anyaga alacsonyan ül a csípőjén, és tudom, hogy semmit sem visel alatta. A legfinomabb látvány, amelyre az ember vágyhat.

- Alszanak a gyerekek.

Leteszi a könyvet, a szemüveg továbbra is rajta marad, s azon keresztül figyel engem.

- Mitől vagy ennyire nedves?

- Mary.. – lépek közelebb, az ágy oldalánál megállapodom, ő pedig velem szembe fordul és a lábai közé állít. – Az a kis dög annyira makacs – sóhajtok fel. – Imádom, de a gyerekek csak elrontják azt a kutyát.

Felnevet.

Ujjai csintalankodni kezdenek. Felfelé kalandoznak, ezzel a nedves anyagot feljebb kényszerítve. Meleg szája a mellemre talál, és az anyagon keresztül ingerelni kezd. Szinte már teljesen fel is fal. Kezem a tarkójára csúszik, hajába túrnak az ujjaim, még közelebb vonom a mellemhez, mely még többért fohászkodik.

Felgyorsuló szívem alig tudja tartani az ütemet, a levegőt kapkodom, míg ő megállíthatatlan. Teljesen felvonja a ruhámat, a csípőmbe marnak fogai, nyelve nedves csíkot hagy. Beleremegek. Még többet akarok. Bugyim pántját ráncigálni kezdi, és addig nyújtja, míg a falat ruha teljesen meg nem adja magát neki.

Tekintetünk találkozik egy levegővétel között, melyre tüdőm szomjazott már. Szemüvegét bármennyire is tartom dögösnek, leveszi, félrehajítja, csípőmnél fogva az ölébe von. Tenyere teljesen befedi a mellemet, és már a teste alatt is találom magam. Bevillan a kép, amikor legelső alkalommal voltunk együtt, az arca pedig eltűnt a combjaim között, ahogyan most is. Nyelve olyan mélyen nyal belém, hogy hangosabban nyögök fel a kelleténél, de hamar a tenyere a számra simul, ezzel belém fojtva minden hangot.

- Imádom, de a gyerekek és a húgom... – néz fel rám.

Nem válaszolok, mindössze megragadom a tarkójánál fogva és visszanyomom a combjaim találkozásába, mire felkuncog, átbizsergetve a testemet, aztán a nevetésnek vége, mert a szája olyan tempóban kezd el dolgozni rajtam, hogy teljesen megfeledkezem mindenről, és hálát adok, amiért évekkel ezelőtt bátor voltam, és ragaszkodtam az elveimhez.

Lenyúlok, mielőtt ténylegesen szétesem alatta, mert türelmetlen vagyok, és magamban akarom tudni őt. Homlokát az enyémnek dönti, nyelvemet kinyújtom és végig szántok az száján, de nem hagy túl sok időt a kalandozásra, mert hevesen csókol meg, szívja magába a nyelvemet, hogy a gondolataim szerte foszlanak. 

- Mikor kell menned?

- Most ne ezzel foglalkozz – fonja lábaimat a csípője köré. – Itt vagyok, a tiéd vagyok.

Baby make it hard, but don't hurt me

Alina

 

Ez egyáltalán nem megoldás!

 

Küldöm el az üzenetet, és most már tényleg szánalmasnak érzem magamat. Hetek vannak mögöttünk, és úgy érzem, hogy megragadtam. Megragadtunk. Az, hogy menekül előlem felbosszant, de talán még túlságosan is finoman fogalmazom meg magam.  

Iszok a poharamból, a bor könnyedén gördül végig a torkomon, ezzel még jobban kuszálom össze a gondolataimat, az érzéseimet, és legfőképpen a vágyaimat. Makacs vagyok, ezt már páran közölték velem, de az, hogy ily módon használjanak ki, és hagyjam is, na az nem én vagyok.

- Megint sikeresen lerészegedsz?

- Az első pohár borom és az utolsó is! Írtam neki megint, nem válaszol. A világ kibaszott másik végén van, kitudja, hogy mit művel! Elmenekült előlem.

- A puncid kellett neki szívem, azt meg is kapta párszor. Mit vártál? 

- Tudod jól, hogy ez...

- Bonyolult – fejezzük be egyszerre a mondatot.

- Mindig ezzel nyugtatod magad, de a bekattanás határán vagy, és ez nagyon nem tetszik nekem.

- Szánalmas vagyok – sóhajtok fel, és kortyolok egyet.

- Ki kellene szakadnod ebből az önsajnálatból. Az a pöcs nem tudja, hogy mit akar, és csak a farka vezérli. Meg sem érdemel téged.

Hátra döntöm a fejem a kanapén és lehunyom a szemeimet. Mély levegőt veszek, remélve, hogy az elmém tisztul és abba hagyok ezzel a sok szar önsajnálattal, bánattal. 

Pittyen a telefonom, de hiába kapom rá a tekintetem, az üzenet válasz nélkül marad most is. Az értesítés azonban egy hír portál új posztját jelzi, melyet meg is nyitok. Felegyenesedem, a bort az asztalra teszem, és olvasni kezdem a cikket, de türelmetlen vagyok és lejjebb megyek az oldalon. 

- Ugye nem a pletykarovatot olvasod?

- Itt van.

- Tessék?

- Nem japánban van, hanem itt – felnézek Lisára. – Itt van a városban. 

- De hát nem valami nagy bizniszt bonyolít a világbirodalom fejeként? – kapja ki a készüléket a kezemből. – Reméltem, hogy csúnya lesz mire visszatér, és kiábrándító, de még mindig egy DÖG.

Felnyögök.

Ezzel egyáltalán nem segít a helyzetemen, főleg, hogy csak jobban sóvárgom utána.

- Ki ez? – szalad ráncba a homloka. – Ismerős, de eléggé szemcsés a kép.

- Fogalmam sincs, gondolom egy újabb csaj, akinek a nyála csepeg utána, ő pedig pár nap múlva túl is lép rajta.

- Oké, elég itt az önsajnálat leitatásáról. Ma van az estély, amit mondtam neked.

- És már akkor is mondtam, hogy mennyire nincs kedvem oda menni. Tudod jól, hogy miért nem – iszom meg a maradék boromat.

- Tovább kell lépned. Már hetek teltek el, ez a pöcs lelépett szó nélkül, arról nem is beszélve, hogy az üzenetedre se böfögött semmit.

- Kinek is kellene egy támogató barátnő? – teszem fel a költői kérdést, miközben felállok a kanapéról, hogy a konyhába menjek és letegyem az üres poharamat. 

- Szóval mibe jössz?

- Ő, semmiben?

- Hát úgy biztos, hogy akadnak pár férfi, el se kell menni a villáig. 

- Humoros. Komolyan Liz... Az a hely nekem...

- Tudom, vele jártál oda. Az ő helye. Pont ezért kell oda mennünk, lássa mit is szalasztott el.

- Nem mondta senki, hogy ott lesz ő is. Az esetek többségében nem jár az estélyekre.

- Persze, mert a puncidban való időtöltése jobban lefoglalta, de ez most megváltozott – tekeri fel a hangerőt, és a zene sokkal erőteljesebben zengi be a teret.

Csípőjét riszálva indul a szobám irányába, onnan is tovább a gardróbba, miközben a zene szövegét énekli, amit annyira szeretünk mind a ketten. Olyan fenékrázást nyom le előttem, hogyha férfi lennék, lehet, hogy kapnék a lehetőségen, de így csak legyintek egyet a domborulatára, és arrább taszítom a felakasztott ruháim elől.

- Csinosat válassz! 

- Nem fogom túlgondolni – akasztom le a selyem anyagú fekete ruhámat, mely a hátán csupán két falatnyi pánt fut, és tartja meg rajtam az anyagot.

- Klasszikusan dögös – ért egyet, és átandalog a saját lakrészére, míg a szandálom pántját igazgatni kezdem.

 

 

Az autó behajt az igazán impozáns vaskapun, de még itt is a sok égbe meredő fa szegéjezi az utat, és semmit nem látni a sötétben a gyér útkivilágításon kívül. A fákat alulról világítják meg, mintha egy jó thriller film bevezetőjét látnám, melynek a főszereplője én magam vagyok. Talán hasonlóan is érezném magam. Enyhén bódult állapotban. Fogalmam sincs, hogy miért is mondtam igent a mai estére, de itt vagyok, a selyemruha a testemre simul, a magassarkút, mintha ezeréve nem viseltem volna, olyan kényelmetlen, pedig még csupán pár métert sétáltam benne az autóig.

Feszengek.

Rámtör az idegesség, a bor nem volt elég.

A retikülömet szorongatom, és igyekszem győzködni magamat, hogy nem tévedésből vagyok itt, s ma jól fogom érezni magamat. Reménykedve benne, hogy nem futunk össze nem kívánt személyekkel. Eddig a hiánya miatt sírtam, most könyörgőm magamban, hogy ne legyen itt. Nem igazán vagyok az a személy, akinek komoly bátorítás kell, de ma valahogy szívesen fogadnék pár bátorító szót, a lekísérő italok mellé. 

- Idáig hallom a gondolataid. Fejezd be!

- Ígérd meg, hogy kibaszott jól fogom magam érezni ma!

- Kislány, bármit megígérek neked, csak élvezd. Te is tudod, hogy milyen alakok szoktak itt lenni, biztos vagyok abban, hogy akad egy-kettő a kezedbe.

Elmosolyodom, bár úgy érzem, hogy nem teljesen őszintén teszem.

Előveszem a kis tükrömet és a biztonság kedvéért ellenőrzöm a sminkemet. A vörös rúzsom tökéletesen emeli ki ajkaimat, ahogyan imádom. 

Ahogyan imádja.

- Austin?

- Fogalmam sincs – sóhajt fel bánatosan. – Hidd el akartam szólni neki, de akkor Alexander is megjelenik, és tudom, hogy megölnél akkor. Majd utána rámászok.

Megállunk.

Kinézve a hatalmas kastélynak is nevezhető épület tárul elém, melynek ajtajában öltönyös fickók vannak szigorú tekintettel az arcukon. Megjelenik egy hasonló fickó, és kitárja előttem a kocsi ajtaját. Kisegít, megigazítom a ruhámat, és rendezem magam.

Össze kell szednem magam.

- Köszönöm.

- Na, indulás befelé – Lisa karol belém és a lépcsőkön lépkedve fel, a nevünket már közli az ajtónálló két férfival, aki közül az egyik biccent, és kitárják előttünk az ajtó két szárnyát. A zene már is arcul csap bennünket, de még kellő hangzással. Az előtérben vagyunk, ahol biztonságiak vannak, és a recepció.

- Hölgyeim – egy maszkos alak áll a pult túloldalán, és egy-egy bársonyzacskót vesz elő. – Kérem a telefont helyezzék bele, a pénztárcájukkal, kulcsokkal együtt. 

- Miért is? – dönti oldalra a fejét Lisa, és incselkedni kezd a maszkot viselő férfivel, aki nem éppen vevő a barátnőm viselkedésére. – Beleírod a számod?

- Hölgyem, kérem mindent pakoljon a zacskóba, vagy takarodjon innen.

- Fogalmad sincs, hogy kik vagyunk?

A férfit egyáltalán nem hatják meg a barátnőm szavai, amit meg is tudok érteni. Pár alaklommal igaz, hogy jelen voltunk az estéken, de akkor Alexander oldalán érkeztem, ahogyan ő Austinén.

- Ne csináld a balhét – veszem el a saját vörös bársonyzacskómat, és elkezdem belepakolni a tárgyaimat, mire a férfi egy fém bilétát nyújt át nekem.

- Ezzel tudja a távozásnál kiváltani.

Biccentek, bár pontosan tudom a menetét a dolgoknak, annak ellenére, hogy akkor nem hoztam magam soha semmit, amikor Alexander kíséretében voltam itt.

 

Úgy érzem, hogy valami keményebbre van szükségem és ki is kérem az italt a pultnál, aztán már a táncolok körében találjuk magunkat. Szerencsére ez a hely nem olyan dugig van, mint a szokványos belvárosi klubok. Talán ez is az előnye a luxus szórakozóhelyeknek, már ha csúfolhatom így Alexander tulajdonában álló létesítményt.

Kezek csúsznak a testem köré, az és kezemben a pohár pihen, olvad a jég, és csúszik a Jameson. Eltévednek a kezek, az enyém az égbe emelkedik, Lisa hozzám simul, miközben úgy érzem, hogy körbevesznek bennünket, jobban, mint azt illene. Ködös az elmém, a pohár pereme az ajkaim közé kerül, az ital könnyedén kerül a nyelvemre, s onnan tovább.

A hideg szalad végig a testemen, tengelyem körül megfordulok, Lisa teste az enyémhez simul, nyelvem végigszalad a számon, az utolsó csepp whiskyt is magamba fogadom, míg enyhén ködös tekintetem végigszalad az emberek sokaságán. Mivel sok mindenkin maszk van - ami a férfiakat illeti -, így is érzem a testemet izzani.

- Itt van – ennyit mondok Lisának, akinek a nyakában lóg a kezem.

- Akkor rázzad azt a segget!

- Ki engedett be ide benneteket? – haragos hang áttöri a zenének erejét. 

Megállunk és a maszkos alakra nézünk, aki leemeli az arca elől a fekete-fehér maskarát. Lisa távoldoni kezd tőlem, de tiltakozásából hamar leszűröm, hogy Austin az, aki megragadta.

- Csajos este szivi, nyugi este veled alszom. Vagy inkább reggel – hagy egy nedves csókot a száján. – Most pedig a barátnőmmel akarok lenni. Hess.

Visszaesik az én kezeim közé, és énekelni kezdi a zenét. 

 

Drink it up, I know you're thirsty (Thirsty) ...She said, "Baby make it hard, but don't hurt me”

 

Austin mögöttünk áll, én pedig lehúzom a maradék whiskyt is és énekelni kezdem a szöveget a barátnőmmel. Bármennyire is elit a klub, annál mocskosabbak a lejátszott zenék szövegei. 

Imádom.

Austin visszahúzza a maszkot az arca elé, távolodni kezd. Most már biztos vagyok benne, hogy Alexander is itt ólálkodik valahol. Az ő pillantásait érezem testemen. 

Nem baj, nézzen csak.

Fogalmam sincs, hogy honnan, de egy teli pohár kerül a kezembe, én pedig boldogan kortyolok a borostyán italba. Hajamat oldalra vetem, ezáltal a szabadon levő hátam teljesen megmutatkozik. Melegem van, de jól is esik mutogatni magamat, már amennyire ez annak minősíthető. Ha már játszunk, akkor játsszunk. 

- Érzem, hogy itt van – bukik ki belőlem, mire Lisa teljesen nekem simul, és elhesseget egy kezet, ami éppen a csípőmre akar simulni. 

- Nem a te fajtádat kedveli – kacsint az idegenre, akiről fogalma sincs, hogy ki, hiszen az arcát nem látjuk, de biztosan állíthatom, hogy nem a megfelelő személy az.

 

Last thing I remember is our beautiful bodies grinding off in that club... Drunk in love

 

- Elszaladok a mosdóba – mondja Lisa.

- Menjünk.

Nincs kedvem egyedül táncolgatni, és úgy érzem, hogy szükségem van a támaszra mindenféle értelemben. Elszakadunk egymástól, ahogy átérünk az embereken, és a folyosón megiszom az italom, s visszafordulok, hogy a pultra helyezzem, mielőtt a mosdóba megyek. Ám visszafordulva bele ütközőm az életem sziklájába.

Beleremeg a testem és a lelkem is egyszerre. A magas szandálom ellenére is fel kell nézem, és a hideg maszk tekint le rám, ám a szemrészén tökéletesen érzékelem a végzetemnek nevezet barna szemeket. 

Megfordulok, és elindulok az emeletre Lisa után. Eléggé nehezemre esik a lépcsőzés, de oda figyelek, és biztosan fel is érek az emeletre.

Ki az ördög tesz egy klubba az emeletre mosdót?

Persze költői a kérdés.

De mindenképpen fel fogom tenni a sok kérdés után, amit rá fogok ömleszteni Alexanderre.

Hátra-hátra pillantok, de sehol sem látom meg, ami jó jel. A mosdónál azonban sorban állnak a lányok, én pedig türelmetlen, és részeg vagyok. Tovább megyek, és szerencsémre a keresett ajtót nyitva is találom, besietek, becsukom és a mosódba megyek. Sötétség uralja a helyiséget, és a mosdóba oltok egyedül villanyt. Nem szándékozom itt időzni a kelleténél tovább.

 

Stumble all in the house tryna back up all of that mouth .. That you had all in the car, talking 'bout you the baddest bitch thus far

 

A hideg szalad végig a gerincem mentén, ahogyan a meleg lehelet éri a tarkómat. Lehunyom a pilláimat, a homlokomat az ajtónak támasztom, és feladom. 

Szám mosolyra húzódik, annak ellenére, hogy tudom, nem látja. 

- Kibaszottul ne játsszál velem! – jelentem ki, bár a hangom nem olyan határozott, mint szeretném. – Kereslek, cseszel rám, és megjelensz! 

Megfordulok, a karja a csípőmön a másik a kezeimet fogja hátra a csuklómnál fogva. Nem mond semmit. A kintről beszűrődő zene, ami némileg megtölti a szobát. Az ágyon találom magamat, a sötétség ellenére pedig a szememre egy szemkötő kerül. Hallok egy halk csattanást messzebbről, de a testem fölöttem rajtam. Keze a combomon csúszik fel, de a selyem magától is megteszi az utat, így nem igazán kell megerőltetnie magát.

Rám hajol, szája a bimbón, a keze a csipkén, mely már csak egy reccsenéssel jelzi, hogy a múlté. Széjjelebb tárom a combjaimat, és a hűvös megcsap, ujjai simogatni kezdenek, finoman, s egyszerre durván ér hozzám. Hátam ívben hajlik meg, mindent neki adok. Ő pedig mindent nekem ad.

- Mocskosan játszol – sírok fel.

Száját combom tövében érzem meg, és nyelve már is az ölemben merül el. Nem kímél, én pedig annak ellenére, hogy csukott szemmel fekszem, szédülni kezdek. Egyik lábamat a vállára teszem. A szívem a torkomban dobban, míg fájdalmas emlékek ködösen lepik el az elmémet. Beleremegek minden érintésébe, és még többre vágyom, miközben tudom, hogy ez messze nem helyes.

- Akkor nyalj ki keményen, és tűnj el! 

Engem is meglepnek a szavak, melyek elhagyják a számat, főleg, amikor arca enyém fölött terem, nyelve pedig ezúttal a számba nyal, és vissza is tér a hiánytól sajgó csiklómhoz. Mocorgásomnak köszönhetően elengedi az egyik kezemet, mire a hajába túrok, ő pedig az orgazmus felé taszítva éri el, hogy elveszítsem az eszemet még ennél is jobban.

 

Amikor magamhoz térek, egyedül találom magamat a besötétített szobában. Széthasad a fejem, és arcomat a párnába fúrom. Próbálok mozogni, de minden porcikám sajog. A hátamra gördülök, és Alexandert sehol sem látom, a fürdő is sötéten tátong a szoba túlsó felén. Kezem kinyúl, a párna hideg, a lepedővel együtt, de ujjaim arrább sepernek valamit. 

Felkönyökölök, és értetlenül meredek a fotókra, melyek mellettem hevernek és engem ábrázolnak. Felülök teljesen, a takarót a testemre húzom, menedéket keresve, mikor az ajtó nyílni kezd lassan.

- Alexander?