- Elmentem! – kiáltom a konyhában sertepertélő szüleimnek, akik az esti grillezéshez készülnek elő.
- Mikor jössz?
Megtorpanok az ajtó előtt és visszanézek a konyha irányába, ahonnan anyám dugja ki a fejét.
- Fogalmam sincs, ne várjatok meg az uncsi vacsival – dobok egy csókot és már kinn is vagyok.
Elmosolyodom a Musztáng kabrió láttán, amelyből Harry vigyorgó feje néz rám vissza. Becsapódik mögöttem a kelleténél hangosabban az ajtó én pedig rohanó lépésekkel közelítem meg az autót. Beugrom Harry mellé dobok egy puszit a szájára, és már is felbőg a motor.
- Nem hiszem el, hogy nem sülsz meg – csapok a fekete nadrágba bújtatott combjára. – Lerohadna rólam.
Elmosolyodik, édes gödröcskéi megjelennek arcán, amelyek már az első találkozásunk alkalmával teljesen megőrjítettek. A cukiságfaktort kiverte és tudtam, hogy meg kell szereznem ezt a srácot magamnak. Oké, nyilván számított, hogy rohadt helyes, borzasztó jó a feneke, és azért ne feledkezzünk meg arról sem, amit a fejében rejteget, és akkor ne is beszéljünk arról, hogy amit a fekete farmer mindig elrejt.
Fogaim fogságba ejtik az alsó ajkamat, amíg végig mérem ezt a sármos srácot, aki immáron két éve az enyém. Mindig emlékeztetem magam, hogy mennyire is szerencsés vagyok. Kissé elcsépelt gondolataim vannak? Lehetséges, de nem szégyenlem őket. Ezek a gondolatok sokszor suhannak át az agyamon.
- Bébi, nem kell mindent túlgondolni – simít végig a combomon, majd megszorítja finoman és visszateszi a kezét a sebváltóra.
Hátra dőlök, napszemüvegemet felveszem és élvezem, ahogyan mellettünk elsuhanó utolsó épületek is elhagynak bennünket és a szél a hajamat kapdossa. Kezemet kiteszem az ajtóra, a zenét pedig felhangosítom, ami eddig halkan szólt. Hangosan kezdem énekeli a szöveg azon részét, amiben biztos vagyok, és hangosan nevetek. Felállok, a kezeimet kitárom és élvezem a szabadság enyhe ízét, amely felkarol.
- Te őrült – csap a fenekemre Harry és visszatessékel az ülésembe. – Kösd be magad, te nő.
- Ne legyél ennyire merev – jegyzem meg miközben bekötöm magam. – Vagyis, ne ilyen formában.
- Fogd be azt a pajzán szádat – kanyarodik le egy kijáraton.
- Máskor szokott tetszeni a pajzán szám – hajolok közelebb és orrom az arcához nyomom, nyelvem kidugom és az álla vonalán végig is húzom.
- Ne szemtelenkedj – ujjai a combomba mélyednek, míg az én fogaim az arcába. Felnevet és eltaszít magától teljesen. Visszahuppanok a helyemre és onnan figyelem az utat, amerre haladunk. A zene továbbra is szól hangosan, és tudom, hogy hamarosan mi is oda érünk lassan az uticélunkhoz.
Harry lekanyarodik, mire a szemüvegem alól rápillantok. Egy gyorsétterem előtt vagyunk, ahova többször is betértünk már az együtt töltött időnk alatt. Lábaimat felhúzom, a műszerfalra teszem, és kényelmesen elnyúlok. Zenét lejjebb halkítom, és meg
- Szokásos? – hajol hozzám, amint beállt egy szabad parkolóba.
- Ühüm – nyom egy csókot a számra és magamra hagy.
Lehunyom a szemhéjaim, az ujjaim az ajtón dobolják a zene ütemét. Halkan dúdolni kezdek, aztán Harry vissza is ér az autóhoz. Felülök rendesen, ő pedig az ölembe dobja az elviteles zacskót, míg a Matcha shaket a kezembe nyomja. Egy gyors puszival hálálom meg neki, és már ki is csempészek egy sültkrumplit a zacskóból és a shakebe mártom, majd a számba dobom.
- Hmm, isteni.
- Örülök – nyitja ki a száját, mire egy sima, sós krumplit nyújtok felé. Leharapja annak felét én pedig a többit megeszem.
Tovább indulunk. Több krumpli és shake is elfogy, néha az én számban, néha Harryében köt ki egy-egy darab. Lábam a ritmust járja, s ahogyan az étel elfogy és az ital is, mindent a papírzacskóba csomagolok, és a lábamhoz ejtem azt. Lejjebb hajolok, mire a kezeim közé akad a feketebőrrel borított füzet, amelyet Harry gondosan őrizget mindig. Az ölembe veszem, s fellapozom azt. Több friss skicc is található a lapok rengetegében.
- Hé, azokat ne nézd! – próbálja meg összecsukni a kezemben a füzetet, de kevesebb sikerrel jár, mint arra számított. – Bébi, azok még messze nincsenek készen!
- Ne aggódj, senkinek nem árulom el, hogy egy művész veszett el benned – mosolygok rá, miközben fellapozom jobban a rajzait. – Imádom, hogy ennyire ügyesen tudsz bánni a kezeiddel.
Gyúrni kezdi a combomat, a kijelentésem hallatán pedig még erősebben megszorít. Leparkol egy elhagyatott részen, én pedig kipattanok az autóból. Utánam ered, elkapja a derekamat és egy forró csókra a testéhez von. A nap tűz még mindig, bár a várost elhagyva jobban jár a levegő itt, mint az épületek tömkelege között. Fenekemet kellően megmarkolja, teljesen a testéhez nyom, melleim a mellkasának fezsülnek, és levegő után kell kapnom. Fogaink összekoccannak, de elenged. A kocsijához siet vissza, kikapja a füzetét, egy ceruzát és követ engem meg.
- Csodálatos vagy – mosolyog rám, ahogyan végigmér a napsütéses időben. Leül, felnyitja a lapokat, én pedig vele szemben leülök és a maradék Matcha shaket iszogatni kezdem. Élvezem a Nap isteni simogatását, bár kétség sem fér hozzá, hogy Harry édes érintéseit jobban elviselném bőrömön. Napszemüvegét felveszi, a Ray Ban eltakarja gyönyörű íriszeit, de még így is látom rajta, hogy mennyire koncentrál. Enyhén rózsaszín ajkain a nyelve végigszalad, és én azon gondolkozom, hogy az a nyelv az én testem vonalán, és érdekes pontjain miként is nyaldosna. Megborzongok. Szinte sajogni kezd minden porcikám, már őrültnek képzelem magam, és valószínű, hogy igazam is van.
Szinte már hallom, ahogyan a ceruza hegye a papír felületén serceg, amíg a keze sürgetően jár, a tekintete pedig többször is megállapodik rajtam, mint az szükséges lenne. Félmosolyra húzódik rózsaszín szája, aztán visszapillant a fehér lapokra, és a fekete vonalakra.
- Egész nap rajzolnálak – motyogja alig halhatóan.
- Bébi, remélem, hogy nem ilyen távolságból gondolod – jegyzem meg, már kissé elzsibbadt lábakkal. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje fekszem és bámulom a felettünk elhaladó bárányfelhőket. Mint a puha vattacukrok, melybe szívesen beleharapna az ember.
- Miért jár mindig mocskos dolgokon az eszed? – sóhajt fel, mintha aggasztaná a gondolkodásom.
- Mocskos... Hm... – elmélkedem el. – Amilyen szemszögből nézzük. Lehet édes is.
- Mindig édes.
Felállok, kinyújtóztatom a végtagjaimat, de Harry tovább rajzol, édes mosollyal az arcán, amely eléri, hogy még jobban vágyjam arra, hogy ajkaimat az övéi ellen nyomjam. Ám ehelyett, hogy megközelítenem ízletesnek ígérkező ajkait, lekapom a felsőmet és a magas növényzet között szaladni kezdek. Hátra pillantok olykor a vállam felett és látom, ahogy Harry túlságosan is a nyomomban van. Jobban igyekszem szedni a lábaimat, de az ő hosszabb lábai az enyémmel eléggé nehezen tudnak vetekedni.
Ismételten hátra nézek, és látom, hogy Harry visszatért az autóhoz. A motorháztetőnek dőlve figyeli a félmeztelen testemet.
- Boy you know that you always do it right.. – éneklem Rihanna egyik dalából a sorokat, amelyek szerintem ide illenek. Hozzánk illenek. Elkezdem közeledni felé, a melleimet takarom, bár nem zavar, hogy a szemei minden porcikámat feltérképezik. - Man, fuck your pride, just take it on back, boy ... Take it on back boy, take it back all night – egyre közelebb érek, a hangom olykor megremeg, bár messze nem tökéletes a remegés nélkül sem. - Just take it on back, take it on back... – odaérek elé, a lábai közé állok, ő pedig lassan lefejti a kezeimet a melleimről. Közelebb hajolok, apró csókokkal hintem be az állkapcsa vonalát, nyelvem is egy falatnyit kap, aztán a fülébe suttogok: - Mmm, do what you gotta do, keep me up all night...
Megmarkolja a fenekemet, megfordít bennünket és a motorháztetőre ültet, amely kissé meleg, de szerencsére nem égeti meg a hátsó felemet. Egyik lábammal átölelem, közelebb húzom még a lehetetlennél is. A Nap tűz, de tudom, hogy a szívem nem amiatt kalapál, s nem annak köszönhető, hogy melegem van, és levegő után kapkodom, ahogyan a szája a mellemet találja meg, míg a másik keze a rövidnadrágom igyekszik kigombolni.
Kapkodom a levegőt, fényes bőröm az ő fényesen ragyogó bőréhez simul. Minden csókja elé megyek, melyet a mellemre mér. Nyelve úgy játszik velem, mintha elsőre fedezné fel a testemet, annak ellenére, hogy már sokszor történt meg velünk ez az édes pillanat.
- Sosem bírsz jókislány lenni – mormolja a fülembe, és fogával megkarcolja a finom bőrt. – Soha nem bírod ki, hogy ne érintselek meg baby.
Elmosolyodom önelégülten, a hátam ívben hajlik meg a kezének mocskos munkája alatt. Úgy tűnik el a farmerembe, mintha oda teremtették volna.
- Merre hagytad a bugyid? – húzza meg az alsó ajkamat a fogaival, és választ nem várva a nyelvét a számba nyomja, én pedig felnyögök. – Hogyan szerethettem bele egy ennyire mocskos lányba?
Nyöszörgés szökik fel a tokom mélyéről, lenyúlok kettőnk közé, sliccével nem szórakozva túl sokat szabadítom is ki a farkát, amely már készen áll, hogy teljesen elmerüljön bennem. Ujjaim szorosan fonódnak köré, de nem igazán tudom a koncentrációmat oda irányítani, mert szája mindenhol rajta, ujjai bennem, a fenekem enyhe bizsergéssel égeti a fém motorháztető és a Nap úgy tűz, hogy már közel állunk a perzseléshez.
Szívem a torkomban dobban, és ilyenkor mindig eszembe villan, hogy hasonlóan izgat fel és éri el, hogy jól érezzem magam, mint az első együttöltött alkalmunkkor. A karjai között váltam igazán azzá a vad, folyamatosan a forró csókjai után vágyakozó lánnyá, aki ma vagyok. El sem tudom képzelni, hogy a csókjai egy nap ne érintsenek, hogy a keze egy simítást ne tegyen a testemen, mindenféle szexuális kötelék nélkül. Szükségem van rá, mint az oxigénre.
- Ne játszadozz velem – jelenti ki, míg az egyik ujját a csiklóm ellen nyomja, én pedig megremegek erős karjai között. Látom, hogy a verejték végig siklik a homloka felületén, le a nyakán. Közelebb hajolok, nyelvem végigszalad a csíkon, megízlelve a forró, sós bőrét.
Felemel egy kissé, így eltávolítja rólam a ruhákat, de a bakancsom a tervét szétkuszálja. Háttal fordít magának, kezeimet a motorháztetőre taszítja, a fenekemet pedig az ágyékának nyomom. Érzem az erekcióját. Felcsigáz a vágyakozás, és egyszerre meg is őrjít. Tenyere a fenekemre simul, farka pedig belém csusszan.
Ajkaimon a néma kiáltás formálódik meg. Megremegek a karjai között, a levegő a tüdőmbe szorul, ujjaim kapaszkodót keresnek a fémben, mire megfogja, hátra húzza az egyik kezemet és a tarkóján állapodok meg. Megragadom a haját, míg ő keményen mozogni kezd. Szemhéjaim lecsukódnak, a fülemben a vér dobog. Mellkasom hevesen emelkedik, szinte kapkodom a levegőt és elvesztem a kapcsolatot a külvilággal. Csak az érintései léteznek a számomra, a finom, még is kemény mozdulatai, amelyek teljesen a világunkon kívül repítenek. Ajkaim szétnyílnak. Ujját végig húzza rajta, nyelvem megérinti, aztán a mellemmel kezd el játszani a folyamatos ostromlása alatt.
- Csodálatos vagy, baby. Gyere velem – csókol a nyakamba.
Égek belülről, a melegség úgy áraszt el, hogy feladom mindenem. Testem szinte elernyed a karjai között, míg meg nem fordít. Csókol, simogat, szopogat. Szorosan ölel, nyelve az enyémhez simul, mélyen csókol, mindent elvesz, amit adni tudok, és még többért rimánkodom, míg a szívem igyekszik visszatérni a normális ütemében, amelyet nem igazán ismer Harry jelenlétében. Azt kívánom, hogy bárcsak morbid módon ezt a pillanatot örökítené meg felskiccelve a bőr vázlatfüzetbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.