Amalia
A ruhám olyan mini, hogy már zavaróvá válik, a flittereken úgy csillannak meg a fények, hogy vakítóan hatnak, a dekoltázsom pedig csábító. Ne is beszéljünk arról az egekbe szökő sarkakról, amiken lépkedek.
- Ennyire dögösnek sem néztél ki mostanában – Lili lebben mellém olyan lendülettel, hogy majdnem el is sodor. – Kisanyám, ezeket a ciciket és lábakat vétek rejtegetni.
- Köszönöm édesem – veszem el tőle a felém nyújtott pezsgős poharat, amelyből nagyot kortyolok is. – Melyik a lefoglalt asztalunk?
Pillantok körbe a zsúfoltságig teli helyen, ahol az emberek táncának ütemére szinte az egész parkett megmozzan. Magasra emelem a poharamat, másik kezembe az üveget és követni kezdem Lilit, aki ringó csípővel halad előttem. A zene valóban vadító, a táncra ösztönöz, és tudom, hogy én sem fogom sokáig koptatni a párnázott kanapét.
- Végre, hogy ide értél – pattan fel Vicky.
- Ilyen muffot idő volt előkészíteni a ma esti bevetésre – jegyezi meg Lili, mire csak égnek emelt tekintettel a lányokat üdvözlöm, és ledobom a táskám és a vékony kabátomat. – Jó, igen bocsánat, így is tuti valaki keze már a bugyidban lesz hamar – húzza meg az italát.
- Közönséges vagy.
- És így imádsz – ragadja meg a kezem, és Kellyét, is, majd mindegyik barátnőmmel a zene azonnal az ütemére hív, mi pedig behódolunk neki.
Kissé már érezni kezdem a ruhám hátrányát, ahogy több szempár szegeződik rám, mint azt kellene. Ennek ellenére a csípőm ring, a kezem is mozog az ütemre, és a zene szövegét hangosan énekeljük, melyet szerencsére nem hallanak. A latin ritmusok a kedvenceim, és ha egy buli ilyen, mindig megragadjuk a lehetőséget.
- Mit szólsz hozzá? – Penelope pillant egy irányba én pedig követem a tekintetét.
- Téged bámul, kisanyám – összekoccintom a poharainkat. – Rázzad oda a segged. Nagyon jóképű.
- Egy estét mindenképpen megér – böki oda valahonnan Lili.
- Te mindig ezt mondod – Becky zsörtölődik. Ő nem éppen az egy éjszakás lányok közé tartozik.
- Hacsak nem kicsi a farka, akkor minek legyen szomorú éjszakája?
- Ne is figyeljetek rá – vonom magamra a figyelmet és Penelopét a srác irányába taszigálom. – Riszáld oda magad.
Megissza az italát, leteszi az asztalunkra és elindul a pasi felé, aki éhező tekintettel figyeli a barátnőnket, akire nagyon ráférne már egy kis kufirc.
- Elugrom a mosdóba – hagyom magukra a lányokat és a tömegen átverekedve igyekszem minél hamarabb eljutni a mosdóig, ahol nem meglepően sorba kell állnom.
A zene még ide is behallatszik, de nem eléggé ahhoz, hogy a telefonom csörgése ne csapja meg a fülemet. Kihalászom a táskámból, melyet gyorsan felkaptam még idefele jövet. Az üzenet, ami a kijelzőn fogad, nem éppen éri el, hogy boldog legyek, sőt feldühít. Visszasüllyesztem a készüléket a retikül mélyére és bevágódok egy szabad fülkébe, hogy mielőbb visszatérjek a barátnőimhez. Elvégzem a dolgomat és visszasietek a lányokhoz, akik fáradhatatlanul ropják a táncparketten. Oldalra nézek és mosolyogva fogadom a barátnőm sikerét, aki még mindig a pasassal flörtöl, láthatóan nagyon is a cél felé haladva.
Visszaszambázok a lányok körébe és felveszem a ritmust. Nem nehéz visszatérnem, bár hazudnék, ha a gondolataim nem forognának az üzenet körül. Nem értem, hogy a férfiak miért nem tudják megérteni, ha egy nő rázza le őket. Amikor persze ez fordítva történik, minden a legnagobb rendben van.
Mocskosul elegem van.
A félelem a mellkasomban kezd szorítani, és már is bánom, hogy elhoztam magammal a telefonom. Olyan estének indult a mai, hogy semmi sem ronthatja el, erre alig vagyok is egy órája, már is olyan gondolatok fogalmazódnak meg bennem, hogy szívem szerint a lakásom biztonságába zárkóznék. Az én biztonságot jelentő otthonom falai közé, ahol tudom, hogy nem eshet semmi bántódásom.
- Merre jársz? – Lili kutató tekintettel méreget. Előtte sose voltak titkaim, és még ha próbálkoztam is, hamar elbuktam, mert nyitott könyv vagyok a számára. – Írt? Keresett?
- Írt.
- Ez a pöcs nem érti meg, ha más vaginájába dugja a farkát elveszíti a csaját? Kiherélem, esküszöm.
- Nem írtam neki vissza.
- De elbaszta az estéd, és az enyémet is. Gyere – húz magával a pult irányába, ahol rendel, én pedig lerogyok egy üres bárszékre. – Ezt lehúzzuk, és nem hagyjuk, hogy tovább elbassza az egyetlen estét, amit végre felszabadítottál és nem az irodában töltesz.
Tequilát nyom a kezembe, sót a kezemre, és már az ital volt, s nincs. A citrom fanyarsága felfrissíti az elmémet. Mire észbe kapok már újra a csípőm a zenére jár, a tekintetem ködös, és jól érzem magam. Érzem, hogy forr a testem, hogy melegem van, és szomjazom, de a zene annyira visz magával, hogy már csak azt hallom. Ez egészen addig tart, amíg a derekamon nem érzek meg egy hatalmas tenyeret, mire megperdülök a tengelyem körül, de már csupán egy markáns hát távolodását látom a tömegben. Valószínűsítem, hogy véletlen volt, vagy éppen csak arrább akart tessékelni.
- Itt van.
- Ki?
- Marcus.
Úgy cikázik az emberek tömegén a tekintetem, hogy már beleszédülök az egészbe, és a ködös gondolataim sem segítenek ezen túlságosan. Az emberek, akik körülöttem vannak, elvonják a figyelmem és úgy érzem, hogy nem látok rajtuk túl. Lili is néz, de ő is a szemei elől vesztette Marcust, és tudom pontosan, hogy ez mennyire is nem jelent jót.
- Lehet, hogy még se ő volt – húzza el a száját barátnőm. – Lehet, hogy összetévesztettem valakivel.
- Soha nem tévesztesz össze senkit senkivel – sandítok rá.
- Sötét van, és sokat ittam. Nyugodj meg, táncoljunk.
Próbálok tényleg nem ezen kattogni, de a tekintetem akkor is folyamatosan körbe-körbe táncolja a teret, szinte a testemmel egy ütemben. Már zavaróan nem tudom magamat elengedni, a hangulatom megzuhant, és már is ezerszer megbánom, hogy kibújtom a biztonságot jelentő kuckómból.
- Szerintem haza megyek.
- Ne hagyjad, hogy elrontsa a kedved. Egy picsa vagyok, amiért szóltam, és téves riasztás is volt.
- Jobb így, amúgy is kezd sajogni a fejem. A tequila a fejembe szállt.
- Kisérjelek haza?
- Dehogy, érezzétek jól magatokat. Puszilom a többieket.
Megölelem és ellépve mellette felkapom a táskámat, majd a kijárat felé kezdem szedni a lábaimat. A dal, ami felcsendül csábít arra, hogy visszatérjek a táncparkettre, de tényleg kilépek a friss levegőre, a zsúfolt utcára, ami az épület előtt valóban valóban túlzottan is nyüzsgőnek tűnik. Elindulok hazafelé, kiérek az emberek nevet, iszogató köréből, és lefordulva a sarkon megbotlom. A cipőm sarka felbosszant, így lerúgom.
- Túl sok volt a tequila? Lili megint nem bírt magával?
Lehunyom a szemhéjaimat, és igyekszem olyan megfontoltan és lassan megfordulni, amennyire csak tőlem telik. Szemben találom magamat Marcus alakjával, mocskos mosolyával, és émelyítő illatával, ami sokszor babonázott meg.
- Ha már itt tartunk, a tequilának több helye van az életemben, mint neked.
- Áucs.
- Mit keresel itt Marcus?
- Jöttem vigyázni a csajomra.
Közelebb lépek hozzá, vigyorgok, mint egy bolond. Mellkasára simítom a tenyeremet. Felnézek rá, ajkaim szinte az övét érik.
- Akkor eltévedtél, édesem, az a rossz hírem van. Menj, keress magadnak egy kurvát, aki viháncolva meglovagolja a farkadat – ellépek mellette, de utánam nyúl, a nyakamnál fogva megragad, én pedig megtorpanok.
Mélyen magamba szívom a levegőt, és igyekszem kontrollálni magam, de nehezemre esik.
- Szerintem a hölgy nem kér a társaságodból.
Libabőrös leszek. Az ujjak elengednek, szabaddá válok és arrább tántorodom, mire. Egy kéz kap el, hogy orra ne bukjak. A szívem a torkomban dobban.
- Ez az új fasz?
- Tisztelettel beszélj egy hölgy társaságában – mordul rá az idegen, keze még mindig a derekamon van, és a felismerés csap le rám, ahogy megcirógat finoman, és kissé félelmetessé, érdekessé válik a helyzet.
- A hölgy csúnyább szavakat is hallott már a számból, amikor a farkamat szopta... – érzem, hogy eltűnik mellőlem az alak, és egy reccsenés hangja visszhangot ver a sötét utcában. – Bassza meg – hördül fel Marcus. – Ennyit nem ér ez a szajha – kezd el hátrálni, de az ismeretlen utána lép, és még egyszer csattan az ökle az arcán.
- A kurva életbe – szedi össze magát Marcus és vért köpve a földre távolodni kezd tőlünk.
- Erre semmi szükség nem volt – az adrenalin, vagy az alkohol, vagy a kettő egyvelege egyáltalán nem éri el, hogy pánikoljak, amiért hálás vagyok. – Meg tudtam volna oldani a dolgot.
Hátrálok tőle, bár egyáltalán nem közeledik, annak ellenére, hogy a tekintete olykor kellően elkalandozik a testemen. Mellkasom sűrűn emelkedik, kapkodom a levegőt, és a borzongás fut végig rajtam jólesőn, amikor a tekintetünk egybekapcsolódik.
- Jól vagy?
- Igen – kezd hirtelen hűvössé válni az idő. A talpaim fázni és fájni kezdenek egyszerre. Eszembe jut, hogy a cipőimet levettem, és ez vissza ránt az idegen kábulatából. – Köszönöm, de tényleg semmi szükség nem volt arra, hogy eltörd az orrát. Ura voltam a helyzetnek.
- Nem úgy vettem észre, de legközelebb észben tartom.
- Reméljük, hogy nem lesz legközelebb – mosolygok rá, és elindulok az utamat folytatva, mire rádöbbenek, hogy rossz irányba indulok. – Azt hiszem, hogy arra kellene mennem – jövök zavarba, mint egy buta csitri.
- Nincs kedved egy italhoz?
- Nem hiszem, hogy egy idegentől el kellene fogadnom bármit is.
- Harry vagyok, nemrég költöztem a városba. Zeneiproducer vagyok.
- Hu, oké. Amelia vagyok, végül is nem lehet gond egy italból.
Lehajolok, hogy a cipőimet visszavegyem, ám kissé megingok, így a segítségemre siet, ismét. Egy mosollyal hálálom meg, s az oldalán elindulok vissza a klubba, amit lehet, hogy nem gondoltam át teljesen.
A testem és elmém ismét a latin dallamok pillanatok alatt átjárják. Szinte csípőm ringásával közelítem meg a pultot, foglalok el egy bárszéket, míg Harry mellettem megáll, kezét a szék apró háttámláján pihenteti, ezzel szinte közrefogva engem.
- Mit szeretnél?
- Lepj meg.
Féloldalas mosolya megjelenik az arcán, majd a pultosnak int, aki hozzá lép és leadja a rendelést. Kíváncsin várom, hogy milyen italt szán nekem. Megijedek, amikor egy túlságosan lelkes valaki megjelenik mellettem.
- Ama, mit keresel itt? Azt hittem, hogy hazamész – Lili néz rám, majd elnéz mellettem, és szája O – alakot formál. – Mindent értek. Hello, Lili vagyok, Ama legjobb barátnője, és a legszexibb.
- Fogd vissza magad.
Harry biccent neki, de nem túlságosan bőszavú az üdvözlése.
- Mesélj holnap – nyom csókot az arcomra és búcsút int.
- Eléggé szeszéjes egy lány. Tessék az italod – nyújtja felém a vodkaáfonyát. – Boros lánynak tűnsz, de szerintem ilyen helyen inkább ilyet fogyasztasz.
- Jó döntés, de a bor mindig, bármikor, bármihez jöhet – belekortyolok az italomba, és valóban jól esik. – És egy zeneiproducer mit keres ilyen helyen?
- Erre jártam. Egy ismerősömmel találkoztam, akit rég nem jártam, éppen hazaindultam.
- Nem állt szándékomban az utadba állni.
- Bármikor az utamba állhatsz.
- Ez hízelgő – iszok egy nagy kortyot, ami lehet, hogy nem a legjobb döntés. Megszólal a kedvenc számom, én pedig ülve is kissé mozogni kezdek a ritmusra.
- Kisanyám, ez a te számod – Lili csapódik megint hozzánk, és levegőnyi időm sincs reagálni, mert már a táncparkettre rángat. – Erre táncolnunk kell!
Fel sem fogom, hogy mi történik, annyira sodor magával minden, visszapillantok a férfire, és ösztönösen még csábítóan kezdek el mozogni, amit ő szemrebbenés nélkül követ végig. Ribancnak érzem magam, de ez ma este nem számít már. A széken ülve bámul, italába kortyol, ajkain végigszánt a nyelvével, és arra vágyom, hogy ezt a mozdulatot rajtam végezze el.
- Felizgattad – súgja a fülembe Lili. – Menj oda. Szedd a formáslábaid.
Megperdülök a tengelyem körül és elindulok Harry irányába. A vonzalom kölcsönös, még ha egy éjszakára is, de szórakoztatni fogjuk a másikat, és én biztos nem leszek az, aki ezt megakadályozza.
Megállok előtte, a csípőmre simítja a kezét, ujjai szinte égetnek és a húsomba marnak, ahogy megragad. Megfordulok, lábai közé enged, neki simulok, és mocskosnak érzem magam egyből. Kizárom, hogy bárki is néz minket, még ha így is lenne, nézzenek. Mutatnék még nekik finom dolgokat. Harry nagy tenyere a hasamra simul, hátra fordulok, szánk majdnem találkozik, de csak a nyelve szánt végig az alsó ajkamon.
- Lépjünk le.
Eltol magától egy kicsit, kézen fog és már is hosszú léptekkel von maga után. Hátán az izmok mozognak minden lépésnél, lányok tekintete megakad rajta, én pedig némi féltékenységet érzek a lelkem mélyébe. Ujjaim finoman megszorítják az övét, mire a válla fölött visszapillant rám, félmosolyra húzza a száját, majd visszafordul és von maga után.
Harry
Figyelem, ahogyan keresztbe tett lábakkal ül a mellettem, az esti fények megvilágítják az arcát, ahogyan a forgalommal hadakozom. Kivételesen nyüzsög a város, ami felbosszant, mert mielőbb már túl akarok lenni ezen az egészen, és a külvárosban a házam felé autózni. Leengedi az ablakot, a kezét kidugja rajta, és a fejét is megdönti, míg figyeli a lámpák fényét.
- Olyan nyugodt, még is pezsgő. Imádom ilyenkor a várost, a maga gyönyörét.
Én csak az ő gyönyörére tudok gondolni.
- Valóban megvan a maga nyugodtsága.
Egyre jobban fonódik az ujjam a kormányra, ahogy visszahanyatlik teljesen az ülésbe, és a tekintetünk egy másodpercre találkozik. Elmosolyodik, és a legbájosabb mosoly, amelyet valaha láttam.
- Merre tartunk? Kellene tartanom valamitől?
- Mire gondolsz? – beérünk egy kisebb erdős részre, amely a házamhoz vezet, ami kissé el van határolódva a belvárostól.
Közelebb hajol, tenyere a combomra simul, ujjai belém mélyednek. Kiráz a hideg, ajkai érintik a fülemet, és beleborzongok a közelségébe.
- Meg akarsz ölni?
Felnevetek.
Nem tudom eldönteni, hogy ő mennyire komolyan gondolja ezt, de nem távolodik el tőlem.
- Ki akarlak készíteni, ez tényleg a gondolataimban van, de garantálom, hogy élve távozol tőlem.
- Hm – fogaival a fülembe harap, majd eltávolodik, és visszahanyatlik az ülésébe. – Pedig több fantáziát vártam volna tőled.
Megőrjít. Fogalma sincs róla, de teljesen kikészít, megbolondít. Meg akarom csak ragadni, és csókolni belőle ki az utolsó lélegzetet is. Ironikus gondolat.
Behajtok a felhajtóra, a kapu be is zárul mögöttünk, és magunkra maradunk a birtokomon. Figyelem az arcát, ahogy körbe pillant, megszemléli az előkertet, majd kimászik az autóból, és már is a formás fenekén, hosszú lábain. Szoknyája kissé felcsúszik, többet enged láttatni a combjából. Nagyot nyelek, és én is elhagyom az autómat, hogy végre belevethessük magunkat az éjszakába.
- Parancsolj – nyújtok egy ágy pohár bort, a tó mellett, amely a hátsóudvaron húzódik.
- Köszönöm – fogadja el, belekortyol és a messzeségbe bámul. – Csodálatos helyen laksz. Megéri minden kockázatot.
Vállánál fogva magamhoz húzom, és hangosan felkacagok.
- Annyira szélsőségesen fogalmazol. Ígérem, hogy semmi bántódásod nem fog esni – összekoccintom a poharunkat és kortyolok egy nagyot én is a hűsítő borból, ami most meglehetősen jól esik. Közelebb lépek hozzá, nyakát érintem az ajkaival. – Ha csak te nem akarod, hogy kissé megtépázzalak.
Belehajol a csókomba, mellkasomnak dől, feneke az ágyékomnak nyomódok egy pillanatra, aztán már csak emlék, mert eltávolodni kezd, ellép tőlem. Megszabadul a cipőktől, amiket egész este viselt, és a vizet kezdi el megközelíteni. Figyelem, árgus, kíváncsi tekintettel követem minden lépését. Kortyolok a borból, hogy valamivel lekössem a figyelmemet, de borzasztóan feszegeti a határaimat, és szívem szerint hozzálépve tépném le a testéről az anyagot, és ragadnám meg, mint egy állat.
- Elakadtak a szavaid?
- Nem akarom a pillanatot megtörni valami barbársággal.
- Barbársággal? – nevet fel, és a ruhájától olyan könnyedén szabadul meg, mintha gondot sem jelentene a szűk, az alakját csodásan megmutató ruhától való megszabadulás.
Zabálom a tekintetemmel.
Visszasétál hozzám, felnéz rám. Lehunyja a szemét, és ajkaival az enyéimet érinti meg. Mire utána kapnék, már távolodik, ismét a vízparthoz ér, ahol háttal nekem megszabadul a melltartójától, majd elkezd a vízbe lépni, és lassan teljesen a válláig ér. Ahogy a víz alá bukik, mindene nedvessé válik, haja a bőréhez tapad, és még az sem kerüli el a figyelmemet, ahogyan a szempillájáról lehullik egy csepp. A mellének domborulata teljesen elbűvöl.
- Mit művelsz?
- Nem csatlakozol? – biccenti félre ártatlanul a fejét, amikor mocskosul messze áll az ártatlanságtól.
Olyan angyali tekintettel néz, hogy bűn lenne megtörni a pillanatot, de férfiból vagyok, és nem leszek álszent, kibaszottul meg akarom kefélni.
- Ki nem hagynám a lehetőséget.
Elkezdek megválni az ingemtől, amit amúgy sem sok gomb fogott össze, és lassan minden ruhadarab a földre hull. Teljes meztelenségemben állok előtte, a szó legszebb értelmében, ő pedig a száján szánt végig a nyelvével. Mocorogni kezd, és a felszínre kerül apró bugyija. Belépek a vízbe, közeledni kezdek, mint egy éhes hím. Amint elérem, derekánál fogva megragadom, míg másik kezemmel a tarkójánál. Levegő után kap, de teljesen a testemhez szorítom, így nem sok esélye van. Ez még jobban lecsökkent, amikor a szám a szájára tapad, nyelvem az övén simít végig, és a farkam a maga útját keresi.
Az őrületbe kerget.
Bassza meg.
Sejtelmem sem volt, hogy a ma éjszaka ilyen forró szexuális élményben lesz részem. Csendes estét terveztem, most ezt a csendet még is nyöszörgése törti meg, mely a legszebb dallam a füleimnek. Lábaival átkulcsolja a derekamat, ujjai a hátamban hagynak nyomot, míg én elkezdek kisétálni vele a partra, ahol a fűbe fektetem, lecsókolom magamat a testén, és úgy vetem bele magam az ölébe, mintha évek óta éheznék, és valóban úgy is érzem. Csillapítani akarom a sanyargató érzést, de csak még többet akarok. Kapzsivá válok. Ezen az se segít, hogy szorít, hajamba túrva ott tart a combjai találkozásánál, és hangja az elmémbe kúszik, míg orromba ínycsiklandó illata.
- Annyira csodálatos vagy – mormolom vallomásomat a bőrébe, mire apró nyögés a válasza. Felcsókolom magam a testén, mellén nyelvem elkalandozik, míg ő türelmetlenül csípőjét felfelé billenti, táncra hívva engem.
- Ne kínozz – mondja életlen hangon, az állam alá nyúl, csókra húzza a számat, és hevesen falni kezd.
Lenyúlok kettőnk közé, és megadom számára, ami megkönnyebbüléshez vezeti, és összekapcsol bennünket, a szenvedélyes csók mellett.
