2016. február 15., hétfő

Vörös ajkak és sarkak

Harry szemszöge

A horizonoton a nap csodás vonulatában lehet gyönyörködni. A színek egybeolvadása, ahogyan a várost még az utolsó napsugarak beragyogják, mielőtt az eget a csillagok veszik az uralmuk alá. A kedvenc napszakom, nem kérdés, hogy az éjszaka. Az éj leple alatt történő dolgok, amelyek az életemet megbélyegzik, irányítsák.
A Rolls Royce hátsó üléséről tekintek ki az esteledő városra, a haza igyekvő autósokra, és a rohanó járókelőkre. Nekik lassan vége a napnak, míg velük ellentétben az enyém még csak most veszi kezdetét. Éppen a helyi tulajdonomban lévő klubba tartok, ahol is jó ideje nem jártam. Chicago slepje teszi tiszteletét minden éjszaka és hajnalon, hogy megcsodálják a lányokat, akik a színpadomra varázsolnak életet a csodás műsorukkal, az észbontó testükkel, és a lehengerlő alázatukkal, miközben jelentőségteljes árakkal bíró italokat fogyasztanak. 
- Uram, megérkeztünk - szól hátra Pablo, a sofőröm, és egyben nagyszerű bizalmasom is.
Bólintok, amikor a tekintetünk a visszapillantóban találkozik. Kiszáll, az ajtóhoz lép, s kitárja előttem. Ahogyan elhagyom a jármű kényelmet nyújtó belsejét, megigazítom a fekete zakómat, majd elindulok befelé. Még korán van, így mindössze a személyzethez tartozó autók sorakoznak a parkolóban. A hatalmas bejárat előtt, már ott áll a két biztonsági ember, akik az érkező vendégeket fogadják, illetve az illetéktelen embereket az épületen kívül tartják. A belső térben is vannak biztonságiak, akik a túlságosan mámoros embereket tessékkelik ki, ha azok oly módon viselkednek. 
Köszönnek, én viszonzom, de sietve be is lépek a vörös fényekben úszó előtérbe, majd a klub szívébe. A fekete asztalok, és a bőr ülőkék tökéletesen rendben vannak, ahogyan a pultnál a bárszékek is. 
- Harry - lép hozzám Renee. 
- Fogd vissza magad - figyelmeztetem. - Minden rendben? 
- Igen, megjöttek a rendelt italok, és a kaviár is. Elpakoltunk Nicollal. 
- Helyes! - indulok el a lépcső irányába, ám megragadja a felkaromat, mire a körém fonódó ujjaira kapom a tekintetem.
- Minden rendben? 
- Nem tartozik rád - vetem oda. - És nem akarlak újra emlékeztetni, hogy ne nevez Harrynek.
- Morcos vagy ma - búgja, ahogyan kirántom a szorításából a kezemet. 
- Mr.Styles! 
Sziszegem és minden érzelem nélkül faképnél hagyom. Renee az a lány, aki a kezdetektől itt van, és azzal hitegeti magát, hogy jelentett nekem valamit, amikor párszor az asztalra döntve megdugtam. Azóta szigorúan tartom magam ahhoz, hogy egyetlen alkalmazottamnak még csak a tegeződést sem engedélyezem.
Az irodában leülök a hatalmas bőrszékembe, és az asztalomra helyezett számlákat átfutom a tekintetemmel. Amint mindent leellenőrzök, felállok, és az  ital szekrényemben elrejtett széfbe helyezek minden fontos iratot. A biztonság és a diszkréció is fontos a számomra. 
Fülemet megcsapja egy dal, amelyet eddig még nem volt alkalmam hallani. Visszazárok mindent, töltök a kristálypohárba az italomból, és a helyiség másik felére igyekszem, ahol az üvegen keresztül tökéletesen belátom az irodám alatt elterülő előadótermet, s a színpadot. Hallom tisztán a forró ütemeket, a fények tökéletesen megvilágítják az emelvényt, amelyen már a ketrecet ábrázoló rugalmas kellék található. Nemrégiben szereztem be kérésre, így még csak most kapok ízelítőt abból, hogy mit is rejthet magában.
Figyelem, ahogyan vörös sarkakon kilibben a takarásból, és az alig fedett test teljesen megmutatja magát. Egy magasabb derekú, fekete rövidnadrágot és egy fekete csipkés melltartót visel. Hófehér bőrét megvilágítják a piros fények, ahogyan a korlátokhoz lépked, és az ujjait ráfonja az egyik bársonyanyaggal fedett rúdra. Hullámokba szedett tincsei keretezik a bájos arcát, amelyen jelenleg minimális sminket visel, az ajkait leszámítva. Vörös rúzs vonzza a tekintetem, miközben a gondolataim már azzal vannak elfoglalva, hogy mennyire is jól mutatna a farkam körül. 
Erre a gondolatra iszok is a whiskymből, ám a tekintetemet egy másodperc töredékére sem szakítom el a lányról, aki a zenének forró ütemére kezdi el a műsorszámának a gyakorlását, amelyet az est fénypontja lesz majd. Csodás lány, kecses, erotikus mozdulatokkal, amelyek a vágyamat csak úgy felkorbácsolják. 
Pár hete sikerült elérnem, hogy az egyik nem messze levő bárból, ide szerződjön át. Tehetséges, gyönyörű, és a kedvessége az első beszélgetésünk alkalmával elérte, hogy minden szavát csak úgy faljam. Amikor belépett az irodám mahagóni ajtaján, olyan mocskos gondolatok vettem uralmuk alá, amelyek arra ösztönöztek, hogy keményen temetkezzek el benne, újra, s újra. 
Sebes léptekkel hagyom el az irodámat, és indulok le a lépcsőn, majd az egyik asztalhoz leülve szemlélem tovább a színpadon mozgó fiatal lányt. Poharamat ismetelten a számhoz emelem, majd végigszántok az ajkaimon a nyelvemmel, elképzelve, hogy mennyivel is finomabb lehet az ő édes íze, a keserű alkoholnál. 
A testét párduc mintás vetítéssel világítják meg, ahogyan az egész ketrecet is. Olyan szexi. Szívem szerint a színpadra lépnék, és az irodámig vinném, hogy ott keményen megdugjam, amíg a nevemet ismétlődően nem síkoltja. Érzem, hogy a farkam megrándul a bokszeremben, és tudom, hogy a műsorát kellően le fogja késni. 
Két kézzel ragadja meg a rúdakat, hátradől, a mellkasát kellően kidomborítja, így a mellei még jobban magukra hívják az ember figyelmét, és áldom a próba időszakát, amiért csak én láthatom, amiért csak nekem táncol. 
Már a szám a vége felé jár, szerencsémre. Megáll, a színpad fehér fényekben úszik, én pedig vaskos tapssal díjazom a műsort. Látom, ahogy összeszűkült szemekkel igyekszik a sötétségben felismerni a személyt, aki végignézte. Felállok, előre lépek, de ő csak vigyorogva megrázza a fejét, és levonul az emelvényről. 

A bár tele van, a show gördülékenyen halad, míg a vendégek a méregdrága italokat és ételeket fogyasztják. A lányok a szokásos remek formájukat hozzák, a férfi vendégek örömére. Nők is jelentőségteljes számmal vannak jelen, akik hasonlóan elismerik egy-egy lány nagyszerű előadását. 
- Styles - kiált az asztala felől Payne.
Ők azok a személyek, akik szinte minden este itt lógnak, fogyasztanak és a lányokat próbáljak felszedni, annak ellenére, hogy tudják, egyikőjükhöz sem nyúlhatnak hozzá. 
Ez szigorú szabály. Volt már példa arra, hogy egy pasas bepeobalkozott, a nő visszautasította, amelyet nem igazán tűrt. Az eset eljutott hozzám, melynek következtében kitiltottam a férget.
- Liam - fogok vele kezet, ahogyan az asztalnál jelenlevő többi férfival is. A lányoknak kezet csókolok, és helyet foglalok. 
- Mi a mai ajánlat? - mocskos vigyorral az arcán kérdezi Horan.
- Nem igazán készültünk a mai estére valami különlegessel - felelem. 
- Oh, azt kétlem, minden éjszaka valami finomsággal készültök - közli mindent tudóan Tomlinson. 
- Hát akkor figyeljetek, és döntsétek el ti magatok - vetem oda.
Ahogyan a mondat elhagyja a számat a már ismerős dallamok felcsendülnek, én pedig a pódiumra vezetem a figyelmemet. Hallom, ahogyan fütyül egyet az egyik srác, mire igazán arcon törölném. 
- Még, hogy semmit sem terveztél - mormogja mellőlem Louis. 
- Eléggé ott van - ért egyet Niall.
A műsort szinte ökölbe szorított kezekkel nézem végig, miközben a farkam jó párszor reagál a látottakra. A fülemet sokszor megcsapja egy-egy mocskos megjegyzés, melynek hallatán, orrbaverném őket minden szó nélkül. Felállok, és távozom a társaságtól. Még a zakómért sem megyek vissza az irodába, hanem Pablohoz lépek, aki a bárpultnál ül, és a szénsavas vizet issza, miközben a lányokat szórakoztatja.
- Megyünk - ennyit mondok, és már követ kifelé az épületből. 
Az autóba szállok, viszont nem indulunk még. Türelemre intem. 
Chicagot mar a csillagok borítják be, az utcán a fiatalok vidám, talán ittas nevetését lehet hallani. A kocsiban halkan szól a zene, ám nem köt le, csupán a csendet töri meg.
Pár perc várakozás után az ajtó nyitódására leszek figyelmes. A vörös sarkakon kilibben a várt személy, aki már el is indul tovább. Fekete szövetkabátja takarja formás lábait, melyre a figyelmet a csípője igen nagyon felhívja. Göndör tincsei a vállaira nehezednek, levéltáskáját szorosan fogja magához, miközben az utca gyér fényében sétál.
Bólintok, Pablo pedig elindul. Lassan halad, míg egészen mellé, nem ér. Megáll, aztán kiszáll, és a megtorpant lány előtt kitárja a Rolls Royce ajtaját. 
Tekintetünk találkozik, mire előre lép, és a piros cipőjében belép az autó kárpitjára. A kabátja szétnyílik, így megmutatkozik az alatta rejlő falatnyi rövidnadrág és a fűzős felsője. Mellei tökéletesen néznek ki, mire reflexszerűen nyelek egyet. 
- Mit akarsz, Harry? 
A hangja simogatja a fülemet. Rám pillant, egyenesen a szemeimbe néz. Hallom, ahogyan Pablo felhúzza a sötét elválasztót, így már is ketten maradunk. Szemeimmel követem a mozdulatát, ahogyan keresztbe teszi a lábat, és az esti fényekben a selyemharisnya megcsillant combján. Kezemet ráteszem, kissé megszorítom és még közelebb húzom magamhoz. 
- Tudod, hogy mit akarok - adom meg a választ. - Azt, amit más nem kaphat meg jelenleg rajtam kívül. Akarom a vörös ajkaidat látni, ahogyan a farkam eltűnik közöttük. 
- Reménykedni lehet - mosolyog rám. 
- Nem szokásom a reménykedés. A tettek embere vagyok, és te is tisztában vagy azzal, hogy úgy is elérem a célom, miután te is megkapod, ami neked jár. 
- Igazán kecsegtető ajánlat. 
- Bébi, amint rákapsz az ízemre, te fogsz azert könyörögni, hogy térdre eshess előttem. 
- Szívesen letörölném a vigyort az arcodról. 
- Sok sikert bébi - nyomok egy csókot a szájára. 
- Ez most komoly? - nevet fel, amikor Beyoncé - Partition száma szólal meg a hangszórókból. - Erre gerjedsz? 
- Rád gerjedek. Egyszerűen tetszett a szám választásod. 
- Hát Yoncé számával nem nagyon lehet mellé lőni - ért egyet velem. 
Kitekint az ablakon, a mellettünk elszakadó várost figyeli, majd a dalt kezdi el dúdolni. 
- Aha, olyan kanos, hogy dugni akar most... - megszabadul lassan a kabátjától. - Mindenemet kigombolta, és letépte a blúzomat. Oh, bébi, jobb ha lelassitunk. 45 percembe telt feloltozni, és a klubbig sem jutunk el... Akkor tegyél magadévá.. Az a lány akarok lenni, akiért odavagy.. 
Magamra rántom, az ölembe, a szöveg éneklését befejezi, és a vállaimra teszi a kezeit. A szánk eggyé olvad, a levegő felforrósodik, az ágyékom lüktetni kezd, ahogyan hozzám dörgöli magát, és letépni az alig begombolt ingemet. Darabokban éri el a kárpitot, de nem foglalkoztat, mert minden figyelmemet megszerzi azzal, ahogyan a kormeit a bőrömbe mélyeszti, és gondoskodik arról, hogy nyoma maradjon a játszadozásának. 
Kinyúlok, és feljebb veszem a hangerőt. A zene véget nem érő ismétlődésre van állítva. Ujjait a farkamra fonja a nehéz farmeromon keresztül. Felszisszenek, de már az övemet bontja ki. A lábaim közé csúszik, és lerántja rólam a nadrágomat, a bokszeremmel együtt. 
Az arcát figyelve látom, ahogyan a száján végigszánt a nyelvével, miközben a péniszemet veszi ismetelten a kezébe. Mocskos megjegyzést tennék, de nem hagy szóhoz jutni. Formás ajkai közé csúsztat, és teljesen befogad. A szemeimet nyitva tartom. Egyik oldalra söpröm a haját, így tökéletes rálátásom van arra, ahogyan újra, s újra a torkáig enged. Rúzsának nyoma a farkam tövénél hagy bizonyítékot. A látvány ingerlő, ahogyan a nyelvének és a kezének a játéka is. Meghúzom a haját, és mielőtt elérne, hogy a szájában érje az orgazmusom terméke, felhúzom magamhoz. 
- Elégedett vagy? - nyalja meg a számat. 
- Több, mint elégedett!
A fűzős felsőjét sietve bontom ki az ujjaimmal, melynek gyümölcse, hogy a melle, a kemény mellkasomnak nyomódik. Ő maga tolja le a fekete nadrágot. A cipő rajta marad, ám a harisnya anyagát én tépem szét, ahogyan a falatnyi csipkét is, amelyet alatta visel. 
Figyelem, ahogyan a táskájából előhúz egy kondomot, és fel is bontja. Minden figyelmem a melleinek szentelem. Egyiket a kezemmel kezdem el masszirozni, a másikat a nyelvemmel izgatom. Nagyokat sóhajtozik, miközben a keze fel, s le jár erekciómon. Felhúzza az óvszert, én pedig a csípőjénél fogva emelem meg kissé. Könnyedén ereszkedik rám. Teljesen eltűnök benne. A nyöszörgése, ahogyan a nevem elhagyja a formás száját, az őrület határáig kerget. Megmarkolom a fenekét, ő pedig mozogni kezd. Nyelve megkeresi az enyémet, és forró csók közepette kezdi el mozgatni a csípőjét ütemesen. Ujjaival a mellkasomon támaszkodik meg, az ujjai behajlanak, belém marrnak, mikor a fogaimmal meghúzom az alsó ajkát. 
- Harry.. - nyöszörgi, ahogyan a hüvelye összeszűkül körülöttem.
- Bassza meg - fogom meg az arcát és nagy hévvel megcsókolom. 
Megremeg, de átkarolom, biztosan tartom, amint a beteljesülés mind a kettőnket a magasba emel. Egymás szájában hal el a kapkodó lélegzetünk. Végigsimítok a gerince vonalán, és puszit hintek a hajába, míg ő a mellkasomra hajtja a fejét, a vörös cipők leesnek a lábáról, és újfent a dal szöveget kezdi el dúdolni alig hallhatóan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése