Sötétségbe burkolódzva figyelem, ahogy a pezsgőspohár a magasba emelkedik, a lányok összekoccintják azokat, és az alkohol könnyedén csúszik le a torkukon. A zene ritmust vált, valami spanyol sláger szólal meg, és a csípők tekeregni kezdenek. Az én tekintetem még is egyetlen nőszemélyen állapodik meg, aki már hosszú ideje megragadta a figyelmem. A vörös selyemruha úgy követi testének vonalát, mintha második bőr lenne, míg a háta teljesen szabadon van hagyva. Bűnös képek jelennek meg a fejemben, mocskosabbnál, mocskosabb, hogyan is kényszeríteném térdre, és tovább. Az ujjaim alatt érezném bőrének finomságát, míg a farkam...
- Hé, haver – hördülök fel, amikor nekem jön egy idióta éppen annyira, hogy az italom túlcsorduljon a pohár peremén és a kezemen kössön ki. Arról nem is beszélve, hogy füstbe mennek a gondolataim, és köddé válik, hogy előttem térdepel.
- Bocs!
Emeli védekezően maga elé a kezeit a kellően ittas egyén, mire csak az ingemről is leseprem a cseppeket. Visszafordítom a kis kitérő után a figyelmemet Heavenre, azonnal enyhülnek a dühöngő ráncaim. Barna hajzuhatagja megmozdul, hátát befedi, vörös ajkai megjelennek előttem, ahogy oldalra fordítja a fejét, amikor egy srác hozzálép. A lány élve felfalja reggelire, nevetséges gondolat a sráctól, ám kellően bátor. Iszok a konyakból, és követem minden mozzanatát a srácnak, aki labdába sem rúghat, még is bepróbálkozik. Bátor, egyszerre kibaszottul bosszantó is.
Kezét Heaven hátára simítja, a szoknya kezdetéhez, félig a csípője finom bőrére. Megfeszülnek az izmaim, a pohár körül az ujjaim elszíneződnek már szinte. A lányok -akiket nem lehet barátnőnek nevezni-, magára hagyják, és a mosdó irányába szedik a lábukat, míg az a bájgúnár tovább tapogatózik, és Heaven megfogja a kezét és leveszi a testéről, de a pancser ismét a testére teszi fél pillanattal később a tenyerét.
Ellökőm magam a faltól, kibújok a körülölelő sötétségből, felhajtom a maradék italomat, s körültekintés nélkül átvágok a táncolók tömegén, akik észre sem vesznek engem. Egyre kínosabbá válik a helyzet, Heaven többször is megpróbálja magáról eltűntetni a tapogatózó kezet, de nem sikerül neki. Újra, s újra visszatér, mint valami bumeráng, ami kellemetlenséget okoz, mert fejbebasz. Hát most én leszek az, aki fejbebassza a seggfejt.
- Ne haragudj Édes, hogy késtem – lépek Heaven mellé, mire a srác szemei elkerekednek és az olcsó sörébe iszik hirtelenjében.
Heaven rám néz, végigmér egyáltalán nem finoman, majd vörös ajkai elmosolyodnak.
- Éppen időben, Édes – nyomja meg a becézést, majd mögötte áthajolok a pultos irányába, hogy még egy italt szerezzek magamnak.
- Te pedig? – sandítok egyáltalán nem barátságos módon a betolakodó felé.
- Vigyáztam rá, amíg ide nem értél – löki oda, mintha valami kibaszott nagy szívességet tett volna nekem. – De már ha így itt vagy, akkor én lépek is.
- Helyes – mormogom az orrom alatt, és figyelem a távolodó alakját, nehogy meggondolja magát.
- Édes – fordul felém a lány, majd felül a bárszékre, mire a lábam a combjai közé szorul. – Heaven vagyok.
Nem nevezném túlságosan távolságtartónak, és állszent lennék, ha azt mondanám, hogy ez egy pillanatig is zavar. Valószínű, ha nem én lennék a csinos combok között, dühítene.
- Lucien.
- És mond csak Lucien, minek köszönhetem, hogy megmentettél? – fogja meg a poharát, és a tökéletes ajkaihoz emeli.
- Nem hagyhattam, hogy szegény srác feleslegesen vesztegesse az idejét. Ahogyan azt sem, hogy te. Neked nem rá van szükséged.
- Valóban? És kire lenne szükségem?
Lepillantok, dekoltázsa csodás látványt nyújt, és a mellei közé diszkrét betűkkel a bőrébe vésett tetoválásának piros betűi ragadják meg a figyelmemet.
made in heaven
Hát azt hiszem, ha ő a kibaszott menny, én vagyok maga a pokol.
Heaven
Állom Lucien tekintetét. Olyan elemi erő árad a testéből, hogy áldom az égieket, amiért ide lépett, és szerencsétlen, elkeseredett sráctól megmentett. Férfias illata azonnal az orromba kúszik, ahogy közelebb lép, ajkairól az itala fűszeres illatával társulva. Széjjelebb teszem a lábamat, tudva, hogy teste teljesen betakar. Mondható, hogy túlságosan kitárulkozó vagyok, de ki az, aki megszabja, hogy a nőknek nem lehet egy jó egyéjszakás kalandjuk? Magasról teszek mindenkire, aki eszerint gondolkozik, és veti meg a többieket.
Feltűnően akad meg a melleim között húzódó tetováláson a tekintete, és még jobban ki is húzom magam a pillantása alatt. Hátra dőlök a pultnak, keze a combomra simul, és ujja játszani kezd a bőrömön. Nem megy feljebb, mondhatni, hogy úriemberként viselkedik. Olyan bizsergést érzek, hogy szinte fohászkodom az égiekhez, hogy vetkőzze le ezt az úriember státuszt, és ragadjon meg.
A fülemhez hajol, én pedig ösztönösen hunyom le a szemhéjaimat.
- Mennyország?
- Megígérem, Lucifer.
Vigyorral a képén távolodik el annyira, hogy a tekintetünk találkozik. Szinte már felnyögök a vágytól, ami bennem tetőzik. Ennyire könnyen nem szoktam megadni magam, de azt hiszem, tényleg a pokolra jutok mindjárt. Miatta, vagy éppen hozzá.
- Ne játszadozz velem – borostája az állam vonalát karcolja, én pedig annyira közel hajolok a szájához, hogy már kínzó legyen a számára, majd a poharat a számhoz emelem. Megtámaszkodik a pulton mellettem a szabad kezével, míg a másik még mindig a combomba mélyed. Ölem hasogatóan vágyakozni kezd, és próbálnám összezárni a combjaimat, de csípője nem engedi. – Rendben, azt hiszem szólok a pancsernek.
Elkezd eltávolodni tőlem, mire az ingjénél fogva visszarántom. Meglepem magam, de rajta csak az önelégült vigyorát látom.
- Meg ne próbálj ellépni – szinte már fenyegetésnek hangoznak a szavaim.
- Bűnös utakra tévedsz?
- Mennyei utakra.
Felnevet, és annyira elengedem, hogy az italát közénk emelje, és igyon egy nagy kortyot. Közelebb hajolok, egyáltalán nem angyali módon, s nyelvem végigszalad szájának vonalán. Elhúzódom, ő pedig ördögien felmordul.
Poharának alján a jégkockák összezörrennek, hasonlóan hozzám, amikor a tekintete végig pásztázza falánkan a testemet.
- Szomorú dal, a jegek magányos surlódása.
- Heaven? – jelennek meg a lányok, és Greata arcán olyan kövér vigyor ül, hogy még a Holdról is látják.
- Hölgyeim – áll arrább Lucien.
Illata megcsap, és közelebb húzódnék hozzá, de ezt ő megteszi helyettem, teljesen az oldalamhoz simul. Úgy tűnik, hogy zavarba jön, és frusztrálttá válik a többiek társaságában.
Lucien
Olyan csend honol a lakásban, a heves vihar hangját leszámítva, hogy kétségeim lennének efelől, hogy itthon tartózkodik-e, ha nem a sajt szemeimmel követtem volna végig az egész hazajövetelét. Egy pillanatig, elgondolkoztam, hogy meghúzom magam a fák árnyékában, ahogyan azt többször is megtettem a múltban, de végül az épületbe, majd a lakásába találom magam. Nedves ingem testemhez tapad, a hajamon végig szántok. Cseppek hullanak a padlóra, én pedig beljebb lépek a lakás falai között, míg halk szuszogásnak hangját meg nem hallom.
Mennydörgés hangja tölti be az egész szobát, ahogy a nyitott ablakon keresztül bepofátlankodik közénk a viharos időjárásnak köszönhetően. Villámok cikázása az égen olykor megvilágítja annyira, hogy nagyot kell nyelnem a látványnak köszönhetően. Feltűrőm az ingem ujjait, a tetoválásaim előbukkannak, kényelembe helyezem magam, hogy a látványt csodálhassam. A fotel csodás helyen van, mintha nekem készítette volna ide. Olyan rálátásom van a lányra, mely csak akkor lenne jobb, ha felette lennék.
Oldaláról a hátára fordul, a takaró lejjebb csúszik a testén, mellének domborulata előbukkan, és a villám a legjobbkor érkezik a hátam mögül. Az apró bimbó csalogatóan incselkedik velem a másodperc töredékéig.
Bassza meg.
Legszívesebben közelebb férkőznék meleg bőréhez, hogy a számmal hűtsem le azt. Nyelvemmel barangolnám be a testének minden szegletét, míg illatát mélyen magamba szívnám.
Ismét mocorogni kezd, másik oldalára fordul, fenekének íve kacérkodni kezd velem, és nem is sejti, hogy mennyire kedvemre való lenne, ha a fogaim nyoma a bőrét díszítené. Újabb villám cikázik át az égen, bokámat térdemre helyezem, szemeimet nem veszem le Heavenről.
Testem teljes hosszában az övének simul, csupasz háta a nedves ingemen keresztül a mellkasomnak nyomódik, míg a kezem barangolni kezd. A takaró leheletnyi anyaga alatt a csípőjén csúszik végig tenyerem, megragadom, megszorítom, majd a hasára térek át. Lassan haladok. Minden bőrfelületet ki akarok élvezni. Mellét a tenyerembe veszem, elnehezül a kezemben, súlyát érzem, és érzem, hogy a légzése megváltozik. Megcsípem a bimbót, mire egy halk nyöszörgés szakad fel a torkán.
Arcomat a hajzuhatagba temetem, illata bódító hatással van rám. Kezem tovább gyötri, mocorogni kezd a kezem alatt, de tudom, hogy még alszik. Az eső hangja kellemesen ölel bennünket körbe, a felvillanó fény homályában olykor meglátom arcának vonalát. Arcomat az övének nyomom, a mellét elengedem, s kezem tovább indul vándorolni a testének minden szegletén. A takaró alól gyönyörű testét kiszabadítom, csípőjére szorítok kicsit, majd tovább haladok a combjára. Lába közé nyomom az enyémet, ezzel elérve, hogy az öle felszabaduljon. Kissé megrándul, mocorog, de szorosan tartom. Ujjam a nedvességébe mártózik gyengéd simogatásokkal, amolyan kedves ébresztővel. Feneke a farkamnak feszül, én pedig elébe megyek, s hagyom neki, hogy egymás testét kihasználjuk.
Mocorgása egyre elevenebb, az ujjam töretlenül simogatja, s merül el benne. Fogam a fülcimpájába harap, mire kis nyögés hangja veszi fel a versenyt a mennydörgéssel. Fejét felém próbálja fordítani, közelebb hajolok, egyenesen a szájára, nyelvem végigfut szájának húsán, ő megragadja a csuklómat, majd feljebb nyúl, a koponyámnál fogva nyom magához. Szánjunk csattan, nyelvünk találkozik, és olyan éhes csókkal ajándékoz meg, hogy levegő után kell kapnom hevességének köszönhetően. Egyre jobban érzem, hogy éberebbé válik, a hűs szellő éri a testemet, és a lehető legjobbkor mert nemsokára öngyulladni kezdek.
- Luficer – kap levegő után, és teljesen nekem feszíti a testét. – Pokolba viszel.
- Menny és Pokol, halvány a határ – mormogom a fülébe, közben ujjaim tűnnek el forróságában.
Bassza meg.
Tényleg a pokol bugyrain fogom végezni.
Ám a legnagyobb örömmel.
Hatalmas sikítás túlharsogja a mennydörgést. Szemhéjaim felpattannak, és egy fegyver csövével találom szembe magam, ahogy a meztelen Heaven rám szegezi azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.