2016. június 9., csütörtök

A város legjobb pasija és a legdögösebb csaja

Nyolc, kilenc, tíz.. számolom a lépcsőfokokat magamban, ahogyan lefelé haladok. Amint a tizenkettediket is letudom, újra kezdem a számolást, ahogyan élesen jobbra fordulok. A parketta hűvös felülete érinti a talpamat, és érzem, hogy a nappalink balkonra nyíló ajtaja is ki van tárva, s a friss levegő beáramlik rajta. A lenge szoknyám olykor a lábaimnak simul, míg előre lépkedek, s kinyújtom a kezemet, mire az ujjaim, és a tenyerem az ajtófélfára simul. Bátrabban lépek beljebb, ahogyan hallom, hogy az édesanyám valamit nagyon is szorgoskodik.
– Édesem, jó reggelt – csilingelő hanggal üdvözöl, míg én mosolyra húzom a számat.
– Jó reggelt – ásítok egy nagyot, és kezemet a bárszékre helyezem, melyet könnyedén el is foglalok.
– Mit szeretnél reggelire?
– Semmit, csak egy kis teát – túrok bele a hajamba.
– Enned is kell valamit. Lassan kész az ebéd, de pár falat sose árt.
– Anya, tényleg, nem tudok enni – sóhajtok fel, s a fejemet az előttem levő pultra döntöm. A hideg felületnek köszönhetően megborzongok, de nem húzódok vissza. Érzem, ahogyan anya a tarkómra simítja a kezét, és a kusza tincseimet kisimítja az arcomból.
– Mi a baj?
– Ezt még kérdezed? – nevetek fel, és kiegyenesedek. – Olyan nyomorultul érzem magam. Görcsöl a gyomrom, és csak az este jár a fejemben.
– Ne beszélj ilyen butaságokat, kérlek – halkan beszél, de még sem úgy, mint egy gyerekkel. Egyenrangúnak tart magával, és ezt mindig is szerettem anyában. Bármit elmondhattam neki, mert meghallgatott és tanácsokkal látott el. Sohasem mondta, hogy még gyerek vagyok ehhez, mag ahhoz, hanem érveket sorakoztatott fel a pozitív és a negatív oldal mellett is. – Mi a baj? Tegnap annyira boldog voltál.
– Most is az vagyok, csak izgulok. Fél éve vagyunk együtt és annyira hihetetlen, anya. Mit akarhat tőlem?
– Édesem, szeret téged – fogja meg a kezemet. – Harry remek srác, és látod, ki tart melletted, és hisz benned. Látnod kellene, ahogyan rád néz, amikor csak átlépi a küszöböt.
– Tudom, ebben nem kételkedem, csak számomra még mindig hihetetlen – húzom el kissé a számat.
– Ne aggódj – cirógatja a kézfejemet. – A nővéred lassan hazaér, elkészültök, és megyünk a nagyiékhoz, ahogy apátok hazaér. Tiétek a hétvége, és nem szeretném, hogy szomorú legyél, rendben? – hallom a hangján, hogy a száját mosolyra húzza, majd magához von, és az arcomra nyom egy nagy puszit.
– Rendben – suttogom, és elmosolyodok. – Úgy hallom, hogy a vízforraló befejezte a feladatát – jegyzem meg, mire felnevet, és már csak a távolodó léptei maradnak mindössze, amiket egy csésze zajos levétele követ. Pillanatok alatt csúsztatja az italomat elém, egy „óvatosan, forró” figyelmeztetés kíséretében. Ujjamat felvezetem a forró bögre oldalán, s kissé égeti is a bőrömet, ám nem foglalkozva vele a peremén is végigvontatom a mutatóujjamat. Meleg gőz éri a kezemet, de nem húzom el, míg a másik kezemmel a fülét keresem meg pohárnak. Amint megvan, a kissé átmelegedett fém kanállal kavargatni kezdem, bár tudom, hogy minimális a cukormennyiség az italban, hiszen szeretem érezni a tea valódi ízét.
– A nagyi nem haragudott meg, amiért nem tartok veletek? – vetem fel a kérdést, amikor hallom, hogy elzárja a mosogatót anya.
– Azt mondta, hogy első számára az unokája boldogsága, és, hogy Harryt is nagyon kedveli, így egy cseppet sem haragszik. A szokásos tavaszi összejövetelünk nem olyan fontossággal bír, mint a ti fél éves évfordulótok.
– Rosszul érzem magam, ott lenne a helyem!
– Ma komolyan ezt fogod játszani, kisasszony? – méltatlankodik, én pedig tovább kevergetem az italomat, amely még mindig forróságot áraszt magából. – Elég legyen ebből a búbánatos kedvből. Azt hiszem, hogy Harrynek komolyan meg kell győznie téged, hogy mennyire is szeret. Még soha nem voltál ennyire hitevesztett. Kezdek megijedni, és megfontolni, hogy itt merjelek-e hagyni szegénnyel.
– Nem kell őt félteni – kuncogok, és lassan a számhoz emelem a teámat. Belekortyolok, és a szájpadlásom már is égni kezd, de én próbálom palástolni a fájdalmamat, hiszen tudom, anyám zsörtölődni kezdne velem, hogy ő már pedig megmondta, hogy vigyázzak.
– Hol van az én szerelmes húgom? – nővérem hangja visszhangot ver a lakásunk falai között. A bejárati ajtó hangosan csapódik be, én pedig leteszem az italomat, várva a csapásra, amely pillanatok múlva érni fog engemet, ismerve a nővéremet.
– Miért kell mindig ilyen hangosnak lennie? – nyögök fel drámaian.
– Mert ő mindig is hangos volt – nevet anya. – Tudod milyen, amikor rólad és Harryről van szó. Cukinak tart benneteket.
– Ezt a szót ne, kérlek – nevetek.
– Hát itt bujkáltok! Na felkészültél a fantasztikus hétvégédre a csodás lovagoddal? – nyom egy puszit az arcomra, majd a hajamat kezdi el piszkálni az ujjaival. – Milyen hajat csináljunk? És mi lesz rajtad? Miért vagy ilyen nyugodt?
– Veszel te levegőt? – kérdezek vissza.
– Igen, néha sajnos muszáj.
Felkuncog, és tovább birizgálja a hosszú tincseimet. Ide-oda tekergeti őket, én pedig érzem, hogy egyre feszültebb leszek, de a hétvégével kapcsolatos izgalmam ennek köszönhetően elillan lassan.
– Ne csináld már – legyintek a kezemmel. – Megihatom nyugodtan a teámat?
– Na jó, annyi még belefér, mielőtt a cuki pasid megérkezik.
– Anya, nem lehet, hogy örökbe fogadtátok, és vissza is viszitek oda, ahonnan hoztátok?
– Csak örülök a boldogságodnak, húgi – libabőrösök lesznek a kezeim, ahogy a szék lábai végigszánkáznak a kövön. – Bocsi – mondja, és érzem, hogy közelebb hajol hozzám és közelebbről szemléli az arcomat. Kezemet felvezetem, és az arcára nyomom, ezzel kissé eltolva magamból, s újra levegőhöz is jutok.

Amint befejezem a teám elfogyasztását kézen is ragad a drága testvérem. Eddig szerencsére anya lefoglalta, bár így is sokat beszélt, a szája egy másodperc erejéig sem állt be, nekem pedig a fejem kezdett megfájdulni már. Ám még a neheze hátra van.
A lépcső első fokánál feljajdulok, ahogyan beverem a lábamat annak köszönhetően, hogy a rohamos lépteket nem tudtam számszerűen nyomon követni, itt pedig elfelejtett figyelmeztetni a rohanó lány, hogy emelnem kellene a lábamat.
– Bocsi – motyogja, s hangjában valódi sajnálat hallatszik, amit utálok. – Segítek.
Bólintok, és engedem, hogy a jobbomat fogja, míg bal kezemmel a korlátba kapaszkodok. Annak ellenére, hogy mellettem halad magamban számolom a lépcsőfokokat, majd elengedem, s rábízom magamat. Nem igazán szokta elfogadni mások segítségét, de szeretném, ha mielőbb ezen az őrült órákon túl lennénk, és lenne pár nyugodt percem egyedül.
– Rendben, először megbeszéljük, hogy mit is vegyél fel, rendben?
Elbotorkálok az ágyamig, s lerogyok rá.
– Nem lehetne, hogy egyedül szedjem össze magam? Harryről van szó, aki fél éve a mindennapjaim része, szóval felesleges ez a felhajtás és minden cécó.
– Kérlek, a pasiknak mindig tetszik, ha kicsit kicsípik magukat a barátnőik.
– De egyedül is menni fog, oké?
– Hé, mi a baj? Eddig lelkesedtél az ötletért.
– Szeretlek, és hálás vagyok, de egyedül is el tudok készülni, tényleg. Harry a barátom, és valóban feleslegesnek látom, ahogyan ti felkapjátok a dolgokat. Úgy beszéltek erről a hétvégéről mintha valami első találkozás lenne, amikor a sokadik lesz.
– Én csak segíteni szeretnék – az ágy besüpped mellettem, és megfogja az egyik kezemet.
– Hálás vagyok, de azért mert nem látok, még meg tudom oldani. Megtanultam boldogulni már egyedül is.
– És büszke is vagyok rád, csupán szerettem volna valamiben segíteni neked, hiszen ez a testvérek feladata, nem igaz? Attól függetlenül, hogy látsz-e vagy sem.
– Legyen, de a fürdőbe nem jöhetsz be – kötöm ki ezt a kis dolgot, mire hangosan nevet, és megölel, majd az utamra enged.
Szokásomhoz híven közelítem meg a fürdőszobát az ágyamtól. Eleinte valóban nehezen boldogultam ezzel az egész helyzettel, de mára már könnyedén merek magamra maradni akár egész napra is itthon, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy mi merre is van, s hogy jutok el, vagyis hány lépést kell megtennem a-ból, a b pontba.
A kádhoz lépek, melyen meg is engedem a csapot, s a kezemet pár pillanatig alá tartom, hogy a hőmérsékletet beállítsam. Amint ez megvan, elkezdek megszabadulni a ruhadaraboktól, amelyek a testemet fedik, s kényelembe helyezem magam a habok melegében.
Egy köntösben, s törülközővel a kezeim között lépek ki a hálómba. A meleg helyiségből kilépve kissé megborzongok a hőmérsékletet különbségnek köszönhetően. Nincs hideg, kellemes tavaszi idő van, de a bőröm felszíne még így is libabőrössé válik.
– Azt hittem már, hogy versenyúszónak készülsz – jegyzi meg nővérem egy sóhaj kíséretében.
– Ha a szúrós megjegyzéseidet nem tudod kordában tartani, akkor el is mehetsz – törlöm át a nedves hajamat a törülközőmmel.
– Reméltem, hogy a víz kihúzza belőled a zsörtölődést.
– Mikor indultok? – figyelmen kívül hagyom a megjegyzését.
– Úgy tíz perc múlva, apa hazaért, és közben én is összepakoltam.
– Oké, akkor én összekapom magam, te pedig menj csak.
– Még maradhatok.
– Meg leszek tényleg! De köszi – mosolyodok el, ő pedig a karjait a testem köré fonja.
– Aztán jól viselkedni.
– Indulj! – nevetve kiálltok fel, és az arcomat a már nedves törülközőbe temetem. Amint fültanúja leszek annak, hogy egyedül maradok, felállok, s visszavonulok a fürdőszobám még kissé fülledt környezetébe.

A kanapén ülök, és a könyvemben rejlő sorokon húzom végig az ujjaimat. Jókat mosolygok a történeten, s teljesen magába is szippant minden egyes kis jelenet. Kényelmesen, egy jóganadrágban, és atlétában falom a sorokat Harryre várva. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő is telt el mióta itt ülök, de már túlságosan is soknak érzem, ahhoz, hogy még nem érkezett meg.
Teljesen elmerülök egy szenvedélyes jelentbe, s érzem, hogy még az arcom is pírba borul, míg az ujjaim szavakról, szavakra csúsznak. Elengedem a könyvet, ami az ölemben pihen, s a hajamat az egyik oldalról a másikra seprem, hogy ne melegítsem túlságosan, ám össze is rezzennek ebben a pillanatban, ahogyan a csengő éles hangja süvít a levegőbe. Az ölemből kiemelem a könyvjelzőmet, és a lapok közé csúsztatom, s összecsukom. Hallom, ahogyan az ajtó nyílik, a szám pedig egy boldog, széles mosolyra húzódik.
– Édesem – szólal meg a mély hang, ahogyan beljebb lép.
– Nappaliban vagyok – felelem, s hallom tisztán, hogy becsukja, s be is zárja az ajtót. Felállok, és lassan megkerülöm a kanapét, és várom, hogy közelebb lépjen.
– Szia – húz a derekamnál fogva magához közelebb, az ajkait pedig egy rövid puszi erejéig az enyémé ellen nyomja. – Ezt neked hoztam – ad a kezembe egy virágszálat, s azonnal meg is szimatolva megállapítom, hogy a kedvencemmel lepett meg.
– Köszönöm – mosolygok. – De más kedvencemet is érzem?
Felnevet, és a kezemet ragadja meg, s elindul a konyhánk irányába.
– Talált-süllyedt, bébi – csókol halántékon. – Ülj le, addig kiszedem egy tányérra.
Helyet foglalok az egyik bárszéken, míg hallom, hogy ő két tányért vesz elő. Az illatok az orromba kúsznak, és a gyomrom is jelzi, hogy mielőbb szeretné magáévá tenni az ínycsiklandó illattal rendelkező ételt. A virágomat csak a pultra helyezem, s türelmesen várok, még ha nehezemre is esik. 
– Anya azt mondta, hogy menjünk át holnap ebédre – informál, és a combomra simítja a kezét, ahogyan elhelyezkedik mellettem.
– Rendben, úgy is régen találkoztam velük – egyezek bele azonnal, miután egy nagyot harapok is a pizzámból.
– Hiányzol is nekik. De inkább mesélj, mi volt ma?
– Agyamra ment a nővérem, azonkívül semmi különös. Folyamat azt hajtogatta, hogy mekkora hétvége áll előttünk, megőrültem. Ki akart pingálni, mintha valami első randira készülnénk. Őrült!
– Nem igazán volt híres arról soha, hogy normálisan viselkedjen – nevet fel. – De a nővéred, és elfogadom, hogy ilyen lüke. Viszont összefutottam ma a többiekkel, és mondták, hogy elmehetnénk egyik nap le a tengerhez.
– Biztos jó ötlet lenne?
– Már voltunk együtt kettesben ott, bébi, de ha nem akarsz megértem..
– Nem arról van szó, csak..
– Hé, ne foglalkozz senkivel, rendben? És ne feledd, hogy szeretlek, és én vagyok a város legjobb pasija, te pedig a legdögösebb csaja, szóval, igen, tökéletesek vagyunk, és magasról tehetünk mindenki másra.
– Oh, fogd be – nevetek fel, és a mellkasához bújok.
Folytatjuk a beszélgetést, miközben elfogyasztjuk a vacsoránkat, majd az emeletre megyünk, a szobámba. Harry becsukja mögöttünk az ajtót, majd egy puszit ad, és a fürdőszobámba vonul, hogy letussoljon. Leülök az ágyamra, és türelmesen várom, hogy összeszedje magát. Halkan dúdolásszik, s tudom, hogy mindössze csak behajtotta az ajtót, hiszen a zuhany hangja is tiszta. Felhúzom a lábaimat, és az ujjaimmal átfésülöm a hajamat, mikor is meghallom, hogy a zuhany csobogása abbamaradt.
– Bébi, tudnál adni egy törülközőt? – Harry már közelről beszél, én pedig bólintok és felállok. – Várj..
– Ne kezd te is, kérlek – méltatlankodom, és a szekrényhez lépek, amelyben a tiszta törülközők lapulnak. Egy mosollyal az arcomon fordulok meg, de csak azt érzem, ahogyan a nedves ujjai a csuklóm köré fonódnak, s közelebb volna testéhez, amely melegséget áraszt magából.
– Tudod jól, hogy én hagylak egyedül megoldani mindent, csupán megtaláltam volna én is ezt a vackot könnyedén – magyarázza halkan, mintha valami titkot osztana meg velem.
– Ne haragudj – hajtom le a fejemet.
Az államnál fogva felemeli a fejemet, én pedig nagyot nyelek. Ujjaim görcsösen szorongatják a törülköző meleg anyagát, míg Harry lehelete az ajkaimat cirógatja, s pillanatokon belül ezeket fel is váltja a szája, amelyet mohón taszít az enyémé ellen. A pamut anyag a földön köt ki halk puffanással, így a kezem már mindenféle akadály nélkül csúszik Harry csípőjére. A tudat, hogy meztelenül áll előttem, annak ellenére, hogy még sohasem láttam, még jobban felszítja bennem a vágyat. Ujjaim a bőrébe mélyednek, és még közelebb kerülök a vizes testéhez. Mellkasom az övének simul, ő pedig a hajamba túr, majd végigvezeti a kezét a testemen. A fenekemet sem hagyja érintés nélkül, miután az ölébe emel, és elindul velem. Könnyedén dönt végig az ágyamon, a csókunkat meg nem szakítva. Pihegek, míg az ajkai a nyakam vonalára térnek át, a keze pedig mindenhol ott van, ahol csak lehet. Nyelve megérinti a már felhevült bőrömet, ujjaim a hajában vesznek el, s még többért esedezem némán.
Vándorló ujjai hamar találják meg a trikóm szegélyét, s fölfelé simítja azt, míg én megemelkedem, és már csak egy múló, foszlány emlék az anyagdarab. Szapora a lélegzetem, és újra, s újra az orromba kúszik Harry tusfürdőjének friss illata. A haja csiklandozza a bőröm és el is kuncogok, mire hevesen felmordul, és csípőmet megszorítja.
– Nem most van a kuncogások ideje – jegyzi meg, és a fogai másodpercek töredékéig foglyul ejtik az alsó ajkamat, s az ujjai a mellbimbómat csípik meg finoman.
Feljajdulok, a mosolyát pedig a bőrömön érzem, s a megcsípet területet most a nyelvével járja be. Forró, gyors, és lehengerlő. Érzékien érint meg, minden pillanatot kihasznál, én pedig mindegyik másodpercben csak jobban elveszek. Apró puszikkal halad lefelé a testemen, és nem tétovázva akasztja ujjait a nadrágom, és a bugyim tetejébe. Megemelem a csípőmet, ő pedig lehúzza a két feleslegesnek bizonyuló ruhaneműket, amelyek vígan csatlakoznak a többi esetlen darabhoz a padló felszínén. Egyik kezem a takarón pihen, de a másik továbbra is a fürtjeiben veszik el, amíg ő felfelé halad a már esdeklő testemen. Ajkaival most nem hagyja lázas csók nyomát a bőrömön, mindössze csak érzékien érinti felfelé tartva egészen az ölemig.
Remegek, elveszek, és csak az éles nyelvcsapások, amely olykor visszarántanak a valóságra. Simogat, csókol, és rengeteg élvezetet ad, mindenféle mocskos megjegyzés nélkül. Most különösen hallgat, és ez meglepő a számomra, de nem teszek megjegyzést emiatt. Tudom, hogyha az ajkaim eltávolodnának egymástól, s a beszédet erőltetném, semmire sem jutnék egy nyöszörgésen kívül. A neve már így is kiszaladt a számon, bár nem bánom, hiszen tisztában van azzal, hogy mennyire is kívánom.
Gondolataimból a csókja térit magamhoz. Száján a saját ízemet ízlelem, ahogyan a nyelvén is, ám ez csak egy pillanatig szerzi meg a figyelmemet, mert a kezem vándorolni kezd a felsőtestén, kettőnk között. Érzem, ahogyan az ujjaim alatt, ahogyan a szíve gyorsan ver, hogy a mellkasa szapora. Lejjebb haladva minden izmának finom rezdülése, amely megmutatkozik, az enyhén kidolgozott hasával együtt. Ujjamat végigvontatom a v vonalán, és teljesen kettőnk között elveszve fonódnak ujjaim a péniszére. Homlokát az enyémének dönti, s kifújja a levegőt, mely a számat érinti. Pár csuklómozdulat után lassan magamba vezetem, ő pedig a csípőjével segít, hogy mihamarabb teljesen elveszhessen bennem.
Ujjaink egybefonódnak mellettem, az ajkai néha apró puszival lepnek meg, míg a csípője hevesen mozog. Hallom a kettőnk lélegzetének zajos egyvelegét, míg a sikamlós testünk újra, s újra találkozik. Melegem van, de a lábaimmal még közelebb vonom magamhoz, már ha ez egyáltalán lehetséges. Fejemet oldalra döntöm, ő pedig lassan, szenvedélyesen megcsókol, s mind a ketten teljesen elveszve öleljük egymást.  


Kérlek, írjátok le a véleményeteket. :)) Xx

15 megjegyzés:

  1. Nagyonnagyonnagyon tetszett!!!!
    Különleges rész lett, és szívesen olvasnék belőle még! 😃 Fantasztikus lett!!!!

    VálaszTörlés
  2. Hu meglepték igazából azt kell hogy mondjam de persze jó értelemben.ez a rész olyan más volt és ahogy előttem Ivory is írta különleges. Nekem tetszett ez az újdonság szeretem hogy te nem megszokott történeteket írsz. Nekem olyan egyediek az írásaid ahogy ez is. Szóval nekem elnyerte a tetszésemet nem is kicsit.Imádtam! Ajh hát annyira szeretném fokozni hogy átérezd mennyire is tetszett de nem megy béna vagyok ebben. Azért remélem kicsit áttudtam adni hogy valójában mennyire is tetszett. :*

    VálaszTörlés
  3. Tehát a csajszi vak volt?...
    Egyébként tetszett!

    VálaszTörlés
  4. Tehát a csajszi vak volt?...
    Egyébként tetszett!

    VálaszTörlés
  5. szia nagyon jó a blogod nagyon jól irsz ne hagyd abbba

    VálaszTörlés
  6. Nagyon kulonleges resz lett! Nagyon tetszett hogy a lany vak volt es ezert jobban fel erosodve irtad le a tobbi erzekszervet marmint tetszett ez az egesz mert ilyet meg soha nem olvastam. Nagyon szeretem ezt a blogodat mert nem "csak" egy szex jelenetet irsz le hanem mindig viszel bele valami jo sztorit es egy ket csavart is. Nagyon tetszett ez a resz azt hiszem kedvencemme valt! 💕💕

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, és köszönöm szépen! :)) Xx

      Törlés
  7. Válaszok
    1. Amint van időm, kedvem, és természetesen nem egy sablonon alapuló ötletem.. Ide eddig sem rendszerességgel érkeztek részek, ezután is így halad tovább a blog.

      Törlés