Do It Like That

Lány Szemszöge

Magas sarkaim kopogása visszhangot ver a beton lépcsőkön, ahogy lefelé haladok. Egyik kanyarban szinte ki is törőm a bokám a nagy sietségnek köszönhetően. Szívem szerint ismét beintenék a srácnak, aki a liftbe besurrant előttem és nem is tartotta az ajtót. Illemből megbukott, én pedig mindjárt orra. Melegem van, a hajam ide-oda lobog körülöttem, a ruhám szűk alja nem enged túl nagy lépteket, de megküzdőm a lépcsőfokokkal és végre leérek a földszintre. Felszusszanok. Érzem, hogy kissé melegem van, de pillanatok alatt összekapom magam és normalizált lélegzetvétellel kilépek a takarásból, kilökőm az ajtót és a fényes előtérbe érek, a recepció elé. A lift ajtaja kitárul én pedig elhaladva mellette a férfira nézek, aki előtt egy szőke lány lép ki a felvonóból. Önelégült mosoly van az arcán, én pedig elszörnyülködve olyat teszek, amit eddig nem, beintek neki egyáltalán nem nőies módon, és az üvegajtó felé veszem sietősen a lépteket.

A már rám váró taxi ülésére becsúszom és bediktálom a hely nevét. Kinézet az épület bejárata felé és látom, hogy a férfi igyekszik ki, de az arcát már nem látom, ahogyan a sofőr besorol az éjszakai forgalomba. Kényelembe helyezem magam és igyekszem visszaidézni az előző napokat, hogy láthattam-e már ezt a férfit azelőtt, ám hamar rá kell ébresztenem magamat arra, hogy vagy átutazóban van, vagy pedig új lakót köszönthetünk itt.

Kisebb táskámban keresgélni kezdek, a telefonomat használva ellenőrzöm a sminkemet, hátha a nagy sietségben kissé elkenődött. A hely nincs messze, így hamar túl is jutunk a forgalmon a késői órákban. Kifizetem, kisebb borravalót is adok a fáradalmai megköszönése képpen, hogy várt rám. Búcsút intek, elhagyom a járművet és az enyhe szélbe elindulok a bejárat felé. A nyári időben frissítően hat a szél simogatása, a fekete szűk ruhámnak sliccelése a combomig szabadon enged betekintést a fehér bőrömre, amely most lúdbőrözik kellően. A spagettipántok tartják rajtam mindössze a ruhakölteményt, és azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy sok tekintetet is vonzok vele. Táskám láncos pántját a vállamra csúsztatom és belépek a párba, amelybe kellemes zongoraszó szól. A pincér az ajtóban áll, a tálca a tenyerébe simul és pezsgőspoharak sorakoznak rajta, aranyló, pezsgő itallal töltve. Elveszek egyet és belekortyolok a kissé száraz italba, míg tekintetemmel a barátnőimet keresem.

A hófehér zongorától nem messze egy asztalnál meg is pillantom őket. Ez a hely szinte már a törzshelyünk lett az idők folyamán. A vörös kárpit, amely az egész helyiséget beborítja, besüpped a tűsarkaim alatt, míg elérem az asztalt.

- Azt hittük, hogy nem érsz ide – Molly iszik bele a saját italába. 

- Kisebb akadályba ütköztem, de megoldottam – vörös ajkaim mosolyra húzódnak. 

- Esetleg valami pasi akadályba? Akkor elnéztük volna – Vanda jegyezi meg bizalmaskodóan. – Jót tenne neked, ha már valaki akadályokat állítana eléd. 

- Köszönöm, remekül megvagyok – helyezem magam kényelemben. – Inkább arról mesélj, hogy mi van az esküvővel.

- Oh, arról nem kellene beszélnünk – sóhajt fel. – Carry mindent intéz, de valahogy nem vagyunk egy gondolatvonalon. Már most úgy érzem, hogy nem bírok el többet, mi lesz itt az elkövetkezendő karácsonyok, hálaadásokkor? Szülinapok! 

- Hát a te esküvőd – Molly enyhe fintorgó arccal jegyezi meg.

- És Carry pedig az anyósa.

- A jövendőbeli anyósom – sóhajt fel. 

- A fia vesz el feleségül téged, tudod, hogy a férfiak mindig anyuci pici fiai maradnak – mutat rá a dologra Molly. – Ez ellen nem tudsz mit tenni, és öt évvel később sem fogsz tudni semmit. Bele kell törődni és kész. 

- Viszont az ő esküvője, reméljük az első és egyben az utolsó is – jelentem ki. – Az ő álmának, ízlésének megfelelő kell, hogy legyen. 

- Mindegy, hagyjuk is, csak felbosszant az egész – legyint és meghúzza a poharát. – Mi is tartott fel ennyire?

Égnek emelem a tekintetem, keresztezem a lábaimat és poharamból kortyolok, mielőtt válaszolnék.

- Rendben, hozzá teszem, hogy én is kapkodva készülődtem, de egy pasi bevágtatott elém a liftbe, és még az ajtót sem tartotta – az emléke is feldühít ennek az apróságnak. 

- Legalább jól nézett ki? – Molly szemei csillognak kérdésével együtt.

- Mintha tizenévesek lennénk – tetettet háborodással mondom. – Nem volt időm megnézni, mert a tűzlépcsőn kellett lejönnöm.

- Mi van? – röhög fel hangosabban a kelleténél Vanda. – Komolyan a tizedikről képes voltál ebben a cipőben lejönni?

- Miattatok, már így is késtem! Majd holnap ápolhatom a vízhólyagokat.

- Köszönjük az áldozatot, amit értünk hoztál – emelik meg lányok a poharukat, és végszóra a halk zongoraszót elnyomja a telefon csörgése. 

- Basszus mennem kell! Lola beteg és Mark hív.

- Persze, menj csak – nyugtatom meg.

Felkapja a táskáját és kettesben is hagy bennünket Vandával. 

- Szóval, új lakó érkezett?

- Jajj, ne is emlegesd. Felbosszantott, de még az arcát se láttam. Szerencséjére.

- Nyitott szemekkel kellene járnod, sosem tudhatod.

Ebben valóban igaza van, de az illemet nem ismerő férfi szóba se jöhet. Van, akik szerint fenn hordom az orrom, de mindössze egy kedves férfit akarok, aki nem csapja a nő orrára az ajtót. Még ha az magától is csukódott jelen esetben.

- Lehet, hogy életed párját szalasztottad el.

- Oké, te most esküvő és szerelem hangulatban vagy. Betudom annak a kijelentésedet.

- Igen, valóban, de az még nem gátol téged abban, hogy találj magadnak valakit.

- Fogok, amikor eljön az ideje. Ígérem – nyugtatom meg, mintha az anyám lenne. 

Pár pohár pezsgő és zongoraszó után mi is úgy döntünk, hogy elég volt az estéből. El is köszön tőlem, én viszont szomjazom, így a bárpulthoz indulok. Kikérek egy pohár vizet magamnak, miközben helyet foglalok az egyik bárszéken. Amint megkapom a pohár, jeges vizet a felét fel is hajtom egyből. Érzem, hogy egy csepp a mohóságomnak köszönhetően a nyakamon folyik le, ám mire odakapnám a kezemet, idegen ujj érinti meg a bőröm felszínér és töröli a hűsítő cseppet.

- Valaki nagyon szomjas – kellemesen búgó hang vonja magára a figyelmemet.

Oldalra fordulok a székkel a fenekem alatt. Arcomra széles mosoly ül ki, de csak mert szeretek mindenki felé pozitívan viszonyulni elsőre. A többi későbbiekben dől el.

- Igen, meglehetősen szomjas voltam, de az nem jogosítja fel, hogy hozzám érjen.

- Elnézést, valóban udvariatlanság volt.

- Még sem bánja és gondolja komolyan – ejtem kezeimet az ölembe.

- Kérjek azért elnézést mert egy csodálatos nőt megérintettem? – pimasz mosolya játszik az arcán. – Őrültség lenne a részemről.

- Minden csodálatos nőt megérint a köszönést megelőzően? 

- Esettől és a hölgytől függ – fogja meg a poharát, amiben a jégkockát összekoccannak. Vodkát sejtek benne, de már csak a múlt mert el is tünteti. – Önző módon nem éppen szerettem volna hezitálni.

- Máskor tegye meg.

Leül, nem adja fel egykönnyen, ami meglehetősen imponál is a merészségével együtt. Arról nem is beszélve, hogy mennyire jóképű és még soha nem láttam erre.

- Új errefelé?

- Gyakran jár ide?

- Azt hiszem ez illetlenségnek minősül. A második az este folyamán.

Elmosolyodik.

- Valóban a napokban költöztem ide, pontosabban nem messze innen. Megelégszik a válaszommal?

- Elfogadható. És igen, gyakran fordulok meg itt, nem mellesleg indulni készültem, későre jár.

- Esetleg tökké változik a hintó?

- Meglepődne, ha igennel felelnék?

- Izgatóbbá, érdekesebbé tenné az estémet, mindenképpen.

- Azt hiszem a mosdóba ki kell mennem – csúszom le a székről, táskám pántját újra a vállamra csúsztatom és a búcsú mosolyomat öltöm arcomra.

- Szeretné, ha nem lennék itt, amikor visszajön, igaz?

- Megkönnyítené a dolgomat.

Ezzel hátat fordítok neki és a mosdók irányába megyek. A zongora még mindig halkan szól és csodás dallamokat játszik. Belökőm az ajtót és a mosdóhoz megyek. Hideg vizet engedek a csuklómat alá dugom, és érzem, ahogyan a felfrissülés átjár, a gondolataim kitisztulnak.

Harry Szemszöge

Azt hiszem, hogy most először életem során igyekszem kedves lenni egy nőhöz, és ő is elutasít. Valamit kibaszott rosszul csinálhatok. Végignéztem, ahogyan a csodásan fekete ruhában a feszes fenekét ringatva megközelítette az illemhelyiséget és eltűnt ajtaja mögött. Amikor ide költöztem figyelmeztettek, hogy vannak csodásabbnál csodásabb nők, de eszembe sem jutott, hogy ilyen hamar a markomba is akad egy.  

Ledöntöm a vodkám maradékát és figyelem, mintegy kiéhezett hím, hogy mikor is tér vissza. Ez a bár nem éppen szingli nők mentsvára lehet, emiatt is furcsállom, hogy egyedül van itt. Nem azzal a szándékkal jött le ide, hogy felszedjek valakit mindenáron, csupán merész gondolataimban megfordult, hogy kikapcsoljak kicsit, és kizökkenjek végre a munkámból.

Felkapom a fejem az ámuldozásból, amikor elsétálni igyekszik mellettem. Megfogom a csuklójánál, enyhén szorítom meg, hogy fájdalmat ne okozzak neki, de megálljon és rám figyeljen. Elérem a célomat mert a csillogó tekintete az enyémbe mélyed.

- Reméltem, hogy búcsút intünk – mormolja a vörösre festett ajkaival.

- Nem szeretem megkönnyíteni a dolgokat – felelem. – Úriember voltam, nem tagadhatja.

- És ezért jutalmat vár?

Felnevet, de a keze még mindig a fogságomban van és nem igazán küzd az ujjaim fogása ellen.

- Számító és gyerekes lennék, ha igennel felelnék. Ám vagyok annyira magabiztos, hogy tudjam, jó úton haladunk.

- Még is milyen úton? – megdönti picit a fejét, hogy jobban fel tudjon rám nézni. Hiába áll azokon a gyilkos sarkokon, még így is bőven fölé magasodom. 

Szemtelen és csábító egyszerre. Már az ajka megpillantásának következtében érzem, hogy a farkam az öltönynadrágban mocorogni kezd. Féloldalas mosolyra húzom a számat és a kezénél fogva magamhoz rántom. Lábaim között megállapodik, egyik keze a combomon pihen. Pont egy szemmagasságba kerülünk, amit ki is használva még közelebb igyekszem mocskosan férkőzni hozzá. Körbe ölel bennünket a kellemes zongoraszó, a forróság, a vágy. Kezem a derekára csúszik, nem tiltakozik meglepetésemre. 

- Miért van egy gyönyörű nő egyedül egy ilyen helyen? 

- A farkasok soha nem alszanak – jegyezi meg, ujjai a combomba mélyednek. 

- Nem, valóban nem, főleg a magam fajták éberek igazán – kíváncsi ujjaim kalandozni indulnak és a felvágott ruha alól kikandikáló csupasz, selymes lábán szántok végig az ujjaimmal. Hallom, ahogyan hevesen levegő után kap és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem legyezgeti a hiúságomat.

- Örülök, hogy tisztáztuk – hajol közelebb, ajka a fülemet súrolja, mire megborzongok egyáltalán nem férfias módon, s majdnem elkapom. – Viszont búcsút kell intenem. Örülök a találkozásnak.

- Túl sok mindennek tudsz örülni – mormolom.

Kilép a bűvkörömből, elszakad tőlem és már is feszít a közelségének hiánya. A farkam szerint utána kapnék és el sem engedném, amíg eszét vesztve, sikongatva alattam nem vonaglana. Ennek ellenére még sem így cselekszem, bármennyire is a farkam már sajog utána. 

- További szép estét – fordít hátat és ismételten tekintetem a fenekére vándorol, és figyelem, ahogyan kivonul a párból. Szinte a zongora kiséri a lépteit.

Én is szívesen kísérném.

Elkapnám és a falnak támasztva túl sokat nem is teketóriázva ragadnám meg, amíg többért nem könyörögne.

Úriember lennék? Kétlem.

Lány szemszöge

A taxi kitesz az égbenyúló épület bejárata előtt. Gondolataim még mindig ködösek, szinte többért esedeznek, és ostoroznak, hogy miért is hagytam ott a férfit. Végre egy estén hagyhattam volna, hogy valaki, hogy valaki más irányíthasson engemet és ne én magam. A folyamatos önkontroll már az őrületbe kerget, még is mindig menekülök, mint egy ostoba kislány.

Beszállok a liftbe és megkönnyebbülök, hogy a lépcsőt ezúttal nem kell használnom. Nem kérdés, hogy holnap kemény izomlázam is lehet. Túlzok? Lehetséges, de az agyam ködös annak a pár pohár pezsgőnek köszönhetően, és nem mellékesen az idegennek hála, aki bárcsak megragadott volna egy heves csókra.

Mielőtt a lift ajtaja bezárulna és már is az villan be, hogy a személy mennyire szerencsés, ahogyan elkapta a felvonót. Felnézek, a tokromra fagy a szó. Tekintetem homályos, és azt hiszem, hogy az alkohol játszik mindössze velem. Ám illata az orromba kúszva már is rájövök, hogy nem ócska játékot játszanak velem a gondolataim. Szinte a falra préselem magamat, míg ő beljebb lép, a tér már is kisebbnek tűnik, én pedig aprónak érzem magam a tekintete alatt. 

- Őrdögi kör, nemigaz?

Suttogja, s meleg lehelete a nyakamat csiklandozza. Élesen beszívom a levegőt, ami nem túl jóötlet, ahogy az illata is a lényembe kúszik. Mellkasának simul mellem, kezeim hanyagul lógnak a testem mellett, de késztetést érzek, hogy megragadjam és a lehetetlennél is közelebb vonjam a testemhez.

- Elnézést kérek, amiért a lépcsőt kellett választanod. Ezeknek a lábaknak jobb dolga is lehet – motyogja a ködös elmémnek, és a csípőjére vonja a szabadon hagyott lábamat. Csípője előre billen, arcom pírba borul és többért esdekellek magamban, még véletlenül se formálom szavakká a gondolataimat. 

- Cseszd meg – szisszenek fel, és ahogy az ajtó kinyílik az emeleten, eltaszítom magamtól és kilépek a szűk falak közül.

Hallom mély nevetését, ahogyan követ végig a folyosón. Vissza-vissza nézek, míg ő zsebre tett kezekkel, mint valami gyilkos, úgy halad mögöttem. Ráérősen lépked, nem mar, nem fut utánam, ám a tekintetét egy pillanatra sem szakítja el tőlem. Nem rohanok, mindössze sétálok előtte, amíg el nem érek az apartmanom ajtaja elé. Kinyitom az ajtót, ahogy átlépem a küszöböt, a lábammal belökőm magam mögött az ajtót, ám minden hiába, ahogy hátra fordulok, a zöld tekintettel találom szembe magamat. Becsukja az ajtót, én pedig leveszem a vállamról a táskámat és egy fotelbe dobom.

- Nem emlékszem, hogy beinvitáltalak volna, te szemét! – szisszenek fel.

- Ezt most a szívemre is vehetném – kap oda.

- A szíved üresen tátongó helyére gondolsz?

- Meg akarsz bántani? 

- Sikerült?

Úgy tesz, mintha elgondolkozna. 

- Határozottan nem.

Megközelít, a zakóját a fotel háttámlájára dobja és egyre közelebb, s közelebb jön. Szemei mindvégig rajtam vannak, fogságban tart és beleremegek a közelségének hiányába. Megszabadulok a szandáljaimtól, a finom kárpitnak anyaga simogatja a talpaimat, míg nekidőlök a komódnak. 

- Nem áll módomban szóba állni olyan férfiakkal, akik ...

A mondatot nem hagyja végig mondani, mert a szája az én számra csúszik, nyelve az enyémet simogatja, kezei mindenhol ott vannak a testemen. 

- Még jó, hogy nem beszélgetni akarok – suttogja a számba a szavakat.

Testünk összefeszül, érzem minden izmának rezdülését. Lábujjhegyre kell pipiskednem, hogy kényelmesen elérjem, ám ő könnyedén hajol a számra és csókol felhevülten. Fenekemet megmarkolja, a lehetetlennél is közelebb von magához, míg el nem szakad tőlem és a nyelve a nyakamra téved. Csókol, nyal, fal. 

Lenyúl, ezzel teljesen elszakadva az égő bőrömtől, ám nem tétlenkedik, keze kettőnk közé nyúl, de nem az következik, amire várok. Ruhám sliccébe akasztja a kezeit és a ruhán könnyedén szakít végig, az pedig a mellkasomnál ketté is vállik. Csupasz mellem elé kerülnek, száját rám is tapasztja, és csókolni kezd ott, ahol ér. Keze simogat, a bugyim korcánál az ujja végigszalad, majd be egyenese a finom csipke anyaga alá. Felsóhajtok, kezem a hajába túr, fejét még jobban a vágyakozó mellemhez nyomva. Felmordul, ahogy a kezem kettőnk közé csúszik és megfogom merev hímtagját. Megmerevedik egy pillanatra és felnéz rám. Ajkai elválnak egymástól, nyelve végigszalad az alsó ajkán, majd visszatér a bőrömre. 

- Ha tudom, hogy ez vár rám, beengedlek a liftbe – mormolja a bőrömbe. 

- Jobb, ha tényleg nem beszélsz – préselem ki a szavakat a számon, és az ingét letaszítom róla. 

A fekete anyag a földre hull, a ruhám pedig hozzá társul. A bugyim sem sokáig fedi el előle a testemet. Lekerül a szőnyegre, és felültet a komódra, ami azt hiszem tökéletes méretekkel szolgál. Lábaim közé áll, csókol, fal ott, ahol ér. Szétfeszít, s megszabadul az alsója feszítő anyagától. Lihegek, levegő után kapkodok, és még többért rimánkodom. Nem elégszem be annyival, amennyit ad. Keze a csiklómra talál, a szája a számra, a másik keze pedig a mellemet gyömöszöli kellő erősséggel. Kezem végigszánt a felsőtestén, amelyen az izmok csak úgy kiemelkednek. Combjaimmal közrefogom és közelebb vonom, hogy szinte a levegő is kireked kettőnk közül. Nyelve nyelvemen, keze a csípömön, a farka pedig bennem. Teljesen eléri, hogy kikapcsoljak és csupán a kettőnk között levő kapcsolatra figyeljek. A kapcsolatra, amely felemészt és még többért esdeklek. Csókja felkorbácsolja a vágyaimat a kelleténél jóban és úgy érzem, mintha teljesen kibújnék a bőrömből. Körmeim a hátába mélyednek, melyre fel is szisszen. Tudom, hogy nyom marad rajta az éjszakánkat követően, de cseppet sem érdekel. Ő is úgy szorongat, hogy az ujjainak nyoma már most a bőrömbe égtek hosszú időkre. Csókja a számra, míg péniszének szenvedélyes játéka belém.