2016. január 16., szombat

Bérelt gyönyörűség

Izgatottan húzom a bőröndömet a reptér hatalmas termináljában, miközben a kíváncsi tekintetem ide-oda cikázik az embertömegen. Érzem, hogy a szívem őrülten ver, s, hogy a lélegzetem igen szapora, ahogyan a vérnyomásom is az egekben van. A tenyerem kissé izzad, ahogyan a bőröndömet fogom, és hirtelen nem is tudom hova tenni ezt a helyzetet. Nem igazán fordult még velem hasonló, így talán emiatt is ingok meg az elképzeléseimben. Őrültség az egész! Fogalmam sincs, hogyan gondolhattam ezt, hiszen a legjobb, mindig az egyenes út. Persze, én újra gondoltam mindent, és másképpen döntöttem, ahelyett, hogy a megfelelő úton maradtam volna.
- Elnézést, segíthetek, hölgyem? – hirtelen megijedem a kérdés hallatán.
A fejemet felkapom, a napszemüvegemet pedig kissé lecsúsztatom esetten az orromon. A tincsem is össze-vissza esnek már a vállamra, hiszen többször is beletúrtam már idegességemben.
- Én.. Én csak várok valakire – nyögöm ki nehezen a szavakat, ezzel megválaszolva a biztonságőr kérdését.
- Csak feltűnt, hogy nem igazán találja a helyét, és körbe-körbe jár – mutat rá a tényekre.
Bassza meg!
- Köszönöm, de megvagyok – bólintok, és visszacsúsztatom az eredeti helyére a szemüvegemet.
Nem süt be a nap, hiszen egy zárt épületben vagyok, még is menedékként használom a kiegészítőt. Tél van, és kinn valóban ragyogó napsütésben lehet része az embernek, amely visszaverődik a fehér hótakaróról.
Úja feszengeni kezdek, és az utasokat szemlélem.
- Biztos, hogy minden rendben? – kérdezi újra a férfi, mire már csak dühös szempárral nézek rá. Lekapom a napszemüvegemet, és az egyik szárát a mellkasának szegezem. Kérdően pillant rám, de aztán mire megszólalnék, egy kéz érinti meg a vállamat, mire a gyomrom bukfencet hány.
Lassan, megfontoltan pillantok hátra a vállam felett, amelyen meg is ragadja kissé a tekintetemet a tenyér, amely rásimul. Egy apróbb bőrbe vésett minta, és pár ezüst karika díszíti a már véleményem szerint amúgy is csodás kézfejet. Követtem a hosszú kar vonalát, mígnem egy arcba nem ütközött a tekintetem, és a szemeimet nem kötötte le a csodás smaragdok látványa.
- Harry Styles? – a hangom olyan halk, hogy szinte már suttogásnak is gyengének bizonyul.
Teljesen felé fordulok, és nagyot nyelek, amikor rájövök, hogy mennyire is kibaszottul tökéletes férfi áll előttem. Testét egy fehér ing, fekete csőfarmer és egy barna csizma borítja, amelyet még a hidegnek köszönhetően megbolondított egy fekete szövetkabáttal. A hosszabb, válláig érő, enyhén göndör fürtjeit egy napszemüveggel fogott hátra.
- Basszus – szalad ki a számon a szó, amikor rájövök, hogy egy mennyire is tökéletes férfivel állok szemben.
- Minden rendben lesz innentől? – szól közbe a férfi, akire pár pillanattal ezelőtt, még a szemüvegem szárát szegeztem fenyegetően. Vagy éppen nevetségesen. Lényegtelen.
- Igen, innentől figyelek a hölgyre – bólint rá Harry, ahogyan mellettem a férfire pillant.
Hangja mély, rekedtes, talán kissé még csábító is. Beleremegek, s azonnal elképzelem, ahogyan fölöttem elhelyezkedve disznóságokat súg a fülembe, miközben a hibátlan kezeivel végigsimít a testemen, amely neki önkényesen hódol be. Fejezd be! Figyelmeztetem magam.
- Nos, ha már megfenyegetted az őrt, szerintem mehetnénk leadni a csomagjainkat – vigyorog Harry.
- Oké, persze – bólintok, és elindulok mellette a megfelelő pult irányába, ahol is a mi gépünk utasai vannak.
Szerencsére csak páran állnak előttünk, így hamar le is tudjuk adni a csomagjainkat, majd megyünk az ellenőrző kapukhoz, ahol hasonlóan percek alatt át is jutunk, s benn vagyunk a váróban. Én azonnal az egyik üzlet felé indulok, ahol megszerzek pár magazint, édességet és egy palack vizet is. Ezek, amelyek sohasem maradhatnak el az utazásaim során. Harry is beáll a sorba, bár ő csak egy üveg vizet szerez magának. Feszengve állok mellette, hiszen még mindig nem sikerült felfognom, hogy mennyire is tökéletes férfit sikerült felbérelnem.
- Megkérdezhetem, hogy miért is béreltél fel? – kérdezi már kényelmesen az asztaloknál ülve, várva a kapunk megnyitásáig, hogy felszálljunk a járatunkra. Kérdően pillantok rá. – Karácsony van, ilyenkor nem igazán szokott munkám lenni. Nem is szoktam elvállalni.
- Akkor miért vállaltad el?
- Nézz magadra – vigyorog rám. – És a hangod is kétségbeesett volt a telefonban. Gondoltam, hogy nagyon is szükséged van a segítségemre.
- Igazából, ami lényeg, hogy nem voltam otthon már jó ideje, és az édesanyám mindig nyüstölt, hogy találtam-e már valakit magam mellé. Aztán, amikor felmerült már egy hónapja, hogy az ünnepekre hazautazom, akkor azt hazudtam, hogy van valakim. Erre persze olyan lelkes lett, hogy azonnal a lelkemre kötötte, hogy vigyem haza bemutatni.
- Te pedig igent mondtál rá úgy, hogy nincs is körülötted senki.
- Nem egészen – húzom el a számat kissé. – Megláttam egy cikkedet a magazinban, és a hirdetést is, bár régebbi volt, de bepróbálkoztam, és hát sikerrel jártam. Amint, te beleegyeztél, csak azután közöltem velük, hogy velem tud tartani. Vagyis velem tudsz tartani.
- Értem. Viszont induljunk, a repülőn lesz időnk még beszélgetni – áll fel, és a fekete táskáját a vállára teszi, míg én is magamhoz veszem a kézi poggyászomat.
A kapu felé menve, még egyszer leellenőrzik a jegyünket, és az útlevelünket, aztán tovább is haladunk. A repülő fedélzetén elfoglaljuk a helyünket, és becsatoljuk az öveinket. Első osztályon vagyok, ami számomra újdonság, mivel én a sima fapados járattal szoktam utazni. Most viszont Harry ragaszkodott a felsőbb körülményekhez. A repülőjegyeket ő vásárolta meg, ami meglepett, hiszen egyértelmű, hogy nekem kell mindent állnom.
A levegőben, ahogyan elértük a megfelelő magasságokat, kicsatolom az övemet, és kényelmesebben elhelyezkedem.
- Mit kell tudnom a családodról? – pillant rám.
- Hu, hát anya valószínű, már azóta vár rád, hogy elmondtam neki, hogy velem tartasz. Szóval biztosan lelkes lesz, és minél több mindent akar majd tudni rólad. Valószínű, hogy már a környék boltjainak teljes kínálatát felvásárolta, hogy a legfinomabb, és legváltozatosabb ételeket szolgáljon fel nekünk. Imád főzni, és azt vallja, hogy egy jó vacsora közben lehet igazán megismerni az embert. És a bor. Mániája minden mellé bort kínálni, általában három fajta megfordul egy étkezés során, az asztalon – felnevetek azon, ahogyan elhadarom, és rájövök, mennyire is szörnyen hangzik mindez. – Egyértelmű, hogy faggatni fog, úgyhogy készülj fel rá.
- Izgalmasnak hangzik – vigyorog rám. – Szeretek enni, úgyhogy azzal nem lesz probléma, viszont a bor. Nem igazán iszom alkoholt, maximum keveset, és azt sem a bor teszi ki.
- Megoldható minden. De előre szólok, valószínű, hogy több pohárral is benyakalok majd az este folyamán – kínosan kuncogok. – Nem igazán viselem jól, amikor anyám ennyire lelkes.
- És a többiek, akik ott lesznek?
- Apukám jó fej, és laza. Eleinte szereti a kemény apukát játszani, aki bármikor képes a lánya miatt akár vért ontani is, de amúgy kenyérre lehet kenni. Imádja a golfot, és a hajókat.
- Űzi is őket? – csillannak fel a szemei.
- Hát vitorlázni jár minden nyáron a Balatonra. A golf, nos, a mi országunkban annyira nem elterjedt sport, a költségek is hozzátesznek. Nos, apa csak akkor űzi, ha éppen nyaralunk valahol, amúgy a televízióban követi az ehhez kapcsolódó adásokat.
- Legalább lesz vele közös témám – feleli. – Még valaki esetleg?
- Hát nagy a család, de szerintem elég, ha a szüleimet ismered valamennyire. A többiek csak ilyen mellékesek – vonom meg a vállam.
- Ahogy gondolod. Rólad mit kell tudnom?
- Rólam? – hirtelen, minden gondolat nélkül kérdezek vissza, mire el is neveti magát.
- Hát a barátnőm vagy, szóval ismernem kell téged. Például, hogyan találkoztunk? – látja rajtam, hogy nem igazán gondoltam bele ilyenbe, a nagy izgalom hatása miatt. – Rendben, akkor mondjuk, legyen valami könnyű. Esetleg megfelel, hogy valami közös barátunknak köszönhetően ismerkedtünk meg egy péntek estén valami pub-ban?
- Oké, nekem megfelel – fogadom el. 
- Akkor most mesélj magadról – kíváncsian vizslat a zöld íriszeivel.
- Hát fogalmam sincs, hogy hol is kezdjem – kínos mosolyra húzom a számat. Nem igazán vagyok az a lány, aki magáról szeret beszélni. – Egy divatblogot vezetek, és szerencsére már annyira kinőtte magát a dolog, hogy a divatszakmában sikerült maradnom, és megállnom a talpamon. Videókat is készítek, amelyekben a divatról, ruhákról, de még néha sminkekről is beszélek. Mindenféle csajos dolog igazából.
- Ismert vagy? – kissé döbbenten kérdezi.
- Nem mondanám így. Ha az utcán szembe jönnek velem az emberek, nem ismernek úgy fel, de ez így van jól. Még is csak egy blogger vagyok.
- Hát, de csak megismernek azok, akik követnek téged. És ha megélsz belőle, akkor nem kevesen érdeklődhetnek irántad, hiszen a különböző cégek kétlem, hogy mindenkinek adnak a termékeikből.
- Azért látom otthon vagy a témában.
- Most mondjam, hogy utánad néztem? – nevetett. – Mindig szoktam egy ki kutatást végezni, hogy valamelyest megismerjem az aktuális partneremet.
- Akkor feleslegesen jártatom a szám – hüledezek.
- Szeretem hallgatni, ahogyan beszélsz – vallja be, mire arcomon enyhe pír jelenik meg, s a tekintetem kissé el is fordítom.
- Egy pillanat, és visszajövök – álltam fel.
A sok víz megtette a hatását, így a mosdóba megyek, amely meglepően sokkal tágasabb, mint egy fapados járaton. Megnyitom a mosdót, és az arcomat finoman megmosom, de csak annyira, hogy a sminkem ne kenődjön el. A hosszadalmasabb utazások során vízálló sminket szoktam használni, hiszen semmi erőm még ellenőrizgeti időközönként, és javítgatni, ha éppen valami elcsúszott. Elzárom a csapot, és egy papírtörlőbe meg is törlöm, mire halk kopogás szakítja meg a tükörben lévő szemlélődésemet.
- Egy pillanat – kiálltok ki, és kidobom a használt papírdarabot.
Az ajtót kinyitom, de nem tudok kilépni, mert a másik felén lévő személy azonnal befelé taszít vissza, a mosdó belsejébe. Hallom, ahogyan a zár ráfordul, így biztosítva bennünket, hogy senki sem zavarhat meg minket.
- Szerintem egyedül is menni fog, bármit is szeretnél itt – nézek Harry szemeiben.
Tekintete csillogó, és a keze már a csípőmet öleli. Hosszú ujjai a bőrömbe mélyednek, a blúzom vékony anyagán keresztül, a lélegzetünk egybeér, és a hátamon végigfut a hideg, ahogyan közelebb hajol, és a meleg lehelete megérinti enyhén pozsgás arcomat. Ajkait végighúzza az enyémeken, én pedig önkényesen lehunyom a pilláimat, és már csak az érzékekre, az érzésekre figyelek, amelyek magukkal ragadnak minden pillanatban, amelyet megélünk.
Váratlanul találom magamat a pulton ülve, a lábaim között Harry csípőjével, amely az ölemnek simul tökéletesen. Kezei már a nyakamnál vannak, tartva a fejemet, míg az ajkai engem érintenek meg, bár a csókkal még kellően várat. Tudja, hogyan kell egy nőt megérinteni. Annyira határozott, és finom mozdulatokat tesz, hogy már beleremegek a várakozásba. 
Kis puszit hint a szám egyik, majd a másik sarkába, aztán végre megcsókol, én pedig éhesen kapok az édes ajkak után, amelyek teljesen elveszik az eszemet. Nyelve megtalálja az enyémet, és perzselő táncra hívja, míg a kezét bátran csúsztatja le a testemen, egészen a felsőm szegélyéig, amelyet meg is fogva elkezd felfelé húzni, míg mellém nem rakja az anyagot.
Én sem tétlenkedve kezdem el az ingétől megszabadítani, amelynek következtében csodás napbarnított bőre tárul elém, amelyeket kusza, összefüggéstelen minták díszítenek. Nem sokáig tudom vizslatni a felsőtestét, mert kissé megemel, és sietve szabadít meg az alsótestemet takaró ruhadaraboktól is. Nem tétlenkedik, amelyet díjazok, bár pontosan tudom, hogy az idő hiánya inkább, amely rájátszik a sietős tempóra.
Ujjaival végigsimít a lüktető ölemen, és belém is siklik két ujjával könnyedén. Az ajkait kóstolom, miközben a kezeim az övcsatjával, és a sliccével veszik fel a harcot. Odanyúl, és segít, ám előtte még kivesz a zsebéből egy fóliacsomagot. A kis cserkész.
- Mielőtt bármit is mondanál, nem szokásom lefeküdni az ügyfeleimmel, ahogyan ezt veled is tisztáztam – a szemeimbe néz, a számba motyog, és az ölembe hasít minden mozdulata.
Bólintok, bár nehéz figyelnem a szavai értelmére. Nem is igazán tartom szavahihetőnek, de ráhagyom, mert nem érdekel. Visszarántom magamhoz, és tüzesen megcsókolom, aztán a kezét elveszem az ölemtől, mire kapcsol, és már csak a csomagolás szakadásának hangja tölti be a kis teret.
Másodpercek töredéke alatt érzem meg, ahogyan finom mozdulattal hatol belém, s tölt ki. Lábaimat a dereka köré fonom, és átadom magam a rohamos tempónak, amelyet diktálni készül.
Melegem van, és a megkönnyebbülésért rimánkodom. Ujjaim rátalálnak a rendezetlen tincseire, amelyek segítségével közel tartom magamhoz, bár csók nem csattan el, csupán a kapkodó lélegzetünk ér egybe. Tekintetünk viszont kapcsolódik, bár nehéz nyitva tartanom a szemeimet az élvezethullámoknak köszönhetően. Még is rabul ejt a zöld tekintete, amellyel áthatóan figyeli minden rezdülésemet.
Egy kisebb sikkantás hagyja el a számat, mire Harry azonnal a tenyerét a számra illeszti, és féloldalasan elmosolyodik, ahogyan tovább ostromol a heves csípőmozdulataival.
Érzem, hogy az ölemben egyre jobban épül az érzés. Ujjaim a hátába mélyednek, és tudom, hogy még nyomokat is hagynak a körmeik maguk után, de meg sem rezdül. Fejemet a vállára hajtom, és átadom magam az élvezetnek, amelyet nyújt nekem. Szorosan ölel a testéhez, miközben ő is átéli a beteljesülés csodás érzését.
Lassít, míg végül meg nem áll, és ki nem húzódik belőlem. Pár papírkéztörlőt vesz magához, és megtöröl, majd az kondomot egy másikba csomagolja, és mindent a szemetesbe hajít. Minden szó nélkül segít le a pultról, s lassan öltözködni kezdünk. Egyikünk sem szólal meg, de még mielőtt kilépnénk a mosdóból, visszahúz, és egy finom csókkal ajándékoz meg, amely után, megfogja a kezemet és úgy vezet vissza a helyünkre.

2 megjegyzés: