find my G Spot.. on a table top.. reload ur gun.. show me what u ve got yeah

 Kettesével szedem felfelé a lépcsőfokokat a homályos folyosón. Az utcáról gyér fény ad némi látásiviszonyt, éppen annyira, hogy ne bukjak a nagy rohanásban orra. Megtorpanok az emeleten, a célom elérve, ám a véres tenyérnek nyoma a falon visszaránt a jelenbe, és megtántorít. Felrántom az ajtót, ami a kárpitozott folyosóra vezet, és a megfelelő szobaszám keresésére indulok. Zsibog a fejem, azt sem tudom merre menjen. Mint egy őrült. Az egyik szobából vendégek jönnek ki, és furcsálló tekintetek kereszttűzébe kerülök, de sietve őket is hátrahagyom. Megtalálom a megfelelő ajtót, és reményekkel telve, tántoríthatatlanul csapok le a zárra, ami nem könnyen, de meg is adja magát.

- Minden rendben, uram?

Egy szobapincér néz velem szemben. Látom a bizalmatlanságot és a merengést rajta, hogy mit is tegyen. Megtartja a távolságot, amit jól tesz, mert magam sem tudom, hogy mire lennék képes, ha szándékában áll feltartani.

- Tudja, a feleségemmel kissé összevitatkoztunk. Tudja milyenek a nők.

- Segíthetek valamiben esetleg?

- Semmi szükség rá – kinyílik az ajtó. – További szép estét.

- Önnek is.

Látom rajta a bizonytalanságot, de mielőtt tovább faggatna belépek a szobába és magamra zárom az ajtót. Csend uralkodik a helyiségben, egy halovány fény, ami megragadja a figyelmem a hálón keresztül kiszűrődve. 

- Lianna?

Semmi választ nem kapok. Előveszem a fegyveremet a nadrágom derekából, és úgy folytatom utamat a hálóba, s onnan tovább a fürdőbe. A lélegzetvétel visszhangot ver a néma falak között, és nem tudom egy pillanatig, hogy az enyém, vagy Liannáé. Fegyverem csövét az ajtóra illesztem, s azzal belököm azt. A lány velem szemben, magabiztosan tartva saját fegyverét rám irányítva. Szemei homályosak a nehéz könnyektől, a fájdalom megcsillan benne. A sminkje a vérével alkot koszos egyveleget csodás arcán. Formás ajkain a vörösrúzs el van kenődve, és azonnal elmémbe villan, hogy az éjszaka kezdetén mennyire gyönyörűnek, kívánatosnak tartottam. Most viszont egy védtelennek nem mondható, de még is egy megtört nőt látok, aki reszket, még ha elfedni is igyekszik. Fegyverét férfiakat meghazudtolva tartja. Magabiztossága lenyűgöz. 

- Anna – sóhajtok fel.

- Mit akarsz? – megremeg a hangja.

Kezén a vére vörös csíkot hagy, ahol a vágás érte, és teste megremeg, de látom rajta, hogy egyszerre meg is könnyebbül. Közelebb lépek, fegyveremet a pultra teszem, de ő határozottan tartja az övét.

- Ne gyere közelebb – sziszegi.

- Nem bántalak – szakad meg a szívem, hogy erről kell biztosítanom őt, míg neki a levegővétel is enyhe fájdalommal járhat. Szakadt ruhájában, ahogyan összetörve, még ha nem is szó szerint, de lelkileg teljesen. Felszakadt ajka, a foltok a testén, a vágások. 

- Ezt már a legelején is megígérted.

Megfogom a csuklóját, és már is minimálisan nyugodtabb lesz a hangulat, a maga szomorúságával együtt. Leguggolok a lábai közé, kezemet felemelem, mélyen magába szívja a levegőt, de hagyja, hogy gyengéden a felszakadt ajkát megérintsem. 

 

- Remek csajokat hozott Lianna – vigyorog, miközben szemét jártatja a lányokon Abel. Beleiszik a méregdrága pezsgőbe, majd egy újabb poharat vesz el egy arra járó pincértől. – Az a szőke eléggé finomnak látszik.

- Bármelyik a tiéd lehet, akár az összes – emelem a poharam. – Meglehetősen dekoratívak.

- Dekoratívan fogom megmártani a farkamat abban a kis vörösben – csatlakozik Matias a beszélgetéshez. – Mondd meg, honnan szerezted ezeket a kis ribancokat?

- Lianna érdeme.

- De Lianna a tied. Meg kell hagyni, az ő szájában is szépen mutatna a farkam.

Felkapom a fejemet a kijelentésére, és ujjaim szorosabban feszülnek a poharamra, és lehúzom a whiskyt, ami csak olaj a tűzre. 

- Ő nem préda – nézek rá komolyan. 

- Nyugi, csak egy kósza ábránd volt. Inkább szólj a lányoknak, hogy vegyék le a bugyit.

Bemegy az üvegemelvény alá, a hófehér bőrön elterül, és a felette táncoló lányokat bámulja. Rám néz, mert nem mozdulok. Tudom, hogy komolyan gondolja, és bassza meg én is látnék egy – két csupasz puncit, de ahelyett, hogy közéjük ülnék, Liannához lépek, aki egy pezsgővel a kezében áll a bárpultnál. 

- Helló szépfiú – húzza vörös ajkait csábos mosolyra. 

Poharát az enyémnek koccintja.

Közelebb hajolok, szám már a fülét érinti, illata az orromba kúszik, és egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy kézen ragadom és a négy fal közé hurcolom.

- Szólj a lányoknak, hogy kapják le a kis bugyit.

- Tessék? – vigyorog, nem hiszi el a szavaimat.

Talán én magam sem.

Megragadom a derekánál fogva, és magamhoz húzom. Testünk egybeér, szinte uralom őt, és tényleg meg kell zaboláznom magamat, hogy ne ragadjam magammal.

- Szólj nekik – biccentek a táncoló lányok irányába. – Meg kell szabadulniuk a bugyitól. Matias kissé türelmetlen.

Az említett ügyfélre néz, aki tényleg már csöpögő nyállal várja, hogy csupasz puncikat láthasson a feje felett. Mintha mindennap nem éppen újakba márthatná a farkát.

- Oh, oké – ezzel leteszi a poharát és az emelvény irányába indul, hogy végre utasítást adjon a vonagló lányoknak.

A hangos zenétől bár nem hallom, de kitűnően látom, ahogy szavaira a lányok cselekednek, és az apró darabok lekerülnek. Egyik cserfes kislány még le is ejti Abel ölébe a csipkét, mire ő az orrához emeli azt, és mélyet beleszippant. Valamit mondd az orra alatt, és önelégültem megdörzsöli a szakállát.

Lia visszabillen hozzám és elégedetten néz rám. Elveszi az italomat, beleiszik, és teljesen a testemnek simul. Mellei nekem nyomódnak, és a vágy kettőnk között szinte már kézzelfogható.

- Elvégeztem a dolgom. Esetleg más teljesíteni való?

- Lehetnek kívánságaim? – egy kósza tincset kisimítok az arcából. 

- Kívánságai mindenkinek lehetnek, csupán nem biztos, hogy valóra is válnak.

Kortyol egyet a pezsgőből és odább áll, míg én szinte már éhező tekintettel méregetem ringó fenekét. 

 

- Megdöntötted már?

Abel a zsetont az ujjai között pörgeti, miközben várja, hogy a kör tovább haladjon. Csettint egy lánynak, aki pedig a kristálypoharat megtölti whiskyvel. Abel tekintete a lány, egyáltalán nem szerény dekoltázsát szemléli, majdnem az arcán már a mellek közé dugja. 

- Nyelvem már eljátszott rajta – mondja Matias. – Aztán közbe jött valami, a puncija még vissza van.

- Cica, ülj fel ide – Abel az asztal tetejére csap, a szőke lány, akinek a nevét sem tudom, felmászik kéjesen, mellei szinte kibuggyannak. 

Rózsaszín ajkai olyan szelíd mosolyra húzza, hogy maga sem gondolja, hogy oroszlánok veszik körül, akik minden centi húsért keményen harapni fognak. Feláll az asztal közepén, a zsetonok borulnak, a puncija kivillan, de cseppet sem bánja, és nincs is mit, hiszen annyi pénzt zsebel be ezzel az estével, amelyről eddig álmodni sem mert.

Ha jól viselkedik, természetesen.

Márpedig Lianna azért van, hogy erre ügyeljen.

Ha pedig ő nem tudja kézben tartan a lányait, akkor itt vagyok én.

Annyi lány lebzsel ezen a hajon, hogy szinte már az édes illat leng körbe bennünket, a whisky és a mocskos gondolatok mámorával karöltve. 

Egy másik magától táncol oda a hangos zenére, amit még a parton is bőven lehet hallani, biztos vagyok benne. Hátradőlök, élvezem az égbenyúló combok látványát, melyek falatnyi szoknyákban vesznek el, amíg ki nem ránt ebből a ködből egy hangos robaj, ami lentről érkezik. 

Felpattanok, ahogy a többiek is. A korláthoz lépve látom, hogy az egyik részeg állat éppen Liannát ráncigálja. Fegyverét rántja elő Lia, tudni sem akarom, hogy abban az aprócska, csilli-villi ruhában hova is rejtette el, de sikerült neki, és most minimálisan megnyugszom, de még is le akarok érni, és ketté verni a fejét annak a nyomorultnak, hogy egyáltalán ránézni mert. Egy váratlan pillanatban tekintetünk találkozik és a szívem megáll dobbanni a vér láttán, amely elcsúfítja az arcát. Nick ujjai olyan szorosan fonódnak a felkarja köré, hogy tudom, nyomot fog hagyni a bőrén, s a belé hasító fájdalomról ne is beszéljünk. Lia meglóbálja a piszolyt és a pasas lábába szándékozik lőni, de mellé megy a nagy igyekezetben, ahogy rángatja Nick. 

Mindenki megmerevedik.

Lányok sikítani kezdenek, és esztelenül futni. 

Na nem mintha egy kibaszott hajóról olyan egyszerű lenne a menekülés lehetősége, hacsak nem úszni támad kedvük.

- Ellopták a kis kurvád – Miguel mellőlem pofázik be, csak arra nem gondolt, hogy az öklöm az arcában csattan e kijelentését követően. – Bassza meg, ember! Ez csak egy ribanc, mint a többi!

Lefolyik a vér a száján, és éppen visszaütni készül, de Abel arrább löki az idiótát.

- Te is tudod, hogy Lianna az övé.

- Abba mártom a farkam, akibe csak akarom. Az én kibaszott dollár millióim vannak ezekben a kurvákban!

Kikerülöm, és lerohanok a lépcsőn, mindenkit félretaszítok, de csak a vér, ami beborítja a látásomat, és a káosz, ami olyan hamar vette át az este felett az irányítást, hogy megrémít. Nem látom Liannát, kapkodom a tekintetem, a lányok visítása az agyamba hatol, elém kerül néhány őrült rohanásban, de egyáltalán nem udvarias módon arrább taszítom, vagy csupán kikerülöm őket.

- Hol van Lia? – ordítom az arcába Nicknek, akinek az arcán folyik le a vér. Valószínűsítem, hogy a cica megkarmolta. – Válaszolj!

- Fogalmam sincs, hol van a kurvád, de ha megtalálom, kettéhasítom.

Öklöm az arcában csattan, mint a nagy haverjának, akinek akkora a pofája. Elengedem, ő pedig megtántorodik, és hátra esik egy törékeny lányra, de nem foglalkozom vele, s magam mögött hagyom a kitört kavalkádot.

- Elmeséled mi történt? – megyek utána a bárhoz, ahol a pohár koccan a márványon, a whiskysüveg pedig megbillen, kiförccsen néhány cseppje. 

Felhajtja az italt, arca meg sem rezzen. Lezuhanyozott, a sebeit sikeresen kitisztítottuk, ám még így is sajgó fájdalommal jár a látványa. Tudom, hogy az ő munkája veszélyesebb, mint az enyém, hiszen a lábai között nem farok van, a férfiakkal való üzletelés pedig nagyon el tud baszodni. Arról ne is beszéljünk, hogy egy ilyen dekoratív, törékeny lány könnyen el tud veszni a nagyfiúk világában, ahol a szex kemény biznisz, és semmi korlát nincs.

- Ne nézz rám így – hosszú szempillái alól méreget. – Kibaszottul ne merj sajnálni.

- Egy percig sem sajnáltalak – hazudok. – Mindössze annyi járt a fejemben, hogy kiherélem mindet, amelyik csak hozzád mert érni egy ujjal is.

- Meg tudom védeni magam. Nem hagyom senkinek, hogy a játékszerének tekintsen, hacsak én azt nem akarom.

Fehér trikója a vizes hajától már kellően nedves lett, így mellei csodásan látszanak át, nem is beszélve a finom kis bimbokról. Még megviselten is gyönyörű, és büszke. 

Kedvemre való.

Találhatott volna magának egy sokkal kedvesebb munkát is, de ő a szexbizniszt választotta, amit félig meg is tudok érteni. Én mindenesetre köszöntetet mondok, hogy az utamba került. 

Felül a pultra, lábai közé fog, s kinyúl oldalra, hallom, ahogy a márványon a fegyverét végig húzza, felemeli, és a halántékomnak nyomja. Farkasszemet nézünk, teljesen eleszek tekintetében. 

Beteg játékot űzünk.

- Az a beteg állt meg akart dugni, ha ennyire tudni szeretnéd – ajkai szinte az enyémet simítják. – Én pedig az arcába hajoltam. Megmondtam neki, hogy vegye le rólam a mocskos kezét, ha még ki akarja verni magának a farkát a jövőben. 

Megszorítom a csupasz combjait és közelebb húzom magamhoz, hogy a falatnyi csipkéjén keresztül nekem simuljon.

- Gondolom nem értékelte a kérésedet.

- Be akarta bizonyítani, hogy annyiszor és oda rakja be, ahogy és amikor ő akarja – nevet fel. – Egy idióta – közénk nyúl, keze az ágyékomon simít végig, és megmarkol. - Megérdemelte volna, hogy a farkát lőjem szét.

Mélyen magamba szívom a levegőt, és még jobban a kezébe nyomom magam.

Megfogom az állát, határozottan, de tekintettel a sebére. Felfelé billentem, hogy a szemeimbe nézzen teljesen, ne is legyen másik lehetősége. Érzem vágyának illatot, és a felajzottságom sem éppen könnyíti meg a helyzetet. Melle a mellkasomnak feszül, és azt akarom, hogy teljesen csupaszon tegye ugyan ezt. Hogy a csupasz bőrünk összeérjen, a forró vér az ereimben tomboljon.

- Rád néznie se lehetett volna! Mindegyik tudja, hogy az enyém vagy. 

- Szépfiú – szorít még egyet a farkamon. – Szeretnéd, ha tényleg a tied lennék.

Megfogom a csuklóját, kiejti a fegyvert a kezéből, majd kiszakad a szorításból és a tarkómnál fogva magához húz. Végignyal a számon, nyelve az enyémhez férkőzik, s érzem, hogy a heves mozdulatban a vér felserken az ajkain. Fémes íz terjeng el a nyelvünk játékában. 

Elszakadok tőle.

A vérem az ölembe tódult, a bőre ég a tenyerem alatt, ahogy markolom, és nem tudom elég közel vonni magamhoz őt. Falánknak, kielégítetlennek érzem magam, annak ellenére, hogy a karjaimban van, és mindent nekem ad.

- Ne legyél romantikus – harap a számba türelmetlenül.

Mellét a trikón keresztül a számba veszem, de éppen csak megízlelem, s megyek is tovább. Ujjammal türelmetlenül tépem le róla a csipkét, ami nevetséges, hogy bugyinak kell nevezni, inkább ajzószer. 

Hátra döntöm, de magától is megteszi ezt, míg lábait a márvány tetején támasztja meg. Hallom, hogy a whiskysüveg elborul, és az ital egészen a padlóig leér. Beterít mindent, de én csak Liannát akarom a testemmel. 

Számat lábai találkozásának édes pontjára illesztem, és olyan hévvel kezdem falni, hogy szinte még levegőt is elfelejtek venni. Hajamat markolja, míg nyelvem töretlenül dolgozik rajta. Fülemben dobog a vér, a gondolataim teljesen elködösülnek. Egyik combja a vállamra kerül, lába a hátamon fekszik végig, és a lehetetlennél is közelebb igyekszik férkőzni. Egyik kezem felnyúl egy mély nyalás közepette, és markolni kezdem a formás mellett, amely játszi könnyedséggel illik bele. 

Ujjaink egybefonódnak, vágyaink közösek.

Illata a teljes elmémet elárasztja, a farkam már benne akar lenni, de a szám ennél önzőbb. Csókok, nyalások, finom harapások összessége eléri, hogy a sikolya betöltse a teret, ám idő előtt elszakadok tőle, felültetem.

Kapkodja a levegőt. 

- Fegyvert kell tartanom a fejedhez, hogy elélvezhessek?

Felnevetek, bár nem éppen vicces kedvemben vagyok.

- Élveznéd, igaz?

- Beteg egy elmék vagyunk – nyalja meg a számat, míg keze már az ölemnél, s alig pár másodperc töredéke alatt szabadít ki, és ragad meg.

Lehunyja a pilláit, ajkai elválnak, és befogad finom ölébe, amely mintha hazaértem volna, úgy ölel körbe. Izzadságunk illata keveredik a whisky illatával, és a ritmus elveszik az éjszakában, és a csókja az őrület határára kergetve éri el, hogy a farkam ne is akarja őt magára hagyni.