2015. február 26., csütörtök

Kiss, Bite, Fuck me

Autómmal már órák óta tartó úton voltam. Az ország másik felébe igyekeztem, de már igazán könyörögtek végtagjaim egy kis kinyújtózásért. Nap már a horizonton is alig látszódott, így eldöntöttem, hogy egy éjszakát igazán megérdemlek egy kellemes hotelben, puha ágyban.
Lekanyarodtam az útról, egy kastélyszerűen megépített hotel udvarába. Leparkoltam a többi autó mellé, táskámat magamhoz vettem, s ki is szálltam. Tekintetemmel a környezetet vizslattam, amely nem éppen a legbarátságosabbnak volt nevezhető.
Forgóajtón bementem, s a puha vöröslő szőnyegbe cipőmnek sarka könnyedén süllyedt be. Az épület csendes volt, mintha csak kísértet járta volna. Fény erőteljesen töltötte be a drágakövekből kirakott csillároknak köszönhetően. Régies belső berendezés.
Egyenesen a recepcióhoz mentem, ahol is egy tökéletes konttyal, s mosollyal megáldott szőke lány állt.
- Jó estét – köszönt elsőként kedvesen ám kimérten.
- Jó estét – mosolyogtam. – Egy szobát szeretnék ma éjszakára.
Tudattam vele, mire aprót biccentett, s a komputeren kezdett el begépelni valamit. Pár pillanat után még kérdéseket tett fel, majd átnyújtott egy kulcsot. 
Megnyomott egy csengőt a pulton, így másodpercek leforgása alatt meg is jelent mellettem egy hordár, aki kérdezés nélkül ragadta meg bőröndömet. Előre ment, amint átnyújtottam neki a kulcsot. Hosszú lépcső, szűk hasonlóan terjedelmesen hosszú folyosó. Vöröslő kárpit ott is jelen volt, ahogyan a hófehér falak, amelyeket festmények díszítettek.
Pár fokot sikerült még csak megtennem, amikor is egy mély, igazán rekedtes, de őrjítően szexi hang csapta meg fülemet. Szemeim sietősen keresték meg az alakot, akihez a fülbemászó hang tartozott. Alsó ajkamat beszívtam, ahogyan végig mértem monumentális alakját.  
Alsótestét fekete csizma, és szűk nadrág fedte, míg felsőtestét egy alig begombolt ing, s zakó. Hosszú haját egy kalappal fogta hátra arcából, míg szemeit napszemüvege takarta. Közölte kimérten a szőke lánnyal, hogy a szokásos szobáját kéri, majd oldalra pillantott, s tekintete megakadt érdeklődő tekintetemen. Szemüvegétől megszabadult, s még oly távolságból is tökéletesen láttam csodás zöld íriszeit, amelyek magukkal ragadtak. Aprót biccentett, melyet fogalmam sem volt, hogyan is kellett volna kezelnem.
Hasonlóan cselekedtem, majd jeleztem a hordárnak, hogy mehetünk. 

Megszabadultam ruháimtól, s a fürdőbe sétáltam. Hasonlóan régi stílust képviselt a helyiség, ahogyan a hálóm többi része is. A helyiség már gőzzel volt megtelve, s forróság volt, így el is zártam a csapot. Először az egyik, majd a másik lábamat helyeztem a habok közé, míg bele nem engedtem magam teljesen.
Forró víz ellazította végtagjaim, merev izmaim. Kezembe vettem a borosüveget, s a poharat, majd a vöröslő itallal töltöttem meg félig poharam. Kényelmesen hátradőltem, s belekortyoltam a hűs italba. A lába gyér fénnyel töltötte csak be a helyiséget, amely még kellemesebb hangulatot adott az egésznek.
Szemhájaimat lehunytam, ám ezt alig tettem meg, neszt hallottam a résnyire behajtott ajtó mögül. Feljebb ültem, s kilestem, de semmit sem láttam. Kis ideig figyeltem, hallgatóztam, de mit sem értem el vele. Visszahelyezkedtem kényelmembe, és tovább élveztem zamatos, édes borom.
Bő fél óra pihentető áztatás után kiszálltam a kád még mindig meleg vizéből. Testem köré tekertem egy törülközőt, majd az üres borosüveget, s a poharat megfogva oltottam le magam után a villanyt, s lépkedtem a hálóba. Lámpáknak fényébe árnyékot pillantottam meg, mire újra körbenéztem. Szívem őrülten vert. Mire újra a téglafalra néztem, az árnyéknak nyoma sem maradt. Biztos voltam benne, hogy csak a képzeletem játszott velem. Bor és a forróság nem a legjobb párosítás.
Magam mögött behajtottam a szoba ajtaját, az asztalra helyeztem a poharat, s üveget. Törülközőt leejtettem a földre, s táskámhoz lépve magamhoz vettem egy tiszta bugyit, s fehér trikót. Az ablakhoz léptem és kinéztem. Mögöttünk egy erő húzódott, az eső szakadt a szél pedig erőteljesen fújta a fák ágait, leveleit. Vihar volt készülőben.
Elhúztam a sötétítőt, leoltottam a lámpát, és az ágy vastag, nehéz takarója alá bújtam. Hátamon feküdtem, szemhéjaimat szorosan lehunytam, s a szél hangjára igyekeztem mielőbb álmaim világába zuhanni.

Hangok. Édes, kellemes hangok, amelyek nevemet suttogják mocskos szavakkal körülvéve. Csodás rekedtség, finom simogatás. Meleg anyag takarása eltávolodik testemről, szívem egyre hevesebben kezd verni, amikor piszkos szavakat suttog hangján csípőmnél bőrömbe. Ajkai puhán simogatják hasam, miután feljebb húzta felsőtestemen az agyagot. 
Nevem édesen gördül végig nyelvén, amelyet végig is húz csípőcsontomtól a másikig, leheletnyi bugyim anyaga korca mentén. Beleremegek. Nyöszörgök. Míg ő tovább kényeztet, s a gyönyör felé sodor, pedig még hozzám sem ért ott, ahol a legjobban vágyom csinos szájának érintésére. Várom, vágyakozva várom, hogy csintalan nyelve melyik területet fedezi fel következőleg. Feljebb araszol, köldökömbe mártja nyelvét, amelyet végighúz szegycsontomig, miközben eltűntetni próbálja rólam felsőtestemet most már aligha takaró textilt.
Segítek, készséggel segítek neki. Felemelkedem, s az anyag már csak a padlót öltözteti. Mellkasom sűrű emelkedése, és süllyedése tanúbizonyságot ad arról, hogy vágyam már igen magasan jár neki köszönhetően. Kezem lepedő anyagát elhagyja, hajába túr, s addig húzza, míg torka mélyéről vágyakozó nyögés fel nem tör.
Meleg lehelete simogatja bőröm, ahogyan mellem felé közeledik, és a rózsaszín bimbót a szájába nem veszi. Hangosan nyögök, élvezem, élvezem azt a csodát, amelyet nyújt, nekem, csak is nekem. Hátam ívben feszül meg, s még több kényeztetésért könyörög. Alsó ajkamba vésem felső fogsorom, szemhéjaimat szorosan préselem össze, a nyögök.
Teste csupasz, mocskos meztelenség, amelyben eggyé olvadunk a forró valóságban. Érzem merev péniszét, érzem mennyire is vágyakozik után, csak is utánam. Engem akar, nekem akar gyönyört szerezni, senki másnak.
Fogai bőrömet karcolják, ezzel még több élvezetet nyújt, s kétség sem fér hozzá: tökéletesen érti, miként is omolhat szét egy nő, alatta.
Mind a két bimbó az égnek mered, s a helyiséget fényvillanás tölti be, amelyet a vihar okoz. Hangos mennydörgés és a nyögésem, amely csodálatos duót alkot. Hajából hátára vezetem a kezeim, körmeimmel felkarcolom bőrét, mire fogait oldal hasamba mélyeszti.
- Csókolj, harapja, dugj meg – nyöszörögve hagyják el számat e mocskos szavak, amelyek körül egyet már teljesített is.
- Az a tervem, az a tervem, bébi – motyogta izgatottsággal teli hangon.
Lábaimat könyörtelenül feszíti szét, ujját a falatnyi csipke alá csúsztatja, és könyörtelenül kettészaggatja. Behajlítja lábaim, közéjük helyezkedik, ráfúj csiklómra, mire hangom újra egyesül a mennydörgéssel.
Nyelvét belém mártja, majd fogaival húzza meg kissé az érzékeny részt, mire remegni kezdek. Még széjjelebb tárom előtte lábaim, de ő csak tovább dolgozik. Nyelve könyörtelenül csap le rám minden egyes pillanatban, míg ujjai hüvelyemben tűnnek el, ezzel fokozva a vágyat, azt a vágyat, amely már azért sikolt, hogy magát, merev farkát temesse el bennem.
Újra ívbe hajlik a hátam, a gyönyör sugara felrepít. Ismételten hajába túrok, húzom, mire érzékeny csiklómra nyög. Felkiáltok, amikor fogaival ismételten fájdalmasan, még is csodásan csap le rám, s addig húzza, míg a varázslatos érzésből vissza nem zuhanok a valóságba, a viharos éjszakába.
Fel sem fogom az egészet, amikor is már fölöttem van, erekciójával belém vágódik, és már is mélyről jövően felnyög. Felnyögi nevem, amely a legszebbnek tűnik ajkai közül. Két kezem lefogja jobbjával, míg másik keze csípőmnél tart, s szinte a matracba présel, ahogyan diadalittasan, keményen mozgatni kezdi csípőjét. Könyörtelen tempót diktál, s tényleg eleget tesz kérésemnek. Megdug, megcsókol és megharap, akkor és ott, ahol, és amikor csak akarom.
Kéjesebb nyögéseket hallatok, míg ő fogait újra bőrömbe mélyeszti. Bimbómat ismételten édesen kínozza, ám ez egy cseppet sem csökkent tempóján, s intenzivitásán. Feltérdel, kihúzódik belőlem, és már is hasamon találom magam. Csípőmnél fogva megragad, felemel, és újra kitölt. Acélosan, erőteljesen.
Ujjaim ráfonódnak az ágy rácsaira, fejemet hátra vetem, és keményen élvezek. Minden egyes becsapódása örömöt nyújt. Hosszú ujjai csípőmnek puha húsába mélyednek, s azáltal felránt magához, így még mélyebben érzem hosszát magamban.
- Bassza meg – kiáltok fel.
Fejemet vállára hajtom, de egy másodpercnyi időt sem vesztegetünk. Mozgok, hajszolom az érzést, amely már igen magasan épült meg bennem. Hajszolom a sajátom, és az övét is.
Mielőtt újra visszaereszkednék rá, elém jön, könyörtelenül belém csapódik, amely meg is hozza a hatást. Felkiáltok a csodálattól, amelyet nyújtott. Érzem örömét, érzem lényét magamban, amely lusta mosolyt varázsol ajkaimra.
Lihegek hangosan, ahogyan ő is. Hajam nedves, ahogyan bőröm is, s az övé is. Felemel, lefektet, fölém hajol, ajkait egy pillanatra enyéimre nyomja, betakar, s már is csak emlék volt, amely percekkel ezelőtt még a jelenvalóság. 

Fáradtan fordultam másik oldalamra, s felnyögtem, amikor is telefonom csengőhangja megszólalt: It's what you do, It's what you see, I know if I'm haunting you, You must be haunting me... [szerk.: ez az, amit csinálsz, ez az amit látsz, tudom, ha kísértelek, neked is kísértened kell engem.]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése