Hazel
Úgy perzsel a tekintete, ahogyan végig haladok a báltermen, hogy csodálkozom, senki más nem veszi észre. Tudom, hogy a ruha, amely ma takarja a testemet merészebb, mint, amit a szüleim látni szeretnének rajtam, sok megvető pillantás követi a lépteim, de magasról teszek rá.
- Miért csinálsz mindig botrányt? – anyám ragadja meg a karomat, miközben a fogai között csikarja ki a szavakat. – Kormány emberei vannak itt.
Váratlan a megjelenése, mintha a semmiből teremne mellettem, ám bájos mosolyra húzom a számat, míg egy pezsgőt ragadok meg egy arra járó pincértől.
- Tudom, mindenki fontos, befolyásos, és a papa kegyeit keresi ... bla,bla,bla. Én pedig nem mutatok példát, nem tisztelek senkit.
- Mint egy proftitulált! Örülj neki, hogy apád még nem látott! Menj, öltözz át azonnal!
- Anyám, kérlek, a húgunk éppen a férfiak figyelmét vonja el, hogy apánk megkösse minden mocskos üzletét, amit csak még elbír a pofája – Jack jelenik meg mellettünk. Arcomra csókot hint. – Csodásan nézel ki, bár figyelnem kell, hogy kinek a farkát is vágom le először.
- Hogy szülhettem két ennyire lehetetlen gyereket? – döbbenten mér bennünket végig anyánk. – Hálásnak kellene lennetek, hogy ilyen életetek van, ti meg csak a bajt és a szégyent hozzátok a fejünkre.
- Anyánk, nekünk most egy táncot kell lejtenünk – nyomja a kezébe a poharamat Jack, amint lehúzom a pezsgő maradékát. – Ha megbocsájtasz.
Jack magával húz a táncoló vendégek közé. Páran még mindig követnek a tekintetükkel, főleg a korunkbeliek, akik a tökéletes Chanel próbababák lehetnének. Ne értsetek félre, csodálom a márkát, nekem is van pár darabom, de a karót nyelt úrilányoktól már. a hányinger kerülget.
- Versenyt indítottunk, hogy melyikünket dob ki először? – nevetek fel, míg megperdít, és a karjaiba zár Jack.
A bátyám mindig is a nyugodtabb testvér volt, ám soha nem hagyta, hogy a szüleink a fejemre szálljanak, atekintetben, hogy mit viseljek, kivel találkozhatok. Sokszor ragaszkodtak, hogy mindenféle társasági eseményen vegyek részt, és ebből ritkábban tudtam kihúzni magam, mint amennyire én azt szerettem volna.
- Nem tenné meg, mindenki arról beszélne.
- Jade?
- Masont várja kinn. Szokás szerint késik, és nélküle unalmas a buli. Bár ma eléggé felvetted a harcot vele az első pozícióért.
Sok pozícióért venném fel a versenyt vele.
- Abby tervezte, megígértem neki, hogy népszerűsítem – magyarázom, bár tudja jól, hogy mennyire lojális vagyok a barátainkkal. – Amúgy is, kellett egy kis divat erre az unalmas műsorra. Túl sok a gyöngysor, és a tweed.
Mason
Belépek a húgommal a karomon a bálterembe és azonnal kiszúrom a tömegben, tökéletes Chanel kosztümös lányok között Hazelt, miközben Jack forgatja meg a táncparkett közepén. A húgom belém karolva követ engem, egyenesen a másik testvérpár felé. Páran köszönnek, de kitartóan megyek előre, nem vagyok hajnaldó bájcsevegni senkivel. Elég, ha a saját szüleink szerveznek ilyen bálokat, és ott kell mindenkinek a seggét nyalnom a cégem miatt.
- Helloka – Jade áll be táncolni, amikor Hazel kiperdül a testévre karjai közül.
- Végre! – már is lassúra fogja a húgomat Hazel, ahogy a szám vált, aztán találkozik a tekintetünk.
Nagyot nyelek, és végig pillantok a testén, amelyet a ruhának csúfolt anyag alig takar. Csodásan fest, bár cseppet sem egy ilyen eseményre való ruhát választott, de az én tekintetem falja minden szabad bőrfelület centijét. Hosszú haja enyhén hullámokban esik a vállaira, és egész hátára. Hajkoronája, melyre annyira büszke, én pedig csak elképzelem, ahogyan beletúrok, magamhoz rántom...
- Végre, azt hittem, hogy megint valami ribanc rabolt el – Jack nyom a kezembe egy felest, ezzel visszazökkent az unalmasnak tűnő estélyre. Sokkal élvezetesebb volt a gondolataimban lenni.
- Volt még pár elintézni valóm, egyenesen a cégtől jöttem, még jó, hogy az öltöny viselése mindenhol megfelel a körünkben.
- Elrabolhatom? – Jade perdül oda a vőlegényéhez. Egy gyors csókot váltanak, és elgondolkozom, hogy mikor repültek el a fejünk felett az évek. Pár éve még éppen lerázni próbáltuk a lányokat, hogy valami csínytevést csináljunk, most meg a legjobb baráti tásaság vagyunk, a Jack menyasszonya a húgom, én pedig merev farokkal méregetem folyamat a húgát.
Elbaszott egy gyors élet.
Hagyom őket, a tekintetem pedig azonnal meg is találja Hazelt, aki újabb pohár pezsgőt szerezve, a csípőjét tekerve libben hozzám. Megáll előttem, ahogyan lepillantok rá, a dekoltázsának csodás látványa fogad.
- Mason – ahogy a nevem legördül a nyelvén, ezernyi gondolatot ébreszt benne. Túlságosan is közel áll hozzám, melle szinte már a mellkasomnak nyomódik, és szívem szerintem megragadnám, ám én lépek egyet hátrább.
Mosoly játszik ajkain, melyek vörösen izzanak. Csókolni való.
- Hazel, igazán kitettél magadért. Gyönyörű vagy.
- Hát anyám kurvának nevezett, nézőpont kérdése.
Az arcához nyúlok, egy kusza tincset kisimítok az arcából, majd elveszem a pezsgője maradékát, és lehúzom.
- Nem kellene többet innod, különben Marie valóban ki fog hajítani innen. Csak fél téged, ez a világ, az elrendelt házasságokkal, és a sok szar szabályaikkal veszélyes egy ilyen dekoratív lánynak, mint te.
- Csesszék meg az elrendelt házasságukat – újra közelebb lép hozzám, testünk ismételten összeér, de nem szakítom meg a tekintetünk összekapcsolódását. – Egyetlen emberhez adhatnak hozzá, és az te vagy.
Ajkaival ajkaimra suttogja a szavakat, és megsajdul a szívem, mert tudom, hogy a szüleinek bármennyire is vagyok szinte a második fiúk, soha nem adnák hozzám a lányukat.
- Csillapodj le, kicsilány.
- Kicsilány? – vigyorodik el, és hátat fordítva tovább táncolni kezd.
Azt hittem, hogy sose fog eljönni az éjszaka, amikor a négy fal közé vonulva, messze Hazeltől lehetek. Már mindenem sajogott, ahogyan az mostanában mindig, mikor a közelemben van. Vagy éppen egy frappáns üzenetet küld, ahogyan arra mostanság rászokott.
Jéghideg zuhany után az ágyba hanyatlok a korom sötétben. Szinte már felnyögök, ahogy kényelembe helyezkedem. Már régen hajnal, lassan már reggel fele jár az idő, így pár óra alvásra muszáj lehajtanom a fejem, hogy a délelőtt folyamán vissza tudjak vezetni frissen a városba. Átpörgetem a telefonomon az e-maileket, a fontosabbakra válaszolok, amelyek a jelenlegi futó projektekhez kötődik, majd az éjjeliszekrényre dobom, és az oldalamra fordulok.
Félig alszom már, így eleinte arra gyanakszom, hogy az elmém játszik velem, míg rájövök, hogy a valóság csapja meg a fülemet. A hátamra perdülök, hogy az ajtóra pillantsak, ki surran be hozzám, ám nem látom a behúzott függönyöknek köszönhetően. Az éjjeli lámpa irányába nyúlok, de amikor egy kisebb káromlás hagyja el a betolakodó száját, azonnal felismerem.
- Hazel? Mi a francot csinálsz?
Felemeli a takarómat, én pedig arrább megyek, annak ellenére, hogy nem helyes ez az egész. Hozzám simul, pestének meztelenségét azonnal meg is érzem.
- Nem gondoltad, hogy a szomszéd szobába maradok, ugye?
- De, nagyon is azt gondoltam. A bátyád és az egész családod velünk egy fedél alatt van – felszisszenek, amikor a keze a hasamról egyenesen a farkamra simul. Megragadom a csuklóját. – Megölnek, ha hozzádérek.
- Senkinek nem kell megtudnia. Még.
Végignyal a számon, én pedig felmordulva a tarkójánál megragadom és magamra húzom. A takaró alatt mind a ketten pucérok vagyunk, ahogyan átveti a lábát rajtam. Meglepő, de a meglepetés ereje imádnivaló. A seggébe markolok, majd a két lába közé nyúlok, és egészen az arcom fölé húzom.
- A kibaszott pokolra fogok jutni – mormogom a puncijába, és egy mély nyalást teszek. Két tenyerem a popsijára simul, míg ő vonaglik felettem minden egyes nyalintásra, melyet mérek rá. Illata teljesen ellepi az orromat, még többet akarok, annyira kibaszottul többet, mindent akarok belőle, hogy belesajdul mindenem. Tudom, hogy ez az éjszaka véges, de már most tudom, hogy nem az utolsó ez.
- Bassza meg, Mason!
Kiált fel olyan hangosan, hogy beleremegnek a falak, amikor az ujjam izgatni kezdi.
- Halkabban, kislány.
Lejjebb ereszkedik, hogy a számat befogja, én pedig elmosolyodom magamban. Lejjebb csúszik, nedvesen végig a mellkasomon, a farkam a lábai közé kerül, a legjobb helyre, ahol csak lehet. Fordítok magunkon, rajta pedig perdítek még egyet. Nyög egyet a hirtelen mozdulatomra, majd a csípőjénél fogva felrántom magamhoz. Háta a mellkasomhoz simul, a farkam a farpofái közé kerül.
- Jack a farkamat vágja le, ha ezt megtudja.
- Lehetne, hogy nem a bátyámról beszélünk? – sziszegi, és még jobban nekem nyomja a seggét.
Megmarkolom a mellét az egyik kezemmel, míg a másik a punciját izgatja.
- Fogj egy óvszert a tárcámból – súgom a fülébe parancsként, ő pedig előre hajol és kutatni kezd. Az éjjelilámpa a földön köt ki, de leköti a figyelem, ahogy a függöny mellett egy halovány fény utat tör, és a kerek segg megmutatkozik. Végigsimítom, egy ujjam eltűnik benne, mire megrándul, és ügyetlenül hátra adja nekem a gumit.
- Kibaszott gyönyörű vagy.
- Ezt eddig is tudtuk – felegyenesedik, válla felett hátranéz, és a szája az enyémmel találkozik. Nyelvünk forró táncot jár, közben melleivel játszom, melyek oly tökéletesen illenek bele a kezeimbe. – Ne húzd az időt – nyal a számba, a haját előre dobja az egyik vállán át.
Fogaimat a vállába mélyeszem. Kibaszott nőszemély. Megőrjít és ezzel mocskosul tisztában is van már hosszú ideje. Felhúzom az óvszert, és másodpercek töredéke alatt a hátára fordítom, a lábait széjjelebb tolom a csípőmmel, s elmerülök benne.
Hazel
Levegő után kapkodva kapaszkodom Masonbe, aki puszikkal halmozza el az arcomat és lassú csókba hív. Nyelvünk táncol, míg el nem szakad tőlem, hogy a homályba a szemeimbe nézzen.
- Hogy kerültél a szobámba?
- Ne mondd, hogy hiba volt, mert én magam golyózlak ki!
Ujja végigszalad az alsóajkamon.
- Nem tudnám ezt mondani neked, Hazel. Tudod jól, hogy erre az éjszakára vártam már mióta érett nő lettél – vigyorog, mint ez idióta, de annyira imádom a vallomását, hogy csak lehúzom magamhoz, ajkainkat egybeforrasztóm a felkelő nap árnyékában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.