2016. június 25., szombat

Fire Meet Gasoline

Mosollyal az arcomon emelem le a következő könyvkupacot a szekrényemről, és teszem a földre őket, majd egy ronggyal elkezdem áttörölni őket, miután a papírdobozba kerülnek. Ahogyan a sokadik kemény kötés után egy puhább, fekete bőr akad meg a kezemben, a rongy az ölembe köt ki, én pedig heves szívdobogás közepette nyitom fel a sorokat rejtő tárgyat.

A nappalim közepén ülök, és a lábosban lobogó tüzet figyelem, amely az egész helyiséget belengi a fényével. Kezemben egy cédula pihen, amelyen beszámozva, listaszerűen tíz dolog szerepel. Sokszor megfordul a fejemben, hogy hülyeség, és menjek inkább aludni, ám még mindig itt ülök, az óra már a hajnali kettőt lökdösi maga előtt, az én izgatottságom pedig az egeket verdesi, ahogyan a hitetlenségem is.
Megijedek, amikor a cicám a lábamhoz simul a hajnal óráiban, és egyet nyávog. Végighúzom a kezemet a gerince mentén.
Őrült vagyok, tudom – suttogom neki. – De nincs a maminak jobb ötlete.
Leheverik mellém, és a tüzet szemléli, s én is visszafordítom a figyelmemet a lobogó jelensége. Ujjaim végigfutnak a cédulán, aztán a tűzbe vetem, s látom, ahogyan porrá válik, az írásom eltűnik, s már csak a Földanya, aki olvashatja a görbécske betűket. A mellettem elhelyezkedő tartóból a földet is ráöntöm a lobogó tűzre, aztán a vizet, s teljesen el is alszik, maga alá temetve a felírt sorokat.
Remek munkát végeztünk, bébi, ideje aludni.
Felveszem Husit, s a hálószobám felé indulok, hogy megpróbáljak mielőbb elaludni, annak ellenére, hogy tudom, szinte egyenlő a lehetetlenséggel. A hideg csípi meg a bőrömet, ahogyan a szobámba lépek. Leteszem Husit az ágyamra, s sietve be is csukom az erkélyemnek ajtaját, miután sebesen mászom a meleg menedékembe.
Enyhe fejfájás és a csengő harsogó hangja, ami eléri, hogy magamhoz térjek. Cicus felnyávog, s hallom, ahogyan a parkettára ugrik, és kiiramodik a hálószobából. Újra, és újra megismétlődik a fájdalmas hang, én pedig morogva mászok ki a takaróm alól. Nem foglalkozok az alul öltözött lényemmel. A bő, kissé szakadt, lyukas pólómat mindössze megigazítom, hogy ne legyen elcsavarodva a testemen, míg nadrágra nem fecsérlem az időt. Ásításom visszhangot ver a nappalimban, s lepillantok a piros lábosra, és megjegyzem magamnak, hogy mielőbb el kell tüntetnem az éjszakai művemet a kertben.
Nyitom már! – kiáltom, míg a csengő nagyjából megüti a százast.
Végre! – ront be mellettem nővérem sebesen. – Mi ez a szag? – szimatol a levegőbe, de én csak újabb ásítást nyomok el, ahogyan visszacsukom az ajtót. – Meg csináltad!
A szemei csillognak, a szája széles mosolyra húzódik, és a lábával megpöcköli az edény zománc felületét.
Meg – rogyok le a kanapémra, mire Husi felugrik és hozzám simul.
És? – fogja meg a kezemet, pontosabban a gyűrűsujjamat kezdi el vizslatni.
Hajnali kettőkor mérgeztem magam trágyaszaggal, még senkit sem vonzottam ide, de ha ez meg is történ volna, biztos vagyok benne, hogy el is menekült volna.
Oké, remélem felírtad, hogy a listád élére, hogy a jövendőbelid tudja kezelni a kibaszott pesszimizmusodat – mormogja. – De várj, biztos vagyok abban, hogy napközben már írogattad a dolgot, miközben dolgoztál – indul el a hálószobám felé.
Kíváncsian várom, míg Husit cirógatom, aki nem mozdul el mellőlem, mindössze a fejével, a szemeivel követi nővérem heves lépteit, aki már visszafelé is tart a telefonommal a kezei között.
Mit csinálsz?
Csak megnézem a jegyzeteidet. Mindent felírsz oda, és hónapokig képes vagy tartogatni – foglalja el a fotelt. – Túlságosan is kiszámítható vagy – horkan fel. – Akkor lássunk. Első: Szeresse a cicákat. Ez komoly? – szinte már fájdalmasan nyög fel.
Igen, fontos, hogy szeresse őket, mert Husihoz ragaszkodom!
Rendben, de lehetett volna mondjuk a hatodik helyen?!
Ne kötekedj – mormogom, és az ölembe emelem az állatot.
Második: Legyen szép a mosolya. Lesz valami igazán fontos is?
Ezek mind nagyon fontosak! Te nem tudod értékelni az apró dolgokat. Egy szép mosoly igenis sokat jelent!
Azt hiszem, hogy menthetetlen vagy! Az a harmadik kívánságod, hogy a Chicago Bears csapatának drukkerje legyen? Mit számít, hogy melyik átkozott csapatnak szurkol?
Nem tűrök meg egy Packers rajongót!
Égnek emeli a tekintetét, és az ujját végighúzza a kijelző felületén.
Negyedik, hogy legyen hűséges. Ez érthető. – bólint rá. – Az ötödik, hogy legyen kedves. Egy bunkót senki sem akarna, ez alap! A hatodik, hogy akarjon gyerekeket. Ha már egyszer férjet akarsz, nyilván gyereket is és ő is, ha már hozzád köti az életét – vonja össze a szemöldökeid. – De nem akarom megérteni a listád mélyebb gondolatait. Nyolcadik: legyen jó szerető. Végre célba értünk. A szex fontos! – vigyorodik el boldogan. – Ennek minimum a második helyen kellett volna lennie, de legyen, a lényeg, hogy a listán van. Kilencedik: szeressen jókat enni. Én sem bírom a salátát csipegető pasikat – fintorodik el. – Tizedik: Szép szemei legyenek. Rendben, ennyi a kikötésed, hogy milyen is legyen külsőleg? Szép szem és mosoly?
Igen – bólintok. – A többit a Földanyára bízom.
Na jó – zárja le a kijelzőt. – Megvárom, hogy mi sül ki belőle, és ha oké minden, és kapsz egy ezeknek megfelelő pasit, megcsinálom.
Az a férfi úgy sem létezik, akit te akarsz – nevetve mutatok rá a valóságra.
A többszörös orgazmus nem lehetetlen – rántja meg a vállait.

– Merre jársz bébi – érzem, ahogyan a hátulról hozzám simul egy erős test, az ujjai fel, s le járnak a kezemen, én pedig összecsukom a könyvet. Az emlékeim elillannak, és már csak a lágy simogatásra koncentrálok. – Ez még megvan? – nevet fel, s a nyakamba csókol.
– Meg – nevetek fel és a dobozba dobom a többi könyv közé.
– Őrültnek tartottalak, amikor ezt megtudtam. Soha nem hittem az ilyen eszement dolgokban, bár bevallom, most sem igazán támasztják alá a dolgokat.
– Tudom, mindig is abban hittél, hogy nincsenek véletlenek – nézek rá a vállam felett.
– Nincsenek – ujjával eltűr egy tincset az arcomból, amely a szemembe lóg. – Te vagy az egyedül, akit megtűrök magam mellett, úgy, hogy az ellenfél drukkere.
Féloldalasan elmosolyodik, míg a tetovált karjai között szembefordít magával. A homlokából kiseprem a barna tincseket, s teljesen az ölébe fészkelődök, míg a lábam az oldalai mellett pihennek behajlítva.
– Mennyire szerencsés vagyok – mosolygok rá, ő pedig hasonlóan tesz, s ugyan azt a mosolyt látom, most négy év után is, mint, amikor először pillantottam meg. Azonnal megdobogtatja a szívemet, és engem is egy mosolyra késztet.
– A kis boszorkányom – böki meg orrával az enyémét, majd kis puszit nyom a számra, ám én a tarkójánál fogva még közelebb vonom magamhoz, s hevesen csókolom meg.
Nyelve az enyéméhez simul, az ujjai a combomon siklanak fel, míg fel nem gyűri a nyári ruhám lenge anyagát a csípőig, ahol a fenekemet borítja be hatalmas tenyereivel. A csípőmet ösztönösen mozdítom előrébb, és ringatni kezdem, míg a csókunk csak még szenvedélyesebbé válik. A mellkasomat teljesen az övé ellen nyomom, ő pedig az alsó ajkamba mar a fogaival.
– És még mindig ugyan olyan tüzes – jegyzi meg halkan, miközben lerántja rólam a ruhámat.
Hajam a hátamra hullik, a nyelvem pedig újra találkozik az övével. Egy szempillantás alatt találom magam a hátamon, a combjaim behódolva előtte tárulnak szét, a mellkasom sűrűn emelkedik, és süllyed, míg Harry a lábaim között térdelve dobja le magáról a fekete pólóját. Ajkaimon a nyelvem könnyedén siklik végig a látványnak köszönhetően, amely elém tárul. Hiába láttam már számtalanszor, mindig villámszerű csapás ér, amikor újfent megpillanthatom a finoman kidolgozott, fekete mintákkal borított testét. Mivel a melltartó viselése nem tartózik az otthoni öltözködésem körébe, így mindenféle akadály nélkül közelíti meg a melleimet. Ajkai a bimbó köré záródnak, és a nyelvével körbejárja a területet, míg a másikat az ujjaival kényezteti. Szemhéjam lecsukódnak, a fejem oldalra billen, és az se érdekel, hogy a parketta kényelmetlen felület nyom. Csak is Harry szája, amely minden ködös gondolatomat lefoglalja.
Nyöszörgök, ahogyan ráfúj a nyálas területre, majd a fogaival gyötör tovább. Ujjai a hosszabb hajába túrnak, amikor csiklandós érzés fog el, amint hozzámérnek a tincsek. Szabad keze végigsiklik az oldalamon, és mind a két mellemet finoman megmarkolja. Felnézek azokba a csillogó zöld szemekbe, amelyben még mindig az irántam érzett vágya jelenik meg, amikor csak egymás tekintetében veszünk el. Felnyúlok, és türelmetlenül húzom le magamhoz. Nedves szája bekebelezi az enyémét, a nyelve végigsimít az enyémén, s el is húzódik tőlem. Kis incselkedése csak még jobban felkorbácsolja a vágyaimat, és ő ezzel pontosan tisztában is van.
Nyelvével a lüketető mellkasomon hagy egy nedves csíkot lefelé haladva, amíg a bugyim korcáig nem ér. Végighúzza ujját a már nedvesnek nevezhető pamut anyagon, amely egyáltalán nem szexi. Apró puszit nyom a vágyakozó ölemre, s a csípőmet megemelem ebben a pillanatban, jelezve a türelmetlenségemet. Pimasz mosollyal az arcán akasztja ujjait a pántokba és húzza végig a lábaimon az anyagot. Ujjaival a hajába túr, s elhelyezkedik a széttárt combjaim között. Nyelvét végigfuttatja a szája egészén, majd az arca eltűnik, s a csupán a rakoncátlan tincsek maradnak. Kezem a fejére siklik, a szemem lecsukódik, és csak a gyötrő nyelvcsapásainak élek. Heves, szenvedélyes, és egyáltalán nem kegyelmező. A nyelve fürgén nyaldos, míg kezeivel a combjaim alatt nyúlva át tart meg egy helyben, bár a fészkelődésem még így sem észrevétlen.
Eltávolodik, amikor már csak egy gyenge cérnaszálon lógok, s ráfúj a nőiességemre. A tekintetünk találkozik, és fájdalmasan várom a következő lépését.
Feláll, én pedig nagyot nyelek, ahogyan továbbra is kitárulkozva maradok neki. Nadrágjához nyúl, és a melegítőanyag a bokája köré hull, a bokszer alsójával együtt. Olaj kerül a tűzre, a lángjaim magasra csapnak, ő pedig az erekciójára fonja ujjait, s laza csuklómozdulatokat kezd el végezni. Fészkelődni kezdek a látvány dögössége miatt, és megpróbálom összeszorítani a combjaimat, hogy a sajgásomat kissé lenyugtassam, ám közbeszól. Letérdel, de a péniszén még mindig mozognak a hosszú ujjak, s látom, ahogyan egy csepp váladék jelenik meg a tetején. A kezem magától nyúl oda, s a mutatóujjammal letörlöm a cseppet, majd az ajkaim közé csúsztatom az ujjamat, és lenyaldosom minden ízét. Harry ráharap az alsó ajkára, miután el is mosolyodik, s a csípőm mellett megtámaszkodva engedi végre közelebb magát, ám sajnálatosan, még mindig nincs elég közel ahhoz, hogy teljesen elmerülhessen bennem.
Fájdalmas nyöszörgés hagyja el a számat.
– Ne kínozz!
– Szeretnél magadban? – csókolja meg a csiklómat, én pedig újra felnyögök.
A szavakat elvesztem, a kérdése feledésbe merül. Felülök, a nyelvemet az övéhez nyomom, és felhevülten, türelmetlenül, és esdekelve csókolom. Olyan mohó vagyok, hogy még magam is meglepem. Harry megragadja a szabad kezével a derekamat, és az ölére húz. Vállai köré fonódik a kezem, míg a másik a tarkójára simul. Érzem, ahogyan a pénisze megérint, én pedig már is lejjebb engedem a csípőmet, míg magamba nem fogadom. Elveszi kettőnk közül a kezét, így már könnyedén fogadom teljes hosszát magamba. Ajkaink elszakadnak, csak a leheletünk, amely összeér. Olyan mély, annyira finom az érzés. Lüktet bennem, a szívem hevesen dobban meg minden percben, az ujjai a gerincem vonalán simogatnak, míg a másik keze a fenekemet markolássza.
Újra és újra teljesen magamba fogadom, az alhasamban a vágy épülni kezd, a fejem hátrahanyatlik, a hajam az izzadt testemhez tapad. A simogató kéz a tarkómra vándorol, és magához von lázas csókra Harry. Nyelve lustán éri az enyémét, ám elszakadok tőle, s a nyaka hajlatába temetem az arcomat. A fogaim a vállába mélyednek, felnyög, és a csípőjét felfelé mozdítja, hogy a találkozás intenzívebb legyen. A fejemet vesztem, és úgy érzem, hogy az egész lényemet is, míg ő biztosan tartva remeg meg bennem, ahogyan a össze-össze húzódó falaim között ismétlődően siklik belém, amíg mind a ketten el nem veszünk, s találjuk meg egymást újra.  

1 megjegyzés:

  1. Kis boszorkány vagy te is Alexa. Hát hogy lehet ilyen jót írni egyszerűen aaah. Nem tudom kifejezni magamat. Nagyon szeretem ezeket a kis novellákat. Ez is annyira érzelmes lett az eleje pedig kicsit mókás. De nem tudom nekem ez így pont tökéletes volt. Minden ami fontos és jó helyet kapott benne.Csodállak hogy a soraiddal eléred hogy átérezzük a szituációkat az adott cselekedetekben zajló érzelmeket vágyakat. Piszkosul ügyes vagy!!

    VálaszTörlés