2016. június 28., kedd

Bajnokok ligája

Imádom, mikor a meleg szellő borzolja a vállamat és a nap felhevíti a bőrömet. Ezért is a kedvenc évszakom a nyár, amit már végre nyugodt szívvel tölthetek vele ebben a házban. Végre  hazatért Niall is, így nem kell egyedül lennem napokon át, és főleg nem kell érte izgulnom, hogy nem rúgnak-e a combjába egy meccs alkalmával, vagy nem húzza meg valamijét úgy, hogy kiesik a játékból. Persze, amikor csak a szoros beosztása és a szövetségi kapitány engedte, meglátogattam, de nem tudtuk úgy eltölteni az időt, hogy ne nehezedne a teljesítménykényszer a vállán. Amióta pedig Niall hazajött a bajnokságról, kint heverészik az azúrkék medence mellett. Nem mintha hibáztatnám érte, ebben a nagy hőségben nem is lehet mást tenni. Vagyis, de, lehetne…
A vakítóan fehér konyhában álltam és egy ananászt szeleteltem fel, miközben magamban somolyogtam. Miután beletettem egy maréknyi gyümölcsöt a tálba, kézbe vettem azt és kiindultam a medencéhez én is. Útközben ügyeltem rá, hogy a bikini felsőm éppenhogy eltakarja a mellemet, és kissé megigazítottam a bugyimat is, amit két masnira kötött madzag tartott rajtam. Átléptem az apró küszöböt a hátsóteraszra menet, és már meg is láttam, ahogy az egyik méretes napozóágyon hanyatt fekszik, félig felülve, egyik lábát felhúzva.
Összefutott a nyál a számba, ahogy rásiklott tekintetem az izmos hasára. Kétség sem fér hozzá, hogy annak ellenére, hogy a bajnokság befejeződött, a nyomai még meglátszottak rajta. Keze a tarkója alatt pihent, így karján dudorodtak az izmok.
Nem hiszem, hogy meghallotta, ahogy felé lépkedek, ráadásul be is volt hunyva a szeme. Mikor odaértem, egyik lábamat átvetve a lába közé fészkeltem magam, és ráültem a kinyújtott combjára. Csak ekkor nézett fel rám álmos szemekkel. Elmosolyodott.
— Már hiányoztál - szólalt meg hosszú ideje először, ezért hangja rekedt volt.
— Te is nekem - vallottam meg, amit a hosszú hetek alatt éreztem, bár ő csak a konyhában töltött időre célzott.
Hiába a sok órás telefonbeszélgetések és a röptében eltelő hosszú hétvégék, az edzőtábor és a tétmeccsek annyi energiáját elvették Niallnek, hogy többnyire aludt. Én hozzábújva figyeltem megrebbenő pilláit, és gyönyörködtem markáns állában és puha ajkaiban.

Lesütöttem a szemem és kivettem egy darabot a tálból, amit bekaptam. Aztán eszembe jutott valami… Két ujjam közé vettem még egyet, és Niall szája felé emeltem.
Miután épphogy megrágta és lenyelte az ananászt, rám nézett: - Most biztosan a tied leszek hónapokig, úgyhogy kezdj hozzászokni a gondolathoz, hogy nem fogom hagyni, hogy elhagyd a házat egyhamar - vigyorgott.
— Ha el is hagyom, nem megyek egyedül - kacsintottam rá incselkedve.
— Az egyszer biztos. — Még egy ananászt elvettem és a szájába tettem. De ezúttal nem engedte el az ujjam, hanem fogaival ráharapott.
— Engedd el, ez fáj - nevettem fel. Persze, hogy nem fájt.
— Mondtam, hogy nem engedlek el - próbálkozott meg a beszéddel, míg egyben lenyelte az ananászt, mivel a fogai híján nem tudta megrágni.
Én csak tovább nevettem. — Nem gondoltam volna, hogy… — Nem tudtam végigmondani a mondatot, mert ajkaival körbezárta és a nyelvéve végignyalta az ujjamat.
— Mit is mondtál? — kérdezte motyogva. Tekintete mosolygott, elárulta, hogy jól szórakozik rajtam.
Nekem leesett az állam, és nem tudtam, hogy ez felhívás keringőre, vagy csak élvezi a zavart reakciómat. Végül is én is bekaptam még egy szeletet és letettem magunk közé a tálat. Közelebb hajoltam hozzá, hogy orrunk majdnem összeért. Még most sem engedte el az ujjamat, hanem azt nyalogatta ráérősen.
— Kezded túlfeszíteni a húrt — suttogtam, és nem a szemébe néztem, hanem ajkait figyeltem, ahogy benyálazzák az ujjamat. Hirtelen elengedett.
— Igazad van. — És azzal kivett két ananászdarabot is és a szájába dobta. Mindkét kezét a tarkója mögé nyújtotta, és ismét hátradőlt. Mint egy jóllakott óvodás.
Úgy tettem, mintha nem lett volna rám hatással az előbbi kis jelenet, és én is tovább falatoztam. — Mit csinálunk este?
— Lehet, hogy átjönnek a fiúk sütögetni, ha nem baj. — Tudtam, hogy fiúk alatt azt a pár csapattársát érti, akikkel jó barátságot ápolt és végigjátszották az elmúlt szezont.
— Dehogy. Jó, hogy végre megindul az élet a házban - tettem hozzá jószívvel mosolyogva.
— Nem jöttek át a lányok? Vagy anyád? — kérdezte Niall, és ő is ananászt evett közben.
— Párszor kiültünk borozni a lányokkal, anyát meg ne is említsük — legyintettem a mondat végére.
Már pár hónapja, hogy anyával megromlott a kapcsolatunk, és még Niall sem tudott kibékíteni minket, akármennyire is próbálkozott.
— Amúgy, ha te áthívod a srácokat, úgy igazságos, ha a barátnőim is jönnek — derültem fel a hirtelen ötlettől, és mert zseniálisan visszatereltem a témát.
Niall sóhajtott és az égnek emelte a szemeit. — Ahogy akarod, bébi.
Kivett egy ananászt a tálból, és a számba tette. Nem is tudom, mi vezérelt, de ráharaptam az ujjára. Niall felnevetett, de nem ellenkezett, és ahogy előbb én se, úgy ő se próbálta meg elhúzni az ujját. Felljebb csúsztam kissé a combján, ugyanis a combizma megremegett. Megint közel hajoltam hozzá, ujja még mindig a számban volt. Talán így tört fel belőlem a nélküle töltött idő miatti vágy, mindenesetre nem haboztam, hogy végignyaljam az ujját. Elengedtem a fogaim közül, és mintha megérezné, nem vette el, hanem megvárta, míg nyelvemmel végignyaltam a tövétől a hegyéig. Csak a szemem sarkából figyeltem, hogy összpontosít, koncentrál a nyelvemre. Két tenyeremmel csípőjére támaszkodtam és még inkább előre dőltem. Egy pillanatra elengedtem az ujját, hogy szélesen elvigyorodjak.
— Fogalmam sincs, hogy bírtál ki nélkülem heteket - jegyeztem meg pimaszon, majd ismét szopni kezdtem az ujját. Niall nyelt egy nagyot, de szótlan maradt. Ismét megrándultak a combizmai, és mivel lovaglóülésben ültem a combján, felizgatott, ahogy ágyékomat dörzsölte.
— Nehéz volt, elhiheted — mondta, a hangja komolyságot sugárzott. Nem mosolyodott el, csak egy egyszerű kijelentés volt. — Kezded túlfeszíteni a húrt — tette hozzá rekedten. Egyértelmű jele volt annak, hogy felizgult.
Jó uton haladtam a célom felé. Azonnal megálltam, elengedtem a csípőjét és az ujja kiesett a számból. — Igazad van.
Felálltam, megigazítottam magam és hátat fordítottam neki. Nem kellett ránéznem, hogy tudjam, most bambán mered a fenekemre és azon tűnödik, hogy rosszat mondott.
Nem sértett meg, ez is része volt a tervemnek.
Beakasztottam az ujjam a fenekemet eltakaró anyagba, hogy megigazítsam a bikinialsómat. Aztán komótos léptekkel elindultam a medence felé. Hálát adtam az égnek, hogy a modern, üvegfalakkal ellátott ház medencéje fokozatosan mélyült, akárcsak a tenger. Mikor a víz a vádlimat simogatta, hátrafordultam Niallhez. Már a napozóágy szélén ülve figyelt, résnyire húzott szemekkel. Mint a vadász, aki kész lecsapni az áldozatára. Kezeit összefonva vizslatott.
— Ezt el is felejtettem — kuncogtam, és egy rántással kioldottam a melltartómat. Csak a bőrömbe vágó kapcsot kellett kioldanom a pánt nélküli felsőmön, hogy az a vízbe essen.
Visszafordultam és nagyot nyelve lépdeltem tovább a vízbe, amíg az nem ért a mellemig. A víz hűvös volt, így libabőrös lett a vállam. Nem kellett sokat várnom, hogy csobbanásra legyek figyelmes és a hullámok a nyakamig érjenek. Niall a medence oldalához futott, ahol elég mély a víz, hogy fejest ugorjon. Még akkor is nevettem, mikor tőlem egy méterre emelkedett ki és megrázta a fejét. Mindkét kezemet az arcom elé kaptam, bár már mindegy volt.
Niall odaúszott elém és kisfiúsan vigyorgott, holott a pupillái kitágultak és szeme is sötétebb kék lett, mióta faképnél hagytam.
— Megmondtam, hogy nem engedlek el egyhamar — mondta, majd karját kinyújtva magához rántott, még többet hullámoztatva a vizet. A mellem a mellkasának préselődött, és a hirtelen mozdulattól felsikoltottam.
Mindkét karomat a nyaka köré fontam, és nem bajlódtam a válaszadással, hanem megcsókoltam. Mióta hazatért Franciaországból, nem tudok betelni ajkaival és ízével, ez most sem volt másképp. Nyelvével végignyalta a felsőajkamat, majd visszacsókolt. Aztán még egyszer. És még egyszer. Az egyik jelleme, ami miatt beleszerettem Niallbe, az volt, hogy az élet minden pillanatában megmaradt annak a játékos fiúnak, aki nem félt kimutatni az érzelmeit. Persze, mikor a pályára lépett, akkor átváltozott egy kőkemény játékossá, aki csak egy dologra koncentrál: hogy előrébb vigye a csapatát. Kezemmel beletúrtam a hajába, ami megnőtt ez idő alatt. Még kissé szokatlan volt, hogy bele tudok markolni, de ebben a pillanatban ezt is szerettem.
Niall kezével erősen a fenekembe markolt és hátrálni kezdett. Mivel kezdtünk felemelkedni a vízből, hátradöntött, így csak az oldalamig ért a víz, és majdnem a medence szélén feküdtünk. Libabőrös lettem, ahogy megcsapott a meleg levegő, és éreztem, ahogy a mellbimbóim is megkeményednek. Bár nem tudtam, hogy a levegőtől vagy attól, mert dolgozott bennem a vágy.
— Annyira szeretlek - mormolta ajkaimra, miközben másik kezébe vette a mellem.
Felnyögtem, és hátamat ívbe feszítettem, hogy minél többet kapjon belőlem.
— Gyönyörű vagy - suttogta a nyakamra, mert hogy már ajkai vándorútra is indultak. Végigcsókolta a nyakamat, majd elidőzött a mellem közötti völgyben, ahol nyalta és harapdtála a bőrömet. Végül a mellbimbómat kezdte ingerelni, ami addigra már nagyon érzékennyé vált. Oldalra döntöttem a fejem és sűrűn vettem a levegőt. Ahogy megrándult a csípőm, éreztem, hogy nem csak én élek át hasonló érzelmeket. Niall fürdőnadrágja alaposan ráfeszült hímtagjára.
Nyelvével körbejárta az érzékeny területet, majd ráharapott, mire felsikoltottam. Kezével ismét megszorította a fenekemet, amit azóta nem engedett el. Aztán éreztem, hogy a bikinialsóm madzagját rángatja, ami egykettőre megadta magát neki és már nem volt rajtam, hanem arrébb sodródott a vízben. Tudtam, hogy hova szeretne kilyukadni, és nem is kellett sokáig várnom, mert Niall is épp annyira türelmetlen volt, mint én, hogy érezzem őt és ő is engem. Nagyot sóhajtottam, és meg akartam csókolni. Azt akartam, hogy ajkai engem érezzenek és ne a mellemet. Szabad kezemmel hajánál fogva felhúztam magamhoz és követelőzően rátapasztottam a számat az övére.
Egyre inkább ingerelt ujjaival odalent, egyszerre kettővel, míg el nem vesztettem a fejem. Vagy legalábbis azt hittem, hogy megkönyörül rajtam.
— Niall…
— Tudom, bébi. Tudom — suttogta rekedten, és mélyen a szemembe nézett. Alig bírtam nyitva tartani a szemem, mert annyira szerettem volna, ha az egyre szorító érzés, ami ott volt a hasamban, feloldódna.
De végül kihúzta ujjait és elengedett másik kezével is. Felkelt rólam és felém nyújtva karját, engem is felsegített. Értetlenül néztem rá, hogy ezt most komolyan gondolja. Az sem zavart, hogy teljesen lemeztelenített, pedig még Niall előtt is félve engedtem el magam. Mindig addig cukkolt, míg el nem pirultam és nem fordította a helyzetet egy heves csókcsatába.
— Bízz bennem. Csak jobb lesz — mondta vigyorogva, de semmilyen mögöttes érzelmet nem fedeztem fel a hangjában.
Kézen fogva vezetett be a házba, át a nappalin a hálószobába.
— Későbbre kellett volna hívnom a fiúkat - mormogta magában. Én csak sokat sejtően elmosolyodtam és lehajtottam a fejem, hogy ne vegye észre.
Beérve a hálóba, Niall megnyomta a távirányító egyik gombját, aminek köszönhetően a hatalmas ablakok elsötétedtek kívülről. Felém fordult ismét és sietősen a karjába kapott, hogy az ágyába vihessen. Mosolyogva csókolt meg. Lefektetett az ágyra, és mintha az előbbi jelenet nem történt volna meg a medencében, szép lassan, ráérősen csókolta végig a testemet. Az orromnál kezdte, aztán a szám sarkába nyomott egy puszit, végül a nyakamon és mellemen át a hasamig ért. Néha beleharapott a bőrömbe, amire én felnevettem. Kezemmel a hajába túrtam, és így kísértem végig útján a testemen, míg nem ért el a bikini vonalamig.
Niall felpillantott rám, de nem azért, hogy engedélyt kérjen, hanem hogy biztos legyen abban, amit már akkor is tudott: az előbbi óta nem múlt el az égető érzés az ágyékomból, ugyanúgy kívántam őt, mint tíz perccel ezelőtt. Nem kellett sokáig dolgoznia Niallnek, mert hamar éreztem, hogy ismét a küszöbön állok.
— Niall… - suttogtam, de nevének végén felnyögtem, mert ráharapott a csiklómra.
— Engedd el, cica - mondta. Nem ellenkeztem, amint engedélyt adott, hogy elélvezzek, megtettem. Nyelvével végigkísérte a kielégülésemet.
Miután magamhoz tértem, felnyitottam a szemem és hangosan ziháltam. De Niall már felettem feküdt, vigyorogva nézett le rám, és hüvelykujjával végigsimított az ajkamon, majd bedugta ujját a számba rövid időre.
— Olyan gyönyörű vagy — nézett le rám. Tudom, hogy közelről sem voltam gyönyörű, mert kiszáradt a szám, a hajam csapzott volt és szálas a klóros víztől, a szemem pedig kissé karikás, mert napok óta nem aludtam. Legalábbis akkor nem, mikor Niall hasonlókat művelt velem éjjel.
Szégyenlősen elmosolyodtam kijelentésére és lesütöttem a szemem. Niall hosszan megcsókolt. Itt volt az ideje, hogy megmutassam neki, mennyire szeretem. Kezeim kissé remegtek még a kábulattól, de izmait végigtapogatva, vakon elértem a fürdőruhájának korcához, amit kissé megemelve becsúsztattam a kezem. Azt hiszem, Niall nem számított rám, hogy ilyen gyors leszek, mert hirtelen elszakadt a csóktól és halk morgás szakadt fel torkából. Kezemet végighúztam a selymes bőrén, ami meglepően forró volt. És acélkemény. Izgattam egy kicsit, míg megpróbált ismét megcsókolni, de ahányszor közeledett a számhoz, egy kissé összeszorítottam az ujjaimat, így kénytelen volt elhúzódni és felmordult minden alkalommal.
— Egész nap kínoztál — suttogta az ajkamra. Ezúttal hagytam, hogy megcsókoljon.
— Mivel?
— Csak azzal, hogy itt voltál mellettem. A medencénél tett jeleneted pedig hab volt a tortán… - Ezúttal sem volt képes végigmondani a mondatot, mert hüvelykujjammal szétkentem az előváladékot a hímvesszőjének fején.
— Tudom - somolyogtam. — Szerinted a szomszédot akartam ágyba csalni? - incselkedtem vele. Tisztában voltam vele, hogy jelenleg nem láthatott senki a kertbe, mert a szomszédunk pár napja nyaralni ment. Niall ezt még nem tudta. A félelemtől nagyra nyitotta a szemeit, de gyorsan megnyugtattam, hogy nincs miért aggódnia.
Niall megcsóválta a fejét, és nyálasan megcsókolt. Levegőhöz sem jutottam, olyannyira rám ereszkedett, mintha el akarna takarni a világ elől. Amit már megtett azzal, hogy előbb elsötétítette az ablakokat.
Tarkóját cirógattam és megpróbáltam fordítani a helyzetünkön, míg kezemmel dolgoztam rajta, de nem akart megmozdulni.
— Nem, bébi. Most én akarlak kényeztetni — mondta vigyorogva. Letolta magáról a fürdőnadrágot, lerúgta magáról a csurom vizes anyagot, és ismét felém tornyosult. Egyik könyökére támaszkodott, míg másik kezével kezébe vette a farkát és párszor végighúzta rajta tenyerét. Nem bírtam megállni, mert annyira izgató volt a látvány, hogy szememmel oda fókuszáltam és megnyaltam többször is ajkamat. Körmömet a bőrébe mélyesztettem, mert már attól is összerándultam, hogy őt néztem.
— Szereted, mikor ezt csinálom, ugye? — nézett az arcomra, és nem hagyta abba. Leutánozta mozdulataimat hüvelykujjával. — Képzeld el, hogy minden este ezt kellett csinálnom a szobában, mikor egyedül voltam — suttogta a fülembe, majd beleharapott a fülcimpámba.
Esküdni mernék, ha így folytatja, a szavaitól is elélvezek. Ő is tudta, mert kétszer is felemeltem a csípőmet, hogy közelebb tudhassam magamhoz. Kirázott a hideg, mikor a lábamat végigsimítottam az övén, és bokámat átemeltem a vádliján. Végleg összegabalyodtunk.
— Mindig rád gondoltam. Az őrületbe kergettél - folytatta a suttogást, csak most már lehelete a mellemet csapta meg. Megcsókolta először az egyik mellemet, majd a másikat. Egyre hangosabban szívtam be a levegőt. — Annyi mindent elképzeltem, hogy csinálnék veled, ha ott lennél velem.
— Niall, kérlek! - kiáltottam fel, mert kezdett átcsapni a vágyam frusztrációba. Annyira akartam őt, és tudom, hogy ő se akart semmi mást, elég volt lepillantanom ágaskodó farkára. Mégis ő volt az egyetlen kettőnk közül, aki képes volt szavakkal addig húzni az időt, míg megőrültem.
— Nagyon benedvesedtél, bébi - jegyezte meg, mikor ujjaival ellenőrizte, hogy készen állok-e rá. Persze, hogy készen álltam.
Most már nem húzta az időt, hanem lassan belém csúszott. Majd mikor félig bennem volt, megállt és csillogó tekintettel lenézett rám.
— Szeretlek.
— Szeretlek, Niall - mondtam zihálva, ugyanis ekkorra már teljesen elmerült bennem. Kezével belemarkolt a csípőmbe, és kicsit felemelt, hogy helyre igazítson minket, míg már tökéletesen egybe forrtunk.
Eleinte lassan kezdett mozogni, mintha félne, hogy minden egyes érintésével összetörnék. Néztük egymás elfelhősödő tekintetét, aztán nem bírtam, ahogy épült bennem a vágy, inkább lehunytam a szemem és oldalra fordítottam a fejem. Niall a nyakam harapdálta, egyik kezével támaszkodott, a másikkal a mellemet simogatta. Nem volt ez gyors, nem volt vad és követelőző. Minden egyes alkalommal, hogy mélyre hatolt belém, elvett belőlem annyit, amennyire szüksége volt rám. Megjelentek az első izzadságcseppek a tarkóján, hiába működött a szobában a légkondi, innen tudtam, hogy közel jár. Nagyon közel.
— Niall… — suttogtam a fülébe. Végigcsókoltam a nyakán kidudorodó ereket, lenyaltam a sós izzadságcseppet róla. Amikor ismét belém hatolt, hátravetve a fejemet felszisszentem. Gyorsabban kezdett mozogni, néhol égett a bőröm a súrlódástól, de mindezek után kellemes bizsergés árasztott el. A körmeimmel végigkarcoltam hátát, mire ő is felszisszent. Felemelte a fejét, amit egész idáig a nyakamba temetett. Ajka duzzadt volt, tekintete ködös, mint aki nem is tud magáról.
— Készen állsz, bébi? — formálta a szavakat az ajkamra, de alig értettem meg őket. Képtelen volt tisztán beszélni. Mikor összerándult a hüvelyem, hangosan felszisszent. — Bassza meg…
— Oh, kérlek.
Niall ezt igennek vette, ugyanis hüvelykujjával kívülről kezdte ingerelni a csiklómat, míg gyorsan mozgott felettem. Annyira összeszorult a gyomromban a csomó, hogy azt hittem, semmi nem lesz képes arra, hogy azt elmulassza. Magamra rántottam Niallt és eszeveszettül csókolni kezdtem, míg nem robbant bennem a bomba, és sikítottam hangosan a szájába. Nyelvemmel az övé után kaptam, ugyanis minden másodpercen osztozni akartam vele. Nem sokkal később ő is követett, és belém lövellte magát. Komótosan mozgott, egyre lustábban, de így sem hagyta abba. Megremegtem és éreztem, hogyha nem áll meg, megint feléled bennem a vágy.
Beletúrtam a hajába, és élveztem a melegséget, ami testéből áradt. Hímtagja erősen pulzált még, és Niall arcát is a nyakamba temette. Egyre lassabban vette a levegőt, úgyhogy tudtam, már ő is kezd lecsillapodni. Finoman cirógattam a hátát, de nem mertem megnézni, mert tudtam, hogy a karmolásnyomok még mélyen ott vannak.
— Majd vegyél fel egy pólót - jegyeztem meg halkan, mert eszembe jutott, hogyha jönnek a fiúk, egyből tudni fogják, mivel ütöttük el az időt.
Niall felemelte kótyagos fejét, és féloldalas vigyorral azt mondta: — Hadd tudják meg, kihez tartozom, bébi.

1 megjegyzés: