2016. május 1., vasárnap

Ellopott Randevú

Az utolsó kávét készítem el, és adom oda a lánynak, aki már türelmetlenül várja a forró italát. Átnyújtom neki, ő pedig lelkesen megköszöni, és már csak az ajtó feletti csengő hangját hallom, ahogyan elhagyja a kávézót. Roberta sietve lép az ajtóhoz, s fordítja el a kulcsot a zárban, ahogyan a táblát is a nyitva oldaláról a zárvára perdíti.
- Komoly viharnak nézünk ma elébe – áll be mellém a pultba, hogy mielőbb végezzünk a rendberakással.
- Csak addig tartson ki, amíg hazaérek.
Kibámulok a sötétségbe, s az utcai fények kereszttűzében a fák vad szelét pillantom meg. Szinte már hallani lehet idebenn is, ahogyan a faleveleket fújja a szél. Senki nem mászkál odakinn, hiába még csak alig hat órát üt az óra, már a zord sötétség telepedett a városra.
- Hát, kapjuk össze magunkat kislány – sóhajt fel, és elkezd felmosni, amilyen gyorsan csak tud, míg én a kasszát kezdem el leszámolni, és az irodába vinni.
A bankókat a széfbe helyezem, a számítógépen mindent rögzítek, ahogyan a táblázaton is. Hosszú nap volt a mai, annak ellenére, hogy pörögtünk. Azt hittem, hogy soha nem lesz vége, de szerencsére már csak az utolsó feladataink vannak hátra, aminek nagyon örülök. A testem az ágyam melegéért esdeklik, ahogyan a talpaim is a terhelés megvonásáért.
Zilált hajamat eltűröm a fülem mögé, és próbálok még összpontosítani. Lezárom a széfet, a komputert kikapcsolom és a villanyt is leoltom a kis, hideg helyiségben. Visszatérek Robertához, aki már befejezte a felmosást, és mindent a helyére pakolt. Felvesszük a kabátjainkat, és minden ruházatunkat, amely segít a nem ágyfagyásban a zord hidegbe. A táskám pántját a vállamra akasztom és úgy hagyjuk el a kávézót.
Azonnal megcsap a hideg fuvallat, s a vastag sálamba rejtem az arcomat amennyire csak tudom. Roberta bezárja az ajtót, és már búcsút is intünk. Óvatosságra int, én pedig hasonlóan, s már szedem is a lábaimat a metrómegálló irányába. A táskámat keresztezem a vállaimon, míg a kezemben a bérletemet szorongatva lépkedek. A kezeimet szorosan fonom egybe a mellkasom előtt. Hallom, ahogyan a falevelek a szél kegyetlenségének köszönhetően gördülnek végig a betonon. Embereket nem látok, pedig valóban nem jár még olyan későre az idő. Az eső lába már lóg, és messze egy villám cikázik végig az égbolton, amely elérni, hogy még jobban megnyújtsam a lépteimet.
Már tisztán látom a metrónak lépcsőjét, és érzem, ahogyan az első esőcseppek az arcomat érik. Mondhatni, hogy már futóléptekben haladok, amíg be nem érek. A lépcsőn sem lassítok. Lehúzom a bérletemet, és rohanok is a metró irányába, amely éppen most áll meg kissé fülsüketítő hanggal. Belépek a kocsiba, és leülök az első szabad helyre. Nincsenek sokan, és mindössze pár megállót kell mennem.
Mosolyogva figyelem a velem szemben ülő idős bácsit és a kisfiút, aki valószínű az unokája. A kicsi mindent megkérdez, a nagypapa pedig a legjobb tudása szerint igyekszik neki választ adni. A szerelvény megáll, a hangszóróból egy női hang szólal meg, aki a megálló nevét mondja, s, hogy milyen másik metróra lehet itt átszállni. A kisfiú ismétli nevetve a női hangot. Talán három-négy éves lehet, kissé pösze, de épp ettől olyan édes.
Felállok, mivel az én megállóm következik. Elhagyom a meleg kocsit, lehúzom a bérletemet és már rohanok is fel a lépcsőfokokon. Az eső már eleredt, és szinte olyan fájdalmasan szakad, hogy kedvem lenne visszafordulni és megvárni, amíg el nem áll. Fejemre húzom a kapucnimat, bár őszintén, véleményem szerint semmit sem ér. A conversem az első lépéseknél már be is ázik, amit utálok. Fázok, és érzem, hogy az arcom kipirult, ahogyan a száj megfújta. Lehajtott fejjel az épületek mellett haladok, s közben a zsebemből a lakásom kulcsait halászom elő, hogy ne a bejárat előtt kelljen. Kissé megijedek, amikor mennydörgést hallok. Mindig is utáltam a viharos éjszakákat, de őszintén, ki rajong értük?
Befordulok a sarkon, s a fehér ajtóba kapkodva helyezem be a kulcsot, és lököm be azt. Letolom a kapucnimat és már rohanok is fel, egészen a harmadik emeletig meg sem állva. Lakásom ajtaját szinte belököm, és hangosan csukom be. Felakasztom a láncot, lerúgom a szétázott conversem, és a nedves kabátomat felakasztom. Táskámat csupán hanyagul a kanapéra dobom, s az utam már a fürdőszobába is vezet. A testem fájdalmasan könyörög a forró zuhanyért, én pedig megadom neki. A ruhám ott érik a padlót, ahol éppen menet közben elengedem őket, amíg a kabinig nem érek, s engedem meg azt. Berúgom az ajtót, hogy a meleg még véletlenül se szökjön ki, s már be is állók a forró vízsugár alá. Arcomat felfelé fordítom, s a víz kissé égeti, de nem foglalkozom vele különösképpen. Pár percig csak mozdulatlanul állok, és élvezem, ahogyan a melegség átjárja a testemet. Újra megérzem a lábujjaimat, és a keringés normalizálódik a testemben. Teljesen hátrasimítom a hajamat és végül elkezdek megmosakodni.
Kilépve a fülledt kabinból, a testem köré csavarok egy törülközőt, és a hajamat is áttörlöm eggyel. A tükör felületén végighúzom a kezemet, hogy a párát eltüntessem, amely a gőznek köszönhetően keletkezett.
Kisebb zajt hallok, és egy szitkozódást az ajtó túloldaláról. Lassan elkezdem megközelíteni az ajtót, s kinyitom azt. A lakás sötétségébe meredek, bár a szemeimnek idő kell, amíg hozzászoknak a sötétséghez, ahogyan kijjebb lépek. Az ajtóra pillantva látom, hogy a lánc nincs a helyén, megragadom a polc mellé letámasztott baseball ütőt és halkan lépkedek, nem érdekelve, hogy a parkettán nyomot hagynak a lábaim maguk után. A konyha-nappali üres, de látom, hogy a vázám törötten hever a földön.
Hirtelen ragad meg valaki a nyakamnál fogva, ám az ütő végét a gyomrába nyomom teljes erőmből, mire felkiált, és elenged. Ahogyan hátrarökönyödik, felemelem az ütőt, hogy lesújtsak rá, de felemeli a kezeit.
- Ne, kérlek – mély hangja betölti a helyiséget, ahogyan kegyelemért esedezik.
- Betörtél a lakásomba, és még elvárod, hogy épségben hagyjam az arcodat? - horkanok fel még mindig biztosan tartva az ütőt.
- Azért nem kell átküldeni a másvilágra, csessze meg!
- Csesszd meg te – lendítem meg az ütőt, de elkapja, és kirántja a kezeim közül.
Felkiáltok, ahogyan a polcról leborul pár könyv, s hallom, amint újra összetör valamit, ahogyan az ütő célt talál.
- Igazán harcias vagy – egyenesedik ki.
A villámlásnak köszönhetően látom az arcát, amelyet kusza tincsek kereteznek, eléggé hosszan. Szemei csillognak, míg engem méreget, s letekint rám. Szilárdan áll, feszes testtartással, s az ütésem nyomai már nem látszódnak rajta. Egyik kezemmel megfogom a törülköző anyagát, hogy biztosan tartsam, míg pár lépést tesz az irányomba. Kitérek előle és a konyhába szaladva megragadom az első kezembe akadt tárgyat, amely egy kenőkés. Nem tántorodik meg. Közelíteni kezd, míg én újra hátrálni, amíg a konyhaszekrénynek nem ütközök.
- Komolyan, ennyi volt? - nevet fel. - Keményebb csajnak hittelek egy pillanatig.
A mellkasát érinti a tompa kés, de a vigyor letörölhetetlen az arcáról. Kezével megérinti, én meg kirántom, és végighasítja a bőrét.
- A kurva életbe!
Kikerülök újra előle, és a telefonért nyúlok, hogy a rendőrséget tárcsázzam. A fülemhez emelem kapkodó lélegzetvétellel a készüléket, és felé nézek, de már nincs ott. A női hang megszólal, de a telefon a falat éri, és darabokban hullik a földre. Szembe fordulok vele, és igyekszem eltaszítani magamtól, míg a vére a testemet mocskolja be, ahol hozzámér.
- Engedj el!
Követelem tőle, de nem foglalkozik vele. A szorítás erőteljesebb lesz, én pedig mellé kerülök és nem hagyom magam. A kanapéra esik, rántva magával engem is, egészen a földig. A szőnyegen felszisszen, és akkor konstatálom, hogy a térdem találkozott az ágyékával.
- Teljesen leépítesz ma – mormolja pimasz vigyorral az arcán, ahogyan lehúz teljesen magához, és fordít a helyzetünkön. - Bébi, ha erre utaztál, csak szólnod kellett volna.
Vigyorog le rám, s meleg lehelete az ajkaimat simogatja, ahogyan a szavak elhagyják a száját.
- Mássz le rólam – mozgolódok alatta, de ő rendíthetetlen.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd? - bólintok. - Nem tűnsz valami meggyőzőnek.
Keze lesiklik a kezemről, és a csípőmet kissé megszorítja. Érzem, hogy a törülköző anyaga az alsó felemet már nem igazán takarja, és tudom, hogy neki sem tart két pillantanál tovább, hogy ráeszméljen erre. Megszorítja a combomat, és feljebb húzza a lábamat, egészen a csípője köré fonja, míg a csípőjét előre billenti.
- Muszáj megbizonyosodnom arról, hogy mekkora kárt is okoztál – suttogja.
Másik keze az arcomon simít végig, és egy helyben tart, ahogyan a száját keményen az enyémé ellen nyomja. Felnyögök, a kezemmel a mellkasa ellen fezsülök, de mozdíthatatlan.
- Ne küzdj, csak élvezd – mormolja, és a nyelve már a számba is hatol kegyetlen módon.
Megszorítja a fenekemet, míg a csók egyre jobban felhevül. Kapkodom a levegőt, amikor elengedi a számat, és a nyakam ívére tér át. Nedves hajamat kiseprem az arcomból, és a kócos hajába túrok, miközben a nyelvét végighúzza a mellem felett, s kibontja a törülközőt. A mellkasom szaporán emelkedik. Nyelve a mellemen simít végig, s a már nedves bimbóra fúj, ahogyan a keze a hasonló állapotban lévő ölemet kezdi el kényeztetni.
- Mindig ez a forgatókönyv?
A kérdésemet egy mennydörgés kíséri. Utolsó csókot lehel a mellemre, és a fejem mellett támaszkodik meg, ahogyan lenéz rám.
- Őszintén? - válaszom ismételten egy bólintás. - Ez az első kísérletem. És úgy sejtem, az utolsó is egyben – simít végig a számon.
Elnevetem magam, és ő is követi a példámat. Lassú csókunk közben megszabadítom a pulcsijától, pólójától és még a nadrágjától is. A fenekét megmarkolva tolom le a bokszerét, s a belső combomnál meg is érzem erekcióját.
- Úgy látszik, nem okoztál maradandó sérüléseket – harapja meg kissé a számat, és fordít a helyzetünkön.
Hajamat az egyik oldalra söpröm, és elszakadok tőle. Felállok, ő pedig kérdően néz rám, de már a hálóba is sietek. Visszaérve a kezébe nyomom az óvszert, és türelmetlenül leránt magához. Egymással szemben ülve bontja fel a fóliacsomagolást, és veszi ki belőle a kondomot. A kezemet az övébe veszi, és úgy görgeti végig a hosszán. A nyakamba csókol, és lassan teljesen magához von. Kiélvezve a pillanatot fogadom magamba olyan lassan, amilyen lassan csak tudom. A vállain megtámaszkodva simulok kemény mellkasának és ösztönzöm a csípőmet egyenletes mozgásra.
Ujjbegyei érintik a hátamat, míg másik kezével a hajamba markol, és a homlokát az enyémének dönti. A tekintetünk egybekapcsolódik, és valamiért melegséget érzek a gesztusa iránt. Nyögéseink a mennydörgéssel egybeolvadnak, s a helyiséget néha a villámok fénye árasztja el. Hátravetem a fejem, a gerincem ívbe hajlik, és az ajkaim eltávolodnak. Ő a fenekembe markol, és pillanatok alatt a hátamra fordít, hogy az irányítást megszerezze. Körmeim a háta bőrébe mélyednek, mire felszisszen, de nem mond ellent. Megnyalja a számat és teljesen előre billenti a csípőjét, amely megadja a kegyelemdöfést.
A törülköző anyagába burkolózva ülök a kanapénak támaszkodva, míg ő a bokszerét kapja magára.
- Miért is nem kellene hívnom a rendőrséget? Gyakorlatilag még mindig betörtél hozzám.
- Mert kétlem, hogy a börtönben szeretnél randevúzni velem – guggol le önelégült vigyorral az arcán. - Harry vagyok, pocsék betörő, de remek szerető.
Elnevetem magam, és a fejemet rázva felállok, hogy rendbe szedjem magam.  


Sziasztok! :)

Mint azt láthatjátok új külsőt kapott a blog, ami nekem nagyon-nagyon tetszik. Perrie design-blogger leányzó készítette, aki már ezelőtt is segített nekem. Hálás vagyok neki, és innen is, még egyszer köszönöm! :) 
Nektek mi a véleményetek??
Illetve, mint láthatjátok, a pipák nincsenek már, szóval örülnék, ha a részeket pár véleménnyel illetnétek. :) Köszönöm XX

4 megjegyzés:

  1. Ahogy az elején olvastam nem erre a végkifejlete számítottam. Teljesen meglepetés és persze jó értelemben értem ezt az egészet. Nagyon tetszett ez a kis történetke. Váratlan,izgalmas,szenvedélyes is volt. Hát kell ennél több? Szerintem nem és ez úgy jó ahogy van. Tényleg tetszett. Fantasztikus vagy ezt ne feledd! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszett! :) xx

      Törlés
  2. Húh! Abszolút de nem erre számítottam, de azonban nagyon teszett! Nem megszokott kis történet volt, hanem egy más milyen, de nagyon jó! Imádtam! 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett :) xx

      Törlés