2016. március 28., hétfő

Felesleges csomagolás

Harry szemszöge

Fogalmam sincs, hogy hányadszorra is nyomom meg azt az átkozott dudát, annak ellenére, hogy pontosan tudom, nem fog egyik kibaszott autó sem megmozdulni előbb. Ezért utálok a belvárosba jönni, mert a közlekedés borzalmas, és még kellően szépen fogalmazom meg magam. Fújtatva dőlök hátra, a rádiót feljebb hangosítom, amelyen éppen egy agyon játszott mai sláger szól, de jobb, mint a semmi. Az ujjaimmal a kormányon kezdek el dobolni, az ablakot lejjebb tekerem, mert október ellenére, Londonban kellően melegnek lehet nevezni az időt. Nagyjából sikerül előre halandnom két métert, aztán ismételten a várakozás marad. A telefonom rezegni kezd a zsebembe, így előhalászom.
- Merre vagy már?
Sürgető női hang csapja meg a fülemet, és tudom, hogy a türelmét régen elvesztette. 
- A dugóban ülök nem messze tőletek - felelem. 
- Már több, mint egy órája itt kellene lenned! Dorie előbb is végezhet, te meg még sehol sem vagy!
- Lexi, nyugodj meg, vegyél egy mély levegőt és hívj fel mást, ne engem idegesíts! Nem én tehetek arról, hogy ezen a szar környéken laktok!
- Styles, 10 percet kapsz, hogy ide told a segged, vagy szétrúgom!
Mire válaszolhatnék, már nincs a vonalban. Tudom, hogy én kértem szívességet tőle, de attól még lehetne tapintatosabb. Tudja, hogy igyekszem egy remek estét összehozni, de még idegesít.
Szerencsére a sor elindul, én pedig pofátlanul a buszsávba hajtok, aztán a megfelelő utcán bekanyarodok és a fehér, fekete ajtóval rendelkező tömegház előtt le is parkolok. Magamhoz veszem a papírtasakokat és már igyekszek is be.
- Harry? - dugja ki a fejét a nappaliból Lexi. - Végre, hogy ideértél! 
Kapja ki a kezemből a szatyrot és a konyhába rohan. Túlságosan is aggódik, amit nekem kellene, bár bevallom én sem vagyok teljesen nyugodt. 
- Ha nem a belvárosba költöztetek volna, már rég itt lennék - megyek utána, s nézem, ahogyan serényen pakolaszik.
- Hé! Nincsen menő Range Roverünk, innen minden közel van, és különben is, akkor még nem tudtuk, hogy ilyen sztárok fognak itt megfordulni nálunk, akik nem tudnak időben elindulni és megérkezni. 
- Lex! - felém pillant. - A kezed járjon és ne a szád.
- És még szemtelen is! - nyújtózik egy edényért, amelyet nem igazán ér el. - Hasznossá tennéd magad?
Mellé lépek, és könnyeden leemeltem az egymásba pakolt edényeket. Kiválasztja a megfelelőt, a többit pedig visszateszem a helyére. 
- Tessék, ezeket részeld le!
Tol elém egy gyümölcstartót, amely tele van almával, és egy reszelőt és tálat. 
- Arról nem volt szó, hogy be is fogsz - mormogom, mire csak egy gyilkos tekintettel ajándékoz meg. - Oké - nevetek fel, és elkezdem meghámozni, majd lereszelni az almákat.
Lexi ez idő alatt a tésztát készíti el, és a sütőformákat. A sütőt is beüzemeli, aztán az általam lereszelt almákat a kikevert tésztába forgatja. Gyors mozdulatokkal adagolja ki őket, míg én csak figyelek, és a muffin sütés rejtelmeit igyekszem elsajátítani. 
- Sziasztok - jelenik meg Luke. - Hogy áll a sütés?
Kezet fogok a sráccal, aki leül mellém, és onnan figyeli Lexit.
- Tökéletes muffinokat sütöttem - felelem vidáman.
- Vagy inkább a segged melengetted a kanapén - jegyzi meg Lex, és a sütőbe helyez minden formát. 
- Mit tettél megint? - fordul felém Luke röhögve.
- Csak késtem, mivel dugó volt. 
- Lexinél késni? Bátor vagy!
- Nincs dolgotok? - pillant ránk a lány, aki mindent a mosogatóba dobál. - Komolyan el kell beszélgetnem Dorieval, hogy neveljen meg téged. 
- Te csak ne adj tanácsokat neki.
- Mi van, megijedtél Styles? 
- Nem az a fajta vagyok - vigyorgok rá.

Amint a muffinok elkészültek, Lexi kiszedte őket egy tálcára, aztan mindent elpakolt, és egy "ne gyújtsd fel a házat" mondattal távozott is Luke oldalán. 
A már kellően kihűlt süteményekkel vonulok be Dorie szobájába, ahol megszabadulok minden ruhadarabomtól és az ágy szélére fekve elkezdem elhelyezni magamon az édességeket. Pontosan huszonnégy van nálam, amelyek tetején egy-egy gyertya pihen. Hallom, ahogyan Dorie köszön, hiszen abban a hitben van, hogy Lexi itthon tartózkodik, én pedig csak este érkezek érte. Sietve gyújtom meg a gyertyákat, és helyezkedem el kényelmesen. Az ajtó lassan nyitódik, én pedig a csábos mosolyomat öltöm magamra. 
- Gondoltam felesleges becsomagolnom az ajándékodat, úgy is két másodperc alatt kibontanál...
Semmit nem szól, a torkán akad a szó, csupán becsukja az ajtót, és közelebb lép hozzám. Nyelvemmel végigszantok az alsó ajkamon, de a tekintetemmel nem eresztem el. 
Lejjebb hajol, elfújja a gyertyákat, majd egy határozott mozdulattal söpri le rólam a muffinokat, melyek a padlón kötnek ki. Pillanatok alatt találom magam a hátamon fekve.
- Jó gondolat volt a csomagolás hanyagolása - mormolja a szavakat a számba.
A csípőmön ül, a szája a számon van, a kezei pedig mindenhol a fedetlen testemen. Mivel az ő szülinapja van, így a kényeztetés neki jár ki, én pedig örömmel okozok örömet neki, ha a csodásan dús ajkain a nevem szökik ki újra, s újra. 
Kis puszit nyomok a szájára, majd a nyaka ívét járom be csókokkal, s egyre lejjebb haladok, ám közben meg is szabadítom a ruháktól melyeket visel. Lecsókolom magam a testén, egészen a lüktető öléig, ahol hasonlóan apró puszikkal halmozom el. 
Felpillantok rá, és örömmel konstatálom, hogy a szemhéja le van hunyva, az ajkai el vannak tátva kissé, s a nyelvével be is nedvesíti azokat. Végighúzom az ujjamat a nedves résen, s a nyelvemet is megmártom benne. Széjjelebb teszem a lábait, és határozottan kezdem el a gyönyör felé sodorni a kemény nyelvcsapásaimmal. Hallom, ahogyan mélyen magába szívja a levegőt, és a nevem is elhagyja többször a száját. 
Édes ízét a nyelvemen érzem, miközben keményen dolgozok rajta, nem visszafogva magam. A gondolataim már sokkal előrébb járnak. Elképzelem, ahogyan a szemeibe elmélyedve a lélegzetvételünk egybeolvad, miközben a csípőm ismétlődően találkozik az övével. Szinte már most érzem magamkörül a forró lüktető bensőjét. 
Tagadni sem tudnám, hogy az összes vér a farkamba tódul. A vágy mondhatni, hogy teljesen felemészt, de igyekszem a gondolataimből a saját élvezetemet elűzni, és csak az övét szemelőtt tartani.
Meghúzza a hajam, én pedig a csúcsra juttatom, ahogyan két ujjamat is eltüntetem benne, amelyek a nyelvemmel szinkronban mozognak.  
Megremeg alattam, én pedig addig nyalom, ameddig le nem cseng, s vissza nem tér hozzám. 
Felcsókolom magam a testén, mind a két mellére nyomok egy-egy puszit, aztán a száját teszem magamévá. A lábait a csípőm köré fonja, én pedig könnyeden csúszok belé. Felnyög, ám nem adok időt neki, hanem könyörtelenül mozogni kezdek. Az ajkaink érintik egymást, de csók nem csattan el. A szemkontaktust tartom vele, figyelem minden rezdülését.
Meghúzom a fogaimmal az alsó ajkát, amikor a kezét végigvontatja a hátamon és a fenekembe markolva még jobban magába von. Az egyik kezét megkeresem egybefonom az ujjainkat, és az utolsó mozdulattal a beteljesülés érzése járja át a testünket. 
Keményen csókolom meg, s lassítok, kihúzódok belőle és melléfekve magamhoz vonom.
- Boldog Szülinapot! - csókolom homlokon.


1 megjegyzés:

  1. Micsoda szülinapi ajándék, én is elfogadnám.Nekem tetszett ahogy a többi blogodat ezeket az egy vagy éppen egy két részes történeteidet is szivesen olvasom. Pont a napokban gondoltam arra hogy kár hogy ide mostanában nem raktál részt. Na erre tessék ma ide is varázsoltál eggyet. Lehet megérezted a gondolataimat. Na de száz szónak is egy a vége, igazán tetszett és köszönöm hogy teljesítetted a kimondatlan kívánságomat. :*

    VálaszTörlés