2016. február 26., péntek

Jet black heart

Nagy izgalommal lépek ki a lakásunk ajtaján. A szívem szinte a torkomban dobban minden pillanatban, míg a levegővételem kellően szapora. A pulzusom az egeket verdesi, amíg a gondolataim messze-messze kalandoznak el a valóságtól. Beszállok a rám váró autóba, amelybe utánam csatlakozik a sofőr is. Bekapcsolom az övemet, és nagy izgatottsággal figyelem, ahogyan elhajtunk a lakásom hatalmas épülete elől. 
A telefonomnak hangos csörgése tölti be a teret, míg fel nem eszmélve a táskámhoz nyúlok és keresni kezdem a készüléket. Mosollyal az arcomon húzom el a zöld ikont a készülék kijelzőjén, és emelem a fülemhez.
- Héj, kinek van a legszerencsésebb barátnője? - szinte kiáltja a szavakat.
- Talán ha tippelnem kellene, akkor neked? - nevetve kérdezek vissza, mire ő is elneveti magát. 
- Izgulsz már?
- Finom kifejezés arra, amit valójában érzek - sóhajtok fel. - A kedvenc bandámmal fogok találkozni. Még mindig nehezen tudom elhinni a dolgot.
- Reménykedek abban, hogy betartod a szavad, és egy kibaszott aláírást kérsz ennek a szerencsétlen lánynak, aki nagyon-nagyon irigyel téged jelen pillanatban. Oké, sokan irigykednek most rád, de magamra célzok, csak, hogy biztos legyél benne. 
- Vegyél levegőt is!
- Oké, sajnálom, de meg kell értened, hogy nem mindennap találkozol ilyen fantasztikusan dögös emberekkel, mint a 5 Seconds of Summer fiúk! 
Oldalra pillantva figyelem, ahogyan lassan kiérünk a belvárosból, és a stadion egyre közeledő hatalmas épületét pillanthatom meg.
- Kérlek, nyugodj meg! Igyekszem úg kezelni őket, mintha csak egy átlagos srácok lennének. 
- Igen, azt leszámítva, hogy lányok milliói rajonganak értük, és a szexi hátsójukért. 
- Komolyan, csak felidegesítesz!
- Oké, akkor most leteszem, de, amint a szabad földet érinti a lábad az éjszaka bármelyik órájában, hívj!
- El sem tudom felejteni - forgatom meg a szemeimet. - Szeretlek! 
Ő is hasonló lelkesedéssel köszön el, aztán bontom a vonalat, és vissza is süllyesztem a telefont a táskámba, amelyben a legfontosabb dolgok kaptak még helyet.
A stadion épülete már tisztán látszik, amely eléri, hogy az izgalmam még jobban nő. Az egyik férfi hátrafordul, mellyel leköti a figyelmemet.
- Ezt viselned kell - nyújt hátra egy kártyát, amit a nyakamba is akasztok. - Ezzel bárhova bemehetsz.
- Rendben.
- Fog bennünket várni egy lány, Belle, ők a fiúk sminkese. Már végzett velük, így ő vezet majd be, illetve a koncerten is vele leszel. 
- Rendben - ismétlem magam. 
A koncert helyszíne előtt már rengeteg lány vár a bejutásra. Felváltva éneklik a dalokat, amely kellő hangulatba hozza őket a koncert kezdetére. Behajtunk egy kapun, s egészen az ajtó előtt parkol le közvetlen. Kiszállok enyhén remegő lábakkal, és szinte hangosan verdeső szívvel. 
- Szia, Belle vagyok - egy széles mosolyú lány lép elém, és kedvesen magához is von egy meleg ölelésbe.
- Helló - viszonzom a kedvességét. 
- Gyere, körbevezetlek, a fiúk már készen vannak, és kissé őrült a hangulat odabenn - nevet fel, és kitárja az ajtót. - Menjél csak - belépek előtte, de megvárom, és együtt haladunk tovább. - Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy te nyerted ezt a lehetőséget?
- Nem hittem el, amikor felhívtak. Hihetetlennek tűnt az egész. Voltam már koncerten, ugyhogy láttam már őket, de ez még is más, azt hiszem. 
- Igen, valójában más most a helyzet - mosolyog rám kedvesen. - Lehetőséged nyílik arra, hogy beszélgess velük, és ha nem is nagyon, de kicsit jobban megismerd őket, annál, amennyire jelenleg ismered a srácokat.
- Igen, ezért is pályáztam a nyereményjátékra. Szerettem volna kicsit többet megtudni róluk. 
- Hát persze - bólint szelíden. - Nos, itt vannak az öltözők. Ez itt az előzenekaré - mutat jobbra két ajtóra is. - A srácok hangpróbát tartanak, ugyhogy menjünk oda. Nem sokára végezniük kell, mert a kapukat nyitják. 
Egy hosszú folyosón haladunk végig, ahol több emberrel is összefutunk. A zene egyre jobban beszűrődik a színfalak mögé, és mosolyogva konstatálom, hogy éppen melyik számot is játsszák. Egyre jobban közeledünk, bennem pedig az izgalom olyan szinten él, hogy az elájulás sem áll oly messze tőlem. Mélyebben szívom magamba a levegőt, és az enyhén izzadt tenyeremet megtörlöm a shortom szárában. 
- Itt jó lesz - állít meg Belle, mire fel is eszmélek. 
A színpad oldalánál állunk, tökéletes rálátással a színpadra, amelyen éppen a srácok szórakoznak. A zene szól, ám az éneklést abbahagyják és bolondozni kezdnek, melyen jókat mosolygok. 
- Ennyi elég lesz - lép fel egy ember a színpadra, mire a srácok abba is hagyják a zenélést. 
Nevetve sietnek le a színpadról én pedig minden mozzanatukat árgus tekintettel követem. 
- Hé, srácok - kiált oda Belle. - Itt a nyertes leányzó!
Sebes léptekkel az irányunkba tartanak. Nagyot nyelek, a levegőt élesen magamba szívom és minden ép gondolatomat igyekszem összeszedni. 
- Sziszatok - szerény, kissé zavart mosollyal köszönök nekik. 
- Végre, hogy megismerhetünk - ölel meg Michael. 
- Nekünk is hagyj belőle - löki meg kissé Calum. 
- Jól van, nem kell itt háborogni egyből! - kiált fel, és az érintett területet fogja. 
Mindegyikük kedvesen megölel, és be is mutatkoznak, mintha sejtelmem se lenne arról, hogy kik is ők. Amint mindenki tudja mindenkinek a nevét, elindulunk hátra, vissza a színfalak takarásába, egészen az öltözőkig.
Bevonulunk a közös helyiségbe, ahol is két nagyobb kanapé, és svédasztal is van. Eléggé tágas a szoba, így még jó pár dolog helyet kapott. 
Leülünk a bőrdíványokra, kivéve Claum és Ashton, akik a szendvicseket kezdik el felmérni. 
- Azt már tudjuk, hogy imádsz bennünket - vigyorog rám Michael. - De azt nem, hogy ki is a kedvenced. Figyi, tudom, hogy én - kacsint rám, miután halkan próbálta közölni a szerénységét.
- Hé, ne zaklasd az ostoba kérdéseiddel - szól közbe Luke. - Lehet, hogy csak a zenénket szereti - a szája szélén egy kis mosoly jelenik meg, míg én enyhén pirult arccal nézek a kék íroszeibe. 
- Eltaláltad - nevetek fel. 
Felvonja az egyik szemöldökét, aztán ő maga is elneveti magát. 
- Oké, bújtatottan de még is választ kaptunk a kérdésemre - szomorkás hangon szólal meg Michael. 
Figyelem, ahogyan feláll, és ő is az ennivalókra veti rá magát. 
- Te nem kérsz semmit? - Luke fülbemászó hangja vonja magára a figyelmem. 
- Köszönöm, de megvagyok - teszem keresztbe a lábamat, és igyekszem messze űzni a még mindig bennem élő zavart. 
- Oké - feláll, de csak egy palack vizet vesz magához. 
Beszélgetésbe merülünk teljesen, a másik három fiú is csatlakozik hozzánk, és a nevetés szinte fertőzővé válik. Sokat mesélnek, olyan kis titkokat tudok meg, amelyeket még interjúk során sem árultak el. Nagyon közvetlenek, barátságosak, amely nagyon is megkönnyíti a helyzetemet. A feszültséget levetkőztem, így teljes felszabadultságban tudok társalogni velük. Időközben megismerem az előzenekar tagjait is, aki hasonlóan kedvesek és közvetlenek velem. 
Luke mellettem ülve többször is megérinti a kezemet, és a titkos pillantások sem maradnak el. Szerencsére a többiek nem igazán veszik észre a dolgot, amiért nagyon is hálás vagyok. 
- Mindjárt kezdünk - szólal fel egyszerre az előzenekarból két srác. 
- Menjünk - áll fel Michael is, és a többiek. 
- Mi is megyünk, csak ígértem egy közös képet - mondja Luke, míg én kérdően nézek rá. 
A srácok csak röhögve távoznak, és Calum meg is veregeti Luke vállát. 
- Gyere - tárja ki az ajtót, és udvariasan maga elé enged.
Csendesen figyelem, ahogyan átvezet egy másik helyiségbe, amelyben tükör, kanapé, sok víz és fekete ruhák, és cipők is vannak. 
- Ez az én öltözőm, bár legtöbbet a közös helyiségben vagyunk - magyarázza. 
- És kötelességednek érezted, hogy meg mutasd? - vonom kérdőre mosolyogva.
- Hát, gondoltam, hogy megmutatom a kedvenced saját szobáját - lép közelebb, és mellettem kinyúlva ráfordítja a zárat. 
- Hm, nagyon szép - nevetek fel. 
- Most már van benne valami szép is - suttogja a számra a szavakat, és hevesen meg is csókol. 
Közhelyesnek tartom, még is imádom minden egyes elcsépelt szavát. Lehelete megsimogatja a számat, a levegő pedig ennek köszönhetően már is nehézkesen jut el a tüdőmbe. A fülemben hallom a szívem minden dobbanását, míg az arcomon pír jelenik meg, és azon gondolkozom, hogy csak egy túlságosan is csodás álomba csöppentem. 
Ajkai lassan kezdik el megízlelni az enyémeket. Nem siet, én sem sietek, se a bennem lakozó vágy iránta nagyon is feltörni készül bensőnbem. Érzem, ahogyan a felsőm alatt a bőrömet érinti meg, s ezaz a tette, amely remegést idéz elő bennem. Az ajkaimra is kihat, melyet meg is érez, és mosolyra húzza a sajátjait. 
- Remelem, hogy ez pozitív dolog - motyogja a szavakat a számra. 
- Egyértelműen - felelem, és a nyaka köré vezetem az egyik kezemet. 
Derekamat átölelő kézzel vezet a kanapéhoz, amelyre leül, és az ölébe von. Az ajkaink csodás játéka még mindig nem szakad meg. Nyelvével mély nyalintást tesz a számban, miközben a felsőm anyagát felfelé kezdi el gyűrni, amíg le nem kerül rólam az anyag. A melltartó hiányának köszönhetően a melleim a szemei elé kerülnek. A száján végigszánt a nyelvével, míg a kezét a mellemre vezeti és lassan, lágy mozdulatokkal kényeztetni kezdi. Tekintete is a kezei mozdulatát figyeli, s közelebb is hajol, majd a bimbót megpöcköli a nyelvével. Közelebb nyomom magam a szájához, amely csókokkal és kínzó nyalintásokkal ostromolja a keblemet. A fogaim az alsó ajkamba mélyednek, ujjaim a szőke tincsek között vesznek el, aztán felszisszenek, amikor a hideg fém a szája szélen megérint. 
- Bocsánat - mosolyogja, de latszik rajta, hogy cseppet sem bánja. 
Lenyúlok, a felsője korcát megkeresem és határozottan kezdem el megszabadítani tőle. A körmeim finoman karcolják meg a mellkasának bőrét, ő pedig a nadrágot próbálja leszedni rólam. Segítségére sietek, így pillanatok alatt kerül le a farmer nehéz anyaga, hogy a földet öltözzesse helyettem. Meghúzza a fogaival kissé az ajkamat, és végigsimít a már nedves ölemen. Nyöszörögni és mocorogni kezdek, mire ő is felszisszen. Megérzem a már kemeny péniszét magam alatt, és a vágy még jobban az uralma alá vesz. 
Összeszedem magam, és bátran nyúlok az öléhez, és markolom meg amennyire a fekete nadrágja engedi.
- Basszus - sziszegi. - Az őrületbe kergetsz! 
- Örömmel hallom - puszilom meg a száját.
- Sietnünk kell, mert a színpadon van jelenésem mindjárt - szinte fájdalmas hangon mondja.
Bólintok alig láthatóan és a sliccével kezdek el ügyeskedni, míg meg nem adja magát. Feltérdelek, így könnyeden tolja lejjebb a bokszerével együtt a fekete anyagot, mely mozdulatnak köszönhetően előbukkan hím tagja. Már csak a látvány egy nyögést csal elő belőlem, hát még annak a gondolata, hogy pillanatok múlva magamban érezhetem. 
A semmiből vesz elő egy óvszert, amelyet felbont és magára is görget könnyeden. A csípőmnél fogva húz magához, míg a másik keze a péniszén siklik fel, s le. Megérzem, ahogyan magához igazít, és lassan hosszára is enged. Felnyögök, ám cselekszik és egy heves csókba von. A borostája megkarcolja finoman a bőröm, de nem bánom. Még többet akarok, amelyet meg is kapok, ahogyan mozogni kezdek. A vállaiba markolok, a haját húzom és folyamatosan mozgok. 
A keze mindenhol ott van. Simogat, kissé megszorít, de érzéki marad. A szájában hal el sikkantasom, amikor a testünk kapcsolódásához vezeti hosszú ujjait és izgatni kezd. Az ölemben egyre jobban nő a feszültség és ahogyan a szabad kezével megszorítja a csípőmet, tudom, hogy ő sincs messze. 
Váratlanul dönt végig a kanapén, és kezd el keményebben mozogni. Édes fájdalom és öröm egyvelege a jutalom, és a közelgő beteljesülés, amely meg is talál. A vállába mélyesztem a fogaimat, a körmeim végigszántják a hátát és szétesek a karjai között.
Nehéz lélegzet, és egy kopogás. Felülök, Luke is csatlakozik hozzám, de még visszavon egy forró csókra. 
- Ne tűnj el a koncert után - a szemeimbe nézve mondja, megpecsételi egy puszival és öltözködni is kezdünk sebes tempóban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése