2016. február 24., szerda

Viharos meglepetés

Egyedül késő éjszaka, egy viharos időben, nem éppen a kedvenc időtöltésem. Különösebb problémám nem lenne, ha a hatalmas ház helyett egy kis lakásban élnénk. 
A hálóból a fürdőszobába megyek, ahol az ablaknál elhúzom a függönyt, hogy a villámlások éles fénye, ne vonja el a figyelmemet. A kádat teleengedem forróvizzel, öntök bele orchideás habfürdőt és az illat már is belengi a helyiséget, ahogyan a melegség, és az enyhe pára is. A hajamat felkötöm majd pár vattakorongot veszek magamhoz, és sminklemosót rácsepegtetek. Elkezdem lemosni az arcomról a sminkemet, alaposan eltávolítom, a vattákat a szemetesbe dobom, és a kádhoz lépek, amelyet már a habok sokasága lep el. 
Elmerülők a forróságban, kényelmesen hátradőlök, ám össze is rezzenek, ahogyan meghallom a mennydörgést. A szívem hevesebben ver, a lélegzetem gyors, és a szemeim pillantása kellően éber. Csend honol az egész épületben, és az a másik dolog, amelyet nem igazán részesítsek előnyben. Ismételten elhelyezkedek kényelmesen, hogy nyugodtan élvezzem a habok lágy simogatását.
A vihar őrületes hanggal tomból odakinn, amely cseppet sem javít azon, hogy az éjszakát valószínűleg egyedül töltöm. Semmi érdemleges elfoglaltságot nem tervezek, mindössze a hálóba egy forró narancsos ízesítésű teával bekuckózok, egy jó könyv társaságában. 
Kiszállok a kádból, magam köré egy fehér meleg törülközőt tekerek, a hajamat leengedem, és a szobába megyek, ahol a selyem anyagból készült, enyhe csipkével szegélyezett hálóingemet felveszem. A hajamat kiengedem, s az lágy hullámaiban omlik a vállaimra. Kevés krémet viszek fel az arcomra, és már kész is vagyok. Lefelé indulok a konyhába, ahol vizet forralok, a teámat elkészítem. Megijedek az újabb mennydörgésnek köszönhetően, mire a forró italomat majdnem magamra is öntöm. Visszafelé igyekezve leellenőrzöm a bejáratot, s csak azután térek vissza a hálószobába. 
Nehéz pislogások, egybefolyt sorok, többszöri újraolvasások. Leteszem a könyvemet a bögrém mellé, az éjjelilámpát leoltom, és a takaró finom anyagát magamra húzom. 

A testem reszket, a hideg ráz és az álmaim homályosakká válnak. Lenyúlok, keresem az anyagot, ám megdermedek, ahogyan puha ajkak édes simogatását érzem meg a lábamon. Egy kéz siklik fel a testemen, egészen a csípőmig, ahol is megfogva a hátamra fordít. A fejem oldalra billen, a szemhéjaim le vannak hunyva, hogy csak az érzés finom emléke maradjon meg az elmémben. Ölemben a vágy már tisztán érezhető, minek köszönhetően össze akarom zárni azokat, ám szelíd érintéssel nem engedi a kényeztető ajkak birtokosa. 
A belső combomra tér át, ahol a nyelvének puhaságát is megérezhetem. Kezemmel végigsimítok a selyem anyagán, a testem vonalán, míg el nem érem a lábam között elhelyezkedő férfinek a haját. 
- Hm, felébredtél bébi? - mormolja a puha húsba. 
Meghúzom a tincseket, széjjelebb teszem a lábaimat, több helyet adva neki. Egyre feljebb kalandozik a szájával, a hideg karika az alsó ajkánál megérinti a bőrömet. Egy kis puszit hint a fehérneműm anyagára, melynek nyomán megremegek. 
- Vártál haza, bébi? 
Mosolyát magamon érzem. Az ujjai felkúsznak, a fehérnemű pedig pillanatok alatt lekerül rólam. Megcsap a hűs levegő, és a meleg leheletének egyvelege.
Egy mély nyalintást tesz, a nedves, enyhén lüktető ölemre fúj. A nyelvét megmártja bennem, én pedig már előrébb, s előrébb járok a gondolataimmal, a vágyammal. A kezem tovább halad, és így megérzem az arcát fedő borostát. Édes nyalintásai, csókjai után, felcsókolja magát a testemen, miközben a kezével a selyem anyagát gyűri fel. Felemelkedem kissé, ezzel is segítve neki. Az anyag a padlóra kerül, Luke pedig felettem támaszkodik meg. Ekkor konstatálom, hogy az ő testét semmi sem fedi már. Az erekcióját megérzem a combom belső felénél, míg a kezeimet a hajába vezetem. A szőke tincsei között vesznek el az ujjaim, s közben az ajkaink is lágy kapcsolatba lépnek. Feljebb húzom a lábaimat, a dereka köré fonom őket, és még közelebb vonom a testemhez. 
- Imádok hazajönni - suttogja a számra a szavakat, s el is temetkezik a forró bensőnbem.
Felnyögök, a neve elhagyja a számat, de szorosan is ölelem, a még többért könyörgöm magamban, s olykor meg is formálva a szavakat. 
Magával vonva fordít a helyzetükön. Felülök, a csípőmet mozgásra késztetem,  mostmár teljesen éberen. Felül, a fenekembe markol, a fogait a nyakamba mélyeszti, miközben egyre jobban közeledünk a beteljesülés csodás érzéséhez. A hajamnál fogva húz a szájához és hevesen csókol meg. Az ölemben egyre jobban nő a feszültség, míg el nem engedem magam, és remegek meg a karjaiban.
Egymás mellett fekszünk, a levegőt kapkodjuk. Luke az ölelésében tart biztosan, s olykor csókot hint az arcom felhevült bőrére. 
- Nem a színpadon kellene lenned? - kérdezem szinte suttogva. 
- Pár nap szabadnapunk van - feleli. - Meg szerettelek volna lepni.
- Sűrűbben is nyugodtan meglephetsz ilyen módon - csókolom meg a mellkasát, és lehunyom a pilláimat, ahogyan beszívom a kellemes illatát, az otthonom illatát.




1 megjegyzés: