2016. január 3., vasárnap

Megválaszolatlan naplemente


A tenger hullámokat vet, a szél kellemesen fúj, a tengeri sós levegő megérint, miközben a hajó egyhelyben kissé vergődik a víz felszínén. Csend van, én is csak a víz lágy hullámait figyelem a jacht korlátjánál állva, a lemenő Nap csodás fényeit nézem, ahogyan színes nyomokat hagy maga után, festőien megfestve az égboltot.
A szél jobban feltámad, így a bikini takarta testemen, a selyem köntösömet összébb húzom, bár nincs kimondottan hideg. A szőke hajam már megszáradt, és lágy, természetes hullámaiba kap bele olykor a szél. Gondolatok lepnek el, és temetik maguk alá a rózsaszín ködöt, amelyet egy férfi, Harry Styles okozott.
Már jó ideje alkotunk egy párt, de sohasem vagyok nyugodt, főleg nem mostanában. Ő pedig ezt pontosan érzi rajtam, meg sem kell szólalnom, szinte minden gondolatomat tudja. 
Ez néha megrémiszt, néha pedig csodálkozást eredményez, de minden alkalommal egy terhes is felszabadít rólam, amiért hálás vagyok magamban. Őszinte ember vagyok, de a magyarázkodás sohasem tartozott a kedvenceim közé, így Harry sokszor könnyítve a dolgomon, már csak a választ adja, a ki nem mondott kérdéseimre, amelyek mélyen gyötörnek.
A hírnevének köszönhetően, mindig is sok nő rajongta körül, akik lelkesen tettek eleget minden kérésének. Mondhatni, hogy csak csettintenie kellett egyet, és már is a lehetőségek tárházába lépett. Ahogyan a banda, a One Direction visszatért a szünetükről, minden megváltozott. A rajongók pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket a koncertjeikre, a napjaik újból be lettek táblázva, és a szabadidőjük is teljes mértékben lecsökkent, amely a magánéletüket érintette, viselte meg elsősorban. A lányok újra próbáltak minél többször a közelükbe férkőzni, ezt pedig ők hárítani próbálták nem sértő, még is hatásos módon. Én is ezek a lányok közé tartoztam. Rajongó voltam, álmodoztam, terveket szőttem, blogoltam. Amikor a szünet kezdetével, Harrynek új kapcsolata lett, a pokolba kívántam a lányt, akit amúgy kedveltem, és a modell karriere miatt is pozitív véleménnyel voltam róla, de még is megrázott, amikor a hír hozzám is elért. Viccesnek tartottam, és butának a lányt. Már előtte is kavarodtak körülöttük a dolgok, de sohasem hittem, hogy ennyire egymásra találnak, ám megtörtént. Akkor kissé a hitemet vesztettem, de kitartottam, és hittem Harryben.
A visszatérést követően újra koncertezni kezdtek, én pedig törekedtem, hogy legalább egyre sikerüljön eljutnom. Amikor ez megvalósult, szinte fel sem fogtam. Voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy önerőből egy VIP jegyet sikerült szereznem, így a koncert végén volt alkalmam találkozni velük. Végre. Az álmom teljesült, és akkor nem tudtam, hogy kis idő elteltével egy újabb is a valóságba lép.
Most itt állok a magán jachtjának a fedélzetén. Immáron másfél éve alkotunk egy párt. A kapcsolatunk eléggé ki van téve, hiszen utálók akadnak bőven. Ezekkel nem foglalkozom, hiszen nem ismernek. Viszont még is van, ami szinte gyötör. Igen én vagyok Harry mellett, de még is olyan, mintha folyamatosan közöttünk lenne valaki.
- Mondd el, kérlek.
Hangja kizökkent a gondolataimból, amelyek teljesen magukkal ragadtak. Pislogok párat, de nem fordulok vele szembe. A Nap már szinte teljesen eltűnt a horizonton, de én még mindig az eget bámulom, amelyet lassan csillagok borítanak be a fényes ragyogásukkal.
- Tudod, hogy mire gondolok – hangom halk, de nem remeg meg a magabiztosságomnak köszönhetően.
- Miért gyötröd magad mindig ilyenekkel? – egyre közelebb ér.
Már a hátam mögött áll, a kemény, enyhén kidolgozott mellkasa a hátamnak simul. Hangja immáron közvetlenül a fülem mellől szól, melybe beleborzongok. Felcsúsztatja a kezeit a kezeimen, és a felkarjaimat kissé megszorítja.
- Okot adsz rá – felelem.
- Beképzeled a dolgokat, Doriee – a nevem gördülékenyen hagyja el a száját.
- Nehezen tudom beképzelni a telefonodra érkező üzeneteket tőle – fordulok vele szemben. – Ahogyan azt is, amikor egy-egy díjátadón próbál minél közelebb férkőzni hozzád, bár még mindig nem tudom, hogy a zenei díjátadókon ő mit keres ott.
- Ostobaságokat beszélsz – a szemeimbe nézve halk hangon mondja.
- Mióta együtt vagyunk, ez van. Belefáradtam.
Ellépek mellőle, és elindulok a jacht közepe felé, ahol is a lépcsőn felmegyek, és a legfelső szintre, a hálóba vonulok. Az egész helyiség üvegezett, leszámítva a belőle nyíló fürdőszobát, természetesen. Sötétség van már, és villanyt nem is kapcsolok, úgy ejtem a föld kemény felületére a selyemanyagot, amely könnyedén hagyja el a testem, s öltözteti innentől a padlót. A bárhoz lépek, és töltök magamnak egy italt, amellyel a kezeim között a hatalmas üvegablakhoz lépek, és az ízét kiélvezve lassan fogyasztom el, míg messze, a sötétségbe bámulok, amíg a Hold fényes ragyogása nem ejti rabul a tekintetemet. Amint az utolsó csepp ital is elhagyja a kristálypoharat, visszasétálok, leteszem, és a fürdőbe vonulok, hogy egy gyors zuhanyt vegyek, amely mindenem ellazítja, és a gondolataimat szertefosztja.
A hajam enyhén nedves, a smink már nem takarja az arcomat, és testemet is mindössze a fürdőszobában lévő selyem köntös takarja. Az enyhén göndör, hosszú szőke tincseimet hagyom maguktól megszáradni, így készen vissza is megyek a hálóba, ahol a szemeim Harry meztelen testével találkoznak. Az üveg előtt áll, teljesen csodás meztelenségében. Még mindig a fényforrás csupán a Hold gyér fénye, amelyben tökéletesen kirajzolódik formás alakja, az finoman kidolgozott teste.
Közelebb lépek, és az ágyon pihenő készülékét a kezembe veszem, amelynek a képernyőjén egy fotó a megválaszolatlan üzenetek forgatagában mutatkozik meg.
- Mi ez? – kérdezem, teljesen mellé lépve, de a fénykép teljesen felemészt. Undor és a megvetés egyvelege kavarodik bensőmben. Felém fordult, de én csak a mocskos képet tudom figyelni, amely émelygést eredményez nálam. Felpillantok rá, és kezem önkényesen lendül és találkozik az arcával, amelynek hangon, és pirosló következménye is lesz. Talán kissé erősebbre is sikerült, mint ahogyan gondoltam. Feje a másik oldalra fordul, az állkapcsát megmozgatja, ezzel is tudatva, hogy megérezte a rá mért dühömet.
Újra a kijelzőre pillantok, pontosan tudom, hogy a fotón annak a lánynak a testrészei vannak, hiába nem látszik az arca. Feljebb megyek, és az üzenetek mellett a dátumokat is megfigyelem. Már hosszú idő óta – ahogyan azt sejtettem –, Harry nyomában jár ismételten, hogy elérje a célját. Ám nem csak a dátumok, és az üzenetek mocskos tartalma, amelyek meglepnek, de azok is, hogy reagálás nélkül maradt minden törekvése. Több kép is felbukkan a sorok között, végül feladom, és hanyagul lezárom a készüléket.
Harry engem figyel, tekintete cseppet sem haragos. Nem közeledik, csak előttem áll, és várja a reakciómat. Semmit sem szólok, így felsóhajt.  
- Igen, zaklat, de ez nem jelenti, hogy én is reagálok bármire. Már jó ideje nem – mondja halkan, kissé talán kimérten, távolságtartóan. – Mióta ismerlek. Felnyitottad a szemem, hogy mennyire is rossz időszakom volt. Mennyire megváltoztam, és, hogy milyen társadalmi szintnek akartam megfelelni. Egy olyannak, amilyen nem én vagyok.
- Miért nem mondtad el?
- Mindig is utáltad, mit kellett volna mondanom? Hogy nem adja fel? Ugyan, bébi, te is tudod, hogy akkor is hasonlóan reagáltál volna. Bár akkor lehet, hogy a pofont ő kapta volna – nevet fel. – Keményen ütsz, tudsz róla? – vigyorog le rám. – Tetszik – lép közelebb, s megszünteti a közöttünk lévő távolságot.
- Miért hagyod, hogy ezt csinálja?
- Mit tehetnék? Nem válaszolok neki. Ha nem veszi észre magát, az már az ő problémája – teszi kezét a derekamra, a telefonját pedig elveszi tőlem, és a nem messze lévő kanapéra dobja.
- Harry, zaklat téged – mutatok rá a dologra.
- Nem érdekel – mordul fel. – Csak te érdekelsz. Itt vagyok, a tiéd, és nem az övé – teljesen magához von. – Már rég nem az övé.
Lassan megcsókol, simogatja ajkaival az enyémet, gyengéden becézi, míg a csípőmnél lévő selymet megmarkolja. Testünk teljesen egybesimul, majd lassan előre lép, én pedig hátra, míg az ágyunkhoz nem érünk. Előre nyúl, és a laza masnit, amely az anyagot fogja össze, kibontja. Szétnyílik a selyem finom anyaga, ezzel feltárul a testem is előtte. Lesimítja rólam a ruhadarabot, és már is szemtől szemben, csodás meztelenségben állunk.
Ajkai elszakadnak ez enyémétől, és tekintetével merészen végignézi a testemet. Alsó, enyhén rózsaszínes ajkán végigszánt a nyelvével, míg az ujjai a bőrömet térképezik fel, néhol, még az előző éjszakák nyomait tapintva. Íriszei szinte perzselnek, ahogyan végigvándorol a testemen, s minden centimet megfigyeli, amelyek csak az övéi.
A levegő felforrósodott, pedig még csak egy szerelmes csókot váltottunk, még is a szenvedély jelen van. A csendes térben hallani lehet, ahogyan szuszog, ahogyan mélyen magába szívja a levegőt, míg ragyogó tekintettel néz az enyémébe, és ismételten egy csókba invitál.
Finoman végigdönt az ágyon, s egészen addig csókol, amíg vízszintesbe nem kerülünk. Kis puszival szakad el tőlem, aztán az államat, a nyakamat és a mellkasomat halmozza el figyelmességével, édes csókjaival, puha ajkaival. Kezei az oldalaimon járnak, fel s le, míg az ajkai a melleimre térnek át. Fogaival minimálisan meghúzza az egyiket, éppen csak édes gyötrést mér rám, és már halad is tovább. Nyelvével nedves csíkot húz a hasamon, a köldökömbe csókol, és a fogait a bőrömbe mélyeszti. A tempó, amellyel lefelé halad, őrjítően lassú. Csípőm megvonaglik, pedig még csak a csípőcsontomtól húz egy nedves csíkot a másikig. Kis puszik, lágy érintések, én pedig már türelmetlen bujasággal várom őt. Elemelkedik a csípőm az ágy puha anyagától, s a mosolyát a bőrömön meg is érzem.
Széjjelebb teszi a lábaimat, és teljesen közéjük helyezkedik. A combom belső felét kezdi el megszentelni a figyelmével. Közelsége melegséggel áraszt el, és türelmetlenséggel. Enyhén kócos, göndör fürtjei közé túrok, kellően kitárulkozom előtte, és várok, élvezek, remélek.
- Harry… – neve szakad fel a torkom mélyéről.
A kényeztetése tetszik, de még is többre vágyom.
- Mondjad bébi – mormogja a bőrömbe. – Mit szeretnél édesem? Hadd halljam.
Ajkai lágy csókot szórnak az egyik, majd a másik belsőcombomra. A válaszomat várja annak ellenére, hogy tisztában van vele.
- Téged – nyöszörgöm. – Ne szórakozz!
Felnevet mély hangját, a hideg pedig végigfut rajtam.
- Ennek most lassúnak kell lennie – kapott bele a bőrömbe, majd az ölemre fordítja a tekintetét, és az ujját végighúzza rajtam.
Könnyedén siklik végig az ujja, mire önelégülten hümmög egyet, majd csendbe is marad, és már csókol ott ahol csak éri nedves ölemet. Meghúzom a haját, és lepillantok, amely csak még jobban fokozza az érte égett vágyamat. Felfelé billentem az ölemet a még több reményében melyet meg is kapok. Ujjai és a nyelve szinkronban nyújt kényeztetést, a szemhéjaim lecsukódnak, az ujjaim még mindig a hajába kapaszkodnak, míg a másik kezemmel a takaró anyagába markolok szinte már fájdalmasan. A neve többször is elhagyja a számat, ő pedig az ujját belém mártja, melynek következtében megvonaglok, és az épülő csodás érzés közelségét érezve oldalra vetem a fejemet.
A nyelve kegyetlen ostromlásba kezd, az ujjai sem hagyják abba édes mozgásukat, amely meg is hozza hamar a várt impulzust. Mellkasom gyorsa emelkedik, és süllyed, a levegőt kapkodom, Harry felcsókolja magát a testemen, és hirtelen fordít rajtunk egyet.
Mellkasán terülök el, lábaim a csípője mellett pihennek, míg próbálom a légzésemet kontrolálni. A hátamat simogatja nyugtatóan, s az államnál fogva felemeli a fejem. Ajkaink édes csókban forrnak egybe, amely eleinte lassú, majd egyre hevesebbek lesznek. Nyelve az enyéméhez simul, a csípőmet megmozdítom, és lassan közénk nyúlok. Péniszére fonom az ujjaimat, és finom csuklómozdulatokat teszek, és lassan ráereszkedem.
Fenséges érzés, ahogyan kitölt. Ahogyan egybesimulunk, és az érzések elárasztanak bennünket. Utolsó csókot nyomok a puha szájára és felülök, majd mozgásra bírom a csípőmet. Lassú, még is őrjítően finom minden pillanat, amit átélünk. Combjaimon végigsimít, én pedig lepillantok rá. A tekintetünk egybekapcsolódik, így fogadom magamba újra, és emelkedem fel. Már a csípőmet cirógatja, de az ő csípője sem egyhelyben van. Néha felfelé billenti, de az érintései nem szűnnek meg. Megmarkolja a melleimet, aztán felül és a hátamra simítja a kezeit.
- Gyönyörű vagy – suttogja.
Száját a mellem fölötti részre nyomja, majd felfelé halad, és a számat kebelezi be. Hajamba markol, teljesen magához von, éhesen csókol és gyengéden cirógatja a hátamat. Sokadszorra mar bele a csípőmbe, ezzel tudatva velem, hogy közel a vég. Nekem sem kell sok. Érzem az alhasamban gyülemlő feszültséget, és nem is tart soká, mire az izmaim megfeszülnek körülötte, a fejem hátrahanyatlik, ő pedig a torkomra nyom egy csókot, és elengedi magát hasonlóan hozzám.
A szívem őrületes tempót diktál, és érzem, hogy az ő is felvette a versenyt az enyémével. Homlokomat az övének támasztom, és a levegőt próbálom bejuttatni a tüdőmbe. Csillogó tekintetével néz rám, és kis csókot csen tőlem.
- Az enyém – suttogom.
- A tiéd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése